Kelet-Magyarország, 1981. szeptember (41. évfolyam, 203-229. szám)
1981-09-24 / 224. szám
4 KELET-MAGYARORSZÁG 1981.-szeptember 24, Napi külpolitikai kommentár Józanság és felelősségtudat A z ENSZ-közgyűlés ülésszaka mindig híven tükrözi a világ változásait. Így van ez most is, a 36. ülésszakon már az első napokban kitűnt: mely országok tartoznak a józanság és felelősségtudat táborához és melyek foglalkoznak szinte kizárólag a felelősség áthárításának kísérleteivel. A nemzetközi közvélemény természetesen a legnagyobb érdeklődéssel a Szovjetunió és az Egyesült Államok külügyminisztereinek felszólalását várta. A két beszéd csaknem valamennyi vonatkozásban egymás szöges ’ellentétének minősíthető. „Alexander Haig külügyminiszter — jelentette ki az egyik legnagyobb amerikai televíziós hálózat, a CBS kommentátora — egyszerűen nem vett tudomást a világpolitika fő kérdéseiről.” Andrej Gromiko, a szovjet diplomácia vezetője ezzel szemben következetesen sorra vette a jelenlegi bonyolult világhelyzet szinte minden elemét. Ha- iggel ellentétben, akinek beszédéből szinte sütött az ENSZ lebecsülése, a Szovjetunió külügyminisztere a világszervezet jelentőségének kijáró tisztelettel számolt be a nemzetek fórumán mindarról, ami nyugtalanítja az emberiséget. Gromiko élesen bírálta azokat, akik azt állítják, hogy a békénél vannak fontosabb dolgok, akik a tűzzel játszanak. Azokat, akik számára ha valami nem tetszik, egyszerűen „szovjet beavatkozás” vádját harsogják, miközben Kubától Lengyelországig és Kambodzsától Líbiáig gátlástalanul beavatkoznak más országok belügyeibe. „Washingtonnak — mondotta Gromiko mintegy e magatartás modelljeként — nem tetszik a szocialista Kuba. De fel lehet tenni a kérdést, vajon az Egyesült Államok társadalmi rendszere mindenkinek tetszik-e? ... A békés egymás mellett élés a gyakorlatban éppen azt jelenti, hogy a különböző berendezkedésű országoknak közös érdekek alapján kell közösen cselekedniük a nemzetközi feszültség enyhítéséért, a népek közötti barátság és együttműködés ápolásáért. Sajnos, az Egyesült Államok jelenlegi vezetése ezzel éppen ellentétes irányban halad — sok tekintetben visz- szafelé, a hidegháború or- szágútján. Ezzel kapcsolatban a szovjet külügyminiszter megállapította: a Szovjetunió „bekerítése és visszaszorítása”, a világhatalmi célok szolgálatában gőzerővel fejlesztett támaszpontrendszer, a fegyverkezési hajsza fokozása, annak enyhítése Andrej Gromiko szovjet külügyminiszter az ENSZ közgyűlésén beszédét mondja. (Kelet-Magyarország telefotó) helyett, a nemzetközi kapcsolatok történetében párját ritkító gyalázkodó propaganda — ez a mai washingtoni politika lényege. Hangsúlyozta, hogy a Szovjetunió semmiféle követelésre nem adja fel érdekeinek jogos védelmét, ugyanakkor nem keresi a konfrontációt az USA-val, amellyel továbbra is normális kapcsolatokra, párbeszédre törekszik. D e természetesen nem minden áron. Nem lehet egyszerre békéről beszélni és új meg új fegyvereket dobni a mérleg serpenyőjébe, amerikai—kínai katonai együttműködést kiépíteni és ebbe Japánfei! bevonni. Az enyhüléshez a párbeszéd folytatása szükséges, ehhez viszont konstruktív lépések kellenek. Ilyen lépés lehet egy olyan nyilatkozat elfogadása, amely kimondja: az emberiséggel szembeni legsúlyosabb bűnt követik el azok az államok és államférfiak, amelyek és akik elsőként alkalmaznak nukleáris fegyvert. A nemzetközi feszültség enyhülését segíthetné a SALT-megállapodás amerikai ratifikálása, a neutronfegyverről és az európai rakétatelepítésekről szóló döntések tárgyalásos felülvizsgálása, frontáttörés elérése a bécsi haderőcsökkentési tárgyalásokon. pozitív rendezési erőfeszítések a Közel- és Távol-Keleten és így tovább. „Mindent meg kell tenni annak biztosítására, hogy a huszadik század hátralévő két évtizedében a népek békében élhessenek” — mondotta a szovjet külügyminiszter. Attól, mennyire fogadják meg ezt a felhívást a többi érdekelt hatalmak, a világ sorsa, az emberiség jövője függ. Harmat Endre (Folytatás az 1. oldalról) a termelőszövetkezetben végzett munkája mellett jut ideje, energiája a háztáji gazdaságban való tevékenységre, s ebbe besegítenek a csaldáta- gok is. A háztájiból ellátják önmagukat, de jut piacra is, s ezzel kiegészítik a tsz-ből származó családi jövedelmet. Végül a vendégek megismerkedtek a szövetkezet baromfi - feldolgozó üzemének tevékenységével. Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára szerdán a Központi Bizottság székházában megbeszélést folytatott Moamer el- Kadhafi ezredessel, a líbiai forradalom vezetőjével. A szívélyes, baráti légkörű találkozón részletesen áttekintették a nemzetközi helyzet időszerű kérdéseit, különös tekintettel a közel- keleti térség problémáira, és átfogó eszmecserét folytattak a két ország jól fejlődő kapcsolatairól, nagy figyelmet szentelve a kölcsönösen gyümölcsöző gazdasági együttműködés bővítésének lehetőségeire.. Moamer el-Kadhafi ezredes, a Szolnok megyei zagyvarékasi termelőszövetkezetben. Magyar—mongol tárgyalások f A parlamentben szerdán, plenáris üléssel megkezdte munkáját a magyar—mongol gazdasági és műszaki-tudományos együttműködési kormányközi bizottság 15. ülésszaka. A tárgyalásokat Bor- bándi János miniszterelnökhelyettes és Tümenbajarin Ragcsa, a Mongol Népköztársaság minisztertanácsának első elnökhelyettese, a bizottság társelnökei vezetik. Az ülésszak programja szerint egyebek között áttekintik a két ország gazdasági kapcsolatainak alakulását, feltárják az együttműködés bővítésének újabb, kölcsönösen előnyös lehetőségeit, valamint megvizsgálják azokat a javaslatokat, amelyek megvalósításával a műszaki és tudományos kapcsolatok elmélyítését és kiszélesítését segítik. DÁNIA ÉS MAGYARORSZÁG 1. Lehetőségek és korlátok Dániában az idén váratlanul korán, már szeptember közepén beköszöntött az ősz; a sűrű esők kezdik megritkítani a turisták sorait. Díszes tűzijátékkal bezárta kapuit Koppenhága szuper-vidámparkja, a Tivoli, amelyet szinte egyetlen külföldi sem mulaszt el meglátogatni,, s fázósan néz a tenger felé az Andersen híres mesealakját idéző sellőlányka szobra. A kis skandináv állam politikai élete viszont épp ilyentájt élénkül meg. Ismét ülésezik a parlament, heves viták zajlanak fegyverkezésiköltségvetési kérdésekről. Megnő a diplomáciai forgalom is. Az újságírót, aki Lázár György miniszterelnök látogatása kapcsán a két ország viszonyáról, Dánia helyzetéről érdeklődött Koppenhágában, minden intézménynél, minisztériumban készségesen fogadták, tájékoztatták. Kezdjük az alaptényezőknél: az ötmilliós népességű, többszáz szigetből álló Dánia egyaránt tagja a NATO-nak és a Közös Piacnak. Nemcsak Európában, de a világon is az egyik legmagasabb élet- színvonallal dicsekedhet, annak ellenére, hogy ásványkincse igen kevés. Hagyományosan fejlett mezőgazdasága mellé régóta felzárkóztak az ipar korszerű ágazatai is. — A fejlettség, a jólétmégsem jelenti a problémák hiányát — figyelmeztetett rögtön Klaus Otto Kapel, a Külügyminisztérium osztály- vezetője. Hazánk számára is ismerős gondokat sorol: az energiaszegénység miatt Dániának ugyancsak meg kell küzdenie például a szerkezet- váltás nehézségeivel. A költségvetési deficit hosszú évek óta kölcsönök felvételére kényszeríti az országot. Ennek csökkentése, az import- fedezet biztosítása, az olajszámla kifizetése, a cserearányromlás megállítása csak a kivitel állandó fokozásával képzelhető el. Ez pedig a mai viszonyok közt nem túl könnyű. — Magyarország is érdekelt exportja bővítésében — vetem köbe. — Hogy függ ez össze Dánia közös piaci tagságával? — Nem hiszem, hogy közös piaci tagságunk jelentős korlátot jelentene. Az EGK néhány fennálló korlátozása csak kereskedelmünk kis részét érinti. A mezőgazdasági termékeknél, húskészítményeknél pedig, ahol ez Magyarországot erősebben sújthatja, dán behozatal alig jöhet szóba. Hasonlóan érvelt a minisztérium két másik magas ranKelet mesés hangulatát idézi a főváros szuper vidámparkja, a Tivoli. gú diplomatája, Oie Koch osztályvezető és Jorgen Thanning kereskedelmi tanácsos is, hozzátéve: a kvótákat minden évben emelik, noha a magyar fél néha a jelenlegieket sem használja ki. Tény, hogy kereskedelmi forgalmunk kiegyensúlyozott, ám meglehetősen szerény mértékű, növelésére számos kihasználatlan lehetőség van. (Az elmúlt évben egyébként 52 millió dollár értékű árut hoztunk be, s majd 43 milliónyit vittünk ki. A dán export főként mezőgazdasági és élelmiszeripari termékekből, gépekből, elektromos berendezésekből' és műszerekből áll. Magyarország pedig vas- és acélárut, ruházati cikkeket, textiliát és vegyi anyagokat szállít.) — Visszatekintve megállapítható: jelentős állomás volt az 1976-ban kötött gazdasági megállapodás. Ez egy évtizedre olyan keretet adott, amit a konkrét üzleti terveket rendszeresen megtárgyaló vegyesbizottságoknak kell megtölteniük tartalommal. Szaporodnak a kölcsönös akciók, rendezvények. Nagy sikere volt például a tavasszal tartott Magyar Hétnek. — Igaz — figyelmeztetett a Re- reskedelmi Kamarában egy másik szakértő, Oie Christoffersen titkár — nem elég az egyszeri akció, a kampányokat mindennapos, gondos munkának kell követnie. — Helyesnek tartjuk a magyar vállalatok törekvését a fokozott rugalmasságra. Annál már csak a minőség fontosabb. Nem szabad elfelejteni: egy olyan nyitott piacon, mint Dánia, igen kemény verseny uralkodik, s csak a legkiválóbb termékeknek van esélyük sikerre. Egy szint után lehetőség lenne közös, harmadik piacon történő fellépésre is, de egyelőre reálisabb a kétoldalú együttműködés kialakítása. Most egyébként mintegy húsz kooperációs szerződésünk van érvényben — mondta Koch és Thanning úr. Az egyik tavaly megkötött szerződésnek valószínűleg széleskörű visszhangja támad nálunk: 1982-től a dán Tuborg cég licence alapján készült sör kerül forgalomba Magyarországon. A koppenhágai „ányaüzem” nemcsak az elmaradhatatlan, s bőséges kóstoló miatt maradt emlékezetes élmény. A házigazdák nem tagadják a reklámszándékot, sőt büszkék ráta gyár a sörkészítés folyamataival, érdekességeivel is megismertet minden látogatót. A magyar—dán megállapodást jelentősnek tartják — bár jövőre még csak tízmillió üvegre szól —, hiszen hazánk az első KGST tagország, amellyel ilyen, mindkét fél számára hasznos „söralkú” létrejön. (Tegyük hozzá: a Tuborg több mint 120 országba exportál, s tízben licence alapján, szigorú minőségi ellenőrzés mellett folyik a gyártás.) Gyári kalauzom egy jóta- náccsai búcsúzott: a borral ellentétben a sört nem érdemes tárolni, érlelni — meg kell inni minél hamarabb! íme, egy terület, ahol valószínűleg máris tökéletes a dán—magyar egyetértés ... Következik 2. A párbeszéd folytatásáért. Szegő Gábor Arkagyij Sztrugackij Borisz Sztrugackij: Nehéz istennek lenni 45. — Tizenhatos szám, dón Rumata, Kazánkovácsok utcája nyolc alatti lakos, a Renddel szembeni különleges érdemeiért őei...,ienciája külön elismerésére méltatik, és szíveskedjék átvenni a Bu- dab doktor szabadon bocsátásáról szóló parancsot, akivel saját belátása szerint cselekedhet — lásd: hatos — ti- zenhetes — tizenegyes lap. A hivatalnok nyomban kihúzta ezt a lapot a lajstromok alól, és átnyújtotta Ru- matának. — A sárga ajtón át az első emeletre, hatos ajtó, egyenesen a folyosón jobbra, majd balra — közölte. — Kérem a következőt... Ttumata megnézte a lapot Nem a Budah doktor szabadon bocsátására vonatkozó parancs volt, hanem erre kaphatott belépési engedélyt a kancellária ötödik, különleges ügyosztályára, ahol a titkos ügyek titkárságának szóló utasítást kellett átvennie. — Mit adtál nekem, tök- fiikó? — kérdezte Rumata. — Hol a parancs? — A sárga ajtón át az első emeletre, hatos ajtó, egyenesen a folyosón jobbra, majd balra — ismételte a hivatalnok. — Azt kérdem, hol a parancs?! — rivallt rá Rumata. — Nem tudom... nem tudom ... Kérem a következőt! Rumata füle fölött szuszo- gás hallatszott. Félrehúzódott. Üjra dón Pytha furako- dott az asztalhoz. — Nem megy rá — mondta nyafogva. A hivatalnok ködös tekintettel nézett rá. — Neve? Rangja? — kérdezte. — Nem megy rá — mondta ismét dón Pytha, s a karperecét rángatta, amely három vaskos ujjára is alig ment fel. — Nem megy rá — düny- nyögte a hivatalnok, és hirtelen magához húzta az asztal jobb oldalán fekvő vastag könyvet. Baljós külseje volt — zsírpecsétes, fekete kötésű. Don Pytha néhány pillanatig meghökkenve nézte, aztán egyszerre sarkon fordult, és szó nélkül a kijárat felé igyekezett. Rumata megkerülte az asztalt, mindkét kezét a karpereces ládába mélyesztette, felmarkolt, amennyit tudott, s odább állt. — Hé, hé — szólt rá kifejezéstelen hangon a hivatalnok. — A jogosítványt! — Az .Ür nevében — felelte sokatmondóan Rumata. A hivatalnok és Tibak testvér egy emberként felállt: „Az Ö nevében.” Rumata kilépett a kancelláriából, lassan a Vidám Torony felé tartott, s útközben rákattintgatta bal kezére a karpereceket. Kiderült, hogy kilenc van, bal csuklójára pedig csak öt fért rá. A többi négyet a jobb kezére kapcsolta. Rumata a kapuhoz törtetett, ráripakodott az útját álló őrre, áthaladt az udvaron, majd a csúszós, csorba lépcsőfokokon lefelé ereszkedett a kormozó fáklyákkal megvilágított félhomályba. Itt volt a hajdani koronavédelmi minisztérium legrejtettebb zuga, a királyi börtön a vizsgálati cellákkal. A boltíves folyosókon tízlépésenként bűzös fáklya állt ki a falban levő rozsdás mélyedésből. A folyosó tele volt emberrel. Tolakodtak, futkostak, vezényszavakat harsogtak ... Reteszek csikorogtak, ajtók csapódtak, valakit vertek, s az illető jajveszé- kelt, valakit vonszoltak, és az kapálózott, valakit egy amúgy is zsúfolt cellába tusz- korefk, valakit megpróbáltak kirángatni a cellából, de a fogoly éktelenül ordított. A szembejövő szerzetesek arca bősz ügybuzgalmat árult el. Mindenki sietett, mindenki fontos államügyekben járt. Rumata jól kinyitotta a szemét, s ráérősen rótta a folyosókat. Az alsó szinteken nem volt olyan nyüzsgés. Itt a Hazafias Iskola végzős növendékei vizsgáztak. Félmeztelen, bőrkötényes kamaszok álltak csoportosan a kínzókamrák ajtajai előtt, a mocskos kézikönyveket lapozgatták, és időnként inni' mentek a nagy víztartályhoz, amelyről bögre lógott. A cellákból iszonyú ordítás, ütések zaja hallatszott, égett szag áradt. És micsoda beszélgetés folyt az ajtók előtt! — A csonttörőnek van fölül egy olyan csavarja, az eltört. Hát én tehetek róla? Ő meg kiebrudalt. — Jó volna megtudni, ki fog verni, talán valamelyik társunk. — Röhej, testvérek! Bemegyek, nézem, ki van ott megbilincselve? Vörös Fika, a mészáros a mi utcánkból, aki részegen folyton a fülemet cibálta. No, jól vigyázz, gondolom, most majd én szórakozom el veled... Nézzétek, barátaim, nézzétek, gondolta Rumata, miközben lassan forgatta a fejét. Ez nem elmélet. Ezt még senki sem látta az emberek közül. Nézzétek, hallgassátok, vegyétek filmre a távolban ... Figyeljétek ezeket a fiatal, bárgyú, mindenféle bestiális kegyetlenséghez hozzászokott pofákat, de ne fintorítsátok az orrotokat, hiszen a ti őseitek sem voltak különbek... No, nekem ennyi elég, gondolta Rumata. Már nekikészülődött, hogy elkapja egy arra szaladó barát csuháját, akkor azonban észrevett egyszerre hármat. Bottal csépeltek egy hóhért, nyílván a hanyagsága miatt. — Az Ür nevében — mondta Rumata halkan, s megcsörrentette a karperecéit. A szerzetesek leeresztették botjukat, és szemügyre vették. — Az Ö nevében — válaszolt a legmagasabb. — Nos, atyák — mondta Rumata —, kísérjetek a folyosófelügyelőhöz. A szerzetesek összenéztek. — De mit akarsz tőle? — kérdezte a magas barát. Rumata szótlanul eléje tartotta az írást. (Folytatjuk'
