Kelet-Magyarország, 1981. augusztus (41. évfolyam, 179-203. szám)

1981-08-23 / 196. szám

4 KELET-MAGYARORSZÁG 1981. augusztus 23. AUGUSZTUS 23. A román nép számára 1944. augusztus 23. va­lóságos határkő, az antifasiszta és antiimperia- lista nemzeti és társadalmi felszabadító forradalom győ­zelmes megvalósításának kez­detét jelzi, amely új korsza­kot nyitott hazánk történel­mében. E nagyszerű történelmi for­dulat, s az azt követő mély­reható átalakulások bölcs megtervezője a Román Kom­munista Párt. Országunknak a fasiszta uralom alóli felsza­badulása 37. évfordulóját ab­ban az esztendőben ünnepel­jük, amikor megemlékeztünk a Román Kommunista Párt megalakulásának 60. évfor­dulójáról. A Román Kommu-r nista Párt szerepével és tévé-' kenységével közvetlenül ösz- szefügg forradalmi előrehala­dásunk a nemzeti és társadal­mi felszabadulás, a szocializ­mus és a kommunizmus épí­tése, Romániának a békéért, az együttműködésért és a tár­sadalmi haladásért vívott harc aktív csapataként való érvényesülése útján. Országunk a felszabadulás óta eltelt években a forra­dalmi folyamat több szaka­szát járta be. Életünkben, gazdasági-társadalmi tevé­kenységünkben a IX. párt- kongresszus által felavatott időszak lényegbeli, döntő vál­tozásokat hozott. Ez a politi­ka, mint a szocialista Romá­nia minden megyéje számá­ra, Szatmár megye számára is az ipar, a mezőgazdaság és a szolgáltatások gyors fejlesz­tését, az anyagi és munkaerő- források fokozott értékesíté­sét, a helységek felvirágozta­tását, sokrétű — elsősorban gazdasági — feltételek kiala­kítását jelenti nemzetiségre való tekintet nélkül minden honpolgár politikai és jogi egyenlőségének érvényesülé­séhez. Beszédes példát nyúj­tanak megyénk fejlődéséről a hetvenes évek, amikor az ipar termelése 5,5, a mezőgaz­dasági pedig közel háromszo­rosára növekedett. Örömmel mondhatjuk ezzel kapcsolat­ban, hogy megyénk a hazánk megyéi között kibontakozó szocialista versenyben az 1976—1980-as ötéves terv fo­lyamán a III. helyet foglalta el, ily módon is tanúsítva a több mint 50 000 kommunista, városaink és falvaink minden dolgozója odaadó munkáját. Népünk nagy nemzeti ün­nepét az idén is kiemelkedő sikerek köszöntik, kedvező távlatot nyitva az új ötéves tervhez. Rendkívül jelentős ötéves tervidőszak ez, amely — a XII. pártkongresszus ha­tározatai alapján — meghoz­za Romániának a közepes gazdasági fejlettségű országok soraiba való lépését, és döntő minőségi szakaszt jelent a sokoldalúan fejlett szocialista társadalom megteremtését célzó program megvalósításá­ban. Ezt az oldalt romániai testvérlapjaink — a Cronica Satmareana és a Szatmári Hírlap — szerkesztőségének munkatársai állították ösz- sze nemzeti ünnepük alkalmából. Szatmár: épül az új városközpont. Élen járó búzatermesztők Fundulea és társa A petri mezőgazdasági ter­melőszövetkezet búzater­mesztői azt vallják, hogy a mai viszonyok között elkép­zelhetetlen szakszerű keretek nélkül kenyérgabonát ter­meszteni. Minden adottság mellett is szükséges az új agrotechnika igénybevétele, a rendelkezésre álló összes agrokémiai tényezők felhasz­nálása. Az idén elért 4446 kg hektáronkénti búzatermésük is ezt bizonyítja. Ennek kap­csán beszélgettünk el Villá­nyi István mérnök-elnökkel, pontosabban arról, hogy az időjárás, a műtrágyaellátás, a vetésforgók és a búzafaj­ták mennyiben befolyásolták az idei eredményeket. — E felsorolt tényezők kö­zül, ön szerint, melyiknek volt döntő hatása a termés alakulására? — Ha ide soroljuk a talaj­művelési és gyomírtási ténye­zőket, akkor teljes a kép, de kivételt egy sem képez. Az idén az időjárás talán segí­tette a beérést, de a -júniusi szárazság csökkentette a hektárhozamot, mely rendes körülmények mellett 5300 kg is lehetett volna. De tartsuk be a sorrendet. A műtrágyá­éi látás itt-ott akadozott, bár sikerült 400 kg komplexmű­trágyát juttatnunk hektáron­ként, vagyis 27 százalékban nitrogén- és 13 százalékban foszforműtrágyát. Ható­anyagban számítva tehát 160 kg-ot egy hektárra. Ha ösz- szességében vesszük ezt a mennyiséget, elégedettek le­hetünk, ám ha úgy számol­juk, hogy ebből 108 kg nitro­gén- és 52 kg foszforműtrá­gya jutott hektáronként, már kevésbé vagyunk azok. Ugyanis a mi esetünkben a két műtrágyaféleség közötti arány nem 2:1, hanem 1:1 kellene, hogy legyen. A ve­tésforgók terén jó tapasztala­taink vannak. A búza búza utáni termesztése teljesen ki­zárt dolog nálunk. Tavaly az őszi búzát 125 hektár burgo­nya, 125 hektár kender, 75 hektár szemes kukorica és 150 hektár silókukorica után vetettük. Előveteményként a kendert, a szemes és silóku­koricát ajánlhatjuk. A búza­fajta szintén mérvadó. Mi két fajtával, a Fundulea 29-cel és a Partizánkával dolgoztunk. Az előbbi 4827 kg-ot adott, a Partizánka 4390 kg-ot 415 hektáron. A talajművelésnél betartottuk az agrotechnikai normákat. A magágykészítés egyik nagy titka a jó hoza­moknak. Mi általában 20—30 Szopor, Ákos és Ki- ) rálydaróc térségében im­már évek óta tanúi lehe- 1 tünk a Kraszna medre szabályozásának, a védő- 1 gátak építésének, a vízle­csapoló rendszer kiépíté­sének, a mellékfolyók — Mázsa, Cserna, Mária — szabályozásának. Amikor Bugner Ovidiu mérnök, a munkálatokat vezető szakember elém te­ríti a tervrajzot, s azon magyarázza elvégzett vagy még megvalósításra váró feladataikat, alig tudom magamban elrendezni az előzetesen összegyűjtött számadatokat, a folyóval kapcsolatos munkálatok előtörténetét. Illik ez a visszatekintés most, ami­kor a Kraszna megyénk­ben szabályozási munká­latai lényegében a végéhez közelednek. A visszatekintésben az 1962-ben megjelent Hidro- amelioratiile in Republica Populara Romana című monográfia dokumentu­maira támaszkodunk. Meg­tudhatjuk innen, hogy Szatmár megye lakosai egy, 1751-ben benyújtott memorandumban kérték az országgyűlés segítségét — többek közt — a Krasz­na szabályozásához, védő­gátépítéshez, melynek eredményeképp Máj tény és Ecsed között szabályoz­ták a víz folyását. A mun­kálatok 1774-ben folyta­tódtak. Mindez bármily jelentős volt, csupán részlegesen cm mély szántást végzünk, aztán pedig csak tárcsázunk, gyűrűshengerezünk és boro- nálunk. Négyzetméterenként 450—500-as növénysűrűséget használunk. A gyomirtás nem ismerhet késést. Icedin- ből 3 kg-ot juttatunk hektá­ronként helikopterrel, 14 Cel- sius-fokos hőmérsékletnél. — A jövőben változtat- nak-e a fajtaszerkezeten? — Valamivel emeljük a Fundulea részarányát, a Par­tizánka továbbra is a legna­gyobb területet foglalja el, ezenkívül 100 hektáron be­vezetjük a Lovrin 32-es fajta termesztését is. Mint ígére­tes búzafajtát tartjuk szá­mon. A petri gazdaság több mint kétezer tonna búzát takarí­tott be az idén. Minőségileg kifogástalant. A kitűnő hek­tárhozam nem tükröz mást, mint a viszonyok alapos számbavételét, a hagyomá­nyos és a korszerű termesz­tés összehangolását, nagysze­rű szervezést, rendet és fe­gyelmet. Sróth Ödön Fűt majd a nap Tükrök a tetőn „Ezen folyónak Szathmárba majd semmi partja nincsen, azért igen sár mellékes, a’ halai sár ízűek, szélein sok káka, nád és sás terem, a’ vidék, mellyen mendegel, Kraszna-Köznek neveztetik.” Szirmai Antal jellemzi így 1831-ben Szatmár megye egyik legnagyobb, az évszázadok során annyi bajt, gondot okozó folyóját, a Krasz- nát, mely annak idején, áradásaival, fél megyényi területet veszélyeztetett. oldotta meg a 121 kilomé­ter hosszú folyó — me­gyénk területére 57 km-es szakasz jut — okozta ösz- szes problémákat. A 2120 négyzetkilométeres víz­gyűjtő medencében (me­gyénkben 1Í10 négyzetki­lométer) nem múlt el az ár- és belvízveszély. Ele­gendő csupán az 1970-es, 1974-es, 1980-as árvizekre gondolni, s máris, messze­menően méltányoljuk a mostani munkálatokat, la­ikus szemmel is elismer­jük, felmérhetjük annak jelentőségét, fontosságát. Pedig szárazabb időben mit sem sejtünk, sejthe­tünk a Kraszna és mellék­vizeinek erejéről. Az át­lagos évi vízhozam Alsó- szopornál 2,35, Kismaj- ténynál pedig 3,3 köbmé- ter/secundum. A legfelsőbb párt- és ál­lamvezetőség utasítására 1970 után készítették el a Máj tény—Királydaróc— Varsolc térsége ár- és bel­vízszabályozásának ter­vét, állították össze a szükséges dokumentációt, melynek értelmében foly­tatják a mederszabályo­zást és gátépítést a Krasz- nán és mellékvizein. Az 1975-ben megkezdett munkálatoknál jól képzett szakemberek és számos erőgép dolgozik. Ez idáig a Kraszna mentén több mint 30 kilométeren, az abba ömlő Cserna men­tén 3—3, a Mázsa-patak mentén pedig 2—2 kilo­méteren építettek gátat. Még egy adat a vízügyi­ek munkájáról: csupán ebben az évben 750 000 köbméter földet mozgat­tak meg. Kimondani is sok. De megküzdeni érte — tű­ző napon vagy esőben, si­ma talajon vagy csúszós agyagon — mennyire más­ként hangzik!... S hogy mindez mit je­lent? Szóljon róla három olyan személy, aki nem­csak önmaga, hanem lak­helye nevében is beszél­het. Culic loan, Szopor köz­ség polgármestere: „Köz­ségünkben mintegy 800 hektárt veszélyeztetett a Kraszna, 800 hektárt, me­lyen vetettünk, de soha­sem volt biztos, hogy nye­rünk-e róla valamit. Ez a terület most már bizton­ságos lesz.” Virág Gheorghe, a hure- zi mtsz elnöke: „Földje­ink termését a Kraszna mellékvize, a Cserna dézs­málta, szinte évi rendsze­rességgel. Volt olyan hely, melyet emiatt tíz éve nem tudtunk használni.” ...Van már partja a KTasznának. Folyása mentén megritkult, jószerével eltűnt s káka, nád és sás. És a mellékágak fölszámolásával eltűnt immár a Krasznaköz. Az érintett helységek szorgos lakóin a sor, hogy a biztonságba jutott földekről egyre szebb, gazdagabb termést takarítsanak be. Máriás József lm I sB Szűkszavú újsághír tudó­sított: ötszáz olyan lakás épí­tése van folyamatban a szat­mári 16-os lakótelepen, me­lyek melegvízellátását a tömbházak tetejére szerelt napelemek rendszere fogja biztosítani. Az építkezés még folya­matban van, s Gáti István építésvezetővel tett szemlé­men semmi rendkívülit nem tapasztaltam. Ezek a tömb­házak csupán annyiban tér­nek el a hagyományostól, hogy tetőszerkezetük szilár­dabb, tetőszigetelésük pedig lényegesen alaposabb, meg­bízhatóbb. Nagy szükség van erre az alaposságra, hi­szen a tükörrendszerek fel­szerelése után egy esetleges beázást, vagy egyéb jellegű meghibásodást csak ezek le­szerelése után lehetne elvé­gezni. Hazai szakembereink is kipróbálták, s arra a követ­keztetésre jutottak, hogy ez a módszer a mi éghajlati vi­szonyaink mellett is gazda­ságos. Teljes mértékben ugyan nem küszöböli ki a hagyományos melegvízkészí­tést, de még télen is hatha­tósan besegíthet. Két-három városban minálunk is kipró­bálták, alkalmazzák, és úgy ítélik, hogy megéri. Szat- márnak az tehát az érdeme, hogy nem zárkózott el mere­ven az újítástól, hogy hazai viszonylatban az elsők kö­zött van, ahol ezt az új mód­szert alkalmazni kívánják. Nézzük, hogyan fog ez a rendszer kinézni? Az épületek tetején bizo­nyos dűlési szögben, délnek irányítva, hozzávetőleg há­rom és fél négyzetméternyi nagyságú tükrök lesznek el­helyezve. A tükrök mögött egy csőrendszerben kering és természetesen (napos idő­ben) melegszik a víz, ami in­nen egy tárolótartályba, majd speciális szivattyúk se­gítségével, a hőközpontba kerül, innen osztják majd szét a vizet egy másik cső­rendszeren keresztül a laká­sokba. A rendszernek három mű­ködési lehetősége van az elfo­gyasztott napenergia meny- nyisége és a melegvízigény függvényében. Az első műkö­dési lehetőség, nevezetesen az, amikor megvan a megfe­lelő napenergia, ugyanakkor igény is van a meleg vízre, teljességgel kézenfekvő. Van­nak viszont esetek, amikor ugyan elegendő a napsugár­zás, tehát melegvízkészlet is van, de a lakók nem tarta­nak rá igényt. Ebben az eset­ben a megmaradt melegvíz­mennyiség nem vész el, ha­nem speciális tartályokban, különösebb hőveszteség nél­kül egy-két napig is elraktá­rozható. Ez a szerencsésebb eset, de mi történik akkor, amikor ugyan szükség lenne a meleg vízre, de borús az ég, nincs napsugárzás, követke­zésképpen meleg víz sem termelődik? Riadalomra ek­kor sincs ok. Egyetlen leendő lakó se higgye, hogy csak de­rült időben fürödhet majd. Ideális körülmények között, az anyagba fektetett ener­gián és a karbantartáson kí­vül, ez a melegvíz-készítési rendszer semmibe sem kerül. De lássuk, valójában meny­nyibe is kerül? Mint megtudtam, egy la­kásra lebontva a rendszer ára tizenháromezer lej. Ki­számították, hogy ez a ki­adás hozzávetőlegesen 12—15 év alatt térül csak meg. Fel­vetődik a kérdés: ilyen be­fektetés mellett vajon meg­éri? A válasz egyértelműen: igen. Igen, hiszen már magát az ötletet is az sugallta, hogy fogytán az energia. Ez az új rendszer pedig ötszáz lakás­nál évi 125 tonna fűtőanya­got takarít meg. A tervek szerint a rend­szer áprilistól októberig mű­ködik majd. Az írásunk ele­jén idézett hírrel teljes egyet­értésben nagyon sok napsü­téses órát kívánunk az ötszáz lakás leendő lakójának. Eltűnt a káka, a sás

Next

/
Thumbnails
Contents