Kelet-Magyarország, 1981. szeptember (41. évfolyam, 203-229. szám)
1981-09-26 / 226. szám
1981. szeptember 26. KELET-MAGYARORSZÁG 7 Jól megfigyelted ? Félrevezetésükre faágyúk Sasszem, a nagy indián főnök teljes harci díszben áll előttetek. Ám ha alaposan szemügyre veszitek a rajzot, több apró hiányosságot lehet fölfedezni. •aja^aj uiau azstp niajgozs -mojen « í qiz/CuBiq emaizs jpXga 3bjia nepto ieq e 1bjbzs sauiu jjbuSbjia qepto qqot e ísoXueiq bjbzs -qpi ieq b íaCaj uasauiu ijauodp qqot b :jpzÁUBiq BfCn qqot Bqru b íbjbzs sauiu ^Bu^iseui b íaSaA sauiu jjbuhoj sji/fga zb uazsipfaj b íapAu sauiu jjbu^aibijbuioi v :sa)fajSajt[ A léggömb és a léghajó „Egyetlen város sem lehet biztonságban a meglepetésszerű támadás ellen... A légi jármű legénysége leereszkedhet, és gépéből kiszállhat: magánházak udvaraira, sőt tengeri hajókra is...” A légi hadviselésről szóló baljóslatú mondatok a XVII. században íródtak. Néhány évtizeddel később léggömbök hadi alkalmazásával kísérleteztek, a XIX. század végére pedig megépültek az első léghajók. A nagy francia polgári forradalom alatt Franciaországban már léghajós osztagot szerveztek. 1794-ben az osztrákokkal vívott csatákban be is vetették őket. A háromszáz köbméteres léggömbök kosaraiban rendszerint ketten tartózkodtak: a léghajós és a megfigyelő, aki a terepet távcsővel pásztázta és zászlójelekkel tájékoztatta csapa tait az ellenség helyzetéről. Ezek a csaták még viszonylag kis területen zajlottak le, ezért a léggömbbel nem kellett túl magasra emelkedni, hogy az ellenség mozgását, elhelyezkedését jól szemügyre vehessék. Az amerikai polgárháborúban sok haditechnikai újítás között a léggömb is szerepet kapott. Lincoln elnök megbízásából megépítették a 905 köbméteres Union nevű léghajót, ami a generálisoknak annyira tetszett, hogy még kettőt készíttettek belőle. A léggömbbel végzett megfigyelések új ellenrendszabályokat szültek: az álcázást és a légi figyelők félrevezetésére megtévesztő építményeket. Így például tűzérütegeket állítottak fel, amelyek facsövekkel „szegeződtek” az ellenségre. Az első megmaradt légi felvétel is az észak-dél elleni küzdelemből maradt fenn. 1861 tavaszán a King nevű léggömbből Bostont örökítették meg. Az amerikai polgárháborúban megfigyelőként vett részt Zeppelin gróf, német lovastiszt, a később nevét viselő léghajók építője. A Zeppelin léghajó merev, alumínium ötvözetből szegecselt vázára borították a szövetet, és a benne elhelyezett gázzal töltött „ballonettek” emelték a levegőbe. Haladás közben szárnyfelületek mozgatásával kormányozták ezt a repülő szerkezetet. R. G. A só Egyszer volt, hol nem volt, az Óperenciás tengeren túl, az üveghegyen is túl, létezett egy gazdag ország. Fejedelme közhírré tétette: ahhoz adja jeleségül egyetlen szépséges lányát, vele fele királyságát, aki a fejedelemkisasszonyt leghűségesebben fogja szeretni. Megindult a pályázó ifjak áradata a fejedelmi udvarba, hogy az ország első emberének színt valljanak. Mind jómódú, gazdag, hetyke legények voltak. A szegényember fia is elhatározta: szerencsét próbál. Sok gond közt lévő anyja hamuban sült pogácsát, köcsög vizet tett a tarisznyába útra- valónak. Már javában folyt a jelentkezők színvallása, mikor a szegény ifjú megérkezett. Amikor egy pillanatra meglátta a fejedelemkisasszonyt, nagyot dobban a szíve. Maga az ország ura pedig fanyalogva hallgatta a sok, álnok- nak tetsző Ígéretet. Mindre csak olyasmit felelt röviden: nem jó, nem tökéletes. volt képes. Mint szavatartó ember, nem tágított a heti időből. Szemei kialvatlanokká váltak, teste fogyni kezdett. Valóságosan szenvedett. A hét eltelte utáni első percben nagyot kurjantott őfejedelmessége: — Étket! Sóval! Mielőbb ehető étkeket! Szakácsok, mozogjatok! A pandúrok meg mielőbb kerítsék elő azt a derék legényt! Az első étkezésnél annyira jóllakott a nagyúr, hogy utána rögvest mély álomba merült. Három teljes nap meg éjszaka fújta a kását egyfolytában. S mikor végre felébredt, előtte állt újra a délceg szegény fiú is. Akkor a fejedelem a hőn szeretett szépséges lányát hivatta. Mikor egymás mellett állt a két fiatal, kezüket ösz- sze tétette e szavak kíséretében: — Ásó, kapa válasszon el egymástól benneteket, szeretett gyermekeim. A fiatalok boldogan összeölelkeztek. Ma is élnek, ha meg nem haltak. (asztalos) Körbe-körbe Ha a kör szeleteit megfelelő sorrendbe átrendezitek, a betűket folyamatosan olvasva József Attila: Altató című verséből nyertek idézetet. Hogy szól ez az idézet? ;zsBqnf opja} jmjEpeA [buojesi s [3ZS8| oqoznx :sajfaj8ani A szegény, de szép szál legény előállására felélénkült a fejedelem. Az pedig bátran emelt hangon mondta: — Szívemből ígérem, mindenkor úgy fogom szeretni fejedelemséget lányát, mint az ember a sót. — Ne-te-ne! — hökkent meg a fejedelem. Utána szólt: — Ebben lehet valami, öcsém. Magam próbálom ki. Ha igazat mondtál, én sem másítom szavam. A további kihallgatásokat azonnal befejezve, parancsot adott a nagyúr az udvari konyhának, hogy álló hétig az ő számára minden étket só nélkül készítsenek. Tette ezt annak ellenére is, hogy nagyon szerette a hasát, a jó falatokat. Keserves napok következtek a fejedelemre. Egy falat sótlan ennivalót nem tudott lenyelni. Éjszakái hosszúak, alig várta a másnap virradatát, de enni ugyancsak nem TÖRD A FEJED! Vízszintes: 1. Megfejtendő (nyolcadik négyzetben: EC). 6. Némán zár!!! 7. Zabolátlan, fékeveszett. 8. Félig este! 9. Ételt ízesít. 11. Hetes közepe! 12. Rágós hús jelzője. 14. Látószerv. 16. Reparál. 18. E napon. 20. Erődítmény. 21. Csermely. 22. Óvoda ismert köznépi kifejezése. 24. Ibolyka. 25. Huszonnégy órai. 27. Deci betűi keverve. 28. Fémhuzal. 29. Alaktalan, formátlan. Függőleges: l. Feudális uralkodó jelkép. 2. Savó egynemű betűi. 3. Löeledel. 4. Ajándékoz. 5. Balkezes. 6. Megfejtendő (a függ. 15. folytatása). 10. Lárma. 11. Eme dolgot. 13. Maró folyadék, 14. Rí. 15. Megfejtendő. 17. Bírósági gyanúsítás. 19. Lehullott lomb. 21. Óvatos, figyelmes 23. Hiányos cipó!!! 24. Mesterséges nyelv (IDŐ). 26. Vissza: személyes névmás. 27. IT. Megfejtendő: Nagy magyar író (függ. 15., 6.) és szülőfaluja (vízsz. 1.). Múlt heti megfejtés: Megkezdődött a megye nagy rendezvénysorozata, a NYÍRSÉGI ŐSZ. Könyvjutalmat nyertek: Kiss Andrea Nyíregyháza, Pénzes Zoltán Opályi, Nyjt- rai Edit Nyíregyháza, Várkonyi Lajos Mátészalka, Lukács István Nyíregyháza, Apagyi Irma Nyírpazony, Svéda. Erzsébet Nyírtelek, Vanczer Zsuzsa Rakamaz, ifj. Úri Sándor Nagykálló, Daru Sándor Napkor, Zakor Ilona Tornyospálca, Kállai Gábor Oros, Toldi Enikő Jánd, Kiss Tibor Kótaj, Komjáthy Attila Vásárosnamény. Úttörők rovata Miénk a szó Névadó ünnepségeken köszöntjük a kisbabákat, szüleiket és névadószüleiket azzal a kis műsorral, amelyet rajvezetőnk segítségével tanultunk meg. Eddig már hat alkalommal adtuk elő a községi tanács épületében rendezett ünnepségeken. Kocsis Anikó Tornyospálca Morze-jelekkel írt képeslapot kaptunk a szeptember 3-i, első úttörőtanács-ülésre. Csillebércen táborozó pajtásaink adták fel, s így hívtak bennünket nyári élménybeszámolóra. A táborozó pajtások vidám beszámolóin sokat derültünk. Egyikük elmondta: Telkibányán a táborzárás előtti utolsó éjszaka „fogkrémláz” tört ki, s ők egész éjjel őrséget tartottak a kilincs mellett. Jó tábori szokás szerint ugyanis az alvók kilincsét fogkrémmel kenik be. Márkus Sanyi a vándortáboro- sok egyik 28 kilométeres túráját mesélte el. Ugyanis a szálláshelyről éjszaka visszagyalogoltak elcsenni a zászlót. — Sajnos nem jártunk sikerrel, mert az első ág- reccsenésre szinte minden sátorból egyszerre elővillantak az elemlámpák, mi meg ijedtünkben elszaladtunk — mondta Sanyi. Kocsis Gabi a csillebérci művészeti táborban volt — ő morzézte a meghívót —, sátorlapokból kis kuckókat építettek, s maguk készítette tárgyakkal rendezték be. Végül meggyújtottuk a jelképes tábortüzet. Ez egy kis tartály, melyben spiritusz ég, s körötte 9 kis zászlónak van hely. Elénekeltük legkedvesebb dalainkat és este fél nyolckor zárult a hangulatos összejövetel. Pristyák Éva és Darida Dóra, 4237 Vasvári Pál Úttörőcsapat Nyíregyháza, 1. gyakorló iskola Melyiket válasszam? Hálás malacok Az állattenyésztő — Amióta az eszemet tudom, mindig jó barátaim voltak az állatok. Szüleim portájáról sosem hiányzott a baromfiudvar : csirkék csipogtak, libák gágogtak benne, s malacok röfögtek az ólban. Ezért mikor eljött a pályaválasztás ideje, szinte természetes volt, hogy a mezőgazdasági technikum — azóta szak- középiskola — mellett döntöttem. Borsfay József, a nagyecse- di Rákóczi Termelőszövetkezet törzsállattenyésztője a szakosított sertéstelepen dolgozik. Tizenegy évvel ezelőtt Mátészalkán végezte el a technikumot. Nem szerette a várost, ezért a bizonyítvány megszerzése után egyből visz- szatért falujába: Nagyecsedre. Azóta telepvezető-helyettes. — Reggelenként azzal kezdődik a nap, hogy ellenőrizzük: nincs-e valami bajuk a gondjainkra bízott állatoknak. A hozzáértő embernek már apróságok is elárulják, ha nincs rendben valami. Az egyik legjellemzőbb tünet: ha nem eszik az állat, vagy például kiütések vannak a bőrén. Ilyenkor gyors segítségre van szükség. Először megmérik a lázát, aztán megmutatják a beteget az állatorvosnak is, aki minderfnap ellátogat a telepre. — Itt egész más körülmények között élnek a sertések, mint a falusi udvarokon. A mi jószágaink már nem ismerik a moslékot, s a hagyományos ólat sem. Amíg pici a malac — vagyis élete első hónapjában — szooik. Utána 75 napos koráig maiactápot kap, később pedig hízótápon tartjuk őket. Kényes jószág a sertés. Nemcsak etetni, itatni kell rendszeresen, hanem — a közhittel ellentétben — igényli a tisztaságot is. A gondos törődést meghálálja a jószág. (házi) Kerül-e még darutoll a csikóskdapra? Valamikor régen a túzoktoll mellett a szürke darutoll volt a csikós- és gulyáskalapok dísze, ott lengette a szél minden pusztai ember kalapján, aki csak egy kicsit is adott magára. Manapság azonban már valóságos kincsnek számít egy-egy szép darutoll a Hortobágyon. Ritka lett, akár a fehér holló. De hát hogyan és miért tűnt el a daru a magyar pusztákról? Ez a gólyánál is nagyobb, hosz- szabb lábU, hosszú csörű szürke tollU madár régente rendszeres fészkelő volt hazánkban és a nagy tájátalakítások, a végtelen lápterületek lecsapolása idején tűnt el —a hattyúval és a pelikánnal együtt — a magyar Alföldről. Utolsó biztos fészkelési adataink a századforduló táján a fo- nyódi Nagyberekből és a Berettyó és a Körösök hatalmas árterületeiről valók. Feljegyzések szerint például Zsadányban még 1870 táján rendszeresen költött a daru és a falusiak az összegyűjtött tojásokat libákkal keltették ki. A daru fészkelése nálunk ma már sajnos a múlté. A büszke, szép madár északabbra szorult vissza, bár például kis számban Romániában ma is fészkel. De azért nem lett hűtlen teljesen hazánkhoz sem. Évente kétszer, tavasszal és ősszel, a nagy vándorlás idején rendszeresen megjelennek a magasban szárnyaló, krúgató darucsapatok. Tavasszal március—áprilisban, most ősszel pedig szeptember végétől novemberig tart a vonulás. Míg azonban a tavaszi felvonulás rendszerint gyors, hiszen a madarak sietnek költőterületeik felé, ősszel, elsősorban októberben, a csapatok hosszasabban is elidőznek nálunk, különösen hajdani fő költőhelyeik színhelyén, az ország délkeleti részében. Itt azokat a nagy, nyílt pusztaságokat keresik fel, ahol messzire elláthat az éles daruszem és ahol éppen ezért tökéletes biztonságban érezhetik magukat. Nagyon hamar rájöttek ezek az óvatos, nagy madarak arra is, hogy hol vannak azok a helyek, ahol teljes biztonságban éjszakázhatnak, így például az Orosháza közelében fekvő Kardoskuti védett területen évről évre igen nagy mennyiségben gyűlnek össze. 1966 őszén körülbelül 1300 daru éjszakázott hosszabb ideig a tó sekély vizében álldogálva. De ugyanide jöttek akkor is, ha a szikes tavacska vize a nagy hőség következtében eltűnt és a mederben csak laza, finom por várta őket. Más megfigyelések arról számolnak be, hogy például a Hortobágyon 1947 októberében 2000-re, Biharugrán, délkeleti határaink közelében, ugyanakkor 4000-re becsülték az ott tanyázó darvak számát. Hogy azután ezek a csapatok meddig időznek nálunk, az elsősorban az időjárástól függ. Derült, száraz időben hetekig kitartanak, a goromba őszi szél és a csapkodó eső viszont hamarabb útra kényszeríti őket. A magasból lehallatszó daruszó talán csak a ködös semmiből aláhulló őszi libahangokhoz hasonlítható. Soha nem felejti el, aki csak egyszer is hallotta. És bár a daruk általában már régen túl vannak a vedlésen, amikor hozzánk érkeznek, egy-egy szép da- rutollat jtt-ott mégis csak elhul- lajtanak. Nem csoda hát, ha ma is megdobban a csikós- vagy a gulyásszív, ha egy-egy ilyen fejedelmi tollat éppen feléje kerget a sárguló puszta felett kavargó szellő. (Sch) GYERMEKVILÁG
