Kelet-Magyarország, 1981. augusztus (41. évfolyam, 179-203. szám)

1981-08-29 / 202. szám

4 KELET-MAGYARORSZÄG 1981. augusztus 29. Lázár György látogatása a Magyar Néphadseregnél □ Egyesült Államok különböző hivatalai a Pentagontól az energetikai mi­nisztériumig — lázas tévé-' kenységet folytatnak annak érdekében, hogy az ország nukleáris fegyvertárát új „kifinomultabb” tömegpusz­tító eszközökkel bővítsék. Teszik ezt annak ellenére, hogy az USA jelenlegi nuk­leáris készlete — mintegy 30 ezer robbanófej — már így is teljes mértékben ele­gendő minden élőlény el­pusztítására a földgolyón. Az USA energetikai mi­nisztériuma dolgozta ki azo­kat az érveket, amelyeket az amerikai tábornokok han­goztattak a neutronfegyver­ről hozott döntésük során. Például azt, hogy ez a fegy­ver viszonylag rövid idő alatt kielégítheti a Penta­gon növekvő igényeit. A tá­bornokok, úgy látszik, elke­rülhetetlennek tartják az Európában folytatandó há­borút, és ebben elsősorban a neutrontöltetű közép-ha­tótávolságú rakéták és tü­zérségi lövedékek alkalma­zásával számolnak. Az úgynevezett „komplex háború” Pentagon által ki­dolgozott stratégiája Európa számára az „integrált harc­tér” stratégiája. E koncep­ció értelmében az amerikai I fegyveres erőket egyidejű t hagyományos, nukleáris és vegyi hadviselésre készítik fel. Leginkább a neutron­fegyver felel meg — szerin­tük — annak a követel­ménynek, hogy egy ilyen s háború a legkevesebb költ­séggel járjon. Természete­sen nemcsak Európáról van szó. A neutronfegyver, vagy ahogyan a „National He­rald” indiai lap írja, a „ne­utron terrorizmus” vala­mennyi térség népét fe­nyegeti. Weinberger ame­rikai hadügyminiszter cini­kusan ki is jelentette: „szükség esetén ezt a fegy­vert a világon mindenütt al­kalmazni fogjuk”. A Penta­gon egy másik képviselője pedig hozzátette: a neutron­fegyver rendeltetési helye Európa határain túl min­denekelőtt a Közel- és a Tá vol-Kelet lesz. A „Christian Science Monitor” című új­ság erről így vélekedett: az amerikai katonai stratégá­kat „ a föld különböző tér­ségeiben egyidejűleg folyó nagy és kis háborúk rémlá­tomása kísérti”. A nukleáris terrorizmus politikája az USA és szövet­ségesei kapcsolataiban is nyíltan mutatkozik. Wa­shington világosan értésük­re adta: a neutronfegyver gyártásáról hozott döntés válasz arra a vonaKodásra, amelyet egyes NATO-tagor- szágok tanúsítanak katonai költségvetésük növelésében, és célja megtörni áz eurora- kéták telepítése ellen kibon­takozott mozgalmat Nyugat- Európában. z, hogy a neutron ter- $ >;;4 rorizmus csupán rö- ■ „ vid epizód lesz, a nemzetközi viszonyokban, vagy pedig hosszú ideig sö­tét felhőkbe burkolja a nem­zetközi helyzetet — fenye­getve emberek százmilliói­nak életét és biztonságát —, attól függ, képes lesz-e a nemzetközi közvélemény határozottan szembeszegül­ni a példátlan nukleáris zsa­rolással. Szpartak Beglov politikai szemleíró Dél-airikai visszavonulás. angolai helyzetkép (Folytatás az 1. oldalról) felét nyújtó kisipar tovább­fejlesztésére. Az új jogsza­bály felszámolja a ma már szükségtelen jogi korlátozá­sokat, lehetőséget teremt a kisipar és a gazdálkodó szer­vezetek hasznos együttműkö­désére, elősegíti a kisiparo­sok társulási lehetőségeit. Az Elnöki Tanács felhatal­mazta a Minisztertanácsot a Polgári Törvénykönyvnek a polgári jogi társaságokra vo­natkozó szabályaitól eltérő együttműködési forma, a gaz­dasági munkaközösség szabá­lyainak megalkotására. Fenti célkitűzésekkel össz­hangban — módosítva a tár­sadalombiztosításról szóló tör­vényi; — az Elnöki Tanács törvényerejű rendelettel bő­vítette a kisiparosok, a ma­gánkereskedők, továbbá segí­tő családtagjaik társadalom- biztosítási ellátását. E szerint a kisiparosok és a magánke­reskedők -r- tevékenységük sajátosságaiból adódó kisebb eltérésekkel — társadalom- biztosítási szempontból a munkaviszonyban állókkal azonos helyzetbe kerülnek, segítő családtagként közre­működő házastársuk pedig jogot szerez a nyugellátásra, és a baleseti ellátásra. A végrehajtási jogszabály a nyugellátást, a mezőgazdasá­gi szövetkezetek tagjainak a közös munkában részt vevők családtagjaira is kiterjeszti. Az ismertetett jogszabályok 1982. január 1-én lépnek ha­tályba. Az Elnöki Tanács ezután igazságszolgáltatási szerve­zeti és személyi kérdésekben határozott: módosította egyes bíróságok illetékességi terüle­tét, továbbá bírákat válasz­tott meg, és mentett fel. Az Elnöki Tanács végül egyéb folyamatban lévő ügyeket tárgyalt. Lázár György, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnöke pénteken a Magyar Néphad­sereg több egységéhez láto­gatott el. Programját a Hon­védelmi Minisztériumbain kezdte, ahol Czinege Lajos hadseregtábornok, honvédel­mi miniszter fogadta, majd tájékoztatta a honi légvéde­lem helyzetéről. Ezt követően Lázár György a honi légvédelmi csapatok tevékenységével ismerkedett és felkeresett több honi lég­védelmi alakulatot. Ütja először Pápára veze­tett, ahol katonai tisztelet­adóssal fogadták. A fogadás­nál jelen volt Pap János, az MSZMP Veszprém megyei Bizottságának első titkára, az országgyűlés honvédelmi bizottságának elnöke. Bakó Ferenc alezredesnek, az ala­kulat parancsnokának jelen­tése utón a kormány elnöke megtekintette a pilóták ok­tatását szolgáló korszerű A dél-afrikai katonai veze­tés pénteken hivatalosan is bejelentette, hogy az angollai területek elleni támadásban részt vevő csapatok megkezd­ték a visszavonulást. Ugyan­akkor az angolai nemzetvé­delmi minisztérium pénteki közleménye utalt arra, hogy a dél-afrikai betolakodók képtelenek voltak végrehaj­tani akciótervüket, mivel vá­ratlanul érte őket a honvé­dő erők határozott fellé­pése. Ezzel szemben Constand Viljoen tábornok, a dél-afri­kai hadsereg vezérkari főnö­ke fokvárosi nyilatkozatában azt állította, hogy a SWAPO (Délnyugat-afrikai Népi Szervezet) elleni rajtaütés „sikeres volt és a terroristák százait semmisítették meg”. A pretoriai rendszer azt ál­lítja ugyanis, hogy angolai akciója az általa „terroris­tának” nevezett SWAPO el­len irányult. A luandai sajtó határozottan cáfolta ezt és rámutat, hogy a dél-afrikai agresszió áldozatai az ango­lai városok és falvak polgári lakosai voltak. A dél-afrikai katonai ve­zetés mindössze nyolc kato­nájának elvesztését ismerte be. Az angolai közlemények jóval nagyobb dél-afrikai veszteségekről szólnak. Pén­teken egyébként nem érkez­tek hírek újabb harcokról. Fokvárosban közölték, hogy a támadó egységek kö­BOHBnMBMBBBMHH technikai eszközöket, megis­merkedett a repülési ismere­tek elsajátításának, oktatásá­nak módszereivel. Ezután megnézte a pilótáktól ma­gas fokú technikai felké­szültséget, rátermettséget kí­vánó MIG-családok repülő­gép-bemutatóját, a készült­ségi szolgálatot és egy va­dászrepülőgép riadópróbáját. A Minisztertanács elnöke programja egy rádiótechni­kai alegységnél folytatódott. A parancsnok jelentése után Lázár György megtekintett több, különböző rendeltetésű lokátortechnikai berende­zést. Ezt követően az egyik dunántúli légvédelmi rakéta- rendszerrel ismerkedett meg. ahol tájékoztatták a rakéta- komplexumok főbb jellem­zőiről. Végezetül a kormány elnö­ke találkozott a honi légvé­delmi hadsereg vezetőivel, parancsnokaival. Elismeréssel szólt a katonák derekas helyt­állásáról, a látottakról. zül néhány már visszatért Namíbiába, amelyet, mint is­meretes, a nemzetközi jogot semmibe véve tart megszál­lás alatt a Dél-afrikai Köz­társaság. Angolai sajtójelen­tések felhívják a figyelmet arra, hogy a pretoriai kato­nai gépezet egyfajta „senki földje sávot” akar létrehozni Dél-Angolában, Ennek célja az, hogy az Unita angolai el­lenforradalmi szervezethez biztonságosabban eljuttat­hassák a dél-afrikai fegy­verszállítmányokat. Megfi­gyelők hangsúlyozzák, hogy a dél-afrikái erők valósággal „intézményesíteni” akarják be-kijárásukat Angola déli vidékén a „terroristák elleni harc szükségességére” hivat­kozva. Sam Nujoma, a SWAPO el­nöke pénteken Belgrádban egy interjúban nyilatkozott a dél-afrikai agresszióról. Sze­rinte ez a támadás „értel­metlenné tette a nyugati ha­talmak arra irányuló erőfe­szítéseit, hogy békés eszkö­zökkel rendezzék a namí- biai helyzetet”. Nujoma bí­rálta a nyugati hatalmakat, amiért azok gazdasági érde­keiket szem előtt tartva vé­delmezik a pretoriai rend­szert. Nujoma azért látoga­tott Jugoszláviába, hogy a hét végén Újvidéken részt vegyen egy vitában, amelyen az el nem kötelezett országok mozgalmának jövőjéről lesz szó. A szocialista országok életéből KUBA: Languszta-ebédre, vacsorára A magyar mozipénztárak­nál hosszú sorok kígyóznak, hogy jegyet váltsanak az id«i nyár egyik legsikeresebb filmjéhez, a Languszta reg­gelire című olasz—francia vígjátékhoz. A valóban szelle­mes, sok-sok kacajt kiváltó jelenetek — de még az íny­csiklandozó, pirosra pirult languszta — láttán nem jut eszünkbe, hogy a languszta, ez a rendkívül ritka, s igen ízletes rákfajta alaposan pró­bára teszi az embert, mire hébe-hóba horogra akad. A horog ugyan csak képle­tesen értendő, mivel a lan­gusztát hálóval fogják. Hogy miként, azt nem kis büszke­séggel mutatták be a külföldi újságíróknak a kubai halá­szok. Pinar del Rio megyében, a karib-tengeri szigetország déli csúcsán, Coloma város övezetében található a lan­guszta halászok központja. Ottlétünkkor — a Kubai Kommunista Párt II. kong­resszusának nápjaiban — a város felbolydult méhkashoz hasonlított. Kétszerannyi em­ber ütött itt tanyát, mint a lakosok száma, az öbölben pe­dig halászhajók tucatjai sora­koztak. A langusztahalászat szezonja kezdődött, ami ezen a vidéken körülbelül annyi munkát ad, mint másutt a zafra, a cukornádaratás. Francisco Hernandez, a co- lomai halászati kombinát igazgatója szerint, a mai fel­bolydulás nem hasonlítható a néhány évtizeddel ezelőtti­hez. Akkortájt — languszta­szezon idején — az asszonyok hetekig nem látták férjüket, a mai halászok viszont „csak” húsz napot dolgoznak egyhú- zamban, majd tizet pihennek. Arról nem beszélve — újsá­golta az igazgató —, hogy a mai technikai felszereltség láttán az öreg halászok állít­ják: gyerekjáték a halászat. Az ő idejükben bezzeg apró bárkákon merészkedtek ki a tengerre, hosszú füzfaágra kötötték a hálójukat, s a perzselő napfényben várták, várták az értékes zsákmányt. A maiak ... a lábukat lóbál- ják. Nos, mi serrimi ehhez ha­sonlót nem tapasztaltunk. Igaz ugyan, hogy jobbára csak a kombinát „szárazföldi részlegét” tekintettük meg. Azt a helyet, ahol az értékes zsákmányt kirakják, szortí­rozzák, majd feldolgozásra továbbszállítják. Itt viszont elmondták, hogy a munka ezen a telepen rendkívüli fi­zikai adottságot követel. Sze­zonban ugyanis látástól vaku- lásig dolgoznak: ez a részleg még koránt sincs annyira gé­pesítve, mint a halászat. Egy nemrég elfogadott kor­mányrendelet azonban hama­rosan változást hoz itt is. Négymillió pesot szavaztak meg a colomai kombinát kor­szerűsítésére, annak reményé­ben, hogy a jelenlegi napi 30 tonna languszta helyett 40— 50-et is képesek lesznek fel­dolgozni. A languszta ugyanis nem­csak a mozinéző étvágyát gerjeszti. Egyre keresettebb cikk a világpiacon is. Nem csak reggelire eszik, de ebéd­re, vacsorára is. (seres) Rrkagyij Sztrugackij Borisz Sztrugackij: Nehéz istennek ■ _ _ ■. ■w 24. .. . Amikor Rumata magá­hoz tért, azt látta, hogy egy üres térség közepén áll. Szür­kén kelt a hajnal, a távolban rekedt hangon ordítoztak az időmérő kakasok. Rumata fe­jében szertefoszlott a köd, az érzékelés metsző világosságá­nak és pontosságának ismerős állapota köszöntött be, nyel­vén kellemesen olvadozott a keserű mentaíz. Jobb kezének ujjai erősen viszkettek, öklé­ben egy üres kaszparamid- ampulla lapult. Ezzel a nagy hatású, alkoholmérgezés elle­ni szerrel a Föld elővigyáza­tosan ellátta az elmaradott bolygókon dolgozó valameny- nyi felderítőjét. Nyilván már itt, ezen az üres térségen csaknem ösztönösen a szájá­ba szórta az ampulla egész tartalmát. A vidék ismerős volt. Egye­nesen előtte a leégett csil­lagjósda tornya feketéllett, balfelé pedig a királyi palo­ta minaretkarcsú őrtornyai tűntek elő a félhomályból. Rumata mélyen beszívta a nyirkos, hideg levegőt, és ha­zafelé indult. Pampa báró ezen az éjsza­kán remekül mulatott. A pénztelen donok csapatától kísérve, körutat tett az arka- nari kocsmákban, mindenét elitta, s útközben legalább nyolc verekedést rendezett. Rumata mindenesetre vissza tudott emlékezni nyolc vere­kedésre, amelybe beleavatko­zott: igyekezett szétválaszta­ni a feleket, és megakadá­lyozni a gyilkosságot. Továb­bi emlékei azonban ködbe . vesztek. Eleinte még a báróval ver­senyt itta az irukanit, az esz- torit, a szonait, az arkanarit, de valahányszor más borra tértek át, lopva nyelve alá dugott egy kaszparamidtab- letát. Még megőrizte ítélőké­pességét, és észrevette a szür­ke járőrök csoportjait, a lovas barbárok őrcsapatát a szoani úton, ahol a bárót bizonyára lepuffantották volna, ha Ru­mata nem beszéli a barbárok nyelvjárását. Emlékezett rá, mennyire meglepte az a gon­dolat, hogy a Hazafias Iskola előtt mozdulatlan sorokban álló csuklyás, fekete köpe­nyes, furcsa katonák: szerze­tesek. De mi köze ehhez az egyháznak? — gondolta ak­kor. Lassan szállt fejébe a szesz, mégis valahogy hirtelen, egyik pillanatról a másikra része­gedéit le; s amikor elméje egy pillanatra kitisztult, szét­hasított tölgyfaasztalt látott maga előtt egy ismeretlen szobában, kivont kardot a ke­zében, és tapsoló, pénztelen donokat — akkor már-már arra gondolt, hogy ideje ha­zamenni. De késő volt. A tombolás undorító, illetlen örömének hulláma már ma­gával ragadta. Még földlakó, felderítő maradt, a tűz és a vas embereinek örököse, akik nem kímélték magukat, és másoknak sem irgalmaztak a nagy cél érdekében. Nem vál­hatott Esztori Rumatává, de kommünár sem volt többé. Nem voltak többé kötelezett­ségei a Kísérlettel szemben. Csak az önmaga iránti köte­lességeivel törődött. Minden világosan állt előtte, kivétel nélkül minden. Pontosan tud­ta, ki miben bűnös, és ponto­san tudta, mit akar: vagdal- kozni, tűzzel-vassal pusztíta­ni. Rumata felriadt, és kihúzta kardjait a hüvelyükből. A pengék csorbultak voltak, de tiszták. Arra emlékezett, hogy valakivel vagdalkozott, de kivel? ... A lovakat elitták. A pénztelen donok eltűntek. Rumata — erre is émlékezett — hazacipelte magához a bá­rót. Pampa dón Bau színjó­zan volt, kész arra, hogy foly­tassa a vígadozást — csupán nem tudott a lábán állni. Rá­adásul úgy vélte, hogy az imént búcsúzott el a kedves bárónétól, és jelenleg hadat visel ősi ellensége, a végsőkig elkanászodott Kaszka báró el­len. „Micsoda? Ágy? ... Hogyan kerülhet ágy a mezőre? A mi ágyunk a harci mén takaró­ja!” — e szavakkal Pampa le­tépte a falról a gobelint, feje búbjáig betakarózott vele, és nagy robajjal a sarokba zu­hant, a mécses alá. Rumata meghagyta Unónak, állítson a báró mellé egy vödör sós lét és egy dézsa savanyúságot. Akkor valami történt. Valami nagyon csúf dolog, ami végig­űzte a városon keresztül, ki a szabadba. Valami nagyon, na­gyon csúf, megbocsáthatat­lan, szégyenletes ... Ez akkor jutott eszébe, ami­kor már a házhoz közeledett, s amikor eszébe jutott, meg­állt. . .. Félrelökte Unót, felmá­szott a lépcsőn, kitárta az aj­tót, berontott a lányhoz, és az éjjeli lámpás fényénél meg­pillantotta fehér arcát, rémü­lettel és undorral teli, óriási szemét, és ebben a szempár­ban önmagát, tántorgó alak­ját, lecsüngő, piszokfoltos ru­háját, ezt az arcátlan és al­jas, kékvérű ripőköt, és ez a tekintet visszavetette a, lép­csőre, le az előszobába, ki az ajtón, a sötét utcára, és mesz- szebb, messzebb, minél mesz- szebb... Rumata összeszorította a fogát, érezte, hogy belsejében minden megdermedt. Halkan kinyitotta az ajtót, s lábujj­hegyen belépett az előszobá­ba. A sarokban békés álom­ban szuszogott a báró. „Ki az?” — kiáltott fel Unó. „Csendesen — mondta suttog­va Rumata. — Gyerünk a konyhába. Készíts egy hordó vizet, ecetet, tiszta ruhát, de szaporán!” Sokáig, bőszen, élvezettel locsolta magát vízzel és dör­zsölte ecettel, hogy lekavar­ja az éjszaka szennyét. (Folytatjuk) Szovjet vélemény Nukleáris terrorizmus

Next

/
Thumbnails
Contents