Kelet-Magyarország, 1981. október (41. évfolyam, 230-256. szám)
1981-10-08 / 236. szám
4 KELET-MAGYARORSZÁG 1981. október 8. Napi külpolitikai kommentár Egyiptom - a merénylet után Jövő kedden népszavazást tartanak Egyiptomban az új államfő megválasztására — jelentette szerdán a kairói Al-Ahram. Szadat utódja minden jel szerint alelnöke, Hoszni Mubarak lesz. Kedden az ideiglenes államfő — a parlament elnöke — megerősítette őt tisztében, majd az esti órákban a kormányzó nemzeti demokrata párt politikai bizottsága egyhangúlag Mubarak jelölése mellett döntött. A merénylet napján egy évre rendkívüli állapotot hirdettek ki az országban. Keddtől negyven napos gyász kezdődött, az elnököt szombaton temetik. A szerda reggeli egyiptomi napilapok gyászkeretben jelentek meg. Az újságok beszámolnak a keddi merényletről és vezércikkekben dicsőítik a meggyilkolt elnököt. A Reuter brit hírszolgálati iroda hivatalos közlésekre hivatkozva azt jelentette, hogy a merényletnek 11 halálos áldozata és 25 sebesültje van. A halottak között sorolják fel az egyiptomi hivatalos és félhivatalos szervek az elnöki főkamarást, az elnök személyi titkárát, fényképészét, az öt kopt érsek közül az egyiket, akit Szadat bízott meg az elmozdított kopt pápa helyettesítésével. A sebesültek listáján szerepel a többi között a belga és a kubai nagykövet, egy ausztráliai diplomata, az ír hadügyminiszter, két amerikai, egy fülöp-szigeti, egy ausztráliai katona, több más külföldi és egyiptomi polgári és katonai személy. A Szadat elleni merénylet elkövetőinek politikai hovatartozása egyelőre ismeretlen. Motívum azonban lehetett éppen elég: valószínűleg nem véletlen, hogy erre a tettre az Egyiptomon nemrég végigsöpört letartóztatási hullám után került sor. Most, közvetlenül n merényletet követően a megfigyelő legfeljebb az országban uralkodó feszültség lehetséges okait vizsgálhatja, és azt, hogy milyen következményekkel járhat ennek a sokat támadott államférfinak a halála. Ami a feszültség-forrásokat illeti, a kép a következő: Szadatot sokan vádolták azzal, hogy belpolitikájában eltávolodott a nasszerista, a népre támaszkodó elemektől és minden kulcspozíciót egyértelműen egy gyorsan és látványosan gazdagodó polgári réteg kezébe játszott át. A gazdagok és szegények közötti szakadék gyorsan nőtt: miközben már a holtak városát is hajléktalan nyomorultak népesítették be, legalább ilyen gyorsasággal szaporodtak a luxusvillák is. Másrészt a térségben tapasztalható iszlám reneszánsz kiélezte a hagyományos valláspolitikai ellentéteket az úgynevezett fundamentalisták és a modernebb iszlám hívei, valamint az ősi kopt-keresztény egyház között. (A szembenállás véres zavargásokhoz vezetett a közelmúltban.) Végül: mind a PFSZ, mind az arab országok többsége (beleértve több konzervatív arab államot is) árulással vádolta Szadatot a Camp Da- vid-i különalkú, az Izraelhez való közeledés miatt. A merénylet valószínű hátterének ez az egyik legvalószínűbb, a térség egészét érintő eleme. Ennyit a lehetséges motívumokról, amelyek érthetővé teszik a merénylet visszhangjának szokatlanul széles skáláját (Izrael: „megdöbbenés”, Washington: „sokkhatás”; ugyanakkor számos, Egyiptommal ellenséges viszonyban álló ország vagy mozgalom szóvivője nem leplezett elégtétellel nyugtázza a történteket), de nem tesznek lehetővé semmiféle, a jövőre vonatkozó kombinációt. Egyiptomban megtették az ilyenkor szokásos óvintézkedéseket a rezsimet ért megrázkódtatás kivédésére és az utódjelölt, Hoszni Mubarak alelnök országot-világot biztosított arról, hogy Kairó politikája változatlan marad, „beleértve az egyiptomi—izraeli békefolyamatot is”. Mubarak feltehetően komolyan gondolja a folyamatosságot, de hogy valóban így lesz-e, az sok mindentől függ. Nemcsak a nemzetközi körülményektől, hanem attól is: Kibír-e a Szadat nevével fémjelzett rendszer ekkora megpróbáltatást. Amerika és a nyugat — ezt könnyű megjósolni — mindent megtesz majd ezért, ugyanakkor a mai Egyiptom ellenfelei a térségben nyílván igyekeznek ellenkezőleg hatni a dolgok alakulására. Az esemény még friss. Egyelőre csak az a biztos, hogy a világ egyik legfeszültebb övezetét a veszélyes bizonytalanság jellemzi. ★ Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke táviratban fejezte ki részvétét Anvar Szadat, az Egyiptomi Arab Köztársaság elnökének elhunyta alkalmából. gesítette. Behúzta hát a szoba és az előszoba közötti ajtót: — Gyere — mondta Ambrusnak, azzal bement a fürdőszobába, beállt a kádba és magára engedte a vizet. A tus sustorgó-sziszegő hangján keresztül hallotta, hogy Ambrus valamit kiabál, de azzal az egykedvű nyugalommal, amitől már tizenöt éves korában „öregnek” nevezték a gimnáziumban osztálytársai, azzal az önmaga páncéltornyát megteremtő magatartással szedte le magáról a nyirkosságot a bő vízzel, ami most azt jelentette, hogy tőle aztán összedőlhet a világ. Ambrus ezt tudta is, nekitámaszkodott hát a falnak, remegett szájaszéle, szeme tele lett könnyel, s csak motyogott, motyogott maga elé, mintha egy őshéber imát gajdolna magában és minden sor végén egy csöndes jajt bólintott rá ősi szent görcsoldó ritmusban, és fölöttébb szokatlan módon. Mikor az öreg kiszállt, s magára terítette a fürdőlepedőt, a szűk helyen a lepedő sarka megcsapata Ambrust, akkor nézett rá az öreg, s vette észre, hogy az őszülő haj, fehér magas homlok alatt kidülledő kék golyvás szemek milyenek. — Hé te, mi lelt?! — Engem? Engem semmi. Te csak fürödj nyugodtan, telefonáU a másik csajodért — Mi van, összedőlt a ház? — Ugyan, hát nem történt semmi az égvilágon, mi történt volna? Édes istenem, mi történt volna? A legjobb ... az állítólagos legjobb barátod ... és az én állítólagos legjobb barátom is! Mit beszélek már össze itt hülyeségeket, nekem aztán tényleg a legjobb barátom volt! — Zagyva vagy már megint — állapította meg az Öreg tárgyilagosan, de most páncéltorony-szigetelés nélkül, mert nem tudta kizárni Ambrust. Sose látta még sir- ni, s tudta is, hogy a gyáva emberek nem sírnak, mert hamarabb beszarnak, mintsem sor kerüljön arra, hogy sírniuk kelljen... Nézte, s ez most több volt, mint kérdés. — Szóval, most telefonáltak. Rendkívül rossz volt az összeköttetés, valami kisvárosból, ... y-ból. Miklós meghalt. Két órája történhetett. Az Öreg csak nézte, nézte fellebbent a homlokán belül valami vérhullám, Ambrus szemei világoskék köd-ködökként táncoltak valahol koponyája közepén, de ebbe a fehér-világoskékbe itt-ott piros és fekete is belecsúszott. Nem hallotta a saját hangját, amikor kérdezte: — Mit beszélsz? Nagyon halkan, de követelődzőén az értelem bizonyosságot követelő fenyegetésével hangzott a kérdés. Mert van ember, ki ha váratlanul megérzi, hogy valami nagyon nagy veszély fenyegeti, de még nem érti, csak érzi — agresszíven szinte, és szomjú- zón kérdez! Még nyitva hagyva önmagában — a nyilvánvaló kétkedés segítségével —, a rossz elhessegetésének lehetőségét, miközben magával a kérdés ilyetén feltevésével, a hangsúlyozás ilyen tisztán artikulált csendességével már önmagát taszítja beljebb az elkövetkezendő, valóságos tények tükrébe. Ambrus most hallgatott, mert az öregről lecsúszott a fürdőlepedő, és Ambrus mint a szituációt jól érző emberek általában azonnal önmagára lelt. Ahogy ránézett a másik esendőségére, a megdöbbenést még nem is értő, tehát kivédeni sem tudó, csak rákészülő kapkodásra, lehajolt, felvette a lepedőt, ráterítette az Öregre, elől összehúzta a nyakán, megmarkolta és megrázta: — Miklós! Két órával ezelőtt! A hatoson. Dél-Dunán- túlon, Szekszárd és Pécs között 120-al, tehát gyorshajtás, — Tépett ki önmaga la- konikusságából. — Munkahelyére telefonáltak először. Marika vette föl a telefont, sikított, elájult, megszakadt a vonal! Most megint kilépett önmagából : — Csak nekem lehet ilyen titkárnőm! De rögtön utána újrahívtak, akkor már én beszéltem, mondanom se kell, csak azért nem ájultam el, mert nem akartam, hogy még- egyszer megszakadjon a vonal! Tudtam, hogy itt vagy, iderohantam. Most mi legyen? Shell-autónak ment neki, de ott a sofőrnek semmi baja nem lett, a kocsikísérő állítólag kivitte a szélvédő üveget, de semmi komoly. Na, most legyél rezervált!? És szinte kéjesen nézett az öregre, majd amikor az leült a kád szélére, s újra lecsúszott róla a lepedő, odament a szoba ajtóhoz, bekopogott, s a „Szabad!” kiáltásra benyitott, mert gyávaságánál talán csak kíváncsisága volt fejlettebb. Márta addigra teljesen felöltözött, ült a kisasztal mellett a fotelben, s ha nem lett volna olyan szörnyen kócos, az ember azt is hihette volna, cigarettája után turkál a re- tiküljében, de amikor meglátta fésűjét, rámosolygott Ambrusra, s ülve maradva, nyugodtan fésülködni kezdett. (Folytatjuk) SZz cutofsó És már szikrázva ült mellette a másik, a harmadik, a következő, szép félkörben fel a szív domborulatáig, a hetedik, nyolcadik, tizedik, századik, kerek egész körben Toppantva bordát, gerincoszlopot, préselve bele a vérpiros műbőr ülésbe, a végső emlékezetmozzanat, utolsó érzékelés lehetőségébe. S megszűnt a valami, lett helyette ami nincs! Elmúlt az ÉN, és az Ő is! Ami maradt, az már csak AZ vagy EZ! Ennyi az egész, ennyi. Csörgött a telefon, az Öreg nyúlt a kagyló után, de a fekete membrán egyhangúan zúgott. Még kicsit bamba volt, nem tudott a fényfüggönyök színpadteréből visz- szaérkezni a szobába, rádobta a kagylót a készülékre, bal tenyérrel rádőlt a falra. cnav iBBRBBRHBNBBIVBBBBBtt. nekitámasztotta magát, jobb felső karjával végigsúrolta csatakos homlokát. A csöngő újra megszólalt, de akkor már valaki az ajtót is rúgta, de az öreg csak nem tudott kitörni önmagából, átkozta a pillanatot, amikor a rossz hiúságból belement ebbe a játékba. Csak amikor már mögötte állt Márta és kocog- tatta a vállát és nézett rá ijedt-kérőn, hogy ki lehet az, nyitotta ki az előszobaajtót egy „Eh, senki!” — jelzésű mozdulattal. A bejárati ajtónál Ambrus állt, volt főnöke, ha éppen össze nem vesztek, barátja, a magyar civil kurázsi világbajnoka. Az öreg értetlenül nézte a felhevült Ambrust, de szinte jobban érzékelte a huzat hűtő csapódását izzadt bőrén és érezte is szagát saját izzadtságának, amit mindig utált, és ami mindig ideKéptávírón érkezett Több ezer rendőrt vetettek be az NSZK-beli Frankfurtban a repülőtér kibővítése miatt tiltakozók ellen. Képünkön: a rendfenntartó erők- megpróbálják eltávolítani az építkezés színhelyén összegyűlt tüntetőket. (Kelet-Magyarország telefotó) Az angolai küldöttség szerdai programja (Folytatás az 1. oldalról) A délelőtt Jósé Eduardo dos Santos kíséretének több tagja kétoldalú megbeszélést folytatott magyar partnerével. A külügyminisztériumban Púja Frigyes külügyminiszter Paulo Teixeira Jorge, angolai külügyminiszterrel részletesen megvitatta a nemzetközi helyzet időszerű kérdéseit; különös figyelmet fordítottak a dél-afrikai térség és Namíbia helyzetére. A Parlamentben Veress Péter külkereskedelmi miniszter vezetésével a külkereskedelmi, az ipari, a mezőgazdasági tárca magyar és angolai vezetői áttekintették az együttműködés eredményeit, majd partnermegbeszélésekre került sor. Váncsa Jenő mezőgazdasági és élelmezés- ügyi miniszter Artur Vidal Gomes földművelésügyi miniszterrel tárgyalt a mező- gazdasági és élelmiszeripari együttműködésről, különös tekintettel a baromfi- és sertéstenyésztés, a takarmány- gazdálkodás és az édesvízi haltenyésztés területén kialakult kapcsolatok fejlesztésére. A tárgyalásokat követően Váncsa Jenő és Artur Vidal Gomes aláírták a két tárca közötti öt évre szóló együttműködési megállapodást. Juhász Ádám ipari minisztériumi államtitkár Alberto do Carmo Bento Ribeiro iparügyi miniszterrel ipari, szállítási és kooperációs kérdéseket, továbbá az egészség- ügyi, a közlekedési, a távközlési és az energiagazdálkodási együttműködés bővítésének lehetőségeit vitatta meg. Gyenes András, az MSZMP Központi Bizottságának titkára a nap folyamán megbeszélést folytatott Afonso van-Dunennel (MBINDA) az MPLA-Munkapárt Központi Bizottsága tagjával, a KB külügyi titkárával. A találkozó során megállapították, hogy az MSZMP és az MPLA-Munkapárt közötti kapcsolatok jól fejlődnek, és meghatározó jelentőségűek a két nép, a két ország barátságának erősítésében. A pártközi együttműködésről 1982— 83. évre szóló megállapodást írtak alá. Nyugat-európai kommunista újságírók magyarországi látogatása Az MSZMP Központi Bizottságának meghívására szeptember 28-tól október 7-ig riportkörutat tett Magyarországon a belga, a dán, a görög, a finn, a francia, az NSZK-beli, az olasz, az osztrák, a portugál, a spanyol és a svéd kommunista sajtó munkatársainak egy csoportja. Az újságírók üzemekben, termelőszövetkezetekben és intézményekben megismerkedtek szocialista építőmunkánk tapasztalataival, népünk életével. Találkoztak közéletünk számos vezető személyiségével. Az újságírókat fogadta Győri Imre, az MSZMP KB agitációs és propaganda osztályának vezetője. Egyenlőség, nemzeti függetlenség, béke A nők világkongresszusa Prágában Q történelemben a huszadik század kivételes korszak a nők életében. A technikai haladás ,a társadalmi formák változásai lehetővé és szükségessé tették be- lódásukat a társadalmi munkamegosztásba. Századunkban a világ egy részén valósággá vált az egyenjogúságon alapuló társadalom, de még mindig vannak a földnek olyan országai, ahol a nő élete nem mondható emberinek. A világ haladó nőszervezeteit és mozgalmait összefogó Nemzetközi Demokratikus Nőszövetség megalakulása óta erősíti és támogatja azoknak a nőknek a küzdelmét, akik az egyenlőségért, a nemzeti függetlenségért, a világbéke megóvásáért szállnak síkra. A kongresszusain megfogalmazott akcióprogramok a különböző országokban élő nők cselekvéseinek a vezérfonalául szolgálnak. Ismeretes, hogy az ENSZ-közgyűlés XXVII. ülésszakán hozott határozat 1975-öt a nők évévé nyilvánította. Még ebben az évben két kiemelkedő nemzetközi eseményre került sor. Az egyik a mexikóvárosi ENSZ nők világkonferenciája, a másik a nők berlini világkongresszusa volt. Mexikóvárosban határozták el azt is, hogy meghirdetik a nők évtizedét, hiszen egy év a föld különböző részén élő lányok és asszonyok problémáinak a feltárására sem elegendő. Az elmúlt év nyarán, Koppenhágában került sor a dekád félidejének az értékelésére. Sok eredményről, de sok, még meglévő problémáról számoltak be az egyes országok delegátusai. A Nemzetközi Demokratikus Nőszövetség javaslatára 1981. október 8—13. között, Prágában rendezik a nők világkongresszusát. Közvetlenül utána, ugyancsak a csehszlovák fővárosban rendezik meg az NDN VIII. kongresz- szusát. A világkongresszus jelszava: egyenlőség, nemzeti függetlenség, béke. E hármas jelszó köré csoportosul a tartalmi munka, amelynek előkészítését az év elején kezdték meg. Márciusban Budapest adott otthont annak az előkészítő konzultatív tanácskozásnak, amelyen nemzetközi és regionális szervezetek, az ENSZ különféle szakosított szervezetei vettek részt és megállapodtak a világkongresszuson megvitatásra kerülő témákban. Prágában október 8—13-a között plenáris üléseken és hét munkabizottságban tanácskoznak a küldöttek a nők béke és a leszerelés érdekében végzett tevékenységéről, a nők részvételéről a nemzeti felszabadításért vívott harcokban, a női egyenjogúság problémáiról, a dolgozó nők, közöttük a falun élők és a mezőgazdaságban dolgozók körülményeiről. Szó lesz a nők szerepéről a társadalmi élet különböző területeit érintve, valamint a nő és a család témaköréről is. Külön munkacsoport foglalkozik a nehéz körülmények között élő nők helyzetének elemzésével. Szó lesz majd a szocialista országok asszonyainak sikereiről, problémáiról, a tőkés országokban élő nők harcairól, eredményeiről, és megvitatják a gyarmati kizsákmányolás alól nemrég felszabadult fejlődő országokban élő nők problémáiról szóló tájékoztatókat. m jelenlegi nemzetközi helyzet megköveteli, hogy min- den fórumon, így a nők világkongresszusán is kü- V lönös figyelmet fordítsunk a világbéke megóvására. A női egyenjogúságért vívott harc nem választható el a nemzeti függetlenségért, a faji megkülönböztetésért, a világbékéért folytatott küzdelemtől. Bízunk benne, hogy a prágai világkonferencia — melyen a magyar nőket képviselő delegáció is ott lesz — sikeresen teljesíti feladatát, és részévé válik majd a békéért, a leszerelésért és az egyenjogúságért küzdő világmozgalomnak. Nógrádi Tóth Erzsébet r«i ÉH'Mjj MIMI11 M 11 IBBBBBBBtf BBBBBBBBBRBI I B Szalontay Mihályi
