Kelet-Magyarország, 1981. november (41. évfolyam, 257-280. szám)
1981-11-15 / 268. szám
Intés - felelősséggel MEGÁLLAPODÁS K. Mihály, Nyíregyháza, GZTRUI utca 13. szám alatti lakos főbérlő, valamint T. Ferenc és felesége albérlők között. A főbérlő az albérlő rendelkezésére bocsát egy szobát, konyhahasználattal, a fürdőszoba használatának lehetőségével, megegyezés szerint. Albérlők kötelezik magukat: — a havi 2000,— (kettőezer) forint albérleti díjat minden hó 3. napjáig kifizetik; — a lakásban vendéget nem fogadnak; — a szobákban és mellékhelyiségekben csak papucsban közlekednek; — este kilenc óra után rádiót, magnót, tévét csak fülhallgatóval hallgatnak; — az albérleti viszony ideje alatt gyermeket nem vállalnak. Bármelyik kötelezettség megszegése a bérleti viszony azonnali felbontását vonja maga után. Nyíregyháza, 1981. augusztus 1. Aláírások A tiszaszalkai gyógyszertárát tizenhét esztendeje vezeti Balogh Gyula. Főképpen Ti- szaszalka és Tiszaadony tartozik a körzetéhez. A forgalom, ami itt zajlik, tükör. S a gyógyszerész ebben látja is a valóságot, az örömöt és a gondot. — A két említett településen összesen 1217 nő él. Kor szerinti megoszlásuk így alakul: húsz és negyven között van 323, negyven és negyvennégy között pedig 93. Ha kicsit engedékenyen is, de ez a szülőképes korban lévők ösz- szes létszáma. Az elmúlt években rendkívüli módon felszökött a fogamzásgátlás, módosult a családtervezés. Ez alapjában véve nem rossz. A gond csak az, hogy igen-igen sokan olyanok veszik igénybe például a tablettákat, akiknek nincs gyermekük, vagy legfeljebb egy. — Havonta kétszáz doboz különböző fogamzásgátlót adok ki a patikában. íudjuk, csupán a számukat nem ismerjük, hogy sokan más védekezési módot alkalmazlak. Sajnos nem ritka már a g’yer- mektelen vagy az egy gyer— Hány családja van? — Öt — felelte, hiszen Papp Bálintné fehérgyarmati munkásnő, mint minden magyar asszony, pontosan tudja: a család az a gyermek. — Boldog? — Boldog vagyok, mert öt gyermek mellett dolgozni tudok. Otthon is annyi a dolgom, hogy le se tudnám írni. Néha úgy rohangálok, mint a régi filmeken a színészek. Munka után loholok haza, bevásárolok, főzök, mosok, takarítok. Közben: „Anyu, éhes vagyok!” „Anyu, pisilni kell!” Ide figyelj, oda figyelj, vacsora közben ezt hallgassam, arra nézzek ... Pappné maga a derű, a családi élete nem nyűtte, de szépítette. Élete értelme harminckilencedik életévére megfogalmazódott: család, munka. Sokan vannak (s számuk sajnos nem csökken) azok, akik számára nem egyértelmű, hogy a család csak akkor igazi, ha gyermekek zsivaja teszi színessé. Két ember együttélése csak akkor válik családi életté, ha köztük megjelenik a harmadik, a negyedik emberke, akikben tovább örökülnek tulajdonságok, képességek, álmok ... Mennyi cinizmus és kíméletlenség van a mexikói költő, Lopez Velarda szavaiban, aki egyszer így fogalmazott: meg nem született gyermekem remekmű. Indulat helyett hadd szegezzem vele szembe Illyés Gyula néhány sorát, a magyar költőtárs hittételét: „Jár szemem a terhes /kicsi nőn/ s azt gondolom, itt megy/ a jövőm... Jár szemem a kedves/ kis anyán/ s azt gondolom: itt megy / a hazám ... Viszi, mit se tudva,/ szakadék / örvény fölött Árpád/ örökét." A család, az anyaság, a nő szent hivatása társadalmunkban is a nemzet fundamentuma. A boldog ember, a boldog ásszony, a boldog haza nagyszerű egyidejűsége érdekében mérhetetlen erőfeszítéseket tett és tesz a gazdasági és politikai vezetés. Van, amikor sokan vannak a méhükben a jövőt melengetők, aztán valami változik, s a „meg nem született remekművek” álságai sokkolnak. Hogy tenni tudjunk, ahhoz szembe kell nézni önmagunkkal, a tényekkel, a mával és a holnappal. Tudja kedves — mondta egy beregi falu 83 éves asszonya — ma már az se szégyen, ha valakinek nincs gyereke. Valamikor, aki meddő volt, egy életet járt orvostól javasasz- szonyig, mert megítélték.” Egy igen jelentős politikai fórum vizsgálatában viszont így fogalmazott: Az anyai hivatás társadalmi megbecsülését, megítélését meg kell változtatni, megengedhetetlen, hogy kigúnyolják a sok- gyermekeseket. „Jár szemem a terhes kicsi nőn, s azt gondolom, itt megy a jövőm.. (Részletek a kisvárdai kórház XVIII. tudományos ülésszakán elhangzott referátumból. Tartotta: dr. Fekete Imre igazgató, szülész és nőgyógyász.) A biológiai vagyon Egy nemzetnek sokféle vagyona van, s ezek között nem utolsó: a biológiai vagyon. Ez a népesség, a család, az egyén egészsége, edzettsége, állóképessége ... A családok többsége hazánkban több, • mint 20 éve nem vállal annyi gyermeket, amennyire a népesség reprodukciójához szükség lenne. Míg háromnegyed évszázaddal ezelőtt átlagban 4 gyermek volt minden családban, ma minden negyedik gyermek egyke... Míg hazánkban a múlt század második felében a születések száma ezer lakosra számítva 40 felett volt, addig például már 1938-ban 20 ezrelék, legmélyebb 1962-ben, 12.9 ezrelék, 1975-ben — éppen a- népesedéspolitikai in- fezk&Ies'ék nyomán'— 18,4'tó- relék. Csak 1975-től vizsgálva az élveszületéseket, egyértelmű a fokozatos csökkenés az országban: 1980-ban 13.9 ezrelék. Szabolcs-Szat- már megyében az élveszüle- tések szintén csökkenő tendenciát mutatnak. 1975-ben 21,8, 1979-ben 17,8 ezrelék... Hazánkban 1980-ban mindössze 3000-rel több gyerek született, mint amennyien meghaltak . . . Érdemes meghallgatni, amit a jegyesek a kisvárdai család- és nővédelmi tanácsadá- - son vallanak. Az 1974 és 1981 augusztusa közti időben megjelent itt 1292 férfi és 1366 nő. Gyermeket mindenki szeretne, de legfeljebb kettőt. Hogy miért? Első helyen a lakáshiányt említik, 95 százaléknak nincs lakása, a szülőknél fognak lakni. Két százalék albérletben, két százalék nem tudja, saját lakása van egy százaléknak ... Talán már szomorú tényként könyvelhetjük el, hogy a családtervezés az utóbbi években módosult, szemünk láttára lényeges változásokon megy át. Tapasztalataink szerinj, js a házastársak szá- m.Sfa- Sem 'számít váiáíöifelé különleges örömforrásnak a gyermekáldás. Olyan családon kívüli elfoglaltságok kerülnek elébe, mint az utazás, kirándulás, szórakozás, autó-, vikendház-szerzés. A gyer- mektelenség nem tartozik a régebbi értelembe vett úgynevezett szégyenletes dolgok közé... Államunktól már eddig is igen sok segítséget kaptak a családok (szülési szabadság, anyasági segély, családi pótlék, bölcsődék, óvodák fenntartása, táppénz). Számítsuk ehhez a sokmilliós társadalmi munkát. Feltétlenül arra kell törekedni, hogy a több gyermeket vállaló családokat még nagyobb szociális intézkedésekkel támogassa az állam. De csak azokat, akik megfelelő szociális körülmények között tudják felnevelni a gyermekeket . . . Tudatosítani kell, hogy ha a család fogalma elhalványul, vagy a meglévő szétzülUk, ha a társadalom alapsejtje elpusztul, egész társadalmunkat is óriási veszteség érheti. Illúzió lenne azt hinni, hogy utasításokkal, rendeletekkel a probléma megoldható. Az erkölcsi tudatformáló .irányv elvek felhívják a figyelmet a család megbecsülésére, a gyermeket nevelő családok és az anyaság etikus megítélésére, a társadalom családeszményének kialakítására .. . Párthatározatok és kormányzati döntések sora jelzi évtizedek óta: társadalmunk figyelmének középpontjában áll a család. Többször is kifejeztük, hogy a gyermekvállalás és nevelés legkedvezőbb közege és kerete a család. Olyan közszellem kialakítására van szükség, amely a megalapozott párválasztással felelősségteljes és tartós , családi, házastársi kapcsolatok kialakítására, fenntartására késztet és ösztönöz. Az 1980-as évben a nemzeti jövedelem 3,5 százaléka, 20 milliárd forint szolgálta a családok érdekét. Ez több- szőröse annak a pénznek, ami a népesedéspolitika meghirdetése után került kifizetésre. A pénzen • kívül kedvezményes szabadságok, gyermekelhelyezési lehetőségek, a gyermekgondozási segély. törekvések a lakásgondok megoldására, társadalmi munkák jelentették a többlet VASÁRNAPI MELLÉKLET 1981. november 15. Jövőmelengetők erőfeszítést. A tudati szférában a családi életre nevelést, a család példájának bemutatását, az egészségügyi és társadalomtudományi szakemberek gondolatformáló tevékenységét kell említeni. Hogy a jó szándékú kezdeményezések ellenére mégis gond van a népesség számának alakulásával, ez azt mutatja: gondos elemzés vált szükségessé, a kampányszerű akciókat több, tartós intézkedésnek kell követnie. Objektív tény: hazánkban csökkent a 20 és 24 év közötti nők száma. Megállapítható, hogy csökkent a házasodási kedv. Magasra szökött a válások száma, főleg az említett 20—24 év közötti korosztálynál, de elmondhatjuk általában: minden harmadik házasság válással végződik. Ezek is közrejátszottak abban, hogy csökkent a gyér-' mekszám, az egy gyermek vállalása vált jellemzővé. Izgalmas adat, mely szerint száz felsőfokú végzettségű nőnek 40 százalékkal van kevesebb gyermeke, mint 100 olyannak, aki nem végezte el a nyolc általánost. A mező- gazdaságban dolgozó 100 nőnek 237, az iparban foglalkoztatottnak 213, a szellemi pályákon dolgozónak 156 gyermeke volt 1980-ban. Egészítsük ki ezt néhány olyan adattal, mely egy november 10-én, Nyíregyházán tartott értekezleten hangzott el. A TESZÖV és a KISZÖV vizsgálta együtt a gyermek- gondozáá), segély tapasztala-?! tait. Mint kidéyiilí, a gyest ipari szövetkezeteknél 90,2 százalékban a fizikai állományúak vették igénybe, a tsz- ekben 75,8 százalék fizikai,. 22,5 adminisztratív, 1,7 a vezető állású nők aránya. Űjra megfogalmazódott, hogy a segély idején sokkal több alka- lom szükséges egyrészt a nők képzésére, anyagi forrásaik bővítésére. Kétségtelen, súlyos gondo- kát vet fel az a tény, hogy korunkban a hagyományos család-rend felborult, az új még alig látható nyomokban alakul. Nem vitás, az anyagiasság. a szerzés, mi több, a javak gyors megszerzése is kedvezőtlenül hat. Ismeretes, hogy a lakáskérdés is a gondok közé sorolható. Mindebből következik, hogy a megoldás részben anyagi természetű, de ugyanilyen súllyal esik a latba a köz- gondolkodás alakítása. A népesedés nagy fontosságú nemzeti és társadalompolitikai kérdés ma is, a következő évtizedekben is. A családi életre nevelés nem szorítkozhat csak az iskolára, nevelendők azok a fiatal családok is, akik éppen ez átmeneti korban nőttek fel az ellentmondó hatások közepette. Döntő a közvélemény formálása, az értelmi tényezők mellett az érzelmiek okos tolmácsolása. Jó ha tudjuk: az ezredfordulóra több lesz a 40 és 59 év közöttiek és a hatvanon felüliek száma, mint a 15 és 39 év köz|ttieké. téfaát a társadalom eltartóképessége is! A patikus tükre mekes család errefelé, jóllehet tudomásom szerint a helyzet még mindig jobb, mint az országos. Tegyük hozzá ehhez, hogy nőtt a tápszerforgalom is, ami azt jelzi : egyre kevesebben szoptatnak, az anyaság könnyebbik, bár korántsem jobbik oldalát választják. A gyógyszerész megfigyelése elgondolkodtató, s ami a fő, pontos. A megyében a száz házas nőre jutó gyermekek száma 1960-ban 327,1970- ben 275, 1980-ban 240 volt. Ti- szaszalkán és Tiszaadonyban 1980-ban: 254. — Most rajtunk a sor — egészségügyieken és politizálókon, hiszen a népfrontban vállalt szerepem is kötelez —, hogy világossá tegyük, mit jelent a család, a gyermek. Jövőnket a jelenben kell megtervezni és megalapozni — fejezte be meditációját Balogh Gyula gyógyszerész. Az oldalt írta: BÜRGET LAJOS Fényképezte: JÁVOR LÁSZLÓ KM o w Mjy Tök. -..w Táviatok, GovidoldKzüin számok kilátások ounaoiaibzuio számon
