Kelet-Magyarország, 1981. október (41. évfolyam, 230-256. szám)

1981-10-18 / 245. szám

1981. október 18. Kelet-Magyarország 3 Kritikusan a jobbért C supa jó és szép dol­gokról esett szó a munkamegbeszélésen, ahol a felettes szerv egyik vezetője is ott volt. Külön hangsúlyozták a felszólalók, milyen segítséget kapnak a felettes szervektől, mennyi­re jó az együttműködés a vállalat és az irányító szerv között. S ekkor — a vita le­zárása előtt néhány perccel — felállt az egyik beosztott és elmondta: ne udvarol­junk egymásnak és a felet­tes szerv képviselőjének, a dolgok nem egészen így áll­nak. Tényekkel bizonyította; nem is annyira kifogásta­lan a vállalat különböző osz­tályainak együttműködése, összehangolása. Ennek egyik oka, hogy a vállalat vezetői nem alakították ki az ésszerű munkamegosz­tást. A felszólaló azt is meg­jegyezte, hogy a felettes szervvel sem felhőtlen a kapcsolat. Nagyon sokszor a felettes szerv vállalatért felelős vezetője a direkt, közvetlen irányítás módsze­reivel él. Dönt, vagy dönte­ni kíván a vállalat vezetői helyett, „fentről” bírálja el, mit kell tenniük egy-egy konkrét esetben. Ami még nagyobb baj, a vállalat veze­tői — kényelmességből, meghuny ászkodásból, jó- fiúskodásból — elfogadják az irányításnak ezt a nem éppen korszerű módszerét. Könnyebb így a dolgozók, a beosztottak előtt felfelé mutogatni, hogy ott döntöt­ték el, amit éppen tenni kell. Nehezebb viszont, ne­met mondani a napi kérdé­sekbe beleszóló felsőbb ve­zetőnek. Nem örültek túlságosan a vállalat vezetői az őszinte bírálatnak. Voltak, akik úgy vélekedtek, miért keli kite­regetni a munkahely szeny- nyesét. Csökkent a cég te­kintélye, rangja... Mások azért aggódtak, ezután nem lesz olyan szívélyes a vi- szony a munkahely és a felettes szerv között. Nem tudjuk, hogyan ala­kulnak a dolgok e munka­helyen az őszinte kitárul­kozás után. Reméljük, nem nézik feketebáránynak a szavak tartalmát, súlyát ko­molyan vevő felszólalót, akinek igazságérzetét, fel­nőtt emberi tudatát bántot­ta az alibi viselkedés, a va­lós helyzet megszépítése. Tudunk-e vitázni, figyel­ni egymás érveire, újszerű megközelítésére? Van-e er­kölcsi bátorságunk vállalni a „rossz fiú” szerepét, ami­kor a dolgok takargatása helyett ki kell mondani a problémákat, mert az hasz­nál az ügynek? Találkozha­tunk elhamarkodott, meg nem alapozott bírálattal is, amikor nem is a rossz szándék, hanem a hi­ányos ismeret a ludas. Visz- szaverni, a felszólalót meg­dorgálni mégse keli ezért, mert szándéka becsületes. Ki kell egészíteni az isme­reteit, meg kell győzni té­vedéséről. Tanulnunk kell — a mun­kahelyi demokratizmus erő­sítésével együtt — a bíráló szellemű magatartást is. Vannak még jócskán, akik patikamérlegre teszik, hogy felszólalásukban több le­gyen az elismerő szó, mint a bírálat. Ez tetszik a ve­zetőknek, — gondolják. Mert ha bírál, könnyen ér­heti vád, csak a rosszat ve­szi észre. Hány és hány előbbre vivő, okos javaslat, kritika bukik meg emiatt. N em túlzó talán a véle­kedés: a jó vezetőt az is minősíti, mi­lyen a munkahelyén a bí­ráló szellem, mennyien men­nek és mondanak éfdemi megjegyzéseket, mennyi az üresjárat, az alibi megnyi­latkozás. Aki annak örül, hogy mindig simán mennek a dolgok, nincsenek viták — az nem nagyon kíváncsi a valóságra. Tévedhetetlen­nek tartja magát, s ez na­gyon sokszor megbosszulja magát. P. G. Vonatok A bácsi hosszan nézi az érkező kisvonatot, a leszál­lókat. Sípolnak, s a gőzös tovagördül. — Jó nézni legalább az igyekezetét. Én ugyan már nem megyek sehová. Hova is mennék? Itt vagyok a szociális otthonban öt éve, mióta a feleségem meg­halt. 4 Messzire néz, hét évti­zed távlatába. — Tetszik tudni, hol van Borbánya? > Minden onnan indult. Boldog családi élet, szép gyerekek, a vasút adott munkát. Sok-sok kilométer sínpárt fektetett szerte az országban. Szabó András nem is kívánt mást magá- nák. Aztán mintha csak a sors könyvében úgy lett volna megírva, minden hozzátartozóját elveszítet­te. — Két fiúval, két lány­nyal áldott meg az isten. Mégis elvette mindet. Ketten maradtak asszo- nyával. Együtt öregedtek meg, mígnem ötödször kí­sért utolsó útjára családta­got. Talán ez volt a leg­fájdalmasabb, a feleségéé, mert végleg kiürült a ház. Az első vevőnek odaad­ta. Harminckétezerért, s bement a szociális otthon­ba. Itt újhói megismerhette a törődést. Érzékei ugyan azt súgják, itt már nem­csak ő a fontos, de azért nagyon jólesik neki a gon­doskodás. — Kapok ruhát, főtt ételt, még marad is hét­száz forint a nyugdíjból. Az elmegy itókára, do- hányra. No meg virágra. Egyébre nincs is szüksé­gem. Kiülök ide a kisállo- másra, nézem az utazókat. Irigylem őket. Én is sokat mentem, most mégis el- megy minden vonat. Tóth Kornélia A tiszalöki hajójavító üzemben bajai megrendelésre 300 tonnás uszály kap új bordázatot. (Elek Emil felv.) ÖRÖMÖK, GONDOK TISZASZALKÁN Nem elég termelni Az idei ősz sem irgal- mazott a tiszaszalkai ter­melőszövetkezetnek. Alig múlt nap, hogy 4—5 milliméter csapadék ne hullott volna. Ami a ho­mokon eltűnik, itt sárrá érik, olyanná, hogy a lánc­talpas is elmerül benne. Kedvezőtlen termőhelyi adottság. Az biztos, hogy je­lenlegi döntéseiket az adott­ságok határozzák meg. A szálkái tsz-t nem érheti vád, hogy. nem tett a körül­mények javításáért. Az ötö­dik ötéves terv időszakában megtervezték a komplex me­liorációt, a tiszaszalkai ha­tárban ennek egy része el is készült. — Amellett, hogy bízunk abban, egyszer folytatni tud­juk ezt a munkát — mondja Kristin Péter elnök — nem henyélhettünk. Eddig sosem Nem tudom én az aláb­biakat műfajba sorolni. Mondjam azt, hogy no­vella? N,em az. Mondjam, hogy tárca? Nem az. Mondjam, hogy regény? Lehetne! 1. Demény Mihály Szen­tesen született 1929. októ­ber 14-én. Azon a na­pon, abban az órában, amikor én. Szüléink egy­általán nem ismerhették egymást, hiszen hol van Szentestől Kótaj? Ab­ban már egyezünk, hogy az ő apja is kubikos volt, miként az enyém. Abban is egyezünk, hogy a harmadik volt, előtte két leányka, s csak az­tán jött ő. Miként én. Szóval ilyenformán idő­testvérek vagyunk mi, bárhogyan is alakult ké­sőbbi életünk. Miska édesanyja, nem­sokára a szülés után tü­dőbajban meghalt. Nem szoptatta a fiát soha. Nem is volt teje. Utolsó szavai ezek voltak: — Ha a tehénnek nincs teje, elrúgja a borjút magától. Miskát egy szentesi koldusasszony vette ma­gához, Szabó Kati néni, akinek egyetlen kis haj­léka volt a falu végén, burgyészerű fedél, ab­ban semmiféle bútor, csak szalma a földön. Szalmát időnként adtak néki a jobb emberek, öreg volt már, meg is fázott egy nyirkos őszi napon, nem tudott kol­dulni se menni. Tehát Miskának kellett eme munkát elvégeznie. Ren­desen végezte a koldulást galambos Időtestvér mind az öregasszony ha­láláig, akit is Szentes község hantoltatott el. De, hogy a Miska édes­apja merre járt, hol járt. hová tűnt, semmiféle könyv nem tudja. József Attila apjáról is úgy tud­ták sokáig, hogy Ameri­kába menet elnyelte az óceán, holott egyszerűen visszament a hegyekbe favágónak, mit sem tö­rődve a családjával, csakis saját magával, míg aztán, persze, a végső óceán el nem nyelte. Folytassuk azonban a Miska életét. 2. Mivelhogy élelmet lo­pott a piacon, kettő da­rab sárgarépát, a kofa­asszonyok elfogták, és átadták a rendőrségnek. A szerencsétlen gyerme­ket a rendőrök meg se ütötték, rizses kását ad­tak neki, hogy egyen. Megevett egy tállal, az­tán kért még. A rendőrök adtak neki. Azt is meg­ette, sok vizet ivott rá, aztán kihányt mindent, a sovány gyomra nem tudta befogadni a vastag ételt. Ekkor kihelyezték őt egy szentesi gazdához, akinek a fia, név szerint László Géza, a helybeli EPOSZ vezetője volt. Ez a fiatalember először is megtanította Miskát ír­ni és olvasni. Gyorsan ment. Hat hónap alatt talán hat esztendőt ho­zott be. Amikor a hat osztályból vizsgáztatták a tanítók, egyszerűen el- csudálkoztak rajta. Lé­tezik ilyen az ég alatt? Akkoriban, már a negyvennyolc-negyven- kilences években va­gyunk, László Géza ja­vasolta, hogy vegyék fel őt a -NÉKOSZ-ba. Kell azt magyarázni bárki­nek is, mit jelentett a népi kollégiumok légkö­re? Nos, hát ebbe a lég­körbe került Demény Miska. Egy kicsiny, fá­ból készült ládában volt a váltó alsóneműje, más semmi. Egy esztendő alatt kellett letennie a szakérettségi vizsgát. Az előkészületekben segí­tett neki Ág Ági, aki né­mileg magasabb környe­zetből — édesapja falusi tanító volt — került a kollégiumba. Miért is ne lett volna ebből később házasság? S e házasságból két gyerek, mielőtt még le­tartóztatták volna De­mény Miskát. E letartóztatás, majd a reá kiszabott börtön teljesen jogszerű volt. Történt ugyanis, hogy ő akkor már — meglehe­tősen fiatalon, s minden tapasztalat nélkül — egy igen nagy, de szegény termelőszövetkezet elnö­ke lett. Kora tavasz volt akkor, árvizek ideje, s a szövetkezet földjeinek nagy része bevetetlen. Ö néhány zsák őszi árpát a növényvédő repülőgépé­ről leszóratott a veszé­lyeztetett területre. Ami­kor ez megvolt, ő egy­maga, egy árokásó gép­pel három helyen meg­nyitotta a Tisza'partját. Az ár elöntötte mind­azon földeket, amelyeket előzőleg számításba vett. Csak egyetlen ember volt, aki látta ezt, az öreg kerülő. Fölvett Miska az Ál­lami Biztosítótól tizenötr- millió forintot, hogy az embereknek tudjon leg­alább előleget fizetni. Ám az öreg csősz valaho­gyan kifelejtődött az osztásból, aki nem késett jelentést tenni arról, amit látott és tapasztalt. így hát Miskát a kis­közösség javára, a nagy­közösség kárára elköve­tett bűntett miatt elítél­ték. A felesége természete­sen elhagyta. Büntetéséből feltétele­sen szabadult, azzal a ki­kötéssel, hogy egy nar gyón gyenge szövetkeze­tei agronómusként hely­rehoz. Helyrehozta, minden­féle manipuláció nélkül, csakis a munkával. 4. Miért is keresett meg Miska? Kitüntetést ka­pott. Alighanem könny szökött a szemembe, idő­testvéremet látván. voll: még veszteségeshez a gaz­daság. A nehéz, s sok közgaz­dasági tényező miatt bonyo­lult helyzetben is talpon fo­gunk maradni — magyarázza a tsz-elnök. Nézem ezt. a fia­talembert. Gödöllőn végzett mérnök, friss elme. Nem ké­telkedek abban, hogy mélyen hiszi azt, amit mond. Változik a szerkezet — Az világossá vált: ezen a vidéken az állattenyésztés jelentheti a biztos megélhe­tést. A gyepek — ezer hektárt intenzív gazdálkodásba fog­tunk —, a szántók egy része biztosíthatja a takarmányt. Évi szükségletünk % például szénából 200, savanyított ta­karmányból 600 vagon. Ter­mészetesen májustól novem­ber végéig legeltetni is tu­dunk. Ügy határoztunk tehát, hogy néhány olyan kultúrát, ami nálunk ráfizetéses, meg­szüntetünk. Így nem terme­lünk már cukorrépát, do­hányt. A gazdaságot végigjárva látható: itt már nem tervek­ről, hanem működő gyakor­latról van szó. ötezer anya­juh és szaporulata jelenti a saját juhászatot. A gyapjú- forgalmi megbízásából évi 10 ezer birka hizlalását vállal­ták, jó pénzért. A szövetkezet­nek 400, a háztájiban a tag­ságnak szintén 400 tehene van. Ennek évi szaporulata 5—600 állat, hízóba kerül. — Hogy milyen az élet — morfondírozik Kristin Péter —; a környéken sokan pár éve áttértek a 'nagy tej hoza­mú szarvasmarhákra. Mi megmaradtunk a vérben tisz­ta magyartarkánál. Jött most az új szabályozó, s kiderült, nem is jártunk oíyan rosszul. A hústermelés került előtér­be, s ehhez a mi állományunk nagyon is jó. Stratégiák A szövetkezeti közgazdák, üzemgazdák azonban nem maradtak meg az egyszerű logikánál. Terveiket hosszú távra készítik, lehetőleg úgy, hogy kivédjék a talaj, az idő­járás, az éghajlat minden olyan veszélyét, ami a mező- gazdaságot fenyegeti. — Sokoldalú elemzés után döntöttünk úgy, hogy 500 hek­táron vetünk búzát. Ennek a szalmája kell alomnak. Kü­lönben is jó az ára. Az idén 30 mázsa volt a hektáronkén­ti átlag, ami nem túl sok, de a körülményekhez képest jó. Az ötszáz hektár kukoricásból 300 vagon szemest kaptunk, májusi morzsoltra átszámít­va. A szarvasmarha és a juh mellett a teljes biztonság ér­dekében félmillió brojler­csirkét is nevelünk, mégpe­dig egy biztos, jó osztalékot fizető társulás keretében. Az alma mellett telepítettünk 20 hektár körtét is. Kivédeni a veszélyeket, biztonságra és haszonra tőre- kedni. Okos stratégia ez, ami­nek jó hátországa az iparsze­rű termelésben, rejlő gépi, szaktudásbeli segítség. Biztonság a tagságnak — A szövetkezeti tagság egy évben — igaz ez Tiszaszalká- ra, Vidre és Adonyra össze­sítve vonatkozik — 32 millió forintot kap bér és háztáji­ként. Ez nem rossz pénz — folytatja Kristin Péter. Az előbbi stratégiához azonban hozzátartozik az is, hogy a foglalkoztatásban ne-legyenek űrök, kiesések. Ezért van jó építőbrigádunk, létrehozzuk a ládaüzemet, betársulunk az acélipari helyi gyárának rnunkájáha rugóhajlitóval, té­len vágjuk a fűzvesszőt, ami időnként igen nagy üzlet, s termeljük az ártéri erdőnket, ez szintén téli munka. A nők és férfiak folyamatos munká­ja nem valami jótékonykodás. Kötelesség, de számítás is. Ez garantálja, hogy minden csúcsidőben elég a' munka­erőn k. A kialakult rend, a tartós termelési szerkezet most a költségeket tolta előtérbe. Mit? Mennyiért? Vannak technológiák, itt átszámítás egyszerűbb. De egy szövetke­zet, főleg ahol igényes a ve­zetés, sok mást is számításba vesz. Nem sajnáltak beruház­ni, csak azért, hogy drága gé­peik színben álljanak a télen. Gondolkodás nélkül vettek olyan nyugati fűtésszabályo­zót a baromfitelephez, aminek az ára egy év alatt megtérült. Tárgyalnak s talpalnak, hogy földgázhoz jussanak, mert ez is költségkímélő tényező. Ki­dolgozták a vetésterület nö­velése nélküli többtermelést a szántóföldi növényekre. Okoskodni — Okoskodni kell, nem ügyeskedni — összegez az el­nök a tiszaszalkai 3úzaka- lászban. A mező-razdaságban sok költség emelkedett, ez kétségtelenül ..ehezíti a dol­gunkat Kevesebb a nyereség, s meggyőzőt: C.:e» í, az elvoná­sok nem fognak csökkenni. Ennek ellenére néni vagyok borúlátó. Persze ezx az opti­mizmust nem adják ingyen. Le kell mondani az egyszerű termelésről, s gazdálkodni kelL Bürget Lajos

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents