Kelet-Magyarország, 1981. szeptember (41. évfolyam, 203-229. szám)

1981-09-08 / 210. szám

4 KELET-MAGYARORSZÁG 1981. szeptember 8. Kommentár Reagan—Begin találkozó Napirenden a katonai együttmüködéé Tisztogatás Kairóban A nvar Szadat sajátos mó­don gondoskodott arról, hogy akkor terelje Ka­iróra a nemzetközi figyelmet, amikor nagy érdeklődés kí­séri az izraeli miniszterelnök amerikai látogatását. Az egyiptomi fővárosban a múlt­ban is kockázatosnak bizo­nyult az államfő megfelleb­bezhetetlen hatalmának bár­milyen megkérdőjelezése, most azonban a jelek arra mutatnak, hogy a minden­rendű és rangú ellenzék „ke­zelése” új szakaszba lépett. Kairóban úgy ért véget az elmúlt hét, hogy Anvar Sza­dat kerek háromórás beszédé­ben hatalomra jutása óta a legdrákóibb és a legátfogóbb intézkedéseket jelentette be, méghozzá — és ez is új jelen­ség — ezúttal az ellenzék va­lamennyi csoportja ellen. Nem kevesebb, mint ezeröt­száz ember került órák alatt börtönbe. Az az elnöki állítás amely szerint az intézkedé­sekre a kopt-keresztények és muzulmánok között kirobbant vallási zavargások nyomán került sor, legfeljebb az ürügy lehet, de semmiféle­képpen az igazi ok. Az elnök ugyan valóban lesújtott mind a fanatikus muzulmán testvé­rek, mind a koptok mozgal­mára — ez utóbbiakra oly­annyira, hogy egyházvezető­jüket egyszerűen detronizál- ta —, de ha valóban „vallá­si” természetű döntésről vol­na szó, jogos a kérdés: mit keresnek a letartóztatottak között a baloldal vagy akár a nasszerista progresszív szárny képviselői, Heikal főszerkesz­tővel, az elhunyt nagy állam­férfi bizalmasával az élen? Az intézkedések igazi hát­teréhez a kulcsot alighanem a Szadat-beszédnek az a vi­lágszerte sokat idézett része jelenti, amely szerint a bebör­tönzött ellenzékiek — belpo­litikái magatartásukon túl — „megkérdőjelezték Egyiptom külpolitikáját is”. Egy olyan időszakban, amikor a növek­vő bírálatok ellenére újabb erőfeszítések történnek a megrekedt Camp David-i megállapodások továbbvite­lére, amikor Washington hé­japolitikájában Kairó katona- politikai szerepe is felértéke­lődött; amikor a nagy nehe­zen országlását meghosszab­bító izraeli jobbszárny vezé­re, Begin a Fehér Ház vendé­ge — nos, egy ilyen nem akármilyen időszakban Sza­dat elnöknek a szokásosnál is nagyobb szüksége van a belső stabilitásra. Vagy belső stabilitás híján legalábbis annak látszatára. Rrkagyij Sztrugackij lorisz Sztrugackij: ■ í11 rr-vM ;J|T3 fi] | ] | Y1! rm :Äl r J I 1 j 1 I' .•> “ *; :• 32. — Ezzel kell bedörzsölni? — kérdezte a király, és fejé­vel a serlegre bökött. — Dehogy, felség — vála­szolt Budah. Már kissé össze­szedte magát. — Igya meg. — Megigyam? — A király sértődött arcot vágott. — Nem iszom meg. Dörzsöld be vele. — Ahogy óhajtja, felség — mondta Budah. — De bátor­kodom figyelmeztetni, hogy a bedörzsölésnek nem lesz ha­tása. — Mindenki bedörzsöli — jegyezte meg a király —, te pedig belém akarod diktálni ezt a kotyvalékot. Az Egyesült Államok és Izrael stratégiai együttmű­ködésének további elmélyí­tését remélik Izraelben azok­tól a tárgyalásoktól, amelye­ket Begin kormányfő és kísé­rete folytat majd tíznapos amerikai látogatása során. A bagdadi atomreaktor és a beiruti lakónegyedek bombá­zását követő átmeneti elhide- gülés után Tel Avivban most arra számítanak, hogy Ronald Reagan amerikai elnök és Menahem Begin izraeli kor­mányfő szerdára kitőzött wa­shingtoni csúcstalálkozója újabb mézeshetek nyitányát jelenti majd a két ország ha­— Felség — jelentette ki Budah büszkén —, ezt az or­vosságot csak én ismerem! Ezel gyógyítottam meg az iru- kani herceg nagybátyját. Ami pedig a bedörzsölőket illeti, azok nem gyógyították meg felségedet... A király dón Rebára nézett. Az együttérzőn elmosolyodott. — Gazember vagy — mondta a király kellemetlen hangon az orvosnak. Mind­járt a pofádba vágok ezzel a serleggel... — Belenézett. — És ha kihányom? — Akkor meg kell ismétel­ni, felség — jelentette ki bá­natosan Budah. — Jól van, no, velünk az isten! — mondta a király, és már-már szájához emelte a serleget, de hirtelen olyan he­vesen tolta el, hogy a bor ki­loccsant. — Nosza, előbb igyál csak magad! Ismerlek én benneteket, irukaniakat, elad­tátok Szent Mikát a barbá­roknak ! Budah sértődött arccal fel­vette a serleget, és néhányat kortyolt belőle. — Nos, milyen? — kérdez­te a király. — Keserű, felség — felelte Budah. — De meg kell inni. — Ke-el... — dohogott a ki­rály.— Magam is tudom, hogy kell. Add ide. No lám, a felét megittad. Egy szuszra felhajtotta. Az asztal mentén együttérző só­gyorriányosan szoros kapcso­latai történetében. Az izraeli kormányfő és kí­sérete vasárnap reggel indult New Yorkba, ahol Begin keddig tartózkodik a program szerint. Az izraeli miniszterelnök washingtoni bemutatkozó lá­togatásával foglalkozó előre­jelzésekből kitűnik: Tel Aviv elérkezettnek látja az időt, hogy az amerikai érdekek szempontjából kedvező geo­politikai helyzetére és „se­bezhetőségére” hivatkozva, az eddigieknél szorosabb ka­tonai kötelezettségvállalásra sürgesse az Egyesült Államo­kat. hajok szálltak — és hirtelen mindenki elcsendesült, A ki­rály mozdulatlanná dermedt. Szeméből patakzott a könny; lassan bíborvörösre vált, azu­tán elkékült. Az asztal fölött kinyújtotta a kezét, görcsö­sen pattintgatott ujjaival. Don Reba sietve odadugott egy sós uborkát. A király szó nélkül dón Rebához vágta az uborkát, és megint a kezét nyújtotta. — Bort... — nyögte reked­ten. Amikor a kancsó kiürült, a király Budahhoz vágta, de elhibázta. — Te szemét! — dörögte. — Miért öltél meg? Nem ele­get akasztottak fel közületek? Elhallgatott, és megérintet­te a térdét. — Fáj! Mégis fáj! — Felség — szólt Budah. — A teljes gyógyuláshoz leg­alább egy hétig naponta kell innia ezt az orvosságot... — Kifelé! — kiáltotta a ki­rály. — Kifelé innen! Min­denki ! Az udvaroncok a karosszé­keket feldöntve rohantak az ajtóhoz. — Kifelé-é-é!... — ordítot­ta a király, s leseperte az edényt az asztalról. ★ A herceg ágyasháza előtt éjfélkor kellett átvenni az ügyeletet, és Rumata úgy ha­tározott, hazamegy és megné­Gustáv Húsúk Líbiában Gustáv Husák, a CSKP KB főtitkára, csehszlovák köztár­sasági elnök hétfőn délután hivatalos baráti látogatásra Líbiába utazott. A csehszlo­vák vezető párt- és kormány- küldöttség élén hivatalos ba­ráti látogatást tesz Etiópiában és a Jemeni Népi Demokra­tikus Köztársaságban is. Kz afgán külügyminiszter Indiában tárgyal Sah Muhammed Doszt afgán külügyminiszter hétfőn egy­napos látogatásra Indiába ér­kezett. Az afgán diplomácia vezetője Üj-Delhiben kétol­dalú, valamint Afganisztán­nal összefüggő kérdésekről tárgyal indiai kollégájával, Naraszimha Raoval. Az indiai külügyminisztéri­um szóvivője vasárnapi nyi­latkozatában hangoztatta, hogy Doszt első ízben látogat el kétoldalú tárgyalásokra In­diába. Az afgán diplomácia vezetője idén februárban járt már ugyan Üj-Delhiben, de akkor az el nem kötelezett országok külügyminiszteri ér­tekezletén vett részt. Lipcsében megnyílt a hagyományos Őszi Nemzetközi Vásár. Képünkön: a legjelentősebb magyar kiállító, a MOGÜRT pavilonját vasárnap felkereste Erich Honecker, a NSZEP KB főtitkára (középen) és az NDK más állami és pártvezetői is. (Kelet-Magyarország telefotó) ILYENEK VAGYUNK?! Társasutazás—inkognitóban Ikarus busszal „elefántcsapásukun“ 12 °'",ok Stó,okik ni. Legyünk tárgyilagosak: a 41 tagú társaság nagy részét szívesen választanám máskor is útitársnak. Végtelenül ér­deklődők, tájékozottak, a fa­kultatív kirándulásokra szin­te valamennyien eljöttek, pél­dául Firenzébe is. Ikarus-bu- szunk „megmászta” az Ap- penninek meredek keleti olda­lát, a szakadékok melletti hajtűkanyaros szerpentine­ken felfelé kapaszkodva ép­pen megesküdtem, hogy a két rossz közül inkább a repülő­gépet választom a jövőben, amikor idegenvezetőnk köny- nyed játékos hangon bele­csicseregte a mikrofonba: „Ugyan, nem kell rémüldöz­ni, ezen a zord tájon Hanni­bál is átkelt elefántjaival...” Ejha, eddig úgy tudtam, hogy a karthágói hadvezér a Pire- neusokon és az Alpokon át jött, hogy leigázza seregével Rómát, de mit keresett volna itt Rimini és Firenze között? Valamelyikünk hiányzott a történelem óráról. Mindene­setre ebben a környezetben megbocsáthatóak a feszültsé­get oldó kegyes csalások. Kü­lönben is Vera az idegenveze­tők mintamodellje: a hosszú utazás alatt nonstop ismeret- terjesztést végzett, az olasz- országi útikönyv csak vázlat ahhoz képest, amit ő menet közben elmondott a városok­zi, minden rendben van-e, s átöltözik. Az esti város képe megdöbbentette. Az utcák síri csendbe merültek, a kocs­mák zárva voltak. Az utca­kereszteződéseknél rohamosz- tagosok álltak csoportosan. Az előszobában együtt vol­tak a cselédek, mindenkinek a kezében fegyver. Kiderült, hogy már néhányszor meg­próbáltak bejutni a házba. Rumatának ez nem tetszett. — Hol van Pampa báró? —kérdezte. Unó azt válaszolta, hogy „a báró már délben felébredt, megitta a házban található összes sóslevet, és elment mu­latni”. Azután közölte, hogy Kira nagyon nyugtalankodik, és már nemegyszer érdeklő­dött a gazdáról. — Rendben van — mondta Rumata, ést megparancsolta a személyzetnek, hogy sora­kozzon fel. A szakácsnőt nem számít­va, hatan voltak, egytől egyig utcai verekedéshez szokott, dörzsölt fickók. A szürkékkel természetesen nem mernek ujjat húzni, félnek a minden­ható miniszter haragjától, az éjszakai hadsereg toprongyo­saival szemben azonban helyt tudnak állni. Két kézíj, négy csatabárd, nehéz mészároské­sek, vaspántos ajtók... Vagy talán mégse menjen el? . (Folytatjuk) ról, melyeken keresztülhalad­tunk. Persze mindig akadnak maximalisták, például cso­portunkban egy feltűnésre és tekintélyre vágyó férfi, a firenzei kirándulás után szi­eszta helyett csevegésre invi­tált bennünket az ebédlőbe. Kiegészítve idegenvezetőnket, egy órás előadást tartott a firenzei dóm égetett agyag­csövekből készült 91 méter magas kettős kupolájáról, mely 14 évig Jipült aládúcolás nélkül. Elmondta, hogy he­tekkel az utazás előtt az Akadémia könyvtárában és az Országos Műszaki Könyv­tárban gyűjtötte az informá­ciót, hogy nekünk ezt tovább adhassa. És a világért sem akarta csökkenteni csopor­tunk vezetőjének presztízsét — hangoztatta napok múl­tán is. A napfelkelte a tengerpar­ton, a gyönyörű városok, az érzelmes, dallamos olasz zene és a vendégszerető, udvarias emberek azonban elűzték a bosszús perceket. Sokat lát­tunk. Szerencsénk volt, mert a nyugtalan, zavaros élet, a terrorista merényletek feszült légköre nem érződött Rimini - ben. Talán egyedül a déli órákban a bankok előtt, ahol a szép szál olasz rendőrök fel-alá sétáltak a bejáratnál, zsebükben automata pisztol­lyal, kezüket lezseren a re­volver agyán tartva. Állítólag erre az óvatosságra azért volt szükség, mert érkezésünk előtt egy héttel kirabolták az üdülőhely egyik bankját. Itt Riminiben reggeltől estig az olasz foci liga, a tévé sztrip- show műsora a téma, este discoba, moziba járnak a nyaralók és a korzón a világ legjobb pisztácia fagylaltját eszik a sétálók. Hogy minden nem fért be­le a 10 napba, ez természetes. Olaszországból mindenki úgy jön haza, hogy oda még visz- sza kell menni. Nem is egy­szer. Mert a szépből semmi sem elég. S mi magyarok eb­ben is telhetetlenek vagyunk. Horváth Anita — vége — A „KELET” SKÁLA-COOP Áruház 1981. szeptember 8-tól 14-ig 30 SZÁZALÉKOS ÁREN­GEDMÉNNYEL vásárolhat egyes női pömszöket, síingeket és női félcipőket, amíg a kész­let tart. (1350) kedvezméaf Indulunk haza! (A szerző felvételei — KS)

Next

/
Thumbnails
Contents