Kelet-Magyarország, 1981. november (41. évfolyam, 257-280. szám)

1981-11-15 / 268. szám

4 Kelet-Magyarország 1981. november 15. A HÉT CÍMSZAVAKBAN HÉTFŐ: fokozódó Kuba-ellenes kampány az Egyesült Álla­mokban, védelmi mozgósítás Nicaraguában — Jobbrato- Iódás a belga választásokon — Indira Gandhi római lá­togatása — A lengyel külügyminiszter Bécsben KEDD: Szaúd-Arábia tiltakozik az izraeli harci gépek soro­zatos behatolásai eilen, a bat óból menti ország csúcs- értekezlete támogatja a szaúdi rendezési tervet — Az NDK külügyminiszterének párizsi tárgyalásai — Szovjet jegyzék Svédországhoz a „tengeralattjáró-ügyben” SZERDA: Kairóban felújítják a palesztin autonómiamegbe­széléseket, de azok eredménytelenül végződnek — Púja Frigyes Mexikó után Nicaraguában folytatja latin-ame­rikai körútját CSÜTÖRTÖK: botrány Washingtonban Stockman nyilatkozata körül — Husszein Jordániái király Kanadában — A Co­lumbia űrrepülőgép újabb startja — Megbukik a dán kormány, rendkívüli választásokat írnak ki FENTEK: a szovjet nagykövet átadja a francia elnöknek Leo- nyid Brezsnyev üzenetét — Az ENSZ közgyűlése elítéli Izraelt az iraki reaktor elléni támadás ügyében. SZOMBAT: megkezdődik az Egyesült Államok és négy arab ország Fényes Csillag fedőnevű hadgyakorlata — A lí­biai csapatok kivonása Csádból, megállapodás az AESZ- erők nigériai parancsnokának személyében Á hét három kérdése O Mit jelent a „Fényes Csillag” a Közel-Kelet felett? A betlehemi csillagot még korai lenne emlegetni, de a héten megjelent a Kö­zel-Kelet felett a' „Fényes Csillag”. A több ezer kilomé­teres hosszúságban és jelen­tős mélységben négy arab ország (Egyiptom, Szudán, Szomália, Omán) területén s a környező vizeken végrehaj­tott amerikai szuperhadgya­korlat a költői Bright Star fedőnevet viseli. Főként a gyorshadtest egységeit moz­gatják, de első ízben kerül sor olyan manőverekre,' hogy az amerikai B—52-es straté­giai bombázók Dél-Dakotá­ból a közel-keleti feltétele­zett célpontok fölé repülnek, ott bombázási gyakorlatokat hajtanak végre, majd ugyan­csak leszállás nélkül haza­térnek, miközben az üzem­anyag-utánpótlást a levegő­ben kapják. Az amerikai katonai jelen­lét eddigi legnagyobb méretű megnyilvánulásával szemben számos tiltakozás látott nap­világot, várhatóan rendkívüli ülést tartanak az augusztus­ban megkötött etiópiai—lí­biai—dél-jemeni hármas szerződés külügyminiszterei. Ez annál időszerűbb és ért­hetőbb, hiszen a gyakorlatok éppen e három országhoz kö­zel eső határtérségekben zaj­lanak. Közben az ENSZ közgyűlé­se az iraki atomreaktor elle­ni izraeli támadást vitatta meg és határozottan elítélte a bombázást. Mindössze két ellenszavazatot adtak le, Iz­rael és az Egyesült Államok részéről. A világszervezeti vi­ta fényében még nagyobb visszhangot keltett a szaúd- aráb tiltakozás, miszerint iz­raeli Tiarci gépek rendszere­sen megsértik az ország lég­terét. A rijadi fellépés nyil­ván újabb nehézségeket okoz Washingtonnak, amely egy­aránt szeretne építeni Izrael­re és Szaúd-Arábiára. (Az amerikai sajtó pro és kontra ismét sokat cikkezhetett az Awacs-eladásokról — ezek a légi felderítési rendszerek észlelhetnék a legjobban a szaúdi terület fölé történő behatolásokat.) Szaúd-Arábia helyzete azért sem lényegtelen most az amerikaiak számára, hi­szen nevéhez kötődik a nyolcpontos rendezési terv. Ez támogatást kapott a hat öbölmenti ország csúcsérte­kezletén, szóba került a jor- dániai uralkodó kanadai tár­gyalásain, s minden bizony­nyal előterjesztik a tíz nap múlva Marokkóban összeülő arab csúcskonferencián is. Igaz, az egyes arab országok és- a palesztin mozgalom mind ez ideig óvatosan, sőt több ízben ellentmondóan foglaltak állást a terv kap­csán, de többségükben tár­gyalási alapnak tartják. Ta­lán éppen a szaúdi terv eré­nye és gyengesége miatt: any- nyira általánosan szövegezték meg, hogy mindenki azt ért­heti vagy magyarázhatja be­le, amit szeretne. Izrael vi­szont egyértelműen vissza­utasította és a terv nyolc David Stockman, a Reagan-kor- mány költségvetési igazgatója éles támadások kereszttüzében áll azután, bogy kritizálta az el­nök gazdasági politikáját, amely­nek kidolgozásában maga is köz­reműködött. Stockman felaján­lotta lemondását Reagan elnök­nek, aki azonban felkérte, hogy maradjon hivatalában. (Kelet- Magyarország telefoto) pontjával szemben nyolc új települést akar létrehozni a megszállt területeken. Ilyen körülmények között aligha lehetett meglepő, hogy a Kairóban a palesztin auto­nómiáról felújított egyipto-’ ■ Szalontay Mihály: 32. — Évekkel ezelőtt állítólag volt a kulacsban, az adja en­nek a rumnak azt a jó aromá­ját. Más szöveg szerint azért kell rummal mindig gondosan kimosogatni, hogy eltűnjön a fekete rossz íze a kulacsból. Akarsz még egyet? Ittak. Miki pedig, ahogy a Duna-parton, szép sorjában elmesélte Juszti esetét a vi- lágggal: sűrűn kérdezve: Te érted? És sűrűn felelve Robi néma fejcsóválására: Mert én se! Amikor aztán odaért, hogy mit gondol konkrét teendő­nek, mit kellene tenni, akkor Robi elővett egy darab cetlit, tollat, és rögtön gondolkozni kezdett, méricskélni, számve­tést csinálva valamilyen lehe­tőségről. Aztán összegyűrte a papírgombócot, kinyitotta a cserépkályha fekete vasnyí­lását, bedobta, s nézte, hogyan kap lángra, ég el a papír, om­lik össze a pernye. Vissza­csukta, s csak aztán szólt: — öregem nincs, érted, nincs semmi józan lehetőség. — Biztos? — Biztos. Nincs semmi va­lószínűsége. Túl nagy a koc­kázat. Mikinek fölcsillant a szeme, nézte Robit, majd megkérdez­te: — Kinek a kockázatáról beszélsz? — Mindenkiéről, aki ebben az ügyben benne van, vagy csak hozzáér, akár tudattala­nul is. Az bármi zűr esetén, komoly bajba kerül. Olyan bajba, amit nem igen tud ki­magyarázni, arról nem is be­szélve, hogy ahol ezekkel a bajokkal foglalkoznak, ott nincs magyarázkodás! Érted? Se neked, se Bélának, se ne­kem. Miki nyögött egyet fájdal­mában, megitta a rumot. Most olyan édeskés kátrány íze- szaga volt. Robi utána töltött. — Az a baj — folytatta Ro­bi —, de lehet hogy neked, konok makacs fejednek ez a szerencséje, hogy most már tudunk róla. És ha csinálod, és lebuksz... hajaj... már­pedig segítség nélkül csiná­lod, semmi — érted semmi — pöccentett egyet nagyujja körmével — esélyed nincs! Ha a körülményeket meg tudjuk teremteni — gondol­kozott el — akkor tulajdon­képpen még nekünk is iskola­játék, szóval akkor van arra esélyed, hogy nem buksz le rögtön.. De, hogy átjutsz-e? A fene tudja. Jársz még evezni? — Nem érek rá mostaná­ban. — Jó erőben vagy? Mennyit úszol felfelé a Dunán erős sodrásban, zaj nélkül? — Nem tudom. Attól függ, hogy osztom be az erőmet. — Be fogod tudni osztani. Húsz méter kell. Miki nem értette. — És az a lány tud úszni? Mikinek felvillantak a Szú­nyog-szigeti fördőzések, hosz- szú úszások a csónak mellett, Gabi a kórus, Juszti izmos teste. — Igen — mondta. — Erő­sebb, kitartóbb, jobban úszik nálam. Tapasztaltam. — Az jó. Hát akkor vala­mit megpróbálhatunk. Veszé­lyes, de persze játék is. Ha a kritikus helyen vigyázol, négy-öt méter, baj nem lehet. — Ha tudom, hogy hol van a kritikus hely? — Majd én mondom — ült le határozottan Robi, zub­bonyzsebéből előszedett két papírt. — Ezt töltsétek ki. Meghívó Kőszegre, és két ha­társávbelépő hozzá. Itt van a vonatindulás. Szombaton este kell lebonyolítani az egészet, akkor van mindenki szabad­ságon, kimenőn, pihenőn, ló­gáson, ivászaton. Most azért nem lehet másik vonattal jönni, mert Géza elétek megy Győrbe. Ott szállnak fel a mieink is, ott kezdik meg az igazoltatást Személyit, meg­hívót és határsávbelépőt kell felmutatni. Nem lehet semmi akadékoskodás. (Folytatjuk) mi—izraeli—amerikai tanács­kozások ismét eredménytele­nül zárultak, még saját kény­szerpályájukon is elakadtak. Szemléltetően bizonyítva ez­zel Camp David teljes zsák­utcáját is. A tárgyalások hi­vatalos megszakítása nem várható, hiszen a Sinai-fél- sziget még megszállás alatt lévő részéről 1982. április 25- ig kell távozniok az izraeli csapatoknak, de máris gyak­ran vetődik fel a kérdés: va­jon azután fenntarthatóak-e ezek a tárgyalások? © Miért éleződött ki a fe­szültség Közép-Ameri- ka körül? Illusztris levélíró­ja lehetett a héten a The Washington Post-nak. Fidel Castro ragadott tollat és sze­mélyesen cáfolta meg azt a rágalömhadjáratot, amely az amerikai tömegkommuniká­ciós eszközöket elöntötte. Visszautasította azokat a ha­zug állításokat, miszerint „Kuba keze” lenne a Salva­dort hazafiak küzdelmének hátterében, kubai alakulatok harcolnának a közép-ameri­kai országban, kubaiak rob­bantották volna fel az Arany­hidat, salvadori közlekedési főütőerét. Az amerikai lapok­ban egyébként még olyan hí­rek is megjelentek, hogy Vietnamból jelentős mennyi­ségű hadianyag érkezett, töb­bek között repülőgépek is. (Az amerikai propaganda ugyanis „keleti fegyvereket” keresett a salvadori gerillák arzenáljában és amikor csak a juntától zsákmányolt ame­rikai fegyverekre bukkantak, kitalálták és kitálalták a vietnami változatot, hogy ezek a fegyverek még a sai- goni rezsim örökségéből va­lók ...) Kétségkívül fokozódik a lé­lektani, politikai, s a karib vizeken végrehajtott ameri­kai hadgyakorlatokkal a ka­tonai nyomás a térség hala­dó államai ellen. Ezért ren­deltek el népi védelmi moz­gósítást Kubában és Nica­raguában, s világszerte le­leplezik, visszautasítják Wa­shington lépéseit. Nő a nem­zetközi szolidaritás, nemré­gen a szocialista országok testvérpártjaí fogalmaztak meg nyilatkozatot Kuba vé­delmében a' moszkvai KB- titkári értekezlet kapcsán s hazánk rokonszenve, cselekvő együttérzése kifejezésre jut­hat külügyminiszterünk fo­lyamatban lévő latin-ameri­kai körútja során is. Salvadorban pedig közben fokozódik a hazafiak ellenál­lása. O Mi rejlik a washingto­ni Stockman-botrány hátterében? A 35 éves költ­ségvetési igazgatót, David Stockmant előszeretettel ne­vezték a Reagan-kormányzat „csodagyermekének”. Ö adta volna az ötleteket a különbö­ző gazdaságpolitikai intézke­désekhez, a sokat vitatott adócsökkentéshez stb. , Stockman a héten kínos' botrány középpontjába ke­rült. Nyilatkozatot adott egy amerikai folyóiratban, s olyasmiket mondott, hogy maga sem bízik túlságosan á kormány gazdaságpolitikájá­nak ígért sikereiben. Nagy visszhang; az ellenzéki de­mokraták aduként forgatják kijelentéseit: elnöki raport; Stockman felajánlja lemon­dását; Reagan marasztalja; a „csodagyermek” bűnbánó bo­csánatkérése — ennyi történt néhány óra alatt. S két alaposabb meggondo­lást kívánó körülmény. Az elnök gazdaságpolitikája, a reaganomics eddig is sok vi­tát váltott ki, kétségbe von­ták tartós hasznát és lehető­ségeit : e hangok most nyilván felerősödnek. (Különösképpen az újabb recessziót jelző szá­mok tükrében.) A másik kö­vetkezmény: Reagan „feddhe­tetlen csapatot” akart, amely nem fogja megismételni sem Nixon Wátergate-ügyeit, sem a carteri amatőrizmust, s fő­ként kiküszöböli a belső vil­longásokat. (Kissinger—Ro­gers, Vance—Brzezinski stb.) Rövid idő leforgása alatt azonban viharfelhők gyűlnek Allen, Haig, Stockman és má­sok feje felett, s az egyéni skandalumokon túl az összjá- ték körül is sok a fiaskó. Le­het, hogy mégsem egy csoda­politika csodacsapata alakult ki Washingtonban? Lázár György felszólalása a SZfiVOSZ kongresszusán (Folytatás az 1. oldalról) Felszólalása elején tolmá­csolta a Központi Bizottság és a kormány üdvözletét, majd arról szólt, hogy a fo­gyasztási szövetkezetek IX. kongresszusa az egész ma­gyar szövetkezeti mozgalom fontos eseménye. A fogyasz­tási szövetkezetek alapvető szerepet töltenek be a lakos­ság áruellátásában, a szolgál­tatási igények kielégítésében, a háztáji termelés szervezésé­ben és támogatásában, a me­zőgazdasági termékfelvásár­lás és értékesítés lebonyolítá­sában, az új otthonok meg­teremtésében és az export- árualapok előállításában. Fontos szerepet töltenek be a településfejlesztésben, a szemlélet és az életmód for­málásában és a közművelő­dés terén is. A szövetkezeti mozgalom mély gyökereket eresztett társadalmunkban, segíti a szocialista demokrá­cia kiteljesedését szolgáló tö­rekvéseket, a szövetkezeti gazdaság pedig — mint a szocialista tulajdon egyik formája — fontos tényezője a népgazdasági tervek meg­valósításának. Lázár György rámutatott: belső politikai viszonyaink továbbra is kedvező feltétele­ket nyújtanak a szocialista építőmunkához. A tapaszta­latok szerint határozottabbá vált a törekvés a hatékony gazdálkodásra, és további eredményeket mutathatunk fel a népgazdaság egyensú­lyának javításában: a nehéz külpiaci viszonyok ellenére sikerült növelni az exportot. Vannak azonban olyan té­nyezők, amelyek nehezí­tik az előrehaladást, megmu­tatkoznak a feszült nemzet­közi helyzet hátrányos követ­kezményei, a többi között az, hogy a tőkés piacokon nőtt a protekcionizmus. Ehhez já­rult még, hogy a tőkés gaz­daság pangása miatt rosszab­bodtak a piaci feltételek, ami több hazai iparágban kedvezőtlenül érezteti hatá­sát. A Minisztertanács elnöke ezután azokat a gondokat elemezte, amelyek saját mun­kánk gyengeségeiből fakad­nak. Megemlítette: a szüksé­gesnél még mindig lassabban javul a gazdaság alkal­mazkodóképessége, elégtelen munkánk szervezettségének foka és még távolról sem használunk ki minden lehe­tőséget az energiával és az anyaggal való takarékosságra. Részletesen szólt a terme­lés korszerűsítésével, az ex­portképesség javításával, a nemzetközi munkamegosz­tásban való aktívabb részvé­telünkkel összefüggő felada­tokról. Kitért arra, ho^y ‘foly­tatni kell a közgazdasági közrendszer,. azf ár- és’ pénz­ügyi, valamint gz érdekeltsé­gi viszonyok hozzáigazítását a változó feltételekhez. Meg­jegyezte: gyakran felvetődik, hogy jó lenne, ha ritkábban kerülne sor a szabályozók változtatására. A kormány dolga is köny- nyebb lenne, ha akár csak két-három évre is stabilizál­hatnánk a szabályozókat. Ezt azonban nem tehetjük meg, mert a gazdálkodás feltételei, a külső tényezők gyorsan vál­toznak, a közgazdasági sza­bályozók pedig nem szakad­hatnak el a valóságtól. A tényleges gond nem is az, hogy a szabályozókat túlságo­san gyakran módosítják, ha­nem az, hogy azok még min­dig csak követik, nem pedig megelőzik a valóság, a világ változásait. A kormány elnöke szólt arról is, hogy fontos teendő a szervezeti rendszer korszerű­sítése : — A tennivalók első cso­portjába a központi irányítás szervezetének módosítását so­roltuk. Ennek keretében megszüntettünk egy sor kor­mánybizottságot, megszervez­tük az egységes Ipari Minisz­tériumot, átalakítottuk a munkaügyi irányítást, létre­hoztuk a piacfelügyeletet, megerősítettük a kereskedel­mi kamarát, egy sor más .in­fj I II ’Jil jjy#] I 1 I liV ___i ■ I I i »*1___ tézkedést is tettünk, és még továbbiakat. tervezünk. Min­denekelőtt a minisztériumi háttérintézmények munkájá­nak ésszerűsítését folytatjuk. A cél az, hogy egyszerűsítsük és gyorsítsuk a döntési folya­matot, növeljük a vállalati önállóságot, csökkentsük az irányítás rezsiterheit — mon­dotta. — A második csoportba a vállalati szervezeti rendszer korszerűsítése tartozik. A cél itt a rugalmasság, az érde­keltség javítása. A megoldás­ra nincs sablon; egyaránt sor kerülhet olyan összevonások­ra, amelyek egybekapcsolják a kutatás, fejlesztés, termelés, értékesítés öszefüggő láncola­tát, de sor kerülhet szétbontá­sokra is, más szóval: decentra­lizációra. A munka ezen a te­rületen is folytatódik a követ­kező időszakban, de nagy gon­dot kívánunk fordítani arra, hogy elősegítsük annak a fo­lyamatnak a meggyorsítását, amelynek eredményeként nö­vekszik a trösztökön, nagyvál­lalatokon belül is az egységes érdekeltség a jobb, jövedel­mezőbb munkában. — A szervezeti tennivalók harmadik csoportjába az új vállalkozási formák létreho­zását sorolhatjuk. Ez alapjá­ban pozitív fogadtatásra ta­lált, de tapasztalhatók a meg­ítélésben szélsőségek is. Pél­dául, hogy az új vállalkozási formák a legértékesebb mun­kaerőt fogják elszívni a nagy­üzemektől. Találkozhatunk olyan aggályokkal is, hogy te­ret nyitunk az ügyeskedők, a munka nélkül jövedelmet szerzők számára. Ismét mások szerint gyen­gítjük a szocialista tulajdont, a népgazdasági érdek eseten­ként ideológiai köntösbe búj­tatott féltése mögött valójá­ban a versenytől, a monopol­helyzet kényelmét veszélyez­tető konkurrenciától való fé­lelem rejtőzik. A kisvállalko­zás létrehozására a valós tár­sadalmi szükségletek jobb ki­elégítése mellett azért is ke­rült sor, hogy ösztönözzük, serkentsük az egészséges ver­senyt. — Az új vállalkozási for­mák nagy többsége egyébként nem magánvállalkozás, ha­nem a szocialista vállalkozás­nak egy új, igaz, nálunk ed­dig szokatlan formáját való­sítja meg. Reális az aggály, hogy lesznek, akik megpró­bálnak visszaélni az e for­mák nyújtotta lehetőségekkel, de ez nem lehet ok arra, hogy elmaradjanak az egyébként ésszerű és szükséges lépések. A kormányzati szervek arra törekedtek és törekszenek, hogy olyan jogi és közgazda- sági szabályokat alakítsanak ki, amelyejLg, visszaélés lghe- , tőséget minimálisra szorítják. „ tfHíár György hangoztatta: mindazokat az ajánlásokat és javaslatokat, amelyek a kongresszuson is elhangzot­tak, a kormányzati szervek gondosan mérlegelik majd és azon lesznek, hogy a reális lehetőségek keretei között megvalósítsák azokat. — A fogyasztási szövetke­zetek fontos és jó ügyet szol­gálnak, amikor felkarolják és segítik valóra váltani az em­bereknek a jobb életét igény­lő természetes szándékát és ezt szocialista módon, saját munkájukkal akarják elérni úgy, hogy az egyben a na­gyobb közösség, az egész tár­sadalom javát is szolgálja — mondotta befejezésül. A vitában felszólalók egye­bek között elmondották, hogy a kis települések ellátását sok tekintetben sikerült javítani. Javasolták, hogy egyes terüle­teken hozzanak létre vegyes profilú, kitelepített raktára­kat, amelyekben tartós fo­gyasztási cikkeket is árusít­hatnának, tovább javítva ez­zel az ellátást. Beváltak a mozgó ABC-boltok, ezekből azonban többre lenne szük­ség. Kifejtették, hogy a szö­vetkezeti mozgalom a váro­sokban is megerősödött, á gyárkapukon belül is forgal­maznak, gyakran árenged­ménnyel. A kongresszus ma folytatja munkáját.

Next

/
Thumbnails
Contents