Kelet-Magyarország, 1981. július (41. évfolyam, 152-178. szám)
1981-07-03 / 154. szám
4 KELET-MAGYAEORSZÄG 1981. július 3 (Folytatás az 1. oldalról) lamok sokoldalú integrációs intézkedéseire vonatkozó egyeztetett terv tervezete, — A tudományos-műszaki együttműködés további tökéletesítése, — A XXXVI. Ülésszak előkészítése, előzetes napirendje. A napirend első és második pontjáról Andrej Luka- nov, a bolgár minisztertanács elnökhelyettese, a KGST Végrehajtó Bizottság elnöke, a negyedik napirendi pontról Gurij Marcsuk, a Szovjetunió minisztertanácsának elnök- helyettese, a KGST Tudományos-Műszaki Együttműködési Bizotságának elnöke, az ötödik napirendi pontról Nyi- kolaj Faggyejev, a KGST titkára terjesztett elő beszámolót. A napirend harmadik pontját a tanács pénteki ülésén vitatják meg. Ezután megkezdődött a napirenden szereplő kérdések megtárgyalása, amelyben a küldötségek vezetői szólaltak fel. Az első felszólaló Lázár György, a Minisztertanács elnöke volt. Lázár György bevezetőjében tolmácsolta az MSZMP KB-nak és a Magyar Nép- köztársaság kormányának az ^ülésszak résztvevőihez intézett üdvözletét, majd így folytatta: Tisztelt elvtársak! Tanácskozásunk olyan időszakban ült össze, amikor kommunista és munkáspártjaink országaink többségében már megtartották soros kongresszusukat, s azok meghatározták a szocialista építés következő évekre szóló feladatait. E nemzetközileg fontos események közül is megkülönböztetett figyelemben részesítette a világ az SZKP történelmi jelentőségű XXVI. kongresszusát. Ez teljesen érthető. Az SZKP kongresszusai mindig olyan sorsdöntő kérdésekre adnak választ, amelyek nem csak a szovjet népet, de az egész emberiséget is foglalkoztatják. így volt ez most is. Leo- nyid Iljics Brezsnyev elvtárs előadói beszédében ismertette a kongresszuson azokat a nagy horderejű javaslatokat, amelyek a nemzetközi légkör megjavítását, a fegyverkezési hajsza megfékezését, a béke és a biztonság ügyét, a különböző társadalmi rendszerű országok együttműködésének fejlesztését hivatottak szolgálni. Tisztelt elvtársak! Hazánk gazdasági helyzetéről, terveinkről szólva a következő tájékoztatást adhatom önöknek. Az elmúlt évben befejeztük ötödik ötéves tervünket. Noha a tervben kitűzött feladatok egy részét nem sikerült teljesíteni, a nemzeti jövedelem öt év alatt 17 százalékkal emelkedett, s ezt megbecsülést érdemlő eredménynek tartjuk, mert azok a kedvezőtlen világpiaci hatások, amelyekről a -végrehajtó bizottság jelentése szól — adottságainknál fogva — népgazdaságunkban fokozott mértékben jelentkeznek. Elsősorban a cserearányok nagyarányú, kb. 20 százalékot kitevő romlásának a következménye, de saját munkánk- gyengeségeinek is része van abban, hogy bár a kivitel volumene lényegesen gyorsabban növekedett, mint a behozatalé, a külkereskedelmi mérlegben hiány keletkezett. Pártunk Központi Bizottsága 1978-ban mélyreható elemzés után, nagy fontosságú határozatban jelölte ki az egyensúly helyreállításának feladatait. Ügy foglalt állást, hogy a növekedés ütemét és a belföldi felhasználást az egyensúly követelményeinek alárendelve a reálisan fenntartható szintre kell mérsékelni, ugyanakkor meg kell gyorsítani a termelés szerkezetének korszerűsítését, világpiaci versenyképességének javítását, a gazdálkodást befolyásoló közgazdasági viszonyokat pedig — ideértve a termelői és fogyasztói árakat is — fokozatosan hozzá kell igazítani a megváltozott feltételekhez. Intézkedéseink nyomán és nagy erőfeszítéseink árán 1978 óta a külkereskedelmi mérleg hiánya lényegesen csökkent, de az egyensúly tartós biztosításához még több év megfeszített munkájára van szükség. Pártunk 1980 márciusában megtartott XII. kongresszusa jóváhagyta és megerősítette az 1978-ban kialakított gazdaságpolitika irányvonalát. Ennek megfelelően az 1981 — 1985. évekre szóló hatodik ötéves tervünk is — amelyet országgyűlésünk a múlt év végén emelt törvényerőre — az intenzív fejlődési szakasz követelményeit állította előtérbe. Ebből adódik tervünknek az a karaktere, hogy viszonylag mérsékelt — évi 2—3 százalék — növekedést irányoz ' elő, de szigorú minőségi követelményeket támaszt. Programunk feszes és szigorú. Nemcsak azért, mert az intenzív fejlődési szakasz követelményei önmagukban véve is szigorúak, hanem azért is. mert miközben a dolgozóktól az élet minden területén jobb minőségű munkát és nagyobb teljesítményt kérünk, ennek ellenében nem ígérhetünk többet, mint hogy megőrizzük és megszilárdítjuk a már elért életszínvonalat és megteremtjük egy későbbi gyorsabb fejlődés lehetőségét. Most, amikor választ kell adnunk arra, hogy együttműködésünk továbbfejlesztésé-, ben a nyolcvanas évtizedben milyen feladatokra összpontosítsuk erőinket, külön is nagy fontossága van a tapasztalatok elemzésének, mert a gazdasági építőmunka feltételei ma merőben mások, mint voltak tíz évvel ezelőtt, amikor a komplex program elfogadásra került. Napirendünkhöz kapcsolódva, külön is szeretném kiemelni a következőket: Először: stratégiai fontosságú feladatnak tartjuk, hogy hosszú távra és biztonságosan megoldjuk a fűtőanyag-, energia- és nyersanyagellátást, új energiafajták és nyersanyagforrások felkutatásával segítsük elő jövő fejlődésünk megalapozását. Ugyanakkor a termelőkapacitások bővítésével egyenrangú feladatnak tartjuk, hogy közös munkával mielőbb megteremtsük azokat a műszaki és közgazdasági feltételeket, amelyek lehetővé teszik a rendelkezésre álló energiaforrások racionálisabb kihasználását, a fajlagos energiafelhasználás csökkentését elősegítő technológiák és berendezések kifejlesztésének meggyorsítását. Másodszor: a szakosítás és a kooperáció elmélyítésével az egyes országok adottságaira alapozva és közös munkával lehetővé kell tennünk, hogy meggyorsuljon a feldolgozó iparok termelésének korkorszerűsítése. Ebből a szempontból külön is meghatározó jelentősége van a mikroelektronika fejlesztésének, az élenjáró gyártástechnológiák meghonosításának, a korszerű részegységek, alkatrészek, a magas minőségű féltermékek, vegyi komponensek nagyobb mennyiségben való előállításának. Harmadszor: halaszthatatlannak tartjuk a mezőgazda- sági és az élelmiszeripari termelés nagyobb mértékű növelésének megalapozását. Ehhez, mint ahogy az a korábbi ülésszakokon is szóba került, véleményünk szerint megfelelő természeti adottságokkal rendelkezünk, de hogy ezeket jobban kihasználhassuk, meg kell erősítenünk a mezőgazdaság fejlesztését szolgáló tudományos — elsősorban a biológiai kutatóbázist, korszerű ipari hátteret — nagyobb termelékenységű mezőgazdasági gépeket, több és jobb minőségű kémiai anyagot — kell biztosítanunk. Gondoskodnunk kell az élenjáró termelési rendszerek és eljárások meghonosításáról, elengedhetetlen továbbá, hogy a termelés tőke- és alapigényességében végbement változásokat figyelembe véve a jelenleginél ösztönzőbbé tegyük a köz- gazdasági feltételeket is. Tisztelt elvtársak! Most, amikor az intenzív fejlődési szakasz követelményei kerültek előtérbe, a korábbinál is nagyobb fontossága van annak, hogy megújítsuk és a célokkal jól ösz- szehangoljuk a végrehajtás eszközeit. Ebből kiindulva tovább kell fejleszteni a gazdaságpolitikai konzultációkat és a tervkoordináció rendszerét is. Mielőbbi gyakorlati lépésekre van szükség a tudományos-műszaki együttműködés hatékonyságának növelésére is. Ehhez véleményünk szerint nem új intézmények létesítésére, hanem elsősorban arra van szükség, hogy a már meglevő szervezetek munkáját tegyük eredményesebbé, olyan módszereket és együttműködési formákat alakítsunk ki, vezessünk be, amelyek biztosítják a szoros összhangot a termelés hatékonysági követelményei és a műszaki fejlesztés között. Bejelentem, hogy az ülésszakra beterjesztett határo- rozattervezet a további munkához, véleményünk szerint, jó alap, s azt a vita tanulságainak felhasználásával együtt készek vagyunk támogatni. A délelőtti ülésen szólalt fel Nyikolaj Tyihonov, a Szovjetunió minisztertanácsának elnöke. Tyihonov hangsúlyozta: a KGST tagállamainak hatalmas gazdasági és tudományos-műszaki potenciálja, sokoldalú együttműködésük fejlesztése biztosította azt, hogy növekedjék népeik anyagi és kulturális színvonala. — Közösségünk gazdasági erejének megnövekedése, a kommunista és munkáspártok aktív, békeszerető külpolitikája eredményeként" tovább szilárdult a világban a szocialista országok pozíciója. A szocialista közösség testvérpártjainak, országainak legfőbb vívmánya az, hogy sikerült megőrizni földünk békéjét. A szocializmus jelenti az egész emberiség számára azt a fő erőt, amely szembeszáll az imperializmusnak az enyhülés ajáakná- zására, az emberiségnek a társadalmi haladás irányában történő fokozatos előrehaladásának megakadályozására irányuló mesterkedéseivel. A szovjet kormányfő ezzel kapcsolatban utalt arra, hogy az egész világon nagy és pozitív visszhangot keltettek az SZKP XXVI. kongresszusán előterjesztett új szovjet békekezdeményezések. A Legfelsőbb Tanács legutóbbi ülésszakán elfogadott, a világ parlamentjeihez és népeihez intézett felhívás is kifejezésre juttatta, hogy a szovjet nép a tartós békére törekszik. Nyikolaj Tyihonov ezután részletesen foglalkozott a KGST eredményeivel. A KGST-ülésszakon csütörtökön valamennyi tagállam küldöttségének vezetője beszédet mondott. Ugyancsak felszólalt a csütörtöki ülésen a jugoszláv delegáció vezetője, valamint a megfigyelői minőségben jelenlévő küldöttségek vezetői. Kifejtették véleményüket a komplex program végrehajtásának tapasztalatairól, a műszaki-tudományos együttműködés továbbfejlesztésének kérdéseiről, a két tanácsülés között elvégzett munkáról. A magyar küldöttség Lázár György vezetésével a csütörtöki ülés szünetében megtekintette azt a fotókiállítást, amely a komplex program végrehajtása első évtizedének eredményeit mutatja be. Felkeresték a tagállamok elektronikai iparát szemléltető fényképkiállítást is. Este a magyar küldöttség részt vett az ülésszak résztvevőinek tiszteletére rendezett hangversenyen. Kádár lános befejezte Borsod megyei látogatását (Folytatás az 1. oldalról) valamint a Tiszai Kőolajipari Vállalat, és a Tiszai Erőmű Vállalat kollektíváit képviselő munkások. Nem csak az elhangzottakra válaszolandó, mintegy a látogatást is összegezve kért szót Kádár János. A Központi Bizottság első titkára visszemlékezett arra: már akkor is járt ezen a vidéken, amikor még a hatalomért folyt a harc, és még nyoma sem volt a mai hatalmas ipari létesítménynek. Ami Leninvárosban felépült, az az itt élő emberek és az egész magyar nép nagy közös vállalkozásának szép eredménye. Örömmel állapíthatjuk meg — mondotta —, hogy népünknek nem kell sajnálnia az ide befektetett forintokat. Az ilyen szocialista építkezés olyasmi, mint egy társadalmi kohó. Kihat a közösségre, erősíti a szemléleti-cselekvési egységet. A pártalapszerveze- tek ereje pedig olyan, mint a jó kovász: jó közösséget erjeszt. Szólt arról, hogy a Leninvárosban megvalósult építkezés szép példája a szocialista együttműködésnek, a nemzetközi összefogásnak is. A magyar—szovjet kooperáció segíti a szocialista, kommunista építőmunkát, mindkét ország gyarapodását, népeik javára. A Központi Bizottság első titkára elmondotta, hogy a látottak-hallottak örömmel töltötték el, de megjegyezte: bizonyára több gondjuk van annál, mint amennyiről e baráti hangulatú találkozón tájékoztatták őt. Biztosította a jelenlévőket, hogy a párt Központi Bizottsága és a kormány figyelemmel kíséri a leninvárosi kollektívákat foglalkoztató problémákat, amelyeknek megoldását nemcsak helyi feladatnak tartják. Belpolitikai helyzetünkről szólva a Központi Bizottság első titkára kijelentette: népünk értékeli a szilárd társadalmi viszonyokat, a töretlen fejlődést, az életkörülmények javulását, a gondokkal, a megoldásra váró problémákkal együtt. A magyarnak, bárhová megy is a világon, ma már nem kell szégyenkeznie. Mindezért meg kellett dolgozni, és van mit félteni. Egy csapásra ezután sem megy minden, ezután is mindenért keményen meg kell dolgozni. A XII. kongresszus határozataiból adódó tennivalókról szólva kiemelte, hogy a kongresszus jövőbe mutató, szocialista programot fogadott el, reális, ám nem kis feladatokat tűzött ki, középpontba állítva a gazdasági munkát. Ha az ott meghatározott teendőket végrehajtjuk, kifűzött céljainkat elérjük, az azt jelenti, hogy helyreállítjuk gazdaságunk egyensúlyát, megőrizzük életszínvonalunkat, vívmányainkat és tovább javítjuk az életkörülményeket. Ehhez azonban milliók akarata, tudása, tett- rekészsége szükséges, az az eltökéltség, amelyre már több évtizede bizton számíthatunk. Kádár János az egyik szocialista brigádvezető felszólalásához kapcsolódva hangsúlyozta: valóban, a fejünket is használnunk kell, hogy jól gazdálkodjunk mindennel, tudással, anyaggal, energiával, egyszóval a gyarapodást, a fejlődést szolgáló termelési eszközökkel. Végül a Központi Bizottság első titkára a nemzetközi helyzetről szólva is azt húzta alá: a mi feladatunk az, hogy dolgozzunk, végezzük el a tennivalókat, s akkor mindenképpen boldogulunk. Befejezésül gratulált az elért eredményekhez, további sok sikert kívánt a Leninvárosban dolgozóknak. Kérte a szocialista brigádvezetőket, pártmunkásokat, tolmácsolják kollektíváiknak a Magyar Szocialista Munkás párt Központi Bizottságának üdvözletét. A gyárlátogatás végeztével a Központi Bizottság első titkára rövid sétát tett Lenin- város főterén. Érkezésének hírére összesereglett a város apraja-nagyja. Kedves jelenet volt, hogy itt az átlagélet- kort nézve legifjabb városban Markovics Mihályné Gombos Katalin 1919-es kommunista köszöntötte virágcsokorral Kádár Jánost. A Központi Bizottság első titkára befejezte Borsod Abaúj-Zemplén megyei látogatását és csütörtökön este visszaérkezett Budapestre. Napi külpolitikai kommentár Brandt moszkvai útja Willy Brandt, a Német Szociáldemokrata Párt elnöke a szovjet vezetők kíséretében a moszkvai repülőtéren. Brandt mellett, balról Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára, balra tőle Borisz Ponomarjov, az SZKP KB titkára. A kép jobb oldalán Andrej Gromiko külügyminiszter. (Kelet-Magyarország telefotó) R itka manapság az olyan barátságos, csaknem meghitt hang, mint amilyen Leonyid Brezsnyev és Willy Brandt találkozóján uralkodott. A kelet—nyugati párbeszéd eddigi mélypontján jött létre a találkozó, a Német Szociáldemokrata Párt elnöke és a Szovjetunió első embere között: rosszak a szovjet—amerikai kapcsolatok és lehűlt a viszony az NSZK-val és magával Helmut Schmidt kancellárral is. Ekkor érkezett a meghívás Moszkvából: szívesen látják a nyugatnémet politikai élet e vezető egyéniségét. Miért éppen őt? A szovjet kormány ezzel az invitálással céltudatosan föl akarta idézni a múltat, azt az időt, amikor az enyhülés kibontakozott, megindult Kelet- és Nyugat- Európa barátkozása, s egy sor hasznos szerződést írtak alá. Erre a szellemre, erre a kapcsolatteremtő készségre, kölcsönös figyelemre lenne most szükség, a lefelé tartó folyamatok megállításához. Jelenleg a közép-hatótávolságú rakéták ügye Európa botrányköve s valószínűleg egy darab ideig az is marad: az amerikaiak megkezdték az új fegyverrendszerek gyártását és két-három esztendőn belül fel is állítják őket Nyu- gat-Európában. Szocialista vélemény szerint ezzel megbontják az eddigi erőegyensúlyt — míg a nyugatiak úgy vélik így hozzák be a „szovjet előnyt”. Ez a vita tárgya és a nyugatnémet kormány teljes mértékben az amerikaiak mellé állt — az erős otthoni, még a szociáldemokrata párton belüli ellenvéleményekkel szemben is. A Szovjetuniónak több javaslata fekszik az asztalon, de mindegyiknek az a lényege: állítsák meg mindkét oldalon az új rakétarendszerek telepítését, üljenek tüstént tárgyalóasztalhoz, s állapodjanak meg a csökkentésről. A Szovjetunió kész minden más ésszerű javaslatot is megfontolni. Nyugatról egyelőre csupa „nem” érkezik — mondván — előbb be akarják hozni „az elmaradást”. Mit végzett Moszkvában Willy Brandt? Nem tárgyalófélként ment, hiszen nem tagja a kormánynak, de hazájának egyik legtájékozottabb embere. Célja az volt, hogy részletesen és propaganda gö- rögtüzektől mentesen ismertesse Moszkvával azokat az indítékokat, amelyek Bonn politikáját mozgatják és megismerkedjék ugyanilyen aprólékosan a moszkvai szempontokkal. A bizalom, amelyet iránta éreznek, úgy vélte, segít meggyőzni a szovjet vezetőket arról, hogy a nyugatnémet. kormány nem akarja végsőkig szítani az ellentéteket, a tekintély, amelyet otthon élvez, hozzájárul a szovjet szándékok meggyőző tolmácsolásához az NSgK- ban. Már ez is nagy szolgálat, de küldetése ennél is többet jelenthet: Willy Brandt és mögötte nyugatnémet politikusok sora és a közhangulat többé-kevésbé a kormány mögött áll ugyanide szeretné, ha Bonn rugalmasabb lenne. Vannak különbségek Schmidt és Brandt között a megoldáskeresést illetően: az első erősebben támogatja az amerikaiak „előbb behozni” jelszavát, míg az utóbbi valamilyen módon szeretné elérni, hogy az a bizonyos NA- TO-határozat ne is lépjen életbe, valamiféle kelet—nyugati megállapodás alapján ne is kelljen megvalósítani. W illy Brandt ott tartózkodása egész bizonyosan növelte a Szovjetunió és az NSZK közötti (mostanában lecsökkent) bizalmat és előkészítette Le- onyid Brezsnyev őszre várható bonni látogatását. így van ez annál is inkább, mert Brandt nemcsak saját pártja, hanem a Szocialista Interna- cionálé nevében is járt Moszkvában. A szociáldemokratáknak ez az erős és tekintélyes szervezete — amelynek Brandt elnöke — nem kevés szolgálatot tett az európai együttműködésnek. Évek óta igyekeznek hozzájárulni a fegyverkezési hajsza lefékezéséhez. Külön bizottságot hoztak létre e téma megoldására, jártak ez ügyben Washingtonban és még régebben Moszkvában, munkájuk is hozzájárult ahhoz, hogy Nyugat-Európában meglehetősen erős a középhatótávolságú rakéták felállítását ellenző mozgalom. Amikor Leonyid Brezsnyev pohárköszöntőjében azt mondta: „Mi annak a hívei vagyunk, hogy a tárgyalások lehető legszélesebb körben menjenek végbe: a kormányok között és a tekintélyes társadalmi erők, köztük természetesen a kommunisták és a szociáldemokraták képviselői között is” — a Szocialista Internacionálénak erre a szerepére gondolt. A NATO rakétahatározatát kormányok hozták, nekik kellene visszavonni, legalábbis változtatni rajta. Willy Brandt nem volt közvetítő a szó tárgyalásos értelmében, de gondolatokat és szándékokat igenis közvetített, — e kapcsolatszegény Európában. Nagyon fontos kérdésben ösz- szekötő, előkészítő volt, aki azzal az élménnyel távozhat Moszkvából, hogy a szovjet vezetőket a kompromisszumkészség, a megegyezés szándéka tölti el. Tatár Imre ★ Csütörtökön Moszkvából hazautazott Willy Brandt, az SPD elnöke. A nyugatnémet vendéget a repülőtéren Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa elnökségének elnöke búcsúztatta. Jelen volt Andrej Gromiko, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, külügyminiszter, Borisz Ponomarjov, az SZKP KB PB póttagja, a KB titkára, valamint több más hivatalos személyiség.