Kelet-Magyarország, 1981. szeptember (41. évfolyam, 203-229. szám)
1981-09-15 / 216. szám
4 kelet-maoyahország 1981. szeptember 15. Brezsnyev fogadta a laoszi néppárt főtitkárát Lenin-rend a barátság erősítéséért ÖTVEN ÉVE TÖRTÉNT A biatorbágyi ürügy A biatorbágyi viadukt Kommentár Egy amerikai Európában Alexander Haig, az Egyesült Államok külügyminisztere a hét végén Európában tárgyalt. Szinte szimbolikusnak tekinthető, hogy az egykori NATO-főparancsnok körútja idején megkezdődött a nyugati katonai szövetség őszi szuperhadgyakorlata. Mégsem ez az egyetlen, sőt, nem is a legíontosabb jele annak, hogy az amerikai miniszter mást hirdet, mint amit Európa akar. Beleértve Nyugat-Európa lakosságát is. Hollandiában csak úgy alakulhatott meg hosszú szünet után az új kabinet, hogy a koalíciós partnereknek el kellett fogadniok a munkáspártiak „nem”-jét az eurorakétákra. Schmidt nyugatnémet kancellár minapi római látogatása során úgy fogalmazott, hogy Európának joga van elemezni és megkérdőjelezni az amerikai döntéseket. Bármennyire nem tetszik ez Haignak és az amerikai kormánynak, az európai politikai közhangulat nem jelez zöld utat az amerikai terveknek és ezt a State Department, a külügyminisztérium négycsillagos főnöke a szó szoros értelmében a saját érzékszerveivel is tapasztalhatta — elsősorban Nyugat- Berlinben. A tiltakozások hevessége — egy nagy nyugati hírügynökség szóhasználatával — „megdöbbentette” a nyugatnémet sajtót és alighanem vegyes érzelmeket keltett a bonni vezetésben is. Ami a vegyes érzelmeket illeti, a nyugatnémet Schmidt—Genscher duó talán nem tartja egyértelműen rossznak, hogy Haig személyesen győződhetett meg az európai közhangulatról. Bár az amerikai külügyminiszter a maga módján vett tudomást ezekről az érzelmekről. Kijelentette: „Az utóbbi időben nyugtalanító fordulatot vett az Atlanti Szövetséget érő bírálatok hangneme”, s hevesen támadta a Szovjetuniót. Vagyis a külügyminiszter újra bizonyította, hogy az amerikai kormányzat nem veszi figyelembe Európa lakosainak érdekeit. Hrkagyij Sztrugackij Borisz Sztrugackij: Nehéz istennek t lenni 37. Az ajtófüggöny mögül három olyan ember ugrott elő, akire Eumata legkevésbé számíthatott. Nyilván Cupik atya sem. öles termetű szerzetesek voltak, fekete csuhában. Gyorsan odaugrottak Cupik atyához, és megfogták a könyökénél. — A ... n-na... — motyogta Cupik atya. Arca halottsápadt lett. Kétségtelenül valami egészen mást várt. Don Reba bágyadtan intett. A barátok felemelték Cupik atyát, és ugyanolyan nesztelenül lépve, ki vitték a függönyök mögé. Rumata fintorgott. Aba testvér megdörzsölte puha kacsóját, és frissen mondta: — Remekül sikerült, ugye, dón Reba? Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa elnökségének elnöke hétfőn Moszkvában fogadta Kaysone Phomvihane-t, a Laoszi Forradalmi Néppárt Központi Bizottságának főtitkárát, a Laoszi Népi Demokratikus Köztársaság miniszterelnökét, aki üdülésén tartózkodik a Szovjetunióban. A meleg, testvéri légkörű találkozón — amelyet a két fél nézeteinek teljes azonossága jellemzett minden megvitatott kérdésben —, Leonyid Brezsnyev tájékoztatta vendégét az SZKP XXVI. kongresszusán hozott határozatok végrehajtásáért végzett munkáról. Kaysone Phomvihane nagyra értékelte azt a szovjet segítséget, amelyet Laosz gazdasági problémáinak megoldásához kap. A nemzetközi kérdések megvitatása során mind Leonyid Brezsnyev, mind pedig Kaysone Phomvihane hangsúlyozta, hogy jelenleg kulcs- fontosságú külpolitikai feladat a nemzetközi feszültség megszüntetése. Leonyid Brezsnyev a Szovjetunió támogatásáról biztosította az indokínai államoknak azt a kezdeményezését, hogy Délkelet-Ázsia problé— Igen, tűrhetően — helyeselt dón Reba. — De folytassuk. Nos, hány éves, dón Rumata? — Harmincöt. — Mikor érkezett Arkanar- ba? — öt évvel ezelőtt. — Honnan? — Eddig Esztorban laktam, a családi várban. — És mi volt ennek az átköltözésnek a célja? — Körülményeim arra kényszerítettek, hogy elhagyjam Esztort. — Mégis, milyen körülmények voltak azok? — kérdezte dón Reba. — Párbajban megöltem a felséges család egyik tagját. — Vagy úgy? És név szerint kit? — Az ifjú Ekin herceget.* Olyan érzése támadt, hogy mindezek a kérdések semmit sem jelentenek. Hogy ez ugyanolyan játék, amilyen a kivégzés módjának megvitatása volt. De a szerzetesek, a szerzetesek! Honnan kerültek az udvarba a szerzetesek? Ráadásul ilyen ügyes, fürge legények... — Volt-e alkalma Irukan- ban járni? — Mikor érkezett Arkanar- ba? — Nem ... Azt hittem, elsősorban a családi vagyonomat akarja megkaprintani. El sem tudom képzelni, dón Reba, miként reméli megszerezni? — Hát az adománylevél? — kiáltott fel Aba testvér. — Ostoba vagy, Aba testvér ... Rögtön látni, hogy boltos vagy. Nincs tudomásod arról, hogy a hitbizomány máit maguk a térség államai rendezzék egymás közötti regionális konzultációkon. Megállapította, hogy ma, amikor az amerikai imperialisták és a pekingi reakciósok még bonyolultabbá akarják tenni az ASEAN-tagállamok és az indokínai országok közötti viszonyt, nagyon fontos a párbeszéd folytatása. Leonyid Brezsnyev a Szovjetunió támogatásáról biztosította Laosznak azt a törekvését is, hogy tovább erősíti Vietnamhoz és Kambodzsához fűződő testvéri kapcsolatait. Kaysone Phomvihane közölte, hogy országa maradéktalanul támogatja a Szovjetuniónak az SZKP XXVI. kongresszusán jóváhagyott békeszerető külpolitikáját, s azokat a lépéseit, amelyeknek célja a nemzetközi helyzet javítása, a béke és a biztonság megszilárdítása. Leonyid Brezsnyev hétfőn a Kremlben átnyújtotta Kaysone Phomvihane-nak a Lenin-rendet. A laoszi politikust hatvanadik születésnapja alkalmából, a szovjet és a laoszi nép közötti testvéri barátság és együttműködés erősítésében és fejlesztésében szerzett érdemeiért tüntették ki. nem kerülhet idegen kézbe? Aba testvér felbőszült, de türtőztette magát. — Ne beszéljen ilyen hangon jegyezte meg dón Reba. — Az igazat akarja tudni? — vágott vissza Rumata. — Hát akkor hallja a színtiszta igazságot: Aba testvér ostoba és boltos. — És Szoanban sem volt alkalma járni, nemes dón? — kérdezte dón Reba. — Szoanban jártam. — Ismeri dón Kondort, Szo- an főbíráját? Rumata felfigyelt. — Családunk régi barátja.' — Igen nemes lelkű férfi, nemde? — Rendkívül tiszteletre méltó személyiség. — Hát arról tudomása van-e, hogy dón Kondor az őfelsége ellen szőtt összeesküvés részese? Rumata felszegte az állát. — Jól jegyezze meg, dón Reba, számunkra, anyaországi törzsökös nemesség számára, mindezek a Szoanokés Irukanok, de Arkanar is, a császári korona hűbéresei voltak, és mindörökre azok is maradnak. Don Reba elgondolkodva nézett rá. Rumata gyorsan megfeszítette és újra elernyesztette az izmait. Ügy érezte, a teste engedelmeskedik. A függöny mögül ismét előugrott a 3 szerzetes. Körülfogták a még egyre hízelgőn mosolygó Aba testvért, megragadták, és a karját hátracsavarták. — Ó, ja-a-aj!... — jaj- dult fel Aba testvér. Fél évszázada, hogy Biator- bágynál a völgykatlanba, a mélybe zuhant a bécsi gyors. A budapest—bécsi vonat a Keleti-pályaudvarról negyvennyolc tengelyen — így szólt a MÁV hivatalos jelentése —, tehát tizenkét vagonnal elindult. Éjfélkor, szeptember 12-ről 13-ra virradóra a pokolgép robbanása az egyik sínszálat felszakította. Tizenkét óra 12 perc volt ekkor. Gulyás Sándor kalauz nagy vasutasórája mutatta ezt az időt, ekkor állt meg. A fő- kapitányság központi ügyeleté már éjjel 2-kor jelentette: „Biatorbágynál példátlanul gonosz és vakmerő merénylet történt, kommunisták követték el...” 1. Huszonkét személy vesztette életét, tizenegyen súlyosan megsebesültek. Még alig pir- kadt, amikor Sombor-Schwei- nitzer József az államrendészeti osztály helyettes vezetője, a ,kommunista ügyek” szakértője vezetésével megindult a nyomozás. A helyszínre sietett dr. Hetényi Imre főkapitány-helyettes is. A mentők fáklyafénynél dolgoztak; a környékbeliek, a vasutasok a roncsok alól mentették ki a sebesülteket. Nem sok idő telt el, amikor az egyik csendőr az újságírók és a detektívek csoportjához érkezett, kezében egy papírlapot lobogtatott. Ä papírlapon ez állt: „Munkások, nincs jogotok! Mi kieszközöljük a kapitalistákkal szemben. Minden hónapban hallani fogtok rólunk. Mindent a kapitalisták fizetnek meg. Ne féljetek, a benzin nem fogy el. Fordító.” Világos tehát: kommunista merénylet történt. Még egy epizód ama, szeptember 13-ra virradó hajnalon. Egy ismeretlen, kalap nélküli férfi „fedezte fel, hogy a pályatesten bombát helyeztek el, gyufát gyújtogatva mutatta: itt egy zseblámpaelem, ami dróttal van összekötve”. Mielőtt távozott volna, bediktálta a nevét: Matuska Szilveszternek hívják, foglalkozása részvénytársasági igazgató, Bécsben lakik. 2. Lapozzuk fel a másnapi újságokat. A Pesti Napló 5. ol— Hamar, hamar, ne késlekedjetek! — mondta undorral dón Reba. A kövér bőszen kapálózott, miközben a függönyök mögé vonszolták. Visítozott, azután hirtelen félelmetes, felis- merhetetlen hangon felüvöl- tött, majd nyomban elcsendesült. Don Reba fel-alá járkált a szobában, és tűnődve vakar- gatta hátát a * nyílvesszővel. „Jó, jó — dünnyögte szinte gyengéden. — Pompás!...” Szinte megfeledkezett Ruma- táról. — Elintéztem őket, mi? ... Egyikük se nyikkant!... Önöknél, azt hiszem, nem tudják így... Ige-en. .. — húzta a szót ábrándosán dón Reba. — Jó! Nos hát, most pedig beszélgessünk egy kicsit, dón Rumata ... De talán nem is Rumata? Sőt, talán nem is dón? — Hallgatom önt — mondta Rumata. — ön nem dón Rumata — jelentette ki dón Reba. — ön névbitorló. Esztori Rumata öt éve meghalt, és nemzetségének családi sírboltjában pihen. Beismeri saját maga vagy segítsek?— Beismerem saját magam — felelte Rumata. — A nevem Esztori Rumata, és nem szoktam meg, hogy a szavaimban kételkedjenek. Megpróbállak felmérgesíteni egy kicsit, gondolta. Fáj az oldalam, különben megtáncoltatnálak. dalán: „Magyarország helyzete súlyos és komplikáltabb, mint Ausztriáé”. A következő oldalon hatalmas címsorok: „Felrobbantották a kommunisták a biatorbágyi vasúti hidat.” Dr. Enyedy Róbert vizsgálóbíró már a helyszínen így nyilatkozott az újságíróknak: „Ezt a merényletet nyilván egy nemzetközi kommunista banda követte el. Azért vártak a nemzetközi vonatra, hogy áldozataik is nemzetköziek legyenek, és a merénylettel világszerte foglalkozzanak a lapok.” A merényletet követő napon Horthynál tanácskozásra gyűltek össze az ország vezetői: Károlyi Gyula miniszterelnökön kívül Gömbös Gyula honvédelmi, Keresztes- Fischer Ferenc belügy- és Zsitvay Tibor igazságügy-miniszter. „Szigorú intézkedésekről döntöttek a kormányzónál” — közölték a lapok. A belügyminiszter nyilatkozik: „A statáriális rendelkezések — mondotta — érvényben vannak, és azokat alkalmazni is fogjuk, ilyen és ehhez hasonló cselekményekre.” De még hozzátette: „Az izgatás és lázítás érleli a hangulatot odáig, hogy ilyen robbanások előforduljanak.” Ugyanis addig a rögtönbíráskodás, a lázadáson és gyújtogatáson felül robbanószer felhasználásával elkövetett gyilkosságokra volt érvényes. Szeptember 17-én a rendszer jjnagy temetést” rendez a Vérmezőn, Zsitvay, az igazságügy-miniszter képmutató gyászbeszédet tartott, „a sze- retet-fűtötte mozdony”-ról beszélt. És már húszadikán érvénybe léptették a statárium ki- terjesztéséről szóló rendeletet. A statárium kiterjesztésének a célja: a kommunisták és a velük rokonszenvező tömegek megfélemlítése, a forradalmi mozgalmak elfolytása. A rendelettel egy időben betiltották a politikai gyűléseket is. A párt lapjában, a Kommunistában Sallai Imre az igazi okokról így ír: „Azért hirdet^ tek Horthyék statáriumot, hogy a proletár ne lázadhasson, ha a bőrét nyúzzák, hogy a kizsákmányolt városi és falusi dolgozók ne mukkanhassanak amikor mindenükből kiforgatják, koldusbotra juttatják őket.” 3. A statáriumot kihirdették, most már sor kerülhetett a merénylők (vagy egy merénylő) felkutatására. Matuska Szilveszter rendőrkézre került. A biatorbágyi merénylő azonos volt a jüter- bogi és az ansbachi merénylővel. Ugyanis ott is elkövetett merényleteket. Matuska ügyében hosszú esztendőkig tartott a bírósági tárgyalás. De ezek a hosszan elnyúló bírósági eljárások már nem nagyon érdekelték a rendszert; feledtetni akarták, vagy legalábbis úgy beállítani, mint „magányos merénylőt”, egy megzavarodott, paranoiás embert. A vasúti merénylet huszonkét áldozatán kívül sajnos feljegyezhettük a munkás- mozgalom két nagy alakjának halálát is. A statáriális bíráskodásnak esett áldozatul 1932 júniusában Sallai Imre és Fürst Sándor. Tárgyalásuk előtt a bírósági épületet rendőrök lepték el, a szemben levő gimnázium előtt egy század csendőr állt lábhoz tett fegyverekkel. Jóval a tárgyalás előtt a riporterek megpillantották Kovács János ítéletvégrehajtót és két segédjét. Még meg sem kezdődött a tárgyalás, amikor a szemközti Igazságügy Minisztérium épületébe rendelték őket... Kőbányai György 1981. szeptember 15-től 21-ig a „KELET” SKALA-COOP Aruház műszaki osztályán egyes televíziókészülékek árengedményesen vásárolhatók, amíg a készlet tart. KERESSE FEL ÁRUHÁZUNKAT! (1404) SHÄLA-fWjXP H. E. Ötvenezer tüntető fogadta Haig amerikai külügyminisztert Nyugat-Beriinben. Képünkön: az amerikai erőpolitika ellen tiltakozók. (Keiet-Magyarország teiefotó) (Folytatjuk)