Kelet-Magyarország, 1981. július (41. évfolyam, 152-178. szám)
1981-07-18 / 167. szám
4 KELET-MAGYARORSZÁG 1981. július 18. Napi külpolitikai kommentár Zsákutca B ár javaslatokban, elképzelésekben és álláspontokban nem mutatkozott hiány, az ENSZ égisze alatt összehívott úgynevezett nemzetközi Kambodzsa- konferencia látványosan zátonyra futott. Az Egyesült Államok és Kína minden befolyását latba vetve vérmes reményeket táplált ugyan iránta, de a világszervezet tagállamainak mégis alig a fele vett részt az eszmecseréken. Már önmagában ez is zsákutca mindazok számára, akik a fennálló Phnom Penh-i rendszer törvényességét elvitatták, s a népírtó Pol-Pot-rezsim védelmére keltek. Különösen fájó számukra, hogy a fejlődő országok, a harmadik világ tüntetett távollétével, így is kifejezésre juttatva véleményét az imperialista erők beavatkozási próbálkozásáról. A szocialista országok — mindenekelőtt a Szovjetunió és Vietnam — jó előre leszögezték: semmiféle „rendezési javaslatról” nem hajlandók tárgyalni egy olyan értekezleten, amelyre a népi Kambodzsa képviselőit meg sem hívták, s a sokat szenvedett ország törvényes képviseletét a dzsungelekbe visszaszorított bandák néhány vezére látja el. Ügy tűnik, nem sikerült áthidalni a Kína és az ASEAN- országok ellentétét, holott ez lett volna az értekezlet egyik legfőbb célja. Bár mindkét álláspont elveti Kambodzsa jelenlegi rendszerét és mind Peking, mind az ASEAN-tag- államok követelik a vietnami csapatok kivonását az országból, több részletkérdésben nem született egyezség. Péntek reggeli értesülések szerint ez a körülmény még a zárónyilatkozat megfogalmazását is bizonytalanná teszi. Vietnam állandó ENSZ-képviselője a hét közepén újból hangsúlyozta: országa illegálisnak tartja a konferenciát, s bármilyen döntést is hoznak a résztvevők, Hanoi azt érvénytelennek tekinti. Egyben megismételte a három indokínai ország: Vietnam, Laosz és Kambodzsa korábbi javaslatát, miszerint a békés rendezés első lépcsőiéként regionális értekezletet tartsanak a problémák tisztázására. Annak idején ezt az elképzelést valamennyi ASEAN-or- szág tudomására hozták. Az „ötök” azonban máig sem adtak rá választ. Az ENSZ-ben pedig még mindig a polpotis- ta klikk foglalja el Kambodzsa helyét, holott a népi forradalom — vietnami katonai segítséggel — szétzúzta a több mint kétmillió ember legyilkolásában bűnös egykori rezsimet. V égül érdemes megjegyezni, hogy Szihanuk herceg, volt államfő is indítvánnyal fordult a tanácskozáshoz. Ebben Kambodzsa teljes semlegesítése mellett szállt síkra. Ugyanakkor korábbi véleményét föladva hangoztatta: a mostani értekezletet helyteleníti, mert az „csak megkeményíti az ellenfelek álláspontját”, anélkül, hogy megoldással kecsegtetne. Az eddigi fejlemények ismeretében, minősítése találónak látszik. Gyapay Dénes TELEX • TELEX KABUL Afganisztánban japán szocialista párti küldöttség tartózkodik, élén Takumi Uezda parlamenti képviselővel, a JSZP KB nemzetközi osztályának vezetőjével. A japán küldöttséget az Afganisztáni Népi Demokratikus Párt Központi Bizottsága hívta meg. Takumi Uezdát fogadta Szultán Ali Kistmand, az Afganisztáni Népi Demokratikus Párt KB politikai bizottságának tagja, kormány- fő.BELGRÁD Dzsavid Nimani, Koszovo autonóm tartomány elnökségének elnöke pénteken lemondott tisztségéről. Egyidejűleg bejelentette lemondását a Koszovói Kommunisták Szövetsége tartományi bizottságának elnökségi tagságáról is. Nimani azért mondott le tisztségéről, mert felelősséget érez amiatt, hogy a tartományban ez év márciusa óta ellenséges, irreden ta megmozdulásokra került sor. A koszovói tartományi elnökség, elnöki tisztét ideig lenesen Azem Azemi, eddigi elnökségi tag tölti be. MADRID*, A spanyol fővárosban bíróság elé állítják azt az ügynököt és közvetítőt, akik 70 ember halálát okozták az általuk árusított étolajjal. A repcemagból hamisított, ipari célokra szolgáló olaj tüdő- gyulladáshoz hasonló tünetet okozott több, mint 10 ezer embernél. A spanyol törvények értelmében az élelmiszer-hamisítást magas pénzbírságtól kezdve hat évig terjedő szabadságvesztésig lehet büntetni. Számítástechnikai tanfolyam a KSH Nemzetközi Számítástechnikai Oktató és Tájékoztató Központ FELSÖFOKÜ SZÁMÍTÁSTECHNIKAI KÉPZÉST NYÚJTÓ folyamatszervezői tanfolyamot indít Debrecenben, 1981 szeptemberi kezdéssel. Jelentkezés feltétele: érettségi bizonyítvány és vállalati javaslat. Jelentkezési határidő: 1981. július 25. ♦ Felvételi vizsga időpontja: 1981. augusztus 4. Felvilágosítás és jelentkezési lapok a KSH SZÜV Debreceni Számítóközpontjában, Komlóssy út 45— 47. szerezhető be. Telefon: 17-420. (D. 149083) Néptávírén érkezett Nicaragua népe most ünnepli kétéves évfordulóját annak, hogy elűzték Somoza diktátor rendszerét. A képen: nicaraguai fiatalok, akik az ország fővárosából vidékre indulnak, hogy harcoljanak az analfabétizmus ellen. Kínában, Szecsuan tartományban 16 ezer embert vágott el a külvilágtól az egyik kiáradt folyó. A katonaság és a környék lakossága megindította a mentési munkálatokat. Pokolgép robbant csütörtök reggel Párizsban az iráni kulturális központ egyik földszinti ablaká- ban. álíciőt eddig senki sem vállalta magára. (Kelet-Magyar- ország telefotó) Douglas Hoyle, a munkáspárt jelöltje győzött az angliai War- ringtonban megtartott pótválasztáson. A munkáspárt 48, a szociáldemokraták 42, a konzervatívok 7,1 százalékot kaptak. / Tovább tartanak az izraeli bombatámadások Libanonban. Képünkön: a labanoní polgári védelem önkéntesei metőautóba helyeznek egy sebesült asszonyt. HAZÁNK, KELET-EURÓPA (7.) Újult erővel (1957—61.) Á viharos 1956-os év lengyelországi és különösen magyarországi eseményei természetesen jelentős hatást gyakoroltak a többi keletközép-európai szocialista országra is. Ezen országok párt- és állami vezetésének egy része a szocializmus Magyarországon történt súlyos veszélybe kerülését nem a korábbi időszakban elkövetett politikai és gazdasági hibáknak tulajdonította, hanem éppen ellenkezőleg, az SZKP XX. kongresszusa őszinte kritikai szellemének, megújulási szándékainak követése céljából a többi szocialista országban hozott hasonló intézkedéseknek. E negatív jelenséget azonban a legtöbb szocialista országban viszonylag rövid időn belül sikerült leküzdeni, különösen azt követően, hogy 1957 júniusában az SZKP Központi Bizottságából eltávolították a hasonló nézeteket valló pártellenes csoportot (Molotovot, Kaganovicsot és másokat). A szocialista országok kommunista pártjai 1957-es moszkvai tanácskozásukon nagy jelentőségű elvi-ideológiai állásfoglalásokat hoztak a szocialista építés általános törvényszerűségeivel kapcsolatban. Megállapították, hogy az általános, nemzetközi érvényű törvényszerűségeket az egyes országok nemzeti sajátosságainak figyelembevételével kell alkalmazni, mivel ilyen módon jelentősen meggyorsítható és egyenletesebb üteművé tehető a szocializmus építése. Fontos más országok tapasztalatainak figyelembevétele, de a mechanikus másolás nehézségekhez vezethet. A Jugoszláv Kommunisták Szövetsége az említett elveket magában foglaló közös nyilatkozatot nem fogadta el. Változatlanul kitartott a decentralizálás és a tömbönkí- vüliség koncepciója mellett. Ennek következtében a JKSZ' és a többi szocialista ország pártjai közötti- kapcsolatok átmenetileg ismét meggyengültek. A múlt tapasztalatai alapján a keletközép-európai szocialista országokban növelték a központi és a helyi választott képviseleti szervek szerepét. Kisebb-nagyobb mértékben decentralizálták a túlközpontosított államapparátust, ismételten átszervezték a gazdaságirányító szerveket. Helyreállították az állambiztonsági szervék tevékenységének közvetlen pártellenőrzését. Folytatták — vagy megkezdték — a korábbi törvénysértések áldozatainak rehabilitálását. Növelték a társadalmi szervezetek munka- lehetőségeit. Különösen nagy jelentőségű volt a kommunista pártok munkastílusának megváltoztatása. A pártok többségében lépéseket tettek a kollektív vezetés megerősítésére, a párton belüli demokrácia ki- szélesítésére, a döntések előkészítésében részt vevők körének bővítésére. A pártok belső kohéziója és tömegkapcsolatai erősödtek. A kommunista pártok megújították szövetségi politikájukat is. A népfrontok és — ahol megmaradtak — a szövetséges pártok ismét aktivizálódtak. (Ezt Magyarországon az „aki nincs ellenünk, az velünk varr” jelszó fejezte ki.) A korábbi évek során szerzett tapasztalatok arra ösztönözték az országok vezetését,, hogy a politikai stabilitást az életszínvonal viszonylag gyors ütemű, mindenki számára érzékelhető emelésével is biztosítsák. A gazdaságpolitikát is ennek megfelelően alakították. Csökkentették a központi terv kötelező mutatóinak számát, növelték az anyagi érdekeltséget. A mezőgazdaságban néhány ország megszüntette a kötelező beszolgáltatást, emelték a felvásárlási árakat, az önálló gépállomásokat megszűntették. A gazdaságpolitika azonban változatlanul — részben vagy egészben — extenzív alapon kívánta fejleszteni a népgazdaságot. Néhány országban a valóságos lehetőségeket meghaladó elképzeléseket próbáltak megvalósítani. így például 1959-ben Bulgáriában, a — hivatalosan is — „nagy ugrásnak” nevezett akció keretében, 1958-hoz képest meg akarták kétszerezni az ipari termelést, 1960-ra pedig megháromszorozni. A III. csehszlovák ötéves terv 1965-re a legfejlettebb tőkés országok szintjének túlhala- dását tűzte ki célul. 1960-ra már valamennyi országban a nemzeti jövedelem nagyobb része — 51—63 százaléka — az iparból származott. Nőtt az egyéb — nem mezőgazdasági — ágazatok részesedése is. Az ipar évi növekedési üteme 1956—60 között 8—22 százalék volt. (1950—55 között 11—16 százalék.) A fejlődés, a legnagyobb elmaradottság miatt, Albániában volt a leggyorsabb, a fejlettebb országokban arányosan lassúbb. A mezőgazdaság növekedése jóval mérsékeltebb volt. 1950—60 között a reálbérek az NDK-ban 300 százalékkal. Bulgáriában 95 százalékkal, Romániában 85 százalékkal, Magyarországon és Jugoszláviában 50 százalékkal, Csehszlovákiában 39 százalékkal, Lengyelországban pedig 29 százalékkal nőttek. Az ötvenes évek végére, a hatvanas évek elejére mindenhol befejezték a szocialista termelési viszonyok kiépítését. Az ipar és a kereskedelem szinte teljes egészében köztulajdonná vált (kivéve az NDK-t). A térség orszá; gaiban befejeződött a mező- gazdaság szocialista átszervezése, gyorsult a parasztság egységessé válásának folyamata. (Kivételt képez Lengyelország és Jugoszlávia, ahol a^földterület 87—90 százaléka változatlanul magántulajdonban van.) Magyarországon a mező- gazdasági politika átértékelése már az ellenforradalmat követően megindult. Az eredeti jogaiba visszahelyezett szövetségi politika érdekében is eltörölték a kötelező beszolgáltatást és a felvásárlási rendszert vezették be. Más, a parasztságot ösztönző intézkedések is születtek, s ezek eredményeként nemcsak a közhangulat, a munkás-paraszt szövetség állapota javult, hanem jelentősen fejlődött a termelés. Az MSZMP KB 1957 második felében — abból kiindulva, hogy a szocializmus építése falun is kiteljesedjen — jóváhagyta az új agrárpolitika téziseit. Ezek szerint a párt „egyik legfontosabb feladatának tekinti annak elősegítését, hogy mezőgazdaságunk fokozatosan korszerű, szocialista nagyüzemi mezőgazdasággá alakuljon át”. Ennek útja pedig a szövetkezetesítés, a fokozatosság és az önkéntesség elvének tiszteletben tartásával, a nagyüzemi gazdálkodás fölényének nem az adminisztratív biztosításával, hanem a bizonyításával. A Központi Bizottság 1958. december 7-i ülése az elért eredmények alapján, a közhangulat figyelembevételével úgy döntött, hogy az átszervezés üteme meggyorsítható. Nem minden vita nélkül, ám a felelős szervek jó munkájának eredményeként is a következő tavaszra százezrek léptek be a szövetkezetekbe. 1962-ben a korszakos VIII. kongresszus jogos büszkeséggel jelentette az ország népének : Magyarországon befejeződött a szocializmus alapjainak lerakása. A keletközép-európai szocialista országok társadalmi szerkezete továbbfejlődött. A városi és a falusi burzsoázia gyakorlatilag eltűnt. Az iparban foglalkoztatottak aránya 23—48 százalékra nőtt, a mezőgazdasági dolgozók részesedése 17—63 százalékra csökkent. (A két szélső értéket változatlanul Albánia és az NDK adta.) A szocializmus alapjainak lerakása befejeződött. A térség országai — összhangban a szovjet békeoffen- zívával — igyekeztek a nemzetközi enyhülési folyamat erősítéséhez is hozzájárulni. 1957- ben Ch. Stoica román kormányfő javaslatot tett egy balkáni biztonsági konferencia összehívására, A. Rapacki lengyel külügyminiszter pedig közép-európai atomfegyvermentes övezet létesítésének tervét terjesztette elő az ENSZ közgyűlésén. (A Szovjetunió az európai enyhülést támogatni kívánó jó szándékának — egyik — jeleként 1958- ban kivonta a Romániában állomásozó szovjet, csapatokat.) 1961-ben két olyan világpolitikai jelentőségű esemény történt, amely valamennyi keletközép-európai szocialista országra befolyással volt. 1958—61 között egyre élesebbé vált a berlini helyzet. Berlin — a legyőzött Németország szovjet csapatok által elfoglalt fővárosa — 1945- től kezdve, az ország egészéhez hasonlóan, a második világháborúban szövetséges négy győztes nagyhatalom megszállása alatt állt. 1949 — a két önálló német állam megalakulása — óta Berlin nyugati övezetei a szocialista NDK-val szembeni ellenséges tevékenység legfőbb bázisává váltak. A város keleti és nyugati részét elválasztó vonal azonban nem minősült — ellenőrzés szempontjából — államhatárnak. Ily módon — különböző okok következtében — 1948—61 között 2,7 milliónyian hagyták el Nyu- gat-Berlinen keresztül a2 NDK-t, ami az amúgy is munkaerőhiánnyal küzdő országnak súlyos problémákat okozott. A felforgató tevékenységnek sem sikerült í nyitott határon gátat szabni 1961. augusztus 13-án az NDK kormánya — a Szovjetunió é: többi szövetségese egyetértésével — fallal vette körű Nyugat-Berlint és bevezettf az államhatárokon szokásoi ellenőrzést. Bár a nemzetköz helyzet átmenetileg kiélező dött, mégis sikerült úgyszólván teljesen kiiktatni az eu rópai együttműködés egyil zavaró tényezőjét. A z albán pártvezeté sem 1953-ban, sen 1956-ban ténylegesei nem volt hajlandó szektás dogmatikus tevékenységét fe lülvizsgálni, hibáit kijavítani Ideológiájában és politikai lé péseiben egyre közelebb ke rült a XX. kongresszus kon zekvenciáit mind nyíltabbal elvető kínai vezetőkhöz. Bá a Szovjetunió és a többi eu rópai szocialista ország 195 —59 között még igen nag; gazdasági segítségben része sítette Albániát, a Kína fel fordulás első jeleként 1955- 57-ben az Albániának nyúj tott kínai támogatás meg négyszereződött. Albánia egy re jobban eltávolodott az eu rópai szocialista országoktó A kommunista és munkáspár tok 1960-as moszkvai konfe renciáján E. • Hodzsa má nyíltan bírálta a szovjet pár tot, az SZKP 1961. októbei XXII. kongresszusán — amel továbbfejlesztette a sztálir időszak kritikai elemzését - az albán pártvezető revizic nizmussal vádolta a szovje pártot. Ezt követően Albán i december 11-én a diplomáéi! kapcsolatot is megszakította Szovjetunióval. Gyakorlatila beszüntette a KGST- és var sói szerződésbeli tevékenysé gét. Albánia és a többi eure pai szocialista ország közöt pártkapcsolatok megszűntei az államközi-gazdasági érinl kezés beszűkült. Molnár Tárná
