Kelet-Magyarország, 1981. augusztus (41. évfolyam, 179-203. szám)

1981-08-27 / 200. szám

1981. augusztus 27. KELET-MAGYARORSZÄG 7 TIIRAMÁyil immmm II VK A fÁ TECHP1 ICV -iá IfOZGAZ kínálnak. Az első a jelenlegi fejlesztési elképzelések alapján került kidolgozásra. Lényege, hogy az északi és a déli áteme­lő telep kapacitásának bővítésé­vel, egy új víztorony építésével és a szükséges hálózatfejlesztés­sel oldják meg a vízellátást. A második variáns az új vá­rosrendezési tervhez igazodva oldja meg a város vízellálását. Az igények kielégítésére a város keleti részén (a Pazonyi út és a temető északi része táján) egy új átemelő telep létesítését java­solja, napi 65 ezer köbméteres kapacitással. A városi hálózatot két, egymástól eltérő vízminősé­gű és nyomású övezetre lehet osztani. A tiszaberceli vízmű vi­zét az ipari övezetet ellátó déU átemelő telepre, a nyírteleki és kótaji vizet pedig a kommunális övezetet ellátó északi és keleti átemelő telepre vezetik. Szüksé­ges egy új víztorony építése, 4— 6 ezer köbméteres térfogattal, 44—50 méteres magassággal. A harmadik megoldás szerint az elosztóhálózat egységes vízmi­nőségű és nyomású övezetből áll, a tiszaberceli vizet mindhá­rom átemelő telepre el kell jut­tatni. A három változat közül a leg­több pozitívum a második mel­lett szól, mivel így rugalmasan lehet kielégíteni a térben és időben növekvő vízigényeket, el leheit kerülni a különböző mi­nőségű vizek keveredéséből ere­dő káros hatásokat, megfelelően ütemezhető az építés. Az új víz­torony építésével, s megfelelő hálózati szivattyúkkal a mind több magasház vízellátása is biz­tosítható megfelelő víznyomással. A regionális vagy a nyíregyházi rendszerben előforduló jelentő­sebb üzemzavarok kedvezőtlen hatása a két övezet ideiglenes összekapcsolásával lényegesen csökkenthető. Az így kialakí­tott rendszer egyszerű, jobban áttekinthető és irányítható üzem­vitelt jelent. A víztermelő telepek kapacitás­fejlesztésének ütemezése szerint 1983-ban lép be a tiszaberceli na­pi tízezer köbméteres vízmű. 1987-re ez a kapacitás 20 ezerre növelhető, miközben a nyírteleki kutak 25 ezer köbméter vizet ad­nak. Az 1990-ig szóló ütemezés pedig a tiszaberceli vízmű napi 30 ezer köbméteres kapacitásá­val számol, ugyanennyit lehet nyerni a nyírteleki kutakból is. Ezek a mennyiségek már egy­ben a VII. ötéves terv előkészí­tését is jelentik. Természetesen a vízmű,telepek bővítése mellett fontos a városi fővezetékek, az elosztóhálózat megfelelő szintű bővítése, a kapcsolódó létesít­mények megépítése. L. B. 1983: Tiszaberceli vízmű Nyíregyháza vízellátásának fejlesztési lehetőségei Az MSZMP megyei oktatási igazgatóságán évek óta megszer­vezik a gazdasági vezetők to­vábbképzését. A gazdaságpoliti­kai speciális tanfolyamokon részt vevő hallgatok nemcsak megismerkednek a legújabb fel­adatokkal, a szervezés és irányí­tás általános tennivalóival, ha­nem saját munkahelyük tapasz­talatait feldolgozva, egy szakdolgo­zatban foglalják össze a tanultak alkalmazását. Rovatunkban né­hány szakdolgozatból közlünk szemelvényeket, olyanokat vá­lasztva ki, amelyek olvasóink szélesebb körének érdeklődésé­re is számot tarthatnak. Nyíregyháza vízellátásának fej­lesztési Lehetőségeiről Tóth Jó­zsef, a Tisza menti Regionális Vízmű és Vízgazdálkodási Válla­lat megyei üzemének vezetője készített tanulmányt. A város vízigényének kielégí­tését jelenleg a kótaji és a nyír­teleki víztermelő telep biztosít­ja. Az előbbinek napi 16 ezer. az utóbbinak 20 ezer köbméter a kapacitása, azonban a kiépíthető kapacitás összesen 55 ezer köb­méterre növelhető. Az átemelő telepek U.00 ezer köbméter víz to­vábbítására alkalmasak a 190 ki­lométer hosszú városi elosztóhá­lózaton. (A vezetékek viszont csak további bővítés után tud­nak több vizet szállítani.) Jó ütemben épül a_ regionális vízmű, amelynek első ütemében 1982-ig közel félmilliárdos költ­séggel Tiszabercel térségében egy napi 10 ezer köbméter kapa­citású telep készül el, hozzá ideiglenes víztisztító és 20 kilo­méter vezeték. A távvezeték ideiglenesen a nyírteleki vízmű távvezetékére kapcsolódik. A re­gionális vízmüvet a későbbiek­ben napi 45 ezer köbméteres ka­pacitásra lehet fejleszteni. Na­gyobb távlatokban viszont a víz­igényeket a tiszai vízkivétellel lehet biztosítani. A számítások szerint a csúcs- időszakban jövőre napi 42 ezer köbméter vizet igényel a város ellátása, 1985-re pedig legalább 50 ezer m»-es fogyasztás várha­tó. Miután a tiszaberceli vízmű belépésére csak az 1983-as csúcs­ban lehet számítani, ezért a jö­vő évi csúcsigény kielégítésére a meglevő kapacitások felülvizsgá­lata válik szükségessé. Ez a ko- taji telepen 2-3 kút újrafurása- val, további néhány kút felül­vizsgálatával megoldható, a víz­mű kapacitása napi __ 19—20 ezer köbméterre növelhető. Mivel az idő sürget, az a megoldás kivi­telezhető gyorsan, amelynél a víztermelést és a szállítást külön­választják, a távvezetékbe nyo­másfokozó szivattyúkat építenek be. Ennek a várható költsége 13 millió forint. A nyíregyházi távlati vízigé­nyek meghatározása a rendezé­si tervben megadott lakosság- szám-gyarapodás alapján törté­nik. A számítási eredmények szerint 1995-ben 122 ezer lakost feltételezve, a kommunális ellá­tás napi 63 ezer köbméter vizet igényel, míg az ipari üzemek 38 ezer köbméter vizet használnak fel. Harminc év múlva a teljes vízigény 135 ezer köbméterre te­hető 138 ezer nyíregyházi lakos mellett. Az Igények és a kapacitás ösz- szevetése azt mutatja, hogy amennyiben az 1995-ig tervezett fejlesztési ütem megvalósul, úgy Nyíregyházának és térségének vízellátása elfogadható mérték­ben biztosítható. A fejlesztések a kótaji telep 20 ezer, a nyírteleki 35 ezer és a tiszai 45 ezer köb­méter napi víztermeléssel szá­molnak. A távlati fejlesztési lehetősé­gek három műszaki megoldást Üzemanyag-takarékos ' autók Eddig már 40 ezer gépkocsiba szerelték be azt a benzinfogyasz­tás-csökkentő Betétet, amelyet a Pécsi ÉPFU szabadalma alapján az Életaniszergazdasági, Mező- gazdasági Ipari Műszaki Szolgál­tató Társaság fejlesztett tovább és gyárt az elmúlt év szeptem­ber óta. Az eddigi tapasztalatok szerint" a bétáit segítségével 5 százalék­nyi üzemanyag takarítható meg. A betét, melyet a motor üzeifi- anyag-porlasztójának csatlakozá­sához kell szerelni, lehetővé te­szi, hogy a hengerekbe levegő- dúsabb keverék jusson. Ezáltal tökéletesebb lesz az égésfolya­mat, nő a teljesítmény, csökken a benzinfogyasztás. Kedvező az is, hogy a betéttel ellátott autók kipufogógáza mindössze 0,5—0,8 százalék szénmonoxidot tartal­maz (a betét nélküli gépkocsik kipufogógázában 2—5 százaléknyi a szénmonoxid). Egyelőre 26 autószerviz forgal­mazza az üzemanyag-csökkentő betétet, amely rövidesen már az Autóker és a Mobil szaküzletei­ben is kapható lesz. Egyre na­gyobb az érdeklődés iránta kül­földön is. A dohánytermesztés technoló­giája az utóbbi évtizedben igen sokat változott. A kisüzemi, ha­gyományos kézi munkára alapo­zott termesztési módszereket mindinkább a műszakilag fejlett gépek és korszerű technológiák váltják fel. E korszerűsítési fo­lyamatról, illetve a következő évek technológiájáról szerez­tünk tapasztalatokat a közel­múltban, amikor dr. Gulyás Jánossal, a dohányfermen­táló vállalat föagronómusával né­hány termelőszövetkezetet ke­restünk fel. A korszerűsítési folyamat 1971- ben a Kanadából importált Bal- thes hidastraktorral és a hazai gyártású tűsorkeretes, mestersé­ges szárítóberendezéssel indult el. Megyénkben ma már 113 Balthes kombájn mintegy 2800 hektár do­hány termesztéstechnológiáját változtatta meg, és 61 üzemben 544 Sirokkó mesterséges szárító üzemel. Az új technológia a ha­gyományoshoz képest mintegy 35—40 százalékos élőmunka-meg­takarítást eredményezett. De még így is igen magas a dohányter­mesztés élőmunkaigénye. Egy hektár Virgínia dohány szántó­földi, szárítási és manipulálási munkáihoz mintegy 80—90 mun­kanap szükséges. A dohány nagy élömunkaigénye szükségessé teszi, hogy tovább lépjünk a dohánytermesztés kor­Tartalék a gazda szaktudásában Képünkön a Powell-cég négysoros hidastraktora, amellyel egyebek között a dohány tetejezése is elvégezhető. szerüsitésében. Olyan termelési rendszerre, nagyüzemi technoló­giára van szüksége a gyakorlat­nak, amely a jelenleginél is kor­szerűbb, kevesebb élőmunka fel­használásával nagyobb eredmé­nyek elérését teszi lehető ve. A dohányfermentáló vállalat ezt az Mészáros János, a kállósemjéni Űj Élet Tsz elnöke az egyik sokat ígérd kísérleti dohányt mutatja. igényi szeretné kielégíteni az automata betakarító gépekre épü­lő új termesztési technológia ha­zai viszonyokra való adaptálásá­val, elterjesztésével. Ennek a szándéknak az első lépése 1978- ban meg is történt, amikor az amerikai Universal Leaf Tobacco cég szakmai irányításával beér­keztek az első gépek. Az USA-ból 4 darab különböző típusú, Powell gyártmányú automata dohánytö­rő gépet, 4 darab konténeres rendszerű Big-Bin szárítóberende­zést, 1 darab nagy teljesítményű, négykerék meghajtású Hi-Trac hidastraktort, és 1 darab kiskon- téneres Maxi-Maiser típusú szá­rítóberendezést vásároltak. Ezek a gépek és szárítóberendezések három féle termesztéstechnoló­giai változat kidolgozását és al­kalmazását teszik lehetővé. Legkorábban a hajdúhadházi Bocskai Mezőgazdasági Tsz ka­rolta fel ezt a technológiát. A második változatú technológiát a nyíregyházi Béke Tsz-ben, a har­madikat pedig a kállósemjéni Üj Élet Tsz-ben valósítják meg. Mindezekről részletesebben Tudo­mány—Technika—Közgazdaság rovatunk következő számában ol­vashatnak az érdeklődők. A gépi technológia mellett mind a há­rom termelőszövetkezetben do­hányfajta-kísérletet is végeznek. Többek között a kállósemjéni Üj Életben 7 fajtát versenyeztetnek, több céllal: vizsgálják az ültetvé­nyeket terméshozamra, betegség­ellenálló képesség szempontjából, minőségre, tenyészidőre, gépi be­takarítási alkalmasságra és így tovább. A fajták között több ígé­retes található. Cs. B. Megyénk tájai, gazdálkodási adottságai talán változatosabbak az ország bármelyik vidékénél, de a termelés színvonala is éppen ilyen nagy eltéréseket mutat. Ezek az eltérések azonban érde­kes módon nem követik a tájegy­ségek határait, csak a statiszti­kában. Mit is mutatnak a számok például legfontosabb kenyérga­bonánknál, a búzánál? A tíz aranykoronánál is kevesebb érté­kű földeken tavaly 23 mázsa ter­mett, 22 felett 39. Hogyan lehet még ennél Is többet termelni? Erről Moravszki Györgyöt, a ti- szavasvári „Munka” Termelőszö­vetkezet elnökét kérdeztem. Ná­luk volt az Idén a megyében a legmagasabb a termésátlag. A termés meghatározói — Döntően az elővetemény, a tápanyag-utánpótlás, és a fajta megválasztása határozza meg a búzatermesztés színvonalát, és nem kevésbé fontos a növényvé­delem sem. Mt ezeket szem előtt tartva az idén 52,6 mázsát arat­tunk egy hektárról. — Bizonyára nem elégszenek meg ennyivel, bár ez igen ma­gas szám, és egyre nehezebb fel­jebb tornászni. — Vannak még tartalékok, de ezek kiaknázására már egyedül nehéz lenne vállalkozni. Innen már az egyre fejlesztett techno­lógia, a mindennapok fegyelme vezet tovább. Szinte apróságnak tűnnek: a napokra szűkített ve- tésidő-optimumok, a kínosan pon­tos tőszám, az új és újabb, jobb és még jobb növényvédő szerek ... Az átlagban csak kilókat jelente­nek, de ebből lesznek szép lassan a mázsák. Ezeket azonban csak a termelési rendszerek tudják ad­ni, mert ez bizony már a világ- színvonal. Termelőszövetkezetünk kiemelkedő eredményeiben nem kis része van a Bábolnai Ipar­szerű Kukoricatermelési Rend­szernek, amely a nevében Is sze­replő növényen kívül a búzater­melést Is ellátja szakértelmével. A Szekszárdi Mezőgép Vállalat gépújdonságát, az önjáró cukorré- pa-betakaritó gépet a napokban működés közben ismerhették meg a szakemberek. Az új gép óránk ént négy-hat kilométeres sebesség­gel haladva csaknem egy hektáron végez a munkával és különféle adapterekkel fölszerelve más mezőgazdasági munkákra is alkalmas. (MTI fotó: Fchérváry Ferenc felvétele — KS) Két lépcsőben — A kormány gabonaprogram­ját termelési rendszerünk magá­évá tette, és már tavaly kétlép* esős tervet dolgozott ki, amely­nek éclja a hatvan-hatvanöt má­zsás hektáronkénti termésátlagok elérése — kapcsolódott az el­mondottakhoz Erdei György, az IKR szaktanácsadója. Két lépcső­re van szükség, hiszen 23 sza- bolcs-szatmári taggazdaságunk egyike sincs abban a helyzetben, hogy a nagy alföldi búzatermesz­tési programokhoz csatlakozzon. Ott más a föld, mások a tábla­méretek, és hatalmasok a gazda­ságok. A megye termelőszövetke­zetei sem maradnak ki azonban a fejlesztésből, mert elkészült a rá­juk szabott program is. Gazdál­kodási rendszerünk a termelési ciklus szinte minden momentu­mát ellenőrzi, a műtrágyázásban például a mikroelemekkel való ellátottsággal is számot vetünk, mert a nagy hozamoknál ezek­nek szűke, vagy egyensúlyuk zavara is csökkentőleg hat. — Hasonló program megvalósí­tása kezdődött el termelési rend­szerünkben is — tudtam meg Lipták Józseftől, a nádudvari KITE szabolcs-szatmári alköz­pontjának vezetőjétől. — Ma már 63 ezer hektáron dolgoznak e technológia szerint. Hasonló a géprendszerünk, annyi különb­séggel, hogy mi korábban is John Deer gépeket alkalmaztunk, és most'is sikerült ilyen gépeket beszereznünk. Az energiatakaré­kos szisztémákat tartjuk ma életrevalónak, és reméljük, hogy az ezekhez szükséges kapcsolódó gépek hazai gyártása is megvaló­sul. A megyében mi a 45—50 má­zsás átlagokat ' is kielégítőnek tartjuk, és bár drágák ezek a gépsorok, olyan technológiát dol­goztunk ki, amely az itteni gaz­daságoknak is elviselhető, és jö­vedelmező gazdálkodást tesz le­hetővé. Szatmár gondjai — Drága gépek, drága vegysze­rek, és pénzen vett szaktudás. Megtérül-e ez a bevételből? Egy­re kevésbé. 1977-ben egy mázsa búzán még 61 forint volt a tisz­ta haszon, ez napjainkra már tíz forint alá apadt. Van a megyé­ben egy „búzaövezet” Gäk’aven- csellőtől Tiszavasváriig, ahol nem kétséges a jövedelmezőség, de van itt egy Szatmár-vidék is, ahol enyhén szólva lutri búzát termel­ni. Egyáltalán érdemes itt ezzel foglalkozni? — Feltétlenül — bocsátja előre dr. Káposztási Attila, a TESZÖV illetékes munkatársa. Feltétlenül megkívánja például a vetésszer­kezeti kényszer, de a népgazda­sági szükséglet is indokolja. Az itteni nehézségek megoldásához két út vezet: a térségi meliorá­ció folyamatos megvalósítása, ez évtizedünk végéig már jelentő­sen érezteti majd a hatását, a másik pedig a racionális költség­szemlélet, bár lehet, hogy ez bizonyos pontokon ellenkezik a rendszerek előbb elhangzott, kis­sé beruházáscentrikus elképzelé­seivel. Szerényebb terméseredmé­nyek mellett is jövedelmezőbb lehet, vagy egyáltalán így lehet jövedelmező a búzatermelés ezek­ben a térségekben. Itt sem lehet azonban 30 mázsán alul megelé­gedni a terméssel hektáronként. — Ha meg is valósul ez, jó években egyáltalán nem jellem­ző a belvízsújtotta fekete földi gazdaságokra. Mindenképpen kel­lene valami kiegyensúlyozó gaz­dasági szabályozó. — Valóban. Itt a többletráfordí­tások rossz években nem jelent­keznek jövedelemként. Szükség lenne, legalábbis itt, a tizennégy aranykoronánál értékesebb föl­deken gazdálkodó közös gazdasá­goknál is bizonyos árkiegészíté­sekre, hiszen az itt termett búzára is szüksége van népgazdaságunk­nak. Ennek a 14 aranykoronának nem kellene bűvös határnak len­nie, finomabb megkülönbözteté­sekre lenne szükség. Esik Sándor Ugyancsak a Powell dohánytörő gépe látható a képen, amely em­beri kéz érintése nélkül gyűjti konténerbe a leveleket. (Gaál Béla felvételei) Új technológia a dohánytermesztésben A holnap gépei már itt vannak V.. j / Termelési rendszerek a magasabb búzaterméséit

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents