Kelet-Magyarország, 1981. július (41. évfolyam, 152-178. szám)

1981-07-01 / 152. szám

4 KELET-MAGYARORSZÁG 1981. július 1. Napirenden: a komplex program teljesítése Csütörtökön Szófiában megnyílik a KGST XXXV. ülésszaka * Csütörtökön délelőtt a szó­fiai Nemzeti Kultúrpalotában ünnepélyes keretek között nyílik meg a Kölcsönös Gaz­dasági .Segítség Tanácsának XXXV. ülésszaka. Az ülés­szakon a tagállamok küldött­ségeit a kormányfők vezetik, hazánk delegációjának veze­tője Lázár György, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnöke. A szovjet küldöttség vezetője Nyikolaj Tyihonov, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, a minisztertanács elnö­ke. A szófiai ülésszaknak kü-t lönleges jelentőséget ad, hogy tízéves a szocialista gazdasági integráció komplex program­ja. Ez a program a hetvenes években jelentős segítséget nyújtott valamennyi tagország gazdasági fejlődésének meg­gyorsításához, korszerűsítésé­hez, a szakosítás, a kooperá­ció elmélyítéséhez, a KGST szerepének további növekedé­séhez a világgazdaságban. Közismert tény, hogy miköz­ben a tanács tagállamainak lakossága csupán a világ né­pességének egytizede, ezek az országok ma már a világ ipa­ri termelésének egyharmadát adják. Fejlődésük üteme a hetvenes években is megha­ladta a világgazdaság fejlődé­sének átlagát. A nemzeti jö­vedelem például 1971—1980 között a KGST-országokban együttvéve csaknem 70 szá­zalékkal, az ipari termelés 90 százalékkal, a nemzetközi áru­csere-forgalom volumene pe­dig mintegy négyszeresére növekedett. Ugyanakkor a világgazdaságban bekövetke­zett változások még inkább megnövelik az együttműködés szerepét valamennyi tagállam gazdasága számára. A szófiai ülésszaknak tehát, áttekintve a komplex program első tíz évének eredményeit, egyúttal meg kell jelölnie a gazdasági együttműködés továbbfejlesz­tésének fő vonalát a nyolcva­nas évekre. Az ülésszak napirendjén ennek megfelelően szerepel majd a komplex program tel­jesítésének első tíz évéről szóló beszámoló. A végrehaj­tó bizottság beszámolót ter­jeszt elő a két ülésszak kö­zött végzett munkáról. A ta­nács megvitatja a tagállamok műszaki-tudományos együtt­működésének helyzetét, fela­datait és a tagállamok 1981— 85 évre szóló tervkoordiná­cióját. Az ülésszakon két- és több oldalú megállapodások aláírására is sor kerül. Az ülésszak keretében tartják meg a végrehajtó bizottság 100. ülését és ülést tart a ter­vezési együttműködési bizott­ság is. Napi külpolitikai kommentár Szadat ellenzéke Brezsnyev-Brandt találkozója (Folytatás az 1. oldalról) „HARCÉRIHTKEZÉSBEN" - EURÓPA KÖZEPÉN (2.) Bizalom­épités Napjaink első számú, az egész emberiség létérdekeit érintő kérdése a fegyverkezési hajsza megállítása. A Varsói Szerződés Politikai Tanácsko­zó Testületének valamennyi hivatalos állásfoglalásában — kiváltképp az 1978-as moszk­vai ülés óta — központi he­lyet foglal el ez a követelés. Ez teljesen érthető, hiszen Helsinki után mind nyilván­valóbbá vált a politikai eny­hülés és a katonai készülődés közötti ellentmondás. Egyik­nek a másiktól való elmara­dása új veszélyeket idézett fel. A NATO-tanács 1978. má­jusi döntése a katonai kiadá­sok növeléséről, még inkább az 1979. decemberi úgyneve­zett rakétahatározat, majd az Egyesült Államok fordulata a fegyverkezés fokozására ön­magáért beszélt. A NATO 1979. decemberi döntésének megfelelően 464 darab robotrepülőgépet (ún. szárnyasrakétát) akarnak elhelyezni Nyugat-Enrópában. zadat elnök észrevehe­tő ingerültséggel és tü­relmetlenséggel kezeli újabban politikai ellenzékét. Amikor június közepén Kai­ró egyik külvárosi szegényne­gyedében mohamedánok és keresztény koptok között vé­res összetűzések robbantak ki, nyomban „kommunista ele­mek felforgató tevékenysé­gét” vélte felfedezni a min­den bizonnyal vallási okokból keletkezett nyugtalanság mö­gött. Az ideges és egyre éle­sebb hangnemű kirohanások oka nyilvánvaló: Egyiptom­ban egyre többen kifogásol­ják az Izraellel folytatott po­litikát, s Szadatot azzal vá­dolják, hogy eladta a palesz­tinok ügyét, elárulta az arab érdekeket. Való igaz, Kairó rendkívül lanyhán reagált az arab vi­lágban osztatlan felháboro­dást keltő izraeli bombatá­madásra, amelynek célpontja a Bagdad melletti atomreak­tor volt. S az is kétségtelen, hogy már huzamosabb ideje nőttön nő az amerikaiak su- galmazására nyíltan izraelba- rát politikát folytató elnök el­lenzéke. Júniusban két alka­lommal is — legutóbb most, a hét elején — tanácskozott az Egyiptomi Hazafias Erők kongresszusa. Az eszmecseré­ken tisztázták a különböző csoportok álláspontját és meghatározták a kormány politikájával szembeni együt­tes fellépés teendőit. Már ön­magában ez a körülmény is utal arra, hogy a korábban ellentétes nézeteket valló tö­mörülések között a közös te­endő érdekében elmosódnak a határok. Kairóban úgy tud­ják, legutóbb a Nemzeti Koa­líció néven létrejött ellenzéki csoport több neves, tekinté­lyes képviselője is részt vett a tanácskozáson, köztük az (Folytatás az 1. oldalról) A gondokról és a feladatok­ról is szó volt az ülésen. Ége­tő gond, hogy a fizikai dol­gozók 4,8 százaléka (443 dol­gozó) még mindig nem kapja meg a felemelt bértétel alsó határát. Az egyik legfonto­sabb feladat, hogy 1983-ig va­lamennyi dolgozó bére elérje a minimumot. Az elmúlt tíz évben me­gyénkben figyelemre méltó beruházások valósultak meg a szakmunkásképzés érdeké­ben. öt intézményben különö­sen javultak az oktatás tár­gyi feltételei. Javultak a sze­mélyi feltételek is, sokat csök­kent a képesítés nélküli pe­dagógusok száma. A szakokta­tóknak több mint 70 százaléka szerezte meg a pedagógiai ké­pesítést. Az üzemi oktatás feltételeinek javításához je­lentős segítséget nyújtott a 1952-es forradalom utáni úgy­nevezett forradalmi tanács tagjai. Khaled Mohieddin, a parlamenti mandátumaitól megfosztott Baloldali Nem­zeti Haladó Párt elnöke rá­mutatott: az arab szolidaritás lényege ma Szíria és a pa­lesztin ellenállási mozgalom támogatása, Camp David el­vetése. a létezik közös nevező az egyiptomi ellenzék különböző csoportosu­lásai között, ez a három té­nyező kétségkívül az. Szadat ellenfelei kezdettől fogva ka­landorpolitikának minősítet­ték az Izraellel kötött külön- alkut, amely Washington ér­dekében jött létre. Ugyanak­kor szüntelenül ostorozzák Begin politikáját, amelyhez Szadat — közvetve és köz­vetlenül — segédkezet nyújt. Éppen ezért nagy érdeklő­déssel várják Kairóban az izraeli parlamenti választá­sok végeredményét, amely választ ad arra, hogy ismét Begin jobboldali nacio­nalista Likud-tömbje vagy a négy éve ellenzékbe kénysze­rült Simon Peresz vezette munkapárti Maarakh-lista diadalmaskodik-e. Ez utóbbi­tól Szadat ellenfelei azt vár­ják, hogy talán realistább módon közelíti meg a Camp David-i különalkut, különö­sen a palesztin kérdést. Meg­lehet, ebben az ügyben illú­ziókat táplál az egyiptomi el­lenzék. Abban azonban nem, hogy észrevehetően szoro­sabbra kívánják fűzni kap­csolataikat, s a közös neve­zőről kiindulva a jövőben ha­tározottabban akarnak fel­lépni Anvar Szadat politiká­jával szemben. Gyapay Dénes szakmunkásképzési alapról biztosított támogatás. Az utóbbi négy évben az említett alapból 81 millió forintot ka­pott megyénk. Külön említést érdemel, hogy rendszeres a szakmásító képzés a BEAG nyíregyházi gyárában, a kis- várdai Izzóban, a mátészal­kai MOM-ban és a nyírbátori szerszámgépgyárban. Utóbbi helyen a nők képzési aránya is jelentős. A mezőgazdasági szakmunkástanulók képzésé­ben eredményes az iskolák és az állami gazdaságok együtt­működése. Elismerésre méltó, hogy 1978 óta 9 szakmában 1254 tanuló részesült új típusú szakmunkásképzésben. Jól működnek az intézetekben az ifjúsági szakszervezeti bizott­ságok. Az alapszervezetek eredményesen segítik a ta­nulók munkássá válását. vek alapján lehet és kell is megoldani. Mindkét fél sík- raszállt a SALT-tárgyalások folytatása és a madridi ta­lálkozó sikeres befejezése mellett. Hangsúlyozták, hogy senkinek sem szabad kato­nai fölény megszerzésére tö­rekednie, s mindenkinek elő kell segítenie a katonai szem­benállás szintjének csökken­tését. Leonyid Brezsnyev hang­súlyozta: a NATO militaris­ta köreinek soha nem látott méretű fegyverkezési hajsza kibontakoztatására irányuló törekvése nem hozza meg számukra a katonai erőfö­lényt, viszont tovább nehezíti az amúgy is bonyolult nem­zetközi helyzetet. Emlékezte­tett arra, hogy az S£KP XXVI. kongresszusa átfogó, a nemzetközi légkör egészsé­gesebbé tételét célzó progra­mot hirdetett meg. Felhívta tárgyaló partnere figyelmét arra a békefelhívásra is, ame­lyet a Legfelsőbb Tanács leg­utóbbi ülésén intézett a világ népeihez és parlamentjeihez, s kifejtette a Szovjetunió ál­láspontját Észak-Európának atomfegyvermentes övezetté tételéről. Leszögezte, hogy a Szovjetunió továbbra is nagy figyelemmel vizsgál meg minden, más államoktól szár­mazó, s e kérdésekre vonat­kozó konstruktív javaslatot. Brezsnyev hangsúlyozta, hogy a Szovjetunió az 1970- ben Moszkvában aláírt szer­ződés és más kétoldalú meg­állapodások alapján az NSZK-val folytatott hosszú távú és sokoldalú együttmű­ködés megszilárdítására tö­rekszik. Willy Brandt leszögezte: a Nyugatnémet Szociáldemok­rata Párt arra törekszik, hogy az NSZK aktívan elősegítse az enyhülést, a különböző ál­lamok, köztük a Szovjetunió és az Egyesült Államok kö­zötti kölcsönös megértés erő­södését. Annak a vélemény­nek adott hangot, hogy Le­onyid Brezsnyev közelgő NSZK-beli látogatása és Schmidt kancellárral folyta­tandó tárgyalásai európai és világméretekben is elősegítik majd a pozitív tendenciák fejlődését. Leonyid Brezsnyev és Willy Brandt egyetértettek abban, hogy az SZKP és az SPD képviselői közötti kapcsolatok és véleménycserék mind a két ország kapcsolatai, mind pedig a béke és a nemzetkö­zi biztonság megszilárdítása szempontjából rendkívül nagy jelentőségűek. A “politikai enyhülés és a változatlan katonai konfron­táció párhuzama nem tartható fenn sokáig. A Varsói Szer­nak tudniuk kell egymás szándékairól, döntéseiről. A szocialista országok ele­mi biztonsági érdekeivel a A Varsói Szerződés egész működési mechanizmusában a politikai eszközöké az elsőbbség. Képünkön: a testvéri szo­cialista országok katonai vezetői Kádár János elvtársnál. ződés külügyminiszteri bizott­ságát ez a felismerés késztette arra, hogy 1979 decemberében sürgesse az európai katonai enyhüléssel és a bizalomerő­sítő intézkedésekkel foglalko­zó különkonferencia összehí­vását. Erről mostanában Mad­ridban is sok szó esik. Rejtett mozgósítás? A Varsói Szerződés jubileu­mi ülésén a legsürgősebb te­endőnek minősítették a biza­lomerősítő intézkedések és rendszabályok kiszélesítését, az erőszakról való lemondást, a haderő és fegyverzet korlá­tozását, hogy azok kizárólag védelmi célt szolgáljanak. A testület felhívta a figyelmet, hogy egyik félnek sem sza­bad katonai erőfölényre töre­kednie, mivel a jelenlegi, hoz­závetőleges hadászati egyen­súly tulajdonképpen az eny­hülés bázisa. A bizalomerősítő intézke­désnek abból kell kiindulnia, hogy földrészünkön milliós nagyságrendű, nukleáris fegy­verekkel felszerelt hadászati csoportulások állnak szemben egymással, szinte állandó „harcérintkezésben”. Ilyen kö­rülmények között az államok­A józan nyugati politikusok egyike, a nyugatnémet szoci­áldemokrata Herbert Wehner (előtérben) kijelentette: a Varsói Szerződés hadseregei­nek nincsenek támadó szán­dékai. legszorosabban összefügg an­nak előzetes ismerete, hogy a NATO-haderők jelentősebb megmozdulásai csupán gya­korlatozás célját szolgálják, vagy netán a rejtett mozgósí­tást váratlan katonai rajta­ütésre? A véletlenek elkerü­lése mindenképpen célszerű lenne, ha a Varsói Szerződés, illetve a NATO államai köl­csönösen és előzetesen tájé­koztatnák egymást a hadgya­korlatok időpontjáról, kiterje­déséről és az erők nagyságá­ról. Kétszáz hadgyakorlat A szocialista országok már javasolták, hogy a szárazföldi erők hadgyakorlatát a koráb­bi 21 napos előrejelzés helyett ezentúl már egy hónappal előbb jelentsék be, éspedig ne csak a mostani 25 ezres, hanem már 20, sőt 18 ezer főnyi részvétel esetében is. Az egyéb csapatmozgatások idő­beni bejelentése mellett kí­vánatos lenne, ha egy-egy hadgyakorlatba 40—50 ezer katonánál többet nem vonná­nak be. • Sajnos ezt az ajánlást a NATO-államok figyelmen kí­vül hagyják. Helsinki óta fo­kozzák katonai aktivitásukat. Az utóbbi öt évben legalább egymillió fő és sokezres harc­jármű mozgósításával több mint 200 jelentősebb hadgya­korlatot rendeztek. E gyakor­latok zöme hadászati jellegű és méretű volt. Nem volt rit­ka, hogy egy-egy mozzanat­ban 80—90, sőt 100—120 ezer katonát „vetettek be”. Ezzel szemben a Varsói Szerződés­nek az utóbbi esztendőkben lezajlott közös gyakorlatain egyetlen esetben sem szere­pelt 30—40 ezernél több ka­tona. A számok összevetéséből ki­tűnik, hogy a Varsói Szerző­dés egész mechanizmusában a politikai eszközök kapnak el­sőséget. Igaz, akadnak nyuga­ton józanabb, megfontoltabb politikusok, akik ma már nyíltan elismerik, hogy a szovjet hadseregnek, a Var­sói Szerződés hadseregeinek nincsenek támadó szándéka­ik. Véleményüket a tények támasztják alá. Serfőző László alezredes

Next

/
Thumbnails
Contents