Kelet-Magyarország, 1981. július (41. évfolyam, 152-178. szám)
1981-07-26 / 174. szám
1981. július 26. o Játék maszkban és maszk nélkül 3. Színház az egész világ Volt egyszer egy nyúl, úgy hívták hogy Nyúl. így kezdődik a televízióból is jól ismert Rémusz bácsi egyik meséje, ahogyan azt Joel Chandler Harris, a kitűnő amerikai etnográfus lejegyezte. Hadd vegyük kölcsön — illő tisztelettel — ezt a hegyesre köszörült, már-már abszúrd kezdőmondatot, mert illik nagyon a mi mesénkhez is. Tehát: volt egyszer egy színház, úgy hívták, hogy Színház. (Angolul természetesen, Theatre, mert Londonban vagyunk, az Erzsébet korban, az ezerötszázas évek vége felé.) Ezt a színházat azért hívták Színháznak, mert akkor még nem volt több rajta kívül, s így nem kellett félni attól, hogy összetévesztik. Később, amikor egy zsugori telektulajdonos felmondott a színház tulajdonosának, s az a Temze túlpartján új színházat emelt, már el kellett nevezni valahogy, mert egyre több színház épült Londonbart. A reneszánsz — a középkor utáni újjászületés — embere szomjasan itta az új műveltséget, me'y a felfedezések nyomán áramlott az öreg Angliába. Fényes kor ez. A spanyol Tengerész Henrik hajózási akadémiát alapít, itt tanul csillagászatot és navigációt Kolumbusz Kristóf, Magellan, Vasco de Gamma. Micsoda „évfolyam”. A világ hirtelen kitágul. Kolumbusz felfedezi Amerikát, Magellán körülhajózza a Földet, s már az egyház hiába állítja, hogy Föld egy szép nagy lapos korong, a tengerészek „ismeretterjesztő előadásokat tartanak” szerte a kikötői csapszékekben, s a gyöngyöző poharak fölött Kopernikusz szelleme lebeg. Mi másnak nevezhetné el új színházát Burdbadge, a túlparti Theatre elűzött tulajdonosa, mint Földgömbnek (The Globe). A tornyos hatszögletű épület homlokzatán hatalmas Herku- les-szobor, vállán a Föld, mely immár gömbölyű. Ebben a színházban működött sokáig Shakespeare, a modern dráma megteremtője. Publikum az utcáról Hogyan zajlott le ebben a korban egy színházi előadás? Délután három óra van. A Glóbusz színház tornyára felkúszik egy repkedő fehér zászló. — 'Előadás lesz — zárja fatáblás ablakait a kereskedő. — Gyerünk — mondja a kovács, s legényei oltogat- ni kezdik a tüzet. — Vajon mit látunk ma? — kérdezgetik. — Rémtörténetet a véres III. Richárdról — mondja egy jólértesült segéd, aki a múltkorában sisakot foltozott egy színésznek. — Valami Shakespeare szerezte. — GyeA londoni Globe színház. rünk fiúk, ömleni fog a vér. —■' Meg a sör — bólint a Mester, s a kovácsműhely kapujára is rákerül a lakat. A színház udvarának egyik végében ácsolt színpad, mint a középkori piactereken. Az épületben, amely az udvart körülveszi, tulajdonképpen csak öltözők, raktárak, s a fontosabb színészek lakószobái vannak. No meg erkélyek körben, belül, melyen jópénzű urak könyökölnek, mélyen lenyúló bársonyterítőkön. A boltos, a kovács és legényei a színpad előtt állnak, s rajtuk kívül aki csak befér, az utca kíváncsi népe. A publikum között csaposlegények járnak, s malomkeréknyi fatálcán árulják a sört. (Ezt később eltiltják „bizonyos elemek” távoltartása végett.) Még nincs reflektor s ünnepélyes rivaldafény, itt csak a Nap világít (olykor eső szemerkél), de ez már igazi színház, „színházüzem”, ahogy ma mondjuk. Az ebben a korban keletkezett darabok, a klasszikus görög drámákhoz hasonlóan, átdolgozás, „leporolás” nélkül is tökéletesen élvezhető- ek. (Rövidíteni szoktak némileg rajtuk, a londoni közönség úgy látszik türelmesebb volt a hosszú darabok iránt.) Az egyszerű népnek A korabeli szerzők és színiigazgatók tudatosan törekedtek arra, hogy amit a színpadon előadnak, az egyszerű nép számára is vonzó legyen. Kaján túlzással azt szoktuk mondani, hogy Shakespeare drámáinak végén csak a súgó, meg az ügyeletes tűzoltó marad életben, alkalmasint azért, mert rájuk a következő előadáson is szükség lehet. Ám ezek a drámák jóval több, mint izgalmas történelmi „krimik” — a válságba került ember belső mozgató rugói mutatkoznak meg bennük teljes mélységükben, és hatalmas nyelvi erővel. Shakespeare műveiben a tragikus és humoros elemeknek, a markáns jellemrajznak és a könnyed zeneiségnek nagyszerű egyensúlya valósul meg. Íme a teljes világ, egy-egy előadásba sűrítve. Színház az egész világ — mondja Shakespeare —, melyben minden ember szerepet játszik, a Nagy Rendező szerep- osztása szerint. Az egyik azt játssza, hogy bölcs király, a másik azt, hogy bolond. Ám a gépezetbe gyakran homokszem kerül, s a szerepek fölcserélődnek. Hamlet bolondokat beszél, s Lear király bolondja bölcseket szól, s mindézt majd négyszáz évKulcsár Attila rajza vei a modern lélektani kutatások kezdete előtt teszik. Hol van még Freud, és hol Ortega? — Rómeó néhány perccel érkezik hamarabb, mielőtt Júlia feléledne a tetszhalálból. Ezért kell meghalnia. S hol van még Hegel és a véletlenek dialektikája. A görög drámák konfliktusa az ún. tragikus vétségre épül. Az istenek a véletlent nem ismerik. Ellenük csak véteni lehet. Shakespeare színháza a már gömbölyű földgolyó, ahol nincs helyük az isteneknek. Ö megsejti, mielőtt bárki is megfogalmazná, hogy a szükségszerűség, a törvény, a véletlenek sorozatán keresztül valósul meg. Shakespeare Shakespeare nem egyedülálló óriás ebben a korban. Az irodalomtörténész úgy fogalmaz, hogy: „Nemcsak olyan kimagasló elődei voltak, mint Chistopher Marlowe, vagy Thomas Kyd, hanem kortársai között is akadt néhány, aki vele együtt máig is elismert értéke a világ színház- művészetének. Igaz, hogy Shakespeare mindegyikük fölé emelkedik, de csak úgy, mint egy hatalmas hegyvonulat legmagasabb csúcsa, soksok rokonszirt között.” Nem véletlen, hogy e korszak drámairodalma már nemcsak a drámatörténészek, de az irodalomtudósok érdeklődésének is középpontjába kerül. Shakespeare költőnek is rendkívüli jelenség. A titokzatos Fekete Hölgyhöz írott szonettjei ismertek. Ez az a kor, amikor a színészmester- ség is „forradalmi változáson” megy át. A színdarabokat kiváló költők írták — legtöbbször versben —, rögtönzésnek itt már nem volt helye, a szöveget szóról szóra meg kellett tanulni, s gyakran igen rövid próbaidő alatt, és hogy ez szervezetten, a szellemi és anyagi erők leggazdaságosabb felhasználásával történjék, megjelenik a rendező. Az az ember, aki a színházhoz, az előadás létrehozásához ért, annak művésze, de darabot nem ír, — vagy nem feltétlen fontos, hogy írjon. Minden együtt van tehát, ami a színházat, a mai értelemben is színházzá teszi, s ami változás ezentúl történik, csak a meglévőt variálja tovább. A kártya mind a harminckét lapja megvan, a többi már leosztás kérdése csupán. A jövő vasárnap: Színház mindenkinek. Mester Attila JENE JÓZSEF: Gótika in memóriám Pál Gyula Ezek a kimerevített pókháló-ránc vonalak, a szomorúan mosolygó arc repedései. Szerelmük, már csak üvegen át látszó súlytalan díszek. Mállik vakolat-emlék hűségük. Gyermekeik hordják szét cipőjük talpával. ÉLETÜK MESÉJÉRŐL lassan leválnak az ékezetek. Hallgatnak. Elmondták már mind azt, amit el kellett mondani egymásnak. Leomlott régen a hazugság közöttük. Nem alakoskodnak. Teljesítették mindennapi kötelességüket. Kivetették magukból a hazugság egyhangú IGÉIT. Jó indulattal terítik meg az asztalt, ha vendég érkezik. Bőrig kopott körmeik alattomos karmolásra alkalmatlanok. SZAVUK TŰZ NÉLKÜLI.' Hamu alatt parázslik ki-nem-ejtett gondolatuk, az igaz, a hamis. Milyen szépek ŐK a VÉNEK! Hallgatásuk átüt magasságot, mélységet. Tisztaságuk mellükre szorul, ELMÚLÁS ÜL HOMLOKUKON. j Felépíthető: a Sziget-tanyán Hetvenöt éve alapították a nagyhalászi kendergyárat 75 éve alapították a nagyhalászi kendergyárat, a mai zsákgyár elődjét. A jubileum alkalmából az üzemben történeti kiállítás nyílt. Scherczer Ferencné üzemi népművelő a megyei levéltárban őrzött dokumentumokból állította össze a hét és fél évtized eseményeit. A tények tükrében tekintjük át röviden a nagyhalászi kendergyár múltját. ★ A kiegyezés utáni Magyarországon megindult az iparosodás. Bár a korszerű ipar végig elkerülte Szabolcs megyét, a fejlődés hatására a nagybirtokokon és . a paraszti gazdaságokban jelentősebbé válik az ipari növények termesztése. Külön is kiemelkedett a kenderé, aminek a feldolgozása évtizedeken át csak házi iparban történt. A textilipar egyre több alapanyagot kívánt, a háziipar nem tudott ezzel lépést tartani. A szerémi herceg Odescalchi Zoárdnak támad az. az ötlete, hogy a saját és a környező föld- birtokosok földjén termő kender helyi feldolgozására gyárat alapít. 1905. június 26-án készül el a határozat: a herceg Sziget nevű tanyáján felépítheti a gyárat. Németországból hozatják a gépeket a szakemberekkel együtt. A berendezések és a helyiségek a kor technikai színvonalán álltak. Tíz tiló, két kendertörő, puhító, egy kócki- készítő gép, gerebenező, osztályozó és faburkolatú áztatómedencéket említ a korabeli leltár. 1906 áprilisában indult meg a termelés hatvan munkással. Alacsony munkabér, tizenkét órás munkaidő — a korabeli munkássors szomorú tényei. A poros, füstös üzemben dolgozók egymás után kapják meg az asztmát, a tüdőbajt. Az áztatómunkások a hideg víztől szenvednek. Gyakran kora hajnaltól késő estig vízben állva dolgoztak. A védőburkolat nélküli gépek is szedik áldozataikat. A balesetek következtében megnyomorodott munkások az utcára kerültek. Hogy emeljék a gyár termelékenységét, 1909-ben beszerelik a villanyt. Nő a termelés, de a gyár továbbra is ráfizetéses, mert félA nagyhalászi kendergyár füstcsatornájának tervrajza kész terméket állít elő, amit nem lehet rögtön értékesíteni. Ezért a kenderüzem mellé kötélgyártó részleget húznak. Hetvennyolcvan ember fonja a kötelet. Az első világháború alatt újabb vállalkozásba kezd a tulajdonos. Orosz hadifoglyokkal nagy vörös téglaépületet építtet, amiben szeszfőzdét rendez be. Az alapanyag a környéken termelt burgonya és gyümölcs. Ezt nevezték a halásziak a téglafalakról „veres gyár”-nak. A vállalkozói szerencse továbbra sem szegődött a tulajdonoshoz, aki csődbe jutva főbe lőtte magát. A szeszgyár leállt, raktárA Szegedi Kenderfonógyár Rt. okirata, aminek 1941-ben fióktelepe lett a nagyhalászi üzem. (Zsák Zoltán reprodukciói) nak használták. Az özvegy férjhez megy AmJbródzy György földbirtokoshoz. Az új tulajdonos inkább a kenderüzemet korszerűsítette. 1935-ben még porelszívó berendezéssel is ellátták. Ismét szaporodnak a gondok: a gépek elavultak, magas az előállítási költség. Még a tönkremenetel előtt Ambródzy 1941-ben eladásra kínálja a gyárat a Szegedi Kender fonógyár Részvénytársaságnak. Az üzlet hamarosan létrejön, a gyár újra gazdát cserél. Megváltozik a cégjelzés, marad az embertelen munkakörülmény. A második világháború alatt rövid fellendülés érezhető. A gyár akkori vezetője ipari vasutat épít a gyár területére, kijavíttatja az áztatómedencéket. A fonható rostot mázsás bálákba préselték, ló vontatású vasúti kocsikon Kemecsére szállították, onnan pedig ugyancsak vasúton továbbfeldolgozásra a szegedi fonógyárba. A front átvonulása tönkretette az üzemet. Megsérültek, megrongálódtak az épületek, az áztatómedencék, az állatállományt elhurcolták. De rövidesen, 1945 nyarán már újra termelt. A kibontakozó demokratikus átalakulás, a fordulat éve utáni államosítások megváltoztatták az életet a nagyhalászi kendergyárban is. 1949. április 25-én kerül az üzem a Rostkészítő és Termeltető Vállalat irányításába. Megtervezik a szalagszerű termelést. Az addig raktárnak használt „veres gyárat” 1953-ban átalakítják, 1958-ban a gyár új részlege, a matracüzem kezdi meg benne a munkát. Nők készítik a matracot, amelyet az ország minden részében értékesítenek. A favázas gépeket vasvázasok váltják fel. Az üzem egész területére bevezetik a villanyt, a gőzkazánokat villanymotorokra cserélik, Diesel-mozdonyok vontatják a gyár területén is a vasúti kocsikat. A dolgozók védőruhát kapnak, megszervezik az ingyenes orvosi ellátást. Felismerve, hogy a kendertermelés melléktermékéből bútorlap készíthető, 1958-ban Nagyhalászon is létesítenek lemezüzemet. A nagyhalászi kendergyár tíz éve a szegedi vállalattól a ‘budapesti kender-, juta- és textilipari központhoz került. Ez azonban az üzem történetének egy új, önálló fejezete. R. G. KM VASÁRNAPI MELLÉKLET
