Kelet-Magyarország, 1981. szeptember (41. évfolyam, 203-229. szám)

1981-09-30 / 229. szám

2 KELET-MAGYARORSZÄG 1981. szeptember 30. nem fenyeget minket az a ve­szély, hogy valahol, egy író­asztal mellett képzelik el, mi­lyen legyen Fehérgyarmat. Többet yór a lakosság Beszélgetésünket gyakran szakítja félbe telefon. Egy­másnak adják a kilincset az ügyfelek. Közben nézegetem az előjegyzési naptárt, mely­ben egy szabad nap, óra sin­csen. Szinte szégyellem, hogy feltartom a munkát. De az osztályvezető megnyugtat: — Ez is a munkánk, hiszen a lakosság tájékoztatása kö­telesség, s ehhez az újságot mi nagyon fontosnak tartjuk. Szükség is van erre, mégpe­dig sokszor és őszintén. A valóság az: a lakosság na­gyon sokat várt akkor, ami­kor Fehérgyarmat várossá vált. Többet várnak ma is, mint ami történik. De a reá­Marika, a hivatalsegéd „Kalydi Lászlónénak hív­nak. Bemutatkozom, bár azt hiszem, Fehérgyarmaton min­denki ismer. A városi tanács­nál dolgozom. Ügy érzem, szeretnek a tanácsiak. Munkámat nem te­kintettem soha átmenetinek. Jómagam mindig kíváncsi voltam, mi történik körülöt­tem, s most azt hiszem, én is hozzásegítek másokat a jobb tájékozódáshoz. A tanácshá­zán nagy az ügyfélforgalom, s szívesen igazítom útba azo­kat, akiknek ügyes-bajos dol­guk akad nálunk. A napi pos­ta intézése is az én felada­tom. A küldeményekkel ed­dig nem volt semmi problé­ma. A tanácstagok kedves is­merősként fogadnak, ami­kor az írásos anyagot kéz­besítem a számukra. Azokban az üzemekben, intézmények­ben, ahol gyakorta megfordu­lok, az államigazgatás képvi­selőjét látják bennem. Ha időm engedi, én stencilezek. Hivatalsegéd vagyok, de úgy érzem, hogy a vezetők, az itt dolgozók, előadók és admi­nisztrátorok munkatársuknak tekintenek. Szeretek itt dol­gozni, s úgy érzem, megbe­csülnek. De ezt tapasztalhat­ják gyermekeim is. Érettségi­ző lányom, ipari tanuló fiam van. Mondogatják is gyakor­ta, hogy itt vagy ott hallottak rólam, amint dícsérgettek. Ez nekem nagyon jólesik. Ha a napi munkám véget ér, ak­kor hazamegyek és a kisker­temben dolgozom, rtt pihenek, ez a kikapcsolódásom. Szük­ség is van erre, mert szép a foglalkozásom, de bizony fá- rasztó.Vagy talán ettől szép?” Lejegyezte: M. K. ABUS fehérgyarmaton Kis csapat a városért Ármós Géza ügyfeleket fogad (Fotó: Molnár K.) Hivatal A ligha van szebb fela­dat, mint szolgálni az állampolgárt. Ami ebből következik: aligha van nehezebb mun­ka, mint megfelelni a kö­vetelményeknek. A nép- képviseleti szerv ugyanis olyan viszonyban van a hozzáfordulóval, ami fel­tételezi a maximális fele­lősségtudatot, pontosságot, a kifogástalan hangnemet, a hozzáértést. És ezzel ta­lán még nem is értünk a sor végére. A városi tanács műszaki osztályán fogalmazták meg sokak számára érthe­tően az erre vonatkozó vé­leményüket: nem elidege­nedni az állampolgártól. Magyarán: nem szabad engedni, hogy a bürokrá­cia az ügyfél és a hivatal közé álljon. Tény, egy kis­városban ennek a megva­lósítása könnyebb. Köny- nyebb, hiszen az emberi kapcsolatok és viszonyla­tok áttekinthetőek. Itt a kontroll nemcsak az iro­dákban, hanem utcán, üz­letben egyaránt jelentke­zik. Ez kétségtelenül jó, hiszen jelzés és visszajel­zés állandósul. De min­denképpen nehezebb is a tanácsi dolgozónak. Az, hi­szen nem bástyázhatja el magát a papírok, hivata­los fogadóórák sáncai mö­gé. Naponta, s szinte órán­ként szembe kell néznie a lakossal, az állampolgár­ral, a választóval. '■ Itt’ és ebben kell talán keresi azt, hogy a- sokszor nem éppen derűs munka- körülmények között is jó eredmény születik. Ez is hozzájárul ahhoz, hogy könnyebben intéződnek ügyek a helyismeret mi­att. De kétségtelen, a „nem” elfogadtatásában is szerephez jut a nem rom­lott emberi kapcsolat. A tanácsi osztályok, cso­portok jól összeszokott kö­zösségei így válnak a napi élet részévé. Olyan hely­színekké alakultak a hiva­tali szobák, ahová szoron­gás nélkül lehet belépni, s ahol a pecséten kívül jó szót, igaz mondandót is kap az ügyfél. És ez már politika a javából. Mert állampolgár és hivatal kapcsolata, az őszinteség és gondosság együttesen a közérzet fontos szabályo­zója. Emberi kapcsolatok, az emberi tényezők szere­pe így válik alakuló új életformánk lényeges ala­kítójává. Ügyfél kopogta! A két szoba plusz előszo­bából álló műszaki osztály mindennek mondható, de tá­gasnak nem. Pedig ha vala­hol állandó az ügyfélforga­lom, akkor itt igen. Naponta legalább tízen, tizenöten jön­nek azok, akiknek építéssel, telekkel, megosztással kap­csolatos dolguk van. De itt kötnek ki mindazok is, akik nem lakosok, hanem partne­rek. Tervezők, kivitelezők ad­ják egymásnak a kilincset. S, hogy kik és hányán állják ezt a rohamot? Nos, van egy osztályvezető, Gyulai Géza, két előadó: Szósz Lajosné és Ármós Gé­za, valamint egy adminiszt­rátor: Szilágyi Sándorné. Bizalom, önállóság-- Valóban nem vagyunk sokan. Ez főleg akkor lesz érthető — ! mondja Gyulai Géza —, ha elsorolom, mi mindennel foglalkozik az osz­tály. Idetartozik az építés­ügy, minden, ami telekkel függ össze, egy sor kommu­nális feladat, az ezzel kapcso­latos üzem irányítása. Mi foglalkozunk az ipartelepítés­kor a területelőkészítéssel, általában az egész távlati vá­rosrendezéssel, a városban folyó lakásépítéssel. Világos, hogy ezekből adódóan ott kell lenni a helyszíni bejá­rásokon, . a tárgyalásokon, megbeszéléseken. Ezek csak részben zajlanak a városban, sokat kell utazni is. Mindez még mindig nem a teljesség, de érzékelteti az osztály mun­kájának sokszínűségét. — Hogy mindennek megfe­leljünk — veszi át a szót Ár­mós Géza —, igen alapos munkaszervezés szükséges. Mindenkinek megvan a maga munkaköre, s ehhez élvezi is a teljes bizalmat és önállósá­got. Másként ez nem is men­ne. Lényeges még az is, hogy azokat, akik ügyfélként jön­nek hozzánk, személyesen is ismerjük. Ez sokat segít. Ré­szükről is megvan a bizalom, s ha nem is szívesen, de job­ban elviselik esetleg az eluta­sítást is, minden esetben, amikor valami jogszabályel­lenes. Türelem, körültekintés Az osztályról a lakosoknak is jó véleményük van. A ta­nácsi vizsgálat is elismerően összegezte tevékenységüket. Jellemző: eddig egyetlen pa­nasz sem érkezett az ügy­intézés, a bánásmód miatt. — Fehérgyarmat kis város — folytatja az osztályvezető —, itt majdcsak mindenki mindenkit ismer. A kicsiny­ségnek egyik előnye: nálunk nem tud elidegenedni a hi­vatal az állampolgártól. Ez áll akkor is, amikor köz­ügyekről van szó, s akkor is, ha valakinek személyes prob­lémája érkezik hozzánk. Egy biztos: körültekintés és türe­lem nélkül nem megyünk semmire. A feladatok jól elhatáro­lódnak. Gyulai Géza össze­fogja az osztályt, általában a nagyobb léptékű kérdésekkel foglalkozik. Ármós Géza, aki az osztályon a legidősebb, s mindenkit ismer, az ügyfe­lekkel foglalkozik, s az ope­ratív feladatok kiváló megol­dója. Szász Lajosné a szám­lázásokat ellenőrzi, általában a technikai kérdések intéző­je. Beszélgetésünk mind^ mesz- szibb területekre kalandozik. A szakmailag jól képzett mű­szakiak büszkén adnak szá­mot a mostani legfontosabb teendőkről. így tudom meg a következőket: a területelőké­szítés szakaszába lépett egy új ipari létesítmény telepíté­se. A MEKOFÉM szövetkezet települ ide, ahogy ma már becézik a kanálgyárral; ki­lencven telket készítettek elő tartós használatba adásra az Ady utcában; az idén meg­kezdik 34 lakás építését a Kossuth téren; befejezés és az év végére átadás előtt lesz a Borsodi utcán 40 lakás, épülnek ezenkívül szövetke­zeti épületek is. A térkép előtt A műszakiak büszkén áll­nak Fehérgyarmat térképe előtt. Érdekes valami ez, nem a mai, s még nem a holnapi. A jövő vázlata ez csupán, de már sokat mondó. — A város fejlesztése, ar­culatának kialakítása a leg­szebb feladat, ami adódhat egy műszakinak — fejtegeti az osztály vezetője — Miután eddig is kiváló kapcsolataink voltak a beruházókkal, a ter­vezőkkel, s biztos, a jövőben is így marad, elmondható: a szakértelmen kívül a város iránti szeretet is beleszövődik a rajzokba. S ehhez még azt is tudni kell, hogy a város la­kói is sokat segítenek. A tisztségviselők, a választottak, a különböző szervezetekben dolgozók, a vállalatok mű­szaki értelmisége is sok jó javaslattal járulnak hozzá a jövő, városának kialakításá­hoz. Igaz, az anyagi: lehető­ségek Realitásait nem íéhet figyelrhen kívül hagyni, de ez nem lehet mentség arra, ha nem építünk szépen, oko­san. — Itt kell elmondani azt, hogy mindig azt érezzük, hogy a tervezők igazi partnerek — egészíti ki a hallottakat Ár­mós Géza. — Mindig figye­lembe veszik az itteniek ta­nácsait, javaslatait. Ezért litásoktól nem lehet elrugasz­kodni, s erről igazat kell szólni. A tanácsi beszélgetés után, melyet a jól összeszokott, egymást becsülő műszakiak­kal folytattam, sétára indul­tam a városba. Néztem a szép, új házakat, a parko­kat, tereket, az épülő létesít­ményeket. Jóleső poroszkálás volt. Fényképe a fejlődésnek, s egy kicsit minősítője a mű­szakiaknak is. Keresi? Megtalálja! Régi hiányt pótoltak Fehérgyarmaton! A vá­ros négy forgalmas pont­ján elhelyezték azokat a tájékoztató táblákat, amelyek világosan elme­sélik: mi található a vá­rosban és a járásban—A METRIPOND készítette a tájékoztatókat, melyek bel- és külföldi látoga­tót eligazítják az értékek és érdekességek sokasá­ga között­Lapunkban is sokat szorgalmaztuk: az ide­genforgalmi tájékozta­tást javítani kell- Öröm­mel mondhatjuk, hogy éppen egy távoli város járt elöl a jó példával, s fogadta-meg a hasznos, s mindenképpen a vendég­várást szolgáló ötletet. Az Idegenforgalmi Propaganda Kiadó Vál­lalat jövőre külföldiek számára készíttet pros­pektust a megye látni­valóiról. Sok jel mutat arra, hogy a bel- és kül­földi érdeklődés egyre jobban Szabolcs-Szatmár felé fordul. Felfedeztek bennünket, s ez jó. A fehérgyarmati példa meggyőz arról, ebbe kell menni az eseményeknek. Központi intenciók nél­kül. És helyett! Két kupola, mázas csorép Készül az új városháza Már községi tanácsnak is szűk volt az az épület, amely­ben a városi tanács talált otthonra. Ez indokolta, hogy új, az állampolgárok és a ta­nácsi dolgozók számára egy­aránt kényelmes, szép város­háza épüljön Fehérgyarma­ton. A terveket Nyíregyházán a NYÍRTERV készítette, a kivitelezésére a járási építő­ipari szövetkezet kapott meg­bízást. Az épülő, s az év végére befejezésre kerülő épület már most sejteti: különleges, cél­szerű építmény születik a vá­ros szívében. A szemet meg­kapja a két kupolás rész. Az egyik alatt házasságkötő-te­rem, a másik alatt a tanács­terem kap helyet. A felső vi­lágítás teszi majd igazán ér­dekessé a termeket. Az egy­emeletes városháza 1200 négyzetméter hasznos terület­tel rendelkezik majd. Az épület színét a használt anyagok természetes színe határozza meg. A tetőkupo­lákat vörösmázas cserép fe­di, a homlokzat vörös piro- gránit burkolásával kelt majd jó hatást. Az építészeti­leg is szép épület a városköz­pont meghatározó létesítmé­nye lesz. A tanácsiak nagyon várják már, hogy elkészüljön új munkahelyük, hiszen a jobb körülmények a lakosság jobb szolgálatát teszik lehetővé. Az oldalt összeállította: BÜRGET LAJOS

Next

/
Thumbnails
Contents