Kelet-Magyarország, 1981. október (41. évfolyam, 230-256. szám)

1981-10-28 / 253. szám

4 Kelet-Magyarország 1981. október 28. Magyar felszólalások az ENSZ-közgyíílésen 7. A filmkarrier kezdetei TELEX KETTŐS JUBILEUM Kettős jubileumról emlé­keznek meg a héten a szov­jet rakétatechnika, az űrku­tatás képviselői: fél évszá­zaddal ezelőtt, 1931 októberé­ben alakult meg a GIRD, a folyékony üzemanyagú raké­tahajtóművekkel foglalkozó kutatócsoport és 70 évvel ez­előtt született a szovjet koz­mikus rakéták egyik fő ter­vezője, Mihail Jangel akadé­mikus. A GIRD jubileuma alkalmából Moszkvában, Jan­gel születésének évfordulóján Kijevben rendeztek ünnepsé­get, s a lapok is méltatták a szovjet rakétaépítők sikereit. KÉMREPÜLÖGÉP KOREA LÉGTERÉBEN A Koreai Népi Demokra­tikus Köztársaság hírügynök­sége jelentette, hogy október 26-án egy SR—71 „Black­bird” típusú amerikai kém­repülőgép >a Japán-tenger fe­lől Koszong város térségé­ben megsértette a KNDK légterét. Ugyanazon a napon egy másik amerikai repülő­gép a Sárga-tengeren Kang- ryong-félsziget körzetében hatolt be az ország légteré­be. A közlemény rámutat, hogy csupán ez év októberé­ben az amerikai kémrepülö- gépek 12 alkalommal sértet­ték meg a KNDK légterét. Árvíz Velencében Ismét árvíz lepte el az utóbbi napokban Velencét. A 140 centiméter magas víz elárasztotta a történelmi óvá­ros több negyedét és hétfő estére a város 80 százaléka került víz alá. Velence nagy részének alacsony fekvése következtében a lagúnák vá­rosában — különösen a téli hónapokban nem.ritka az árvíz. ' AGCA ÉHSÉGSZTRÁJKJA A II. János Pál pápa elleni merénylet elkövetője, Meh­met al Agca éhségsztrájkot kezdett Ascoli Picenóban, ahol életfogytiglanig tartó börtönbüntetését tölti. A tö­rök állampolgárságú Agcat júliusban ítélte el egy olasz bíróság. Agca az éhség- sztrájkkal akarja kikénysze­ríteni kiadatását a vatikáni hatóságoknak: nem ismeri el az olasz igazságügy illetékes­ségét ügyében. POKOLGÉPES MERÉNYLET Hét gyermeket megölt és harmincat megsebesített egy pokolgép robbanása a Fülöp- szigeti Taikiipan egyik isko­lájában. A merénylet el­követői egyelőre ismeretle­nek. Három hónap alatt ez volt a második ilyen jellegű merénylet. Legutóbb augusz­tusban dobtak kézigránátot a Kabakan település, közelé­ben levő iskolára: akkor 12 tanuló halt meg és huszon­ötén megsebesültek. PLÉBÁNOS A VÁDLOTTAK PADJÄN A Slavonska Pozega-i (Horvátország) körzeti ügyész­ség vádat emelt Joszip Dev- csics Sztrazsemani plébános, Antun Sztarcsevdcs zágrábi szobrászművész és Zlaitko Tomcsdcs zágrábi író ellen a közrend megsértése miatt. Devicsics a múlt hónapban hatósági engedély nélkül „templomszentelési meghí­vókat” küldött szét a hívők­nek, Sztarcsevics a sztrazse­mani templomban látható freskói egyikén Aljozi Szte- pinaoot, a II. világháború idején a fasisztákkal együtt­működő zágrábi érseket áb­rázolja, Tomcsics pedig ju- goszlávellenes tartalmú „szó­zatot” írt a sztrazsemani templom felszentelésére. Az ENSZ-közgyűlés 1. szá­mú politikai bizottságában a leszerelési hét megkezdése alkalmából tartott hétfői ülé­sen a kelet-európai államok csoportja soros elnökeként felszólalt Rácz Pál nagykö­vet, Magyarország állandó ENSZ-képviselője. Felhívta a figyelmet arra, hogy az emberiség ma éven­te több, mint 500 milliárd dollárt fordít fegyverkezésre. Bizonyos államok új tömeg- pusztító fegyverrendszereket fejlesztenek ki azzal a nem is titkolt céllal, hogy katonai fölényre tegyenek szert. En­nek egyik szakasza a neut­ronfegyver gyártásáról hozott döntés. A magyar nagykövet rámutatott az úgynevezett korlátozott nukleáris háború katonai doktrínája, az egész háborús pszichózis veszélyére. Rácz Pál mondott beszédet a kelet-európai államok cso­portja nevében a világszer­A Szovjetunió és a Jemeni Arab Köztársaság politikai, gazdasági, kulturális kapcso­latait, a nemzetközi helyzet, s elsősorban a Közel-Kelet időszerű kérdéseit tekintette át a Leonyid Brezsnyev ve­zette szovjet, valamint az észak-jemeni küldöttség élén Ali Abdullah Szalemmel, az elnöki tanács elnökével. Leonyid Brezsnyev és Ali Abdullah Szalem elégedett­ségét fejezte ki amiatt, hogy a két ország kapcsolatai — ,az 1964. _évi barátsági szerző­dés alapján — sikeresen fej­lődnek, s mindketten síkra- szálltak a kapcsolatok továb­bi, mindkét nép javát szol­gáló elmélyítése és bővítése mellett. Nemzetközi kérdéseket át­tekintve a szovjet és az észak-jemeni államfő egy­aránt aggodalmát fejezte ki a feszültség növekedése mi­att, s hangsúlyozta: a világ valamennyi békeszerető erői­nek aktívan kell cselekednie a fegyverkezési verseny meg­fékezése, a nukleáris háború veszélyének elhárítása, a bé­ke biztosítása érdekében. A megbeszélés résztvevői különleges figyelmet szentel­tek a közel-keleti helyzetnek. Megállapították, hogy a fe­(Folytatás az 1. oldalról) Itljicsov külügyminiszter- helyettes, a szovjet delegá­ció vezetője a spanyol fővá­rosba való visszatérésekor nem hagyott kétséget kül­döttsége szándékait illetően: „A tanácskozás sikere elen­gedhetetlen!” — mondotta. Kiáltó kontraszként »hat Kampelmani', amerikai dele­gációvezető nyilatkozata, aki egyszerűen megismételte a szovjetellenes rágalmakat, ezzel mintegy megadva to­vábbi magatartása aiaphang­Urho Kaleva Kekkonen ál­lamfő, egészségi állapotára való tekintettel, nyugállo­mányba vonul — jelentette be kedden a finn kormány. A 81 éves Kekkonen, aki 1956 óta töltötte be az elnö­ki tisztet, augusztus végén betegedett meg, s agyi vér­keringési zavarok miatt kór­házi kezelés alatt áll. A köz­lemény szerint állapota any- nyira súlyosbodott, hogy nem vezet Namíbia-tanácsának hétfői ülésén is, amelyet a namíbiai néppel vállalt szo­lidaritás napja alkalmából rendeztek. Rámutatott, hogy Dél-Afrika, semmibe véve az ENSZ határozatait, továbbra is megszállva tartja Namíbi­át. Eközben odahaza foly­tatja a faji megkülönböztetés politikáját, szomszédai ellen pedig katonai akciókat hajt végre. A magyar ENSZ-kép- viselő emlékeztetett rá, hogy a Biztonsági Tanács azért nem ítélhette el Dél-Afrikát legutóbbi Angola elleni tá­madása miatt, mivel az Egye­sült Államok ezt vétójával megakadályozta. Ezzel Wa­shington további támogatást, bátorítást nyújtott a pretori­ai rezsimnek. A közgyűlés 1. számú poli­tikai bizottságának hétfő esti ülésén a leszerelési kérdések általános vitájában felszólalt dr. Kőmives Imre nagykövet, a magyar küldöttség tagja. szültség további éleződése a térségben következik Izrael és a felette gyámkodó imperia­lista erők agresszív politiká­jából. Ezzel kapcsolatban hangsúlyozták a mielőbbi át­fogó közel-keleti rendezés szükségességét. E rendezés­hez vezető reális út nemzet­közi értekezlet megtartása valamennyi érdekelt fél rész­vételével, beleértve a Palesz­tinái Felszabadítási Szerveze­tet, amely a palesztin nép egyetlen törvényes képviselő­je. A felek határozottan el­ítélték • a- különalkut, amely gyökeresen ellentmond az arab népek és államok érde­keinek. Kifejezésre juttatták azt az eltökélt szándékukat, hogy kimunkálják a tartós és igazságos békét a Közel-Ke­leten, amelynek alapja az izraeli csapatok teljes kivo­nása az 1967-ben megszállt valamennyi arab területről, s a palesztin népet megillető törvényes jogok elismerése, egyebek között önálló füg­getlen állam alapításának jo­gát. A tárgyalásokon több más szovjet és észak-jemeni sze­mélyiség is részt vett. A tár­gyalásokról közös közleményt adnak ki. ját. Ez a hozzáállás azonban változhat. Nem egy madridi megfigyelő úgy látja: a nyu­gat-európai nagy békemoz­galmak, a „korlátozott” atom­háborúval kapcsolatos Rea- gan-nyilatskozat visszhangja talán megérteti a Fehér Ház­zal azt az egyszerű tényt, hogy a saját szempontjából sem tartható fenn a végte­lenségig a hidegháborút idéző politika. Némi egyszerűsítéssel: ez az amerikai felismerés a madridi siker döntő feltétele. tudja ellátni az államfői te­endőket, ezért visszavonul a közélettől. Helsinkiben bejelentették, hogy az új elnök megválasz­tására hivatott elektorok választására 1982. január 17 —18-án kerül sor. A 301 ta­gú elektori tanács január 26- án szavaz az új államfőről. Addig Mauno Koivisto mi­niszterelnök a megbízott .el­nök. (Folytatás az 1. oldalról) teletadás után a két kor­mányfő megkezdte tanácsko­zását. Lázár György és Helmut Schmidt eszmecseréjén a kancellári hivatalban részt vett Hans-Dietrich Genscher alkancellár, külügyminiszter és Nagy János külügy- minisztériumi államtitkár. A megbeszélés rövidesen széle­sebb körben folytatódott, amelybe bekapcsolódott Ve­ress Péter külkereskedelmi miniszter és Kővári Péter, a Magyar Népköztársaság bon­ni nagykövete, valamint Berndt von Staden külügyi államtitkár, Otto von der Gablentz, a kancellári hiva­tal osztályvezetője és Nor­man Dencker, az NSZK bu­dapesti nagykövete. A tárgyalások napirendjén először országaink kétoldalú kapcsolatai szerepeltek. Elis­meréssel állapították meg, hogy figyelemre méltó ered­ményeket értünk el, de mind­két fél kifejtette vélemé­nyét, hogy lehetőségeink még távolról sincsenek kimerítve. Az eszmecsere során kifeje­zésre jutott az a közös törek­vés, hogy kapcsolataink el­ért szintjét ne csak megőriz­zük, hanem tovább is fej­lesszük. s hogy erre a gazda­ság, a politika, a kultúra és a tudomány területén egy­aránt megvannak a feltéte­lek. A gazdasági együttműkö­dést illetően külön hangsúlyt kaptak az ipari kooperációk és a kapcsolatok más, korsze­rű, hosszú távú formái. A tárgyaló felek ezután át­tekintették a legfőbb nemzet­közi kérdéseket, mindenek­előtt az Európa biztonságával és a fegyverzetcsökkentésssl összefüggő témákat. Hangot adtak annak a közös remé­nyüknek, hogy a november végén Genfben kezdődő szovjet—amerikai tárgyalá­sok az európai közép-hatótá­volságú rakétákról eredmény­re vezetnek. Ugyancsak egy­öntetűen hangsúlyozták: vá­rakozással tekintenek a mad­ridi találkozó folytatása elé, és maguk részéről hozzá kí­vánnak járulni annak ered­ményes befejezéséhez. A Magyar Távirati Iroda tudósítóinak értesülése sze­rint Lázár György és Helmut Schmidt keddi megbeszéléseit az egymás álláspontjának jobb megismerésére, megérté­sére irányuló őszinte törek­vés jellemezte, még az olyan nemzetközi kérdésekben is, amelyekben a két fél állás­pontja eltér egymástól. Este Lázár György tisztele­tére Helmut Schmidt díszva­csorát adott. Miki eddigre egyensúlyá­val együtt visszanyerte tuda­tát is, csak azt érezte, hogy mese nincs, itt most szót kell fogadni, vigyázva minden mozdulatra, pillantásra, mert a köpcös testes titkár nem tréfál. ■— No így már jó — düny- nyögte az. Visszaült a székre. — Most akkor beszélgetünk. Érted? S mert, hogy Miki zavartan hallgatott, folytatta: — Mondd, hogy érted. — Értem — mondta Miki. — Hát kik a barátaid, kik­kel szoktál beszélgetni? — Itt senki. Csak Űjhe- lyen... — Ki szoktál járni? — Ki. Néha ki. — S ha nem? — Akkor csak nézelődök itt a városban. — No hiszen! Szóval csa­varogsz.” „Erre lépett be Franciska, aki ezt az utolsó mondatot meghallhatta. Franciskának félelmetes szeme volt, s olyan szituációérzéke, hogy egy pil­Elkezdtem megfogadni Pet- ter tanácsait, és bár nagyon, elfoglalt volt; hétvégeken rendszeresen találkoztunk, elutaztunk vidékre, ahol na­gyokat sétáltunk vagy síel­tünk. Azt hiszem, Petter soha nem gondolta volna, hogy egy színésznőbe fog beleszeretni. Nagyon érdekelte a színház — a barátai között sok szí­nész volt —, együtt mentünk színházba és moziba. De azt hiszem, nem tudta, mi vár rá, ha színésznőt vesz felesé­gül. Eljött a nyár. Az iskolát három hónapra bezárták. Az volt az elképzelésem, hogy statisztaként fogok dolgozni a filmnél. Ismertem egy fiiszínésznőt, aki kieszközölt nekem egy próbafelvételt Gustaf Molandernél, egy is­mert svéd filmrendezőnél. Amikor megláttam az ered­ményt, nagyon csalódott vol­tam. Ügyetlennek, gyűlöle­tesnek találtam magam, és biztos voltam benne, hogy senki nem kíváncsi rám a filmvásznon. De Gustaf Mo­lander más véleményen volt: „A próbafelvételed nagyon jó. Ragyogóan nézel ki, van személyiséged, kisugárzásod, tehát a legjobb feltételek ah­hoz, hogy filmkarriert csi­nálj.” „Éppen most kezdődtek meg a -Möchbrücke grófja« felvételei” — gondolkozott Molander. „A filmben fellép egy cselédlány. Kicsi, de fon­tos szerep.” Ezután elkezd­tem új filmem forgatását.., Hároméves szerződésre kaptam ajánlatot, ezenkívül a magas színészmesterség ta­nulásának feladatát. Minden jelmezt megtarthatok, amit a különböző szerepekben vi­selnék. Hogy lehetne egy ilyen ajánlatot elutasítani? lanat alatt tudta, mi történik itt. Arról, hogy Miki zavartan állt egyik lábáról a másikra, hogy jobb orcája, füle vérvö­rösen zsibongott. Kerített ma­gának egy széket, szinte nem is köszönt, csak rájuk mo­solygott, ismerték egymást jól, s leült 5 is érdeklődőn nézve a tébláboló fiút Miki először megörült Franciska érkezésének, mert tudat alatt biztos szövetségest remélt benne, de most az egyszer csalódott. Franciska teLjes mellbedobással az ellenfél ol­dalán foglalt helyet. — No végre — adta ennek hangos tanújelét —, itt az ideje, hogy valaki móresre tanítsa ezt a betyárt. — Na de, Franciska!... — nézett rá Miki és szinte kibuggyant a könnye is, mert az, hogy Franciska elárulta, az szinte jobban fájt neki, mint az előbbi pofon. — Semmi no de —, mond­ta Készéi — csavargó vagy és punktum! Már pedig ezt most a munkásosztály nem enged­heti meg magának. Hallod? Tudod te, mi a munkásosz­tály? 1935 januárjában volt a „Mönchbrücke gróf”-jának a bemutatója. A kritikusok ezt írták: „Ingrid Bergmann nem gyakorolt mély benyomást.” És: „Szép, formás lány.” Te­hát, bukás. Egyik filmet a másik után. forgattam. A harmadiknál megváltozott a kritika. A „Svenska Dagbladet” így nyi­latkozott: „A svéd film évek óta először most érte el nem­csak a nemzetközi, hanem a magas nemzetközi átlagot.” Ha most visszagondolok, egész életemben egyetlen év volt, mely egyedül az enyém volt, melyben szabad voltam. A magánéletemben mindig hagytam, hogy a férfiak döntsenek helyettem. Hu­szonegy éves voltam akkor, filmszínészi karrier kezdetén álltam. Nem kerestem rosz- szul, megengedhettem ma­gamnak egy lakást Stock­holm belvárosában. Nagyon büszke voltam az otthonom­ra. És kimondhatatlanul sze­relmes voltam Petterbe. Pontosan emlékszem arra az ajándékra, amit a huszon­egyedik születésnapomra adott. Egy gyönyörű ezüst­róka volt, a vállamra terítet­tem, el voltam ragadtatva. Egy ezüstróka a legelegán­sabb valami volt, amit a har­mincas években el lehetett képzelni. A telefonhoz rohan­tam, hogy megköszönjem, megbotlottam és eltörtem a bokámat. A telefonhoz mász­tam, felhívtam Pettert, és sírtam a fájdalomtól. Azon­nal odajött, és elvitt a kór­házba. Következik: 8. Az ezüst­róka. — Hát maguk — morogta Miki, s ekkor kapta a másik pofont. Ezt csak úgy ülve adta Készéi és jobról, nem is volt olyan erős, mint az elő­ző, nem is talált úgy, de ré­misztőnek elég volt. — Igazad van, a csavargó az nem tagja a munkásosz­tálynak! De a te anyád, apád tisztességes munkásember volt mindig, már ha a bur- zsoák adtak munkát az apád­nak. Igaz, nem igen adtak. Apa szóbakerülésére Fran­ciska köhintett egyet, s felbá­mult a plafonra, mert neki teljességgel külön véleménye volt Apa tisztességes mun­kásember voltáról. — Na dehát én munkásem­ber akarok lenni! — mondta a fiú. — Éppen hogy azt aka­rok. Elmenni dolgozni. — Erről van szó. Hogy mostan neked nem az a fela­datod, hogy kölyök fejjel it­ten dolgozzál, hanem hogy tanuljál! Azaz, hogy a te munkád az, hogy jól tanuljál, mert a pártnak most olyan munkásokra van szüksége, akik mindazt megtanulják, amit a polgárok tudtak, és helyettesíteni tudják a polgá­rokat. Most munkás ügyvé­dekre, -orvosokra, munkás­mérnökökre van szükség. — De én munkás-munkás szeretnék lenni! — Te... — mordult Ké­széi, de Miki már résen volt és hátralépett, így a készülő mozdulat megrekedt az indu­lásnál. Szovjet—észak-jemeni tárgyalások Moszkvában Folytatódik a madridi találkozó Kekkonen nyugállományba vonul Szalontay Mihály: 18. (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents