Kelet-Magyarország, 1981. augusztus (41. évfolyam, 179-203. szám)
1981-08-29 / 202. szám
4 KELET-MAGYARORSZÄG 1981. augusztus 29. Lázár György látogatása a Magyar Néphadseregnél □ Egyesült Államok különböző hivatalai a Pentagontól az energetikai minisztériumig — lázas tévé-' kenységet folytatnak annak érdekében, hogy az ország nukleáris fegyvertárát új „kifinomultabb” tömegpusztító eszközökkel bővítsék. Teszik ezt annak ellenére, hogy az USA jelenlegi nukleáris készlete — mintegy 30 ezer robbanófej — már így is teljes mértékben elegendő minden élőlény elpusztítására a földgolyón. Az USA energetikai minisztériuma dolgozta ki azokat az érveket, amelyeket az amerikai tábornokok hangoztattak a neutronfegyverről hozott döntésük során. Például azt, hogy ez a fegyver viszonylag rövid idő alatt kielégítheti a Pentagon növekvő igényeit. A tábornokok, úgy látszik, elkerülhetetlennek tartják az Európában folytatandó háborút, és ebben elsősorban a neutrontöltetű közép-hatótávolságú rakéták és tüzérségi lövedékek alkalmazásával számolnak. Az úgynevezett „komplex háború” Pentagon által kidolgozott stratégiája Európa számára az „integrált harctér” stratégiája. E koncepció értelmében az amerikai I fegyveres erőket egyidejű t hagyományos, nukleáris és vegyi hadviselésre készítik fel. Leginkább a neutronfegyver felel meg — szerintük — annak a követelménynek, hogy egy ilyen s háború a legkevesebb költséggel járjon. Természetesen nemcsak Európáról van szó. A neutronfegyver, vagy ahogyan a „National Herald” indiai lap írja, a „neutron terrorizmus” valamennyi térség népét fenyegeti. Weinberger amerikai hadügyminiszter cinikusan ki is jelentette: „szükség esetén ezt a fegyvert a világon mindenütt alkalmazni fogjuk”. A Pentagon egy másik képviselője pedig hozzátette: a neutronfegyver rendeltetési helye Európa határain túl mindenekelőtt a Közel- és a Tá vol-Kelet lesz. A „Christian Science Monitor” című újság erről így vélekedett: az amerikai katonai stratégákat „ a föld különböző térségeiben egyidejűleg folyó nagy és kis háborúk rémlátomása kísérti”. A nukleáris terrorizmus politikája az USA és szövetségesei kapcsolataiban is nyíltan mutatkozik. Washington világosan értésükre adta: a neutronfegyver gyártásáról hozott döntés válasz arra a vonaKodásra, amelyet egyes NATO-tagor- szágok tanúsítanak katonai költségvetésük növelésében, és célja megtörni áz eurora- kéták telepítése ellen kibontakozott mozgalmat Nyugat- Európában. z, hogy a neutron ter- $ >;;4 rorizmus csupán rö- ■ „ vid epizód lesz, a nemzetközi viszonyokban, vagy pedig hosszú ideig sötét felhőkbe burkolja a nemzetközi helyzetet — fenyegetve emberek százmillióinak életét és biztonságát —, attól függ, képes lesz-e a nemzetközi közvélemény határozottan szembeszegülni a példátlan nukleáris zsarolással. Szpartak Beglov politikai szemleíró Dél-airikai visszavonulás. angolai helyzetkép (Folytatás az 1. oldalról) felét nyújtó kisipar továbbfejlesztésére. Az új jogszabály felszámolja a ma már szükségtelen jogi korlátozásokat, lehetőséget teremt a kisipar és a gazdálkodó szervezetek hasznos együttműködésére, elősegíti a kisiparosok társulási lehetőségeit. Az Elnöki Tanács felhatalmazta a Minisztertanácsot a Polgári Törvénykönyvnek a polgári jogi társaságokra vonatkozó szabályaitól eltérő együttműködési forma, a gazdasági munkaközösség szabályainak megalkotására. Fenti célkitűzésekkel összhangban — módosítva a társadalombiztosításról szóló törvényi; — az Elnöki Tanács törvényerejű rendelettel bővítette a kisiparosok, a magánkereskedők, továbbá segítő családtagjaik társadalom- biztosítási ellátását. E szerint a kisiparosok és a magánkereskedők -r- tevékenységük sajátosságaiból adódó kisebb eltérésekkel — társadalom- biztosítási szempontból a munkaviszonyban állókkal azonos helyzetbe kerülnek, segítő családtagként közreműködő házastársuk pedig jogot szerez a nyugellátásra, és a baleseti ellátásra. A végrehajtási jogszabály a nyugellátást, a mezőgazdasági szövetkezetek tagjainak a közös munkában részt vevők családtagjaira is kiterjeszti. Az ismertetett jogszabályok 1982. január 1-én lépnek hatályba. Az Elnöki Tanács ezután igazságszolgáltatási szervezeti és személyi kérdésekben határozott: módosította egyes bíróságok illetékességi területét, továbbá bírákat választott meg, és mentett fel. Az Elnöki Tanács végül egyéb folyamatban lévő ügyeket tárgyalt. Lázár György, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnöke pénteken a Magyar Néphadsereg több egységéhez látogatott el. Programját a Honvédelmi Minisztériumbain kezdte, ahol Czinege Lajos hadseregtábornok, honvédelmi miniszter fogadta, majd tájékoztatta a honi légvédelem helyzetéről. Ezt követően Lázár György a honi légvédelmi csapatok tevékenységével ismerkedett és felkeresett több honi légvédelmi alakulatot. Ütja először Pápára vezetett, ahol katonai tiszteletadóssal fogadták. A fogadásnál jelen volt Pap János, az MSZMP Veszprém megyei Bizottságának első titkára, az országgyűlés honvédelmi bizottságának elnöke. Bakó Ferenc alezredesnek, az alakulat parancsnokának jelentése utón a kormány elnöke megtekintette a pilóták oktatását szolgáló korszerű A dél-afrikai katonai vezetés pénteken hivatalosan is bejelentette, hogy az angollai területek elleni támadásban részt vevő csapatok megkezdték a visszavonulást. Ugyanakkor az angolai nemzetvédelmi minisztérium pénteki közleménye utalt arra, hogy a dél-afrikai betolakodók képtelenek voltak végrehajtani akciótervüket, mivel váratlanul érte őket a honvédő erők határozott fellépése. Ezzel szemben Constand Viljoen tábornok, a dél-afrikai hadsereg vezérkari főnöke fokvárosi nyilatkozatában azt állította, hogy a SWAPO (Délnyugat-afrikai Népi Szervezet) elleni rajtaütés „sikeres volt és a terroristák százait semmisítették meg”. A pretoriai rendszer azt állítja ugyanis, hogy angolai akciója az általa „terroristának” nevezett SWAPO ellen irányult. A luandai sajtó határozottan cáfolta ezt és rámutat, hogy a dél-afrikai agresszió áldozatai az angolai városok és falvak polgári lakosai voltak. A dél-afrikai katonai vezetés mindössze nyolc katonájának elvesztését ismerte be. Az angolai közlemények jóval nagyobb dél-afrikai veszteségekről szólnak. Pénteken egyébként nem érkeztek hírek újabb harcokról. Fokvárosban közölték, hogy a támadó egységek köBOHBnMBMBBBMHH technikai eszközöket, megismerkedett a repülési ismeretek elsajátításának, oktatásának módszereivel. Ezután megnézte a pilótáktól magas fokú technikai felkészültséget, rátermettséget kívánó MIG-családok repülőgép-bemutatóját, a készültségi szolgálatot és egy vadászrepülőgép riadópróbáját. A Minisztertanács elnöke programja egy rádiótechnikai alegységnél folytatódott. A parancsnok jelentése után Lázár György megtekintett több, különböző rendeltetésű lokátortechnikai berendezést. Ezt követően az egyik dunántúli légvédelmi rakéta- rendszerrel ismerkedett meg. ahol tájékoztatták a rakéta- komplexumok főbb jellemzőiről. Végezetül a kormány elnöke találkozott a honi légvédelmi hadsereg vezetőivel, parancsnokaival. Elismeréssel szólt a katonák derekas helytállásáról, a látottakról. zül néhány már visszatért Namíbiába, amelyet, mint ismeretes, a nemzetközi jogot semmibe véve tart megszállás alatt a Dél-afrikai Köztársaság. Angolai sajtójelentések felhívják a figyelmet arra, hogy a pretoriai katonai gépezet egyfajta „senki földje sávot” akar létrehozni Dél-Angolában, Ennek célja az, hogy az Unita angolai ellenforradalmi szervezethez biztonságosabban eljuttathassák a dél-afrikai fegyverszállítmányokat. Megfigyelők hangsúlyozzák, hogy a dél-afrikái erők valósággal „intézményesíteni” akarják be-kijárásukat Angola déli vidékén a „terroristák elleni harc szükségességére” hivatkozva. Sam Nujoma, a SWAPO elnöke pénteken Belgrádban egy interjúban nyilatkozott a dél-afrikai agresszióról. Szerinte ez a támadás „értelmetlenné tette a nyugati hatalmak arra irányuló erőfeszítéseit, hogy békés eszközökkel rendezzék a namí- biai helyzetet”. Nujoma bírálta a nyugati hatalmakat, amiért azok gazdasági érdekeiket szem előtt tartva védelmezik a pretoriai rendszert. Nujoma azért látogatott Jugoszláviába, hogy a hét végén Újvidéken részt vegyen egy vitában, amelyen az el nem kötelezett országok mozgalmának jövőjéről lesz szó. A szocialista országok életéből KUBA: Languszta-ebédre, vacsorára A magyar mozipénztáraknál hosszú sorok kígyóznak, hogy jegyet váltsanak az id«i nyár egyik legsikeresebb filmjéhez, a Languszta reggelire című olasz—francia vígjátékhoz. A valóban szellemes, sok-sok kacajt kiváltó jelenetek — de még az ínycsiklandozó, pirosra pirult languszta — láttán nem jut eszünkbe, hogy a languszta, ez a rendkívül ritka, s igen ízletes rákfajta alaposan próbára teszi az embert, mire hébe-hóba horogra akad. A horog ugyan csak képletesen értendő, mivel a langusztát hálóval fogják. Hogy miként, azt nem kis büszkeséggel mutatták be a külföldi újságíróknak a kubai halászok. Pinar del Rio megyében, a karib-tengeri szigetország déli csúcsán, Coloma város övezetében található a languszta halászok központja. Ottlétünkkor — a Kubai Kommunista Párt II. kongresszusának nápjaiban — a város felbolydult méhkashoz hasonlított. Kétszerannyi ember ütött itt tanyát, mint a lakosok száma, az öbölben pedig halászhajók tucatjai sorakoztak. A langusztahalászat szezonja kezdődött, ami ezen a vidéken körülbelül annyi munkát ad, mint másutt a zafra, a cukornádaratás. Francisco Hernandez, a co- lomai halászati kombinát igazgatója szerint, a mai felbolydulás nem hasonlítható a néhány évtizeddel ezelőttihez. Akkortájt — langusztaszezon idején — az asszonyok hetekig nem látták férjüket, a mai halászok viszont „csak” húsz napot dolgoznak egyhú- zamban, majd tizet pihennek. Arról nem beszélve — újságolta az igazgató —, hogy a mai technikai felszereltség láttán az öreg halászok állítják: gyerekjáték a halászat. Az ő idejükben bezzeg apró bárkákon merészkedtek ki a tengerre, hosszú füzfaágra kötötték a hálójukat, s a perzselő napfényben várták, várták az értékes zsákmányt. A maiak ... a lábukat lóbál- ják. Nos, mi serrimi ehhez hasonlót nem tapasztaltunk. Igaz ugyan, hogy jobbára csak a kombinát „szárazföldi részlegét” tekintettük meg. Azt a helyet, ahol az értékes zsákmányt kirakják, szortírozzák, majd feldolgozásra továbbszállítják. Itt viszont elmondták, hogy a munka ezen a telepen rendkívüli fizikai adottságot követel. Szezonban ugyanis látástól vaku- lásig dolgoznak: ez a részleg még koránt sincs annyira gépesítve, mint a halászat. Egy nemrég elfogadott kormányrendelet azonban hamarosan változást hoz itt is. Négymillió pesot szavaztak meg a colomai kombinát korszerűsítésére, annak reményében, hogy a jelenlegi napi 30 tonna languszta helyett 40— 50-et is képesek lesznek feldolgozni. A languszta ugyanis nemcsak a mozinéző étvágyát gerjeszti. Egyre keresettebb cikk a világpiacon is. Nem csak reggelire eszik, de ebédre, vacsorára is. (seres) Rrkagyij Sztrugackij Borisz Sztrugackij: Nehéz istennek ■ _ _ ■. ■w 24. .. . Amikor Rumata magához tért, azt látta, hogy egy üres térség közepén áll. Szürkén kelt a hajnal, a távolban rekedt hangon ordítoztak az időmérő kakasok. Rumata fejében szertefoszlott a köd, az érzékelés metsző világosságának és pontosságának ismerős állapota köszöntött be, nyelvén kellemesen olvadozott a keserű mentaíz. Jobb kezének ujjai erősen viszkettek, öklében egy üres kaszparamid- ampulla lapult. Ezzel a nagy hatású, alkoholmérgezés elleni szerrel a Föld elővigyázatosan ellátta az elmaradott bolygókon dolgozó valameny- nyi felderítőjét. Nyilván már itt, ezen az üres térségen csaknem ösztönösen a szájába szórta az ampulla egész tartalmát. A vidék ismerős volt. Egyenesen előtte a leégett csillagjósda tornya feketéllett, balfelé pedig a királyi palota minaretkarcsú őrtornyai tűntek elő a félhomályból. Rumata mélyen beszívta a nyirkos, hideg levegőt, és hazafelé indult. Pampa báró ezen az éjszakán remekül mulatott. A pénztelen donok csapatától kísérve, körutat tett az arka- nari kocsmákban, mindenét elitta, s útközben legalább nyolc verekedést rendezett. Rumata mindenesetre vissza tudott emlékezni nyolc verekedésre, amelybe beleavatkozott: igyekezett szétválasztani a feleket, és megakadályozni a gyilkosságot. További emlékei azonban ködbe . vesztek. Eleinte még a báróval versenyt itta az irukanit, az esz- torit, a szonait, az arkanarit, de valahányszor más borra tértek át, lopva nyelve alá dugott egy kaszparamidtab- letát. Még megőrizte ítélőképességét, és észrevette a szürke járőrök csoportjait, a lovas barbárok őrcsapatát a szoani úton, ahol a bárót bizonyára lepuffantották volna, ha Rumata nem beszéli a barbárok nyelvjárását. Emlékezett rá, mennyire meglepte az a gondolat, hogy a Hazafias Iskola előtt mozdulatlan sorokban álló csuklyás, fekete köpenyes, furcsa katonák: szerzetesek. De mi köze ehhez az egyháznak? — gondolta akkor. Lassan szállt fejébe a szesz, mégis valahogy hirtelen, egyik pillanatról a másikra részegedéit le; s amikor elméje egy pillanatra kitisztult, széthasított tölgyfaasztalt látott maga előtt egy ismeretlen szobában, kivont kardot a kezében, és tapsoló, pénztelen donokat — akkor már-már arra gondolt, hogy ideje hazamenni. De késő volt. A tombolás undorító, illetlen örömének hulláma már magával ragadta. Még földlakó, felderítő maradt, a tűz és a vas embereinek örököse, akik nem kímélték magukat, és másoknak sem irgalmaztak a nagy cél érdekében. Nem válhatott Esztori Rumatává, de kommünár sem volt többé. Nem voltak többé kötelezettségei a Kísérlettel szemben. Csak az önmaga iránti kötelességeivel törődött. Minden világosan állt előtte, kivétel nélkül minden. Pontosan tudta, ki miben bűnös, és pontosan tudta, mit akar: vagdal- kozni, tűzzel-vassal pusztítani. Rumata felriadt, és kihúzta kardjait a hüvelyükből. A pengék csorbultak voltak, de tiszták. Arra emlékezett, hogy valakivel vagdalkozott, de kivel? ... A lovakat elitták. A pénztelen donok eltűntek. Rumata — erre is émlékezett — hazacipelte magához a bárót. Pampa dón Bau színjózan volt, kész arra, hogy folytassa a vígadozást — csupán nem tudott a lábán állni. Ráadásul úgy vélte, hogy az imént búcsúzott el a kedves bárónétól, és jelenleg hadat visel ősi ellensége, a végsőkig elkanászodott Kaszka báró ellen. „Micsoda? Ágy? ... Hogyan kerülhet ágy a mezőre? A mi ágyunk a harci mén takarója!” — e szavakkal Pampa letépte a falról a gobelint, feje búbjáig betakarózott vele, és nagy robajjal a sarokba zuhant, a mécses alá. Rumata meghagyta Unónak, állítson a báró mellé egy vödör sós lét és egy dézsa savanyúságot. Akkor valami történt. Valami nagyon csúf dolog, ami végigűzte a városon keresztül, ki a szabadba. Valami nagyon, nagyon csúf, megbocsáthatatlan, szégyenletes ... Ez akkor jutott eszébe, amikor már a házhoz közeledett, s amikor eszébe jutott, megállt. . .. Félrelökte Unót, felmászott a lépcsőn, kitárta az ajtót, berontott a lányhoz, és az éjjeli lámpás fényénél megpillantotta fehér arcát, rémülettel és undorral teli, óriási szemét, és ebben a szempárban önmagát, tántorgó alakját, lecsüngő, piszokfoltos ruháját, ezt az arcátlan és aljas, kékvérű ripőköt, és ez a tekintet visszavetette a, lépcsőre, le az előszobába, ki az ajtón, a sötét utcára, és mesz- szebb, messzebb, minél mesz- szebb... Rumata összeszorította a fogát, érezte, hogy belsejében minden megdermedt. Halkan kinyitotta az ajtót, s lábujjhegyen belépett az előszobába. A sarokban békés álomban szuszogott a báró. „Ki az?” — kiáltott fel Unó. „Csendesen — mondta suttogva Rumata. — Gyerünk a konyhába. Készíts egy hordó vizet, ecetet, tiszta ruhát, de szaporán!” Sokáig, bőszen, élvezettel locsolta magát vízzel és dörzsölte ecettel, hogy lekavarja az éjszaka szennyét. (Folytatjuk) Szovjet vélemény Nukleáris terrorizmus
