Kelet-Magyarország, 1981. augusztus (41. évfolyam, 179-203. szám)
1981-08-20 / 195. szám
M Keletagyarország XXXVIII. évfolyam, 195. szám ÁRA: 1,80 FORINT 1981. augusztus 20., csütörtök Á számvetés ünnepe z ünnepek az évezredekben egymásra rakódnak. A győzelmes új vallások, új hitek megőrzik a régiből legalább a megszokott napokat, s azokat töltik új tartalommal. így vette át a kereszténység a pogány ünnepeket, elkeresztelve a saját mitológiája szerint. De az újabb idők sem változtattak a régi szokásokon. Az én nemzedékem ünnepelte már augusztus húszadikán első királyunk emlékére szent István napját... Ünnepeltük az aratás-betakarítás vége, az új kenyér ünnepét is ... s ha végül tartósan és hivatalosan az épülő szocializmus alkotmánya létrehozását és későbbi módosítását ünnepeljük is, az augusztus húsz megtartott valamit és folytat is valamit a régebbi ünnepek maradványaiból. Annál könnyebben, mert ha államunk alaptörvényét, az alkotmányt ünnepeljük, azt úgy tehetjük, hogy nemcsak az országgyűlés által megteremtett legfőbb jogi vívmányunkat ünnepeljük, hanem népünk munkájának eredményeit is. Hiszen az új kenyér ma is ünneplésre méltó fordulója az esztendőnek ... vagy még ha sokan, különösen az idősebbek, az első királyra emlékeznek is elsősorban, benne és általa az egész történelemre, népünk oly fontos és megható rugalmasságára, alkalmazkodó, alakuló készségére, hogy megtalálja helyét és életlehetőségét a világ mindig válozó viszonyai között. A népvándorlás nomád pásztorkodásától a keresztény Európa feudális világába illeszkedés nem mehetett kevés nehézséggel... S azóta megany- nyi alkalmazkodás ... háborúkhoz, hódítókhoz, világáramlatokhoz. , A történelem mai pillanatában azonban nemcsak alkalmazkodni szeretnénk a világ születő, új, szocialista formájához, hanem egyben sokat szenvedett-bűnhődött népünk számára megmaradása és megerősödése feltételeit, legalkalmasabb kereteit is meg akarjuk teremteni. Micsoda hatalmas vállalkozás ... egy nép kialakítja a termelés új módját, kialakítja a saját életigényeinek megfelelő szocialista termelési viszonyokat, megalkotja és éli az új körülményekhez igazodó életmódot. Az ünnepek egymásra rétegeződése történelmileg ebből a szempontból különösen hasznos. Az új a régi által is dúsul, gazdagul. Hiszen az a tudatossá érett tapasztalat, hogy az elmúlt évszázadokban képesek voltunk hatalmas változásokra és alkalmazkodásra, miközben megőriztük önmagunkat, létünket és életformánk lényegét, ez a tapasztalat erőt adhat, segíthet a történelem időszerű, új feladatainak elvégzéséhez. Nem elméleti absztrakció és nem jogi formula hát számunkra a szocialista alkotmány, hanem törvénye és rendje állam- és társadalomalakító tevékenységünknek. Biztosan javítunk — mint ahogyan javítottunk már — rajta; de léte indokolja, hogy soha egy pillanatra se felejtkezzünk el, s időnként — évenként — ünnepi módon is megemlékezzünk róla. Mert ha az alkotmányra emlékszünk, arra emlékezünk, hogy minden tettünk egy megfontolt és tudatos cselekvésláncba áll össze. A történelem és társadalom teremtésének tervszerű, állhatatos, fáradhatatlan folyamatába. Az ünnep pedig magának ennek az összetartó, felemelő, továbbvivő tudatnak az ünnepe. De egyben ünnepe mindannak az országépítő munkának is, amelyet ez a közös tudat kormányoz. Nem a nagy hozsannák és parádék ünnepe ez... talán inkább az új kenyér ünnepének maradványaként is — a számbavételé. Mit termeltünk? Mit termeltettünk? Milyen utat jártunk be? Mit hogyan folytassunk? Mit és miként változtassunk? Talán legjobban illik hozzá a szám- bavevő nyugodt meditáció. A gondolkodás, a töprengés a múltak tapasztalatain. ártamban-keltemben az országban fóliasátrakat láttam. Néhány év alatt félelmetesen elszaporodtak. Akadt falu, vagy városszéle a? úton, vagy vasútvonalak mellett, ahol szinte minden ház udvarán ott világít a kertészkultúrának, a föld és a munkaerő jobb hasznosításának ez az új jelképe. Íme bizonyság, ezt az országot az új iránt .fogékony, szorgalmas emberek lakják, ök építik ezt a rengeteg új házat, rakják tele tévéantennákkal, állítanak az udvarra autókat, nevelik a palántákat. Itt-ott már magukhoz térve, emberpalántákat is. Augusztus húsz. Állj meg egy pillanatra, tekints szét, vizsgáld meg a fegyveredet, szerszámodat ellenőrizd. Egy jóízű sóhajtás, nekifohászkodás a további munkának. Tudjuk, hogy mit cselekszünk. MOLNÁR ZOLTÁN Munkás-paraszt találkozók, kulturális és sportrendezvények megyénkben Pullai Árpád beszéde Kisvárdán Gazdag programmal köszöntik Szabolcs-Szatmár megye lakói augusztus 20-át, az államalapítás, az alkotmány és az új kenyér ünnepét. Szerte a megyében munkás-paraszt találkozókat szerveznek, kulturális és sporteseményeket rendeznek, több településen pedig új létesítmények avatásával teszik emlékezetessé az ünnepet. Ünnepi nagygyűléseken idézik fel az államalapító István király alakját, méltatják legfontosabb törvényünk, az alkotmány törvénybe iktatásának jelentőségét, s ha jelképesen is, megszegik az új lisztből sütött kenyeret. A megye kiemelt ünnepi nagygyűlését tegnap délután öt órai kezdettel tartották meg Kisvárdán, a várkertben, amelyen több száz kisvárdai és környékbeli lakos vett részt. Az ünnepségen Pullai Árpád, az MSZIvíP Központi Bizottságának tagja, közlekedés- és postaügyi miniszter mondott beszédet. (Az eseményről lapunk 4. oldalán számolunk be részletesen.) MINDENNAPI KENYERÜNK. (Jávor László felvétele)
