Kelet-Magyarország, 1981. július (41. évfolyam, 152-178. szám)
1981-07-22 / 170. szám
2 KELET-MAGYARORSZÁG 1981. július 22. Töprengés vizsga előtt Kiváló példát mutat Fehér- gyarmaton a HÓDIKÖT arra, miként lehet egy üzem serkentője annak, hogy jól képzett, magas műveltségű munkások nevelődjenek falai között. A marxizmus—leniniz- mus esti egyetemen, a textilipari szakközépiskolában több mint húszán tanulnak. A brigádok vállalták, úgy osztják be a munkát, hogy a továbbtanulók távolléte miatt ne legyen termelési kiesés. A gyár munkásai, a brigádok a szakmai képzés állandóságát követelik, s nem eredménytelenül. Huszonnégy lány és asszony szerzett a közelmúltban kötő—hurko- lói szakmunkásbizonyítványt, s szeptembertől újabb tanfolyam indul. Amint megfogalmazták: a cél, minél több olyan munkásnő legyen, akinek két vagy több szakmája van, mert így érhető el a hatékonyabb munkaszervezés. Erőfeszítéseket tesznek arra is, hogy azok a lányok és asszonyok is iskolai végzettséghez jussanak, akik valamilyen oknál fogva nem fejezték be a nyolc általánost. A Tudományos Ismeretterjesztő Társulat segítségével előkészítőt szerveztek. A vállalat anyagi támogatást és szabadságot ad a tanulóknak. A szocialista brigádok tagjai is szívesen adnak segítséget a továbbtanulóknak, patronáló munkájuk példamutató. SZABÓ GYULA: kiváló találkozókon. íme, g válaszok: — Mindenekelőtt az üzemi demokráciáról. — Döcög, ezért állandó kérdés, mi lesz o differenciált bérezés általános alkalmazásával. — Mennyi szavunk lehet akkor, ha bérről, jutalomról van szó. — A közízlésről. — Többet akarunk hallani a nemzetközi politikáról, ezen belül a lengyel helyzetről. — Ha valami gond, az a munkaerkölcs. Ez mindenkit izgat. Van-e ennek pontos meghatározása? Jó lenne többet hallani a szocialista erkölcsről. Megfontolt emberek valóban többet akaró tudnivá- gyása csendül ki ezekből. Mind-mind olyan dolog, ami életünkkel szorosan összefügg. Egy együttgondolkodó közösség okossága is megfogalmazódik bennük. A brigádvezetők brigádjára érdemes odafigyelni. Klubban A szocialista brigádmozgalomról már sokan és sokat írtak. Szó esett ágazati tanácskozásaikról, országos értekezleteikről is. Mindez azt bizonyítja: a gyárak, intézmények, termelőszövetkezetek munkáskollektíváit figyelem kíséri, jelentőségüknek megfelelő bizalom övezi. A brigádvezetők klubjairól azonban ritkábban esik szó. Talán azért, mert nem olyan lát- yányos színhelyek, mint egy konferencia, s az apró szürke munka beleölvad a hétköznapok egyéb tevékenységébe. A brigadérosok brigádja — amint az élet bizonyítja — új és nagyon fontos közösséget termő alkalom. És itt a közösségen van a hangsúly. Olyan tényezőn, amely az önnevelés és önművelés fóruma is, de hatása egész gyárak, vállalatok, intézmények sorsát is meghatározhatja. A közösség, mely a közösségre hat vissza, az olyan kollektívára, amely még nagyobb egység termelési sikerét befolyásolja. Talán ebből az egymásba fonó- dásból is kiderül: az ilyen klubok a munkásnevelés lehetőségei, a demokratizmus gyakorlásának nagy iskolái. Manapság igen sokat beszélünk arról, s nagyon is a realitásokból kiindulva: a munka és az élet minősége egyre inkább függ az emberi tényezőktől. Ide tartozik minden közösség is, amely tudatosan vállalja a szocialista építés intenzív korszakának minden újságát, nehézségét, magas követelményét. Fehérgyarmaton jól ismerték fel: egy ipari hagyományokkal nem rendelkező területen, ahol a munkássá válás kezdeti stádiumban van, ahol az üzemi keret szokatlansága még mindig szorít, kell egy olyan közösség, amely segít átjutni az akadályokon. Ez egyben meghatározza a brigadérosok klubjának felelősségét is. A több mint egyeszten- dős működés annyit már mutat: a részvevők túljutottak az ismerkedésen, az útkeresésen. Céltudatos programjuk van, s szándékaik egybevágnak a nagy társadalmi igényekkel. Segíteni őket, s segítségüket kérni egy tájegység politikai vezetésének lehetősége és kötelessége. Emléklap a békemunkáérf A HÓDIKÖT-ben hallottuk A több munkáért — Rendszeres látogatója vagyok a klubnak — kezdi Simon Bertalan —, s ennek oka van. Jól érzem itt magam. Az ember hall jó előadásokat, nagyokat vitázunk. Szó esik itt a helyi dolgokról is, de kitekintünk a világba, s ez fontos. „ — Nem kevésbé lényeges, hogy egymást is megismerjük. Alkalom ez a tapasztalatszerzésre. Lehet, hogy az életben nem találkoztunk volna, ha ez a klub nincsen — vélekedik Karácsony Margit. — Élő példa is van erre — vág közbe Varga Zoltán. — A szervezés sok csínját-bín- ját én az OTP-s brigádtól tanultam meg. Bakainé a tanú rá, mennyit beszélgettünk, hogyan lehet még jobban összefogni az embereket, élővé tenni a brigád életét. — Ezekből az itt alakuló emberi kapcsolatokból fejlődött ki aztán a rendszeres üzemlátogatás — magyarázza Bakai Béláné. — Eljutunk egymás munkahelyére, látjuk a termelési folyamatot, a helyszínen mérhetjük fel, mit jelent egy-egy brigád jó munkája, szervezettsége. — Nálunk is jártak már a szocialista brigádvezetők — fejtegeti Horváth' László. — Mi metripondosok igen jó szívvel fogadtuk őket, s az itt eltöltött idő hasznosnak bizonyult. Emberileg kerültünk egymáshoz közelebb. — Tudja, hogyan van az — toldja a szót Nagy János: — Hajlamosak vagyunk mind arra, hogy csak a saját gyár összefüggésében gondolkodjunk. Ebből segít többek között kilépni ez a klub. Korszerűbben A beszélgetés során kiderül, a brigádmozgalmat sok buktató veszélyezteti. A sablonok, a megszokás, a színte- lenség mind-mind olyan tényező, ami éppen a lényeget sérti. Formális vállalások, a cím elnyerésének különböző, sokszor nem a legjobb módja csupa olyan téma, amiről érdemes beszélni. És vitáznak is róla. — Az se rossz dolog — mondja Nagy —, hogy a gazdasági vezetők is eljönnek, s itt, közvetlenül a termelésben dolgozóktól hallják a valóságot. — De áll ez más esetekre is. A közelmúltban a városi pártbizottság titkára tájékoztatta a brigádvezetőket — mondja Simon Bertalan —, ami után élénk beszélgetés bontakozott ki. Hiszem, neki is sok jó ötletet tudtunk adni. — A véleménycsere — folytatja Karácsony Margit — talán a legfontosabb. Itt még olyan lehetőségek vannak, amit korántsem használtunk ki. A jelenlévők — biztos kialakult jó szokásuk szerint — most is vitát kezdeményeznek. Arról esik szó: lehetne-e Munkában a Kossuth brigád. A keleti országrészben csak a fehérgyarmati Asztalos- és Vasipari Szövetkezet Kossuth Laios szocialista brigádja dicsekedhet azzal, hogy a békemozgalomban végzett munkáért az országos vezetőség emléklapját kapta. A tíztagú brigád hat esztendővel ezelőtt alakult, s már az első évben látszott: a zömében hegesztőkből álló közösség példamutató a munkában, de a társadalmi kötelezettségek végzésében is. Az aranykoszorús jelvényt 1980- ban nyerték el. Híresek arról, hogy nem tudnak nemet mondani akkor, ha valaki kér tőlük valamit. Különösen akkor lelkesek, ha gyermekekről va szó. Iskolák, bölcsődék, a ti vadari úttörőtábor őrzik ke zük nyomát. De ott volta akkor, amikor vért kértél ők kezdeményezték a szc vetkezetnél az első névadó A brigád irodalmi színpad országos döntős volt. A legbüszkébbek azonba arra, hogy a munkában tis: tességgel helyt állnak. Töt mint 20 ezer forintos anyaf takarékosságuk azt mutatt tudnak gondolkodni, éssz< rűen dolgozni. S bármily« furcsa, de ehhez a területh tartozik tanulmányi felajái lásuk is: tanfolyamokon igy< keznek magasabb szakism< retet, illetve második szál mát szerezni. Kitekinteni I tanácsadó, tippadó fórum a brigádvezetők klubja. Kiderül: Fehérgyarmaton több mint 200 brigád van. Vezetőik olyan emberek, akik naponta érzékelik a hangulatot, ismerik a közösségeket, a gyárak, intézmények, üzemek dolgait. Olyan információk birtokában vannak, melyeket jól hasznosíthat akár a városi vezetés, akár a tervet készítő. Ez nem lenne se testület, se hivatalos szerv. De talán még ennél is több: a dolgozók szándékát, állás- foglalását, tapasztalatát tolmácsoló lehetőség. Lépések, tovább — Szinte korlátlanok a lehetőségeink — fejtegeti Horváth László. — A városban jóformán csak leányvállalatok vannak. Ez is gondokat vet fel. Jó, ha közös álláspontot tudunk kialakítani. Aztán különbözően határozzák meg a brigádvezetők jogait. Nem ártana itt sem eldönteni: mit kell, mit lehet, és mit nem lehet csinálni. — A brigádmozgalom igen jó és hasznos — ez már eldőlt.. De — mondja Bakai Béláné — korántsem egységes a munkahelyek, a gazdasági vezetők véleménye. Van, ahol leszűkül társadalmi munkára, kulturális eseményekre a teendő. Igaz, a munkáért kapjuk a pénzt. Akkor viszont mi az, amit itt jobban lehet csinálni? — Szinte még feltáratlan, hogy mi mindent tehetnek a szocialista brigádok az életmód kulturáltabbá tétele érdekében — elmélkedik Varga Zoltán. — Pedig talán manapság ennél nincsen fontosabb. Amint látja, kérdések, feladatok sora adódik, essék szó bármiről. És pillanatok alatt újra fellángol a vita. Hogyan lehet aktivizálni a bejárókat? Jó-e a vetélkedők sora, mit ad a felkészülőnek? Feldol- gozza-e valaki a brigád, vagy éppen egy üzem dolgozóinak életformával és életmóddal kapcsolatos gondjait? Hogyan alakul a foglalkoztatottság Fehérgyarmaton? Vajon vál- lalhat-e közös munkát és feladatot a brigádok sokasága a fejlődő város szebbé tételéért? Kérdések, s utána a válaszok. Csupa okos elgondolás, csupa lépés — előre. A pergő beszélgetés közben teszem fel a kérdésemet, melynek célja egy kis jövőkutatás, de egyben a jelen érzékeny pontjainak keresése is. A kérdés tehát: miről akarnak hallani a következő Havonta egyszer húszán— huszonötén összegyűlnek. Brigádvezetők, a város üzemeiből. Vannak köztük nők, férfiak, idősebbek és fiatalók, kétkezi munkások és adminisztratív dolgozók. Kapnak itt friss tájékoztatást a gazdasági életről, a világ dolgairól, a brigádmunka fortélyairól. Ismerkednek a mai kor modern ügyeivel és egymással. Közülük beszélgető társaim: Karácsony Margit a Zöldérttől, Bakai Béláné az OTP-től, Simon Bertalan a SERKÖV-től, Varga Zoltán pék, Horváth László és Nagy János a METRIPOND-tól. A brigád Lóránt János tárlatán. Nincsen ismertebb ember a fehérgyarmati téglagyárban Szabó GyulánáL Több mint húsz esztendeje dolgozik itt, s bátran mondhatjuk: kulcsembere a Nógrádi Sándor aranykoszorús szocialista brigádnak. Már négy alkalommal volt a vállalat kiváló dolgozója. Társaival évente 40 millió kisméretű tégla rakodása fűződik a nevéhez. Szakértelme híres, s igaz ami igaz, volt ideje megszerezni a legnagyobb jártasságot. Amióta a gyárba került, ebben a munkakörben dolgozik. Most, az építők napján újabb kitüntetés érte Szabó Gyulát, s általa a brigádot: az építőipar kiváló dolgozója miniszteri kitüntetést kapta, (mk) Az oldalt összeállította: Bürget Lajos Fórum a jóra B brigádvezetők brigádja A^^S FEHÉRGYARMATON
