Kelet-Magyarország, 1981. július (41. évfolyam, 152-178. szám)

1981-07-09 / 159. szám

KELET-MAGYARORSZÁG 1981. július 9. Kommentár Hangunk az üvegpalotában Bár nehézségekkel, problé­mákkal, de az Egyesült Nem zetek Szervezetének New York-i üvegpalotájában még­is csak folyik a leszerelési vi lágértekezlet előkészítése. Az ezzel foglalkozó világszerve' zeti bizottsági ülésen hazánk is hallatta sürgető-aggódó hangját. Rácz Pál nagykövet, a Ma­gyar Népköztársaság állandó ENSZ-képviselője felszólalá­sában elmondta: népünket aggasztja, hogy „a szocialista országok, elsősorban a Szov­jetunió leszerelési indítványai — hangsúlyozta a magyar de­legátus — érdemi vagy pozi­tív válasz nélkül maradnak, ugyanakkor a fegyverkezési hajsza új szakasza van ki­bontakozóban.” E sajnos minden vonat­kozásban bizonyított megálla­pítás a mostani világhelyzet talán legkiáltóbb dilemmá­ja. Elég egy pillantás a leg' utóbbi nyugati megnyilatko­zásokra annak felismerésé­hez, hogy a potenciális part­nerek álláspontja — nagyon is enyhén szólva — ellentmon­dásos. Paul Simon amerikai kép­viselő, aki a minap járt Moszkvában egy kongresszusi delegáció tagjaként, elismer­te: a szovjet fél aggodalma jogos az amerikai magatartás miatt. „Mondjuk meg végre világosan, hogy igenis tár­gyalni akarunk a fegyverSfet- korlátozásról!” — szólította fel kormányát a Moszkvában járt képviselő. Egy ilyen világos amerikai állásfoglaláshoz azonban a je­lek szerint határozottabb nyo­másra lenne szükség a jelen­tősebb nyugat-európai hatal­mak részéről. Londonban so­sem volt szó erről, újabban Bonn alapállása is kétértel­mű, legújabban pedig Párizs­ból sem számíthat a világ ez­zel kapcsolatos jó hírre. H. E. HAZÁNK, KELET-EURÓPA (2.) 61 napos éhezés után meghaltaz ötödik IRA éhségsztrájkoló fogoly Eszak-lrországban. A következmény: újahb elkesere­dett tüntetések. A képen: kiégett busz Belfast utcáján. (Kelet-Magyarország telefoto) Magyar felszólalás az ENSZ-bizottságban A leszerelési világértekez­let előkészítésével foglalkozó ún. ad hoc ENSZ-bizottság keddi ülésén felszólalt Rácz Pál nagykövet, a Ma­gyar Népköztársaság állandó ENSZ-képviselője. Emlékeztetve korábbi fel­szólalására, amelyben a le­szerelési világértekezlet ösz- szehívását szorgalmazta, meg­állapította, hogy az azóta el­telt idő alatt növekedett a nemzetközi feszültség, az im­perialisták minden áron fel akarják borítani a viszony­lagos katonai erőegyensúlyt. A szocialista országok, első­sorban a Szovjetunió leszere­lési indítványai érdemi vagy pozitív válasz nélkül marad­nak, ugyanakkor a fegyver­kezési hajsza új szakasza van kibontakozóban. Nagy történelmi felelősséget vál­lalnak azok, akik figyelmen kívül hagyják a szocialista államok nemrégiben tett konstruktív, konkrét javasla­tait — hangsúlyozta, majd rámutatott, hogy az államok többsége világszerte — így az ENSZ-ben is — a két- és sokoldalú fórumokon folyó tárgyalások folytatása mel­lett foglalt állást. Norvég levél Brezsnyevhez Gto Harlem Brundtland asszony, norvég kormányfő Leonyid Brezsnyevhez inté­zett levélben foglalt állást amellett, hogy mielőbb meg kell kezdeni a tárgyalásokat az európai fegyverzetkorláto­zásról — közölték kedden Oslóban. Az SZKP KB főtitkárá­nak, a Szovjetunió államfőjé­nek írt levélben a norvég miniszterelnök kifejti: ezek­nek a tárgyalásoknak a nuk­leáris fegyverzet csökkenté­sére kell vezetniük. Brundtland asszony levele válasz arra az üzenetre, ame­lyet Leonyid Brezsnyev kül­dött neki fél évvel ezelőtt az európai biztonság és a lesze­relés kérdéseiről. Politikai rendszer és társadalmi szerkezet |A in ben a kelet-kö- ly/ljl-zép-európai népi demokratikus or­szágokban fontos feladat volt a tőkés rendszertől örökölt, és a koalíciós időszakban mó­dosult államhatalmi, közigaz­gatási, társadalmi szervezet- rendszer átalakítása, alkal­massá tétele az új feladatok­ra, azaz a feszített ütemű gazdaságfejlesztésre, az új hatalom külső és belső védel­mére, a széles tömegeket át­fogó oktatási-kulturális tevé­kenységre. Az államhatalmi szervezet forrná ja kévéséit változott. Legfelsőbb választott hatal­mi szervként mindenhol meg­maradt a parlament, a vég­rehajtó és igazságszolgáltatá­si szerveket a parlamentnek rendelték alá. A közigazgatá­si apparátus szerveit aláren­delték az azonos szintű vá­lasztott és a magasabb szintű igazgatási szervnek. Ettől a modelltől egyedül Jugoszláviában tértek el, ahol 1949—53 között nemcsak a gazdaságot, hanem a politi­kai-társadalmi szerveket is decentralizálták az „önigaz­gatás” koncepciójának megfe­lelően. A hat szövetségi köz­társaság, valamint a Szerb Köztársaságon belüli két au­tonóm tartomány nagyfokú önállóságot kapott. Ebben természetesen fontos szerepet játszott, az, hogy a soknem­zetiségű jugoszláv államban egyenlő jogokat és lehetősé­geket kívántak biztosítani a korábban elnyomott nemzeti­ségeknek. Románia is kísérletet tett a nemzetiségi kérdés lenini in­díttatású megoldására. A si­keres szovjet példát alapul véve 1952-ben létrehozták a magyar autonóm tartományt, amely a székelyek által la­kott területet foglalta magá­ba. (A tervezett autonóm tar­tományi alkotmány a tarto­mány 1965-ben történt meg­szüntetéséig nem készült el.) Csehszlovákiában Szlovákia bizonyos belső ügyeit a Szlo­vák Nemzeti Tanács és a ne­ki alárendelt kormány intéz­te. A sok hasonlóság mellett akadtak eltérések is, így pél­dául az NDK-ban megmaradt a parlamenti bizalmatlansági indítvány és a népszavazás intézménye. Az államfői feladatokat kollektív államfői testületre (államtanács, elnöki tanács) ruházták, kivéve Csehszlová­kiát, ahol jelentős hatáskör­rel megtartották a köztársa­sági elnök posztját. Jugoszlá­viában 1953-ban hozták létre a köztársasági elnöki intéz­ményt, ugyanakkor a parla­ment (szkuptsina) elnökségét és a minisztertanácsot Szö­vetségi Végrehajtó Tanács néven egyesítették. Az új helyi államhatalmi szervek (néptanács, nemzeti tanács, nemzeti bizottság stb.) a népi demokratikus or­szágok többségében (Albánia, Bulgária, Csehszlovákia, Jugoszlávia , Lengyelország) még az antifasiszta fel­szabadító harc idején, spon­tán módon jöttek létre, majd fokozatosan beépül­tek az új államgépezetbe. Romániában (1949) és Ma­gyarországon (1950) felülről hozták létre a szociálista tí­pusú helyi hatalmi szerve­ket. Ebben a két országban a felszabadulás után létrejöt­tek ugyan népi szervek, de nem volt komoly hatalmi sze­repük. Egy ideig koalíciós alapon szerveződve ellenő­rizték a közigazgatási appa­rátust, majd fokozatosan el­haltak. Jugoszláviában a helyi ha­talmi szerveket — a közpon­tiakkal párhuzamosan — két­kamarássá szervezték át; 1953-tól kezdve a helyi kép­viseleti szervek a Választók Tanácsából és a Termelők Tanácsából álltak. A választott szervekbe és az államapparátusba 1949— 50-ben mindenhol nagyszámú munkás és paraszt került be. Ez a hatalmi váltásnak, a proletárdiktatúrának szerves konzekvenciája volt. A legtöbb kelet-közép-eu- rópai szocialista országban 1949—53 között átalakították — néhol többször is — az or­szág közigazgatási felosztását. Az általános, egyenlő, köz­vetlen és titkos választójogot — amelyből a felszabadulás Napelemekkel hajtott repülőgéppel a Párizs melletti Cor- meillesből startolt egy amerikai pilóta. A 98 kilós szerke­zettel hatórás repülés után az angliai Dover mellett készül leszáilni. (Kelet-Magyarország telefoto) Amerikai pilóták harcolnak Salvadorban Amerikai pilóták vesz­nek részt a salvadori fal­vak és nagyobb települé­sek bombázásában — val­lotta be az a négy nem­zeti gárdista, akiket az FMLN egységei a múlt hét végén ejtettek fog­lyul. Mint a Farabundo Marti Nemzeti Felszaba- dítási Front, az FMLN kedden közölte, Jose La- zaro Guevara, a nemzeti gárdisták egyike elmon­dotta, hogy az amerikai pilóták a Huey típusú he­likoptereket vezetik, mert „a salvadoriak nem érte­nek ilyen típusú gépek kezeléséhez”. Az FMLN véleménye szerint több százra tehető a salvadori falvak bom­bázásában részt vevő zsol­dosok száma. A Salpress hivatalos salvadori hírügynökség egyébkén azt jelentette, hogy a Las Vueltasnál — az ott vívott harcokban fogták el a négy nemzeti gárdistát — a kormány- hadsereg számos katonája életét vesztette, de pontos adatokat nem közölt. Azt is elismerte, hogy Caba­nas megyében, Las Marias mellett a hadsereg egyik osztaga a felkelő erők csapdájába esett, s ez al­kalomból az osztag több tagja vesztette életét vagy sebesült meg. Hétfő délután Salvador különböző helységeiben összesen 27 meggyilkolt ember holttestét találtak. A tetemeken látható kín­zások nyomai egyértel­műen arra utalnak, hogy a gyilkosok a . juntával szorosan együttműködő halálbrigádok tagjai vol­tak. San Salvadorban hétfőn kiadott hivatalos nyilat­kozat szerint Chalatenan- go megyében katonai jár­őrök lakásaikból kilenc embert vezettek el, mert „bebizonyosodott, hogy a Farabundo Marti gerillái­val működtek együtt”. Arturo Rivera Damas, San Salvador érseke va­sárnap tartott istentiszte­leten szót emelt az orszá­got elárasztó terror, ke­gyetlenkedés és erőszak ellen. Megállapította, hogy az erőszak nem kí­méli a salvadori egyházat sem, és a papok egyre ne­hezebb körülmények kö­zött, sokszor életveszély­ben kénytelenek elvégez­ni egyházi teendőiket. A „Venceremos”, az FMLN titkos rádióadójá­nak Havannában lehall­gatott adása szerint hét­főn harminc főből álló csoport támadta meg a fő­város egyik kerületi rend­őrkapitányságát. A salvadori hírek közé tartozik, hogy az orszá­gos rendőr-főkapitányság bejelentette, „Különleges Brigád” néven új különít­ményt hoznak létre, amely az egész országban fog majd tevékenykedni. A közlemény azonban nem tett említést a kifejtendő tevékenység jellegéről. Menedékjogot kért ked­den Mexikóvárosban Sal­vador ottani nagykövetsé­gének kulturális tanácso­sa. Újságíróknak elmon­dotta, lelkiismerete nem engedi, hogy hallgasson a Salvadorban végbemenő szörnyűségekről. Saját sze­mével látta például, hogy San Salvadorban, Santa- nában és más városokban hogyan gyilkolnak halom­ra 15—20 éves fiatalokat, mert általában „potenciá­lis gerilláknak” tartják őket. A félkatonai szerve­zetek tagjai — mondotta — éjféltájban törik fel puskatussal a lakások aj­taját és a gyanúsaknak tartott fiatalokat a szülők és a kisgyermekek szeme láttára kínozzák halálra. után kizárták a fasisztákat, háborús bűnösöket stb. — mindenkire kiterjesztették. (Kivéve Romániát, ahol a ki- zsákmányolóknak minősítet­tek — földbirtokosok, kulá- kok, a kisiparosok és kiske­reskedők egy része — 1956- ig ki voltak zárva a politikai életből.) A választójog korha­tára általában a 18. év volt, és az aktív és passzív válasz­tójog korhatára többnyire egybeesett. A koalíciós időszak lezá­rultával átalakultak a válasz­tási rendszerek. Bevezették a képviselők beszámolási köte­lezettségét és a visszahívha­tóságot Csehszlovákiában és Magyarországon a jelölési jog a népfronttá lett. Bulgá­riában és Romániában — a Szovjetunióhoz hasonlóan — a társadalmi szervek és az állampolgárok kaptak jelölé­si jogot Magyarországon és az NDK-ban fennmaradt a lajstromos választókerületi rendszer, Bulgáriában, Cseh­szlovákiában és Romániában áttértek az egyéni választóke­rületekre. A szocialista típusú politikai intézményrendszer kiépülése a termelési viszonyokban vég­bement nagy fontosságú vál­tozások az 1946—49 között el­fogadott — egyes esetekben később még kiegészített — alkotmányokban nyertek jogi kifejeződést. A kelet-közép-európai or­szágok társadalmi szerkezete a gazdasági fejlettségtől füg­gően rendkívül eltérő képet mutatott. A két szélső hely­zetben az NDK (a foglalkoz­tatottak 43 százaléka az ipar­ban, 27 százaléka a mezőgaz­daságban dolgozott) és Albá­nia (a lakosság túlnyomó többsége mezőgazdasági dol­gozó) volt A többi országban az ipari dolgozók aránya 36— 11 százalék, a mezőgazdasági­aké 38—79 százalék között ingadozott. A gyors ütemű iparfej­lesztés következtében erősen növekedett a munkásosztály létszáma és társadalmi részaránya, (1955- ben az egyes országokban — Albánia nélkül — 39—16 szá­zalék volt). A gyarapodás fő forrása a parasztság, kisebb részben pedig a városi közép­rétegek voltak. A nehézipar primátusa következtében a nagyüzemi munkásosztály erősödött. A munkásosztály paraszti, kispolgári elemek­kel való gyors felduzzadása átmenetileg hátrányosan be­folyásolta a munkásság esz­mei-politikai arculatát, kul­turális színvonalát, szakmai műveltségét. A kistulajdonosi szemléle­tű, sokszor „kétlaki” életmó­dot folytatók asszimilálásá- nak fő terhe a legmagasabb öntudatú, hagyományosan szervezett szakmunkás törzs­gárdára nehezedett, amely nem jelentéktelen módon — átmenetileg ugyan — meg­gyengült annak már említett igen pozitív folyamatnak a következtében, hogy az üze­mekből sok ezren kerültek az állami és gazdasági élet fon­tos posztjaira. A munkásosztály növeke­dése természetszerűleg a pa­rasztság részarányának csök­kenését eredményezte. 1955- re a mezőgazdaságban foglal­koztatottak aránya 34 száza­lékra csökkent. Az erőszakos intézkedések hatására a gazdagparaszti réteg csak­nem megszűnt. Az értelmiség is gyors ütemben növekedett a mun­kás- és parasztszármazásúak beáramlása révén, megindult a régi és az új értelmiség egységes szocialista értelmi­séggé válásának korántsem könnyű folyamata. Molnár Tamás Világszépe választására készülnek New Yorkban. A ké­pen: Edward Koch polgármester a jelöltek egy csoportjá­val. (Kelet-Magyarország telefoto) 4

Next

/
Thumbnails
Contents