Kelet-Magyarország, 1981. szeptember (41. évfolyam, 203-229. szám)

1981-09-26 / 226. szám

4 KELET-MAGYARORSZÁG 1961. szeptember 26. Kádár János fogadta Eduard Sevardnadzót (Kelet-Magyarország telefotó) (Folytatás az 1. oldalról) gazdasági együttműködést. Az Elnöki Tanács mindkét látogatásról szóló tájékozta­tást jóváhagyólag tudomásul vette. A kormányzati munka in­tézményrendszerének korsze­rűsítése érdekében tett lépé­sek folytatásaként az Elnöki Tanács törvényerejű rendelet­tel megszüntette a Munkaügyi Minisztériumot. Az Elnöki Tanács — érde­mei elismerésével — felmen­tette tisztségéből és kérésére nyugállományba helyezte dr. Trethon Ferenc munkaügyi minisztert. Ugyancsak fel­mentette dr. Rácz Albertet munkaügyi államtitkári tiszt­ségéből és mint az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal elnökét, államtitkárnak kine­vezte. A szervezeti és szemé­lyi intézkedések 1981. szep­tember 30-al lépnek hatályba. ★ Az Elnöki Tanács törvény- erejű rendelettel módosította az állami vállalatokról szóló törvényt. A vállalati önállóság és kezdeményezőkészség nö­velése, a vállalati szervezet korszerűsítése érdekében az új rendelkezések — többek között — megkönnyítik a vállalat gazdaságos működé­sét elősegítő kiegészítő tevé­kenység folytatását, lehetősé­get adnak leányvállalat, to­vábbá kisvállalat alapítására, bővítik az igazgatótanács és a felügyelő bizottság feladat­körét. A jogszabály 1982. ja­nuár 1-én lép hatályba. Az Elnöki Tanács módosí­totta és kiegészítette a muze­ális emlékek védelméről szó­ló törvényerejű rendeletet. A jogszabály az eddiginél haté­konyabb védelemben részesí­ti a magyar és az egyetemes kultúra értékeit, továbbá kor­szerűsíti az ásatásokkal és a földterületek védetté nyilvá­nításával kapcsolatos hatósá­gi tevékenységet. A településfejlesztés és a közigazgatási munka kedve­zőbb előfeltételeinek kialakí­tása érdekében, az érintett lakosság véleményének figye­lembe vételével, az Elnöki Tanács módosította egyes ta­A Munkaügyi Minisztéri­um, amelyet az Elnöki Ta­nács 1981. szeptember 30-i hatállyal szüntetett meg, funkcióját betöltve, létreho­zása óta eredményesen oldot­Arkagyii Sztrugackij Borisz Sztrugackij: Nehéz istennek lenni 47. Pampa báró úgy bömbölt, akár egy atommeghajtású ha- jó a sarkvidéki ködben. Ru- mata lerohant két lépcsőn, feldöntötte a szembe jövő barátokat, utat tört, és be­rúgta a cellaajtót. Az im­bolygó fáklyafényben észre­vette Pampát. A bárót mez­telenül, fejjel lefelé feszítet­ték a falra. Arca fekete volt a vértolulástól. A görbe asz­talkánál fülét bedugva ült egy görnyedt hátú hivatal­nok, az izzadságtól fénylő hóhér pedig vaslavórban a csörömpölő szerszámait ra­kosgatta. Rumata bezárta maga mö­gött az ajtót, hátulról oda­ment a hóhérhoz, és kardja markolatával tarkón vágta. A nácsok területi és szervezeti beosztását: járási székhelyet helyezett át, községeket egyesített, továbbá községi közös tanácsokat hozott lét­re. A területszervezési intér kedések 1982. január 1-én lépnek hatályba. Az Elnöki Tanács ezután bírákat választott meg és mentett fel, végül egyéb, fo­lyamatban lévő ögyeket tár­gyalt. ★ A Minisztertanács 1981. október 1-i hatállyal a bér- és munkaügyi irányítás köz­ponti állami szerveként lét­rehozta az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatalt, amely­nek elnökévé kinevezte dr. Rácz Albertet. Egyidejűleg Nagy Imre munkaügyi mi­niszterhelyettest érdemei el­ismerésével, szeptember 30-i hatállyal felmentette tisztsé­géből és kérésére nyugállo­mányba helyezte. Ugyancsak 1981. szept. 30-i hatállyal ér­demei elismerésével felmen­tette tisztségéből Szigeti Ist­ván munkaügyi miniszterhe­lyettest. ★ Az Elnöki Tanács több év­tizedes eredményes szakmai és közéleti tevékenysége elis­meréseként, nyugállományba vonulása alkalmából a - Szo­cialista Magyarországért ér­demrend kitüntetést adomá­nyozta dr. Trethon Ferenc munkaügyi miniszternek. A kitüntetést Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke pén­teken a Parlamentben adta át. A kitüntetés átadásánál jelen volt Havasi Ferenc, az MSZMP Központi Bizottsá­gának titkára, Faluvégi La­jos, a Minisztertanács elnök- helyettese és Ballai László, az MSZMP Központi Bizott­sága gazdaságpolitikai osztá­lyának vezetője. Az Elnöki Tanács több év­tizedes eredményes munkás­sága elismeréseként, nyugál­lományba vonulása alkalmá­ból a Szocialista Magyaror­szágért érdemrend kitünte­tést adományozta Nagy Imre munkaügyi miniszterhelyet­tesnek. . A kitüntetést. Ealuvégi La­jos, a Minisztertanács elnök- helyettese adta át. (MTI) ta meg a rábízott munkaügyi feladatokat. A kormányzati munka intézményrendszeré­nek, valamint a gazdaságirá­nyításnak eddig végrehajtott korszerűsítése ezen a terüle­hóhér megfordult, a fejéhez kapott s a lavórba rogyott. Rumata a kardjával ketté­szelte az asztalt az iratokkal együtt. Minden rendben volt. Rumata odament a báróhoz, aki örvendező kíváncsisággal nézett fel rá, megfogta a lá­bát tartó láncokat, és kitépte a falból. Azután a padlóra tette a báró mindkét lábát. Pampa elhallgatott, furcsa pózba dermedt, aztán kisza­badította a kezét. — Hihetem-e — harsogta, s vérben úszó szeme fehérjét forgatta —, hogy ön az, ne­mes barátom?! Végre megta­láltam! — Igen, én vagyok — fe­lelte Rumata. — Menjünk ki innen, barátom, itt önnek semmi keresnivalója. — Sört! — mondta a bá­ró. — Itt valahol sör volt! — Végigment a cellán, maga után vonszolta a láncok csonkjait. — Fél éjszaka fut­kostam a városban! Nekem azt mondták, hogy önt letar­tóztatták, és én rengeteg em­bert kardélre hánytam! Bizo­nyos voltam benne, hogy megtalálom önt ebben a bör­tönben ! Odalépett a hóhérhoz, és mint a porszemet, úgy seper­te el lavórostul. Á lavór alól előbukkant egy hordócska. A báró öklével kiütötte a fene­két, a feje fölé emelte a hor­dót. A sör buzogva ömlött a torkába. A báró kiürítette a hor­dócskát, és a sarokba hajítot­Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára pénteken a Központi Bizottság székházában fogad­ta Eduard Sevardnadzét, az SZKP KB Politikai Bizottsá­gának póttagját, Grúzia Kommunista Pártja Közpon­ti Bizottságának első titkárát, a Szovjetunió Legfelsőbb Ta­nácsa hazánkban tartózkodó küldöttségének vezetőjét. A meleg, baráti légkörű talál­kozón részt vett Apró Antal, az országgyűlés elnöke. Je­len volt Vlagyimir Pavlov, a ten is indokolttá és lehetővé teszi az eddigi gyakorlat mó-< dosítását. A bér- és munka­ügyek új központi állami irá­nyító szerve, az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal létre­hozása elsősorban azt a célt szolgálja, hogy a kormányza­ti munkában tovább egysze­rűsödjék az ügyintézés, s olyan szervezeti keretek áll­janak rendelkezésére, ame­lyek között kisebb létszám­mal is hatékonyában ellát­hatók az irányítási teendők. A hivatal foglalkozik a bérrendszer és a bérszabályo­zás fejlesztésével, a maga­sabb szintű munkaügyi jog­szabályok előkészítésével és egyéb hatósági feladatokkal, összehangolja és ellenőrzi a tanácsi, területi bér- és munkaügyi tevékenységet. Közreműködik foglalkozta­táspolitikai és munkaerő­gazdálkodási feladatok előké­szítésében és elvégzi a vég­rehajtás összehangolásának kormányzati teendőit. A dolgozókat érintő bér- és munkaügyi intézkedések elő­készítésére, az előkészítés de­ta, ahol a hivatalnok reszke­tett. — Nos hát — szólt a báró, és tenyerével letörölte a sza- kállát. — Most kész vagyok követni önt. Nem baj, hogy meztelen vagyok? Rumata körültekintett, oda­ment a hóhérhoz, és kirázta a kötényéből. — Egyelőre vegye fel ezt — mondta. — Igaza van — felelte a báró, és csípője köré kötöt­te a kötényt. — Mégis kényel­metlen lenne csupaszon be­állítani a bárónéhoz... Kiléptek a cellából. Senki sem merte útjukat állni. — Valamennyiüket pozdor- jává zúzom! — bömbölte a báró. — Elfoglalták a vára­mat, valami Arima atyát ül­tettek belé! Nem tudom, ki­nek az atyja, de a gyerekei — az úristenre esküszöm — ha­marosan árvák lesznek. Kiértek a toronyból. A Ru- matát követő besúgó felbuk­kant előttük, és elvegyült a tömegben. Rumata intett Bu- dahnak, hogy kövesse őket. A kapu előtt úgy szétvált a tö­meg, mintha karddal hasítot­ták volna ketté. Hallani lehe­tett, amint egyesek azt kiabál­ják, hogy megszökött egy fő­benjáró bűnös. A báró a tér közepére ment, és megállt. Sietni kel­lett — Valahol itt volt a lo­vam — mondta a báró. — Hé, ki az ott! Lovat! Az állófánál, ahol a Rend Szovjetunió magyarországi nagykövete. ★ Losonczi Pál, a Magyar Népköztársaság Elnöki Taná­csának elnöke, az MSZMP Politikai Bizottságának tag­ja pénteken hivatalában fo­gadta Eduard Sevardnadzét. A szívélyes, meleg, baráti hangú beszélgetésen jelen volt Péter János, az ország- gyűlés alelnöke, valamint Vlagyimir Pavlov, a Szovjet­unió budapesti nagykövete. mokratizmusának növelésé­re, valamint a kormányzati és az érdekképviseleti szer­vek közötti együttműködés intézményes biztosítására a Minisztertanács a hivatal mellett működő bér- és mun­kaügyi tanács megalakítását határozta el. A tanácsban részt vesznek az érdekelt mi­nisztériumok, a Szakszerve­zetek Országos Tanácsa, a Magyar Kommunista If júsági Szövetség, a szövetkezetek országos szövetségei és a Magyar Kereskedelmi Kama­ra képviselői. A tanács véle­ményt nyilvánít mindazok­ban a kérdésekben, amelye­ket az Állami Bér- és Mun­kaügyi Hivatal a Miniszter- tanács, illetve annak bizott­ságai elé terjeszt. A szociálpolitikai tervek előkészítésével a jövőben az Országos Tervhivatal, az ál­lampolgárokat közvetlenül érintő feladatok végrehajtá­sával a Pénzügy-, az Egész­ségügyi Minisztérium, illetve a SZOT társadalombiztosítá­si főigazgatósága foglalkozik. lovasságának ménjei topog­tak, sürgés-forgás támadt. — Nem azt! — rivallt a báró. — Amazt az almásszür­két! — Az Űr nevében! — kiáll- totta megkésve Rumata. Egy szurtos csuhájú barát ijedten odavezette a lovat a báróhoz. — Állj, állj! — kiáltoztak a toronynál. Dorongos szerzetesek ro­hantak a téren. Rumata kar­dot nyomott a báró markába. — Siessen, báró. — Igen — felelte Pampa. — Mozogni kell. Ez az Arima kifosztja a pincémet. Holnap vagy holnapután várom önt, barátom. A báró vágtába kapta a lo­vát, egyenest a szerzetesek tömegébe száguldott. Az egyik elvágódott, a másik visítozni kezdett, por kavargóit, paták dobogtak a kőlapokon, és a báró eltűnt. Rumata a mel­lékutcába nézett. — Nemes donom, nem gon­dolja, hogy túlságosan sokat enged meg magának? Rumata hátrafordult. Don Reba nézett rá figyelmesen. — Túlságosan sokat? — fe­lelte kérdéssel Rumata. — Én nem ismerem a „túlságosan” szót. És egyáltalán nem ér­tem, miért ne segíthetne az egyik nemes don a másikon, aki bajban van. (Folytatjuk) Hírmagyarázónk írja: / Az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatalról EGYIPTOM Az ellenzék ‘ lefejezése Még szeptember elején kezdődött a belpolitikai vi­har Egyiptomban. Akkor másfél millió embert tartóz­tattak le. Köztük volt a kopt pápa, akinek egy sivatagi kolostorban jelölték ki kény­szerlakhelyét és az Emirek Emirje is, aki viszont a Mu­zulmán Testvériség nevű, fa­natikus szervezet egyik veze­tője. De a letartóztatások nem korlátozódtak a külön­böző vallási csoportokra. Vá­dat emeltek különböző párt­állású újságírók és egyetemi tanárok ellen is. Bűnük a hivatalos indokolás szerint az volt, hogy vallási feszültsé­get szítottak és így veszély­be sodorták a nemzet egysé­gét. Szeptember második felé­ben az egyiptomi vezetés megpróbált nemzetközi hát­teret szőni az „összeesküvés” mögé. Ekkor utasították ki Kairóból a szovjet nagyköve­tet, több munkatársát és egy magyar diplomatát is. Ez a letartóztatási hullám kísér­tetiesen felidézi a Szadat ha­talomra jutását követő éve­ket. Nem sok megfigyelő Az egyik legtekintélyesebb letartóztatott: Mohammed Hasszánéin Heikal, az A1 Ah- tam volt főszerkesztője, Nasszer elnök egykori híve. akadt akkor, aki akár fél évet is jósolt a nagy politi­kus, Nasszer árnyékából elő­lépett utódnak. Általános meglepetésre az átmenetinek hitt vezér ügyesebbnek bi­zonyult ellenfeleinél: rendkí­vüli találékonysággal szá­molt le velük. De az első öt­hat kemény esztendőt a világ feledni látszott, mivel Sza­dat az elmúlt néhány évben egyre békülékenyebbnek mu­tatkozott. A külpolitikában az egyiptom—izraeli különbéke megkötése utalt erre, a bel­politikában pedig az, ahogy a nemzet atyja szerepét ma­gára öltötte. Szadat nyilván abból indult ki, hogy a megszállt terüle­tek visszaszerzése— függet­lenül annak árától — szemé­lyét és politikáját népszerűvé teszi. Azt is bekalkulálta, hogy a Szuezi-csatorna meg­nyitása, illetve az olajkutak visszaszerzése az ország be­vételeit jelentős módon meg­növeli. Kétségtelen, hogy az elnök az egyiptomi társada­lom bizonyos köreiben való­ban népszerű. Mindenekelőtt a burzsoázia állt mögé, tel­jes súlyával támogatva a nyugati nyitást, a tőkés vi­szonyok visszacsempészését, s ezzel párhuzamosan a szo­Szadat elnök heves hangú TV-beszédében jelentette be a letartóztatásokat cialista világgal való kapcso­latok befagyasztását. A tár­sadalom más, igen jelentős csoportjai azonban elutasí­tották és elutasítják Szadat politikáját. A különbéke ugyanis rendkívül súlyosan érinti Egyiptom pozícióit az arab világban, a nyugati nyitás pedig a Szadat hata­lomra jutásának első idősza­kában megerősített iszlám körök gyengítését jelenti: a fanatikus mohamedánok ezért elutasítják azt. Ha egé­szen más okok miatt, de az a progresszív erő is szemben áll Szadattal, amely a balol­dali Nemzeti Haladó Párt körül tömörül. A Muzulmán Testvéreknek a szadati rezsim elleni táma­dása többször a keresztény kopt lakosság elleni fellépés formáját öltötte, s ez időn­ként tényleg összecsapások­hoz vezetett. A kopt-moha­medán ellentét tehát jó ürügy volt; Szadat számára, a belső rendcsináláshoz, egy­fajta belpolitikai tisztogatás­hoz. De hogy a vallási fe­szültségkeltéssel kapcsolatos vádaskodás valóban csak ürügy volt, azt világosan jel­zi : a letartóztatottak köre messze túlnőtt a vallásos el­lenzéken. Amióta Szadat ha­talmát megerősítette, csak akkor került sor ilyen bel­politikai tisztogatásra, amikor elfogytak a közel-keleti ren­dezésnek az egyiptomi asztal­ra szórt morzsái, s egyre érezhetőbbé vált az árak és a munkanélküliség növekvé­se. Szadat azonban az ellen­zék „lefejezése” ellenére ne­héz helyzetben van. Az arab világ még mindig összefüg­gést lát aközött, hogy Sza­dat és Begin közvetlenül az iraki atomreaktor lerombolása előtt találkozott. Érezhető az is, hogy a reagani politiká­ban a közel-keleti kérdés hátrább szorult. Egy helyben topognak a palesztin autonó­miatárgyalások, ugyanakkor a gazdasági problémák me­gint élesebbek, fájdalmasab­bak. Nincsenek tehát olyan külső események, fordulatok, amelyek lekötnék, elterelnék az emberek figyelmét. S a kairói utca megmozdulásának legkönnyebben úgy lehet ele­jét venni, ha Szadat áruló­kat, összeesküvőket, vagyis ellenséget mutat fel: hazaia­kat és természetesen külföl­dieket is. Ez Egyiptomban még mindig bevált, Szadat ezért most újra megpróbál­ta. .. Ónody György Púja—Waldheim-találkozA Az ENSZ-közgyűlés 36. ülésszakán részt vevő Púja Frigyes külügyminiszter láto­gatást tett Kurt Waldheimnél, a világszervezet főtitkáránál és Iszmat Kittaninál, a köz­gyűlés 36. ülésszakának elnö­kénél. Púja Frigyes ugyan­csak találkozott Silvino Ma­nuel de Luz, a Zöld-foki Köz­társaság és Sah Mohammed Doszt, az Afgán Demokratikus Köztársaság külügyminiszte­rével és megbeszélést folyta­tott velük a nemzetközi élet és a kétoldalú kapcsolatok kérdéseiről. A magyar kül­ügyminisztert e találkozókra elkísérte Rácz Pál nagykövet, Magyarország állandó ENSZ- képviselője.

Next

/
Thumbnails
Contents