Kelet-Magyarország, 1981. szeptember (41. évfolyam, 203-229. szám)
1981-09-20 / 221. szám
1981. szeptember 20'. Q Hogyan került vaskó József az együttesbe? Annak külön története van. Kijelölték. Az egyik tanóra után magyartanára harmadmagával elküldte az esti próbára, „önkéntes jelentkezőként” így az utcáról egyből a nagy csoportba került 1976 februárjában. A párok mögött a terem végében, a balerinák korlátjára emlékeztető alkalmatosság mellett kezdte. — Akkoriban az együttesben a „törzstagoknak” még nagy volt a tekintélye, örültünk, ha a próbákon egy- egy lépésünket kijavították, megmutatták, hogyan kell járni. A „pótlékba”, az alkalmankénti beugrók közé bekerülni már elismerést jelentett. A tekintélyt adó tánctudás nemes belső versengésre ösztönzött. Mindenki hajtott, hogy a „regi bent- állók” közé kerülhessen. Az utolsó nagy gárdaváltás óta ez a belső rend megszűnt. A személyes kapcsolatok vékonyabbak, nem ismerjük eléggé egymást. S az új tagok nem mindig veszik jó néven a segítő szándékot. Vaskó József a 107-es szakmunkásképzőben szabadult fel gumiipari szakmunkásként. Két éve a nyíregyházi gumigyár kísérleti üzemében dolgozik. Rendszeresen jár a táncpróbákra, az együttes egyik oszlopos tagja. — A kitartó munka legszebb jutalma, ha a közönségnek tetszik a táncunk. Akkor igazi az örömünk, ha érezzük: jó formában vagyunk, együtt a csapat, és a műsorunk végén felzúg a taps. A továbblépéshez ez ad önbizalmat. És a végeredmény: Hajlikázó a színpadon. — A tánc hozott össze bennünket. Kecsesen hajlik a láb, csípőn a kéz, perdül a szoknya. — A Nyírség tánccsoportban kezdtem táncolni, ott ismerkedtem meg a férjemGyermekkortól A mosoly valahol mindig ott bujkál Hudák Ilona arcán. Még a próbák legkomolyabb, legfárasztóbb pillanataiban is. A Vasvári Pál Gimnáziumiban érettségizett, két éve a jósavá- rosi klubkönyvtár népművelője. Jelenleg a nyíregyházi tanárképző főiskola népművelés—történelem szakos levelező hallgatója és az egyik néptánc gyerek- csoport vezetője. — Huszonöt ötödik, hatodik osztályos tőlem tanulja meg az első tánclépéseket, majd adom tovább -őket Dede Zoltán kezei alá. A legtehetségesebbek, a legkitartóbbak bekerülnek az együttesbe. Az utánpótlás jelenti a Szabolcs-Volán jövőjét. A jövőt formálni pedig nagyon szép. Hetente harminc óra a túlórája. A késő estébe nyúló, a hétvégét „felfaló” kulturális rendezvények, a gyermekcsoport adta elfoglaltságok mind a szabad időből csípnek le. — A Szabolcs-Volán tánc- együttes ügyes-bajos dolgaira — külföldi út előtt útlevelek intézése, ruhavarratás, -javítás — is időt kell szakítani a nap 24 órájából. Ezek apró, látványosnak nem mondható teendők. Ám nélkülük mégsem születhetne meg a tánc. A házi koreográfus A régiek közül többen dolgoztak, dolgoznak főhivatású táncosként világjáró együttesekben, másokat meg éppen hiába csábítottak hasonlóra. A legjobban talán Dede Zoltán néptáncművész példája érzékelteti, honnan indul és hová érkezhet, akit életreszóló szerelem köt a tánchoz. Két éve végzett Budapesten a hivatásos balett- és néptáncosokat képző intézetben. — Ügy gondoltam, visz- szajövök oda, ahol kezdtem. Felajánlottak előbb egy csoportot, de szívesebben vettem, hogy egy nagy tapasztalaté, ■ szakember mellett dolgozhatok. Főállásban népművelő vagyok, a tánc- együttesben pedig nagy örömmel vállaltam el Dala- nics György mellett ’az asz- szisztens feladatát... így kezdődött, aztán folytatódott azzal, hogy átvette az első utánpótlás csoportot, tanított szaktáborban, foglalkozott a megyén belül és túl néhány együttessel, legújabban pedig koreográfusként jelentkezett. A Mezőségi táncokat a Szabolcs-Volán lábára készítette, s először a nyári gálaműsoron mutatták be. — A tánc mindent kifejez és minden más kifejezési formától eltér. A néptáncnál pedig az a csodálatos, hogy ma is él, s ezért nagyon fontos a gyűjtés. A legjellemzőbb jegye, hogy az egyén ritmikai készsége, zenei és mozgáskultúrája a színpadi táncokban mint k^össégi művészet jejenik meg — és »ezért szép. Sajnos, sokan ripacskodásnak tartják, ezért nagyon nehéz a mi dolgunk. Nehéz a fiatalok közül új tagokat toborozni, mert inkább a diszkóba mennek. Ha pedig itt már megszerették, akkor úgy érzik, nincs meg a néptáncnak az a társadalmi megbecsülése, amit érdemelne. Én eddig is és ezután is ezért szeretnék dolgozni... A bátyja vitte táncba, illetve az együttesbe 1970-ben az akkor alig hétesztendős Huszárszki Juditot. Rendszeresen járt a próbákra, fellépésekre. Figyelte, hogyan csinálják a nagyok. Az utánpótlásba került, barátnő is hamar akadt, aki a tánctanulásban segített'. — Az első fellépésre — 1973. szeptember 25-re — ma is pontosan emlékszem. — Addigra elmúlt a félszegségem. A „Szépen úszik a vadkacsa a vízen” kezdetű dalra táncoltunk, talán a lépéseket most is el tudnám járni. Nagyon begyakoroltuk. Vannak táncok, például a hajlikázó is, melyek szinte kitörölhetetlenül bennük vannak. 1976 tavaszán került a nagy együttesbe. Az idén érettségizik a nyíregyházi Kossuth Lajos Gimnáziumban. Hároméves táncházvezetői tanfolyamra járt fel minden hónapban egy-egy hét végén Budapestre. Táncrendeket, táncokat tanult, tánctörténeti előadásokat hallgatott. A középiskola miatt végül is abbahagyta. — Alaposan „megfertőzött” a táncszeretet. Amíg férjhez nem megyek, szeretnék az együttesben maradni. Addig talán nekem is sikerül új tagokat táncba „csalni.” Kezei alatt a jövő Körtáncot próbálnak a lányok. Táncból házasság mel. ö hívott át a Szaibolcs- Volán táncegyüttesbe. Harsan az utasítás, megszakad a zeneszó. A gyakorolt táncmotívumot elölről kezdik. — Hetente háromszor három óra próba-, s évente a negyven-ötven fellépés! Volt időnk kiismerni egymást összeházasodtunk. A nyár végén a férj, Balogh Gyula másfél évre „megvált” az együttestől: bevonult katonának. A feleség, Baloghné Cselószki Edit úgy tervezi, hogy első gyermeke jöveteléig marad a táncosokkal. Utána „szegre akasztja” a bőszoknyát, a csizmát. A munka, a gyermeknevelés mellett nem jutna idő a táncra. Mert a tánc lemondással is jár. A hosszabb turnék a KPM Autófelügyelet programozójának így is gyakran felduzzasztják a hivatali teendőit Műszaki vizsgára sorolja be az autókat, mindig sok az ügyfél. Estin szeretett volna leérettségizni, de egy időre kénytelen letenni erről. „A jó partner fontos. Persze nemcsak a férjemmel szeretek, tudok táncolni. De talán azok a táncok a legkedvesebbek, melyekben ketten vagyunk egy pár.” Krónika A Szabolcs-Volán táncegyüttes tizennyolc éve működik. Fenntartójuk az SZMT Móricz Zsigmond Művelődési Háza, illetve a Volán 5. számú Vállalat. Legmagasabb minősítésük: arany 11. fokozat. Állandó létszámuk negyven-ötven között van, utánpótlásként a megyeszékhelyen működő csoportokból egy-egy évben háromszáz fiatallal számolnak. Megalakulásuk óta körülbelül ötszázan fordultak meg az együttesben, az átlagos idő, melyet egy-egy táncos itt eltöltött, öt-hat év. Az alapítók közül sokan maradtak tíz évnél tovább is, s alkalomszerűen, felkérésre, ma is szívesen jönnek. Repertoárjukon mintegy ötven tánc szerepel, ebből csaknem húsz olyan, mely csak az ő lábukon él. Legfőbb törekvésük a Szabolcs-szatmári hagyományok ápolása, ezért önálló gyűjtőmunkát Ls végeznek, emellett a nemzetiségiek és a szomszédos népek táncainak bemutatására is vállalkoznak. Legújabban délszláv kólók feldolgozásaival is jelentkeznek. Ismertek a környező országokban. A legelevenebb kapcsolatot az ungvári Junoszty táncegyüttessel alakították ki, velük rendszeresek a csereszereplések. Több nemzetközi feszti- - válón vettek részt, például Spanyolországban, Belgiumban, s mikor e sorokat írjuk : Franciaországban. Mire ez a cikk megjelenik, éppen megérkeznek Dijonból, ahonnan ötven együttes viszi szét a világ minden tájára nevüket, hírüket. Az oldalt írta: BARAKSÓ ERZSÉBET, RESZLER GABOR Fényképezte: gaAl béla A kincses- bánya Szabolcs-Szatmári .tartja > szakirodalom hazánk legrészletesebbén kutatott területének a táncfolklór szempontjából. Ezernél több táncváltozatot rögzítettek, tudományos feldolgozásra 20 000 méter filmet forgattak Itt. Mondják gazdag hagyományokat őrző vidéknek a szakemberek, nevezik _ kincsesbányának a gyűjtők. Nem véletlen, hogy Itt éltek a leghosszabb ideig tisztán az eredeti motívumok, hiszen a zárt faluközösségek alkalmat adtak a hagyományos paraszti táncélet formáinak fennmaradására. Híres táncalkalmak voltak a bálok, aztán a közös munkákhoz, a dörzsölöhöz, a fosztóhoz, a lekvárfözéshez, a fonóhoz járuló mulatságok. Négyféle táncot Jegyeznek Szatmárból, Beregböl és á Nyírségből, az északkeleti táncdialektus részeként, hazánk legértékesebb táncai között. A pásztortáncot és botolót, ennek is szóló és páros változatát; aztán a verbunkot, különösképpen az ecsedit; a Felső-Tisza-vidéki csárdást, annak csendes, csárdás és ugrós tételeivel — Ide tartozik például a kállai kettős —; valamint az archaikus — magányos és páros — cigánytáncokat. Jó érzés azt tudni, hogy az idős adatközlők nem vitték magukkal a sírba tudományukat. Bár bizonyosan van, ami elveszett, s olyan Is, amit most, a 24. órában még megmenthetünk és kötelességünk megmenteni! Bemelegítő futás indulj! Egy, kettő... Megkezdődik a próba Esté hat őrá. A próbáról elkésni nem lehet, sőt, illik annyival korábban érkezni, hogy az első vezényszóra szabályszerű legyen az öltözék. A lányok szoknyája alatt tomamez és fekete harisnyanadrág, a hajuk lófarokba kötve. A fiúk trikót húznak és rövidnadrágot, s szinte mindenki csizmában kezdi a bemelegítést. Dala- nics György művészeti vezető megadja a jelt és azzal megkezdődik a próba. Az első a körbenfutás, azt követik a gimnasztikái gyakorlatok. Minden izmot megdolgoztatnak. Katonás a rend, szigorú a fegyelem, mindenki tudja: attól függ a produkció sikere, ahogyan ki-ki egyenként részt vállal a közös munkából. A bemelegítő gyakorlatok erőssége próbaként változó, mindig a célhoz igazítva. Ennek végeztével Dede Zoltán áll be a kör közepére és megmutatja az első lépéseket. Egy ütem a betanító asz- szisztensé, egy a csoporté. Mint kérdés és felelet. Előbb a lányok kapnak rövid pihenőt, addig a fiúkkal külön- külön gyakoroltatja a mozdulatokat. Ha valami elakad, ha a láb nem elég fürge, ha az ugrás nem elég magas, ha a fordulat nem elég gyors, ha a test íve nem harmonizál a ritmussal, akkor kezdődik minden élőiről. Ugyanígy a lányoknál. S nekik mindezekhez hozzá kell még adniuk a bájt, a kellemet, és mosolyogni, mosolyogni. Aki a kemény munkát kívülről nézi, aki a próbának csak egy részét is látja, csodálattal adózik a tánc születésének. Mert ezek a fiatalok többnyire mindenféle szórakozásról lemondanak, hiszen a hét három délután- ját-estéjét a próbák igénylik. Munka, vagy tanítás után, műszak előtt, vagy után összeáll egy csapat fii atal, s az unalomig újra- és újraismételt lépésekkel, valamiféle megszállottsággal, kitartással és végtelen türelemmel, megfeszített erővel dolgozik azért, hogy e küzdelem végeredményével másokat megörvendeztessen. Bennünket, akiknek nem szabad észrevennünk a színpadon látható produkcióból, hogy ezért hány órát, hetet, hónapot kínlódtak. A tánc születése IfMÜn KDI3EDEJE3QI K| VASÁRNAP! MELLÉKLET Korláttól a színpadra
