Kelet-Magyarország, 1981. szeptember (41. évfolyam, 203-229. szám)

1981-09-01 / 203. szám

4 KELET-MAGYARORSZÄG 1981. szeptember 1. Az el nem kötelezettek napja alkalmából Brezsnyev távirata Castrónak ifflf a forradalom 12 éve Ez a kép majd’ 12 esztendeje érkezett a líbiai fővárosból, Tripoliból. Azon az októ­beri nagygyűlésen ezrek és ezrek tettek hi­tet a forradalom mellett. Líbiában 1969. szeptember 1-én Kadhafi vezetésével kato­natiszti csoport megdöntötte I. Idrisz király kormányát. A fiatal tisztek a nép föleme­lését, a közélet tisztaságát, a külföldi befo­lyás visszaszorítását tűzték ki célul. A ké­pen Moammer Kadhafi ezredes, a líbiai forradalmi kormány vezetője, alig másfél hónappal a király elűzése után elszánt harcra buzdítja honfitársait katonai tá­maszpontok felszámolásáért. De készülhetett volna ez a felvétel akár 1981 augusztusában is, hiszen ma hasonló fotók érkeznek Tripoliból. Napjainkban is­mét tömegdemonstrációk színhelye a líbiai főváros: a Sidra-öbölben végrehajtott ame­rikai provokáció 12 év múltán arra figyel­mezteti e távoli ország lakóit, hogy az Egyesült Államok nem adta fel, sőt fokoz­ta erőfeszítéseit a líbiai haladó rendszer fel­számolására. A forradalom védelme ma te­hát épp olyan fontos feladat Líbiában, mint 12 esztendeje volt. (Fotó — MTI külföldi képszolgálat — KS) Iráni jelentés Leonyid Brezsnyev, az el nem kötelezettek mozgalmá­nak napja alkalmából távira­tot intézett Fidel Castróhoz, a mozgalom soros elnökéhez, és ebben a szovjet nép és a maga nevében szívélyes jó­kívánságait fejezi ki neki, va­lamint az el nem kötelezett országok összes vezetőinekés népeinek. A távirat a többi között megállapítja: a Szovjetunió az el nem kötelezettek moz­galma fennállásának 20 éve során, hűen a nemzeti felsza­badulásukért küzdő erőkkel való szolidaritás erősítésének lenini elvéhez, olyan erőnek tekintette és tekinti a moz­galmat, amely a felszabadult országoknak azt a természe­tes törekvését fejezi ki, hogy együttesen szánjanak szembe az imperialista, a gyarmato­sító, a fajüldöző és a hege- monista erőkkel, és megvéd­jék drága áron kivívott füg­getlenségüket, szabadságukat. Az el nem kötelezettek mozgalma — hangsúlyozza a távirat — különösen fontos szerepet tölt be most, amikor az imperializmus agresszív körei szembeszegülnek a tör­ténelmi fejlődés objektív me­netével és az erő pozíciójából igyekeznek megoldani a világ problémáit, „saját érdekszfé­rájuknak” kiáltják ki a világ különböző térségeit és „nem­zetközi terrorzimusnak” mi­nősítik a nemzeti felszabadu­lásukért küzdő népek harcát. Ezért szükség van a világ összes békeszerető erőinek együttes harcára a béke meg­védése érdekében. Leonyid Brezsnyev végeze­tül reményét fejezi ki, hogy az el nem kötelezettek moz­galma, az imperializmus és mindenfajta agresszív törek­vés elleni harc alapelveit kö­vetve, fokozza tevékenységét és növeli befolyását a nem­zetközi helyzetre a béke meg­szilárdítása érdekében. Szeptember 1: Őszi szolidaritási akció Hétfőn a Hazafias Népfront Országos Tanácsának székhá­zában ülést tartott a Magyar Szolidaritási Bizottság. A ta­nácskozáson a magyar közvé­leményhez szóló felhívást fo­gadtak el. A dokumentum be­vezetőben jelzi: A Magyar Szolidaritási Bi­zottság szeptember 1-től — a nemzetközi antifasiszta világ­nappal kezdődően — meghir­deti hagyományos őszi szoli­daritási akciósorozatát. Ez újabb alkalmat ad arra, hogy az állampolgárok állást fog­laljanak, s ezzel részt vállal­janak mindazoknak a támo­gatásában, akik a világ kü­lönböző részein áldozatokat vállalva küzdenek nemzeti függetlenségükért, a társadal­mi haladásért és a békéért. Az enyhülési folyamat meg­torpanásával érezhetően rom­lottak a haladásért, a demok­ráciáért, a békéért, az ember­hez méltó életért harcoló erők világméretű küzdelmének fel­tételei — szögezi le a továb­biakban a felhívás. A Rea- gan-kormányzat felelőtlen és különös veszélyes fegyverke­zési programot próbál a vi­lágra kényszeríteni, katonai erőfölényen alapuló diktá­tumra törekszik, utasítást adott a különösen emberte­len új fegyver, a neutron- bomba gyártására, s ezzel egy újabb világégéssel fenye­gető helyzetet hoz létre a nemzetközi politikában. Ebben a helyzetben java­soljuk, — folytatódik a felhí­vás — hogy szeptember 1-én országszerte emlékezzünk meg a II. világháború 42 év­vel ezelőtti kirobbantásáról, kifej ezve meggyőződésünket: megismétlődését soha többé nem engedhetjük! Fejezzük ki szolidaritásunkat a vietna­mi, a kambodzsai és a laoszi néppel; támogassuk a közel- keleti válság átfogó, igazsá­gos, valamennyi érdekelt fél részvételével történő rendezé­sét, a palesztin nép törvényes jogainak biztosítását. Fejezzük ki szolidaritásun­kat Latin-Amerika népeinek sok áldozatot követelő, az imperialista beavatkozás visz- szaveréséért, a fasiszta dikta­túrák felszámolásáért vívott harcával. Követeljük a dél­afrikai csapatok azonnali ki­vonását az angolai területek­ről. Határozottan szálljunk síkra Namíbia függetlenségé­nek biztosításáért. A Magyar Szolidaritási Bi­zottság felhívással fordul a magyar közvéleményhez, a társadalmi és tömegszerveze­tekhez, az egyházakhoz: ál­lásfoglalásaikkal, sajátos esz­közeikkel segítsék elő e ne­mes célok megvalósítását — fejeződik be a felhívás. (Folytatás az 1. oldalról) talisták csaknem teljes ve­zérkarát, kevesen hitték vol­na, hogy egy ilyen akció kí­sértetiesen hasonló körülmé­nyek között megismétlődhet. Márpedig vasárnap délben mégis ez történt az iráni fő­városban. Az eseményekből kézenfekvő tanulságok kö­vetkeznek. E tanulságok egyike az, hogy vagy valami alapvető baj lehet a bizton­sági szolgálat hatékonyságá­val, vagy (és ez legalább ilyen valószínűnek látszik), a rezsim ellenfelei magas posztokon beépültek — a többi között — az elhárítás vezérkarába is. Erre utal mind a bomba elhelyezése a kormányfői hivatal épületé­ben, mind az időzítés „szak­mailag” tökéletes hatékony­sága. Azok, akik a szerkezetet — a jelek szerint minden gond nélkül — elhelyezték a ha­talmi gépezet egyik fellegvá­rában, pontosan tudták, hogy az épületben egy időben két olyan fontos tanácskozás is folyik, amelyeken részt vesz a rezsim több irányító sze­mélyisége, köztük az államfő, a miniszterelnök. Ha egy ilyen színhelyen olyan detonációra kerülhet sor — a június végi tapasz­talat ellenére! —, amelynek nyomán a köztársasági elnök és a miniszterelnök elszene­sedett holttestét csak fogso­ruk segítségével lehet azono­sítani, akkor ez a robbanás túlmutat önmagán és fénye sok mindent megvilágít. Ebben a halálosan vakító fényben viszonylag részlet- kérdéssé válik még az is, hogy valóban a Mudzsahe- din Khalk (vezetője Bani- szadr exelnökkel szökött Pá­rizsba) nevű szervezet, az ahhoz csak lazán kapcsolódó „muzulmán diákok szövetsé­ge”, vagy éppen más csoport követte volna el a merényle­tet. A lényeg sajnos az, hogy e fényben újra világosan lát­szik: az olajeladási gondok­kal, az Irak ellen vívott há­ború terhével küszködő, az igazi vagy vélt baloldalra ki­végzések százaival lesújtó je­lenlegi vezetés pillanatnyilag nem talál kiutat egy forron­gó társadalom ezernyi dilem­májából. (Folytatás az 1. oldalról) Az almaexport egyébként az idén a 291 tagot számláló exporttársaság keretében bonyolódik le. Az idén ala­kították meg az almaterme­lők, felvásárlók és forgalma­zók együttes szervezetét, amely lazább érdekközösség­ként működik. A jelenleg meghirdetett árak minden­képpen mérvadóak a társa­ság keretében is, viszont — amiről a társaság alapszabá­lya intézkedik — amennyi­ben a külföldi értékesítésnél kedvezőbb árakat sikerül el­érni, úgy a taggazdaságok a szezon végi elszámolásnál ár- visszatérítést, úgynevezett visszaosztást kapnak majd. Minden egyes termelő ér­deke tehát, hogy a lehető legjobb minőségű áruval je­lentkezzen, a visszatérítés ugyanis értékarányos lesz. Az őszi érésű burgonya tá­jékoztató áránál a felvásár­ló szervezet és a termelő a meghirdetett ártól közös meg­egyezéssel fölfelé és lefelé legfeljebb 20°/0-kal térhet el. Az I. fajtacsoportért 100 kilónként 360 forintot, a II. csoportra pedig 300 forint átvételi árat hirdettek meg. Északi országok bákeszervezeteinek tanácskozása A fegyverkezési hajsza fo­kozódása miatt aggodalmukat fejezték ki, és elítélték a ne­utronfegyver gyártásáról ho­zott amerikai döntést az észak-európai országok béke­szervezeteit képviselő küldöt­tek vasárnap, a Helsinkiben befejeződött konzultatív ta­lálkozójukon. A Finnországból, Svédor­szágból, Norvégiából, Dániá­ból és Izlandról érkezett kül­döttek találkozójáról kiadott közlemény a többi között hangsúlyozza: nem szabad Lengyel helyzetkép Lengyelországban hétfőn — a korábbi bejelentést, majd a széles körű társadalmi konzultációt követően — életbe léptek az új kenyér­árak, amelyek nyomán szá­mos pékáru száz-kétszáz szá­zalékos, egyes fajták eseté­ben ennél is nagyobb mérté­kű a drágulás. Az intézkedés célja az önköltség valóságos tükrözése, a pazarlás meg­szüntetése, s az, hogy a ke­nyeret kizárólag fogyasztásra alkalmazzák. Az áremelést a kormány általános, havi 160 zlotys bérkiegészítéssel el­lensúlyozza. Azok a nyugdí­jasok, akiknek jövedelme 3500 zloty alatt van, havi kétszáz zloty kiegészítést kapnak. Az intézkedést elv­ben a Szolidaritás szakszer­vezet is elfogadta, de az utóbbi időben egyre gyakrab­ban hangoztatja, hogy ke­vésnek találja a kormány ál­tal biztosított bérkiegészítést. A Varsói Városi Tanács dön­megengedni, hogy új típusú nukleáris fegyvereket telepít­senek Európában. Haladékta­lanul meg kell kezdeni a Szovjetunió és az Egyesült Államok közötti tárgyaláso­kat ebben a kérdésben. A békeszervezetek képvise­lői felhívással fordultak az észak-európai országok kül­ügyminisztereihez, hogy dol­gozzák ki az észak-európai atomfegyvermentes övezettel kapcsolatos gyakorlati intéz­kedéseket a küszöbönálló koppenhágai tanácskozáson. tése alapján szeptember else­jétől csak azok vásárolhat­nak jegyükért húst és hús- készítményeket Varsóban, akik a fővárosban laknak, vagy állandó jelleggel ott dolgoznak. A számukra ki­adott jegyeket külön jelzés­sel látják el. Korábban vidé­kiek is Varsóban vásároltak jegyeikre húst, s részben ez okozta, hogy a főváros szá­mos lakosa még júliusi—au­gusztusi jegyét sem tudta árura váltani. Egy hónapja tart a speku­láció elleni fokozott akció, amelyet a rendőrség, külön­féle intézmények a szakszer­vezetekkel együtt folytatnak. Részt vesznek az akcióban a lengyel néphadsereg katonái is. Mint a PAP hírügynök­ség jelentette, az egy hónap alatt huszonegymillió zloty értékű rejtegetett árut fog­laltak le, s több ezer sze­mély ellen indítottak eljá­rást. Rrkagyii Sztrugackij Borisz Sztrugackij: 26. — Kira — mondta —, nem volt álom. — Szegénykém — felelte Kira. — Várj, mindjárt hozok sós levet... * Az arkanari királyok udva­ra a közelmúltban még a Bi­rodalom egyik legfelvilágo­sultabb udvara volt. Tudósok éltek itt, többnyire ugyan sarlatánok, de olyanok is, mint Kisszeni Bagir, a boly­gó gömbalakúságának felfe­dezője; Tata udvari kuruzsló, ■aki azt a zseniális feltevést fejtette ki, hogy a járványo­kat szabad szemmel észre nem vehető, szél és víz által terjesztett, apró férgek okoz­zák; Szinda alkimista, aki az anyag arannyá változtatásá­nak módját kereste, de az anyag megmaradásának él­vére bukkant rá. Voltak az arkanari udvarban költők is, többnyire tányérnyalók és hí­zelgők, de olyanok is, mint Dicső Pepin, az „Északi Had­járat” című történelmi tra­gédia szerzője; Igazságszere­tő Curen, aki több mint öt­száz balladát és szonettet írt, amelyeket a nép megzenésí­tett; úgyszintén Író Gur, aki a Birodalom történetében az első világi regényt alkotta meg, egy szépséges barbár lányba szerelmes herceg bús históriáját. Don Reba, a mindenható koronavédelmi miniszter tisztségében eltöltött eszten­dők alatt olyan pusztítást végzett az arkanari kultúra világában, hogy még egyes előkelő nagyurak is rosszallot- ták. Kiszeni Bagirt államelle­nes bűncselekménnyel hatá­ros elmezavar vádjával kín­zókamrába vetették, és Ru- mata csak nagy üggyel-bajjal tudta kiszabadítani és az anyaországba küldeni. Tata udvari kuruzslóról kiderült, hogy méregkeverő, s az iru- kani herceg felbújtására a király személye ellen gonosz merényletet terveit. Kínval­latás közben mindent beval­lott, és felakasztották. Ruma- ta megpróbálta megmenteni, s eközben harminc kilo­gramm aranyat osztott szét, elveszítette négy ügynökét, kis híján maga is hurokra került, amikor megkísérelte kiszabadítani az elítélteket, és megsebesült. Ez volt az el­ső veresége, és ráeszmélt, hogy dón Reba nem véletlen figura. Amikor Rumata egy hét múlva megtudta, hogy Szinda alkimistát azzal szán­dékoznak vádolni, hogy elrej­tette a kincstár elől a böl­csek kövének titkát, a vere­ségen felbőszülve, csapdát ál­lított az alkimista háza előtt, lefegyverezte az alkimistáért megjelenő rohamosztagoso- kat, összekötözve a pincébe dobta őket, és még azon az éjszakán a semmit sem értő Szindát elvitte Szoan terüle­tére. Igazságszerető Curent, akire bűnös kétértelműséget bizonyítottak rá, megfosztot­ták becsületétől és vagyoná­tól. Végül engedett hű barát­ja és tisztelője, dón Rumata rábeszélésének, és elutazott az anyaországba. író Gur a dón Reba dolgozószobájában lefolyt beszélgetés után meg­értette, hogy egy arkanari herceg nem szerethetett meg holmi ellenséges fajzatot, s maga dobálta könyveit mág­lyára a Királyi téren, és most ott görnyedten, halálsápadt arccal állt a királyi audien­ciákon, és dón Reba alig ész­revehető kézmozdulatára elő­relépett, s ultrahazafias tar­talmú verseket szavalt. Bizony, az arkanari udvar unalmas lett. Mindazonáltal a főrendek, a dologtalan ne­mes donok, a gárdatisztek és a szépséges donák minden reggel ellepték a palota foga­dótermeit. Őszintén szólva, sokan nem is vettek észre semmilyen változást. Rumata kissé késve jelent meg a palotában. A reggeli fogadás már megkezdődött. A termekben tömeg tolongott, a király ingerült hangja hal­latszott. Az udvaroncok fő­képpen az éjszakai eseményt tárgyalták Éjjel egy irukani arcú bűnöző behatolt a palo­tába, megölte az őrszemet, betört őfelsége ágyasházába, ahol állítólag dón Reba sze­mélyesen fegyverezte le. Mi­közben a Vidám Toronyba vitték, a hűségtől megtébo­lyult hazafiak tömege ízekre szaggatta. Ez már a hatodik merénylet volt a legutóbbi hónapban, s ezért a merény­let puszta ténye alig keltett érdeklődést. Rumata udvariasan köszön- getve, bókolva lassan előre- nyomakodott a felcicomázott, bőségesen verejtékező soka­ság első soraiba. Az előkelő nemesség halkan beszélgetett. „Az ám, ugyanaz a kanca. Ki­sebezte a lábát, de átkozott legyek, ha nem nyerte el tő­lem ugyanazon az estén dón Keu...” Szörnyen boszantó, gondol­ta Rumata. Ha most megöl­nek, ez a véglénytelep lesz az utolsó, amit életembe látok. Csak a váratlan támadás menthet meg. Engem és Bu- dahot. Kivárom a pillanatot, és meglepetésszerűen táma­dok. Az ágyasház ajtajához osont, és kardjait két kezébe fogva, lábát az etikett sze­rint térdben kissé behajlítva, közeledett a királyi ágyhoz. A királyra éppen a harisnyát húzták fel. A szertartásügyi miniszter figyelte a két ko­mornyik ügyes kezét. A fel­túrt ágytól jobbra dón Reba állt, és halkan beszélgetett egy katonai egyenruhát vi­selő, csontos, hórihorgas fér­fival. Ez Cupik atya volt, az arkanari rohamosztagosok egyik vezére, a palotaőrség ezredese. A harisnya fel volt húzva. Ekkor a király félrerúgta a komornyikot, s olyan heve­sen fordult dón Reba felé, hogy a degeszre tömött zsák­hoz hasonló hasa a fél térdé­re gurult át. (Folytatjuk) Nehéz istennek lenni

Next

/
Thumbnails
Contents