Kelet-Magyarország, 1981. szeptember (41. évfolyam, 203-229. szám)
1981-09-26 / 226. szám
4 KELET-MAGYARORSZÁG 1961. szeptember 26. Kádár János fogadta Eduard Sevardnadzót (Kelet-Magyarország telefotó) (Folytatás az 1. oldalról) gazdasági együttműködést. Az Elnöki Tanács mindkét látogatásról szóló tájékoztatást jóváhagyólag tudomásul vette. A kormányzati munka intézményrendszerének korszerűsítése érdekében tett lépések folytatásaként az Elnöki Tanács törvényerejű rendelettel megszüntette a Munkaügyi Minisztériumot. Az Elnöki Tanács — érdemei elismerésével — felmentette tisztségéből és kérésére nyugállományba helyezte dr. Trethon Ferenc munkaügyi minisztert. Ugyancsak felmentette dr. Rácz Albertet munkaügyi államtitkári tisztségéből és mint az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal elnökét, államtitkárnak kinevezte. A szervezeti és személyi intézkedések 1981. szeptember 30-al lépnek hatályba. ★ Az Elnöki Tanács törvény- erejű rendelettel módosította az állami vállalatokról szóló törvényt. A vállalati önállóság és kezdeményezőkészség növelése, a vállalati szervezet korszerűsítése érdekében az új rendelkezések — többek között — megkönnyítik a vállalat gazdaságos működését elősegítő kiegészítő tevékenység folytatását, lehetőséget adnak leányvállalat, továbbá kisvállalat alapítására, bővítik az igazgatótanács és a felügyelő bizottság feladatkörét. A jogszabály 1982. január 1-én lép hatályba. Az Elnöki Tanács módosította és kiegészítette a muzeális emlékek védelméről szóló törvényerejű rendeletet. A jogszabály az eddiginél hatékonyabb védelemben részesíti a magyar és az egyetemes kultúra értékeit, továbbá korszerűsíti az ásatásokkal és a földterületek védetté nyilvánításával kapcsolatos hatósági tevékenységet. A településfejlesztés és a közigazgatási munka kedvezőbb előfeltételeinek kialakítása érdekében, az érintett lakosság véleményének figyelembe vételével, az Elnöki Tanács módosította egyes taA Munkaügyi Minisztérium, amelyet az Elnöki Tanács 1981. szeptember 30-i hatállyal szüntetett meg, funkcióját betöltve, létrehozása óta eredményesen oldotArkagyii Sztrugackij Borisz Sztrugackij: Nehéz istennek lenni 47. Pampa báró úgy bömbölt, akár egy atommeghajtású ha- jó a sarkvidéki ködben. Ru- mata lerohant két lépcsőn, feldöntötte a szembe jövő barátokat, utat tört, és berúgta a cellaajtót. Az imbolygó fáklyafényben észrevette Pampát. A bárót meztelenül, fejjel lefelé feszítették a falra. Arca fekete volt a vértolulástól. A görbe asztalkánál fülét bedugva ült egy görnyedt hátú hivatalnok, az izzadságtól fénylő hóhér pedig vaslavórban a csörömpölő szerszámait rakosgatta. Rumata bezárta maga mögött az ajtót, hátulról odament a hóhérhoz, és kardja markolatával tarkón vágta. A nácsok területi és szervezeti beosztását: járási székhelyet helyezett át, községeket egyesített, továbbá községi közös tanácsokat hozott létre. A területszervezési intér kedések 1982. január 1-én lépnek hatályba. Az Elnöki Tanács ezután bírákat választott meg és mentett fel, végül egyéb, folyamatban lévő ögyeket tárgyalt. ★ A Minisztertanács 1981. október 1-i hatállyal a bér- és munkaügyi irányítás központi állami szerveként létrehozta az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatalt, amelynek elnökévé kinevezte dr. Rácz Albertet. Egyidejűleg Nagy Imre munkaügyi miniszterhelyettest érdemei elismerésével, szeptember 30-i hatállyal felmentette tisztségéből és kérésére nyugállományba helyezte. Ugyancsak 1981. szept. 30-i hatállyal érdemei elismerésével felmentette tisztségéből Szigeti István munkaügyi miniszterhelyettest. ★ Az Elnöki Tanács több évtizedes eredményes szakmai és közéleti tevékenysége elismeréseként, nyugállományba vonulása alkalmából a - Szocialista Magyarországért érdemrend kitüntetést adományozta dr. Trethon Ferenc munkaügyi miniszternek. A kitüntetést Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke pénteken a Parlamentben adta át. A kitüntetés átadásánál jelen volt Havasi Ferenc, az MSZMP Központi Bizottságának titkára, Faluvégi Lajos, a Minisztertanács elnök- helyettese és Ballai László, az MSZMP Központi Bizottsága gazdaságpolitikai osztályának vezetője. Az Elnöki Tanács több évtizedes eredményes munkássága elismeréseként, nyugállományba vonulása alkalmából a Szocialista Magyarországért érdemrend kitüntetést adományozta Nagy Imre munkaügyi miniszterhelyettesnek. . A kitüntetést. Ealuvégi Lajos, a Minisztertanács elnök- helyettese adta át. (MTI) ta meg a rábízott munkaügyi feladatokat. A kormányzati munka intézményrendszerének, valamint a gazdaságirányításnak eddig végrehajtott korszerűsítése ezen a terülehóhér megfordult, a fejéhez kapott s a lavórba rogyott. Rumata a kardjával kettészelte az asztalt az iratokkal együtt. Minden rendben volt. Rumata odament a báróhoz, aki örvendező kíváncsisággal nézett fel rá, megfogta a lábát tartó láncokat, és kitépte a falból. Azután a padlóra tette a báró mindkét lábát. Pampa elhallgatott, furcsa pózba dermedt, aztán kiszabadította a kezét. — Hihetem-e — harsogta, s vérben úszó szeme fehérjét forgatta —, hogy ön az, nemes barátom?! Végre megtaláltam! — Igen, én vagyok — felelte Rumata. — Menjünk ki innen, barátom, itt önnek semmi keresnivalója. — Sört! — mondta a báró. — Itt valahol sör volt! — Végigment a cellán, maga után vonszolta a láncok csonkjait. — Fél éjszaka futkostam a városban! Nekem azt mondták, hogy önt letartóztatták, és én rengeteg embert kardélre hánytam! Bizonyos voltam benne, hogy megtalálom önt ebben a börtönben ! Odalépett a hóhérhoz, és mint a porszemet, úgy seperte el lavórostul. Á lavór alól előbukkant egy hordócska. A báró öklével kiütötte a fenekét, a feje fölé emelte a hordót. A sör buzogva ömlött a torkába. A báró kiürítette a hordócskát, és a sarokba hajítotKádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára pénteken a Központi Bizottság székházában fogadta Eduard Sevardnadzét, az SZKP KB Politikai Bizottságának póttagját, Grúzia Kommunista Pártja Központi Bizottságának első titkárát, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa hazánkban tartózkodó küldöttségének vezetőjét. A meleg, baráti légkörű találkozón részt vett Apró Antal, az országgyűlés elnöke. Jelen volt Vlagyimir Pavlov, a ten is indokolttá és lehetővé teszi az eddigi gyakorlat mó-< dosítását. A bér- és munkaügyek új központi állami irányító szerve, az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal létrehozása elsősorban azt a célt szolgálja, hogy a kormányzati munkában tovább egyszerűsödjék az ügyintézés, s olyan szervezeti keretek álljanak rendelkezésére, amelyek között kisebb létszámmal is hatékonyában elláthatók az irányítási teendők. A hivatal foglalkozik a bérrendszer és a bérszabályozás fejlesztésével, a magasabb szintű munkaügyi jogszabályok előkészítésével és egyéb hatósági feladatokkal, összehangolja és ellenőrzi a tanácsi, területi bér- és munkaügyi tevékenységet. Közreműködik foglalkoztatáspolitikai és munkaerőgazdálkodási feladatok előkészítésében és elvégzi a végrehajtás összehangolásának kormányzati teendőit. A dolgozókat érintő bér- és munkaügyi intézkedések előkészítésére, az előkészítés deta, ahol a hivatalnok reszketett. — Nos hát — szólt a báró, és tenyerével letörölte a sza- kállát. — Most kész vagyok követni önt. Nem baj, hogy meztelen vagyok? Rumata körültekintett, odament a hóhérhoz, és kirázta a kötényéből. — Egyelőre vegye fel ezt — mondta. — Igaza van — felelte a báró, és csípője köré kötötte a kötényt. — Mégis kényelmetlen lenne csupaszon beállítani a bárónéhoz... Kiléptek a cellából. Senki sem merte útjukat állni. — Valamennyiüket pozdor- jává zúzom! — bömbölte a báró. — Elfoglalták a váramat, valami Arima atyát ültettek belé! Nem tudom, kinek az atyja, de a gyerekei — az úristenre esküszöm — hamarosan árvák lesznek. Kiértek a toronyból. A Ru- matát követő besúgó felbukkant előttük, és elvegyült a tömegben. Rumata intett Bu- dahnak, hogy kövesse őket. A kapu előtt úgy szétvált a tömeg, mintha karddal hasították volna ketté. Hallani lehetett, amint egyesek azt kiabálják, hogy megszökött egy főbenjáró bűnös. A báró a tér közepére ment, és megállt. Sietni kellett — Valahol itt volt a lovam — mondta a báró. — Hé, ki az ott! Lovat! Az állófánál, ahol a Rend Szovjetunió magyarországi nagykövete. ★ Losonczi Pál, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja pénteken hivatalában fogadta Eduard Sevardnadzét. A szívélyes, meleg, baráti hangú beszélgetésen jelen volt Péter János, az ország- gyűlés alelnöke, valamint Vlagyimir Pavlov, a Szovjetunió budapesti nagykövete. mokratizmusának növelésére, valamint a kormányzati és az érdekképviseleti szervek közötti együttműködés intézményes biztosítására a Minisztertanács a hivatal mellett működő bér- és munkaügyi tanács megalakítását határozta el. A tanácsban részt vesznek az érdekelt minisztériumok, a Szakszervezetek Országos Tanácsa, a Magyar Kommunista If júsági Szövetség, a szövetkezetek országos szövetségei és a Magyar Kereskedelmi Kamara képviselői. A tanács véleményt nyilvánít mindazokban a kérdésekben, amelyeket az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal a Miniszter- tanács, illetve annak bizottságai elé terjeszt. A szociálpolitikai tervek előkészítésével a jövőben az Országos Tervhivatal, az állampolgárokat közvetlenül érintő feladatok végrehajtásával a Pénzügy-, az Egészségügyi Minisztérium, illetve a SZOT társadalombiztosítási főigazgatósága foglalkozik. lovasságának ménjei topogtak, sürgés-forgás támadt. — Nem azt! — rivallt a báró. — Amazt az almásszürkét! — Az Űr nevében! — kiáll- totta megkésve Rumata. Egy szurtos csuhájú barát ijedten odavezette a lovat a báróhoz. — Állj, állj! — kiáltoztak a toronynál. Dorongos szerzetesek rohantak a téren. Rumata kardot nyomott a báró markába. — Siessen, báró. — Igen — felelte Pampa. — Mozogni kell. Ez az Arima kifosztja a pincémet. Holnap vagy holnapután várom önt, barátom. A báró vágtába kapta a lovát, egyenest a szerzetesek tömegébe száguldott. Az egyik elvágódott, a másik visítozni kezdett, por kavargóit, paták dobogtak a kőlapokon, és a báró eltűnt. Rumata a mellékutcába nézett. — Nemes donom, nem gondolja, hogy túlságosan sokat enged meg magának? Rumata hátrafordult. Don Reba nézett rá figyelmesen. — Túlságosan sokat? — felelte kérdéssel Rumata. — Én nem ismerem a „túlságosan” szót. És egyáltalán nem értem, miért ne segíthetne az egyik nemes don a másikon, aki bajban van. (Folytatjuk) Hírmagyarázónk írja: / Az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatalról EGYIPTOM Az ellenzék ‘ lefejezése Még szeptember elején kezdődött a belpolitikai vihar Egyiptomban. Akkor másfél millió embert tartóztattak le. Köztük volt a kopt pápa, akinek egy sivatagi kolostorban jelölték ki kényszerlakhelyét és az Emirek Emirje is, aki viszont a Muzulmán Testvériség nevű, fanatikus szervezet egyik vezetője. De a letartóztatások nem korlátozódtak a különböző vallási csoportokra. Vádat emeltek különböző pártállású újságírók és egyetemi tanárok ellen is. Bűnük a hivatalos indokolás szerint az volt, hogy vallási feszültséget szítottak és így veszélybe sodorták a nemzet egységét. Szeptember második felében az egyiptomi vezetés megpróbált nemzetközi hátteret szőni az „összeesküvés” mögé. Ekkor utasították ki Kairóból a szovjet nagykövetet, több munkatársát és egy magyar diplomatát is. Ez a letartóztatási hullám kísértetiesen felidézi a Szadat hatalomra jutását követő éveket. Nem sok megfigyelő Az egyik legtekintélyesebb letartóztatott: Mohammed Hasszánéin Heikal, az A1 Ah- tam volt főszerkesztője, Nasszer elnök egykori híve. akadt akkor, aki akár fél évet is jósolt a nagy politikus, Nasszer árnyékából előlépett utódnak. Általános meglepetésre az átmenetinek hitt vezér ügyesebbnek bizonyult ellenfeleinél: rendkívüli találékonysággal számolt le velük. De az első öthat kemény esztendőt a világ feledni látszott, mivel Szadat az elmúlt néhány évben egyre békülékenyebbnek mutatkozott. A külpolitikában az egyiptom—izraeli különbéke megkötése utalt erre, a belpolitikában pedig az, ahogy a nemzet atyja szerepét magára öltötte. Szadat nyilván abból indult ki, hogy a megszállt területek visszaszerzése— függetlenül annak árától — személyét és politikáját népszerűvé teszi. Azt is bekalkulálta, hogy a Szuezi-csatorna megnyitása, illetve az olajkutak visszaszerzése az ország bevételeit jelentős módon megnöveli. Kétségtelen, hogy az elnök az egyiptomi társadalom bizonyos köreiben valóban népszerű. Mindenekelőtt a burzsoázia állt mögé, teljes súlyával támogatva a nyugati nyitást, a tőkés viszonyok visszacsempészését, s ezzel párhuzamosan a szoSzadat elnök heves hangú TV-beszédében jelentette be a letartóztatásokat cialista világgal való kapcsolatok befagyasztását. A társadalom más, igen jelentős csoportjai azonban elutasították és elutasítják Szadat politikáját. A különbéke ugyanis rendkívül súlyosan érinti Egyiptom pozícióit az arab világban, a nyugati nyitás pedig a Szadat hatalomra jutásának első időszakában megerősített iszlám körök gyengítését jelenti: a fanatikus mohamedánok ezért elutasítják azt. Ha egészen más okok miatt, de az a progresszív erő is szemben áll Szadattal, amely a baloldali Nemzeti Haladó Párt körül tömörül. A Muzulmán Testvéreknek a szadati rezsim elleni támadása többször a keresztény kopt lakosság elleni fellépés formáját öltötte, s ez időnként tényleg összecsapásokhoz vezetett. A kopt-mohamedán ellentét tehát jó ürügy volt; Szadat számára, a belső rendcsináláshoz, egyfajta belpolitikai tisztogatáshoz. De hogy a vallási feszültségkeltéssel kapcsolatos vádaskodás valóban csak ürügy volt, azt világosan jelzi : a letartóztatottak köre messze túlnőtt a vallásos ellenzéken. Amióta Szadat hatalmát megerősítette, csak akkor került sor ilyen belpolitikai tisztogatásra, amikor elfogytak a közel-keleti rendezésnek az egyiptomi asztalra szórt morzsái, s egyre érezhetőbbé vált az árak és a munkanélküliség növekvése. Szadat azonban az ellenzék „lefejezése” ellenére nehéz helyzetben van. Az arab világ még mindig összefüggést lát aközött, hogy Szadat és Begin közvetlenül az iraki atomreaktor lerombolása előtt találkozott. Érezhető az is, hogy a reagani politikában a közel-keleti kérdés hátrább szorult. Egy helyben topognak a palesztin autonómiatárgyalások, ugyanakkor a gazdasági problémák megint élesebbek, fájdalmasabbak. Nincsenek tehát olyan külső események, fordulatok, amelyek lekötnék, elterelnék az emberek figyelmét. S a kairói utca megmozdulásának legkönnyebben úgy lehet elejét venni, ha Szadat árulókat, összeesküvőket, vagyis ellenséget mutat fel: hazaiakat és természetesen külföldieket is. Ez Egyiptomban még mindig bevált, Szadat ezért most újra megpróbálta. .. Ónody György Púja—Waldheim-találkozA Az ENSZ-közgyűlés 36. ülésszakán részt vevő Púja Frigyes külügyminiszter látogatást tett Kurt Waldheimnél, a világszervezet főtitkáránál és Iszmat Kittaninál, a közgyűlés 36. ülésszakának elnökénél. Púja Frigyes ugyancsak találkozott Silvino Manuel de Luz, a Zöld-foki Köztársaság és Sah Mohammed Doszt, az Afgán Demokratikus Köztársaság külügyminiszterével és megbeszélést folytatott velük a nemzetközi élet és a kétoldalú kapcsolatok kérdéseiről. A magyar külügyminisztert e találkozókra elkísérte Rácz Pál nagykövet, Magyarország állandó ENSZ- képviselője.
