Kelet-Magyarország, 1981. október (41. évfolyam, 230-256. szám)
1981-10-18 / 245. szám
VASÁRNAPI MELLÉKLET ,''.‘^’4'A 1981. október 18. O ,Megyek a tizenhat bátyám után“ Boldoguló gyermekvárosiak A Tisza holtága mellett kreolbőrű, göndörhajú - fiú nyújtja bemutatkozásra fes- tékes kezét. — Balogh Géza vagyok — mondja. Meg- hökkentőek, elgondolkodtatóak következő mondatai: — Ha megkapom a festőmázoló szakmunkásbizonyítványomat, megyek a tizenhat bátyám után. Ök valameny- nyien egy pesti építő vállalatnál dolgoznak. Van köztük szakmunkás, törzsgárdatag. Amikor karácsonykor összejövünk, anyám vásárosna- ményi házában, alig tudunk megmozdulni. Itt, a tiszadobi gyermekváros területén viszont minden tágas. A régi kastélyhoz csatlakozó modern épületek, a sétányok, minden. A tornaterem megyénk legnagyobb tornaterme. Aki innen kitörni vágyik, az nem a helyhiányra és az ellátásra panaszkodik ... Balogh Gézát tegnap választották meg ismét a diáktanács elnökévé hasonló korú társai. A fürge mozgású, élénk tekintetű fiú rászolgál a bizalomra. Mint mondja, a diáktanácsnak több bizottsága van. A -fegyelmi bizottság például tavaly négy esetben ült össze. Zsebpénzmegvonásra, a hazautazástól való eltiltásra büntették négy megbotlott társukat. Hogy valami jót is mondjon, hangsúlyozza, hogy tanulmányi bizottság is működik a diáktanács mellett, amely az elnevezésnek megfelelően kedvet, segítséget ad a tanuláshoz. Attila esete Kedvet, lelki megnyugvást adhat a gyermekváros lakóinak Lipták Attila esete. Attila az otthon lakója volt, itt tanulta a csőszerelő szakmát. Szülők nélkül is talpraállt, felemelkedett. Pár hete visz- szajött az intézetbe gyermek- felügyelőnek, utógondozónak. Ehhez az álláshoz persze előbb-utóbb diplomakell. Minden bizonnyal az is lesz neki. Az alig húszéves szőke fiú igazgatója jelenlétében elmondja sikere történetét. A szakma megszerzése után a Gyár- és Gépszerelő Vállalat miskolci üzemébe ment dolgozni. Közmegelégedésre töltött itt két évet. Szocialista brigádvezetőnek is megválasztották. Mert hatályon kívül helyezte maga körül az előítéleteket. Munka után sem a könnyű életet választotta, hanem a tanulást. Beiratkozott a miskolci gépészeti szakközépiskolába. Most harmadikos. Beszélgetésünk után nem sokkal felpattan a kerékpárjára, a pontonhídon át tíz kilométert karikázik Tiszáidéig, ahonnan' vonattal megy Borsod „fővárosába”. Érettségi után főiskolára jelentkezik. Műszaki tanár szeretne lenni. Hogy-hogy meghívták. ide gyermekfelügyelőnek? A válasz: a munkás két év alatt is visszavisszajárt, az őt ide kötő szálakat az ipari nagyvárosban sem sikerült elvágni. Dobiak az NDK-ban Mint mindjárt kiderül, Attila esete nem egyedi. Akadnak mások is, akik jó munkával és tanulással hívják fel magukra a figyelmet. Ft- gula István, a gyermekváros igazgatója három példával, három életúttal igazolja az előbbi állítást. Az igazgató, mint mondja, örült, amikor ez év tavaszán a Gyár- és Gépszerelő Vállalat meghívta az NDK-ba, ahol a vállalat több fontos munkát végez volt állami gondozott és a gyermekvárosból kikerült szakmunkások közreműködésével. Nos, az igazgató a baráti országban együtt örült azokkal a fiatalemberekkel, akik „vitték valamire”. Szi- bert Ferenc odakint úgy elsajátította a német nyelvet, hogy már tolmácsként alkalmazzák. Egyúttal az ott működő KISZ-bizottság tagjának is megválasztották. Papp János hegesztő az NDK-ban működő magyar nyelvű gimnáziumban tavasszal harmadikos volt. Kiss János csőszerelő a nem is kevés fizetését jó célokra fordította, egyebek között vásárolt egy Lada személygépkocsit. A Tiszadobról kikerültek nagy részére nem jellemző a gépkocsivásárlás. Mint a gyermekváros vezetői mondják, még a kisebb dolgok vásárlásáig is alig-alig jutnak el a kezdeti időben. Mert egyszerűen nem tudnak bánni a pénzzel, nincs üzleti érzékük, nem tudják felmérni az értékeket. Ezen nem is nagyon lehet csodálkozni, hiszen az ösztöndíjuknak csak csekély részét vehetik kézhez, távozásukkor viszont, ha már betöltötték a 18 évet, tíz-húszezer forintot kapnak kézhez egyszerre. Cigaretta az öltönyért A pénznél maradva: friss történet, amely szerint a gyermekváros lakóinak egy csoportja makkot szedett, a pénzből gyorsan vásároltak két kis biciklit. Jobban jártak volna, ha megvárják, amíg nagy bicikli érkezik a boltba, vagy kérhették volna az igazgatót, hogy a Takarék- szövetkezetből egészítse ki a „makkos pénzt” és akkor Nyíregyházán nagy biciklihez is hozzájuthattak volna. Rosz- szabb példa. Az intézet egyik diákja, akit kihelyeztek munkára, a csaknem teljesen új öltönyét odaadta öt doboz cigarettáért. Részben az utógondozók feladata, hogy a családi kasszát, a konyhapénzt nem ismerő fiatalokat megtanítsák gazdálkodni. Tóth István megbízott otthonvezető arról számol be, hogy az új munkahelyeken társadalmi pártfogókat is keresnek. Néhány diáknak idő előtt munkát kell keresni. — Vannak, akik maximális segítséggel sem teljesítik a minimális követelményeket. Ök nem lehetnek szakmunkások. Amikor betöltik a 16. évüket, kikerülhetnek segédmunkásnak. A Nyugat- Pest megyei Sütőipari Vállalat intézetünk több volt lakóját alkalmazza. A vállalat szociálpolitikai előadója is patronálja ezeket a gyerekeket. 46 színházbérlet Nem kallódik el senki, ha vigyáz magára. Javulnak a helyi körülmények. Tavasszal a régi helyett új, 46 személyes buszt kapott az intézet. Tanúi vagyunk áz igazgató postabontásának. Éppen ma érkezett ajándékba 46 színház- bérlet a megyei tanács ifjúságpolitikai bizottságától. Bővültek a sportlétesítmények, igaz, az új kézilabdapálya bitumenozására társadalmi munka kellene. A következő télen önerőből kialakítják a szánkópályát. Dr. Kováts Lajos biológia szakos tanár közreműködésével most alakult meg a biológia szakkör. A közelben lévő jókora vízterület, a védett madarak és a ritka fák megszerettetik a természetet a diákokkal. A szakkör vezetője ezt mondja: — Szakkörünknek környezetvédelmi célkitűzései is vannak. A környezetvédelem pedig egy része a hazaszeretetnek. A sok-sok anyagi ráfordítás, a társadalmi összefogás is igazolja, hogy a gyermek- város lakói édes gyermekei a hazának. Nyíregyháza — diákszemmel M ilyennek látják városunkat Nyíregyházát a diákok? Amit látnak, tapasztalnak, az bizonyára sokáig megmarad bennük, hiszen életük legszebb három, vagy négy évét töltik itt. Kizárólag a diákok kedvéért nem változhat meg a város arculata, jellege, de véleményükkel, jobbító szándékukkal változtatásokat érhetnek el. Talán olyanokat, amelyeknek már csak a következő évek diákjai veszik hasznát. Az élelmiszeripari szakmunkásképző iskola egyik diákja sátoraljaújhelyi. Meglepett és elgondolkodtatott a véleménye, amely szerint a nyíregyháziak azt sem propagálják kellően, amijük van. Szerinte több prospektus, több képeslap, több útbaigazító tábla és több kiadvány népszerűsíthetné a megyeszékhelyet. Ugyancsak az ő véleménye, hogy a mozik és a parkok körül este több önkéntes rendőr és ifjúgárdista vigyázhatna a rendre. No, nem mintha kibírhatatlan lenne a rendetlenség. A fiatalember hajdúnánási iskolatársa arra panaszkodik, hogy a sóstói uszodában a gyenge úszókat gyakran kitessékelik az úszómesterek, holott inkább szakmai tanácsra lenne szükségük az úszáshoz. A tanárképző főiskola fehérgyarmati diákja elegánsnak, szépnek látja Nyíregyházát, immár a szórakozási lehetőségekkel is elégedett, de szerinte több budapesti együttes adhatna koncertet télen is, nyáron is. Ugyancsak a tanárképző főiskola tősgyökeres nyíregyházi diákja azt szorgalmazná, hogy a diákok alakítsanak ki szorosabb kapcsolatot a vállalatok KlSZ-szervezetei- vel. Tud jó példát is. A SZÁÉV ifjúsági klubjában egyszer vendégül látták egy diszkópartin az egészségügyi szakiskola diákjait. A KEMÉV ifjúsági klubja éppen a tanárképző főiskola népművelés szakos hallgatóival szervezett közös rendezvényt. A mezőgazdasági szakközépiskola kollégiumának diákjai újabban rendszeresen eljárhatnak az ipari szövetkezetek klubjába. A mezőgazdasági főiskola diákjai közül többen szeretnének szeszmentes presszót, szeretnék, ha nemcsak az Omnia cukrászda előtt gyülekeznének a fiatalok. Hamarosan változik majd a diákok véleménye, hiszen az új színház bérleteinek többségét éppen a diákok kapták, vagy kapják. A hamarosan átadásra kerülő művelődési központban kialakítanak egy úgynevezett „ifjúsági klubövezetet”. A hét végét Nyíregyházán töltő diákoknak az NB I-es focicsapatunk is szórakozást, örömet nyújthat. Szépül, gazdagszik a város. Persze nőnek majd az igények is ... Iskolai közérzet Nyíregyháza diákvárosként is ismert a szomszédos megyékben, mi több, a szomszédos országokban is. Hogy élnek, hogy tanulnak „Szabolcs- ország” fővárosában a diákok? Egyáltalán milyen érzés ma diáknak lenni? Bujdos László, a Szamuely Tibor Mezőgazdasági Szakközépiskola harmadikos tanulója. Kertésznek szakosodik. Érthető, hiszen szülőfalujában, Apagyon (és környékén) nagy szükség van a kertészekre. Nincs túl messze Apagy, a kertészjelölt mégis kollégiumban lakhat. — Éppen a kollégium az, amellyel nem vagyok teljesen elégedett. A Bessenyei téren lévő épület nem tartozik a legkorszerűbbek közé. Egy másik épületgondunk azonban már megoldódott. Eddig nem volt saját zárt helyiségünk a szerelésre, a gyakorlatra. A gyakorlókertben nemrég adták át az új osztálytermet és az új műhelyt. Gyakorlati foglalkozásokra többször Volán-busszal mentünk és gyalog jöttünk vissza. Már megérkezett az új buszunk, a szállítás így megoldódik. Többen panaszkodtunk a tankönyvellátásra. Tavaly Terefere a mezőgazdasági főiskolán. még több, 1970-ben készült tankönyvből tanultunk. Ezek a könyvek már elavultak, szerencsére újakat adtak ki. Ettől függetlenül ez év elején is több könyv hiányzott, ez aztán rontotta a hangulatot. — És mik javítják? — Javult a kosztunk. Tornatermet építenek. Az iskola levizsgáztat bennünket traktorvezetésből. Öröm, hogy a gyakorlati foglalkozásokon szívesen fogadnak, nem kisi- nasoznak le senkit. Többnyire olyan helyre megyünk, ahol a korszerű technológiát is megismerhetjük. Gondolom, régen nem volt ilyen demokrácia a középiskolákban. A diákparlament, az osztály- főnöki óra nálunk őszinte. Bankó Klára, a Nyíregyházi Élelmiszeripari Szakmunkás- képző Intézetben sütőipari szakmunkásnak készül. Ö így kapcsolódik a témához: — A tanulás nálunk is nehéz, nagyok a követelmények. Talán egyetlen gondom a közlekedés. Űjfehértóról járok be naponta busszal. Már fél ötkor ébredni kell, hogy időben beérjek. Ettől függetlenül még négy évre szívesen vállalom a napi bejárást. Szeretnék a kereskedelmi szakközépiskolában tovább tanulni. — Mint végzős, milyennek látja a szakmunkásképzőt? — Jókat mondhatok. Hiába nem lakom a kollégiumban, tagja lehetek az irodalmi színpadnak. Több hasznos szakkör is működik iskolánkban. A szemléltető eszközök látványosak, tetszenek. A nyíregyházi és a nagykál- lói sütőüzemben szoktunk gyakorolni. Rendesek hozzánk az idősebbek. Néha-néha megkérnek bennünket, hogy a boltból hozzunk egy liter tejet, vagy egy konzer- vet. De ez nem rossz, mert egyúttal magunknak is vásárolunk. Jó a munkaruha-ellátásunk, az ebéd mennyiségével a fiúk is elégedettek lehetnek. Ösztöndíjam havi öthatszáz forint körül lesz ebben az évben. Persze, hogy nem elég mindenre, de a szüleim támogatnak. így még az ifjúsági takarékbetétkönyvemet is tudom gyarapítani. A leendő konzervipari szakmunkások, pékek, hentesek heti öt napot tanulnak itt. Kísérleti iskolájukban — ha nem mennek haza — hétvégén is kereshetnek maguknak hasznos elfoglaltságot. Dull Csaba, a mezőgazdasági főiskola harmadikos tanulója Borsod megyei, pontosabban fullárkércsi. A magyar—csehszlovák határ közeléből érkezett fiatalember mint mondja, elfogulatlan. — Miskolcon voltam közép- iskolás. Ott eljárhattam színházba. Nyíregyházán hiányoltam a színházat, most ugyan megvan. Főiskolai könyvtárunk átalakítás alatt van. Módosul majd a nyitvatartási ideje is. Kell is, hogy módosuljon, mert az elmúlt években késő délutánonként nem vehettük igénybe. Művelődésünket, szórakozásunkat szolgálja az a jó kapcsolat, amelyet a tanárképző főiskolával alakítottunk ki. De nemcsak a művelődés a meghatározója á diákéletnek. Túlzás nélkül állítom, hogy a kosztunk kifogástalan. A kollégiumi elhelyezés úgyszintén. Nős ember vagyok, érthető, hogy főigazgatói engedéllyel külön szobát kaptam. Ösztöndíj-kiegészítés, csomag sokunknak jön otthonról. Akinek nem jön, mert nehéz helyzetbe kerültek a szülei, az évente kétszer is szociális segélyt kaphat a diákjóléti bizottság közbenjárására. A megszólaltatott diákok szavaiban több az öröm, mint a gond. Évek múltán ezek a mostani gondok talán megszépülnek ... Az oldalt írta: NÁBRÁDI LAJOS Fényképek: ELEK EMIL, JÁVOR LÁSZLÓ \ KM A tiszadobi gyermekvárosban egyre több a lehetőség a mozgásra, sportolásra.
