Kelet-Magyarország, 1981. október (41. évfolyam, 230-256. szám)

1981-10-11 / 239. szám

1981. október 11. Kelet-Magyarország 3 Földi környezetünk KÉT TÉMA — a mező­gazdaság és az élelmiszeripar helyzete, a földtulajdont, a földhasználatot és a földvé­delmet szabályozó törvények végrehajtása, valamint a kör­nyezet védelmére alkotott törvény végrehajtása — sze­repelt az országgyűlés őszi ülésszakának napirendjén. Hogy mennyire rokon terület volt a kettő, nemcsak az bi­zonyítja, hogy o föld védel­me szerves része a környezet- védelemnek, hanem akár az ellenkezője is, hiszen a me­zőgazdaságban alkalmazott növényvédő szerek, vegyi anyagok, a termények fel­dolgozása során keletkezett hulladékok károsak is lehet­nek a környezetre. Tulajdonképpen ez az el- választhatatlanság csendült ki a miniszter és a környe- zetvételmi hivatal államtit­kárának expozéjából, és a képviselők felszólalásaiból, amikor a termelés növelésé­nek lehetőségeiről és gátjai­ról vagy a környezetvéde­lemben elért eredményekről, és a környezetünk sokszor véletlen, de olykor előre lát­ható szándékos rongálásáról ejtettek szót. Jó volt hallani Kulin Lászlóné felszólalásában, hogy Szabolcs-Szatmár me­gyében ma még kedvezőbb a helyzet, mint az ország más tájain, hogy olyan növény- és állatfajok élnek, amelyek másutt már nem találhatók, S azt is, hogy Gonda György államtitkár a jó példák között sorolta Nyíregyházát, ahol a város környékén a tájat, a környezetet gazdagító és a szabad idő eltöltésére alkal­mas területet, parkerdőt ala­kítottak ki. Jó volt összevetni termelő- szövetkezeteink eredményeit is az országos adatokkal, de a tíz évvel ezelőtti átlagok­kal, eredményekkel is, mtfct csak így mérhető le az a fej­lődés, amelyet nagyüzeme­ink felmutathatnak. Azt pél­dául, hogy a szabolcs-szat- mári szövetkezetek az átla­gosnál is kedvezőtlenebb adottságok között 2 tonnáról 3,2 tonnára növelték egy hektáron a búza termésátla­gát, hogy 7,7 tonna helyett 11,6 tonna burgonyát szednek fel a földekről, s hogy 80 száza­lékkal több almát teremnek a fák, mint tíz esztendeje. És hallhattunk bőven a gondokról is, amelyek egy részét éppen eredményeink szülték. Azt például, hogy nőttek a terméseredmények, de nem tartott vele lépést a feldolgozóipar kapacitásának növelése, vagy amit Szántó Sándor nagyecsedi képviselő tett szóvá: minden olyan év­ben, amikor bő termést ta­karíthatunk be almából és burgonyából, gondok vannak az értékesítéssel. A LEGTÖBB KRITIKA ta­lán . mégis a környezetünket szennyezőket érte. Ha sza­bolcsi példát akarunk, ott van — amint azt Kulin Lászlóné is említette — a kisvárdai Vulkán, amely a város fejlődésének eredmé­nyeként a település széléről a központba került és a kör­nyezetszennyezés, a zajárta­lom forrásává vált, de em­líthette volna a demecseri keményítőgyárat, amely a Lónyay-csatorna vizét szeny- nyezi, vagy a tiszavasvári Al­kaloidát, amelyik idegmérget tartalmazó hulladékot szállít a község szeméttelepére. Természetesen jó példák a környezetvédelemben is ta­pasztalhatók. Ilyen, hogy az ÁFOR nyíregyházi kirendelt­sége megkezdte a fáradt ólai gyűjtését, de az eladott mint­egy 3000 tonnának még csu­pán 10 százalékát viszik visz- sza, hogy 17 helyi védettségű természeti értékünk van összesen 178 hektár terület­tel, miközben a települések nagy részének környékén il­legális szemétlerakó helyek csúfítják és szennyezik a környezetüket. Talán a legtöbb kritika ar­ról hangzott el, hogy nem elég szigorú és határozott ha­tósági fellépés a környezet rongálóival, a veszélyek oko­zóival szemben, mert —mint megfogalmazták — a környe­zetvédelmi bírságok a leg­több esetben nincsenek arányban az okozott kárral, vagy az előidézett veszéllyel. És ebben nálunk is van még tennivaló, ahol köztisztasági szabálysértés miatt egy év alatt 562 elkövetőre szabtak ki bírságot, s a bírság össze­ge átlagosan 578 forint volt. Abban azért valamennyi képviselő egyetértett, hogy az öt éve alkotott, környe­zetvédelemről szóló törvény beváltotta a hozzá fűzött re­ményeket, s alkalmas arra, hogy a következő években is keretét adja a környezetvé­delemnek. Gyors megoldásra azonban aligha számíthatunk, hiszen a törvény végrehajtása során tapasztalt gondok többsége olyan beruházásokat igé­nyelne, amelyre csak hosz- szabb távon áldozhat megfe­lelő összeget a népgazdaság. Vannak azonban olyan te­rületek is, ahol pénz nélkül, vagy igen kevés ráfordítás­sal is szép eredményeket le­het elérni. Ilyen például a mezőgazdaság. Az államtit­kár föltette a sokak által megfogalmazott kérdést: le­het-e egyszerre a mezőgaz­daságot is fejleszteni és a környezetet is óvni? A vá­lasz sem késett rá, hiszen a környezetvédelemnek nem le­het célja a mezőgazdaság fejlődésének visszafogása, ám a fejlesztést úgy kell meg­valósítani, hogy közben te­kintette l kell lenni a környe­zet teherbíróképességére, végső fokon az emberek egészségére és életére. Hogyan lehet megtalálni az összhangot akkor, amikor rendkívüli mértékben meg­nőtt a mezőgazdaságban fel­használt kemikáliák menyi nyisége? Ügy, hogy szakem­bereknek, felelősséget vállaló embereknek kell vállalni az anyagok szállítását, tárolását és felhasználását, mert a ve­szélyek legtöbbször ezeken a területeken keletkeznek. KULIN LASZLÖNÉ MOND­TA: környezetvédelmi szak­emberektől hallotta a „kati­caelméletet”, amely szerint bármilyen mérgező anyagot elő tudunk állítani, de egyet­len katicabogarat sem. Bölcs és igaz ez a mondás, hiszen biológiai egyensú­lyunkban minden élőlény egy-egy láncszemet jelent, amelynek óvása, védése az egész emberiség számára alapvető érdek. Ezért idézte az ENSZ-nek a haladó em­beriséghez intézett ' kiáltvá­nyát: „A történelem olyan pontjához érkeztünk, ami­kor a közömbösség, a tudat­lanság súlyos és jóvátehetet­len károkat okozhat a földi környezetben, melytől létünk és boldogságunk függ, vi­szont teljesebb tudással, bölcs cselekvéssel biztosíthatjuk magunk és utódaink szebb életét olyan környezetben, ami az emberi szükségletek­kel jobb összhangban van.” Balogh József ég világos Volt, amikor az Nil elsö°sztályos Icko ha- Éal zaért az iskolából, és a gyerek úgy odavágta a tás­káját, mintha már az érettsé­gin is túl lenne. Az anyja megcsókolta, leültette vacso­rázni, aztán bement a hallba. Igen, a mama és a papa a televíziót nézik, amíg neki, lekónak, meg kell enni két túrósbatyút és egy üveg aludt­tejet. Utána még valami akác­mézet is. A szokásos esti tor­túra. És a hallban nem sza­bad enni... Amíg lekő a konyhában töltötte a száműzetését, a mama és a papa a televíziót nézték. A képernyőn föltűnt egy miniruhás leányzó, ott vá­rakozott egy szökőkút mellett, és kis idő múlva egy hosszú­hajú fiú közelített felé. Már- már kezet fogtak, amikor el­sötétült a képernyő, mintegy szándékosan a találkozás pil­lanatában. A papa fölugrott, megnyomta az egyik gombot, de a kép nem volt sehol. — Látod, most elrontottad! — vádaskodott az asszony. — Nyíregyháza: vásárcsarnok december 15-re MEGNYERT NAPOK Hiába övezik palánkok a nyíregyházi vásárcsarnok ké­szülő épületét. A kíváncsiak — s ki nem az, ha csarnok­ról van szó? — be-benéznek, mi több, besétálnak. Akik az év elején még kétkedők vol­tak, mára az együttérző szur­kolók közé sorolhatók. Az köztudott: az építők, a Száév munkásai előtt a december 15. áll, minit a befejezés dá­tuma. Okkal? Ok nélkül? A finis Fénylik az aszfalt a csarnokbelsőben. — Ha nem jön közbe sem­milyen nagy gubanc, s mi­ért jönne — így az építésve­zető Varjasi Miklós —, ak­kor készen leszünk, talán öt nappal hamarabb is. A ta­vasz óta nincsen gondunk a határidővel. Azóta átlag 80—100 ember dolgozik itt, jól, pontosan. A 3600 négy­zetméteres csarnoknál elér­keztünk a finishez. A fes­tők, burkolok, szellőzőszere­lők, fűtést készítők, bádogo­sok, kőművesek az utolsó szakaszt csinálják. Ami talán új, az az utak és a tér beto­nozása, mer.t ezt is mi csi­náljuk, eltérően az eredeti tervtől. És valóban, az épület körül is megélénkült a terület. Bártfai Sándor jóvoltából há­rom gép és két jármű mar­kol, szállít, hengerel. — Igen, ide csoportosítjuk a gépek egy részét, hiszen addig kell ezt a munkát végezni — ma­gyarázza Bártfai —, amíg jó az idő. — Ez így volt mindig — egészíti ki a tájékoztatást Harustyák Mihály kubikos, aki kezdettől itt dolgozik. — A szervezés jó volt, sosem kellett állni, s ami a fő, ru­galmasan ment minden. Az alvállalkozók — És ami ritka — fűzi a szót a csarnok bejáratánál Farkas István, az Üt- és Vasútépítőktől, az aszfalto­zást végző vállalat műveze­tője —, a kooperáció is pél­dás volt. Mi a miskolci ra- jonból jöttünk, s ma még itt vagyunk, holnap pakolunk. Percre ment minden. Mun­katerület volt, az előkészítés is kiválónak bizonyult. így nyertünk egy napot. Az épí­tés vezetése rugalmas volt, mindent a kezünk alá ját­szottak. . — Másként értelmetlen lenne minden — fejtegeti Ha­lász György, a csarnok épí­tésének művezetője. — Nem sok más vállalattal kooperál­tunk, de azt tudtuk: csak együtt leszünk képesek be­osztani az időt, erőt. A fóti felvonószerelők már el is mentek. Jó pár nappal ha­marább végeztek. Bár csak így lenne majd a Ganz lif­teseivel is... — Tudja — magyarázza az építésvezető —, az építkezés olyan üzem ma már, hogy csak a pontos, egymásra épü­embert kölcsön tudtam adni más munkára, mert így is meggyőzzük. Ez hatékony dolog, a keresetet is befo­lyásolja. Szerintem ezen a munkán az volt a legjobb, hogy minden egymásba kap­csolódóan ment, se az anyag­gal, se a területtel sosem volt gondunk. Már teljes egészében ki­bontakozott a leendő vásár­Szerelik a szellőzést az emeleti konyhában. (Jávor László felvételei) 15 szervezéssel mehetünk valamire. Ha az emberek nem tudják az egymást kö­vető munkafázisokat, nem kapnak előre tájékoztatást arról, mi a dolguk, akkor a rögtönzések elúsztatják a batáridőt, s növelik a költ­ségeket. A'dl — A mi brigádunk — így Vincze Gábor burkoló — ti­zenegy fős. Pontosan ismer­jük azt, hogy mi az, amit pél­dául októberben csinálni kell. Az emeleti részt kell befejezni. Nekem, mint bri­gádvezetőnek, jogom van az önálló döntésekre. így két csarnok belső képe. Aszfal­tozott területen járjuk a földszintet, ahol készek az el­árusító helyek. Lesznek kis fülkék az állandóknak. Van telefon, mosdó, az emeleten étterem. Világos, tágas — bár van, aki kételkedik, elég lesz-e majdan. — A csarnok 50 és 60 mil­lió tóörüli összegbe kerül — világosít fel az építkezés el­lenőre, Gödény János, a Nyírbertől. — A jelek szerint a költségen belül maradnak. A határidő is biztosított. De most is azért jöttünk, mert van valami korrigálni való. A Köjál nem hajlandó en­Már mondtam nekedJ, ne nyúlj ahhoz, amihez nem ér­tesz. A legérdekesebb résznél rontottad el. — Te is csak egyvalamihez értesz! — mérgelődött a pa­pa. — Én veszek egy jó, hi­fényszabályozó, érted! Most nézd képzeletben a televízió­dat. Legkevesebb két hét, amíg megcsinálják. De az a televízió, amit te veszel, csak ennyi ideig működik. Más férfi, ha megvesz valamit, ki­G cm cső Kraev: Családi perpatvar bátlan készüléket,, te hozzá­nyúlsz azzal a suta kezeddel, és elrontod. Másoknál a fér­fiak kezelik a televíziót, és az hiba nélkül működik hónapo­kon át. Hát most nézzed a filmet, ha nincs más dolgod. — A televízió működött is, de te nem értesz hozzá, és oda nyúltál, ahova nem kel­lett volna. Más férfiak érte­nek a készülékhez, de te... Tudhatnád, hogy az a gomb nem a képbeállító, hanem a próbálja, kiválasztja, nem szófja ki a pénzt az ablakon. De a mi mosógépünk zörög, a porszívónk sem működik, magam verem ki a gangon a port, a ventillátor pedig ott áll az ablakban az árnyék­ban, mint valami füleit lóga­tó szamár. — Egy olyan háziasszony­nak, min te, betonacélból ké­ne minden gépet csinálni, de tán még azt is elrontanád. Nem tudsz bánni velük, nincs hozzá eszed. Tudhatnád, hogy ez nem rokka, hanem gép, is­meretet, technikai érzéket kí­ván. Névnapodra is egy arany­órát kaptál, de te azt is el­hagytad. — Mivel nekem nem tet­szett, és vettem egy másikat. Látod, mennyit szenvedek ve­led. Óh, istenem, meddig le­het ezt tűrni. A televízió ja­vítása csak pénzkérdés. De te magad is lehetetlen alak vagy — sírta el magát a mama. Ebben a pillanatban, még majszolva bejött Ickó, és mo­gorva képet vágott. — Már megint ez a perpat­var! Nem illik. — Fiacskám, elromlott a televízió. Az apád ... Ickó egy pillanatra elcso­dálkozott, majd a csillár kap-' csolójához lépett, megnyom­ta, és megszólalt: — Nincs villany. A szülők ünnepélyes ábrá- zattal egymásra néztek, majd könyörgő tekintettel fordul­tak a csillár felé. (Migray Ernőd fordítása) gedélyezni azokat az elárusí­tó helyeket üvegablak nélkül, ahol hús, tejtermék kerül forgalomba. Ez pedig terv szerint épült. — Igen magyarázza Var- jasi Miklós —, terv szerint. Csakhogy a tervezővel, a Kertivel sosem volt olyan alapos kapcsolatunk, mint más alvállalkozóval. így az­tán sok mindent nem tud­tunk menet közben megbe­szélni. Pedig lett volna mit. — Akár az aljzat vastag­sága, akár a kábelalagút ügye megért volna egy misét — vág közbe Halász, a mű­vezető. — De talán nem is érdemes felvetni, mert ha be­lebonyolódunk menet köz­ben, csak úszik, húzódik a ha táridő. — Ezen túl vagyunk, nem tanulságok nélkül — summáz Gödény János. — Most az a lényeg, hogy decemberben meglegyen a műszaki átadás, azután jöhet a belső rendez- kedés. A vállalatok, szövet­kezetek áprilisig lesznek ké­szen. Hűtőgépek, bútorok, s más tárgyak eddig kerülnek, a helyükre. Járjuk az emeletet. Az ét­teremhez vezető lépcsőház vakolt fala előre sejteti: pár hetes forgalom után csak kareos fal, porló vakolat marad. Ez is a terv kifogá­solt része. De nem érdemes bosszankodni a születő új részletein — vígasztalom ma­gam. A leendő konyhában Gyimesi Ferenccel találko­zunk. A szellőzést szereli. — Nem légkondicionálás, az biztos, de ez az olcsóbb. Napok kérdése és mi is ké­szen vagyunk. A fűtéssel, a vízszereléssel és a szellőzés­sel a komplex brigádunk végzett. Egy biztos: a minő­ségért, a munkáért vállaljuk a felelősséget. Nem tartunk a decemberi próbaüzemeléstől. Stratégia — Meggyőződhetett — kí­sér vissza irodájába Varjasi Miklós építésvezető — ar­ról, hogy nem alaptalan a biztonságunk. Készen le­szünk. Igaz, csupán pár nap a nyereség, amit a határ­időn hozunk, de az sem alá­becsülendő. Igaz, ha más­honnan elvonunk erőket, még több is lehetne a határidő rövidülése. De ez szemfény­vesztés lenne. Akkor ott kés­nek. Egy lehet a jó straté­gia: a rendelkezésre álló erő­ket optimálisan hasznosítani. Ügy érzem, ez sikerül... Megkísérelem magamban összegezni a fő dolgokat. Ami megkapott: a szervezést, a rendet, a pontosságot di­csérte munkás, művezető, műszaki ellenőr. Vagyis az emberi tényezőket, az irá­nyítók és kivitelezők, a vég­rehajtók felelősségét. O A csarnok építése szem előtt volt. Láthatta sétáló, arra autózó, leendő kereske­dő, egyszerű kíváncsiskodó. Hamarosan lebontják az építkezést ölelő palánkokat, s akkor teljes egészében lát­ható lesz a piac, a csarnok. Az épület, ahol nem vitték vásárra az időt, a pontossá­got. Bürget Lajos

Next

/
Thumbnails
Contents