Kelet-Magyarország, 1981. augusztus (41. évfolyam, 179-203. szám)
1981-08-16 / 192. szám
IHAZAI TÁJAKON I Pn I I Vi I Füred lesz Tiszafüred Aki nem járt Tiszafüreden, talán nem is sejti, miről nevezetes a helytörténeti múzeum oszlopos-tornácos épülete. Ám aki a nagyközség múltja iránt érdeklődve belép a parkba, rögtön meglátja a márvány táblát: '1849- ben itt találkozott Kossuth Lajos Görgey Artúrral, s itt beszélték meg a diadalmas tavaszi hadjárat tervét. Az egykori nemesi kúria vastag, szilárd falaival méltóságteljesen őrzi a dicső emléket. sok szobáiénak Kossuth és Görgey találkozásának színhelye. déket adott a Tisza nádi világa: elvonult, visszatért a nép. Többször ismétlődött ez a szomorú vándorlás, míg végre a XVII. században újra szilárd otthonná vált a falu, s fejlődött olyan mértékben, hogy évszázadnyi idő múltával mezővárosi jogot kapott. Fontos kereseti forrás volt itt a halászat, míg csak hűtlen nem lett a faluhoz a folyó, s a Tisza-szabályozás el Tiszafüredi falusi ház belső bútorzata. fazekasság szebbnél szebb termékeit. A falakon láthatók a jellegzetes régi házak képei, reméljük, megmarad néhány belőlük valóságosan is; padlás-homlokzatukat borító faberakások, faragott oszlopsorú pitvaruk — rendben tartva — a falu díszeivé tehetné őket. A múzeum épülete oly tágas, hogy két' szobájában vándorkiállításoknak is helyet tud adni; ottjártamkor éppen a bajai múzeum nép- művészeti gyűjteménye volt látható. Sokác, szerb,, horvát menyecskék dúsan hímzett rokolyái, gyöngyös főkötői, pártái töltötték meg a tárlókat. Itt a Tisza-parton sosem hordtak ilyen parádés öltözékeket, komorabb, szigorúbb volt a viselet, s keményebb az élet. De a dús hímzések kedvet ébresztenek: a falu vendéglőjében a kis pincérlány már ilyen hímes ingvál- lat hord, maga hímezte tán, s szép benne, .mint a múzeum parkjában nyíló virágok. A becsben tartott régi udvarház így divatot is „csinál”, a jó ízlés divatját, észrevétlenül, hallgatagon nevelvén környezetét. Bozóky Éva Halászatból élt egykor a falu. (Futó Tibor felvételei) FILM JEGYZET Szerelmeim Bármennyire furcsa, mégis igaz: ennek a filmnek a rendezője csupán családnevéről ismert. Stenonak hívják, de hogy milyen keresztnevet adtak neki annak idején, arról hallgat a fáma. Mivel kar- társunkról van szó, természetesen játszi könnyedséggel kinyomozható, hogy egyáltalán nem lappang semmilyen titok a dolog hátterében. íme a magyarázat: Steno — felvett név, az olasz művészt Stefano Vanzinának hívják. A világért sem akarom eltúlozni a filmvilágban különben meglehetősen elterjedt szokás jelentőségét, ám azt sem hallgatom el: magam kissé jelképesnek tekintem Stefano Vanzina — alias Steno — névváltoztatását. Szerénységet, elhivatottságot, céltudatosságot tükröz. A filmcsináló mester — mert hiszen korántsem Fellini-formátu- mú alkotó ő — elbújik a két dallamos szótag mögött, melyet afféle védjegynek tekint. Mint például Alfonzo vagy Rodolfo nálunk. Steno olyan nagy sikerű filmeket készített, mint a szellemes Rédi idők mozija, a fordulatos Egy nap. a bíróságon, a mulatságos Egy katona meg egy fél. Jól emlékszem ezekre a művekre és a többi — Steno nevével fémjelzett — mulatságra. A rendező, aki roppant termékeny, számtalanszor bebizonyította, hogy vérbeli profi és szórakoztatásban a legelső klasszikusok közül való. Mindezek alapján nagy várakozással és érdeklődéssel tekintettem a Szerelmeim című új olasz Steno-vígjáték elé. „Lehe£-e egyszerre (mármint azonos időpontban) két embert szeretni?” A kérdés olyan ősrégi, mint maga az emberiség. A humoristák nagy előszeretettel filozofáltak erről a szituációról. Karinthy Frigyes ilyesfajta választ adott a dilemmára: „Igen, lehet, de csak addig, amíg meg nem tudja a másik.” A Szerelmeim-ben megelevenedik a klasszikus képlet és sokáig elhúzódik a patthelyzet. Voltaképpen arra épül a komédia, hogy egy fölöttébb temperamentumos asszony ujja köré csavar két férfit. A két férjét. Törvényes urát. Hites párját. Ne dörzsölje szemét a nyájas olvasó: a bigámiát még nem fogadta el a törvény, tehát a Szerelmeim hősnője is titokban osztja meg magát emberei között. Abban áll a mulatság — meg a tehetsége —, hogy ezzel a nem éppen erkölcsös taktikával konzerválja a kissé egyhangú köteléket, a házasságot. De lépjünk vissza egyet- kettőt a cselekményben. Mi készteti a harmincas éveiben járó csinos Annalisát különös cselekedete megtételére? Semmi egyéb, csak az,- hogy egyes számú férje folyton hivatali teendői után futkos és asszonyát elhanyagolja. An- nalisa az „orvosságnak” előbb az elméletével, aztán a gyakorlatával ismerkedik meg. A professzor, akivel közelebbi ismeretséget köt, elhiteti vele, hogy a nő számára a bi- andria az ideális állapot. Vagyis a kettős feleség státusza. A tettvágyó teremtés nem sokat teketóriázik, hanem a cselekvés mezejére lép. Hozzámegy a tanár úrhoz. Hogy egyszer már örök hűséget esküdött? Istenem, nem kell minden apróságot komolyan venni... Persze csak most kezdődik az Odüsszeia. Nem a szerelmi kötelességek miatt — ez Anna- lisának meg se kottyan —, hanem az állandó falazás, folytonos titkolózás, szüntelen konspirálás kényszerű kötelessége okán. De még ez is hagyján: ügyes szervezéssel el lehet kerülni a nem kívánatos találkozásokat. Akkor kerül kutyaszorítóba a kétszeres nej, amikor kiderül, hogy terhes. Noha úgy tudta, hógy egyáltalán nem lehet gyereke. Problémák garmadája vár megoldásra. Mi legyen Anna- lisával? Mi legyen „övéivel”? És mi legyen a szíve alatt hordott magzattal? A realista vígjátékban az egyes mozzanatok valószerű- ek és elképzelhetőek. Steno ad abszurdum viszi a mesét és eljut a teljes valószínűtlenség birodalmába. Ugyan ki hiszi el például, hogy az Annalisa által talált átlátszó mesével „meg lehet etetni” két tekintélyes férfiút? Képes lenne-e egy asz- szony — még ha boszorkányosán ügyes is — ilyesfajta stratégiai mutatvány hibátlan előadására? A dologban egyébként az is meglepő: az „áldozatok” annyira vakok, hogy jobban már nem is lehetnének. Marco és Antonio — hiába, nehéz az érzelmeknek parancsolni — békésen hajtják fejüket a megduplázott frigy ceremóniamesterének gillotinja alá. Ismétlem: sokminden hihetetlen a Szerelmeim cselekményében. Csakhogy — éppen ebben rejlik az ellenállhatatlan komikum forrása. Az „így kellene élni az életet” feltételes módja mindennapjaink szertartásainak hitelességére épül. Az ellentétes minőségek ezúttal nem semlegesítik, hanem erősítik egymást. A frivol képzelet és a tárgyilagos leírás együttesen alakítja a mű keltette hatást. Tudom, nálunk egyáltalán nem elfogadott a Szerelme- im-hez hasonló szituáció. An- nalisánk még csak lenne, a szervezésben azonban nem vagyunk erősek s különben is: csak időmilliomos hölgyek vállalkozhatnának efféle „üzlet” lebonyolítására. Persze ez most csupán mellékes kérdés. A lényeg az, hogy emeljünk-e erkölcsi vétót a Monica Vitti-féle kilengések ellen? Ne legyünk vaskalaposak. Magam — hiszen az egész csak játék — felmentést kérek a szerelmi kalandozások főszereplőinek cselekedeteire. Annál is inkább, mert irigyelni lehetetlen őket boldogságukért... Steno rendezése ezúttal is friss, «zellemes, ötletes. Egy- egy epizódot ugyan túlbonyolít, a filmvígjáték bizonyos konvekcióit is túlságosan tiszteli, mindez azonban nem zavaró. A Szerelmeim nívós kommerszfilm — nem több és nem kevesebb. Külön elismerést érdemel Monica Vitti színekben és hangulatokban egyaránt gazdagon árnyalt alakítása. ‘ Veress József Valaki más Vámos Hi kiás új novelláskötetéről kaszosságban feltáruló kontinuitásáról: a megújulás készségéről, az önkifejezés új útjainak kereséséről. A novellák többnyire ismertek. A valóság villanó képei... Fölvillannak, mint a bennünket környező világ, emberi létünk visszfényei, de oly hamar tova is tűnnek, s emléknyomot alig hagynak. Vámos hősei életének ábrázolásában a hangsúlyt a szituációra helyezi, s pusztán a tapasztalatok helyenkénti hozzáigazítása tágítja a horizontot, de megfigyeléseinek pontatlan volta miatt nem volt képes a személyiségfejlődés folyamatát, annak oksági összefüggéseit és viszonyrendszerét katarchikus erővel bemutatni. (Pé és Em történései). A módszeresen komponált képek kontúrja, a helyenként részletesen körülírt cselekmény, az elegáns fogalmazás, a történések objektív és szubjektív elemeinek arányos illesztése bizonyítja Vámos képességeit. A lendület, a sodrás, a tartalmi elmélyülés hiánya azonban kizárja a felvázolt képek ma- radandóságát. Az a törekvése, hogy a társadalmi fejlődésnek bántóan ártó negatív jelenségeket változatos műfaji eszközökkel felvázolja, az életképek hitelességét erősíti. A komédia, a paródia, a krónika mindehhez jó keretet kínál. A 4 ciklusban válogatott 29 novella közül néhány mégis ott mutat fejlődést, ahol az ábrázolás a jellem pszichikus mozzanatait is megmutatja. Sok még az „ujjgyakorlat”, kevés a „ví- vódó-gyötrődő” írás. Az egymás mellé rendelt novellák betétszerű, regény- részletre emlékeztető hatásaikkal az írói fejlődés fázisait is elfedik. Visszatetszést kelt a Faház címmel jelzett történés novellaként való közlése, amit a Borgisz c. regény egy részleteként is olvashatunk. A novellafűzér átlagából kiemelkedő írásai (Zöld vadászkalap, Mécs) az emberi kapcsolatok szükségességét vetítik elénk. Arról is vallanak sikeresebb munkái, hogy ha a tehetség és az elkötelezettség a fantázia parttalan szárnyalásának korlátot szab, s Vámos a konkrét jelenségeket általánosságok hordozójaként mélyebben, áttételesen is ábrázolja, keményebb munkával sok örömet szerezhet olvasói növekvő táborának. Űjabb írásai — útkeresése (Kérelem), a tartalmi megújulás készsége (Valaki más) — erre garanciát nyújtanak, mert élettípust mutatnak be, a konszolidált viszonyok között élő ember magatartástípusát. Felbukkan az apró tettek, cselekvések társadalmi hatásainak nyomon- követése is. A váltás Ígérete így bizalmat kelt, azonban gyötrelmes út vár még Vámos Miklósra sokat Ígérő szándékai megvalósításában. (Magvető — 1981) Miklós Elemér KM VASÁRNAPI MELLÉKLET 1981. augusztus 16. o egyikében térkép is mutatja a tavaszi hadjárat csapatmozdulatait, s a községházán becsben tartja az épületet: kívül-belül ragyog, mint ahogy illik is a falu ékességéhez. De a kúria nemcsak Kossuth lépte nyomát őrzi, hanem a falu múltjának tárgyi emlékeit is, melyeket gondos kezek hordtak ide, hadd lássák a késő utódok, hogyan éltek, mivel keresték kenyerüket az ősök. Tiszafüred régi település, már a középkorban is népes falu volt, a hely pedig any- nyira vonzotta a régi lakókat, vagy azok ivadékait, hogy a török hódoltság idején többször is újra felépítették, noha minden török hadmozdulat új tűzvészt, új buj- dosást jelentett. Jött a török, elmenekült a lakosság, menetiem vitte a vízi világot, a nádast, az árterületet, s jó két mérföldnyire a vizet. Most azonban újra változik a világ a Tisza-tájon: épül a vízilépcső és visszatér a víz, mégpedig hatalmas tó formájában, elönti a terméketlen szikes területeket és nemcsak halgazdaságot, de merőben új lehetőséget is hoz: fürdőéletet. Rövidesen valóban „füred” lesz Füred: nyaralók, idegenek özönlenek majd ide, az Alföld „Balatonjára”. Erről az ősök nem is álmodhattak, de még a mai utódok sem sejtik talán, mekkora változást jelent mindez az ő életükben. A múzeum őrzi a faragott bútorokat, a régi használati tárgyakat, az egykor virágzó n nuvemszuKus vuagiaias és emberkörüli világunk apró ellentmondásainak bemutatása jellemzi már évtizede az alapvetően novellista Vámos Miklós írói munkásságát. Kötetben, folyóiratban publikált írásainak anyaga megélt életének valósága. Novelláskötetei (Előszó az ábécéhez, Jelenleg tizenharmadik a listán, Váltás), regényei (Borgisz, Én és én) az egyén helykeresését taglal- lalják s a cselekmények kapcsolódó pontjai az életkor egyes szakaszaihoz kötődnek. Üjabb novelláskötete Valaki más) a számadáson, az összegzésen túl új minőség alakulását, „valami más”-t ígér. Az újra közölt, régebbi novellákat és az újabb írásokat együtt olvasva kitetszik: többről vari szó, mint egy író munkásságának sza-
