Kelet-Magyarország, 1981. július (41. évfolyam, 152-178. szám)
1981-07-11 / 161. szám
4 KELET-MAGYARORSZAG 1981. július 11.' Kommentár Bizalom Mauroy-nak Befejeződött a francia nemzetgyűlésben a kormányprogram általános vitája. Pierre Mauroy programja és az új kormány 302:147 arányban bizalmat kapott. Néhány hónappal ezelőtt még a legvakmerőbb megfigyelők sem hitték volna, hogy Párizsban egy kommunista politikusokat is magában foglaló, szocialista irányítású kabinet ilyen megsemmisítő fölényt vív ki magának a nemzetgyűlésben. Mauroy miniszterelnök beszéde osztatlan érdeklődést keltett nemcsak Franciaországban, hanem egész Európában, sőt, az óceánon túl is. Az elkövetkező öt évre vonatkozó program azt tükrözi, hogy a szocialisták állják a szavukat. öt év alatt 11 nagy ipari tőkéscsoport államosítására kötelezte el magát a kormány. A nemzetgyűlés őszi ülésszakára elkészül a magánbankok államosításának törvényjavaslata. Ami a munkanélküliség csökkentését illeti, a kabinet nem ígér csodákat, de azt igen, hogy a nyolcvanas évek közepétől hathatósabb mértékben növelik az állami munkahelyek számát. A francia külpolitikai irányvonallal összefüggésben a kormány programja hangsúlyozza: Párizs kitart korábbi kötelezettségei mellett. Űj lendületet ígér a francia- szovjet párbeszédben, ugyanakkor azt a NATO-tézist tette magáévá, miszerint a Szovjetunió katonai erőinek „állandó növekedése” fenyegeti Nyugat-Európát. Figyelemre méltó, hogy a párizsi tőzsdén csütörtökön jelentős árfolyamemelkedés kövekezett be. Ha igaz az — mint ahogy igaz —, hogy a tőzsde rendkívül érzékenyen reagál minden politikai eseményre, akkor ebből egyértelműen az új kormány iránti bizalmat lehet kiolvasni. Gy. D. Ünnepségsorozat Ulánbátorban Magyar vezetők távirata a mongol nemzeti ünnep alkalmából Mongóliában pénteken megkezdődött a népi forradalom 60. évfordulójának tiszteletére rendezendő háromnapos ünnepségsorozat. Csütörtökön délután Ulánbátorba érkezett az ünnepségeken részt vevő magyar párt- és kormányküldöttség Korom Mihálynak, az MSZMP Politikai Bizottsága tagjának, a KB titkárának vezetésével. Este a magyar küldöttséget fogadta Jumzsagijn Cedenbal, a Mongol Népi Forradalmi Párt KB főtitkára, a nagy népi hurál elnökségének elnöke, s átadta a delegáció tagjainak az évforduló alkalmából kibocsátott emlékérmet Pénteken délelőtt a mongol párt- és állami vezetők, valamint a jubileumra érkezett delegációk megkoszorúzták a Lenin-emlékművet. Délután a nagy népi hurál üléstermében megkezdődött a jubileum központi rendezvénye, az ünnepi nagygyűlés. Ezen Cedenbal mondott beszédet, majd a külföldi delegációvezetők — közöttük Korom Mihály — kaptak szót. Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, Losonczi Pál, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke és Lázár György a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke táviratban köszöntötte a mongol vezetőket. A Jumzsagijn Cedenbalnak a Mongol Népi Forradalmi Párt Központi Bizottsága főtitkárának, a Mongol Népköz- társaság nagy népi hurálja elnöksége elnökének és Zsambin Batmönhnek, a Mongol Népköztársaság minisztertanácsa elnökének küldött távirat többek között hangsúlyozza: „A magyar nép őszinte elismeréssel tekint azokra a történelmi jelentőségű eredményekre, amelyeket a mongol nép, forradalmi pártja vezetésével, az elmúlt 60 esztendő során elért az ország társadalmi, gazdasági és kulturális életének átalakításában, a szocialista Mongólia megteremtésében.” A távirat jókívánságokkal folytatódik: „E nagy jelentőségű ' évfordulón kívánjuk Önöknek és a testvéri mongol népnek, hogy érjenek el újabb sikereket a Mongol Népi Forradalmi Párt XVIII. kongresszusa határozatainak valóra váltásában, a hetedik ötéves terv megvalósításában, hazájuk felvirágoztatásában, a nemzetközi béke és biztonság megszilárdításáért folytatott tevékenységükben.” (Folytatás az 1. oldalról) külügyminiszterét, aki hivatalos, baráti látogatáson tartózkodik hazánkban. A szívélyes, elvtársi légkörben lezajlott megbeszélésen Hun Sen tájékoztatást adott a Kambodzsai Népi Forradalmi Párt IV. kongresz- szusa határozatai végrehajtásának menetéről és a Kambodzsai Népköztársaság előtt álló időszerű feladatokról. A találkozón részt vett Púja Frigyes külügyminiszter. Jelen volt Khuon Ran, a Kambodzsai Népköztársaság magyarországi nagykövete. Ugyancsak pénteken délelőtt Lázár György, a Minisztertanács elnöke az Országházban fogadta Hun Sent. A szívélyes légkörű találkozón részt vett Púja Frigyes és Khuon Ran. A nap folyamán Gyenes András, az MSZMP Központi Bizottságának titkára is találkozott Hun Sennel. Délután a külügyminisztérium vendégházában megkezdődtek a magyar—kambodzsai külügyminiszteri tárgyalások. Púja Frigyes és partnere, Hun Sen eszmecserét folytatott a nemzetközi kérdésekről, áttekintették a magyar— kambodzsai kétoldalú kapcsolatok alakulását. A megbeszélésen részt vett Khuon Ran is. Athéni beszélgetések Görögország gazdasági helyzete, közös piaci tagsága, a magyar—görög gazdasági kapcsolatok jelene és jövője — ezek voltak azok a témák, amelyekről négy napon át faggattuk athéni beszélgető partnereinket — kormány- tisztviselőket, gazdasági szakértőket, üzletembereket Megérkezésünk után már röviddel tapasztalhattuk, hogy Görögországban valóságos darázsfészekbe nyúl az idegen, ha gazdasági kérdéseket feszeget. Ennek oka az, hogy Hellasz földjének lakói elégedetlenek a gazdaság mai állapotával. Ahogy az egyik kísérőnk mondta, az emberek manapság legtöbbet az „alla- ghi” szót, a változást emlegetik. Bármerre jártunk, mindenütt hangoztatták a változás szükségességét, de hogy ki mit ért ezen, arról tarka kép alakult ki bennünk. Athén egyik szép kerületében, a Rigilisz utcában található az új demokrácia párt székháza, ahol Athanasziasz sajtótitkár fogadta a magyar újságírókat. — Nézzék, való igaz, hogy a görög gazdaság nehézségekkel birkózik, de kérdezem én: akad-e ma akár egyetlen ország is a világon, amely ne érezné a saját bőrén a világ- gazdasági változásokat? Ráadásul az új demokrácia hét éve kormányozza az országot. Hét esztendő nagy idő. Ez alatt nemcsak eredmények, de hibák is születtek. A nehézségeket látjuk, felszámolásukra most dolgoztunk ki négyéves gazdasági programot. Elsődleges feladatunk az infláció megfékezése, amely jelenleg 20 százalékos. — Azt mondta: 20 százalékos? — Igen. Ezt mi legalább tíz százalékra szeretnénk leszorí- rítani. Athanasziasz úrhoz félórás késéssel érkeztünk. Nem kaptunk taxit — a görög főváros több mint 13 ezer taxisofőrje ugyanis sztrájkolt. Az új demokrácia képviselője szemlátomást nem neheztelt ránk a késésért. Mint később megtudtuk, előző nap szüntette be a munkát 100 ezer fővárosi építőmunkás is, sztrájkjukkal a nyugdíjkorhatár leszállítását és a munkanélküliség csökkentését követelték. — Fontos feladatunknak tekintjük a gazdaság strukturális átalakítását — folytatta a sajtó titkár. Az ipart szeretnénk vidékre átcsoportosítani, hogy ily módon, jobb munkalehetőségek biztosításával javítsuk az ott élő emberek életszínvonalát. De bőven van tennivalónk a mezőgazdaság, az infrastruktúra fejlesztésében is. Athénban többször hivatkoztak rá, hogy a világgazdaság nehéz helyzete a görög nemzetgazdaságban is érezteti hatását. Az infláció tavaly 25—26 százalékos volt, a munkanélküliek száma — pontos adattal senki nem tudott szolgálni — valószínűleg eléri a 200 ezer főt, a gazdasági növekedés lelassult, a fizetési mérleg deficitje legalább kétmilliárd dollár. Befolyásolja a gazdasági helyzetet, hogy az ország 1981. január 1-én csatlakozott a Közös Piachoz. Az EKG-tagságtól sokan — főleg az új demokrácia hívei — a bajok orvoslását, az elmaradottság felszámolását, Görögország gazdasági felemelkedését remélik. Mások — a Görög Kommunista Párt és a Pánhellén Szocialista Mozgalom (PASOK) tagjai — arra figyelmeztetnek, hogy a közös piaci tagság megfosztja mozgásszabadságától az országot, a nyugat-európai kon- kurrencia a tönk szélére sodorja a görög gazdaságot. — Milyen okok tették szükségessé Görögország csatlakozását a Közös Piachoz? — Görögország belépésének az Európai Gazdasági Közösségbe politikai és gazdasági okai voltak — válaszolta az új demokrácia sajHAZÁNK, KELET-EURÓPA (4.) Helyesbített irányban (1953—55.) 1953 tavaszán lényeges változások történtek a két világhatalom, a Szovjetunió és az Egyesült Államok vezetésében. Március 5-én elhunyt I. V. Sztálin, a szovjet kommunista párt és a kormány vezetője. Az egyszemélyi irányítást kollektív vezetés váltotta fel. Az SZKP élére N. Sz. Hruscsov (szeptembertől első titkárként) került, a minisztertanács elnöke G. M. Malenkov lett. A szovjet párt fontos határozatokat hozott a pártélet lenini normáinak helyreállítására és továbbfejlesztésére, a pártmunka valamennyi fontos kérdésének kollektív megoldására. L. P. Beriját, az SZKP elnökségének tagját, miniszterelnökhelyettest és belügyminisztert a megindult pozitív folyamatokat veszélyeztető párt- és államellenes tevékenysége miatt júliusban leváltották és kizárták a pártból, majd bíróság elé állították és kivégezték. Fontos lépéseket tettek a szocialista törvényesség helyreállítására, hozzákezdtek a jogtalanul elítéltek rehabilitálásához. Változások történtek a gazdaságpolitikában. Csökkentették a nehézipari, növelték a könnyű- és élelmiszer-ipari beruházásokat abból a célból, hogy tovább javítsák a lakosság életszínvonalát. Nagy hangsúlyt helyeztek a mezőgazdaság anyagi-műszaki és káderbázisának erősítésére, a mezőgazdaságban dolgozók anyagi érdekeltségének javítására. Az Egyesült Államok elnöki székében a hidegháborút reprezentáló H. Trumant az a D. D. Eisenhower tábornok váltotta fel, aki a második világháború idején a nyugateurópai szövetséges erők fő- parancsnoka volt. A két világhatalom közötti „olvadás” megindulásának köszönhetően 1953. július 27-én megkötötték a nagy nemzetközi feszültséget keltő koreai háborút lezáró fegyverszünetet, majd 1954-ben az indokínai tótitkára. — Nézzük először a politikaiakat, annál is inkább, mert ezek az elsődlegesek. Szerintem EGK-tagságunk garantálja demokratikus vívmányainkat. Az ezredesek, akik 1967-től 1974-ig uralták az országot, mielőtt újra a katonai puccs eszközéhez nyúlnának, most már százszor is kénytelenek átgondolni lépésük következményeit. Katonai junta ugyanis nem számíthatna a Közös Piac támogatására, legalábbis Görögország esetében nem. Biztonságunk szempontjából sem elhanyagolható az EGK-tagság. A Nyugathoz tartozás nálunk történelmi tradíció, mi hiszünk az egységes Európa (értsd: Nyugat-Európa — A szerző.) eszméjében, ami tudvalevőleg egy görög gondolkodó fejében született meg. De lássuk a gazdasági okokat is. Görögország kapitalista ország. A közös piaci tagsággal bejutottunk az egyik legnagyobb tőkés piacra, termelőink eladási gondjai tehát csökkenni fognak. Ugyanakkor az EGK ernyője alatt biztosítva lesz termékeink védelme, ráadásul a különböző közös piaci alapokból pénzhez jutunk, amit fejlesztésre, az ipari és mezőgazdasági termelés modernizálására, az infrastruktúra bővítésére használhatunk fel. A Görögország közös piaci tagságáról készült nemzetközi elemzések nem ilyen optimisták. Ha összehasonlítjuk a többi tagállammal, szinte minden, a fejlettség szintjét jelző mutató tekintetében az utolsók között van. (Következik: 2. Akro polisz: A haladás jelképe) Kocsi Margit háborúnak (ideiglenesen) véget vető genfi egyezményt. A Szovjetunió 1953. augusztus 20-án felrobbantotta első hidrogénbombáját (tíz hónappal az amerikai után), ezzel a hadászati egyensúly lényegében helyreállt. 1955. május 27.—június 2. között szovjet párt- és kormányküldöttség látogatott Belgrádban N. Sz. Hruscsov és N. A. Bulganyin (aki februárban vette át a miniszter- elnöki posztot a lemondott G. M. Malenkovtól) vezetésével. Az államközi és a gazdasági kapcsolatokat sikerült rendezni, de számos ideológiai kérdésben a nézetkülönbségek nem szűntek meg. A térség szempontjából ugyancsak jelentős esemény volt a négy megszálló nagyhatalom és Ausztria képviselői által 1955. május 15-én aláírt osztrák államszerződés, amely visszaállította az „örök semlegességet” vállaló Ausztria teljes szuverenitását. Még ez év szeptemberében a Szovjetunió felvette a diplomáciai kapcsolatot az NSZK-val. 1955 végén felvették az ENSZ-be Albániát, Bulgáriát, Magyarországot és Romániát. (Csehszlovákia, Jugoszlávia és Lengyelország már az alapítás — 1945 — óta tag.) A nemzetközi helyzetben végbemenő változások és a Szovjetunióban a gazdasági- társadalmi fejlődés meggyorsítása érdekében foganatosított intézkedések kedvező hatást gyakoroltak a kelet-, közép-európai szocialista országokra is. Erre annál is inkább szükség volt, mert a korábbi politikai, gazdasági hibák és torzulások igen feszült helyzetet teremtettek. A problémák elsőként a sajátos helyzetű NDK-ban vezettek nyílt összeütközésekhez. (Ennek már korábban is mutatkoztak jelei; az akkor még nyitott Nyugat-Berlinen keresztül számosán elhagyták az országot.) A párt és a kormány határozatot hozott a nehézipar feljesztési ütemének mérséklésére, béremelésre, a közellátás javítására, a két német állam és a Berlin két része közötti utasforgalom könnyítésére. Ez azonban már nem tudta megakadályozni, hogy olyan megmozdulásokra kerüljön sor 1953. július 17-én Berlinben, amelyek felszámolásához szovjet fegyveres erőt is igénybe kellett venni. Az eseményeket követő NSZEP KB-ülés leszögezte, hogy rövid időn belül érezhetően emelni kell az életszínvonalat,, fokozni a mezőgazdaság állami támogatását, a meglevő magántermelés ösztönzését. 1953 júniusa-októbere között a többi kelet-, közép-európai ország párt- és állami vezetése is hasonló tartalmú határozatokat hozott. Mérsékelték az ötéves tervek előirányzatait, ismételten átalakították a gazdaságirányító apparátust, lényegesen csökkentve a minisztériumok és qiás hatóságok számát. Valamelyest a vállalatok önállóságát is növelték. Megszűnt az erőszakos kollektivizálás és kuláktalanítás. A termelőszövetkezetek és a magán- gazdaságok egyaránt támogatásban részesültek. Eltérő ütemben ugyan, de a legtöbb országban hozzákezdtek a törvénysértések áldozatainak rehabilitálásához. Csökkentették a fegyveres erők létszámát. A Szovjetunióhoz hasonlóan a legfelsőbb vezetés többnyire kollektív jellegűvé vált. (Pl. Magyarországon Rákosi Mátyás átadta a miniszterelnöki tisztet Nagy Imrének, Lengyelországban pedig B. Bierut J. Cyrankiewicznek.) 1953-tól kezdve Jugoszláviában is hasonló komoly korrekciókat hajtottak végre a gazdaságpolitikában, ugyanakkor az önigazgatási rendszert társadalmi és gazdasági vonatkozásban egyaránt változatlanul fenntartották. A kelet-, közép-európai szocialista országokban 1953— 55-ben a „helyesbített irányban” való haladást szolgáló politikai és gazdasági változtatások jelentős eredményeket hoztak, a szocialista termelőerők egészségesebb körülmények között fejlődhettek. Korántsem hárult el azonban valamennyi akadály a továbbhaladás útjából. Különösen nehezen haladt a kommunista pártokon belüli megújulási folyamat. A korábbi torzulásokért felelős vezetők nem mindig voltak hajlandók saját hibáik elismerésére. Esetenként változatlanul ragaszkodtak téves és káros koncepcióikhoz, gátolták a realitásokra épülő politika kialakítását. így például 1954—55-ben a LEMP kongresszusi és más határozatokban foglalkozott a gazdaságpolitikai hibák kijavításával, a vezetés kollektivitása és a párton belüli demokrácia helyreállításával. A szektás és dogmatikus erők ellenállása folytán a végrehajtás csak részleges és ellentmondásos volt. (Nem rehabilitálták például a „jobboldali nacionalista elhajlás” miatt elítélt W. Gomulkát és másokat.) A Jugoszláviához való viszony javítása sem volt ellentmondásoktól mentes folyamat, különösen az albán vezetők húzódoztak a nem kevés önkritikát kívánó őszinte normalizálástól. 1955 végén, 1956 elején a kelet-, közép-európai szocialista országokban átmenetileg ismét a szektás-dogmatikus csoportok befolyása vált jellemzővé. Molnár Tamás Számítástechnikai tanfolyam a KSH Nemzetközi Számítástechnikai Oktató és Tájékoztató Központ FELSÖFOKŰ SZÁMÍTÁSTECHNIKAI KÉPZÉST NYÜJTÓ folyamatszervezői tanfolyamot indít Debrecenben, 1981 szeptemberi kezdéssel. Jelentkezés feltétele: érettségi bizonyítvány és vállalati javaslat. Jelentkezési határidő: 1981. július 25. Felvételi vizsga időpontja: 1981. augusztus 4. Felvilágosítás és jelentkezési lapok a KSH SZÜV Debreceni Számítóközpontjában, Komlóssy út 45— 47. szerezhető be. Telefon: 17-420. (D. 149083) 1. Gazdasági gondok — illúziókkal
