Kelet-Magyarország, 1981. október (41. évfolyam, 230-256. szám)

1981-10-30 / 255. szám

4 Kelet-Magyarország 1981. október 30. 9. Filmszerződés az UFÁ-val Az AWACS- fordulat V T jabb fordulatot vett a U Szaúd-Arábiának ígért „ nagy teljesítményű amerikai felderítőgépek, az AWACS-ok ügye, miután a washingtoni szenátus jóvá­hagyta a kormány hosszú ideje vitatott fegyverszállítá­si tervét. Lényeges kérdésről folyik a csatározás az ame­rikai kormány és a törvény- hozás között. A nemzetközi közvélemény is azt latolgat­ja, milyen következmények­kel járhat, ha a vita végle­ges lezárultával megnyílik az út az AWACS-ok előtt Ríjad felé. A dolog vizsgálható a wa­shingtoni belpolitika és a tö­rékeny közel-keleti helyzet tükrében is. Ami az elsőt illeti, Reagan számára két­ségkívül jelentős siker a sze­nátusi szavazás, hisz az AWACS-ügy egész közel-ke­leti stratégiájának egyik alapköve volt, nem is beszél­ve a fegyverüzlet szinte pél­dátlan (több mint 8 milliárd dolláros) nagyságrendjéről. Hogy a döntés hosszú távon is siker lesz-e, azt már az amerikai törvényhozás jó né­hány tagja is vitatja. Szaúd- Arábia ugyanis közel jár ah­hoz, hogy az Egyesült Álla­mok olyan bázisállama le­gyen a közép-keleti térség­ben, mint Irán volt a sah idejében. Washingtonban sokan attól tartanak, hogy az olajban gazdag, stratégiai fontosságú királyság esetében kísértetie­sen megismétlődik majd mindaz, ami egykor Dél-Vi­etnamban, Kambodzsában, Iránban, s általában mind­azon államokban történt, ahova nagy tömegű amerikai fegyverzetet és személyzetet küldtek a fennálló rezsim megszilárdítására. Mások az Izraelhez fűződő viszony és amiatt aggódnak, hogy Amerika esetleg köz­vetlenül belesodródik egy kö­zel-keleti konfliktusba. Rea­gan válasza minderre az le­het, hogy a Camp David-i politika esélyei ugrásszerű­en javultak, illetve Szaúd- Arábia még határozottabban fogja képviselni majd Wa­shington és a fejlett tőkés vi­lág érdekeit az OPEC-en be­lül. S ez utóbbi két szempont már nemzetközi politi­kai összefüggéseket vet fel. A washingtoni kormány­zat AWACS-sikere az első visszhangok szerint esetleg kiszélesítheti az eddigi kü- lönutas Camp David-i alku­dozást, bekapcsolhatja az anyagi helyzete miatt kulcs- fontosságú Szaúd-Arábiát egy Washington szája íze szerinti közel-keleti rendezés folyamatába. Minthogy azon­ban azok a fenntartások, amelyek Camp Daviddel szemben a közel-keleti arab frontállamok zöménél, a Szi­lárdság Frontjánál eddig is megvoltak, pusztán az AWACS-ügylettel nem vál­toznak meg, nem valószínű, hogy ez az egyezkedés hosz- szú távú, tartós békét te­remthet a térségben. Legfel­jebb a rendezés illúzióját, amely rögtön szertefoszlik, mihelyt a valóságos érdekek egyértelműen kikényszerí­tik majd a valódi, átfogó Az ENSZ-közgyűlés jogi bizottságának szerdai ülésén felszólalt dr. Prandler Árpád nagykövet, a magyar küldött­ség tagja. A testület az ENSZ alapokmányának és a szerve­zet szerepének erősítésével foglalkozó különbizottság je­lentését vitatta meg. A ma­gyar küldött hangsúlyozta, (Folytatás az 1. oldalról) ban a kőin—bonni repülőtér­ről hazaindultak Magyaror­szágra. A magyar küldöttség a délutáni órákban érkezett vissza Budapestre. Lázár György, a Minisz­tertanács elnöke, aki Helmut Schmidt szövetségi kancellár meghívására- — felesége tár­saságában — hivatalos láto­gatást tett a Német Szövetsé­gi Köztársaságban, csütörtö­kön hazaérkezett. Lázár György kíséretében hazaérkezett Veress Péter kül­Lázár György miniszterel­nök sajtóértekezletén köszö­netét mondott vendéglátójá­nak a meghívásért, a szívé­lyes vendéglátásért, a nyu­gatnémet kormánynak, a gazdasági köröknek a sokol­dalú eszmecsere lehetőségé­nek biztosításáért. Lázár György hangsúlyoz­ta: teljes mértékben elége­dett a tárgyalások eredmé­nyeivel, azok megfelelnek az előzetes várakozásoknak. Őszinte és tárgyilagos légkör­ben tekintettük át a kétolda­lú kapcsolatokat — mondotta Lázár György — és a ma­gyar fél kifejezte azt a tö­rekvését, hogy ezeket a kap­csolatokat a jövőben még magasabb szintre emeljék. A Magyar Népköztársaság kor­mánya törekedni fog ehhez a lehetőségek kiaknázására. A nemzetközi és az euró­pai helyzettel kapcsolatban Lázár György nyomatékosan leszögezte: a fegyverkezési verseny fokozása helyett tár­gyalásokat kell folytatni a leszerelésről, a katonai erő- egyensúly alacsonyabb szint­re szállításáról. Az európai és a világbéke megőrzéséért érzett felelősségtől áthatva, a magyar kormány üdvözli azt a tényt, hogy november 30-án folytatódnak a szovjet —amerikai tárgyalások az európai nukleáris fegyverke­zés korlátozásáról. A nemzetközi helyzetet il­letően — mutatott rá Lázár György —, a két fél termé­szetesen más-más oldalról, más-más megvilágításban közelített meg több kérdést. Fontos azonban, hogy a kü­lönböző társadalmi rendsze­rű és különböző rendszerek­hez tartozó NSZK és Magyar- ország között összekötő kap­csot jelent a béke fenntartá­sáért és a népek közötti együttműködésért érzett fe­lelősség és az ezért való munkálkodás készsége. Helmut Schmidt kancellár a sajtóértekezleten leszögez­te: teljes mértékben egyetért Lázár György megállapítá­saival és rendkívül sikeres­nek tartja a most befejező­dött tárgyalásokat. A nyugatnémet kormányfő példamutatónak nevezte a két ország viszonyát. Mind az NSZK, mind Magyarország azon fáradozott és fáradozik, hogy fenntartsa a Kelet és a Nyugat közötti párbeszédet. E párbeszéd fontos állomásá­nak nevezte Leonyid Brezs- nyev jövő hónapi NSZK-beli látogatását is. A kancellár síkraszállt a fegyverkezés csökkentéséért és a katonai erőegyensúly fenntartásáért. Helmut Schmidt véleménye szerint a magyar gazdaság nemzetközi vonatkozásban is igen előkelő helyet vívott ki magának, s szorgalmazta a kölcsönös gazdasági kapcso­latok fejlesztését. Bejelentet­te, hogy a mostani tárgyalá­sokon elhatározták: folytat­ják a két ország vezetői kö­hogy az ENSZ alapokmánya kiállta az idő próbáját. A nemzetközi kapcsolatokban mutatkozó negatív jelenségek kiküszöbölése nem az alapok­mány megváltoztatása, ha­nem rendelkezéseinek szigo­rúbb megtartása révén való­sítható csak meg. kereskedelmi miniszter, Nagy János külügyminisztériumi államtitkár, Juhász Árpád ipari minisztériumi államtit­kár és Bajnok Zsolt államtit­kár, a Minisztertanács Tájé­koztatási Hivatalának elnöke. A fogadtatásra a Ferihegyi repülőtéren megjelent Aczél György, a Minisztertanács el­nökhelyettese, Púja Frigyes külügyminiszter. Jelen volt dr. George Sperl, a Német Szö­vetségi Köztársaság budapes­ti nagykövetségének ideigle­nes ügyvivője. zötti magas szintű találkozó­kat. A Népszabadság tudósító­jának kérdésére válaszolva Lázár György a kelet—nyu­gati párbeszéd folytatását nem csak hasznosnak, és szükségesnek, de nélkülözhe­tetlennek is nevezte. Ezt a célt szolgálták a mostani tár­gyalások is, amelyeken sok olyasmi hangzott el, ami gon­dolkodásra késztet. Mi a ma­gunk részéről ezt meg is fog­juk tenni, s ha így tesznek mások is, akkor ez kedvezően hat majd az enyhülésre. A Magyar Televízió kikül­dött tudósítójának kérdésére Helmut Schmidt a példamu­tató nyugatnémet—magyar gazdasági kapcsolatok fontos­ságát hangsúlyozta. „Nincs semmi kétségem az iránt, hogy e kapcsolatok a jövőben szélesedni fognak és mindkét fél számára hasznosnak bizo­nyulnak” — mondta az NSZK kancellárja. A Die Welt tudósítójának kérdésére Helmut Schmidt el­mondotta : Lázár Györggyel tárgyaltak az európai bizton­sági és együttműködési kon­ferencia folytatásáról is, a nemzetközi témák közül azonban a november végén kezdődő szovjet—amerikai tárgyalásokat tekintették köz­ponti kérdésnek. E tárgyalá­sok eredményességéhez mind Magyarországnak. mind az NSZK-nak létfontosságú ér­dekei fűződnek, s ezért — le­hetőségeikhez mérten — min­dent megtesznek a kölcsönös megértés szellemének erősíté­séért. Ebből a szempontból — mondotta a kancellár — Lá­zár György mostani látogatá­sát különösen nagyra értéke­lem. A Reuter angol hírügynök­ség tudósítójának kérdésére, amelyben a leszereléssel ösz- szefüggő javaslatokkal kap­csolatos magyar álláspontról érdeklődött, Lázár György aláhúzta: a Magyar Népköz- társaság a fegyverkezési ver­seny megfékezésében, az erő­egyensúly alacsonyabb szin­ten való megőrzésében, s vég­ső soron a teljes leszerelésben érdekelt. Hz áj iráni miniszterelnök Khamemcc iráni köztársasá­gi elnök javaslatára új mi­niszterelnököt választott a teheráni parlament. Képűn­kön: az új kormányfő, Hosz- szein Musszavi, aki eddig a külügyminiszteri posztot töl­tötte be. (Kelet-Magyarország telefotó) Leonyid Brezsnyev kitüntetése Csütörtökön Moszkvában Leonyid Brezsnyevnek, az SZKP KB főtitkárának át­nyújtották az „50 éves SZKP- tagságért" kitüntető jelvényt. A kitüntetést — mint a Prav­da csütörtöki száma beszá-. molt róla — az SZKP Köz­ponti Bizottsága alapította a párt legrégibb tagjainak ju­talmazására. A kitüntető jelvényt át­nyújtó Mihail Szuszlovnak, az SZKP KB Politikai Bi­zottsága tagjának, a központi bizottság titkárának üdvözlő szavai után válaszbeszédében Leonyid Brezsnyev megálla­pította, hogy a központi bi­zottság által alapított kitün­tető jelvény a párt veterán­jainak megbecsülését jelzi. Nagy örömünkre szolgál — mondotta —. hogy soraink­ban még mindig szép szám­mal vannak olyan régi bol­sevikok, akik Lenin idején léptek be a pártba, s akiknek tevékenysége mindannyiunk számára követendő példát je­lent. A kitüntetést megköszönve az SZKP KB főtitkára hang­súlyozta, hogy tevékenysége során mindig a párt céljai­nak, eszméinek megvalósítá­sáért küzdött, mivel az SZKP ügye egyet jelent a szovjet nép ügyével. KGST-tárgyalás Bagdadban csütörtökön be­fejeződött a KGST és az Ira­ki Köztársaság együttműkö­dési közös bizottságának 6. ülése. Az ülés jegyzőkönyve a kereskedelem, a szállítás, a villamos energia, az olaj- és gázipar, a mezőgazdaság, az öntözés, valamint a tudomány és a technika területén folyó együttműködés fejlesztését irányozza elő Irak és a KGST tagországai között. Elsőnek kitűnőek, második­ban jelesek, harmadikban jók lettek, s aztán ki-ki ké­pessége szerint tartotta ezt a középátlagot, ő az elsőben megbukott, a másodikban is bugdácsolt, a harmadikban elégséges volt, a negyedikben közepes, ötödikben jó. Mert ő még nyolcosztályos gimnázi­umba járt. Ilyen volt az érettségi bizonyítványa is, s először kitűnő csak az egye­temen lett. Valahogyan tizen­hat-tizenhét éves korában érte az a rádöbbenő felis­merés, hogy ő „von Haus aus” semmit nem hozott, ő egyedül van a világban, s ha tényleg meg akarja állni a helyét, neki egyedül, saját magának kell mindent meg­tanulnia, kell mindent a fe­jében tárolnia. Ezért azután öntötte magába a különféle fölösleges, tárgyhoz nem kö­tött ismeretanyagot, hogy egyszerűen ne lehessen olyan téma, melyről nem tud, melyhez nem merhet hozzá­szólni, mellyel zavarba lehet hozni. Valami láthatatlan rossz belső bizonyítási kény­szer űzte ettől kezdve az em­beriség szent szellemi tapasz­talatanyagán át. Olyan volt neki e végtelen tartomány bekóborlása, mint valami nagy kaland, amely ama má­sodik keresztségtől — ama két nagy pofontól — élete végéig tartott.” „Szuszogott, de már a vén- ségtől, akkor is amikor kiká­szálódott az emlékekből, s Tudtam azonban, hogy fog­lalkozásomban az esélyeim korlátozottak. Az bizonyos, hogy Svédországban nagyon sikeres voltam. Svédországon kívül ott volt még Holly­wood, ahol a nagy nemzetkö­zi filmeket forgatták; ott volt Franciaország, ahol a harmincas évek néhány leg­szebb és legjelentősebb film­je keletkezett és ott volt ter­mészetesen Németország is. Amerikára gondolni sem mertem, a franciatudásom nem volt valami jó, de a né­met a második anyanyelvem. És egy napon megkaptam az UFA ajánlatát Berlinből. Ebben az időben ismertem meg Petter új oldalát, mely nagyon boldoggá tett: meg­állapítottam, milyen nagyon aggódik értem. Berlinbe utaz­tam, hogy az UFA-nál el­készítsem a próbafelvétele­ket, és nagyon egyedül és el­veszettnek éreztem magam abban a nagy szállodában, amelyben elhelyeztek. Mikor a recepcióhoz men­tem, hirtelen megláttam Pet- tert a hallban egy újság mö­gé rejtőzve. Elmagyarázta a dolgot: „Gondoltam, nem fo­god jól érezni magad egye­dül, ezért jöttem. De ne mondd meg senkinek. Isme­bekerült a fürdőszobába, hogy elindítsa a napot, ponto­sabban hogy felkészítse a biológiai motort a nap tűré­sére, elviselésére. Nem értet­te magát, miért szállnak ben­ne negyvenéves események, nem is emlékek, hanem ké­sőbbi elbeszélés mozaikok egybefelhőzött foszlányai.” Borotválkozás közben szólt a telefon, nem hallotta, mert a villanyborotva zaja, a für­dőszoba zártsága elnyomta a halk berregést, de ráérzett. A baj csak ott volt, hogy ugyan­ezen tényezők miatt — kény­szeresen — máskor, sokszor tízszer is elzárta a Braun- sixtant, hogy hallgatózzon, nem az ajtócsengő vagy a te­lefon percegése jelez-e a dobhártyáján. A semmi végén János volt, nagydarab, szür­ke rozmár, barátja és kollé­gája előző lapjánál. Először csak a főszerkesztővel való csatározás hajtotta őket ösz- sze, de aztán komolyan meg­szerették egymást. János író és fotóriporter volt — a szak­mában elég jónevű — sokan szerették, de sokan "csak azért, mert az „öregről” le­gendás linksége miatt lehe­tett sajnálkozóan beszélni. Hogy így-úgy, milyen tehet­séges és mégis. Nagy, szent, magyar legenda volt az egész. A könnyed lezserség szilárd alapokra épült. A tudás nyu­galmára. Komoly, kemény munka feszült mögötte. Per­sze voltak körülötte kínzóan kínos, okosoktól nyáladozott letörölhetetlen pletykák is. Ö, aki látta — mert véletlenül odafigyelt — milyen teljes rém a filmeseket. Nem szere­tik a férjeket. De a közelben vagyok, ha szükséged van rám.” Petter egész idő alatt ott maradt egy kis harmadosztá­lyú szállodában a sarkon, én pedig az első osztályú szállo­dában laktam, melybe a film­társaság beszállásolt. Petter csodálatos volt. Megértette a problémáimat, és éppen olyan jól értette azt is, hogyan le­het azokat a legegyszerűbb módon megoldani. Csak a munkámban voltam biztos, a magánéletemben mindig hagytam, hogy a férfiak döntsenek helyettem. Először az apám, azután Otto bácsi, majd Petter volt az, aki he­lyettem meghozta a döntése­ket. Az UFA ajánlata három filmre tartalmazott szerző­dést. Az elsőnek a „Négy paj­tás” volt a címe, és négy lányról szólt, akik egy rek­lámügynökségnél dolgoznak, az ő férfiakkal folytatott ka­landjaikról. Nem volt nagy, drága film, de nagyon bájos komédia volt, és számomra kihívás. Először kellett más nyelven dolgoznom. Következik: 10. Mindenki fél... ember ez a nagydarab, pu- hány, ha sűrűbbé válik az élet, őszintén becsülte. — Atya, hallasz! — termé­szetesen most is üvöltött a membránból. — Hátha néhány decibel­lel tudnál csökkenteni, ak­kor igen. — Ne süketelj, ide figyelj, az éjjel, valahol Dunántúlon berobbant egy fúrótorony, ilyen olaj- vagy gázizé, ég, ötven kilométerre látszik, ak­kora lángfáklya, érted, hal­lasz .. . — Hallak, majd eloltják. — Naná, most készülnek, éjszaka fogják, ez valami nagy ügy, robbantanak, mert ezt úgy szokják, érted, és le­megyek, az olajosok visznek, esti képeket csinálok és per­sze róluk is, mondtam, hogy viszem egy süket fej kollégá­mat is, mondták, hogy nem, mert csak zavarna, szóval ki­harcoltam, szeretettel vár­nak, háromkor érted me­gyek, klassz, belevaló srácok ezek, otthon légy, ha új éle­tet kezdek olajbányász le­szek, na szevasz. János már ott sem volt, még fogta egy darabig a kagylót, hallgatta a búgást, aztán letette, s szinte átme­net nélkül szitkozódni kez­dett, de szavak nélkül, a né­ma, belső feszültség dühétől. Borzasztóan gyűlölte önmaga bénultságát. „Engem minden tehetetlenné tesz”, — vicso­rított önmagára, — a jó és a rossz is. Nekem minden ürügy jó, hogy cselekvésképtelen legyek. S az ezen való füs­tölgés közben megint azon kapta magát, hogy percek óta tehetetlenül ül, és már megint a könyvek színcsík­jait bűvöli. Az eszmélésben hirtelen nagyon szédülésnek érezte magát, ismerte ezt az érzést is, sokszor feldolgozta már, a meddő önanalízisek végtelen sorában. Cukorbeteg idegesség ez, a tudottak és a nemtudottaknak rossz keve­réke, a bizonytalanság inga­tagsága. megoldásokat.' Győri Sándor Magyar felszólalás az ENSZ-ben Lázár György sajtóértekezlete Bonnban nraaraM ■ Szalontay Mihály: 20.

Next

/
Thumbnails
Contents