Kelet-Magyarország, 1981. augusztus (41. évfolyam, 179-203. szám)
1981-08-09 / 186. szám
1981. augusztus 9. afy FILMJEGYZET SIÓFOK Siófok már az őskorban lakott vidék volt. A római hódítás időszakában, Galerius császár a Sió torkolatánál zsilipet építtetett. Az első írásos adat Fűk néven említi Siófokot az 1055-ös évben. Tudjuk, hogy Árpád-házi királyaink is szívesen töltötték idejüket Siófokon. A török hódítás idején hadikikötőként szerepelt a település, amelynek védelmére erődítményt is emeltek. A Rákóczi-szabad- ságharcban is használták ezt a várat a kurucok védelmében. A balatoni strand lődött a Balaton-parti üdülőhely. Parkokat telepítettek, üdülőket építettek. De a máig tartó igazán nagyszabású fejlődés a felszabadulás után kezdődött meg. Csatornázással, a közművek fejlesztésével, az úthálózat kialakító-“ sával vetették meg a fürdővárossá válás alapjait. Vállalati és szakszervezeti üdülők mellett 40—60, olykor 80 ezer ember ellátásáról, szállásáról, kulturált időtöltéséről kell gondoskodnia a városnak. S természetesen nem hanyagolhatják el az állandóan itt élő lakosság igényeit sem. A finom, szemcsés homok, a víz, a napsütés valóban vonzó a fürdőzők számára. (A finom siófoki homokot az Dús-lombú fákkal, parkkal, pirosra festett padokkal övezett sétány, szállodák és üdülők sora, gondozott strand, hajókikötő, szép ívelésű móló — ilyen Siófok 16 kilométeres Balaton-partja. S a városi rangra emelt település — mint üdülőhely, mint idegen- forgalmi központ él a köztudatban. S nem is ok nélkül. Siófok a Balaton-part egyik legrégibb — több mint 100 éves — üdülőtelepe. „1861- ben épült meg a Nagykanizsa felé vezető vasútvonal, két évvel később a Sió-zsilip és a Sió medrének rendezésével, töltésének építésével szabályozták a Balaton addig igen magas és erősen változó vízszintjét, megteremtve ezzel a tóparti üdülőélet alapjait. Az akkor már igen népszerű Ba- latonfüredre a siófoki vasútállomásról hajón keltek át, ily módon Siófok üdülőhelyi fejlődésének megindulása részben Füredhez kapcsolódik. Hamarosan saját lábára állt az egykori mocsarak helyén kialakuló fürdőhely, 1878-ban Siófokon felépült az első nagyszabású fürdőház; az épület a víz fölött állott, és a szezon végén síneken lehetett bevontatni a szárazföldre. Az 1885-ös parcellázás után meggyorsult a fejlődés, a kiépített partvonal mögé parkot, platánsoros korzót telepítettek” — írja az útikönyv Siófok múltjáról. Századunkban gyorsan fejA siófoki szállodasor sora települt ide, szállodasort telepítettek az Ezüst-parton, éttermek, szórakozóhelyek, üzletek nyíltak. És a jelen? A városiasodás, az idegenforgalom gondjai, s a nagyszabású tervek valóra váltásának örömei között zajló hétköznapok? Siófok a déli part legnépszerűbb üdülőhelye. Mert itt épült a legtöbb szakszervezeti és vállalati üdülő, mert közel a főváros, az M—7-es út még közelebb hozta, a jó vasúti közlekedés, a déli, nyugati országrésszel kapcsolja, mert nagy a strandja, sok a szállodája — s mert Siófok nevét a külföldiek előtt is bizonyos nimbusz veszi körül. A jó ízek, a kellemes pihenések, fürdések, hajózások élménye, szinte zúdítja ide az idegeneket. Jó időben, egy-egy hét végén a húszezer állandó lakos itatóspapír elterjedése előtt porzónak használták. A XVIII. századi feljegyzések szerint a siófoki asszonyok gyűjtötték a homokot ilyen célra.) Rossz időben az evés-ivás örömein túl is nyújt programokat a város. Néhány régi épület régi hangulatokat idéz. Kálmán Imre, a • világhírű operettszerző Siófok szülötte. A róla elnevezett sétányon emlékmúzeumot rendeztek be a művész tiszteletére. Jókai Mór éppen Siófokon töltötte élete utolsó nyarát. Zichy Mihály, a festő gyakran vendégeskedett abban a villában, amely ma bányászüdülő. A Matróz csárda kertjében a kis szökőkutas vízmedence falán a balatoni vitorlázás története tanulmányozható. Látványos séta színtere lehet a kikötő, amelyet mai formájában 1928—30-ban alakítottak ki. Az első siófoki kikötőt 1863-ban építették. A város egyik régi utcájában, közel a Sió-hídhoz áll a Beszédes Józsefről, a reformkor neves mérnökéről elnevezett múzeum. Beszédes József Széchenyi István műszaki tanácsadójaként tevékenykedett. Nevéhez fűződik a Sárvíz, Sió, Balaton vízrendszerének szabályozása. A múzeum a Balaton múltját, élővilágát tárja a látogató elé. A hajózás. emlékei mellett a Balaton szabályozása és vízvédelme vezet el napjainkig. A siófoki főtér kulturális központjában időszaki képző- és iparművészeti kiállításokat rendeznek, különös bőséggel éppen nyáron, az üdülőkre való tekintettel. K. M. Huppet show Hál’ istennek, már itt tartunk: egy angol film címét — mely, mondanom sem szükséges, más nyelvi miliőbe nehezen átültethető fogalom megjelölésére szolgál — nem kell „magyarítanunk”. Hiába, követjük a világ fejlődését. Ha netán egy vállalkozó szellemű nyugati rendező Drink bar címmel forgatna filmet, azt sem kellene lefordítanunk. De félre a nyelvészkedéssel és a tréfával. Láttuk a Muppet show-t; az a feladatunk, hogy minősítsük. Színes tarka kaleidoszkóp ábrái elevenednek meg a szemünk előtt James Fraw- ley mozijában. A mulatság őse — első számú forrása — az a televíziós sorozat volt, melyet a BBC-társaság gardírozott. Jellemzéséhez kölcsön veszem az egyik magyar lap értékelő szavait: „Kitűnő ötlet profi megvalósításban: hatvan perces zenés, táncos bábshow, amely egyszerre szórakoztat és nyújtja a nyugati tévé-cégek megszámlálhatatlan sikersorozatának paródiáját. Mulatságos állatkarikatúrák, l’art pour l’art szőrmókok és világhírű sztárok a főszereplők, s a program sem utolsó: slágerek, majd villámtréfák, aztán megint kedves dallamok és megint blőd jópofaságok, mindez szédítő iramban és rafinált szerkeszthetetlenséggel.” it. Ezek egy része a mesevilág lapjairól lépett ki az „életbe”, de Henson maga is kitalált néhány halhatatlan alakot A kedvező fogadtatásra, a frenetikus sikérre mi sem jellemzőbb, mint az elképesztő statisztika. Több mint 100 országban 225 millió néző tartotta — tartja? — a bábmozit a televízió egyik leg- szórakoztatóbb műsorának. További adalékok. Georges Simenon (van-e aki a halhatatlan krimiíró nevét nem ismeri?) a tévé csúcsának a Muppet show-t nevezte. A svájci Weltwoche kritikusa a következőképpen fogalmazta meg a tömegek véleményét: „Nem szabadna három hétig váratniuk magukra az egyes folytatásoknak.” A tévéműsorok „mozisítá- sa” nem újkeletű dolog. Jó néhány példát tudunk arra, hogy a képernyőn elismeréssel fogadott összeállítás (sorozat, dráma stb.) átvándorolt a filmszínházba. Ott aztán vagy folytatta diadalút- ját, vagy eltűnt a süllyesztőben. Harmadik eset ritkán lehetséges. Elvileg semmi kifogásunk a gyakorlat ellen — a televízió és a film egymásrautaltsága nyilvánvaló, s a kapcsolatnak remekműveket is köszönhetünk —, valamit a tipikus attrakciókat A Muppet show afféle antológia, melyben a báb-mozi — s egyáltalán: a mozi — múltjának és jelenének csillogó mozaikjai villannak fel. Ami a megvalósítás színvonalát illeti, bravúros mozzánatok váltakoznak elnyújtott epizódokkal. Jó a magánvetítés ceremóniája, érdekes a sztárok felbukkanása, általában „ülnek” a nyelvi poénok. Ugyanakkor vitathatatlan, hogy Jerry Juhi és Jack Burns (a forgatókönyv szerzői) nem nagyon vették figyelembe a tévé- és a mozifilm dimenzióinak eltérő jellegét. Mechanikusan kölcsönözték át a különböző motívumokat, s nem nagyon törekedtek arra, hogy a tarkabarka kavalkád harsányságát kissé visszafogják. Pedig erre mindenképpen szükség lett volna — éppen annak érdekében, hogy ne egyszerre elevenedjék meg a cirkuszi előadás színe és fonákja, ereje és gyengesége, erénye és hibája ... Az igazság és a tárgyilagosság kedvéért elmondjuk, hogy F. M. — tőle idéztünk — a moziváltozatról alaposan leszedi a keresztvizet, vagyis arra a következtetésre jút, hogy a tévés párádé utcahosszal megelőzi a film- showt. Nekünk más a véleményünk, de erről majd a maga helyén. Egyelőre maradjunk a könnyeden játékos műfajnál. Néhány adat és tudnivaló elöljáróban. A bábmozi alapító atyja — olvasom egy ismertetőben — az amerikai Jim Henson volt (neve szerepel a film főcímén). A neves művész, aki ügyes üzletemberként is felhívta magára a figyelmet, gumiból, szövetből és műanyagból alkotta meg figuráA hazánkban élő különböző nemzetiségek művészeti fesztiváljairól, kulturális seregszemléiről, a róluk való gondoskodásról és törődésről szinte nap mint nap olvashatunk a sajtó hasábjain. A nemzeti kisebbségek (a nemzetközi jog nevezi így őket) iránt napjainkban megnyilvánuló fokozott érdeklődés nemcsak hazai jelenség. Aki valamelyest is ismeri a magyar történelmet, az tudja, hogy ebben a hazában évszázadok óta élnek más nyelvet beszélő, a magyartól eltérő kulturális és történelmi tradíciókkal és életmóddal rendelkező népcsoportok, akiknek a száma még száz évvel ezelőtt, 1880-ban is meghaladta a magyarokét. Történelmünk közismert sorsfordulói és a természetes asz- szimiláció következtében számuk eléggé megcsappant, s az 1970-es hivatalos statisztika szerint nem voltak töbazonban hangsúlyoznunk szükséges. Egy az egyben semmi sem plántálható át a vászonra (pedig fordítva más a képlet: a mozidarabokon centimétert sem kell változtatni ahhoz, hogy a tévében megelevenedjenek). Hogy miért tanácsos áthangolni a műveket a transzfúziós művelet előtt? Mert a két művészeti ágnak eltérőek a formanyelvi sajátosságai. Más a hatásmechanizmusuk is. A befogadás feltételei tehát különböznek : az adaptá torok erről semmiképpen sem fe- ledkedhetnek meg. James Frawley rendezőt feltehetően a mítosz vonzott ta elsősorban: ezzel magyarázható, hogy mindent felvonultatott, ami az álomgyárnak sava-borsa. Nehéz lenne felsorolni a filmtörténeti idézeteket, az ismerős szituációkat, á jellegzetes figurákat és A közreműködők sorában hírességek egész sorát találjuk. Mel Brooks, Telly Sava- las, Orson Welles, James Coburn és mások asszisztálnak a műsorszámokhoz. Szó se róla, ennél rangosabb teljesítményre is képesek lennének, bár azt ők is tudják valamennyien, hogy most nem Shakespeare-interpretációra kérték fel őket. Dicsérjük meg a magyar szinkront. Leleményes és ötletes az átültetés, helyenként jobb színvonalú, mint az eredeti (szinkronrendező: Wessely Ferenc, szövegíró: Schéry András, hangmérnök: Balogh Mihály). A Muppet show — egyenetlensége miatt — nem fog új utat nyitni a filmművészetben. Olyan kísérletnek tekinthető, mely még nem hozta meg az óhajtott eredményt. És ezzel együtt — szín a palettán. A látvány és a szórakoztatás friss variációja. Veress József A hazai nemzetiségekről ben másfélszázezemél. Kővágó László, Nemzetiségek a mai Magyarországon című könyve rövid történelmi visz- szatekintés után elsősorban o szocialista Magyarország nemzetiségi politikájával foglalkozik. Mai, példamutató nemzetiségi politikánk hosz- szú folyamat eredményeként jött létre, s a 70-es éveknek kellett eljönniök ahhoz, hogy a különböző nemzetiségek elfelejtsék a kitelepítésekkel, megbélyegzésekkel, diszkriminációkkal terhes időszakot, amely elsősorban a hazai németséget, a délszlávo- kat és a szlovákokat érintette. Ezért beszélünk még ma is számarányuk megállapításánál két értékről: a hivatalos statisztikáról és a becsült értékről, mely utóbbinak számaránya jóval meghaladja az előbbiét. Kővágó könyvében kitekint az egyes kelet- és nyugat-európai országokban élő nemzetiségek helyzetére is és arra, hogy tulajdonképpen nemzetiségről, etnikumról vagy kisebbségről van-e szó. s bemutatja mindazokat az érzelmi motívumokat, amelyek ezekhez tapadnak. Hazai nemzetiségi politikánkat mintegy két évtizeden keresztül az automatizmus és a felettük való gyámkodás jellemezte, amelyet a nemzetiségi szövetségek úgy fogalmaztak meg, hogy „értük” de „nélkülük”. A hazai nemzetiségek történelmének, néprajzának, kutatása csak 1966-ban emelkedett hivatalos fórumra, s ez úgy tűnik, mintha ösztönzést is adott volna maguknak az érdekelteknek, hiszen segített feloldani passzivitásukat, amelyet a megelőző két évtized alakított ki bennük. A könyv részletesen szól az egyes nemzetiségek mai gazdasági-társadalmi viszonyairól, a rájuk vonatkozó törvényekről és intézményrendszerekről, nyelvük és kultúrájuk ápolásáról, anyanyelvi oktatásukról, könyvtáraikról és könyvkiadásukról és az anyaországokhoz fűződő fejlődő kapcsolataikról. Kővágó László könyve azért érdemel fokozott figyelmet, mert elsőként foglalja össze a hazánkban élő nemzetiségek helyzetét, életét és kiemeli azokat a területeket, ahol még az eddigieknél is jobban kell munkálkodni a nemzetiségi törvény sikeres gyakorlati végrehaitásáért. (Kővágó László: Nemzetiségek a mai Magyarországon — Kossuth Kiadó, 1981.) Ács Zoltán KM VASÁRNAPI MELLÉKLET HAZAI TÁJAKON Séta a mólón. (MTI-fotó — KS)
