Kelet-Magyarország, 1981. augusztus (41. évfolyam, 179-203. szám)
1981-08-16 / 192. szám
1981. augusztus 16. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Alkalmasság D ehet már vagy másfél évtizede, hogy az országot járva nagy vitám volt egyik megyében a fogyasztási szövetkezet elnökével, arról: mi egy boltvezető legfontosabb tulajdonsága, képessége? Partnerem így érvelt: a leglényegesebb a politikai érzék és a megbízhatóság. Hiszen ha a különféle hiánycikkek miatt a vásárlók reklamálnak, meg kell tudnia magyarázni, mi miért nincs. Az érvelés — önmagában — logikusnak tetszett, mégis annak a vélekedésemnek adtam kifejezést, hogy jobb lenne a szakmai hozzáértést részesíteni előnyben, s ez esetben netán kevesebb lenne a hiány, több az elégedett vevő, vagyis a boltvezetők inkább kereskednének, semmint magyarázkodnának. A sokat emlegetett vezetői hármas követelmény közül az első kettő az alap, ami nélkül szóba se jöhet egy vezető rátermettsége, s a harmadik milyensége dönti el, hogy különféle feladatokra alkalmas-e az illető. Napjainkban ugyanis már koránt sem elég az, hogy például megfontolt, széles látókörű, az emberi kapcsolatokat teremteni képes, megfelelő mérlegelés után határozott döntésre kész legyen egy vezető. Az irányító posztokon olyan személyiségekre van szükség, akik gyorsan felismerik a problémát, alkalmazkodni képesek a körülmények hirtelen változásaihoz, s nem fogynak ki az ötletekből, a legváratlanabb helyzetben is támadnak sikerre vivő elgondolásaik, divatos szóval: kreatív elmék. Külföldi kísérletek bizonyították, hogy egy-egy vállalat — gazdasági egység — eredményességét nemcsak az alkalmazott műszaki megoldások (termelési, szállítási, csomagolási stb. technológia), a piackutatás és a fejlesztés összehangolása, a dolgozók szakképzettség szerinti ösz- szetétele, a gazdálkodási módszerek milyensége jellemzi, hanem legalább 40—60 százalékban a vezetők kvalitása, rátermettsége. Ma, amikor szűkében vagyunk a pénzügyi lehetőségeknek, korlátozottak beruházási eszközeink, takarékoskodnunk kell anyaggal, energiával, s ráadásul kvalifikált munkaerőben sem dúskálunk, egyre sürgetőbb a személyzeti és kádermunka tartalékainak kiaknázása. Kétségtelenül megnőtt a személyzeti munka, a vezető- képzés becsülete, rangja. Nem véletlen, hogy ma már nagy- vállalatainknál többnyire a személyzeti és szociális igazgató hatáskörébe tartozik a vezető beosztásúak kiválasztása és felkészítése. A Minisztertanács Tanácsi Hivatala háromévenként továbbképzést szervez a tanácsi apparátus vezető beosztású dolgozóinak. Az iparban közismert és nem jelentéktelen hagyománya van az Országos Vezetőképző Központ különféle tanfolyamainak, rendezvényeinek. Több nagy vállalatnál — házon belül — úgynevezett vezetői készséget fejlesztő foglalkozások látogatására kötelezik vezető beosztású munkatársaikat. Ezeken a munkahelyi élet körülményeit utánzó, de valójában mesterségesen felépített szituációkkal, esettanulmányok megoldásával és egymás viselkedésének, magatartásának sokoldalú, őszinte elemzésével igyekeznek lefaragni a résztvevők negatív tulajdonságait, kifejleszteni a hasznos ember és vezetői képességeket. A MÉM Mérnök- és Vezetőképző Intézete a korábbi komplex vezetőképzés helyett szakmai céltanfolyamokat indított. Az idén az energiatakarékos növénytermesztési és a talajerőgazdálkodás ezeknek a sajátos mezőgazdasági témákra orientált tanfolyamoknak a két változata, a következő oktatási évadban már 15 félét terveznek. Egyszóval az állami, a gazdasági, a társadalmi élet legkülönbözőbb területein sokféle kezdeményezés tapasztalható, amelyek más-más módszerekkel ugyan, de egy célt szolgálnak: a mai fokozott követelmények közepette helytálló vezetői típus felkészítését. □ vezetőképzés — bármilyen fokon — nálunk ma még nem jár diplomával. Talán azért is okoz gondot sok esetben, hogy olyan embert bíznak meg egy-egy intézmény, hivatal, vállalat vezetésével, aki a saját szakmájában kiváló, esetleg magas tudományos fokozat tulajdonosa, de vezetői judicium, kedv és alkalmasság híján jobb lett volna, ha hagyják kutatói, konstruktőri munkát végezni, mert mint vezető előbb-utóbb lehetetlenné válik, megbukik. Nem általános még az a gyakorlat is, hogy a gazdálkodó egységek átfogó káderfejlesztési terv szerint gondoskodnának a folyamatos vezetői utánpótlásról. Valljuk be, sok vezető még a nyugdíjkorhatár küszöbén sem adja át feladatait annak, aki nyomába lép. (Nem beszélve arról az ismert jelenségről, amikor némely igazgatónak, osztályvezetőnek egyéb gondja sincs, csak az, nehogy nála magasabb képzettségű, tájékozottabb, rátermettebb legyen valamelyik közvetlen munkatársa, mert ez „veszélyezteti” saját pozícióját.) A vezetés iránti követelményekkel, tehát úgy általában tisztában vagyunk, a vezetői munkának — a fokozott önállóság, a változó gazdasági körülmények, a társadalmi és üzemi demokrácia érvényesüléséből fakadó — növekvő jelentőségével mindenki egyetért. A személyzeti munka mindennapi gyakorlatában azonban jócskán vannak még tennivalók. V. J. A beszélgetés résztvevői, balról jobbra: Huszita József, Tisza István, Benedek Gyula, Mikó Sándor. Az export adja a fejlődést Kerelcasztat-beszélgetés a szerkesztőségben A vállalatok termelésére mind inkább nagy hatást gyakorol külgazdasági kapcsolataink alakulása. Mivel hazánk nyersanyagokban szegény, ezért elengedhetetlen egyes termékek behozatala, viszont ennek ellentételeként szükséges az exportot bővíteni. Másrészt egy kis ország nem rendezkedhet be minden termék gazdaságos gyártására, tehát itt szintén a külkereskedelem szerepe nő meg. Az export alakulásáról, a vállalati magatartásról rendeztünk kereke asztal-beszélgetést a szerkesztőségben. A vitában részt vett Benedek Gyula, az Alkaloida Vegyészeti Gyár műszaki igazgatóhelyettese, Huszka József, a Szabolcs Cipőgyár igazgatója, Mikó Sándor, a Nyíregyházi Dohányfermentáló Vállalat gazdasági igazgatóhelyettese és Tisza István, a Csepeli Szerszámgépgyár nyírbátori fúrógépgyárának főmérnöke. KÉRDÉS: — Miért van szükség az önök vállalatánál, iparágánál az exportra? Huszka József: — A magyar cipőiparnál — de vállalatunknál is — a termelés fele exportra kerül. Amikor a hatvanas években Dél-Ameri- kából olcsón szereztük be a nyersbőrt, különösen érdemes volt a cipőipart fejleszteni. Most viszont, amikor szinte az olaj árához hasonlóan emelkedett a bőrök ára, sokan megkérdezik, hogy érdemes-e drágán importált alapanyagból exportra dolgozni. Ezért a tőkés export lehetőségei szűkültek, csakis a versenyképesség fokozásával maradhatunk a piacon. A másik oldalon a szovjet export szerepel nagy tétellel, az ipar 10—11 millió párat szállít évente, a mi exportunk nagyobbik fele is oda irányul. Azonban ha tudjuk, hogy ezért hazánk úgynevezett „kemény árut”, papírt, cellulózt kap, amit másutt is nehéz beszerezni, akkor érthető, hogy ezt a mennyiséget érdemes fenntartani. Benedek Gyula: — Az ország nem képes arra, hogy minden gyógyszerből önellátásra rendezkedjen be. Már ez megkívánja a nemzetközi munkamegosztásba való bekapcsolódást. Az alapanyagaink döntő többsége importból kerül ki, helyette kész terméket kell adni. így érthető az export, melyből az Alkaloida a gyógyszeriparon belül 15— 17 százalékkal részesül. Van egy másik profilunk is, a nö- vényvédőszer-gyártás. Erre a fejlett mezőgazdaságnak van szüksége, ezért növeljük a gyártást, kedvező az export. Tisza István: — A gépiparon belül a progresszív ágat a szerszámgépgyártás képviseli. A vállalatunk az 1,2 milliárdos termelésből 750 millió értékűt exportál. Olyan nagy pontosságú szerszámgépeket gyártunk, amelyekkel a világ nagy cégeivel vagyunk versenyben. Viszont a magyar ipar is sok gépet vesz külföldről. Mindez meghatározza, hogy az exportban elért mennyiségi szintet tartani kell. Nyírbátorban tavaly kétszáz radiál fúrógépet gyártottunk, s közülük 165 tőkés piacra került, zömmel a fejlett nyugat-európai országokba. Mikó Sándor: — A cigaretta gyártása önmagában megkívánja, hogy keleti dohánynyal keverjék a hazait. Az import ellensúlyozására törekszünk az exportra, bár a vállalat termelésében ez kis részarányt képvisel. Azonban az árviszonyokat jól érzékelteti, hogy 5—6 ezer tonna keleti dohány behozatalát 500 tonna jó minőségű hevesi dohánnyal lehet éllensúlyozni. KÉRDÉS: — Többen szót ejtettek a versenyképességről, az emelkedő követelményekről. Vagyis kiderül, hogy csak megfelelő minőségű termékkel lehet az exportpiacon maradni. Mit tesznek a vállalatok azért, hogy megőrizzék elért helyüket, növeljék pozíciójukat? Benedek Gyula: — Nálunk egyértelműen szabályozzák a különböző gyógyszerkönyvek, hogy milyen minőséget lehet szállítani. Nagyobb kínálat esetén viszont előfordul, hogy speciális igényeket támasztanak egyes országokban. Ezek kielégítésére érdemes törekedni, mert az árban megtérül. Második feltételként említem — bármilyen furcsa — a gyógyszer megjelenését, hogy az a tabletta vagy kapszula jól mutasson. Végül ugyanilyen fontos, a megfelelő csomagolás. Tisza István: — Alapfeltétel, hogy csak olyan szerszámgépet lehet eladni, amely garantálja a gépkönyvben megadott paramétereket. A konkurrenciával szemben az boldogul, aki valamilyen többlet szolgáltatást nyújt. S végül lényeges a megbízható működés. Mikó Sándor: — A minőség már a termeltetésnél kezdődik. Az exportképes hevesi fajtáknál most 9—10 százalékos arányt érünk el, mert a termelőnek nem éri meg a gondosabb válogatás. További intézkedésekkel a 20 százalékot, de véleményem szerint egy jobban exportorientált termelésnél akár a 30 százalékon felüli arány is elérhető. Mindez mutatja a gyár és a termelők együttes felelősségét az exportért. Huszka József: — Nem véletlen, hogy a cipők minősége állandó téma. Nagyon sokat kell tudnia ahhoz, hogy a rendeltetésnek megfelelő igényt kielégítse. így legyen lábra illő, divatos, szellőző, tartós. Meglehet, hogy a vevőt csak a divat ragadja meg, de a töbi tulajdonságot is számon kéri. Szerepet játszik a jó minőségben az anyag, a munka. KÉRDÉS: — Az export attól is függ, hogy milyen az érdekeltsége a vállalatnak, milyen belső és külső körülmények ösztönzik ennek fokozására. Mikó Sándor: — Meglepő, amit mondok, de nekünk az export ráfizetéses, így csak azért csináljuk, mert az iparág ezt elvárja tőlünk. Benedek Gyula: — Az egyik oldjál rajtunk múlik. Lényeges, hogy mennyi idő alatt jelenünk meg olyan új termékkel, amit nem gyártanak a világon. Az Alkaloidában, ezért kívánjuk a kutatást és fejlesztést növelni a következő években. A másik oldalon van a külkereskedelem. Sokat számít, hogy az ezzel foglalkozó vállalat mennyire tudja a mi termékeinket eladni, mi mennyire vagyunk tájékozottak a világpiacon. Huszka József: — Sajnos, a külkereskedelmi vállalat ke- . vés rálátást ad a piacra. Ennek pedig a gyártó látja kárát, hiszen mi a divatot követjük, s időben kell alkalmazkodni a változásokhoz. Tisza István: — Lényegesnek tartjuk a dolgozók között annak a tudatosítását, hogy egy vállalat jó hírneve is függ az exporttól. KÉRDÉS: — A vállalat haszna az exportban az árakban jelentkezik. Hogyan érvényesítik? Benedek Gyula: — Veszteséges terméket nem kíván gyártani egy vállalat sem. Az viszont már nem határozható meg egyértelműen, hogy mi a veszteséges. Vannak ugyanis olyan preferenciák, mint a termelésfejlesztési támogatás, a fejlesztési alap növelési lehetősége, amit a vállalat akkor is kihasználhat, ha egy terméken közvetlenül nincs haszon, de ezáltal később nagyobb fejlesztést valósíthat meg. Tisza István: — A műszakiaknak is új fogalmakkal kell megismerkedniük. Számít például a szállítási határidő, a szerződés néhány pontja. Az ármunka lényege, hogy érvényesítsük a külön szolgáltatásokat is, amelyet egy- egy szerszámgépünk tud. KÉRDÉS: — Különösen a tőkés piacon visszafogottabb a termelés, nehezebb az értékesítés. Ilyen körülmények mellett milyen lehetőségeik vannak az export növelésére? Benedek Gyula: — Két alapvető szempontot említek. Az egyik a termékek számának növelése. így több növényvédő szert gyártunk, részt veszünk a magyar—szovjet agrokémiai egyezményben, amely nagy távlatokat ad. Fejlesztés alatt áll több új gyógyszer gyártása. A másik szempont a gazdaságosság javítása a gyártásfejlesztéssel. Tisza István: — A lehetőség egyben szükségszerűség is, mert csak a jó termék adható el. Vagyis megmérjük magunkat, hol tartunk a világpiacon, mit tudunk felhasználni a további fejlesztésben. Huszka József: — Nyilvánvaló, hogy versenyképes termékekkel lehet jelentkezni a piacon. Ehhez tartozik a minőség, a korszerűség, az ár. Annak ellenére, hogy főleg a tőkés országokban kisebb a vásárlási kedv, lehet növelni az eladást, ha alkalmazkodunk a külpiaci feltételekhez. Az export növelése nem tisztán vállalati elhatározás kérdése. Azok a vállalatok viszont, amelyek részt kérnek belőle, tudják, hogy világpiaci mércével mérik a teljesítményüket, csak ennek megfelelően lehet versenyben maradni. A kerekasztal-beszél- getés tapasztalatai is ezt erősítették meg. Lányi Botond Nyíregyházán a Korányi Frigyes utcán jó ütemben halad a háromszintes családi házak építése. (J. L. felv.) Heves Ferenc: jr ígéretes vállalkozás t — Remek üzletem van a maga számára — súgta titokzatosan Porcsalmi, aki hetenként átlag két biztos üzleti tippel szokott jelentkezni. — Mi legyen az? — kérdeztem mérsékelt lelkesedéssel. — Konjunkturális vállalkozásról van szó. Faüzletet csinálunk. — Ft,üzletet? — lg. n. Tudhatná, hogy az energiatakarékosság jegyében világszerte emelkedik a villanyáram, a gáz és a fűtőolaj ára. Emiatt sokan visszatérnek a hagyományos szén- és fafűtésre. Mi tehát tűzifát fogunk árusítani. — De hol veszünk árut? Porcsalmi Rezső fölényesen legyintett: — Nézze, a faüzlet olyan, hogy az eladó sose szállít any- nyit, amennyinek az árát felvette. A tűzifából hiányozhat 15 százalék, természetes apadás és útközi hiány címén ab erdő számítva ... — Ab ■Bakony? — kérdeztem. — Vagy ab Monostor. Elvégre szállíthatunk mi a monostori zölderdőből is ... A lényeg az, hogy a rendelt mennyiségből mindenekelőtt leszállítjuk az apadást. Aki egy mázsát vásárol, az kap 15 kV* súlyhiányt, aki két máannak 30 kiló hiún. nk és így tovább ... Ez úgy törtéjiik majd, hogy a súlyhiányról átvételi nyugtát állítunk ki, és azt a vevő aláírja. — Akkor jó — vetettem közbe. — Már attól tartottam, hogy a hiányt trciklin kell küldenünk, és akkor költségünk lesz rá. De mi lesz aztán? — Azután leszállít juk a fa víztartalmát — f eiche Porcsalmi. — A fri t nak 35—40 százalék a nedvességtartalma ... Vegyi, k a jobbik esetet, azaz a nekünk jobbik esetet, amikor is elküldünk a vevőmr minden rrfó- zsából 40 kiló — És gondolj • ■. a ■ inmeleget ad majd ségnek tudtommal . -y a kalóriája. — Már megint mii , butaságokat beszél! — fönnedt rám Porcsalmi. — A fontos az, hogy 15 kiló meg 40 kiló, ez már összesen 55 kiló fa. — Fa? — kérdeztem nem is titkolt kétkedéssel. — Igenis: fa. Bükkfa vagy akácfa, ki milyet rendelt. — Ez is csak részletkérdés. A lényeg az, hogy már csak 45 kilogramm fával tartozunk. — És azt hogyan szállítjuk le? — aggályoskodtam. — Várjon! Nagyon jól tudjuk, hogy a házhoz szállítás közben is elhullik valami, meg aztán a kocsikísérők se tesznek hozzá ... Ez is kitehet 15 százalékot. Ha ezt is számításba vesszük, akkor már csak 30 kiló fa van hátra. — És azzal mi lesz? — Semmi — mondta Porcsalmi. — Azt már nem is kell leszállítani. — Miért? — Mert 30 százalék haszon megillet bennünket. Nem elhatározás kérdése
