Kelet-Magyarország, 1981. augusztus (41. évfolyam, 179-203. szám)
1981-08-14 / 190. szám
4 KELET-MAGYARORSZÁG 1981. augusztus 14. TASZSZ-ny ilatkozat a neutronfegyver gyártásáról A TASZSZ szovjet hír- ügynökség csütörtökön nyilatkozatot tett közzé arról, hogy Reagan amerikai elnök elrendelte a neutronfegyver sorozatgyártását. A szovjet hírügynökség, amely a népek akarata elleni cinikus kihívásnak minősíti a döntést, ismételten emlékeztet arra, hogy a Szovjetunió több ízben is javasolta a kölcsönös lemondást a neutronfegyverről. erről konkrét tervezetet terjesztett az ENSZ leszerelési bizottsága elé, s a szovjet vezető körök véleménye változatlanul az, hogy ez felelne meg a béke megszilárdítása, valamint minden állam és nép érdekének. Ugyanakkor a nyilatkozat arra is figyelmeztet, hogy a Szovjetunió az amerikai lépés következtében megteszi a szükséges lépéseket biztonsága érdekében. A szovjet állásfoglalás emlékeztet arra, hogy Reagan döntése cinikusan semmibe veszi a Föld népeinek akaratát és érdekeit, megvalósítása következtében új, különösen kegyetlen tömegpusztító eszközzel növekszik az Egyesült Államok egyébként is hatalmas nukleáris fegyvertára. — Az Egyesült Államok kormányának ez a lépése újabb, szembeszökő bizonyíték arra, hogy a nemzetközi ügyekben tanúsított magatartása rendkívül veszélyes következményekkel terhes — hangoztatta a szovjet állás- foglalás. A szovjet hírügynökség rámutat: a világ számos országában, így a NATO-tag- államok többségében is rendkívüli felháborodással és aggodalommal fogadták a neutronfegyver gyártására vonatkozó amerikai döntést — egyedül Peking helyeselte azt nyíltan. Washingtonban nyilván úgy döntöttek, hogy megmásíthatatlan tények elé állítják NATO-szövetségeseiket: előbb létrehozzák a neutronfegyverkészleteket, azután majd arra kényszerítik őket, hogy ezeket a fegyvereket befogadják saját területükre. Ezért jelent különösen nagy felelőtlenséget egyes nyugateurópai állami vezető személyiségek magatartása, akik a gyakorlatban a bűnös amerikai tervek megvalósítását segítik elő, amikor olyan benyomást igyekeznek kelteni, hogy a washingtoni döntés nem érinti őket. — Veszélyes illúzió az az állítás, amelyet most az amerikai stratégák próbálnak ráerőszakolni az emberekre, s amely szerint a neutrontöltet valamiféle „tiszta” szinte „humánus” fegyver. Ezt arról a fegyverről állítják, amelyet kifejezetten az emberek elpusztítására hoztak létre, s amelynek alkalmazása a tudósok figyelmeztetése szerint igen hosszú időre szóló következményekkel jár, . végzetes hatást gyakorol a felnövekvő nemzedékre. Ilyen a washingtoni „humanizmus”! — Minden becsületes ember kötelessége, hogy felemelje szavát az emberiség legalapvetőbb joga, az élethez való jog védelmében, meghiúsítsa az amerikai katonai vezetőknek a neutronfegyverrel összefüggő terveit. — Mint ismeretes, a Szovjetunió nemegyszer javasolta, hogy állapodjanak meg a neutronfegyverről történő kölcsönös lemondásról, e fegyver eltiltásáról. Az erről szóló nemzetközi konvenció konkrét tervezete, amelyet a szocialista országok nyújtottak be, a tárgyalóasztalon van, a leszerelési bizottság asztalán, Genfben. — A szovjet vezető köröknek változatlanul az a meggyőződésük, hogy ez a megoldás felelne meg legjobban a béke megszilárdítása feladatának, minden ország és nép érdekének. — Ugyanakkor senkinek sem lehet kétsége az iránt, hogy a Szovjetunió az Egyesült Államok által foganatosított lépések fényében fogja értékelni a kialakult helyzetet, és megteszi a saját maga, barátai és szövetségesei biztonságának megvédéséhez szükséges intézkedéseket — hangoztatja a TASZSZ nyilatkozata. Lengyelországi helyzetkép Tadeusz Nestorowicz, lengyel külkereskedelmi miniszterhelyettes levelet intézett a Szolidaritás Országos Egyeztető Bizottságának elnökéhez, Lech Walesához, rámutatva: a válság leküzdésére alakult bizottság olyan közlést kapott a Szolidaritás gdanski elnökségétől, hogy a városi Szolidaritás bojkottálja a húsexpor- tat. Az információ szerint olyan konténerek berakását akadályozták meg, amelyen konzer- veket szállítottak volna Nagy-Britanniának. Nestorowicz hangsúlyozta: a gdanski Szolidaritás megengedhetetlen módon beavatkozik a külkereskedelmi tevékenységbe, ami jelentős veszteségeket okozhat a piac importárukkal történő ellátásában. 120 ezer tonna hús exportálása ellenében Lengyelország 190 ezer tonna húst és olvasztott BELIZE Függetlenség — buktatókkal Hámarosan újabb ország válik függetlenné Közép-Amerikában: Belize. Az egykori Brit- Honduras a tervek szerint szeptember 21-én nyeri el alkotmányjogi önállóságát. A kis, 23 ezer négyzetkilométeres, mintegy 170 ezres népességű, elmaradott agrárállam Nagy-Bri- tannia utolsó amerikai gyarmata. (Igaz 1964, a belpolitikai önigazgatás jogának kivívása óta „önkormányzattal rendelkező gyarmatnak” nevezték.) A függetlenség megadására sok éves tárgyalássorozat után kerül sor, s a londoni kormánydöntésben nagy szerepet játszott, hogy mind az ENSZ, mind az Amerikai Államok Szervezete határozatban foglalt állást e lépés mellett. Az önálló államiság mégis rejt buktatókat a kis trópusi ország számára. A fő probléma, hogy a szomszédos Guatemala több mint 100 éve magának követeli Belizét, azon az alapon, hogy a brit uralom korszaka előtt e terület is a spanyol gyarmatbirodalom guate- malai főkapitányságához tartozott. Ez az igény számos alkalommal konfliktusokhoz vezetett. 1975-ben például Angliának 1600 fős katonaságot és korszerű harci repülőgépegységeket kellett küldeni Belizébe, hogy megakadályozza Guatemala esetleges fegyveres támadását. Az elmúlt években egy ilyen „hazafias dicsőséget hozó” akció esélyét ráadásul növelték a guatemalai diktatúra belső gondjai, valamint a Belizében felfedezett ígéretes olajlelőhelyek is. így az idén tavasszal tartott többszakaszos alkotmányozó konferencia fő kérdése is az volt: milyen feltételek mellett kiáltható ki a függetlenség? Az előzetes megállapodás szerint Guatemala állandó kijáratot (azaz egy szárazföldi folyosót) kap a Karib-tengerhez, használhat egyes belizei kikötőket és az olajkutatásban is könnyítéseket élvez majd. A guatemalai kormány ennek ellenére július végén olyan nyilatkozatot tett közzé, amely szerint nem ismeri el Belize függetlenségét, bár nem tervez fegyveres akciót ellene. Az állásfoglalás szerint Guatemala nem utasítja el végleg a terület függetlenségét, de „fenntartja magának Belizével kapcsolatos jogait”, s „megvárja a brit jelenlét felszámolását, hogy megoldást találjon a problémára”. E baljós kijelentések is magyarázzák, hogy London továbbra sem vonja ki csapatait Belizéből, amely megmarad a Brit Nemzetközösség keretei között is. A másik bonyodalmat a belizei ellenzéki erők jelentik, akik tiltakoznak a függetlenné válás feltételei miatt, s a Guatemalának adott területi engedményeket önállóságuk megsértéseként értékelik. A londoni megállapodások nyomán szervezett, halálos áldozatokat is követelő megmozdulások miatt tavasszal egy időre rendkívüli állapotot és kijárási tilalmat kellett életbe léptetni. Nem kétséges tehát: a függetlenség elnyerésének örömét jó néhány gond is megkeseríti Belizében. (szegő) — Indokína, Afrika Losonczi Pál fogadta az angolai parlamenti küldöttséget A hivatalos, baráti látogatáson Magyarországon tartózkodó Angolai Népi Köztársaság népi gyűlésének küldöttsége — élén Bernardo de Souzával, a parlament első titkárával — csütörtökön áz Országházban megbeszélést folytatott az Apró Antal, az országgyűlés elnöke vezette magyar törvényhozói tárgyalócsoporttal. Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke ugyancsak az Országházban szívélyes légkörű találkozón fogadta az angolai parlamenti küldöttséget. Az országgyűlés angolai vendégei délután a városházára látogattak, ahol Szépvölgyi Zoltán, a Fővárosi Tanács elnöke köszöntötte a képviselőket. Arkagyij Sztrugackij Borisz Sztrugackij: A tömeg már szétoszlott. A bolt ajtaját letépték a sarokpántokról, ablakait kitörték. Az ajtónyílásban egy szürke inges, hórihorgas rohamosztagos állt. Egy másik, alacsonyabb rohamosztagos, a fal mellett guggolt. A hórihorgas rohamosztagos az ujját szopogatta, azután kivette a szájából és figyelmesen megnézte. Az ujja véres volt. A rohamosztagos elkapta Rumata tekintetét, és kedélyesen sziszegte: — Ügy harap a dög, akár a görény ... A másik rohamosztagos felvihogott. Vékonydongájú, sápadt pattanásos képű legényke volt, lerítt róla, hogy újonc, tacskó ... — Mi történik itt? — kérdezte Rumata. — Egy titkos könyvtudóra akadtunk — mondta a tacskó. A hórihorgas megint az ujját szopta. — Vi-gyázz! — vezényelte halkan Rumata. A kölyök sietve felugrott, és felkapta a fejszéjét. A hórihorgas kis ideig gondolkozott, aztán mégis vigyázzba vágta magát. — De hát miféle könyvtudó ez?*— érdeklődött Rumata. — Azt én nem tudhatom — felelte a tacskó. — Cupik atya parancsára... — No és? Elfogtátok? — Igenis! Elfogtuk! — És hová vittétek? A Toronyba? — Mi? — kérdezte zavartan a tacskó. A pattanásos pofácskán tétova mosoly ömlött szét. A hórihorgas felnyerített. Rumata hirtelen megfordult. Az utca túloldalán, akár egy zsák rongy, úgy lógott Gauk atya holtteste egy kapu keresztfáján. — Manapság nem akárkit küldenek a Toronyba — sziszegte kedélyesen ,a háta mögött a hórihorgas. — Manapság gyorsan megy nálunk. A tacskó megint felvihogott. Rumata vakon visszanézett rá, és lassan átment az utcán. A bús költő arca fekezsirt tud külföldről beszerezni. A megállapodások nem teljesítése óhatatlanul a piaci ellátás csökkentésével jár és szükségessé teheti kötbér fizetését, ami a le nem szállított áru értékének 5—15 százalékát teszi ki. A miniszterhelyettes emlékeztetett arra, hogy a berakodás leállítása törvénysértést jelent, ami büntetőjogi és anyagi felelős- ségrevonást van maga után. Nestorowicz felszólította a Szolidaritás Országos Egyeztető Bizottságát, hogy hozzanak intézkedéseket a beavatkozás megszüntetésére. A világ — könyvekben „Afrikáról fehéren, feketén” és „A leghosszabb háború”. Réti Ervin, a lapunkban is publikáló ismert külpolitikai újságíró két nagyobb lélegzetű munkája került a közelmúltban a könyvesboltokba. Mindkét írás olyan országokba, térségekbe vezeti be az olvasót, ahol az emberek időtlen idők óta megszállottan küzdenek szabadságukért, emberi sorsuk biztosításáért. Mindkét alkotás fő: értéke az objektív tények és a személyes élmények izgalmas harmóniája. „A leghosszabb háború”, amely a Zrínyi Katonai Kiadó gondozásában jelent meg, Vietnamot, Laoszt és Kambodzsát mutatja be. Réti Er- vip a többi közt feleveníti a három ország lakóinak hősies küzdelmeit a gyarmatosítás és az újgyarmatosítás erői ellen, a kambodzsai nép szörnyű megpróbáltatásait 1975 áprilisa után, a népi demokratikus Laosz fél évtizedéte és ismeretlen volt. Rumata lesütötte a szemét. Csak a keze volt ismerős, a tintafoltos hosszú, gyenge ujjal... Rumata sarkon fordult és elment. A jóságos, gyenge Gauk... A polipnak van szíve. És mi tudjuk, hol van. És ez a legszörnyűbb, gyámoltalan barátom. Mi tudjuk, hol van, de nem vagyunk képesek széthasítani anélkül, hogy ne ontanánk sok ezer megfélemlített, elhódított ember vérét. Efféle pedig olyan sok van, olyan reménytelenül sok: tudatlanok, magukra hagyottak, az örökös sivár robottól elkeseredettek, megalá- zottak... És ezeket még nem lehet megtanítani, egyesíteni, irányítani. Korán, túlságosan korán, évszázadokkal korábban öntötte el Arkanart a szürke hullám, s csak egy lehetőség maradt: megmenteni azokat a keveseket, akiknek megmentésére még van idő. Tarrát. Nanyint, no és még tizet, még húszat... De már a puszta gondolat is, hogy sok ezer más, kevésbé tehetséges, de szintén becsületes és igazán nemes lelkű ember végzetszerűen pusztulásra van ítélve, megder- mesztette a szívét, saját aljasságának érzését keltette benne. Ez az érzés időnként any- nyira elhatalmasodott, hogy tudata elborult, és Rumata szinte látta a szürke csőcselék hátát, amint megvilágították a lövések lila fellobbanásai, és dón Reba állati rémülettől eltorzult, jelentéktelen, sápadt ábrázatát, meg a lassanként összeroskadó Vidám Tornyot... Igen, ez gyönyörű volna. De azután ... Hiába, azoknak ott, az Intézetben igazuk van. Azután következhetne az elkerülhetetlen, véres káosz az országban. Mérleg éjszakai hadserege színre lépne: tízezer, mindenféle egyházból kiközösített fenegyerek, erőszakoskodó, gyilkos, liliomtipró: rémülettől elvakult parasztok és városlakók óriási tömegei, akik az erdőkbe, a hegyekbe, a sivatagokba menekülnek; a te híveid pedig felt hasítják egymás hasát a hatalomért meg azért a jogért vívott roppant kegyetlen harcban, hogy ki kezelje a géppuskát a te elkerülhetetlenül erőszakos halálod után... És a te ostoba halálodat a legjobb barátod által átnyújtott kehely bor vagy az ajtófüggöny mögül felsüvítő nyíl okozná. S akit a Földről a helyedbe küldenek majd, egy elnéptelenedett, tűzvészekben elhamvadó országot talál, ahol mindent elölről kell kezdeni... Amikor Rumata belökte házának ajtaját és belépett a pompás előszobába, olyan komor volt, akár a viharfelhő. .Muga, a negyven esztendeje szolgáló lakáj összekuporodott, és csak nézte, amint bősz, fiatal gazdája letépi kalapját, köpenyét és kesztyűjét, a padra dobja a kardkötőt és felmegy a lakosztályába. A szalonban Unó, az inasgyerek várta. — Hozasd be az ebédet — förmedt rá Rumata. — A dolgozószobámba. A gyerek meg sem moccant. — Várnak önre — közölte mogorván. — Hát ez meg kicsoda? — Valami leányzó. De talán dona. Modora után utcalányféle, nyájas, de az öltözete előkelő... Szép teremtés. Kira — gondolta Rumata gyengéden és megkönnyebül- ten. Hogy megérezte az én kicsikém ... Rumata lehunyt szemmel állt, s igyekezett ösz- szeszedni gondolatait. — Kidobjam? — kérdezte ügybuzgón az inasgyerek. — Tökfilkó — mondta Rumata. — Mindjárt téged doblak ki!... Hol van? — Hát a dolgozószobában — felelte a fiú suta mosoly- lyal. Rumata gyorsan a dolgozó- szobába indult. — Két személyre rendelj ebédet — szólt vissza. — És vigyázz, senkit be ne engedj! Akár a király, akár az ördög, akár maga dón Reba jönne... (Folytatjuk) nek eredményeit és gondjait, a Vietnam ellen 1979 februárjában végrehajtott kínai támadás következményeit. „Indokína népei ma is csak egyik kezükkel munkálkodhatnak, a másikkal fegyvert kell tartaniok” — írja a szerző. Valamennyiünk előtt köztudott, hogy napjainkban Kína, az Egyesült Államok és Japán, valamint helyi szövetségeseik fenyegetik e térség évszázadok óta békére vágyó lakóit. Az „Afrika fehéren, feketén”, ha lehet, még izgalmasabb olvasmány. Amellett, hogy hátteret ad a napi eseményekhez, a tényeket, személyes élményeket meseszerű történetekkel színezi, így is illusztrálva azt az afrikai örökséget, amelynek okán ma a földrészt a jövő kontinenseként emlegetik. A szerző fehéren, feketén rávilágít a gyarmatosítás, majd az újgyarmatosítás következményeire, s abban is segítségére van az olvasónak, hogy ne európai szemüveggel, hanem a maga valóságában ismerje meg Afrikát. Réti Ervin A leghosszabb háború Nehéz istennek lenni
