Kelet-Magyarország, 1981. szeptember (41. évfolyam, 203-229. szám)

1981-09-20 / 221. szám

1981. szeptember 20. KELET-MAGYARORSZÁG 3 HOGYAN ÉLNEK? Pedagógusok Szabolcsban HELYZETKÉP készült a közelmúltban a megye pe­dagógus ellátottságáról, a nevelők fizetési, lakáskörül­ményeiről, az élet- és mun­kakörülmények alakulásáról. Az 1972-es oktatáspolitikai párthatározat óta eltelt idő­szakra jellemző, hogy vala­mennyi iskolatípusban gya­rapodott a pedagógusok szá­ma, szakmai felkészültsége. Javult a szakrendszerű okta­tás aránya, a szakos ellátott­ság, lényegesen csökkent a képesítéssel nem rendelke­zők száma. Nem új felismerés, hogy az eredményes iskolai előmene­telt az óvodákban szükséges megalapozni. Ez egyre sür­getőbbé válik megyénkben is, ahol a 322 óvodában 1777 óvónő dolgozik. Közismert, hogy a legtöbb képesítés nél­külit az óvodákban alkal­mazzák. Ez a korábbi évek­ben elérte a 18—20 százalé­kot is. A megszervezett me­gyei középfokú képzés, a ta­nárképző főiskola esti tago­zatának létrehozása, vala­mint a hajdúböszörményi óvónőképző intézet — jóvol­tából ez az arány 4,6 száza­lékra csökkent. A számítá­sok szerint a megyében aha- hatodik ötéves terv idősza­kában 380—400 új óvónőre lesz szükség. Az utánpótlást az eddigi képzési rendben oldják meg. A megyei elkép­zelés szerint 1985-ig minde­nütt szakképzett óvónők dol­goznak majd az óvodákban. Gondolni kell azonban arra is; az óvónők 10—15%-a vár­hatóan igénybe veszi majd a gyermekgondozási szabadsá­got, így a hiányzók helyére is képezni kellene egy plusz létszámot... KÜLÖN FIGYELMET szentelt a 72-es oktatáspoli­tikai párthatározat az alapo­zó jellegű általános iskolai oktató-nevelő munkának. Itt az egyenlő esélyek megköze­lítése, megteremtése az egyik fő cél, amely szorosan össze­függ a személyi és tárgyi fel­tételek javításával, a szak- rendszerű oktatás teljessé té­telével. A megye általános iskolái­ban jelenleg 5128 pedagógus tanít, 1500-zal több, mint tíz évvel ezelőtt, miközben a gyermeklétszám 24 ezerrel csökkent. Ez önmagában azt sejtetné, hogy lényegesen jobbak a nevelő-oktató mun­ka körülményei. Ez igaz is, de aránytalanságok is létre­jöttek. Vannak nevelőkkel jól ellátott, közepesen és rosszul ellátott területek. Az új tanévben is csaknem négyszáz álláshelyet hirdet­tek meg a szabolcsi általános iskolák, s egy-két héttel a csengőszó előtt, ötven száza­lékát töltötték be. Az okok között az is közrejátszik, hogy mindössze 30 helyen „kínáltak” lakást az érkező nevelőnek... A megújuló nevelési-okta­tási tervek fő tényezője to­vábbra is a pedagógus, aki szaktudásával, hivatásszere- tetével, az új iránti fogé­konyságával képes megvaló­sítani a legfőbb nevelési-ok­tatási célokat. Tíz évvel ez­előtt az összes iskolai órák­nak mindössze 61 százalékát adta le szakos nevelő, ma pedig ez az arány meghalad­ja a 86 százalékot. Kevés is és sok is a tíz év alatti vál­tozás. Nem arányos a szakos tanárok területi elhelyezke­dése. MI A HELYZET a szak­munkásképzőkben, gimnázi­umokban, szakközépiskolák­ban? Ezekben a megyében összesen 1131 pedagógus dol­gozik. Többségük — 427 a gimnáziumokban, utánuk a szakmunkásképzők követ­keznek, ahol 362, míg a szak- középiskolákban 342 pedagó­gus tanít. Észrevehetően so­kat fejlődtek végzettségben és létszámban is a szakmun­kásképző intézetek, ahol a közismereti tárgyakat, ma már 75—80 százalékban egye­temet végzett, középiskolai tanári képesítéssel rendelke­ző nevelők oktatják. Gond azonban a szakoktatók álta­lános pedagógiai műveltsé­gének nem mindig - megfele­lő színvonala... A megyei helyzetképből nem maradhatnak ki a kere­seti és lakásviszonyok sem. A tanárok, szakoktatók, ne­velőtanárok bérezésében is­kolatípusonként és iskolán­ként is nagy eltérések van­nak. Az átlagos bérek a kö­vetkezők: a Szabolcsban dol­gozó nevelők átlagbére 4381 forint. Ez valóban „nagy át­lag”, mert magában foglalja az óvónő, tanító, általános és középiskolai tanár fizetését. A szakoktató 4455, a nevelő­tanár 5556, az óvónő 3183, a gyermekfelügyelő 2705 forin­tot keres átlagosan. A me­gyei vizsgálódásból az is ki­derül, hogy jelenleg 604 ne­velő — az összes nevelők 6,7 százaléka — nem éri el a rendeletekben rögzített bér­tétel alsó határát. Ezt a me­gyei oktatási szervek 1983-ra, az éves bérfejlesztésekkel, a bérmaradványok jutalmazás­ra fordítható felhasználásá­val, differenciált bérbesoro­lással — szándékoznak ren­dezni. Ehhez azonban az is­kolák rugalmas, okos bérgaz­dálkodása is szükséges .. . MIVEL A PEDAGÓGUS második munkahelye az ott­hona, ahol naponta készül a másnapi órákra, nem mellé­kesek a lakáskörülmények sem. A szabolcsi nevelők többsége — 4880 — családi, társas, szövetkezeti lakásban lakik. Tíz év alatt 1200-an építettek otthont kedvezmé­nyes pedagógus kölcsönnel. A megyében 1422-en laknak szolgálati lakásban, 898-nak van főbérlete, 15-nek társ­bérlete. Kiderült az is; 846 pedagó­gus nem megfelelő lakáskö­rülmények között él, ebből 400-nak nincs lakása. A kép­hez hozzátartozik; a lakással nem rendelkezők egy tekin­télyes része pályakezdő, fia­tal, vagy gyakran vándorló nevelő... A pedagógus szol­gálati lakások száma tovább csökkent, egy részük állaga nem éri el a mai lakáskultú­ra színvonalát. A megnyugtató számok, té­nyek mellett — bőven van tennivaló megyeszerte, hogy tovább javuljanak az élet- és munkakörülmények. Páll Géza A nyugdíj előtt álló Ko­vács az őszi utóidény­re kapott szakszerve­zeti beutalót. A Balaton mellé. Dohogott, morgott, hogy neki semmi nem sike­rül. Aztán hazament, s meg­győzte a feleségét, még ez is jobb a semminél. Hozzátette: jövőre ő lesz a „bezzeg”, aki nem válogat. Csomagoltak, s elmentek. A magyar tenger melletti üdülőben többnyire kovácsok voltak. Összeismerkedtek, az első este kialakultak az ulti­partik, s a feleségek is meg­találták a közös témát. Nap­közben nézték a tavat, s el­képzelték, hogy ebben füröd­ni is lehet. Sétáltak, vastag norvégmintás pulóverekben, átmeneti kabátokban, s ami­kor a nap kisütött, pokrócok alatt fekve azzal áltatták magukat, hogy ez az igazi nap, ez is süt, barnít, mele­gít. Kovács néha elálldogált a pecások mellett. Természete­sen nem fogtak semmit a bo­ton kívül, de ez is esemény volt. Az üdülő kuglijához hi­deg volt, a pingponglabdát a teraszon elfújta a szél, a csó­nakokat Józsi a javító már javítgatta, a vízibicikliket elzárták. Így aztán a horgá­szó optimista bámulása is jólesett. Margitka, a felesége kötö- getett a hallban, miközben megtárgyalták irigykedve Sá­fár Anikó kebleit, Jean Ma- raias izmait. A kulturos, aki nagyon unta már a beutalta­kat, Vámosi-lemezeket raka­tott fel, s délután az Időseb­bek hullámhosszán című mű­Kevesebből többet Lehel rugalmasabban Nem súlyra... N éhány évvel ez­előtt, amikor az egyik, állandóan gyengélkedő, veszteséges rétközi termelőszövet­kezet ügyeit vizsgálták, igencsak sokallták az el­lenőrzők a takarmány­felhasználást. Egy liter tej előállításához nyolc kiló sem volt elég. Tény, hogy az állatte­nyésztésben a felhasz­nált takarmány dekáit számolják már, s ennek alapján bizonyítják, hogy mennyire érdemes ser­Szép őszi nap — Feszített a programunk, tízféle futóműből 1100 dara­bot kérnek egy hónapban — mondja a főmérnök, Szekeres Tamás. — Két hétig nem kap­tunk csövet a csepeli gyárból, azért sűrűsödött össze a mun­ka. Szükség törvényt bont ala­pon minden lehetséges mű­szaki módosítást végrehajtot­tak, csakhogy minél több fu­tóművet adjanak. Az áthidaló megoldások viszont többlet- munkát jelentenek, rontják az anyagfelhasználást. — Pedig jó eredményeink vannak az anyagtakarékos­ságban — említi a főmérnök. — A cső hulladékából például van olyan, amit másutt is fel lehet használni. Ezeket ha­szonvasként eladjuk. Az ap­róbb alkatrészeket szintén a különben hulladékba kerülő anyagból gyártjuk. Ki áll a gép mellett ? Ugyanezt támasztja alá a forgácsoló üzem vezetője, öz János: — A gyáron belül karban­tartásra is készítünk alkatré­szeket. Előbb a hulladékot vizsgáljuk meg, ahol lehet, abból dolgozunk. " Az idei eredményeket bizo­nyítja, hogy az éves anyag­takarékossági tervben 1,3 mil­lió forint felett vállaltak az üzemek, szocialista brigádok, de már az első hét hónapban elérték az egymilliót. A 230 embert foglalkoztató gyáregységben a félszáz em­Az esztergapadon egy más­fél méteres tengely nyújtó­zik. A tömör acél mindkét végét meg kell munkálni. Csapágyak kertinek rá, a vé­gén menet van. — Legalább öt perc a me­netvágás — állítja az eszter­gályos, Szükösdi Ferenc. — De a pontosság a legfonto­sabb. A selejt a gyárnak ez­rekbe kerül, de nekem is jut­na bőven levonás. — Eredetileg csőből készül­nek a tengelyek, azonban nem kaptunk elég anyagot — magyarázza öz János üzem­vezető. így több munkára van szükség, ez többletköltsé­get jelent a gyártásban. Megérzi a vállalat... Látszólag egyedi a példa a MEZŐGÉP nyírbátori gyárá­ban. Üdvözölni lehet azt a ru­galmasságot, amivel a hiány­zó csövek helyett tömör acélt használnak. Csakhogy ők is tudják, hogy ez a kényszer szülte megoldás jobban leköti a gépeket, ezáltal csökkenhet a termelés. Márpedig a válla­lat egésze megérzi, ha náluk nem ütemes a termelés, ugyanis a nyírbátori futómű­veket használják fel a többi gyáregységben a különféle pótkocsik gyártására. A főmérnöki irodában egy­mást érik a telefonok. Előbb Nyírtelekről érdeklődnek, mi­kor jöhetnek az összeszerelt futóművekért, majd Debre­cenből könyörögnek, hogy délután küldik a kocsit, csak legyen meg az ígért két da­rab. Reggel pedig jönnek az újabb szállítmányért. sort kapcsolta be a rádión, ezzel is csillapítván a han­gulatot. A zongorista, aki Lelléről járt át Polskiján, es­ténként, amikor tánc is volt, csupa ósdiságot játszott, unottan, s ha fizettek is ne­ki egy régi slágerért, falsan. Talán a konyha volt az egyetlen, ami nem vett tu­domást a változásokról, itt a régi, jó üzemben és recept szerint főztek. Igaz, a „jó asszony módra” című ételből a gomba kimaradt, de ki tö­rődik ezzel, itt és most lehet spórolni. A szőlő ízlett, a szilva már nem annyira, az idős gyomor nehezen birkó­zik vele. Kovács mindent elköve­tett, hogy feleségének ked­vére tegyen. Táncolt estén­ként behajlós tangót, végig- kibicelte, amíg Margitka a fodrásznál ül, vett egy ko­nyakmeggyet is, amit az asz- szony szeretett. Az utolsó ha­jók egyikével kirándulást is tettek, s bár a fedélzeten iszonyatos hideg volt, de a hajó kürtője fénylett. A ba­dacsonyi bor jólesett, bár a mellé evett süllő éppoly drá­ga volt, mint a szezonban. Az első hét tapasztalatszer­zése után a házaspár betelt az élményekkel. Bele is fá­radtak a sok izgalomba. A semmit nem fogó pecás, a traces a társalgóban, a vélt közös ismerősök megbeszélé­se elveszítette kezdeti vará­zsát. Ekkor jött Kovács nagy ötlete. Sétára hívta a felesé­gét. Margitka nem is szabó- flott. Felvette a tavalyi át­meneti kabátját, a fejére kendőt kötött, s elmaradha­tatlan retiküljét is a karjára akasztotta. Elindultak. Las­san, komótosan, amolyan Ko­vács-módon. A kövesútról hamarosan a sétányra tér­tek, andalogtak. Igazi, szép, őszi nap volt. Az ágyásokban kihívóan sárgállottak a virá­gok, pókszállingó úszott a le­vegőben, s a falevelek puhá­vá tették a nyáron oly ke­mény sétány útjait. Mentek, szótlanul, mint ahogy ez egy harminc éve együtt élő házaspárhoz illik. S egyszercsak Kovács kihúz­za a karját a feleségéből. Jobbjával átöleli az asszonyt, így mennek jó darabig. Az­tán Kovács magához húzza az asszonyt. Így mennek, egymásra borulva. Aztán Ko­vács megcsókolja Margitkát. — Ejnye... — No de Margit... Ezt követően mindennap elmentek sétálni. Először kart karba öltve. A mikor hazamentek, Kovács nem győzött áradozni az ősz szép­ségéről. Margitka munkahe­lyén napokig nem hallottak mást, mint azt: nincs szebb, mint az őszi Balaton. A szakszervezeti titkár mélyet sóhajtott. Biztos volt, hogy két év múlva újra Kovács lesz az őszi soros. Bärget Lajos Az Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalat Nyíregyházán a Fel- szabadulás utcán a napokban BÖNGÉSZDÉ-t nyitott, "i ­tést hizlalni, tehént tar­tani. Aztán, ugyancsak a gazdaságosság jegyében egyre nagyobb szerepet kapnak a melléktermé­kek. Az állattenyésztők tudják, hogy az egyes takarmányok nem azo­nos értékűek. Szükséges azok keverése, megfele­lő tápok adagolása ah­hoz, hogy a kívánt súly- gyarapodást elérjék, a tejtermelést fokozzák. S ekkor már érdemes a számításon is változtat­ni. Mert addig, amíg csak a felhasznált takar­mány súlyát jegyzik és nem tudják, hogy az mi­be került, nem látnak tisztán. Nem véletlen, hogy a nagyüzemekben a szako­sított telepek mellett új­ra felfedezték a majd­hogynem rideg állattar­tást. Itt is számítás dön­tött. Igaz ugyan, hogy a „tehénpalotában” látvá­nyos eredményeket is lehet elérni, azonban en­nek ára van. Az egysze­rűbb körülmények mel­lett a kevesebb bevételt a jóval kevesebb kiadás ellensúlyozza. A megyében a követ­kező években a szarvas- marhatartásnál a nagy­üzemi állatállomány ará­nyának növekedésével számolunk. Nincs re­cept, hogy egy-egy gaz­daságban melyik tartási mód a legjövedelme­zőbb. Pontosabban fo­galmazva csakis a helyi adottságok ismeretében érdemes dönteni a tartá­si körülményekről, a ta­karmányozásról. Mert nem a felhasznált abrak súlya az egyedül döntő, hanem az, hogy milyen értékű abrakból, takar­mányból milyen hasznot tudnak elérni? (1) MEZÖGÉP-tapasztalatok Nyírbátorban bernek munkát adó forgácso­ló üzem az alap. Igen sok öntvényt felhasználnak a fék­doboknál, kerékagyaknál, fu­tóműveknél, amelyeknél nem elég, hogy a megmunkáláshoz jó gépeik legyenek. — Azért lényeges, hogy mi­lyen géphez állok — ellenke­zik az esztergályos. — Az új gépen pontosabban lehet dol­gozni. Azt viszont a vezetők tudják, nem mindegy, kit ál­lítanak egy-egy gép mellé. — A minőségi követelmé­nyek növekedése miatt elen­gedhetetlen a szakmunkások arányának növelése — fogal­maz a főmérnök. Takarékosabban... A minőségi munka viszont kevesebb anyagfelhasználást jelent, a képzett munkások közül több újító kerül ki, te­hát a gyárnak kamatozik a nagyobb tudás. Ezért indítot­tak a betanított munkásoknak szakmásító tanfolyamot. — A vállalatunknak is, a gyárunknak is csak minimá­lis lehetősége van a készlete­zésre — tájékoztat Lehoczky Péter igazgató. — Azonban ha a gyártó művektől egyenletes lenne a szállítás, akkor erre nem is volna szükség. Még a nehézségek ellenére is tar­tani tudjuk a megadott nor­mát, hogy a beérkezett anya­gok három hónap múlva már valamilyen részegységbe épít­ve hagyják el a gyárat. A nyírbátoriak együttesen gondolkodnak az anyagtaka­rékosságon. A műszakiak a tervezőktől várják olyan anyagok felhasználását, ame­lyek könnyebben beszerezhe­tők a kereskedelemben — kü­lönösen az acélcsöveknél lé­nyeges ez a követelmény —, míg a munkások az újítások révén próbálnak segíteni. A szocialista brigádok által ter­vezett 13 újításból 8 már megvalósult. Lányi Botond A MOM máté­szalkai gyárá­ban különféle műanyag alkat­részeket készít a fröccsentő géppel Bakos Bertalanné. (Elek Emil felv.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents