Kelet-Magyarország, 1981. október (41. évfolyam, 230-256. szám)
1981-10-06 / 234. szám
2 KELET-MASYARORSZÁ© 1981. október 6. Hépgazdúság kontra gyógyszeripar Miért nincs gyermekadag? A nyírbátori Báthori István Múzeumban Remény Katalin ötvösművész és Kolozsvári G. Miklós grafikusművész munkáiból nyitottak kiállítást. Képűnk a látogatók az ötvösművész munkáit szemlélik. (E. E. felv.) Elültették, kiszáradt... Tuja az aszályban Megdöbbentő adat: a Jósa András Megyei Kórház gyermekosztályán évente 4 ezer kjs beteget kezelnek, közülük nyolcvan kerül be ki- sebb-nagyobb fokú mérgezéssel. Az ilyen tünetekkel jelentkezők hatvan százaléka túlzott gyógyszermennyiséget kapott. Gyakorló szülők a megmondhatói, milyen gondot jelent, ha az orvos negyed tablettát, fél drazsét, vagy éppen háromnegyed kapszulát rendel. A kis csecsemők gyakran kihányják a kimért adagot, a szülő mégegyszer megkísérli beadni, de ki tudja, mennyi maradt a gyerekben az elsőből? A legegyszerűbb megfázástól kezdve a néhány "hónapos kicsinek is írnak fel azonos gyógyszert a felnőttekével. Csak éppen darabolni kell a tablettát. — Komoly gondot jelent, hogy a gyerekek nem a betegségnek megfelelő mennyiségű gyógyszert kapnak — véli dr. Szombathy Gábor, a megyei kórház gyermekosztályának vezető főorvosa. — S az sem lényegtelen, hogy a kúra befejeztével a szülő elteszi a maradékot, jó lesz az még máskorra is. Sokan megfeledkeznek arról, hogy a tablettáknak egy bizonyos idő után megváltoznak a tulajdonságai. S ami jó volt ugyanarra a betegségre eddig, lehet, hogy nem használ leg- .közelebb. • • fizetni a gyógyszerekért, érdemes egy rövid összevetést tenni: ha Ne^igrammont írnak fel a kicsinek, a doboz- ban lévő 56 kapszulából általában 21 darabra van szükség (ennek is darabonként a Nem mindennapi hangverseny hangzott el október 3- án, szombat este a tanárképző főiskola kerengőjében. A zenei világnap alkalmából rendezett nyíregyházi hangversenyen azok a művészeti együttesek léptek fel, amelyek 1981-ben nemzetközi zenei fórumokon vettek részt kimagasló eredménnyel. Miért kell a zenének külön világnapot szentelni? Az emberek viszonya a zenéhez nem csupán valamilyen esztétikai érzékelési képesség. Ebben az érzékelési képességben, felfogásban, megértésben társadalmi, történelmi változások tükröződnek. Maga a képesség is meghatározott társadalmi összetevők eredménye. A társadalom fejlődése során a zeháromnegyed részére). Ez a gyógyszer 370 forintba kerül, így ennek a pénznek több mint a fele kárba vész. S még mindig jobb, ha kidobják az ablakon, mintha a gyerek életét veszélyeztetné a maradékkal való takarékoskodás. De hasonlóan drága a Semi- cillin is. Míg a népgazdaságnak az lenne a kifizetődő, ha a drágia import rendszerint tőkés — alapanyagot és a gyártási költségeket nem kellene feleslegesen előállítani, addig a gyógyszergyárak — gazdálkodási rendjüknek megfelelően — a nagyobb termelésben érdekeltek. Tiszavasváriban, az Alkaloida Vegyészeti Gyár főmérnöke, Benedek Gyula így érvel: — Közel nyolcvanféle terméket gyártunk, s ezeknek a termelési programozása azt követeli, hogy minél nagyobb szériában kerüljenek le a gépsorokról. Ha újabb kiszerelésben — tehát csecsemőknek és gyerekeknek való adagot is akarunk gyártani, hosz?- szadalmas engedélyezési eljárásra van szükség. Mintegy egy-másfél évet vett igénybe, amíg a Potesept , gyermekváltozatát, a negyedére csökkentett dózist tartalmazó Potesettát engedélyezte az Országos Gyógyszerészeti Intézet. Ennek ellenére vannak kedvező-változások. A Sevena- Coderettát már gyermekváltozatban de gyártják, ősszel készítik á" Kálium Retard gyermekadagját. Változtatni a jelenlegi gyakorlaton csak országos elhatározással, az érdekeltségi rendszer módosításával lehetne. Tóth Kornélia könnyű műso» végig a legteljesebb koncentrációval, kiegyenlítetten, magas színvonalon, hangzásban, intonációban és stílusban egyaránt tisztán hangzott el. A budapesti KISZ Központi Művészegyüttes rézfúvós szeptettje is közreműködött Szász Zsolt vezetésével. Igényes és hangulatos, a hangszerek szólisztikus adottságait is kihasználó műsort adtak megérdemelt nagy sikerrel. Ünnepi bevezetőt Kedves Tamás, a debreceni Zeneművészeti Főiskola igazgatója mondott. Az egyes műsorszámok között a közönség énekelt Kodály-gyűjtötte népdalokat. Vikár Sándor Fásítást szerveztek ez év március 20-a és április 20-a között. Nyíregyházán közel nyolcvanezer facsemetét és díszcserjét ültettek el, egymillió forint értékben. Ennek viszont őszre a fele kipusztult. A kár félmillió forint. Az okokról Várnai Tihamér, a Felső-Tiszai Erdő- és Fa- feldolgozó Gazdaság szervezési főelőadója mondta: — Egyeztettünk a Hazafias Népfronttal és a közterületfenntartó vállalattal, hogy a város melyik területén milyen fákat kér a lakosság. Ezt a HNF-körzetek felmérték, mi a szükséges szaporítóanyagot előkészítettük, a hűtőtárolóban plusz 8 Celsius-fo- kon tároltuk a suhángot és a cserjét. Sokféle fát igényelt a lakosság. Óriásnyárt, vöröstölgyet, hársfát, lucfenyőt és tujaféléket ültettek el. A díszcserjék közt az aranyeső, a koszorúvirágú spirea és a sóskaborboja a legkedveltebb. — A korábbi tapasztalatokat figyelembe vettük, s így a legapróbb részletekig kidolgoztuk a fásítási akció részleteit. A szakmai irányításnál ott volt tőlünk és a közterület-fenntartóktól is egy ember, az ültetést a társadalmi aktivisták révén a lakos- ság végezte. Úgy ítéljük meg, hogy az anyaggal, a szállítással és az ültetéssel nem volt baj. A nagymérvű kiszáradás egyik oka, hogy a kora nyári hónapok nem várt aszályt hoztak, s nem volt folyamatos a locsolás. A kiültetett fák egy részét a közterület-fenntartó vállalat öntözte — ahol egyébé ként is végeztek parképítő és fenntartó munkákat. Kapu József igazgató: — A fák utógondozása még nincs megoldva. Talán a fizetett házfelügyelők a lakóház előtt, vagy ahol OTP-s vagy szövetkezeti ház van, a lakómegbízott vagy az általa felkért személyek végezhetnék a locsolást. Konkrét tapasztalat: a Sarkantyú és a Kossuth utca környékén — ahol a lakosság a ház melletti fákat rendszeresen öntözte, egy sem pusztult ki. Ahol ez elmaradt, szinte mindet ki kell cserélni. S az sem lényegtelen, hogy ahol a lakókörzet vállalna felelősséget a területért, ott nemcsak a fákat, virágokat ápolnák, hanem vigyáznának is ezek épségére, a környék tisztaságára. En a társadalmi ellenőrzésben látom jelenleg a továbblépés útját. Ehhez kapcsolódik az a körlevél is, amelyet a Hazafias Népfront Országos Tanácsa és a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium adott ki a nyáron: ősszel már a megyei, városi népfrontbizottságok a felelősek a. fásításért. Ok mérik fel az igényeket, adják le a rendelést és az erdőfelügyelőségen keresztül jut el az erdőgazdasághoz a konkrét kérelem. A rendelkezésre álló pénz felhasználására is a népfront tehet javaslatot. Az újvárosi lakótelep építkezése miatt szanálták a Család utca környékén a tuja- kertet, még 2—300 darab különleges tuját visznek el innen, s ültetik el októberben a város különböző pontjain. A fásítás során tetemes kár keletkezett. Talán jobb lett volna, ha kevesebbet ültetnek el, de azok gondozásáról intézkedtek volna. Vagy pedig érdekeltté lehetne tenni valamelyik vállalatot, intézményt anyagilag is. Akkor a számonkérés is konkrétabb lehetne. T. K. lettat es a Igaz, nálunk filléreket kell régóta H zenei világnap nyíregyházi hangversenye ne részvétele az ember életében, a kapcsolatteremtésben, az érzelmek kifejlesztésében, kifejezésében fontos és állandó szerepet kapott. Az embernek, mint társadalmi lénynek a boldogsága, élni tudása, Cigarettát kért... Az arcába fejelt sok mindenből tevődik össze. Lényegi segítője lehet ennek a művészet, a zene szeretete, megértése és élvezése. Részt vett a hangversenyen a debreceni Zeneművészeti Főiskola leánykára Szesztay Zsolt vezényletével, a Jászberényi Lehel vezér Gimnázium Kamarakórusa Bedőné Bakki Katalin vezénylésével és a nyíregyházi Vegyeskar Fehér Ottó vezényletével. Nehéz lenne bármelyik műsorszámot is kiragadni a hallottakból. A szép és nem Mindössze 23 éves a petnehá- zi Nagy Dezső, de már eddig — az utóbbi öt évben — több mint bét év szabadságvesztést szabtak rá ki rablás, lopás, rongálás, kifosztás, súlyos testi sértés és más bűntettek miatt az ország különböző bíróságai. Jelenleg éppen úgy tölti jogerős szabadságvesztését, hogy két jogerős ítélet is született ügyében. Illetve a Nyíregyházi Megyei Bíróságon megszületett a harmadik is. (Ilyenkor a bíróság ossz- büntetésbe foglalja majd a kiszabott szabadságvesztéseket.) Augusztus 8-án Nagy Dezső Pető István petneházi lakossal Nyírjákó községben tartózkodott. Este kilenc óra körül az italbolt előtt voltak, s itt volt számos helyi fiatalember is. Nagy Dezső cigarettát kért a nyírj áflcói Papp Zoltántól, aki viszont megtagadta a kérését. Nagy Dezső erre a Papp arcába fejelt, Papp pedig elfutott a helyszínről. Nagy Dezső ezután Kövi Péterhez lépett, s azt kérdezte tőle, hogy testvére-e Papp Zoltánnak. Kövi nemmel válaszolt, ekkor Nagy Dezső igen nagy erővel a Kövi arcába fejelt. (Kövi Péter orrcsonttörést szenvedett, sérülése egy hónap alatt gyógyult.) Papp Zoltán egy ismerősével a hazafelé tartó Nagy Dezső után indult, s az úton kölcsönös verekedés alakult ki közöttük. Ismerősét, Trencsényi Józsefet ekkor valaki — ma mar kideríthetetlen, hogy ki — egy karóval úgy vállon ütötte, hogy a vállkuílcsa, valamint a Lapockája eltört. Ugyanez az ismeretlen személy Papp Zoltánt a karóval úgy fejbevágta, hogy Papp koponyaalapi törést szenvedett. Az eljárás során nem sikerült kideríteni ki volt Nagy Dezső ismeretlen segítője az úton. A Nyíregyházi Megyei Bíróság Nagy Dezsőt — a Kövi Péter ellen elkövetett — súlyos testi sértés miatt — mint többszörös visszaesőt — egy év négy hónap börtönre büntette, és két évre eltiltotta a közügyektől. Az ítélet jogerős. 00 □képernyő ELŐTT Ha valamit nagyon nehéz megvalósítani vagy valamilyen problémát nem vagyunk képesek egy adott időszakban megoldani, ak-> kor elég sokat beszélünk róla a környezetünknek. Részben azért, mert izgat bennünket a kérdés, részben pedig azért, mert abban bizakodunk, hogy valakitől hátha hallunk valami okosat. Mostanában ismét mind többet olvasunk, hallunk és látunk a tömegkommunikációs fórumokban az öregek helyzetéről, problémáiról, legelsősorban is arról, milyen arányban gondoskodjon róluk az állam és milyen arányban felelős értük a saját családjuk, hol jobb nekik, hol legyenek, családjuk körében éljenek-e vagy öregek házában (már ilyen is van) vagy esetleg szociális otthonban stb. A Tudósklub ’81 is ezzel a kérdéskörrel foglalkozott legutóbbi adásában. Az nyilvánvaló, hogy a meghívott szakemberek sem adhattak mindenre határozott választ, egyéni recepteket pedig különösképp nem. Az azonban világosan kiderült a beszélgetésből, hogy a társadalmi szóhasználatban, de még a fogalmakban, a szemléletben is (és ebben legfőképp!) indokolt lenne némi változás (változtatás). Ugyanis jelenleg arról beszélünk, írunk, hogy az öregek különféle társadalmi juttatásokban (nyugdíj, különféle járulékok, pótlékok, kedvezmények stb.) részesülnek. Azt kellene végre tudomásul vennünk, hogy ezek valójában nem juttatások, hanem köteles járandóságok, mert azoknak ä munkája, akik ma ezeket a járandóságokat kapják, benne van — mégpedig jócskán — társadalmunk, népgazdaságunk napjainkra elért eredményeiben. Azt is lehet mondani, hogy nélkülük nem értünk volna ide. A tévéadás is azzal a céllal készült, hogy felhívja a társadalom figyelmét az öregek iránti nagyobb felelősségre, a kötelezettségek gondosabb teljesítésére. Remélhetőleg nem eredménytelenül. Azt gondolom, a Zoláról szóló sorozatot bár a kettes programon adják — sokan fogják nézni. A téma a mai fiataloknak nem sokat mond. Dreyfus kapitány ügye, igazságtalan elítélte- tése, s a kiszabadításáért indított küzdelem egyrészt régen volt, másrészt pedig annyi igazságtalanság történt emberekkel a francia Dreyfus esete óta szerte a világban, hogy talán fel sem tudjuk fogni, milyen nagy vihart kavart az ügy annak idején. Ügy tűnik, ez a négy részből álló francia tévéfilmsorozat képes lesz az eseményeknek nemcsak a légkörét, hanem hátterét is adni azon kívül, hogy elsősorban Zola egyéniségét már az első részben sikerült el- hitető erővel felvázolnia. Nem kis része van ebben az őt megjelenítő francia színész, Jean Tópart mellett a magyar szinkronhangját adó Sinkovits Imrének, aki hangja játékával nemegyszer többet fejez ki', árnyaltabban, mint a színész arca, gesztusai. Seregi István A RÁDIÓ MELLETT Radványi Ervin telibe találó, bőhumorú szatirikus rádiókomédiáját hallhattuk az Ifjúsági Rádió szombati műsorában, Lehet egy kerékkel kevesebb? címmel. A célbavett jelenség az eleve kényelmesre tervezett, s ráadásul meddő kutatgatás, egy képzeletbeli kutatóintézet belső békéjének mindenáron való megőrzése, a lobogó hittel ténylegesen alkotni akaró és tudó fiatal kutató „békétlenkedésével” szemben. Persze, a szatíra azért az ami/ho^y51 az alaphelyzet eléggé képtelen le-ir1 gyen. Esetünkben az egykerekű kétkerekű vagy netán a kereketlen kétkerekű megvalósításának lehetőségével foglalkozott a Biciklikutató Intézet, gondosan eltervezett, több évtizedes látszattevékenységet biztosító távlatossággal. Igazgatója (Tomanek Nándor bátran mesterinek nevezhető alakításában) zseni a maga nemében. Hatalomösszpontosítását nem mindennapi diplomáciai érzékkel, ám tömény demagógiával álcázta. Rutinos ravaszságán és hatalmi monopolhelyzetén szükségképpen megtört rokonszenves ifjú hősünk, Körösi Rádiusz (Reviczky Gábor kellően szenvedélyes megformálásában) nagyot akarása. Kár, hogy a rádiójáték — főleg a második felében — némileg túlnyúj- tottnak hatott, s a dikciók fölös ismétlésekbe csúsztak, továbbá a beépített „békeőrző”, Annabella (Andai Györgyi) játékbeli funkciója helyenként fölösen szentimentális felhangokat kevert a szatírába. Hadd emlékezzek meg egy rangos vasárnap esti műsorról is. A Rádiószínház bemutatója az OIRT Hang- játékfesztivál keretében hangzott el, ami mindenképpen jó színvonalat jelez. Pekka Lounela finn író Védőszellemek c. hangjátéka az abszurditásból (boszorkánynővérek korántsem önzetlen férfiteremtő varázslata) kiindulva nagyon is reális) életképeket mutatott be a férfi-nő viszony örökös csatateréről. Ha a varázslatot elfogadtuk (és a játék kedvéért miért ne fogadtuk volna el?), Ju- hani Uusitalo (Kállai Ferenc játszotta a tőle megszokott magas színvonalon) úr jól megkülönböztethető szerelmi kalandjait már korunkra némely vonatkozásban hitelesen jellemzőnek foghattuk fel. S a „boszorkánynővérek” szerelmi étvágya is kiderült... (Hát már a boszorkányok sem önzetlenek?) Megjegyezhetem még, hogy a rádiójáték nálunk eléggé szokatlanul, ámbátor Ízlésesen pikáns volt, ami egyáltalán nem vált kárára. Sőt. A további szereposztás talán önmagában is jelezheti a produkció rangosságát. Béres Ilona, Esztergályos Cecilia, (boszorkányok) Borbás Gabi, Halász Judit, Pálos Zsuzsa (a fodrásznő, a lánynevelő intézet vallásos igazgatónő és a festőművésznő) élesen karakterizált, emlékezetes alakítást nyújtott. Merkovszky Pál
