Kelet-Magyarország, 1981. szeptember (41. évfolyam, 203-229. szám)
1981-09-12 / 214. szám
1981. szeptember 12. KELET-MASYARORSZÁS 11 Nemes egyszerűségükkel, alacsony áraikkal már a legutóbbi Budapesti Nemzetközi Vásáron is felhívták magukra a figyelmet a Szatmár Bútorgyár termékei. Szabó Gábor, az értékesítési osztály vezetője szerint különösen Rebeka ülőgarnitúrájuk nyerte meg a szakemberek tetszését, de ami még ennél is fontosabb talán, kiérdemelte a vásárlók kegyeit is. Bizonyítja ezt pedig az, hogy a Kiváló Áruk Fórumán is sikerrel szerepelt garnitúrákból az igényeket csak megfeszített munkával képesek kielégíteni. Pedig honnan indult ez a gyár! Aki ismerte a szatmári síkság 20—25 évvel ezelőtti viszonyait, tudja, mit jelentett akkor e vidéken egy üzem, még ha harminc, vagy negyven embert foglalkoztatott is. Az előd ugyanis így indult. Néhány elszánt, nehézséget nem ismerő szakember, a központi szervek jóváhagyásával persze, 1952- ben megalakította a mátészalkai vegyes-javító vállalatot, a mostani Szatmár Bútorgyár elődjét. Mint a név is mutatja, szinte mindennel foglalkoztak. Munkájukra nem is lehetett panasz, hiszen a szatmári ember mindig híres volt találékonyságáról, szorgalmáról. A fával való bánás művészetét meg a vérében hordja, volt kitől örökölniük a tehetséget. Aki járt már hazánk e legeldugottabb zúgában, lépten-' nyomon találkozhatott a méltán világhírű, fából készült harangtornyokkal. Két- háromszáz éves múltra tekintenek vissza e népi remekművek, hirdetve a szatmári ácsok, asztalosok tudását, szakértelmét. S hol volt rrég akkor ezen a tájon gyár, vagy üzem! Legfeljebb néhány céh kínálta portékáit, de azok is csak a kisneme- seknek, városi polgároknak. Mit tehetett hát az egyszerű ember? Elkészítette magának a széket, az asztalt, a szekrényt. Megmaradt darabjait láthatja is az érdeklődő — Szentendrén, a Szabadtéri Néprajzi Múzeumban. Mert ma már aligha van szerencséje annak, aki azt hiszi, emeletes villáját eredeti, évszázados szatmári bútorral rendezheti be. Elvétve talál ilyet, örüljünk ennek, vagy bánkódjunk rajta? Ki tudna elfogadható választ adni erre! Modern, „városi” bútorral van berendezve már a kölesei, a túristvándi, a szat- márcsekei, a szamosbecsi parasztház is. S hol készülhetnének ezek a szekrények, he- verők máshol, mint a Szatmár Bútorgyárban, Mátészalkán, a vidék gazdasági és kulturális központjában. Az ország ma már ötödik legnagyobb bútorgyára hét évvel ezelőtt mondhatta először magáról, hogy végre igazi, korszerű üzemmé vált. 1974-ben költöztek jelenlegi helyükre, amikor elkészült a vidék addig legnagyobb. 300 millió forintos beruházása. Most a gyár csaknem kilenc- száz embernek ad kenyeret, s évi termelése meghaladja a félmilliárd forintot. Üzletei megtalálhatók az ország szinte minden pontján, a szakmában pedig elsőként megszervezték az önálló piackutatói hálózatot. Az sem mindennapi dolog ma még hazánkban, hogy a kereskedelmi vállalatok kiiktatásával önálló kereskedelmet folytathatnak. Azonban, hogy ezt megszervezzék s eredményesen kereskedjenek portékájukkal, sok mindent meg kellett változtatni a gyárban. Ez a felállás olyan termékszerkezetet követel, ami követni tudja a piac változásait. De hogyan érzékeli az üzem eme változásokat? Az értékesítési osztályra hárul itt a munka oroszlánrésze. Az osztály öt üzletkötője szinte állandóan úton van, tapasztalataikról rendszeresen tájékoztatják a gyárat, de a meghatározott időnként küldött jelentéseiken kívül jelzik a piac legapróbb rezdüléseit is. Informálják a gyárat a vásárlóerőről, a vásárlói igényről, a versenytársak piaci helyzetéről, a különböző területeken jelentkező lehetőségekről. Területükön havonta meglátogatnak minden bútorboltot. Csoda-e hát, ha a mátészalkaiak pontosan tudják, hol pang a piac, hol nyílik értékesítésre mód, s éppen ennek birtokában elérték, hogy alig ismerik az eladási gondokat, pedig a bútorkínálat ma köztudottan meghaladja a keresletet. Mi tehát a szatmári üzem titka? A válasz egyetlen szó, a rugalmasság. Folyamatosan figyelemmel kísérik a tapasztalható árváltozásokat, a rokonvállalatok és a külföldi piac termékeit, rendszeresen elemzik a különböző vásárok, kiállítások, szakmai bemutatók tapasztalatait. ban, a salgótarjáni lakberendezési áruházban, a Dombóvári Áfész boltjában, á kecskeméti Domusban, valamint a gyár négy saját üzletében: Nyíregyházán, Mátészalkán, Dombóváron, Nagyecseden, és a Bútoripari Egyesüléssel, közösen működtetett boltjukban, ami a budapesti III. kerület Raktár út 13—21. szám alatt található. Ismerkedjünk meg hát a mátészalkai termékekkel! A gyár kimondottan lakossági bútorokat készít, nem elhanyagolható részüket exportra. Csak természetes eredetű anyagokat használnak, s éppen ez adja a szálkái bútorok sajátos báját, varázsát. Három fő termékcsoportjuK- ról beszélhetünk: komplett lakószobák, szóló szekrények, és szekrénysorok, valamint ülő- és fekvőgarnitúrák kerülnek ki az üzem gyártó- csarnokaiból. A termékek 60 százaléka szekrényekből áll, míg a fennmaradó részt a kárpitozott garnitúrák teszik ki. Négy fontos gyártmánycsaládról beszélhetünk náluk: a Szatmár, a System—80, a Komplex és a Szamos. KözüA Kiváló Aruk Fórumán Is sikerrel szerepelt Rebeka ülőgarnitúra ható, hogy a jelenleg havi háromszáz darabot kitevő Szamos a többszörösére nő majd a közeljövőben. Tervezik, hogy ifjúsági bútorral, előszobafallal, s rusztikus darabokkal is bővítik majd a választékot, de elárulhatjuk azt is, már készülnek a család elemes szekrénysorainak a rajzai. Nem véletlen persze, hogy A gyár egyik legújabb terméke a novembertől kapható Kraszna lakószoba Szakembereik révén még azt is pontosan tudják, hogy az ország különböző területein hol várható nagyobb arányú lakásátadás, s termékeikkel pillanatok alatt megjelennek "az ottani üzletekben. A vezetés, a gyártmányfejlesztés így naprakész információkkal rendelkezik, s mindig tudják, hol „szorít a cipő”, min kell változtatni. Megtanulták: aki nem képes alkalmazkodni a piachoz, az veszteségekre van ítélve. A gyár jelenleg hatvan kereskedelmi egységgel, ezen belül is 150 — áfészek és kiskereskedelmi vállalatok kezelésében levő bolttal — állnak szerződésben. Az első kötésekre másfél évvel ezelőtt került sor, a kapcsolat azóta is harmonikus. A szerződött bútorok szállítása folyamatos, s az értékesítés is zökkenő- mentes. Igaz, ez mindkét félnek érdeke, hiszen a gyárnak nem mindegy, hogy termékei a raktárban porosodnak, vagy egykettőre gazdára találnak, az üzletben dolgozók pedig a forgalom után köztudottan jutalékot kapnak. A mátészalkaiak 'azonban tudják, ami ma még jó, nem biztos, hogy holnap is megfelel majd. Éppen ezért döntöttek úgy, hogy bevezetik a minta szerinti értékesítést. A jövő ugyanis a precíz termeléssel párosuló előjegyzéses eladás. Ezt a következő esztendő januárjában vezeti majd be a gyár az ország különböző tájain. így lehet kapni a bútort a fővárosban, a Bútorért VIII. kerület, Rákóczi út 65. sz. alatti boltjálük a Szatmár a legrégebbi, ezt a típust még a régi üzemből mentették át. A legfiatalabbak viszont a Szamos családhoz tartozó termékek, ezeket alig egy esztendeje készítik, a tavalyi BNV-n elért sikerek, no meg a növekvő érdeklődés hatására egyre nagyobb mennyiségben. A Szamos—1 öt, a társa pedig három elemből áll. A gyár azonban fontos feladatának tartja a termékcsalád skálájának kiszélesítését, így várilyen nagy gondot fordítanak erre a családra: ezt tartják az egyik legjellegzetesebb terméküknek, s éppen gazdaságossága magyarázza, hogy igyekeznek minél több változatát elkészíteni. A piaci igényeknek megfelelően egyik termékük gyártását abbahagyják, a másiknak a termelését pedig növelik. S bármennyire is fáj a szívük az üzem régebbi dolgozóinak, hogy a korábban sok sikert hozó típusok készítését meg kell szüntetni, sopánkodásra nem igen marad idő. A kereslet állandóan változik, s ha valaki nem alkalmazkodik ehhez, menthetetlenül a tönk szélére jut. Ezért is állították le Mátészalkán például a korábban jelképüknek is tartott Szatmár—6 vagy a Szabolcs szekrénysorokat — sok más típusú termékeikkel együtt —, hiszen a vásárlók érdeklődése megcsappant, eladásuk egyre nagyobb nehézségekbe ütközött. Persze, a kereslet másért is csökken, például, ha egy termék drága. Mint a Puma garnitúra, ami a legkényesebb igényeket is kielégítette ugyan, de... De sok pénzébe került a gyárnak, így a vevőnek is, kivonták tehát a forgalomból. Ezen azonban legfeljebb a Puma tervezője bánkódhat, a többiek tudomásul vették: az üzlet, az üzlet. Semmi értelme méregdrága bútorokat gyártani, ha azokból csak néhány darabot képesek eladni, s a többi a raktárak mélyén porosodik. Állandó készenlét, töretlen alkotókedv, kísérletező elme — a mai gazdaságpolitika alappillérei. Nos, a Szatmár Bútorgyár kollektívája szerencsére nem nélkülözi egyiket sem. Sikerült megteremteni az összhangot a régi, tapasztalt, és az egyre nagyobb számban jelentkező fiatal, energikus szakemberek között. Remekül kiegészítik egymást, jórészt ennek köszönhető, hogy ma már nemcsak követik a piac változásait, sokszor meg is előzik azokat. A városokban lévő lakótelepekre többnyire a kis pénzű fiatal családosok költöznek, akik a praktikus, nem túl drága bútorokat kedvelik. Természetes hát, hogy a S egy másik új termék, a Bereg—I kárpitozott garnitúra gyár felkészült a szolgálatukra, persze, így az eredmények sem maradnak el. Előrelátásuknak köszönhetik, hogy egyre többen keresik a Jumbó ifjúsági garnitúrájukat, s a többi olcsó, de igen célszerűen használható bútoraikat. Az idei esztendő különben még a korábbiaknál is nagyobb változásokat hoz majd a termékszerkezetben. Tucatnyi, már kiszolgált termék mond végleg búcsút, de legalább ennyi újdonsággal lepik meg az érdeklődőket. Már megkezdték, vagy rövid idő múlva megkezdik például a Bereg—1, Bereg—2, a Kraszna—1 és Kraszna—2 elnevezésű garnitúrák készítését, s növelik a Rebeka és a Ramóna ülőgarnitúrák gyártási ütemét. A Bereg—1 (ka- napés, pattheverős, ágynemű- tartós) gyártása' júniusban kezdődött, havonta nyolcvan darabot állítanak elő bílőle. A Bereg—2, és a Kraszna—2 gyártása novemberben kezdődik majd, havi 200, illetve 220 darabbal. Elkészült a Kraszna—1 nullszériája is, a sorozatgyártás szintén az idei esztendő feladata. A vásárlók egy része sajnos már tudja, a szalagokról kiváló minőségben lekerülő termék nem biztos, hogy kifogástalan állapotban jut el a tulajdonoshoz. A szállítás ugyanis a bútorgyártás, forgalmazás Achilles-sarka: gyakori a törés, a zúzódás, amit sokáig kivédhetetlennek tartottak a szakemberek. Sok kellemetlenséget, bosszúságot, s nem kevés kidobott pénzt okozott ez a szalkaiak- nak is, míg be nem vezették a légzsákok alkalmazását. A módszer egyszerű: levegővel töltött zsákokat helyeznek el a kocsikban a bútorok között, ami minimálisra csökkenti a zúzódást. A gyár még csak néhány hónapja vezette be e roppant praktikus eljárást, s az eredmény a legoptimistábbakat is meglepte: csaknem negyven százalékkal csökkent a reklamációk száma. Igaz, nem olcsó mulatság a zsákok beszerzése, hiszen majdnem félmillió forintot fordított a gyár e célra. A haszon azonban ennek hamarosan a sokszorosát teszi majd ki, pláne, ha tudjuk, hogy a gyár évente hétnyolcszázezer forint értékű reklamációs rhunkát végez el. Készülnek a mátészalkaiak — mint a legutóbbi években mindig — az idén is a BNV-re. Száznyolcvan négyzetméteren állítják majd ki- például a Jumbó ifjúsági bútorcsaládot, az Astor szekrénysort, a Szamos gyártmánycsalád több tagját, a Rebeka és a Malmö ülőgarnitúrát, s természetesen ott lesz majd legújabb termékeikből a Kraszna és a Bereg garnitúra is. A többit majd a vásáron, ahol a gyár képviselői szívesen várják az érdeklődőket. Viszontlátásra tehát az őszi BNV-n. ÚJDONSÁGOK A LAKOSSÁGNAK
