Kelet-Magyarország, 1981. szeptember (41. évfolyam, 203-229. szám)

1981-09-19 / 220. szám

1981. szeptember 19. KELET-MAGYARORSZÄG 7 GYERMEKVILÁG Melyiket válasszam? Adatok lyukszalagon A postás A legtöb ember keveset tud ■ postáról. Általában csak annyit, hogy ott leveleket, csomagokat adhatunk fel, pénzt fizethetünk be, s tele­fonálhatunk. A kézbesítőket — akik házhoz viszik az új­ságokat és a küldeményeket — valamennyien ismerjük. Pedig ez csupán töredéke a postai munkának. Valójában sok-sok fortélya van, a táv­iratfelvételtől a távbeszélő­kezelésig, az izgalmas cim- nyomozásig. Papp Ilona, aki 1978-ban végzett a kisvárdal Császi László Postaforgalmi Szakkö­zépiskolában, nagy szeretettel beszél szakmájáról. Pedig csupán véletlenül került eb­be az iskolába. — Mint a legtöbb nyolcadi­kos, az általános iskola utol­só évében én is nagyon ta­nácstalan voltam. Nem tud­tam eldönteni, hogyan to­vább. S akkor megérkezett a segítség: osztályunkat fel­keresték a Császi tanárai és néhány diákja. Ok sok min­dent meséltek a szakmáról. Felkeltették az érdeklődése­met, ezért ide adtam be a je­lentkezési lapomat. Ezt azóta sem bántam meg. Ilonka érettségi után Nyír­egyházán, az l-es számú postahivatalban helyezkedett el. Jelenleg távbeszélődíj- számlázó. — A posta egyik népszerű szolgáltatása a telefon. Ter­mészetesen fizetni kell a be­szélgetésekért. Ennek ellené­re rengeteget telefonálunk. Csak Nyíregyházán 3 millió 900 ezer forintot költöttünk a múlt hónapban — azaz július 19-től augusztus 19-ig — helyi és távolsági beszélgetésekre. A díjszámlázáson érdekes gé­pi adatfeldolgozással távbe­szélőszámlákat készítünk. Pontosabban lyukszalagra tápláljuk be az adatokat, me­lyeket további feldolgozásra Budapestre, a posta központi adattárolójába küldünk. — Három éve dolgozom a postán, örülök, hogy ezt a foglalkozást választottam, mert egyszerűen nem lehet megunni... (házi) A „Teknősbéka' kudarca A tengeralattjáró A levegő meghódításához ha­sonlóan a tengerek mélyének megismerése is az emberiség év­ezredes álma. Az erre alkalmas tengeralattjáró legrégibb tervét Leonardo da Vinci vázlatai kö­zött találták meg. Az első sike­res víz alatti „hajózás” az Ang­liában élt holland Van Drebbel nevéhez fűződik, aki 1620-ban szerkezetével a Temzén 4—6 mé­teres mélységben evezőhajtások­kal közel négy kilométeres utat tett meg. A tengeralattjáró első katona alkalmazására 1776-ban, az észak amerikai angol gyarmatok füg­getlenségi háborújának kezdetén került sor. David Buschnell tojás -alakú, víz alá merülő „Teknős1 békájával” az angol flottát akar­ta nehéz helyzetbe hozni azzal, hogy a zászlóshajó aim késlelte­tett bombát juttat. A kísérlet nem sikerült. Fulton „Nautílus”-a favázas, réz- és vaslemezekkel burkolt kilenc tonnás vizkiszoritású ha­jó volt. A kísérletek alkalmával két sikeres robbantást végre is hajtott. A tengeralattjáró első „éles” bevetése az észak-ameri­kai polgárháborúhoz kapcsoló­dik. A déliek 1864-ben az észa­kiak egyik hadihajója mellé ez­zel az új harci eszközzel helyez­tek aknát, de a robbanás meg­semmisítette a tengeralattjárót is. Ezek az első tenger alatt úszó alkalmatosságok mind kézi haj- tásúak voltak. Az 1890-es években indul meg a tengeralattjárók széles körű gyártása, alkalmazása. Ezeket az acélszerkezetes típusokat már gépek hajtják — a felszínen rob­banómotor, a víz alatt akkumu­látorokkal táplált villanymotor —, és saját hatásos fegyvere is van, a torpedó. Ez a jellegzetes tengeri harcászati fegyver önálló vízi hajtóművel rendelkezik. A robbanótöltetet a víz alatt halad­va juttatja célba. A mai legkorszerűbb tenger­alattjárók atommeghajtásúak, és főleg nagy hatótávolságú raké­ták hordozására, hadászati fel­adatok megoldására használják. R. G. Öt hiányzó szám írjátok be a fehér négyzetekbe a hiányzó öt számot úgy, hogy a már beírt számokkal együtt ösz- szegük minden vízszintes és füg­gőleges sorban, valamint a két átlóban 81 legyen! fZ IZ 98 68 IZ Sí 81 88 08 BODNÁR ISTVÁN Leveti ruháját Leveti ruháját fázva a fa lombja, nagyapó dudorász a venyigét hordva. Ide tesz, oda tesz levelet is százat, foszladozó selymű füveket cibálgat. Szél poroz, pára száll tornyosul a máglya; sziporkáz a parázs színarany pompája. Tűz körül földre hull este omló bársony tavasszal feszül majd újra a virágon. BODNÁR ISTVÁN Sóbányában Sóbányában só sasok köszöntik a só napot. Tárna mélyén hűs tavak: siklanak a sós halak. Só erdőben só-szú rág, só esőt vár sóvirág. Sóskiflinek kiskutyák, mondanak szép só éjszakát. A medre ítélete (Uráli népmese) Egy téli napon vadászatra in­dult a hermelin. Lassan kiásta magát a hó alól, felemelkedett a hátsó lábára, kinyújtotta a nya­kát, hallgatózott, a fejét oldalt vetette, a levegőbe szimatolt... Egyszerre mintha hegy omlott volna rá. Hanem amilyen kicsi a hermelin, olyan bátor. Meg­fordult, s fogával gyorsan bele­mart a rázúduló testbe: — Ne zavarj, amikor vadászok. — Uuuu — lett erre kiáltás, sírás, nyögés, és a hermelin há­táról lefordult a nyúl. Hátsó lá­ba egészen a csontig átharapva szegénynek, sötét vére hullik a hóra. Sír a nyúl, rázza a zoko­gás: — Jaj, jaj, jaj . .. A bagoly elől futottam, az irhámat mentet­tem. Véletlenül zuhantam rád, te pedig megharaptál... — ö, nyuszi, bocsáss meg! Kérlek, ne haragudj. Én sem akartalak ... — Csak ne mentegőtőzz, uuu .. : soha nem bocsátom meg! Me­gyek a medvéhez, bepanaszollak. Még fel sem jött a nap, a her­melin máris kézhez kapta a ke­mény hangú parancsot: „Hivata­lomban ítélethozatalra azonnal jelentkezzen!” BARNAMEDVE a helyi erdő bírája A hermelin ártatlan szíve elszo­rult, a félelem súlya alatt telje­sen meggörnyedt. Bizony, leg­szívesebben nem menne, de a medvének lehetetlen nem enge­delmeskedni. Puhán, csendben surrant be a medvelakba. Ül a medve a hi­vatali helyén, pipázik, jobbján ott a nyúl. Mankóra támaszko­dik, sebesült lábát előre nyújtja. A medve felemeli sűrű szem­pilláját, és vörösessárga szemét a hermelinre veti: — Hogy jössz te ahhoz, hogy megharapj valakit? A hermelin, mint aki néma, csak az ajkát mozgatja. Alig ver a szíve. — Én, én . .. vadásztam — sut­togja elhaló hangon. — Mire vadásztál? — Egeret akartam fogni, meg denevért. — Aha, az egér, a denevér az eleséged, de a nyulat miért ha­raptad meg? — A nyúl kezdte __a hátam­ra esett. Odafordul a medve a nyúlhoz és rárivall: — Te meg mért ugrottál rá a hermelinre?! — Esküszöm neked, hatalmas medve, télen a hermelin bundá­ja olyan fehér, mint a hó. Há­tulról nem vettem észre ... Hi­bás vagyok ... — Én szintén — vallja be a hermelin. Télen a nyuszi is telje­sen világos színű, nem ismerhet­ni meg a nagy fehérségben. Sokáig hallgatott az öreg med­ve. Előtte hatalmas tűz izott. ro­pogott, a lángok felett vaslába­kon bronzfülű aranykondér. Ezt a kedvenc edényét a medve so­hasem tisztogatta, mert félt, hogy a szennyel együtt a sze­rencséjét is lekaparja, így hát az aranykondért örökösen vastag koromréteg borította, puha, mint a bársony. A medve kinyújtotta jobb man­csát a kondér felé4 s bár alig érintette meg, csupa korom lett tőle. Ezzel a kezével aztán köny- nyedén megpaskolta a nyúl fülét, hogy megfeke -dett a vége. — No, herír lin, most már mindig meg1 ered a nyulat a füléről. A hermt egörülvén, hogy ilyen szer ,i._ .sen végződött a dolog, futásnak eredt volna, ha a medve el nem kapja a farkánál. Bizi.ny, kormos lett az is. — Na, nyuszi, te meg a farká­ról ismered meg ezt a hermelint. Mondják is, hogy a nyúl és hermelin sohasem futott össze azóta. Háromszögek Számoljátok meg, hány három­szög látható az ábrán? ■)?qnozsnq :saif3jSaiv Úttörők rovata Miénk Már hagyomány, hogy a mátészalkai Zalka Máté általános iskola tanulói év elején kirándulnak. Szep­tember 10-én száz negyedik osztályos kisdiák kereste fel Nyírbátort és ismerkedett meg a múzeummal, a ci­pőgyárral, a gyertyakészítés titkaival és a zenei napok­nak helyet adó református templommal. Kertész Anna Edit Mátészalka Az úttörő munkásőrök megyei versenyében a zá­honyi alegység második lett és jutalmul két hetet töl­töttünk Zajlkán. Budapesen egyenruhás munkásőrök fogadtak bennünket. A tábornyitáson megkaptuk a zászlót, az alapító levelet és a kulcsot és így két hétre birtokba vettük a tábort. Munkásőr szaknap keretében a 25 éves jubileumát ünneplő munkásőrségről rendez­tünk vetélkedőt, akadályversenyre mentünk, hajóztunk, vitorláztunk, csónakáztunk és sok új dalt tanultunk. Játszott nekünk a Bojtorján együtes és a Munkásőrség férfikarának is tapsolhattunk. Szőgyényl Attila úttörő-munkásőr, Záhony Kiváló őrs címet kaptunk és ezért tíz pajtás zánkai jutalomüdülésen vett részt a nyáron. Kipróbáltuk, mi­lyen érzés vízibiciklizni, koncertekre, filmvetítésekre jártunk. Nagyon tetszett a Budapesti Honvéd sportbe­mutatója. Politikai felvonulásra mentünk és megbeszél­tük az 1981—82-es úttörőév feladatait. Külföldi gyere­kekkel is találkoztunk, akkor éppen 34 országból nya­raltak a híres zánkai úttörővárosban. Kocsis Anikó Tornyospálca SIMÁI MIHÁLY Szűcs-mondóka Kisködmön,, nagyködmön — de sokat kell ködnöm. Cérnát tűbe fűzködnöm, tűmet bőrbe tűzködnöm. Nekilátok zöld húsvétkor, virágpiros pünkösdön. Hosszú tűvel hosszan varrom, legszebb kedvem belévarrom: Kiskarácsony víg napjára kész is lesz a kisködmön. Jön a Kicsi, hazaviszi. Aztán jön a Nagy: neki lesz a nagy. — Hát az enyém mikor lesz kész? — Majd ha fagy! Most láthatod a természetben Á füzikék A duzzadó kékeslila bodzabo­gyókon apró csillagokként ra­gyognak a nap sugarai. Szep­tember van. Már megkezdődött a madárvonulás őszi időszaka. Óriási madártömegek tartanak melegebb égtájak felé. Legtöbb­ször csak a levegőben szálló ré­ce-, liba- és darucsapatok nyű­göznek le látványukkal, holott a madárvonulásban nagyon sok más faj is részt vesz, csak talán kevésbé „látványos” módon. A madarakat felületesen szemlélő ember bizonyára egyszerűen csak ,veréb”-nek nézné azokat a sárgás, szürkésfehér tollazatú madárkákat, melyekkel ősszel, leginkább bokrosokban, utak menti szúrós surjángosokban ta­lálkozhatunk. A füzikékről van szó, melyeknek több faja is él hazánkban. Kicsiny, karcsú tes­tű, hegyes csőrű, gyors mozgású madárkák. Ősszel, kisebb-na- gyobb csapatokba verődve vizs­gálják át az ághajlatokat, levele­ket, s telhetetlen étvággyal pusz­títják a káros rovarokat. Sajnos, sokszor esik „bizal­mas” viselkedése miatt ősszel a csúzlisok, légpuskások áldozatá­ul. A természet pusztítói bizo­Csilp-csalp füzike nyára nem tudják, hogy védett állatokra lövöldöznek. Hazánkban a füzikék több faja is fészkel. Bár ők maguk na­gyobbrészt a lombkoronaszintben keresik élelmükét, fészkük sok­szor a földön vagy a földközel­ben épül. Alaposabb megismerésükhöz komoly segítséget nyújt, a könyvtárakból kölcsönözhető „Európa madarai” című könyv, mely kirándulásaitokon közelebb vihet a természet, s azon belül a madárvilág megismeréséhez. Agárdy Sándor Otthonom Kondoros. Porondon dolgozom: ko­rongot dobok, s olykor dobolok. Csoportot to- borzok, sokszor bolyon­gok. Most Dorogon volt dolgom, hol koros roko­nom, Zsoldos Kolos bol­tos kosztolt. Kosztom dohos, konkolyos rozs volt; gyomrom korgott, s kőrcs komondorom, Lompos nyolc fontot fo­gyott. Kondoros lombos, — Dorog dombos, homo­kos, kormos; homlokom poros, orrom ott folyton lobos volt. Otthon jobb! Ott bor csorog, Dorogon por, s korom gomolyog; gonosz rokonom folyton dohog. Komor sors!... Zsoldos horkolt; bozon­tos komondorom bolthoz sompolygott, s porcos csontot orzott. Konok, okos dog!... Potrphos Kolos orrolt, tombolt, s ostoros sombotot fogott. BOLONDOS DOLOG Lomposhoz rontott, hogy poroljon. Mord komon­dor morgott, s loholt... Most dorongot fogok, hogy torolok morcos ro­konomon, Zsoldoson. Gomb kopog, csont ro­pog, pofonok; molyos toll gomolyog, s romok, romok... Torzonborz ro­kon zokog, toprongyos; s doktorhoz csoszog. „No — mondok —, rossz so­rom volt Dorogon. Pokol rostokoljon ott!...” Gyors motoron s lovon — Szolnokon kompon — robogok. Tornyos Kondo­roson gondos kontyosom s pocok porontyom, Zsolt mosolyog. Dobozos bon­bont, otkolont s csok­rot osztok; bort bontok s kortyolok. Odolos fogso­rom roston borsozott pontyot morzsol. Bolon­dos koboldom, Zsolt szo­pott, most pocskol, s folyton kotyog, kolompol. Szorgos kontyosom hor­gol. Lompos toros kon­con mocorog, Kormos dorombol. Oh, komfortos otthon!... Boldog mo­soly s mohos bor orvo­solt: homlokomon zord gond oszlott. Most bocs- kort oldok, s pocolok. Pont... Sonkolyos Bo- tond. Heves Ferenc A szerzőnek a Móra Könyvkiadónál Rudi, a csodabábu címmel meg­jelent gyűjteményes kö­tetéből. TÖRD A Vízszintes: 1. Keresztirányban megy át rajta. 6. Nikkel vegyjele. 7. Költőféle. 8. Azonos mássalhangzók. 9. Jugoszlávia, Románia nemzetközi gépjárműjelzése. 11. Igen régi, ó. 12. Csetneki csikós teszi a Tiszán. 14. Szintén, de kettőzve. 16. Bottal elver. 18. Téli sport. 20. Északi szarvas- fajta. 21. E napon. 22. Ésszel felfog. 24. Ott, oroszul. 25. Gál, régies helyesírással. 27. Sportfogadás. 28. Kortyolta. 29. Tu­rista. Függőleges: 1. Kilábalási lehetőség. 2. Bőg. 3. Vércsatornája. 4. Ételízesítő. 5. Szít betűi keverve. 6. Megfejtendő. 10. Fogoly. 11. Megfejtendő (a függ. 6. foly­tatása). 13. Halotti lakoma. 14. Elektro­mos töltésű részecske. 15. Felsá-Tisza mellékfolyója. 17. Évszak. 19. Akta. 21.... Hart (híres kémnő volt). 23. Szájat nagy­ra nyit. 24. Termelőszövetkezetek Orszá­gos Tanácsa. 26. Lant fele! 27. A Tubol- jev tervezte repülőgépek betűjelzése. Megfejtendő: — Megkezdődött a me­gye nagy rendezvénysorozata, a ... (függ. 6, 11). Múlt heti megfejtés: SÁROSPATAK — SZERENCS — VAJA. Könyvjutalmat nyertek: Czimre Ildikó Mérk, Tomasovszky Lilla Nyíregyháza, Orosz Katalin Aranyosapáti, Szilágyi Ka­talin Ujfehértó, Ihnáth János Rozsály, Katona Ferenc Nyírmada, Somossy Má­ria Fehérgyarmat, Csapiár Csilla Piricse, Szalina János Nyírkércs, Varga Eszter Nyíregyháza, Papp István Gyulaháza. Koleszár Attila Rakamaz, Plósz László Ibrány, Pólyák Tamás Kisvárda, Bodo- lőczky Ferenc Nyíregyháza. Oszporonto sorok

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents