Kelet-Magyarország, 1981. szeptember (41. évfolyam, 203-229. szám)

1981-09-09 / 211. szám

1981. szeptember 9. KELET-MAGYARORSZÄG 3 Nem kíváncsi rá a vevő A TERMÉKSZERKEZET egészséges átalakításáról az elmúlt évtizedben több fóru­mon esett szó. Az első való­ban hathatós lépéseket azon­ban a hetvenes évek végén tették meg a vállalatok és í szövetkezetek. Igaz, a késle- j kedésre bőséggel akadt ma- 3 gyarázat. De mivel a piacon aligha kíváncsiak néhány , gazdasági vezető magyarázko­dására, így a honi gazdasági szakemberek mind inkább rá­döbbenhettek arra: a jövő­ben nem lehet boldogulásunk forrása, ha nagy- és kisüze­meinkben gazdaságtalanul készülnek a vásárlók igénye­it nem megfelelően kielégítő termékek. A piacon ugyanis csak a tényeket tisztelik,1 azo­kat mérlegelik, vagyis azt, ki tud a kor emberének igényeit a lehető legjobban kielégítő árut gazdaságosan termelni. A tétel tehát egyszerű. Az első lépéseket azonban sok helyütt nehezebben sikerült megtenni, mint az indokolt lett volna. Igaz, tudjuk jól, a hazai gazdaság rugalmassá­gáról szóló híradásokat is­merve, nem remélhettük, hogy egyik napról a másikra valamennyi vállalatunk a gazdaságosság követelménye­inek megfelelve, a legkénye­sebb igényeket is kielégítő termékkel tud jelentkezni a világpiacon. Ma azonban bízvást mond­hatjuk, túl vagyunk az első lépéseken. A kül- és belföldi piaci viszonyok változása, va­lamint egyéb közgazdasági tényezők és szabályozók mó­dosulása önmaguk tevékeny­ségének elemző vizsgálatára késztette a vállalatokat. Rendszeres gyakorlattá vált a termelési szerkezet, az élő- és holtmunka felhasználásá­nak, valamint a termelés és értékesítés gazdaságosságá­nak elemzése. Akad olyan nagyüzem, ahol néhány év alatt húsz százalékról egy szá­zalékra csökkentették a gaz­daságtalanul előállított ter­mékek arányát, és sok üzem­ben módosították a gyártás- technológiát. Az üzemek je­lentős hányadában napjaink­ban már nem ismeretlenek az olyan fogalmak, mint a mun­kaszervezés, a minőség javí­tása, az anyag- és energiata­karékosság. Ki-ki a saját te­rületén tudja leginkább meg­állapítani az első lépések gaz­dasági eredményességét, ame­lyekre méltán lehetünk büsz­kék. Néhol azonban már ön­elégültséget váltottak ki a kezdeti sikerek. TALÄN ÉPPEN AZ ELÉ­GEDETTSÉG hatására, de mintha kevesebb szó esne a termékszerkezet-váltást hát­ráltató (jobbára emberi) té­nyezőkről és az e téren meg­lévő tartalékainkról. Elég csak arra gondolni, milyen mértékben gátolják az üze­mek munkáját a munkaszer­vezés jelenvaló hiányosságai, a munkaerő-gazdálkodás fo­gyatékosságai, amelyek a munkafegyelem javulásának gátjává válnak. Alighanem jobban kellene ügyelni a munkajog szabályainak érvé­nyesülésére, a jogok és köte­lezettségek összhangjának megteremtésére. E tényezők hiányosságai ugyanis hatással vannak* a termékek gazdasá­gos előállítására is. Gyakran elámulunk, ami­kor arról hallunk, hogy drá­ga pénzért hívott kül­földi munkaszervezők né- , hány hét alatt szinte cso­dákat művelnek a honi üzemek némelyikében. Aztán megbízatásuk lejárta után néhol visszatérnek az erede­ti kerékvágásba. Ugyanakkor sok hazai munkaszervezéssel foglalkozó szakember panasz­kodik arról, hogy a feltételek hiányára vagy vélt érdekek­re hivatkozva nem tudja megvalósítani elképzeléseit, javaslatai többnyire már az első szűrőn fennakadnak. Ér­demes lenne elgondolkozni ezen, meg azon, hogy miért kapnak felkészültségük bizo­nyítására az indokoltnál ke­vesebb lehetőséget. Ugyancsak a hátráltató té­nyezők között említhetjük (évek óta!) a szerződési fegye­lem hiányosságait. Olyany- nyirá, hogy hovatovább cso­daszámba megy, ha időben teljesítik a szerződésben vál­lalt kötelezettségüket. A ká­rosultak pedig csak ritkán érvényesítik jogaikat, mert akkor esetleg ki lennének szolgáltatva a késlekedők ké- nye-kedvének. Emiatt állnak kihasználatlanul a gépek és ebből fakad a munkaszerve­zés hiányosságaként ismert gondjaink jelentős hányada. AZ EREDMÉNYEK ÉS A HÁTRÁLTATÓ TÉNYEZŐK felsorolása korántsem teljes. De olyan tényezők ezek, ame­lyek elengedhetetlen feltéte­lei továbbhaladásunknak. Márpedig nem mondhatunk le az állandó fejlődésről, mert a külpiaci verseny éleződik, és ott sosem azt kérdezik, ki miért nem képes a vásárlók igényeinek megfelelő termé­kekkel kirukkolni, hanem a tényekre kíváncsiak. Cs. N. L. A Minőségi Cipőgyár csengeri üzemében exportra és bel­földi forgalomra 1981-ben 350 ezer pár cipőt készítenek. Fel­vételűnkön: Kaczur Sándorné a cipő kérgét előformázza. (— jávor L. —) Szabadegyetem a városokban Tizenegy előadássorozat Nem magyar nyelvit te­lepesek Szabolcs-Szatmár- ban; A név és az ember; Mit vár az iskola a szülők­től — mit várnak a szülök az iskolától?; Lézersugár halálsugár?; A szovjet— amerikai stratégiai egyen­súly fennmaradásának kér­dései; A gazdasági hala­dás lehetséges útjai a jö­vőben; Nyugdíjhoz szük­séges szolgálati idő — en­nek tanúvallomással tör­ténő bizonyítása; Élet az univerzumban. A TIT Bessenyei György Szabadegyetemének nyír­egyházi programjaiból vá­logattunk néhány előadás­címet. Mutatóba még né­hány a szabadegyetemi so­rozatokból: Tarpai Márton parasztvezér; Az íráskul­túra és a helyesírás; Sza­bad idő és nevelés; A mikroelektronika legújabb eredményei; Fegyverke­zési programok a harma­dik világban... Az előadók neves szak­emberek, a témák alapos ismerői. Tudósok, irodal­márok, katonatisztek, pe­dagógusok, külkereskedők, orvosok, nem utolsósorban külpolitikai újságírók. Tizenegy előadássoroza­tot hirdet a nyíregyházi szabadegyetem, ezenkívül kísérleti délutánokra és különböző tanfolyamokra várják a jelentkezőket, a hallgatókat. A tanfolya­mok között szerepel titkár­nőképző, műszaki rajzoló és egyetemi előkészítő. Kihelyezett szabadegye­temi sorozat indul Kisvár­dán, Mátészalkán és Vá- sárosnarnényban. Jelent­kezni lehet a városi-járási művelődési központokban. Egy-egy sorozat előadásai októbertől áprilisig ha­vonta egy alkalommal, hétköznaponként késő dél­után kezdődnek. Bérlete­ket nemcsak egyes szemé­lyek, hanem szocialista brigádok, KlSZ-szerveze- tek, klubok, Vállalatok is válthatnak, amelyekkel a kollektívák tagjai felvált­va látogathatják a soroza­tokból kiválasztott bárme­lyik előadást. A fiatalok kedvezményes árú bérlet­utalványokat válthatnak. — ősz — VOLÁN-SZERELŐK A FELELŐSSÉGRŐL „n tempót a forgalom diktálja...“ A csuklósok fara kimaradt a szerelőcsarnokból. Kettő egymás után már nem fér be. — De nem ám! — nevet fel Lipták Sándor műszaki diszpécser az 5. Volán nyír­egyházi telepén. — Az volt régen! Megnőttek a buszok, más lett a méret, más a mo­tor, változott a műszaki szín­vonaluk. Kinőttük a régi mé­reteket, de a régi technoló­giát is. Komplex csapatok Cseh Péter, a szerelőtelep műszaki vezetője mondja: — Száznegyvenhét busz állan­Mjt edves kartársak, kar- m\ társnők, elvtársak... * Akkor megkezde­nénk értekezésünk mun­káját, melynek a célja ... Kovács kartárs, hol van a Kovács kartárs? Nem látom. — Egy bizottság mun­kájában vesz részt, Pová- zsai elvtárs, s annak a bi­zottságnak most van az ülése.,. — Pont most van. Jó. Nagyon jó. Hát majd eb­ből is megértik az itt je­lenlévő elvtársak, mind a tizenkilencen... egy ... kettő ... három ... hét... tizennyolc... Csak tizen­nyolcán vagyunk ,.. Elv­társak, kartársak, ha jól látom, akkor a Nagy elv- társat nem látom, ö sincs a soraink között, pedig ... Ki tudja önök közül, hogy hol van ez a Nagy elv­társ ... — Egy bizottság mun­kájában kell részt vennie, s annak pont most van az ülése. Azon van a Nagy elvtárs. — Köszönöm, Pacolai kartárs, de azért mégis­csak bosszantó, hogy egy ilyen fontos értekezletről ketten is hiányoznak. De sebaj... E két hiányzás, e két éppen most ülésező bizottság léte is igazolja kedves elvtársak, hogy mi itt tizennyolcán olyan feladat előtt állunk, amely korszakos ... De hát csak A bizottság tizenheten vagyunk ... Hol a tizennyolcadik? Az elébb még itt volt? Csak úgy, egyszerűen kioson egy ilyen fontos és korszakos megbeszélésről... Ki volt az, aki elhagyta e termet? — Szusziák kartárs ment ki csendben a szobából, Povázsai elvtárs, ugyanis idesúgta nekem, hogy el­felejtette, neki is éppen most van egy bizottsági ülése ... Ha én nem szólok az imént, hogy hová lett Kovács kartárs, meg a Nagy elvtárs, hát nyugod­tan itt ült volna, míg ugyebár ott keresték vol­na. De sajnos nekem is kell mennem rögtön, Po­vázsai elvtárs. — Magának is? Hová, miért? Talán pont most van egy bizottsági ülés? — Nem most. Tíz perc múlva. Kicsit elhúzódott a kezdés. Viszontlátásra, jó munkát... — Viszontlátásra, Paco­lai kartárs, s megnyugtat­hatom, hogy itt fogjuk viszontlátni, s nem ott, ahová most is igyekszik ... Mert mostani tanácskozá­sunk, mint mondtam, igen nagy horderejű szakszer­vezetünk, intézményünk életében. Korszakos, hogy úgy mondjam, elvtársak... Mint hallották, személye­sen is tapasztalhatták, egy időben három bizottság értekezik. Egy időben há­rom. Két időben tehát hat, három időben kilenc, ami­ből könnyű kiszámolni, hogy öt időben tizenöt bi­zottság ül össze. S miért? Nem is tudom. Elég volt a bizottságosdiból. Elég, ha mondom. Ezért vagyunk együtt, mi tizenhatan, hogy megtegyük a szük­séges intézkedéseket... Ja­vaslom, elvtársak, hogy az elburjánzott bizottságok ellen vegyük fel a har­cot... Egyetértünk eb­ben? Köszönöm. Javaslom tehát, hogy alakítsuk meg „Bizottság a Le a Bizott­ságokkal Bizottságot”, s egyben javaslom, hogy en­gem oda elnöknek megvá­lasztani szíveskedjenek ... Ja, igen, titkárnak is... Minek szétforgácsolni az erőket, nem igaz? Aki egyetért, tartsa fel a ke­zét ... Köszönöm. Ezennel kimondom, hogy a „Bi­zottság a Le a Bizottsá­gokkal Bizottság” ezennel megalakult... Legköze­lebbi ülésünket holnap reggel, ebben az időben tartjuk, ugyanitt... Kö­szönöm szíves részvételü­ket. Gyurkó Géza dó szervize, javítása, szemlé­je a feladatunk. Ebben van helyi járatos, helyközis egy­aránt. ötven körül van a sze­relők száma. Sok érettségizett, technikusi vizsgával rendel­kező jelzi: komoly felkészült­ségű, komplex csapatok ala­kultak. Lakatos, villanyszere­lő, motorszerelők alkotják a brigádokat. — Nem- is vagyunk új fiúk — vág közbe Tamási Béla ka­rosszérialakatos. Rácsodálkozom, hiszen fia­tal ember, nehezen lehet el­hinni, hogy a törzshöz tar­tozik. — Tanulóként itt kezdtem, itt szabadultam, s így már több mint 10 éve dolgozom itt. — Érdekes, de vagyunk né- hányan, akik akkor is kitar­tottunk, amikor a vállalat a mélyponton volt. Reményked­tünk, s nem csalódtunk — fejtegeti Lipták. — Ez olyan szép szakma, annyi fantázia van benne, hogy az ember szívesen áldo­zott valamit — teszi hozzá Nagy József szerelő. — Tulajdonképpen minket nem lát az utas sose, de mi tudjuk: a zavartalan forga­lom rajtunk is múlik — zárja a gondolatsort Driszkó Károly szerelő. Minden másként duruzsol Kiáll este a helyi járat. Ve­zetője nem is tudja: perce­ken belül a garázsban vizs­gálják járművét. Bejön a tá­volsági kocsi. A vezetőnek valami gyanús. Soron kívül aknára futtatják kocsiját. A diszpécser nyomon követi a beosztást, berendeli a szem­lére esedékes járművet. A forgalom szüntelen. — Három műszakban dol­gozunk, itt nincsen megállás. A tempót a forgalom diktálja — fejtegeti Driszkó. Az utak­ra csak kifogástalan jármű futhat ki, s ez rajtunk múlik. — Ha meglátjuk a rendszá­mot, már tudjuk, mire szá­míthatunk. A kocsi árulkodik utasról, pilótáról egyaránt. Ami igaz az igaz: a vezérek többsége rendes — magya­rázza Tamás Béla. — Sokan nem hiszik, de már a motor hangjáról fel­ismerjük a buszt. Háttal áll­va megmondom a rendszá­mát. Nem hiszi? Ügy van ez, mint a juhász meg a nyáj. Ha nézem, nekem minden birka egyforma. A juhász mindet ismeri, már a bégetéséről — mondja nagy nevetés közben Driszkó Károly. — így lehetséges aztán, hogy mindig tudjuk, mikor hová kell nyúlni, hogyan csi­nálhatjuk meg a legjobban, a leggyorsabban a javításra jött járművet — így Nagy József. Fő a biztonság — Nem rohanunk, nem az a cél, hogy a kocsi min­den áron gyorsan kifus­son — egészíti ki az ed­digieket Lipták Sándor. Csak a tökéletes biztonság lehet a fő, s még így is előfordulnak néha gondok. Itt egy jármű azt jelenti, hogy tizek, szá­zak utaznak rajta. Csak az emberi tudás, a műszak kont­rollja együttesen adhat véle­ményt, hogy mehet-e a busz. Különben a műhely után van még egy ellenőrzés. Minden­kinek szégyen, havonnan visz- szaküldik az általa javított kocsit. — Sokszor az gátolja a munkát, hogy az utas is rá­tesz egy lapáttal — mondja Tamás Béla/ — Ha látná mi­lyen tépetten, piszkosan jön be egy-egy járat, elszomo­rodna. Nem is beszélek a „koncert”-buszokról. — így aztán a motorikus javítás lehet csak percekig tart, de a karosszériások, a kárpitosok dolgozhatnak órá­kat. Rosszul esik, mit tagad­jam — így Nagy József —, hogy munkánkat sokan sem­mibe sem veszik. — De a javításon kívül az is a mi dolgunk, hogy a fo­gyasztást beállítsuk. Rá is szó­lunk a pilótára, ha túlfo­gyaszt. Nagy a lábad? — kér­dezzük, s ez sokszor elég, hogy megszégyellj e magát — teszi hozzá Lipták Sándor. — Ahhoz, hogy nyugodtak legyünk, sok mindent kell csinálni. Biztonságos javítást, szerelést, pontos fogyasztás­beállítást, gondunk az eszté­tikai külső, a takarékos mun­ka. Higgye el, van öröm ab­ban, ha az ember azt látja: rajtunk semmi nem múlik — örvendezik őszintén Driszkó Károly. — Csak egy adalék — ezt Nagy József mondja —, jó pár évvel ezelőtt nem volt nap, hogy ne kellett volna menteni valahol az ország­úton. Most hónapok telnek el, s ilyenre nem kerül sor. Mi ez, ha nem a jobb munka bi­zonyítéka? ló felkészültséget! — Ahhoz, hogy a mai nagy műszaki követelménynek megfeleljünk — bővíti a kört Tamás Béla — állandóan ta­nulunk. A legkülönbözőbb képzési formákon ismerke­dünk a teljesen új berende­zésekkel, alkatrészekkel, mű­szaki megoldásokkal. mellékes, hogy gépkocsivezetői a pilóták is sok a műhelyekben, is képesek sok elhárítására — hangosan Lip­— Az sem a szakosítót tanfolyamon időt töltenek • így aztán ők minden hiba gondolkodik ták. — A szerelők tisztessége­sen keresnek — mondja Driszkó Károly —, s ezért csak jó munkát lehet végez­ni. Nekünk például sosem jut eszünkbe, hogy egy mun­kát félbehagyjunk csak azért, mert lejárt a műszak. — Milliós értékek ezek a buszok — zárja a beszélgetést Tamás Béla. — Ránk bízták őket, s mi szeretettel javít­juk, szereljük mindegyiket. Tudja, ez már hozzátartozik a Volán-becsülethez. Az Ikarus brigád vissza­megy a munkapadokhoz, az aknákba bújnak. így is sok időt beszélgettünk már el. Az orosi járatnál gyors szerelés szükséges, bent áll, s a pilóta már várja az egyik helyközi kocsit. A diszpécsert anyagért, alkatrészért nyüstöli egy sze­relő. Még hosszan nézem őket, amint dolgoznak. Kevés itt a szó. Figyelmük nem ka­landozik. Láttukon az ember megnyugszik, s nyugalommal száll fel az általuk karban­tartott járműre. Burgei -\jos

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents