Kelet-Magyarország, 1981. október (41. évfolyam, 230-256. szám)
1981-10-13 / 240. szám
4 Kelet-Magyarország 1981. október 13. Kommentár A londoni repeszbomba Emberemlékezet óta ez volt az angol főváros egyik legrosszabb víkendje: egy Londonban történt bombarobbanás egy embert megölt, negyvenet pedig megsebesített- Jogos a kérdés: ma, amikor a terrorcselekmények nem szokatlanok a földkerekség jó néhány országában, miért okozott egész Angliára kiterjedő, óriási sokkot? A robbantás módja nyilvánvalóan a válasznak csak az egyik és nem is a legfontosabb eleme. A szerkezet valóban — ismét csak az angol sajtó általánosan használt kifejezése — „a leggonoszabb” fajta volt: úgynevezett repeszbomba, tizenöt— húsz centiméteres tűkkel kombinálva. A sokkhatás másik, fontosabb oka azonban az, hogy a londoniak ettől a naptól kezdve ismét úgy érzik: bárhol, bárkivel megtörténhet a legrosszabb. 1980 decembere óta ugyanis az IRA (az ír köztársasági hadsereg) szélsőséges szárnya nem követett el semmiféle merényletet London, illetve más angol nagyvárosok utcáin. Mi késztette az IRA-t az eddig Anglia területén fenntartott, ha nem is fegyver-, de legalább robbantásszünet felrúgására? A válasz egyértelmű : az észak-írországi éhségsztrájkakció összeomlása. Emlékezhetünk: tíz politikai fogoly halt önkéntes éhhalált a belfasti Maze börtönben, anélkül, hogy a Thatcher-kabinet bármiben is engedett volna követeléseiknek. Az IRA — amelynek vezérkarában nyilvánvalóan tovább tart a szárnyak küzdelme' r^peskpkkel és hosszú "tűkkel reagált a kormány nyilatkozataira és nyilvánvalóvá tette, hogy az éhségsztrájkakció minapi leállításával a küzdelmet korántsem tekintik befejezettnek. Ez a lépés nemcsak gyilkos, hanem öngyilkos taktika is, tekintettel a brit közvélemény félelmére. Az északír politikát azonban egyik oldalról sem a józanság — hanem már régen a keserűség és a gyűlölet — motiválja. H. E. Kép a háromszázezres nagy bonni béketüntetésről. A felső tábla felirata: „Ki a NATO-ból!” (Kelet-Magyarország tele- fotó) TELEX TRÓPUSI VIHAR MEXIKÓBAN A hét végén 52 személy életét követelte a Mexikóban pusztító trópusi vihar, a „Lídia” hurrikán, közöttük a mentőalakulatok hat tagjáét, akik az ítéletidő következtében támadt árvizek által körülzárt lakosokat akarták kimenteni. A tomboló szélvészben százhúszan eltűntek. A vihar okozta károk következtében mintegy 40 ezer ember vált hajléktalanná. ÉSZAK-ATLANTI KÖZGYŰLÉS Lengyelországban megünnepelték a néphadsereg napját A lengyel néphadsereg lét- arról, hogy az évforduló al- rejöttének 38. évfordulója al- kalmából Dmitri) Usztyinov kaiméból — a napok óta fo- marsall, a Szovjetunió honvé- lyó ünnepségsorozat kereté- delmi minisztere táviratban ben — vasárnap Varsóban üdvözölte Wojciech Jaruzelski ünnepélyes őrségváltás volt hadseregtábornokot, Lengyel- az ismeretlen katona sírjánál, ország miniszterelnökét és A varsói rádió beszámolt nemzetvédelmi miniszterét. Thatcher asszony nyilatkozata: Sohasem ad politikai státust az IRB-foglyoknak Hétfőn Münchenben megkezdődött az észak-atlanti közgyűlés 27. éves konferenciája. A tanácskozáson a NATO- tagállamok csaknem kétszáz küldötte van jelen. Görögország képviselői nem vesznek részt a konferencián. Távol- maradásukat a küszöbönálló választásokkal indokolták. A konferencia napirendjén a következő témák szerepelnek: a nukleáris fegyverek Európában, a NATO katona- politikájával összefüggő gazdasági kérdések, az emberi jogok és az információ szabad áramlása. Margaret Thatcher brit Thatcher a merénylet el- miniszterelnök szerint az követőit az emberi életet sem- Egyesült Államokból az ír mibe vevő bűnözőknek ne- köztársasági hadseregnek jut- vezte, és erre hivatkozva is- tatott dollárok miatt követ- mételte meg, hogy sohasem hették el a szombati londoni fog politikai státust adni az pokolgépes merényletet. IRA-foglyoknak. Jasszer Arafat, a PFSZ vezetője háromnapos látogatásra Tokióba érkezett. A képen Tosio Kimura volt japán külügyminiszterrel. (Kelet-Magyarország telefotó) TÜDÖÉS SZÍVÁTÜLTETÉS Vasárnap a kaliforniai Stanford egyetem orvostudományi központjának sebészei öt és fél órás műtéttel új tüdőt és szívet ültettek Barry Davis 40 éves férfi mellkasába. Az átültetett szervek egy 20 éves donortól származnak. Nem sokkal az első műtét után egy második, ezúttal kétórás sebészi beavatkozásra is szükség volt, hogy Davis mellkasi belső vérzését elállíthassák. A beteg hétfőre válságos állapotba került, mesterséges lélegeztető készülékkel tartják életben. Ennek ellenére az orvosok úgy vélik, hogy a körülményekhez képest Davis „jó állapotban van”. Ez volt a klinika negyedik ilyen vállalkozása, egyben a hetedik tüdő-szív átültetés a világon. A 45 éves Mary Gohlke él a legrégebben új tüdővel és szívvel. Alig nyolc hónappal ezelőtt ő volt a klinika első ilyen betege. ■ ■ Szalontay Mihály: \ylí cutofsó cnav ■■■■■■■■■■■■■■■■■■■»•■■■■■■■■■■■■■a 5. — No, jó-jó —, azzal meglökte Ambrus vállát, lecsúszott a föld-salak-kosz keverékén, kinyitotta a kocsiajtót, beült a volán mellé, egy pillanatra a működő automatizmusok erejével rákoccantotta homlokát a műbőrrel szegett kormánykerék felső peremére, aztán mert hogy lefelé állt a kocsi orra, kiengedte a kéziféket, rükvercből kettesbe tette a sebességváltót, s már nagy erővel kinyomta a kuplungot. A kocsi lassan kezdett gurulni, amikor már kellően felgyorsult, ráengedte a gyújtást, felengedte talpa a pedált. Sík mezőben óriási vadgesztenyefa alatt hevert a kék kocsi roncsa. Nemrég eshetett az eső, a levegő szinte gőzölgött. Az országút mentén két oldalt dús réteg vastag füve zöldellt, s az Öreg nem értette, hogy pont itt a két domb között az egyenesben, a végig tiszta jó fellátású úton. itt történhetett Mikivel, ami történt. Hiszen közismerten jó vezető volt, nyugodt autós, jó reflexű, béketűrő, a veszélyt előre felismerő. Ö maga utált autózni, s ha csak lehetett, Mikit kérte meg, vigye ide, vagy oda, imádták mindketten a hosz- szú autós dumákat, sokszor csak azért kísérte el Mikit, hogy megbeszéljék a megbe- szélendőket, és ha már hosz- szabb időre kimaradt, akkor szinte keresték az alkalmat, hova menjenek. Dél körül lehetett, mert a nap igencsak fölülről tűzött, mégis a rét felett könnyű párafelhő lebegett, ami legalábbis szokatlan, az öreg így tudta, a föld kigőzölgés köde csak alkonyatkor csapódik ki. A fa mellett megállt, kiszállt, megnézte kétoldalt az országutat, olyan két és fél, három méter árok húzódott, puha, vastag füves árok, a sok esőzés átáztatta a talajt, de sehol semmiféle nyomot nem látott, itt-ott csillantak csak meg az országúton a Fiat hiányzó első szélvédőjének morzsalék üvegdarabkái, de egyébként olyan volt az országút, mintha valaki lesöpörte volna. y Visszaült a kocsiba, amennyire az árok, hiányzó padka engedte lehúzódott az országúiról, de két bal kereke így is fennmaradt a betonon. Behúzta a kéziféket, gondosan bezárta a kocsit, s odament a roncshoz. A kocsi motorrésze teljesen becsúszott a két első ülés elé, a kormánykerék meg groteszken a kocsi tetejét érintette hetykén és természet- ellenesen felfelé görbülve. Két első kerék nem is volt, a kocsi az első üléseknél kezdődött, a piros műbőr borította kagylóüléseknél. Ami furcsa volt, s feltűnt neki, hogy valahogy az ütés a vezető felőli résznél lehetett nagyobb, és csak ferde-furcsán a kisebb a másik oldalon. Ezen az oldalon oldala sem volt a kocsinak, amelyik közepén még meg is bicsak- lott, eleje és a hátsó lökhárító tompaszögben felfelé mutattak, és a kipufogócső mintha még füstölögne. Ahogy megfogta a töredezett kék festékes bádogot, az forró volt, magába szívta a napot, hiába adta árnyékát az öreg gesztenyefa. Átment a kocsi túloldalára, itt még ajtó is volt, ha lógott is, már-már beült, mert úgy oldalra tett lábbal befért volna, de ahogy tenyere ráért az ülésre, valami puhát érzett ... Fölemelte a tenyerét, nézte, alvadt vér volt, a vérpiros ülésen vérpiros vér. Nézte a tenyerét, ujját, nem undorodott, csak valami végtelen nagy fáradtság vett rajta erőt, valami olyasmit érzett, mintha valaki vagy valami tiszta erővel gyomorszájon ütötte volna, de úgy, hogy egy pillanatra bele is kábult-ájult volna az ütésbe, aztán gyorsan magához térne, és csak az utóérzés szörnyűséges nagy üressége maradna meg ... Nézte a tenyerét. „Ez hát a véred! Ez maradt? Ennyi?” Aztán elővette a zsebkendőjét, gondosan letörölte, de úgy, hogy a zsebkendőben benne maradjanak az alvadt vérrögöcskék, összehajtogatta a zsebkendőt, s eltette. Aztán egy kicsit kijjebb feszítette a kocsi ajtaját, szinte lemállt a karosszériaroncsról, s a kesztyűtartót vette szemügyre. Valakik már kiüríthették, mert csak néhány csavart, egy törött csavarhúzót, egy dossziét s néhány gombóccá gyűrt papírdarabot talált. Ezeket szedte ki, simította tenyerére, s próbálta mik is azok, küldenek-e valami üzenetet a túlvilágról. Az egyik régi szervizszámla volt, olajcseréről, eldobta. A másik egy szállodaszámla volt, megnézte a dátumot, három héttel ezelőtt volt, s az egyik közeli város híres, régi, öreg szállodája nyugtázta vele az éjszakai szállásért az összeget. Nagy volt az összeg, az Öreg jobban szemügyre vette, látta, két szoba számlája. Egy második emeletié, meg egy harmadik emeleti szobát tüntetett fel a számla. Zsebre tette a számlát, és tovább keresett. (Folytatjuk) VIETNAM Nomádok letelepítése Egy jó évtizede Vietnam északi területein kereken 340 ezer család még égetéssel teremtett irtásokon gazdálkodott. Ez a gyakorlatban azt jelentette, hogy felégették az őserdő egy darabját, majd a hamuval ily módon megtrágyázott földbe hegyi rizst, maniókát, tököt és zöldségeket ültettek. Két-három aratás után a föld kimerült, a nomád parasztok tovább vándoroltak és egy másik erdőrészt égettek fel. Mintegy 12 éve megkezdték a noma- dizáló népesség letelepítését. Azóta az erdőégetők száma mintegy 60 ezer családra csökkent. Vietnamban 68 nemzeti kisebbség él, amelyek az 55 milliónyi népességnek mintegy 15—16 százalékát teszik ki. Az alkotmány teljes egyenjogúságot biztosít számukra és minden állami és társadalmi intézményben képviselve vannak. A kormány különböző kedvezményekkel nagy gondot fordít támogatásukra. Észak-Vietnamban sikerült az írástudatlanságot nagy részben felszámolni. Ebben nagy szerepük volt a vidéki központokban a nemzetiségi fiatalok számára berendezett iskoláknak, ahol az általános műveltségen kívül mezőgazdasági és állattenyésztési tudnivalókra is oktatták őket. A legelmaradottabb vidékeken az oktatási és egészségügyi intézmények egész hálózatát építették ki. Kis erőművek gondoskodnak a falvak energiaellátásáról. Erdőirtás Song-Lonái, Thanh Hoa tartományban. Az utóbbi 12 évben letelepedett, kereken 280 ezer család számára 100 ezer hektár földet tettek megművelhető- vé: több mint a felén öntözhető, teraszos rizsföldeket rendeztek be. Jelentős ipari üzemeket is telepítettek ide, a többi között az ország legnagyobb acél- és hengerművét. Dél-Vietnam felszabadítása után a párt és a kormány nemzetiségi politikáját erre az országrészre is kiterjesztette. Példa erre Dák La falu, Kon Tűm megyei székhelyétől északra, a központi felföldön. 1976-ban indult itt a program a nomadizáló törzsek letelepítésére. A Dák La folyó völgyében létesült hasonnevű falunak több mint 4000 különböző nemzetiségű lakója van. A 840 család valamennyiének kis háza van, ezer négyzetméteres kerttel. Dák La így önmagát látja el élelmiszerrel. Az első kőházakban egészségügyi intézményeket helyeztek el, 1400 fiatal látogatja az iskola 1—8. osztályát. Dél-Vietnamban még különösen sok a teendő a nemzeti kisebbségek érdekében. Az oktatásügyet például az ország egyéb területeinek színvonalára kell emelni. El kell látni a lakosságot elegendő ivóvízzel, elektromos energiával és fogyasztási cikkekkel. A legtávolabb fekvő vidékeket utakkal kell csatlakoztatni az ország központjaihoz. g—i. Vetésre készítik elő a rizsföldet An Bien körzetben, Kien Giang tartományban. (Fotók: VNA — MTI)
