Kelet-Magyarország, 1981. október (41. évfolyam, 230-256. szám)
1981-10-31 / 256. szám
1981. október 31. Kelet-Magyarország 3 Népművelők 1Ó GAZDA — 1Ó EGÉSZSÉGÜGY Orvos a végeken D ebrecenből érkezett a meghívó, mely az egyetemi népművelési szakember- képzés kezdetének 25 éves évfordulója alkalmából rendezendő köz- művelődési képzésre és tudományos vitára invitál. A rendezvényeknek november 1—3 között a debreceni Kölcsey Ferenc Művelődési Központ és ifjúsági háza ad otthont. Már az előadások, viták címét olvasva jóleső érzés tölti el a címzettet, hiszen mérföldkő a hazai népművelési szakemberek képzésében az első huszonöt esztendő mérlege. A jubileum eszünkbe juttatja a kezdeteket, azt az időszakot, amikor a kormányzat eldöntötte: jól képzett, szakmailag és politikailag felkészült szakemberekre van szükség ahhoz, hogy művelődési házainkban hozzáértők szervezzék közösséggé a spontán érdeklődőket, hogy a kulturális igényeket a lakosság minél szélesebb körében szükségletté tegyék, hogy mindazokat, akik távolmaradtak az ember nemesítését kínáló közművelődési szokásoktól, a kultúra jó értelemben vett fogyasztóivá alakítsák. Mi mindennel kellett közben megküzdeniük az egyetemekről kikerült szakembereknek? Hosz- szú volna a felsorolás, hiszen gyakorló népművelők tanúsíthatják, hogy a tanácsi irányítással megteremtett összhangtól kezdve a közömbösség bástyáinak rombolásán át a népművelő emberi-szakmai presztízsének megteremtéséig mennyi útvesztővel, elA tervnek' megfelelően végzi munkáját a Mezőgazdasági Építőipari Közös Vállalat (MEZÉF), s így kedvezően alakult az éves 122 millió forint termelési előirányzat első háromnegyed évi része. Több jelentős mezőgazda- sági létesítményt adott át az idén a közös vállalat. Ilyen a Nyíregyházi Mezőgazdasági Főiskola tangazdaságában ta- karmánytároló-siló, Tiszado- bon, a Serkövnek 256 férőhelyes kocaszállás, valamint 280 férőhelyes sertéshizlaló, a pátrohai Zöld Mező Tsz-ben burgonyafeldolgozó elkészítése és terményszárító bővítése, felújítása. Kisebb ipari jellegű beruházásokat ugyancsak megvalósít a közös vállalat. A KPM nyíregyházi igazgatóságának URH-átjátszó állomást épített idén és adott át Sóstón. A Nagykállói Bőrdíszmű Szölenállással találkoztak. S mégis, aki művésze szakmájának, aki diplomájának megszerzésével hivatást választott, nem csupán a pénzkereset egyik lehetőségét, bizonyíthatja a küzdelem értelmét. Mert szaporodik a művelődési házakban, a könyvtárakban az életrevaló közösségek, a sokirányú érdeklődéssel számoló programok aránya, s egyre inkább érezhető, hogy a nappali, vagy levelező tagozatokon végzett népművelők részt kérnek az adott település közéletének formálásából. Megyénkben is sokan dolgoznak már a művelődési házakban, vagy más intézményekben, üzemekben az egyetemet végzett népművelők közül. Kiderült, hogy nem elvont, elméletieskedő tudósképzés színhelyei az egyetemek népművelési, közművelődési tanszékei, szakcsoportjai, hanem a gyakorlattal számoló és lépést tartó műhelyek. Persze tudjuk, hogy éppen Szabolcs- Szatmárban igen kedvezőtlen a szakképzettek aránya a művelődési házakban, de az is ismert, hányán, mennyien tanulnak tovább főiskolákon, s szerzik meg a tudományos felkészültséget jelentő oklevelet. A háromnapos program előadásainak, vitáinak címeit böngészgetve az a legmegnyugtatóbb, hogy nem önmaguk ünneplésére készülnek a népművelők. A jubileum inkább csak eszköz arra, hogy tapasztalataikat összegezzék, kicseréljék — a jövő érdekében. vetkezetnek üzemcsarnokot épített. Az év végéig, a MEZÉP kivitelezésében további mező- gazdasági beruházások valósulnak meg, s kerülnek átadásra. Ilyen Nyíregyházán, a Ságvári Tsz tojásfeldolgozó helyisége, a Vörös Csillag Tsz-ben az útépítés, külső víz-, villany- és olajvezeték felújítása, korszerűsítése. A mezőgazdasági főiskola tangazdaságában két, egyenként 300—300 férőhelyes sertéshizlaló épül. A nyírmeggyesi Petőfi Tsz-ben csirkenevelőt adnak át még az idén. A Nyír- lugosi Állami Gazdaságban új gépműhely épül meg. A nyíregyházi faipari vállalat részére gyártócsarnok készül el, átadására december 15-én kerül sor. Kapacitása maximális kihasználása arányában, segíti a MEZÉP a lakás- építési programot is. (ab) Mi tagadás: akkor, amikor az egészségügy a községek irányítása alá került, sokan kételkedtek. Jó lesz ez? Értenek a falusi tanácsok ahhoz, hogy gazdái legyenek egy ilyen fontos területnek? És vajon megértik, hogy itt beszerzések vannak, műszer, gép is kell, néha százezres értékben? — Idestova hét esztendeje ennek — kezdi a választ dr. Rácz Sándor, a fehérgyarmati járási főorvos. — Volt vita bőven, sokszor személyes érdekek, hiúságok is belejátszottak az érvelésbe. Az tény: az egészségügy új feladatot jelentett a helyi tanácsoknak, fel kellett nőni ehhez. Mindkét oldal — az orvos éppúgy, mint a tanácsi vezető — bizalmatlan volt, nem tudták, hogyan alakul az együttműködés. Hadd tegyem hozzá, a legtöbben attól is tartottak, hogy még szakmai kérdésekbe is beleszólnak majd a tanácsok. Az élet azokat igazolta, akik bizakodtak. — Kilenc esztendeje vagyok körzeti orvos Kölesén — mondja dr. Szabó Gábor, — s el se mennék innen. Megszerettem az embereket, az öt községet, ami hozzám tartozik, s a Paládokat, ahol gyakran helyettesítek. A munkakörülményeimről nem beszélek. Járjuk körül a lakást, a rendelőket. A harmincas évek végén épült házat teljesen modernizálták. Etázsfűtése van a lakórésznek, a rendelőnek egyaránt. A különválasztott tanácsadó, rendelő, két váró kulturált lehetőséget kínál a betegnek, a gyógyító orvosnak egyaránt. — A tanács mindent, ami szükséges, beszerez, s igen jó gazda — magyarázza dr. Szabó. — Ügy hiszem, hogy ez sokban múlik az emberi kapcsolatokon is. Érthető, hiszen a tanácsi vezetőnek bíznia kell orvosában, el kell hinnie, hogy amit kér, az szükséges is. — Ügy érzem, egy pillanatig sem volt gond azzal, hogy az egészségügy hozzánk került — fejtegeti Harbula István, a kölesei tanácselnök. — Itt, a székhely községben a lehető legjobb feltételeket teremtettük meg, igaz, a hozzánk tartozó többi helyen nincsen ilyen felszereltség. Ez nem is cél. Ezzel szemben Botpaládon hatszázezer forintos költséggel olyan lakást és rendelőt alakítottunk ki, hogy abba bárki lelkesen költözhet bele. Nem vagyunk szűkmarkúak, amikor az egészségügyről van szó. — Ha valahol még ma is akad probléma, ott vagy az orvosban, vagy a tanácsi vezetésben van a hiba — magyarázza dr. Rácz Sándor járási főorvos. — A rendszer jó, a tanács gazdaszerepe optimális, hiszen minden, ami fontos, a helyszínen oldódik meg. Ugyanakkor a községi tanácsok messzemenően figyelembe veszik a minősítéseknél a szakmai értékelést, tanácsot, segítséget kérnek olyan esetben, amikor nagyobb műszervásárlásról, esetleg fegyelmi ügyről van szó. # Nem ment könnyen # Kiváló feltételek # Összhang kívántatik # Beszámoló— felelősséggel # A távlatok Az elmúlt években egyetlen kirívó összezördülés nem volt. A fehérgyarmati járásban — s ez negyvenkilenc községet jelent! — csupán egyetlen körzeti állás betöltetlen, Botpaládon. Kicsi az elvándorlás is, a legtöbben hosszú évek óta állnak az egészségügy első vonalában. — A tanácsok számára az orvos nem egyszerűen csak a falu gyógyító embere — vélekedik a kölesei tanácselnök —, hanem igen fontos közéleti, politikai tényező is. Jelzései segítenek abban, hogy még pontosabban tapintsuk az itt élők közérzetét, szociális viszonyait, hangulatát. Ez pedig már nagyon is politika. Ügy is értékeljük az orvost, mint jelentős tényezőt, aki a gyógyító munka mellett nevel, tanít, életmódra szoktat. — Mint orvos, rendszeresen köteles vagyok beszámolni a munkámról, a szociális helyzetről, vagy éppen a cigánykérdésről. Nagyon komolyan veszem ezt — tájékoztat dr. Szabó Gábor —, mert látom, hogy a mondandóm súlyát a tanácsülésen jól értékelik, a kérdések, észrevételek, javaslatok engem is segítenek. Itt ez a munka sem személytelen, a kis közösség egymást jól ismerése, a körülmények feltárása szakmailag, emberileg is támogat. Hogy a kölesei példa nem egyedi, arról a járási főorvos győzött meg. Neveket és helységeket sorolt, ahol ma már simán és gördülékenyen megy ez az együttműködés tanács és orvos között. — A legtöbb tanácsnál mind több szakmailag jól képzett, fiatal közigazgatási ember foglal helyet, ök már félre tudják tenni hol a kisebbségi érzést, hol az irigy- kedést — teszi világosabbá a képet dr. Rácz —, s ebből adódóan a régebbi súrlódási felületek lecsiszolódnak. — Nekünk itt Kölesén most újabb feladatot ad az élet — mondja Harbula István elnök —, mégpedig az ötnapos munkahét bevezetésével kapcsolatban. Itt alakítják ki a járás egyik körzeti ügyeleti központját, ahonnan majd a környék településeit szombaton és vasárnap ellátják. — Ez is a mi dolgunk, a mi felelősségünk. Most szerezzük meg a TITÁSZ volt épületét, 200 ezer forintot költünk arra, hogy berendezzük a rendelőt, az egészség- ügyiek pihenőhelyiségét. Regionális szerepkörünkből adódóan így már a távlatnak dolgozunk. Meggyőződésem, hogy a feladatnak meg is fogunk felelni. A fehérgyarmati járást az ország legkiesőbb vidékének szokták emlegetni. Gyakorta hallunk sirámokat: milyen nehéz a végekre orvost kapni. Itt pedig már az egy hiányzó orvosi állás betöltése is folyamatban van. Hogy mi a titok? Nem hinném, hogy titokról lenne szó. A megoldás nyitja az együttműködésben, az összhangban, a tanácsok törekvésében rejlik. Elleshető, megtanulható módMi a véleménye? MURAKÖZI ÁGOTA, a Jósa András Múzeum muzeológusa a műgyűjtőkről — Sokak hiedelmével ellentétben a hivatásos muzeológus nem ellensége a műgyűjtőnek, hiszen nekünk is az az érdekünk, hogy egy- egy értékesebb alkotás megmaradjon az utókornak. Még azt sem merném minden esetben állítani, hogy egy képnek, vagy kerámiának jobb helye lenne a múzeum raktárában. Azt tapasztaljuk ugyanis, hogy a magángyűjtők többsége féltő gonddal vigyázza e becses, kultúrtörténeti emlékeket. — Nekünk nem azokkal a gyűjtőkkel van gondunk, akiket az ügyszeretet vezet, hanem azokkal, akik üzletnek tekintik ezt. A műtárgyak gyűjtése, eladása ugyanis világszerte jó üzlet, s e botcsinálta kereskedőknek többek között Szabolcs-Szatmár is a kedvenc vadászterületük közé tartozik. Vidékünkön eddig szinte bagatell összegért összevásárolták a különböző műtárgyakat, hogy aztán nyolc-tízszeres áron adjanak túl rajtuk. Érdekes, hogy a népművészeti alkotások iránti kereslet csökkenőben van, de ezt azzal is magyarázhatjuk, hogy Bereget meg Szatmári már jórészt sikerült kifosztaniuk. — Néhány esztendeje főleg a régi cserépedények voltak a piac kelendő portékái, most az öreg bútor a divat. Én úgy látom, néhányan azt hiszik, hogy bizonyos életmód megköveteli a régi bútorokat, s e célra hihetetlen összegeket hajlandók áldozni. — Sokan nosztalgiahullámnak nevezik ezt a jelenséget, én keményebben fogalmaznék, a sznob jelző itt a legtalálóbb. Mert mivel magyarázza azt az ember, ha látja, hogy a pénzesebbek a legkülönfélébb stílusban készült bútorokkal, szőnyegekkel bástyázzák magukat körül, s sajátos értékítéletük szerint ugyanolyan becsben tartják a silány utánzatot, mint a valóban értékes darabot. — Beszéltünk már eddig a népművészeti alkotásokról, és a bútorokról, de nem szóltunk még a képzőművészetekről, pedig talán éppen ez a fontosabb. Csodálatos gyűjteményekről tudunk a megyében, de ezekben érdekes módon kizárólag csak a nagybányai, és a tágabb értelemben vett alföldi iskola képviselteti magát. Szép számmal vannak ugyan Csók István, Fényes Adolf, Rippl-Rónai, Glatz Oszkár képek is a megyében, de az úgynevezett modernek közül elvétve ha találunk egyet- egyet. — Sajnos, e valóban tiszteletre méltó műgyűjtőkkel eddig még nem sikerült igazán gyümölcsöző kapcsolatot kialakítani, pedig mint a buda- pesi Várban nemrég megnyílt kiállítás mutatja, gyönyörű alkotásokkal rendelkeznek. Persze, az lenne igazán örvendetes, ha sikerülne megszervezni nekünk is néhány kiállítást, ahol a szabolcsi műgyűjtők darabjait mutathatnánk be. FELÚJÍTJÁK A MARÓGÉPEKET. A nyíregyházi MEZŐGÉP tiszavasvári gyáregységében marógépeket újítanak fel. (J. L.) szerek ezek. Bürget Lajos 4 két hátitáskás kicsi lány kézenfogva áll a pult előtt. A hangjuk csupa reménység: — Fagyi van? Kurta a nincs. A két kicsi lány csupa október végi fagylalttalan szomorúság. Talán ez hatja meg Szilágyi Józsefet, a porcsalmai étterem és presszó vezetőjét : — De lesz még! A két gyerek arca már megint ragyog, sugarasabban, mint odakint a bágyadt őszi nap. — Mikor? — Mikoriegyen? — Délután, Kora délután futva jön két gyerek. A két kicsi lány és fagyi van. Szilágyi József mondta, hogy 200 ezer forint értékű fagylaltot adtak el. Többet, mint bármikor eddig, de maradt még megbontott csomag fagyipor, és amikor kisüt a nap, jól szolgál a gyermekörömnek. Aztán megnézzük a vendéglőt, a havi 360 ezer forint forgalmú üzletet. — Mennyi lehetett volna ez a forgalom? — Sajnos, ez reklám dolga is. Idén már lekéstünk az idegenforgalomról, pedig FAÜVI csoportokat is tudtunk volna, és tudnánk fogadni. A turisták étkeztetése Csengerben gond. Itt minden feltétel biztosított. Az ellátásunk is kitűnő. Azt hiszem, a konyhánk is. Itt vezet előttünk a csenger— mátészalkai út. Forgalmas nyáron, akár 40—60 kocsi is megállhatna naponta. — Jövőre? — Jöjjön, nézze meg, mit csináltunk ... Nézem. A hangulatában kisvendéglő udvarán már félig kész a kerthelyiség. Kopott az őszi fű, de már felszerelték a lámpákat és szeretnék hinni, hogy tavasszal az asztalok és a székek is helyükre kerülnek. — Tudja — mondta Szilágyi József — Fehér- gyarmat mellett Tunyogmatolcson van egy olyan kisvendéglő, ahová még a gyarmatiak is kijárnak. Ilyesmit szeretnénk, de kerttel. Egy szabadnapomon elmentem és meg is néztem, hogy legalább így fejben hazahozzam a jó ötleteket... A két kislány elment, és az üzlet hamarost megtelt jókedvű gyerekekkel. A felfedezéshez nem kellett sok idő. Fagyi volt... A felfedezés lehetőségét 1982-re az idegenforgalom figyelmébe ajánlom. Mátészalka és Csenger között egyre több gépkocsi jár. És Porcsal- mán még parkolni sem nehéz. Bartha Gábor be. Építi a MEZÉP Takarmá ny tá roló Balogh Géza
