Kelet-Magyarország, 1981. július (41. évfolyam, 152-178. szám)
1981-07-07 / 157. szám
2 KEkET-MASYARORSZÁG 1981. július 7. Javul a szolgáltatás a kisvárdai járásban Kezdődik a „Patyolat■ .fü akció A kisvárdai járás községeiben jelentősen javul a szolgáltatás a VI. ötéves terv során. A járási hivatal tájékoztatása szerint három új szolgáltatóház, több fodrászüzlet és néhány felvevőhely járul hozzá a jobb ellátáshoz. Szolgáltatóházat kap ( Ajak, Dombrád és Mán- dok. Mind a három létesítmény a kisiparosok szolgáltatóháza lesz, de az állami és a szövetkezeti szolgáltatóipar néhány képviselője is munkához lát az új épületekben. Az építkezési költségek nagy részét a kisiparosok fizetik a KIOSZ segítségével. De a megyei tanács a szolgáltatásfejlesztési alapból 500 ezer forinttal járul hozzá a munkálatokhoz. A három község lakosságának a társadalmi munkájára is számítanak a tanácsok. Az új szolgáltatóházak mindhárom helyen kielégítik majd az alapvető szolgáltatási igényeket. A járás kiemelt településén, Záhonyban - a tervidőszakban várhatóan száz négyzetméter alapterületű szolgáltatóházat építenek úgynevezett lakásjárulékos beruházásként. A záhonyi szolgáltatóház a terv szerint másfél millió forintért épül. Tervezik, hogy ugyancsak Záhonyban létrehoznak egy tanácsi költségvetési üzemet. Az új üzem mintegy tizenkét dolgozója elsősorban az intézmények fenntartására rendezkedik be, de a lakossági szolgáltatás is feladata lesz az új üzemnek. Néhány községben a tanács a Nyírségi Patyolat Vállalattal közösen felvevőhelyet hoz létre. Egyebek között Dombrá- don, Papon és Pátrohán kezdik el a „Patyolatakciót”. Mándokon a meglévő szolgáltatóegységeket jobb, pontosabban tágasabb épületekben helyezik el. A járás több községében nyitnak fodrászüzletet, jelentősebb beruházások nélkül. Egyebek között fodrászüzletet nyitnak Berkeszen, Nyírlövőn, Sza- bolcsbákán és Újkenézen. Egy-két kivételtől eltekintve mindenütt a tanács biztosít helyet a fodrászüzletnek. Népnővészeti vásár Nyíregyházán A Vacsorára csalogató csengettyű, hetyke mézeskalács huszár, madárfüttyöt hallató vízisíp, fonott kosarak, faragott virág-, gyertyatartók, faliképek, bőrből, gyöngyökből varázsolt ékszerek és még sokféle más portéka kínálta magát vasárnap Nyíregyházán, a népművészeti vásáron. Valójában a vasárnapi vásár csak az előző nap kezdődött rendezvény folytatása volt. Az országos népművészeti kiállítás megnyitása után az iskola udvarán sikeres fafaragó-bemutatót tartottak. A .kollégium társalgójában pedig a Népművelési Intézet meghívottai szakmai konferencián vettek részt. Bevezető előadás után fa-, textil- és fazekasszekciókban cserélték ki a népművészek tapasztalataikat. Bár vasárnap, a szél olykor erősen belekapott az ipari szakközépiskola udvarán álló sátrakba, a július eleji napsütést nem zavarhatta meg. Több ezren szőtték hét végi programjukba a kiállítás és a vásár megtekintését. Az ország különböző részeiről érkezett több mint hatvan fafaragó, hímző, kosárfonó, fazekas, makramézó, gyöngyfűző, bőrdíszműves kismester, népművész és népi iparművész hozta eladásra remekeit. A vásári nézelődést reggeltől délutánig tartó folklórműsor egészítette ki, tette még emlékezetesebbé. Az amatőregyüttesek között nagy sikere volt a Mátészalkai ifjúsági fúvószenekarnak. Fellépett a megye két élen járó táncegyüttese, a Kállai kettős és a Szatmár táncegyüttes. Aztán Szim András kö- mörői népművész furulyaszólója csalogatta a rögtönzött színpad köré a vásárlátogatókat. Balogh József né, mindenki „Erzsi nénije” Ajakról jött el, hogy énekével örvendeztesse meg hallgatóit. Az idős Juhász házaspár, adatközlő táncosok szintén Ajak népművészeti hagyományaiból adtak ízelítőt. De bemutatkozott még többek között a Sonkádi és a Kömörői népdalkor, valamint a kisvárdai Hunniacoop Pillanatkép a népművészeti vásárról. munkásszínpada. Míg a felnőttek hosszabban elidőztek egy-egy sátornál, a gyerekek próbára tehették kézügyességüket. A megyei művelődési központ szakembereinek irányításával hamarosan örülhettek a maguk készítette játéknak. Voltak, akik sárkányt csináltak, amit az erős szél a hátára vett, és órákig lebegtetett a nagy érdeklődéssel kísért népművészeti kiállításra és vásárra látogatók feje felett. (rg) VAD, HAL, BAROMFI Tető alatt a piaccsaraok a Gombavizsgálat, mérlegkölcsönzés Korlátok. (M. K. felv.) A vásárcsarnok építését 1979 végén kezdte el aSZÁ- ÉV, s már most a december 15-i műszaki átadásról beszélnek. A tetőfedés 90 százalékát elvégezték, kőművesek vakolnak, víz- és központifűtés-szerelők, lakatosok, csőszerelők serénykednek most az építkezésen. Mivel nyilvános telefon is lesz a piaccsarnokban, előrehozták a postai munkák előkészítését, hogy a posta mielőbb kezdje a telefonközpont szerelését. Több alvállalkozó vesz részt a befejező munkálatokban, így a SZÁÉV pontosan ütemezte a részhatáridőket. Hamarosan jönnek a Ganz-MÁ- VAG és a fóti Béke Termelő- szövetkezet emberei: ők szerelik be a lifteket augusztus 31-ig. A külső térvilágítást és a közműveket a KEMÉV adja át, s egyúttal rendezi a vásárcsarnok Rákóczi utca felőli oldalán a terepet. Étterem az emeleten A hagyományos piac a vásárcsarnok belső, közel másfél ezer négyzetméteres alap- területű központjában kap helyet. Itt árusíthatnak az őstermelők. Aki viszont valamelyik áruból nagyobb választékot kíván: kedvére nézegetheti és veheti a 18 pavilonban feltornyozott árut. Bisztróban csillapíthatja éhét a háziasszony, baromfi és vad is kapható majd az egyik húsboltban, egy másikban tőkehúst és húskészítményeket tartanak. S aki virággal akar kedveskedni, itt talál azt is. Gyűjtőknek és vásárlóknak megnyugtatásul szolgálhat: a bemutatott gombát szakértő vizsgálja meg. A halételek kedvelőinek sem lesz okuk panaszra: élő halat a halboltban, sültet pedig az egyik pavilonban kínálnak nekik. A kistermelőknek mérlegkölcsönző áll rendelkezésükre. A vásárcsarnok forgatagát az is elkerülheti, akinek nagyobb bevásárlást kell tennie. Kívülről mehetünk be a kenyérboltba, az iparcikk-kiskereskedelmi vállalat konyhafelszerelési szaküzletébe, a virágboltba, a Ságvári Termelőszövetkezet zöldségesébe és a tejboltba. A csarnok belső részén galériaszerűen fut körbe a pavilonok és az irodák helye. Ugyancsak az emeleten alakítják Jci a 750 négyzetméteres éttermet és konyhát. A 4600 négyzetméteres vásárcsarnok főbejárata a Rákóczi utcára nyílik. Nyitás tavasszal Kooperációs értekezletet tartott a tanács, a beruházó és a kivitelező június 26-án. Sajnos, a Kereskedelmi Tervező Vállalat, amely a vásárcsarnokot tervezte, nem képviseltette magát. Elhatározták ezen a fórumon: a december 15-i műszaki átadásig hathetente találkoznak az üzemeltető vállalatokkal, szövetkezetekkel az érdekeltek. December 15-e után pedig beszerelik a belső berendezéseket, a gépeket, beépítik a bútorokat, s a tér vek szerint április 2-án nyitják meg a vásárlóközönségnek a piaccsarnokot. Már jövő évi primőrökkel nyit a vásárcsarnok. A létesítmény várhatóan 70 millió forintba kerül, s ebből közel 50 millió forintot jelent a SZÁÉV munkája. T. K. KÉPERNYŐ ELŐTT nélkül. A képesítési papír fetisizálása elleni filmbéli sugalmazás szerintem csak félig-meddig sikerült. Igaz, hogy a bemutatott rendkívül tehetséges, aranykezű fiatalember mestere, sőt művésze a bútorminta-ké- szítő (és ki tudja, hány más, kapcsolódó) szakmának minden hivatalos képesítés nélkül, de annak árnyaltabb motiválásával, hogy ezt nem szerezte (szerezhette?) meg, a dokumentumfilm végeredményben adós maradt. A dilemma („Mi fontosabb: a végzettség és a róla szóló dokumentum, vagy valakinek a monomá-v. niáig terjedő vonzalma a munkához, a hivatáshoz?”) ilyen fokon bizonyára hivatalosan is feloldható, mint hallottuk, de általánosabb és a köznapi gyakorlatnak is megfelelőbb megfogalmazása bővebb kifejtést kívánt volna. A szárazabb, tudományosabb dokymentumfilmekről is írva, sajnos, rossz példát idézhetek a múlt pénteki- főműsorból. Minden igen hosszúnak tűnik, ami unalmas. A Magyar Televízió és a űerivin S. A. (Peru) közös filmje, A Nazca rejtélye (A titokzatos homoktérkép) bizony ilyen volt, „blick- fangos” címével és alcímével szöges ellentétben. A nem szakembereknek nehezen követhető szöveg kevés izgalmat keltett. Merkovszky Pál RADIO MELLETT Igen hosszú és nagyon göröngyös az iparosodás útja, Szabolcsban vagy bárhol másutt. Nehéz az ipart szervezőknek, nehéz azoknak az embereknek, akik csak néhány éve tanulják, esetleg éppen most kezdik. Szinte újjá kell születnie, mindenesetre mássá kell válnia annak, aki a háztartásból, a mezőgazdaságból vagy máshonnan megy valamelyik üzembe, gyárba. Erről is szó volt a Textilipar a homokon című műsorban, melyet a nyíregyházi stúdió munkatársai — Bálint Attila és Várkonyi Zsuzsa — készítették (a szerkesztő Samu András.). A szabolcsi új üzemekben dolgozók a munkássá válásnak még csak a kezdetén vannak. Igen sok még közöttük az olyan, aki az egyéni érdekét fontosabbnak tartja, mint a közösség: a gyár, az üzem érdekét. A mezőgazdasági munkák dandárja idején sokan maradnak távol a gyártól különféle címeken, hogy otthon palán- tázz^iak, kapáljanak. Sőt olyanok is akadnak, akik a mezőgazdasági munkát tekintik a fő foglalkozásuknak, annak ellenére, hogy az iparban van a bejegyzett munkahelyük. A többség — mint a műsorból is kitűnt — azonban becsülettel iparkodik megfelelni a követelményeknek. Ennek az eredménye, hogy például az újfehértói gyár most már jelentős nyereséget is előállít, a saját adottságaihoz, az előzményekhez képest figyelemre méltót. Vagy például a nagykállói posztógyárban már nemcsak kiállításra, árubemutatóra vállalkoztak, hanem divat- bemutatót rendeztek. Mátészalkán a BFK ottani gyárának vezetői a munkaerő- hiányon úgy segítenek, hogy néhány — Szálkán környező — községben varrodát létesítettek a helyi termelőszövetkezettel közösen. Természetesen olyan tsz-ekben, ahol van fölösleges munkaerő. Szabolcs-Szatmár megye új iparának vezető szakemberei más megyékből, a fővárosból jöttek, a középkáderek egy része azonban már itt tanult ki, a szakmunkásképzést pedig már azzal is megalapozták, sőt megerősítették, hogy Ujfe- hértón textilipari tagozat is működik a szakközépiskolában. Seregi István Dákó kontra demizson '."?•* . ■v'- - Csetepaté a raktárban Tavaly július 11-én a nyír- pazonyi italboltban biliárdo- zott Bege Miklós 22 éves, Vass Sándor büntetett előéletű 30 éves és Vass Ferenc 27 éves helybeli lakos. Játék közben szólt nekik Maroda . Miklós, hogy most már az ő társasága következik. Vass Sándor erre kijelentette, hogy Maroda Miklós ezen a napon nem játszhat, A kijelentésen vitatkozni kezdtek, Maroda húzgálta a Vass kezében lévő dákót, s megpróbálta elvenni tőle. A huzakodásba Bege Miklós is beavatkozott, s- ököllel úgy megütötte Marodát, hogy az a földre zuhant. A két Vass is megtámadta a korábban még csak játszani akarót, de Maroda feltápászko- dott a földről és a kocsma raktárába menekült. Vassék mind a hárman utánavetették magukat, benyomták a raktár ajtaját és berontottak oda, puszta kézzel püfölve Marodát. Közben Szemők Pál a bajba jutott ember segítségére próbált közbeavatkozni: őt is leütötték. A kocsma vendégei a közösségellenes magatartáson megbotránkoztak és hazamentek. A raktári verekedés következtében eltört többek között 17 demizson, 36 különböző üveg, tíz söröskorsó, a poharakat pedig meg sem tudták számolni. A Nyíregyházi Megyei Bíróság Vassékat garázdaság és rongálás miatt vonta felelősségre: Bégét hat hónap, Vass Sándort — mint visszaesőt — egy év, Vass Ferencet pedig hét hónap börtönre büntette, Vass Sándort két évre a közügyektől is eltiltotta. A Bege büntetésének végrehajtását a bíróság feltételesen felfüggesztette. Az ítélet jogerős. (k) Visszagondolva az elmúlt műsorhétre, legelőbb a dokumentumfilmek idéződnek fel bennem. Talán azért is — túl azon, hogy a műsor- szerkesztés most a szokásosnál bővebb választékot kínált belőlük —, mert ilyen-olyan okokból szinte mindegyik elgondolkodásra késztetett. A műfajon belüli ábrázolásmódok, stílus- irányzatok (természetes) változatosságára bőven találhattunk példákat. Azok közül, amelyeket én láttam, a bensőséges, lírai hevületű ábrázolás Rick Nóra szerkesztő, Vitézy László rendező és Pap Ferenc operatőr A szívek szanaszét dobognak c. dokumentumfilm- játéka volt jellemző, elsősorban a nagyon rokonszenves és éretten gondolkodó 14 éves állami gondozott kislány sorsának, portréjának a monológjábók való érzékletes, finom kirajzolása miatt. A film készítőit okos tapintatuk, kérdezni tudásuk, gátlásoldó képességük is dicsérheti. Kár, hogy a kislánynak a vér szerinti anyjával történt találkozása megszervezéséből nem „jött ki” annyi amennyire az alkotók — feltehetően — számítottak. Némileg a téma — és a kitűnően érdekes riportalany! — adta lehetőségek szintje alatt maradt Tóth Erika (szerkesztő-riporter), Szalai András (operatőr) és Sós Mária (rendező) dokumentumfilmje, a Diploma
