Kelet-Magyarország, 1981. október (41. évfolyam, 230-256. szám)

1981-10-10 / 238. szám

1981. október 10. Kelet-Magyarország 7 „Patkolástanból" elégtelen Á hadiszállítás eszközei A napokban nyílt meg Máté­szalkán a szdkérkiállltás. A kü­lönböző típusú szállítási eszkö­zök nemcsak a paraszti gazda­ságok életében, hanem a hábo­rúk során is íontos szerepet töl­töttek be. Hiszen nem elég a ka­tonákat hadba hívni, gondoskod­ni kell mozgatásuknál, utánpót­lásukról. Az emberiség első nagy talál­mányai közé tartozik a kerék. Még ma Is vitákra ad okot, hogy hol és mikor készülhetett az el­ső kerekeken guruló jármű. Annyi bizonyos, hogy kezdetek­ben a harci szállító járművek kerekei Is fából készültek, pe­remeiken bronz- vagy vaspánt­tal. Tömör kerekű szekerekkel jöt­tek be honfoglaló őseink. Azo­kat a kerekeket hasított fából és több rétegből alakították ki. Tudásukért megbecsülték a ko- csikészitő bognárt, a vasalásokat kimunkáló kovácsot, a lószer­számot összeállító szíjgyártót. A küllős kocsi már a fejlett kéz­műipar terméke. Kétféle szekér terjedt el Eu­rópában. Egyik típusa egytenge­lyes, két nagy kerékkel, két rúddal. Az Igavonó állatot a két rúd közé fogták. A négykerekű, kéttengelyű kocsinak egy rúdja volt, ami mellé két lovat fog­hattak be. A magyar szekér könnyű fából készült. A hadi- szolgálatra Igénybe vett szekere­ket — akkori hivatalos szóhasz­nálattal „országos járműveket” — a katonák Jobban kedvelték, mint a jól megvasalt, ezért ne­hézkes „kincstárit". Lényeges völt a járműveket mozgató állatok szakszerű ápo­lása, gondozása. A lovak foga­tolása is változott az évszázadok során. Míg a római lószerszá­mon a hám a ló nyakán feszült, addig a magyar esetében az ál­lat szügyén volt, így jobban tu­dott húzni. A patkót a füves pusztaságok népei — sem a sztyepplakó keleti népek, sem Amerika indiánjai — nem ismer­ték. A kemény talajon azonban a ló patája gyorsan tönkre­megy. A paták rendben tartása fontos volt. A régi huszárok zsebkésein volt egy behajlított pengéjű zserszám, amivel a pa­tába szorult követ ki tudták venni. Az állatorvosi főiskolá­kon pedig a fontos tárgynak számító „patkolástanból” köny- nyen meg lehetett bukni... B. G. Host láthatod a természetben! Á meggyvágó Bár a meggyvágó (hazánkban költöző) állományának egy része délebbre vonul, az északról hoz­zánk érkezett madárcsapatokkal már most is gyakorta találkoz­hatunk. Utak menti galagonyá­sokban, kökényesekben, gyü­mölcsösökben, erdőkben figyel­hetünk fel erre a verébtől jóval nagyobb pintyféle madárra. Rendszerint az avarban keresgél így ősszel a lehullott magvak után. Rendkívül erős, kúpos cső­rével könnyen Toppantja szét a büikk, a gyertyán magvait, va­lamint a kisebb csonthéjas mag­vakat Is. Nevét is erről kapta. Nagyon éber, vigyázó madár, az embert csak jókora távolságra engedi közelébe. Nagy csőréről, rövid nyakáról és farkáról, vas­kos termetéről hamar felismer­hetitek. Távcsővel szemlélve megfigyelhető barna feje és hát­oldala, sötétkék szárnya, s a fö­lötte húzódó fehér keresztszalag, mely röptében is látható, s fel­ismerésének egyik jeigye. Időn­kénti kisebb gyümölcsfogyasztá­sát nagyban ellensúlyozza, hogy költési időiben, valamint a ta­vaszi időszakban igen sok rovart is pusztít. Hazánk vegyes állományú erdeiben, parkokban, de elegyes akácosokban Is szívesen fészkel. Védett madarunk, melynek ter­mészetvédelmi értéke 300 forint. Agárdy Sándor Helyiket válasszam ? Díszpánt a macifelsőn A tű — mint egy apró, meg­megcsillanó villám — szúr az anyagba. Rácz Mária kötő-húrko- ló ipari konfekclós szegvevarró- gépen dolgozik. Néhány mozdu­lat, s már majdnem kész Is egy melegítőfelső. A szakmunkáslány leszegi a diszpántot, bevarrja az ujját, az ujja-, az aljapatentrészt, összevarrja a vállat. S mindehhez csupán három percre van szük­sége. — Sokáig azt sem tudtam, hogy létezik ilyen foglalkozás. Ba­rátnőm ide, a Hódiköt tiszalöki gyáregységébe jött el dolgozni. Először tőle hallottam erről a mesterségről. Nagyon megtet­szett. Főleg azért, mert kicsi ko­romtól szeretek varrni. A furcsa nevű szakma valóban sokban hasonlít a varrónők munkájához. Igaz, a háztartások­ban megszokott táskagépek he­lyett Itt nagy teljesítményű ma­sinákkal dolgoznak a lányok, asszonyok. Külön gépen öltik fel gombot, a zsebet, vágják a gomblyukat. Marika gépe egy­szerre varrja össze és szegi le az anyagot. Mig elkészül egy teljes tréningruha, több kézen is keresztülmegy: egy egész szalag dolgozik rajta. — Mindenki egy-egy részmű­velettel foglalkozik. Mégsem le­het megunni ezt a munkát, mert állandóan új és új termékek gyártására állunk át. Aki teg­nap gallérozott, ma már női ru­hákat állít össze. Minden ter­mékváltás egy-egy erőpróba. Hi­szen a megszokott mozdulatok helyett valami egészen újat kell begyakorolni. Az üzemben szebbnél szebb kötött, hurkolt anyagokkal dol­goznak. — De milyen nehéz bánni ve­lük! Ha nem vigyázunk köny- nyen nyúlnak, csúsznak, ránco­lódnak! Termékeink egy része külföldön, a többi itthon kerül pultra. Nagyon jó érzés, mikor a boltokban felfedezem a gyár egy-egy termékét, amely az én kezem munkáját is dicséri. (házi) A csarodai általános iskolások néptánccsoportja. (E. E. felv.) Babgulyás Heleghegyen Hilotai gyerekek tábori élményei Fclsöregmeci játékok Milotán. A tanárképző főiskolások felsőregmeci táborhelye is­mert az úttörők között. A Há- mán Kató KISZ-alapszerve­zet ugyanis az elmúlt években rendszeresen hirdetett pályá­zatokat, s azok győzteseit a tavaszi szünetben itt látta vendégül. Ez év nyarán a milotai kis­dobosok és úttörők juthattak el e festői környezetben lévő táborba. Kosán Attila negye­dikes, az ötödikes Fóri Erzsé­bet és Nagy Edit, valamint Kálnási Anna és Tóth Edit hatodikosok ki nem fogynak a Felsőregmecen tanult da­lokból, játékokból. A több, mint 30 pajtás között alig akadt olyan, aki korábban hosszabb távra kimozdult volna lakóhelyéről. — Autóbusszal indultunk, s előbb Egerben volt városné­zés. Elmentünk a várba is, nekem a kazamata volt az igazi meglepetés — idézi Kál­nási Anna. — Magunk főztünk — mondja a legkisebb — Kosán Attila — megosztva a mun­kát. Babgulyás és paprikás­krumpli éppúgy szerepelt az étlapon, mint a szalonnasü­tés. Többen voltunk egy szo­bában, így este rendszerint hoszan értékeltük az esemé­nyeket. A többiek mondták el, hogy jártak Sárospatakon a Rá­kóczi várban, de eljutottak a Kazinczy-emíékhelyre, gya­logtúráztak a Meleghegyre, s rendszeresen bementek Sátor­aljaújhelyre. Farkas Lajos iskolaigazgató: — A frissen végzett peda­gógusok szervezték a 6 na­pos túrát, amely a gyerkeknek 440 forintba került, ugyanis a csapat támogatása mellett a milotai Üj Élet Tsz-től 10 ezer forintot kaptak a kirán­duláshoz. M. K. Férj és feleség Már tíz éve élt együtt egy házaspár. A férj minduntalan ezzel zaklatta felségét: — Asszony, asszony, soha nem szősz, soha nem fonsz! Meglásd, ha meghalok, nem lesz mivel letakarj! — Sose bánkódj, öreg, halj csak meg nyugodtan! Ne félj, lesz majd mivel lefedjelek. A paraszt meg gondolko­dik: „Aztán vajon mivel fog majd engem letakarni?” Régen ugyanis olyan nagy volt a szegénység, hogy még szemfedőre is alig tellett. Gondolkodik, gondolkodik az öreg, mígnem ezt eszeli ki: „Ügy teszek majd, mintha meghaltam volna, s meglá­tom mit fog rám teríteni”. Halottnak tetette hát ma­gát a muzsik: lefeküdt, meg­halt. Az aszony meg ráfektet­te őt a lócára. Aztán fogta a rokkát, és nekiállt fonni. Alig­hogy elkészült egy nagyobb gombolyaggal, rákötözte fér­je nagy lábujjára a szálat, on­nan a fejére tekerte, és így tovább, egymás után oda- vissza. Mikor elkészült, leült, sírva fakadt, és így jajveszé- kelt: — Ó egyetlen drágaságom! Mi lett immár tebelőled? A férj nem tudta tovább türtőztetni magát, és így ki­áltott: — Gitár! Oroszból fordította: Grabócz Gábor Közmondás Olvassátok össze a körbe írt szótagokat a belső vona­lak segítségével, és egy ismert közmondást kaptok megfej­tésül. ’qozn} £33 deujoq iuuu ‘qqaj -3A £33 eui qqof : sajfajSaiv Úttörők rovata Hiénk a szó Igazi őszi kirándulásra mentünk a napokban a ger- lyiugornyai Tisza-partra. Megnéztük a környék termé­szeti szépségeit, majd gondolva a rajzórákra, agyagot és homokot gyűjtöttünk. Délben számháborúztunk, délután szalonnasütéssel fejeztük be a jól sikerült kirándulást. Lővey István, Bíró Andrea, Kiss Tünde, Gáspár Andrea Nyírlövő * Partizánriadót szerveztek a kisdobosoknak; addig mi, nyolcadikosok a hatszemélyes hintákat „szálltuk” meg. A Tisza-parton a fegyveres erők napján egészna­pos programon vehettünk részt. A számháborút a lá­nyok nyerték, mert mi találtuk meg a zászlót. Legyőz­tük a fiúkat! Utána viszont már ők voltak a főszerep­lők, osztályok közötti focimeccsen mérték össze tudásu­kat. Kedves Mária, Lövőpetri Az erdő madarainak életét, tikait leshettük el nyá­ron a madártani táborban. Ráadásul telefonnal is fel­szerelték az őrsátort, s természetesen mindenki fel akar­ta hívni a táborvezetőt. így az őrszemek közvetlen kap­csolatot teremthettek a táborvezetővel. Ez nagy segítsé­get jelentett a madártani megfigyeléseknél is. • . '*■ Esik Sándor és Endre, Tornyospálca A Beregi Múzeumot kerestük fel az október 3-i sza­bad szombaton. A harmincfős csoportnak nagyon tet­szett a régészeti, a népművészeti kiállítás, de lebilincse­lő volt az Eötvös kastélyban megnyílt iskolatörténeti kiállítás is. Láttuk a régi kényelmetlen iskolapadokat, a rossz emlékű nádpálcát, az iskolacsengőt, elolvastuk Eötvös József Végrendelet című versét. Érdekes volt látni a régi iskolások hétköznapjait bemutató emléke­ket, s jó volt arra gondolni, hogy mi milyen körülmé­nyek közt tanulhatunk. Katona Béla Rohod, „Nagy János” honismereti szakkör Játékos és romantikus akadályversenyt szerveztünk szeptember végén. A kisdobosok és az úttörők harci tú­rán vettek részt. Sokat derültünk a kanalas vízhordó versenyen. A balesetek megelőzősére az úttörőgárda szakasz vigyázott: A fegyveres erők napja alkalmából pedig dísztáviratot küldtünk a fegyveres testületek he­lyi képviseleteinek. Gál Katalin Mátészalka, Rákóczi F. Úttörőcsapat Ünnepélyes keretek között, iskolai ünnepségen ve­hettünk át csapatzászlót a Nyíregyházi Konzervgyártól. Iskolánk valamennyi tanulója büszke a zászlóra és meg­fogadtuk; méltók leszünk a kitüntetésre. Szabó Hedvig Nyíregyháza, 4-es iskola Gyermekrajzok zsűrizése Mit láttam a kempingben? címmel hirdetett gyermek- raj z-pályáza tot a KPVDSZ művelődési ház Nyíregyházán. A beküldött pályamunkákat a napokban értékelték. Első he­lyezést Kátai Ildikó (13 éves) ért el, második Posgai Tünde (9 éves), harmadik Kőhalmi Szabolcs (5 éves) lett. Az ün­nepélyes eredményhirdetést október 25-én tartják, ahol to­vábbi öt versenyzőnek tárgyjutalmakat adnak át. A rendez­vényen Oszter Sándor és Dévai Nagy Kamilla gyermekmű­sorával köszöntik a meghívottakat. TÖRD A FEJED! VÍZSZINTES: 1. Ebben a városban van a Szatmári Múzeum. 6. Vissza: disz. 7. Kerti szerszám. 8. Foszfor, kálium vegy- jele. 9. Van, németül. 11. Menyasszony. 12. Esőn áll. 14. Feleség apja. 16. Hires úttörőtábor. 18. Intéző Bizottság. 20. író betűi keverve. 21. Kicsinyítő képző. 22. Rajztinta. 24. Asszonyok. 2S. AzAV. 27. Félig feléledt! 28. Szandálféle. 29. Tá­vol-keleti folyam, de hal is. FÜGGŐLEGES: 1. Építőipari kötőanyag. 2. Morse-jel. 3. Elme. 4. Ételízesítő. 5. Ki­csi. 6. Megfejtendő (negyedik négyzet­ben: LL), a függ. 15. folytatása. 10. Két­jegyű számjegy. 11. Szülő. 13. Veszteség. 14. Hordóürmérték. 15. Ez nyílt meg a Szatmári Múzeumban (folytatás a függ. 6-ban). 17. Nikkel, szén vegyjele. 19. Gobanaféleség. 21. KÖLU. 23. Túlázott föld. 24. Tagadás. 26. Középen avul! 27. Növény. Megfejtendő: vízszintes 1., függőleges 15. 6. Múlt heti megfejtés: A MEGYEI MÚ­ZEUMI ES MŰEMLÉKI HÓNAP. Könyvjutalom: B6di Ferenc Nyíregy háza, Bartha Agnes Nagydobos, Lakatos Ernő Tlszakanyár, Révész Erzsébet Ti­sza vasvári. Pólyák Tamás Klsvárda, Er­dei Éva Nagykálló, Szülék Zsuzsa Tisza - szalka, Mandzák László Márokpapi, Trella Zsolt Nyírbátor, Papp Mariann Nylrkáta, Bácsi Zoltán Laskod, Nyicz Erika Nyírmeggyes, Harangozó Anikó Mérik, Tiima Zsolt Nyíregyháza, Kiss Ma­rianna Nyíregyháza.

Next

/
Thumbnails
Contents