Kelet-Magyarország, 1981. július (41. évfolyam, 152-178. szám)

1981-07-29 / 176. szám

4 KELET-MAGYARORSZÁG 1981. július 29. 1982. márciusára Összehívják a szovjet szakszervezetek kongresszusát HAZÁNK, KELET-EURÓPA (12.) Múlt, jelen és jövő TELEX A DÉL-AFRIKAI KOMMUNISTA PÄRT FELHÍVÁSA A Dél-afrikai Köztársaság néptömegeit a tőkés kizsák­mányolás és ennek szülötte, a fajgyűlölet elleni harc foko­zására szólította fel a Dél­afrikai Kommunista Párt kedden a párt fennálásának 60. évfordulója alkalmából. A felhívásban Yusuf Mo­hamed Dadoo, a Dél-afrikai Kommunista Párt elnöke a többi között kijelentette: a marxista—leninista ideoló­giától vezérelt párt lelkesítő példaként szolgál az afrikai népek számára és a nemzet­közi kommunista és munkás- mozgalom részeként szilárdan a proletár internacionaliz­mus talaján áll. FAGYKÁROK A BRAZIL KÁVÉÜLTETVÉNYEKEN A brazil Saq Paulo állam­ban elfagyott az 1981—82. évi kávétermés csaknem két­harmada. A károk következtében az ország egyik legnagyobb ká­vétermelő államában az elő­zetesen tervezett 10,1 millió zsák (1 zsák 60 kilogramm) helyett mindössze 3,6 milliót takarítanak majd be. Brazí­lia két másik nagy kávéter­melő állama — Parana és Minas Gerais — ugyancsak jelentős fagykárokról számolt be. A PÄPA FOGADTA GLEMPET II. János Pál pápa kedden Rómában betegágyánál fo­gadta Jozef Glempet, a len­gyel katolikus egyház veze­tőjét, Lengyelország prímását és Franciszék Macharski krakkói érseket. A pápa elő­ször tárgyalt a lengyel egy­házfővel annak kinevezése óta. JAPÁN FEGYVERKEZÉS A Japánhoz tartozó Ivodzi- ma-szigeten létesítendő ha­talmas támaszpont kiépítését sürgette a tokói sajtóklubban Omura Dzsodzsi, a japán nemzetvédelmi hivatal vezér- igazgatója (hadügyminiszter), aki beszédében újabb pénz­összegeket követelt a hadi- tengerészet és a légierő sze­mélyi állományának bővíté­sére. Az ivodzimai. támaszponton elsősorban vadász- és tenger- alattjáró-elhárító repülőgépe­ket helyeznének el. A japán katonai körök véleménye sze­rint a Tokiótól 1200 kilomé­terre délre található szigetet a csendes-óceáni japán fegy­veres erők előretolt támasz­pontjává kell átalakítani. A jövő év márciusára hív­ták össze a szovjet szakszer­vezetek kongresszusát. A döntést a szakszervezetek központi tanácsa hozta, ked­den Moszkvában megtartott ülésén. A több mint 130 millió dol­gozót egyesítő szovjet szak- szervezeti mozgalom az ősz­től kezdve készül fel a nagy­szabású tanácskozásra: újjá­választják az üzemekben a szakszervezeti bizottságokat, tanácskozásokat tartanak a területi és iparági szakszer­vezeti szervek és megválaszt­ják a kongresszusi küldötte­ket. A kongresszus fő témája az lesz, hogyan segítsék a szakszervezetek az SZKP XXVI. kongresszusán megje­lölt feladatok megvalósítását, hogyan fejlesszék tovább a szakszervezeti munkát, ho­gyan vegyenek részt a gazda­ság irányításának feladatai­ban, a különböző társadalmi igazgatási teendők megoldá­sában. A moszkvai ülésen a szak- szervezeti munka több más időszerű kérdését is megvi­tatta a központi tanács. A kelet—közép-európai tér­ség 1949—72 közötti történel­me alakulását ismertető cikk­sorozat befejezéseként érde­mes nagyobb történelmi táv­latból értékelni kontinensünk e számos sajátossággal ren­delkező történelmi tájának múltját, jelenét és jövőjét, s — a teljesség igénye nélkül — megpróbálni néhány egye­temes értékű tanulság levo­nását. A Balti-tengertől a görög szigetekig terjedő földeken élő számos nép a középkor hosszú századaiban szűnni nem akaró küzdelmet vívott államiságának megőrzéséért vagy megteremtéséért, szen­vedett külföldi hódítók elnyo­másától, s nemegyszer maga volt a hódító. A polgáriaso- dást, a felvilágosodást, a nagy francia forradalom új Euró­pát teremtő éveit e népek nagy birodalmak csekély vagy semmilyen függetlenség­gel nem rendelkező — bár erre egyre inkább áhítozó — részeként élték át. A XIX. század — Európa „nagy év­százada” a történelemben — végére korszakos változások mentek végbe; a balkáni né­pek többsége kiszakadt a tö­rök birodalom bénító ölelésé­ből, a kapitalista fejlődés Ke­let—Közép-Európában is egy­re érzékelhetőbb társadalmi, gazdasági, kulturális változá­sokat hozott, még ha a Nyu- gat-Európához képesti elma­radás változatlanul szembe­szökő volt is. A térség népeinek egymás közti viszonyában a történel­mi tudatra hosszú ideig ható — pozitív és negatív — ese­mények követték egymást. Felemelő példa lehetett vol­na a magyar 1848—49; nem kevés lengyel, cseh és más külföldi forradalmár küzdött a magyar és a „világszabad­ságért”. Ugyanakkor a nem­zetté válás történelmi folya­matában meglévő fáziskü­lönbségek eredményeként a magyar forradalom — s nem­csak az akkor élő generációk tudatában hagyva nehezen gyógyulni akaró sebeket — saját országának nem ma­gyar népeivel is szembeke­rült. Az első világháború — a napóleoni háborúk óta az el­ső összeurópai trauma — négy gyötrelmes éve után Ke­let—Közép-Európa gyökere­sen megváltozott. A térség népeinek életét végetérhetet- lennek tűnő évszázadokon át meghatározó három, önma­gát túlélt birodalom — a Habsburg, a cári és a török — egy csapásra puszta törté­nelmi emlékké vált. Azon­ban, a história kanyargós út­jait bizonyítandó, a győztes antant hatalmaknak és a ke­let—közép-európai társadal­mi progresszió erői gyenge­ségének következtében a há­rom soknemzetiségű biroda­lom helyett sok önálló, de et­nikai összetételében változat­lanul heterogén nemzeti ál­lam jött létre, s nem pedig a múlt század forradalmi de­mokratái által annyira óhaj­tott föderáció vagy a világ­forradalom történelmi pers­pektíváitól fellelkesített'kom- munista harcosok által meg­álmodott tanácsállamok unió­ja. A két világháború között eltelt röpke két évtized vala­mennyi ország számára nehéz periódusnak bizonyult. A többszörösére növekedett vagy összezsugorodott ország az újonnan megszerzett, vagy visszaszerzett önálló állami lét egyaránt súlyos problémá­kat teremtett. A térség or­szágai közötti viszony a határ- problémák, a nemzetiségek kölcsönös elnyomása, a leg­inkább a szomszédokat sújtó „gazdasági nacionalizmus” miatt úgyszólván állandóan feszült volt. Ez a gyenge struktúra, amelyet az 1929— 33-as nagy gazdasági világ­válság .alapjaiban rengetett meg, képtelennek bizonyult — s az adott társadalmi rend­szer korlátái miatt ez talán nem is lehetett másként — arra, hogy gátat vessen a szennyes hitleri áradatnak. A kelet—közép-európai népek — ki protektorátusként, ki „csatlósként” — menthetetle­nül a német „nagy élettér” határain belül találták magu­kat. Ismét külső erő, a Szovjet­unió Vörös Hadserege terem­tett új történelmi helyzetet, hatalmas áldozatok árán sza­badítva fel a térség népeit a fasiszta elnyomás alól. Rövid átmeneti időszak — a „koalíciós kormányzás” pe­riódusa után — a kelet—kö­zép-európai országok hozzá­kezdtek a szocialista társa­dalom, azaz egy olyan társa­dalom felépítéséhez, amely távlatilag azt ígérte nekik, hogy behozhatják az önma­guk szükségleteihez és a vi­lág fejlettebb országaihoz ké­pesti társadalmi-gazdasági- kulturális lemaradásukat. E hatalmas történelmi fela­dathoz igen bonyolult nem­zetközi feltételek — a hideg­háború — között kellett hoz­zákezdeni,^ a folytatás sem volt könnyű. Mindezek elle­nére három évtized alatt elérni, amelyek alapvető vál­tozást eredményeztek a szó­ban forgó országok gazdasági és társadalmi szerkezetében. Lényegében mindenütt —ta­lán Albánia kivételével — a fejlett szocializmus építésén munkálkodnak. Egyes országokban voltak — s lehetnek — kisebb-na- gyobb politikai-gazdasági vál­ságok. Ezek azonban semmi­képpen sem a szocialista rendszer lényegéből fakad­nak, hanem minden egyes esetben nagyon is konkrétan körülhatárolható téves gazda­ságpolitika, hibás társadalom- politikai döntések, felelőtlen vezetői magatartás következ­ményei. A kommunista pár­tok helyes, elvszerű politiká­jának döntő szerepe van az objektív talajon kialakuló társadalmi érdekellentétek, konfliktusok időben történő megoldásában. A szocializmus útjára lé­pett országok közötti kapcso­latok új elvi alapja a prole­tár internacionalizmus. Ez természetesen csak lehetőség, kihasználása szubjektív té­nyezőkön, azaz embereken múlik. Kelet—Közép-Euró­pában változatlanul nagy je­lentősége van a lenini nemze­tiségi politika következetes alkalmazásának, s e téren még korántsem beszélhetünk lezárult fejlődésről. Számba véve a kelet—kö­zép-európai szocialista orszá­gok politikai, gazdasági, kul­turális együttműködésének számos eredményét, azt a megkerülhetetlen körülményt, hogy ez az együttműködés a kommunizmust építő Szov­jetunióval, a világszocializ­mus legtekintélyesebb és leg­erősebb tényezőjével szoros szövetségben folyik, a jövő útját egyértelműen a további integrációban lehet megjelöl­ni. Mindez természetesen nem jelenti a különbségek, a nem, zeti sajátosságok bármiféle mesterséges megszüntetését. A történelem útja egyértel­műen bebizonyította: csakis és kizárólag a más népek tisztelete, megértése, elvhű támogatása jelentheti saját magunk megbecsülését és megbecsültetését, nemzetünk valódi helyének megtalálását. A szocializmus — történelmi perspektívában szemlélve — megteremtette annak a lehe­tőségét, hogy Kelet—Közép- Európa népei — nem téveszt­ve szem elől Nyugat-Európa és a világ haladó és demok­ratikus erőinek küzdelmét sem — bízzanak a teljes egyenjogúságon alapuló közös jövőjükben. Molnár Tamás Francois Mitterrand francia elnök fogadta Habib Chattit, az iszlám konferencia főtitkárát és a libanoni helyzetről tanács­kozott vele. (Kelet-Magyarország telefotó) A román tengerparton A külföldre utazó magyar turisták egyik kedvelt úticél­ja a román tengerpart. A Fe­kete-tenger 78 kilométeres partszakaszán egyszerre 130 ezer bel- és külföldi vendég­nek tudnak szálláshelyet biz­tosítani Mamaia, Eforia és a többi fürdőhely szállodái, vil­lái, kempingjei. 161 vendéglő, 13 önkiszolgáló, 35 cukrászda, 145 eszpresszó, — vagy ahogy itt nevezik, nappali bár és 630 strandbüfé gondoskodik az üdülők ellátásáról. A kényelmes szállás, a vál­tozatos étkezés biztosítása mellett változatos szórakozási és sportlehetőségek állnak a vendégek rendelkezésére. Az idén is megrendezik a Miss Litoral és a Nap gyermeke hagyományos szépségverse­nyeket. Színházi, folklór, if­júsági, zenei fesztivál teszi emlékezetessé a tengerparti estéket. Ezeken kívül opera-, operett- és balettműsorokat, táncdal- és revühangverse- nyeket tartanak az ország minden részéből érkező mű­vészek részvételével. Mamaiától Szaturnuszig va­lamennyi fürdőhelyen min­denki adózhat kedvenc sport­jának is: uszodák, teniszpá­lyák, lovardák, céllövöldék, tekepályák, kosár-, kézi- és röplabdapályák, sőt futball- pálya is várja a turistákat, azokat, akik a lubickolás és a napfürdőzés mellett egyéb testedzési lehetőségeket igé­nyelnek. Az esti szórakozásokról — a már említetteken kívül — számos diszkóbár, zenés ven­déglő gondoskodik. De a leg­fontosabb: a csillogó napsu­gár, a ragyogó kék ég és a hozzá hasonló — nevét meg­hazudtoló — tenger. olyan eredményeket sikerült — Vége — A Reagan-kormányzat kudarca Ottawában Nyugat-Európa érdeke: kereskedni Szuvietuniúval Az NSZK és több más eu­rópai állam Ottawában vi­lágosan Reagan értésére ad­ta, hogy érdekelt a Szovjet- jetunióval folytatott energe­tikai együttműködésben — hangoztatta Schmidt kancel­lár a nyugatnémet ZDF tele­víziónak adott nyilatkozatá­ban. Ezeket a megállapodá­sokat szükségesnek tartjuk — folytatta —, hiszen gazdasági érdekeinket szolgálják. Az importban nem támaszkod­hatunk egyetlen forrásra. Ezzel számolunk és szá­molnak a franciák is. Nem tudom, meggyőztük-e erről Reagant, de a franciákat, minket és másokat már nem lehet letéríteni erről az útról. A Szovjetunióval megálla­podtunk, hogy fejlesztjük hosszú távú együttműködé­sünket gazdasági és ipari te­rületen. Gazdaságilag együtt­működünk más kelet-európai országgal is, főleg az NDK- val. Nem érthetünk egyet az­zal, hogy kelet-európai szom­szédainkkal folytatott keres­kedelmünket a mindenkori politikai helyzet függvényévé változtassuk. A Le Monde rámutat: el­lenállásba ütközött Washing­ton minden kísérlete, hogy szövetségeseit a szocialista országokkal folytatott keres­kedelmük, különösen a Szov­jetunióval való gazdasági kapcsolataik leépítésére ösz­tökélje. A Reagan-kormány­zat súlyos kudarca ez, ami­nek feltétlenül meg kell mu­tatkoznia a két kontinens kö­zötti kapcsolatokban — írja a párizsi lap. A The Times ezzel a té­mával kapcsolatban meg­jegyzi: Washington a saját érdekében kész kockáztatni európai szövetségesei érdeke­it, de az európaiak nem haj­landók ebek martalékául dob­ni létfontosságú gazdasági ér­dekeiket. ■ Fürdőző turisták a Fekete-tenger partján, Mangalia Neptun negyedében. (Fotó Agerpress — MTI) Tudja- G, Életbiztosítást mit nyújt a 60 000 forintig, /«Apn o f\balesetbiztosítást IpOCD OÜÍ 150OOO forintig, betegségbiztosítást /táppénz«* állomány «««tán/ 1500 forintig, kórházi ápolási 2000 forintig, születéskor, gyermekenként Kj 1000 forintot. /o°év»» c* '-iJt tagiig •— UGYE. KÁR LEMwV^fL C8ÉB 80 NÉLKÜL? jSk 4

Next

/
Thumbnails
Contents