Kelet-Magyarország, 1981. július (41. évfolyam, 152-178. szám)

1981-07-17 / 166. szám

1981. július 17. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Értelmiség a megyeszékhelyen AZ UTÓBBI TlZ ÉVBEN megkétszereződött a Nyír­egyházán élő értelmiségi dolgozók száma. Nem lé­nyegtelen: milyen körülmé­nyek között él és dolgozik — a nyugdíjasokkal együtt — 7500-ra tehető értelmisé­gi réteg, mi foglalkoztatja őket, milyen szerepet tölte­nek be a megyeszékhely fej­lődésében. Nem kétséges ugyanis, hogy a megyeszék­hely szellemi, kulturális ar­culatát nem kis mértékben alakítja, formálja az értel­miség is. Nem is elsősorban számaránya — bár ez sem mellékes —, hanem gondol­kodása, életmódja, a valóság iránti fogékonysága és cse­lekvő közéletisége, tenni- akarása sugározhat ki köz­vetlen környezetére. Az értelmiség közérzetét, ezek összetevőit, a politikai munka feladatait vizsgálta legutóbbi ülésén a nyíregy­házi városi pártbizottság. Alapos helyzetfelmérés előz­te meg a vitát: 2100 nyír­egyházi értelmiségitől kér­tek választ a legkülönbö­zőbb kérdésekre. Nevük, munkahelyük feltüntetését nem kérték a felmérés ké­szítői, hogy semmilyen sze­mélyes akadálya ne legyen az őszinte véleménynyilvá­nításnak. Joggal mondhatta a városi pártfórum az elem­zésben szereplő tapasztala­tokról, hogy azok zöme va­lóságos képet közvetít a megyeszékhelyen dolgozó értelmiségről, azok egyes csoportjairól, feszültségek­ről, megoldást sürgető ten­nivalókról. Az egyik sajátosság, hogy a Nyíregyházán lévő értel­miség többsége, mégpedig 61 százaléka a fiatal, 41 éven aluli korosztályhoz tartozik. Egy fiatal, rugalmas értel­miségi gárda alkotja a több­séget, akik a város felgyor­sult ütemű fejlődésével együtt nőttek fel, a szó iga­zi értelmében. Nemcsak fiatal ez az ér­telmiség, hanem hivatásá­nak megválasztását céltu­datosság is jellemzi, hisz 40 százalékuk nem egyből a fő­iskola, egyetem után lett értelmiségi, hanem más ke­reső foglalkozása volt és az­után, vagy pedig munka mellett szerzett értelmiségi végzettséget. Mindezt nem idős korban szerezték meg, hanem fiatalon, erre mutat a 61 százalékos arány és az. hogy minden negyedik ér­telmiségi dolgozó 31 éven aluli Nyíregyházán. Gond, hogy a fiatal értel­miségiek közül sokan még a „bizonyítás” éveit töltik, szakmai és emberi „beillesz­kedésükkel” vannak elfog­lalva. Egyes értelmiségi munkakörök művelői pedig úgy érzik, anyagi és erköl­csi megbecsülésük nem áll arányban munkájuk ered­ményeivel. Különösen egyes műszaki értelmiségi dolgo­zók válaszoltak a kérdések­re így: nem tudják kibon­takoztatni tudásukat, nem egészen értelmiségi munkát kívánó munkakörben fog­lalkoztatják őket. Ehhez né­hol kétségtelenül a gyár­egységi szemlélet is hozzá­járul — mutattak rá a párt­bizottsági ülésen —, mivel a megyeszékhely jó néhány üzeme ma még egy-egy fő­városi gyár „leányvállalata”. Nehezebb itt az előrelépés, a bizonyítás, a szellemi tel­jesítmények elismertetése. Az egyik tartós feladat; jobban kell ismerni az ér­telmiségi dolgozók helyze­tét, rendszeresebbé kell ten­ni tájékoztatásukat, beava­tásukat a munkahely, a vá­rosrész, a nagyobb közösség gondjaiba. Jobban kell kér­ni közreműködésüket min­denütt, ahol hasznos ja­vaslatokkal, szellemi, társa­dalmi munkával gyorsíthat­ják a fejlődést. MUNKÁJUK, SZEREPÜK megítélésének elsőrendű szempontja nem lehet más, mint az elkötelezett, lelki- ismeretes és értelmiségi hi­vatáshoz méltó alkotó mun­ka, kinek-kinek a saját posztján. A szabolcsi me­gyeszékhely értelmisége eb­ben — a pártbizottsági elemzés is megerősítette — becsülettel helytáll, azono­sul a társadalom gondjaival, feladataival. Segíteni kell azonban — foyamatosan — szellemi kapacitásuk, tudá­suk még eredményesebb ki­bontakoztatását, szakmai, politikai, világnézeti érett­ségük gyarapodását. Folya­matos párbeszédre van szükség. Elsősorban a párt értelmiségi politikája a ga­rancia arra, hogy a szellemi munkát végzők jól érezzék magukat, őszintén feltárják az őket foglalkoztató gondo­kat. A változtatás, a jobbí­tás kulcsa pedig — minden­ki kezében ott van. Páll Géza S zeretem a nyár híreit. No, nem arra gondo­lok, ami minden nyá­ron komoly, bár szeretem azt is. Érdekel, hogy a gabona hány százaléka van biztos fe­dél alatt, hogy ... Folytatnám, de nem akarok komolykodni, bármennyire is függ a betakarítástól, hogy mikortól fonhatunk újra kol­bászból kerítést. A nyár híre­iben az a jó, hogy sokszínűek és ebben a komolykodó vi­lágban mernek játékosak is lenni. (Ez utóbbi nagy tudo­mány, az embernek a tűz fel­fedezéséhez hasonlatos.) A szerkesztőm a negyedik mondat után rámszólt, hogy időszerűtlen manapság a kol­bászból font kerítéssel példá­lózni. Igaz, de bármennyire is gazdasági válság van az egész világon (nálunk persze csak a gyűrűi vannak) olvasom, hogy Belgium egyik kisvárosában világrekord született. A vá­roska nagyálmú hentesmeste­re elkészítette a világ eddig leghosszabb kolbászát, amit súlyban, vagy araszban mér­ni nem is érdemes. A hossza több mint 4 kilométer. A-kol­bászt ki is állították a helybe­Kolbász li labdarúgópályán. Nem tu­dom, melyik mustárgyár fi­nanszírozta a vállalkozást, de tény, hogy a kiállítás megnyi­tása után a közönség elfo­gyasztotta a kolbászt. Kérdezhetik, hogy mit sze­retek én ezen a híren? Nos, olvastam azt is, hogy Buda­pesten van nekünk egy csodá­latos gyűjtőnk, akinek nem­csak több ezer söröscímkéje, de majdnem ezernyi különbö­Körjárat a boltokban Franciaágy — lilában Csernyák Pál eladóval a bútorkatalógust lapozgatjuk a nyíregyházi, Dózsa György úti bútorboltban, s kiderül az ott látható bútorok többsége, a raktárban, meg is található. Az ideális persze az lenne, ha a bemutató terem nem csak a berendezések egy töredékét tudná befogadni. Ez, alig­hanem még a forgalmat is tovább növelné. Szólóbútor Szerencsről Noha délelőtt van, sok az érdeklődő. Egy idősebb hölgy, asztalt keres. — Fényezetlen, és kisebb kellene — mondja, s fordul ;s ki az üzletből, mert amit ke­res, nincs. Háromtagú család bóklá­szik a bútorok közt. Román étkezőbútort né­zünk, nincs megfelelő szín­ben — szól az asszony. — Hálószobát végképp nem ta­lálunk, franciaágyból csak sötétbarna van. — Az árak? Tudomásul vesszük — fe­lelik és az ajtóhoz indulnak. Majd a jövő héten is benéz­nek. Krammer Gyula, az ipar­cikk kiskereskedelmi vállalat áruforgalmi osztályának ve­zetője: — Raktárunk a „Guszev- ben” található, ahhoz, hogy amink van, be is tudjuk mu­tatni, legalább kétezer négy­zetméter terület kell. A ta­nulmányterv már elkészült a majdani Domus Áruházról, ami háromszintes lesz és 4000 négyzetméternyi terüle­tén, valóban ki lehet tenni a választékot. A Domus, a Nyír­fa Áruházhoz csatlakozik, de csak a jövő ötéves tervben épülhet fel. — Kétségtelen, hogy a vá­laszték kívánnivalót hagy maga után, vannak hiánycik­kek. De ennek sokszor nem az az oka, hogy valami egyál­talában nincs, hanem az, hogy akkor nincs, amikor a vevő keresi. „Sába” francia-^ ágy van, csak lilában nem ta­lálható, mert ez most a divat­szín. A választékot növelni igyekszünk, ősztől például, a Szerencsi Bútoripari Szövet­kezet szállít majd szólóbúto­rokat. Az eltűnt bársony nyomában A bútorüzlet mellett talál­ható a méterárubolt. A pol­cok roskadoznak az árutól, sok a szín, de Oláh Gézáné boltvezetőnek panaszra is van oka. — Hiányzik az importbár­sony. Pedig nagyon kereset­zö helyről gyűjtött, különböző típusú söröskorsója is van. Azt, hogy a különböző típu­sú vendéglátóhelyek pincére­inek mi a véleménye egy ilyen gyűjtőről, csak elkép­zelem. Azt, hogy mennyi sört kellett meginni a gyűjtőnek, irigykedve sejtem, hiszen az első pohárt még elcsenni sem illik. A két hír viszont feliz­gatott. Elképzeltem, hogy a mostani szűkülő piaci helyzet­ben milyen eredményes lehet­ne egy belga—magyar koope- rálás sör-, illetve kolbászügy­ben. Magyar korsóból (rekord korsó!) kínálhatnánk bocsi sört a négy kilométer hosszú belga kolbászhoz. Mire — jó magyar szokás szerint elfogy­na a sör és Radebergerre kel­lene cserélni, elkészítenénk domborodó hasainkban a bel­gakerítést. Most hírek után vadászom, ugyanis addig nem megyek Belgiumba, amíg nem találok egy tormarekordert. (barth») Ezerféle árucikk, mégis kevés. (Császár Csaba felvételei) Nincs, eltűnt a bársony. tek, mert elegáns viselet ké­szíthető belőlük. De nincs elég magyar pa­mutáru sem. Hiánycikk az angin, a paplanbrokát. — A nagykereskedelmi vállalatok — adja okát a hi­ányoknak a boltvezető —, ar­ra hivatkoznak, hogy a gyá­rak, ami van, azt fel is dol­gozzák késztermékké. Krammer Gyula: — A korábbi években volt bársony, elérhető áron. De, nem elsődleges igény, és a deviza pedig kevés ... Ami az angint illeti: a vevő, ha egy kicsit ügyes, megvarrhat­ja maga is. Ezért keresik. Kérdés, érdeke-e ez a gyár­tónak? A pamutáru elsősor­ban import, és a kereskede­lem hiába terelgeti az igénye­ket például a fehérneműk, az ágyneműk esetében a műszá­lak felé, ez — érthetően —, nem sikerül, mert a szokások, de a műszálak tulajdonságai sem teszik ezt lehetővé. A vegyes iparcikk boltban mozogn. is nehéz, annyi az áru. Jeles András eladó sze­rint, majdnem ezerfélét tá­rolnak a boltban. Mégis, ami­kor belépünk, az alábbi pár­beszédet halljuk. — Ragasztós akasztó? — Sajnos, nincs. — Az is hiánycikk — do­hogja a vevő távozóban. Hurkatöltő, ősszel Hogy mit szoktak itt keres­ni? Csak mutatóban néhány: 10—12 literes és még nagyobb fazekat, nádárut, habszifont, ragasztós akasztót, hurkatöltő gépet, rozsdamentes szóló evőeszközt, 4 méteres kar­nist, NDK-import tapétaszegő lécet, és ezzel még nem kész a leltár. — Most szerencsénk van — így Jeles András —, befutot­tak a kínai gyékényszőnye­gek. Háromszázezer forintért vettünk, elfogyott. Most újabb 120 ezer forint értékűt kap­tunk. Jelenleg nyugodtak va­gyunk, mert csak 20—25 ve­vő keres naponta nagyméretű edényt. De ősszel 300-ból, 250 ezt akar venni. Készülnek a disznótorra. Krammer Gyula: — Sok az idénycikk, be­folyásolja á divat is. Szifon volt, nincs. Hurkatöltő, talán ősszel lesz. Az ELZETT fel­hagyott a rozsdamentes evő­eszközök gyártásával, az utódja viszont még nem lé­pett porondra. A karnisnál az a baj, hogy a gyár beáll egy méretre, és darabol. Aztán egy másik méretet darabol. És nincs raktár, ahol keverni le­hetne a méreteket. Ez, egyéb­ként mindenre vonatkozik, amiből több méret, szín léte­zik. Gond a konkurrencia hi­ánya is. Ha valaki valamit nem gyárt, nincs aki a helyé­be lépjen. Ha csak lehet szö­vetkezetekkel, kisiparosokkal keressük a kapcsolatot. Végül: az utóbbi időkben számos or­szágból nem kapjuk meg a korábban pedig szállított cik­keket ... Igény szüli? A hangszer-, sport- és já­téküzletbe belépőt felemás látvány fogadja. Kevés a hangszer, nincs tornacipő, s ha horgász az illető, nehezen kap például orsót. Glavács Ilona a bolt helyettes vezető­je éppen tréningruhákat pa­kolt. — Ezekből van bőven. De tornacipőt, a Tisza Cipőgyár, lassan már három hónapja nem szállít. Campingcikkek- ből jó ellátás volt, a hangszer­választék, azonban valóban szegényes. — Mi a legrégibb hiány­cikk? — Az erősítő és a horgász­orsó. Ügy öt hónapja nincs egyik Sem. Ezeket követi a tornacipő. Tornacipő pedig nincs. Majd ősszel... Krammer Gyula: — Tornacipőt őszre ígért a gyár. A hangszerek választé­ka siralmas. Nincs NDK fa­fúvós, cseh rézfúvós. Pianí- nót is csak mostanában kap­tunk. Van egy kétségtelen tény, amit az osztályvezető így fo­galmazott meg: — Árubőség van. A hiány­cikknek számos oka akad, kö­zöttük a viszonylagos jólét. A jólét, ami igényeket kelt, di­vatot termel, ezt aztán előse­gíti az is, amit választékbőví­tésnek nevezünk. Ez nem is lenne baj, a gond akkor ke­letkezik, amikor a vásárlóké­pes igény (a mondottaknál is több ok miatt), nem kielégít­hető. Speidl Zoltán Irány a tajga Mozgó irodák a sivatagban Valahol a távoli Szibéria jeges erdőiben az olajkutak munkásai bennük találnak menedéket a hóviharok, tomboló szelek elöl. Lenn délen, Közép-Ázsia sztyep­péin, sivatagjaiban az égető nap ellenében bennük ke­resnek hűs árnyékot a fá­radhatatlan geodéták. A szélsőséges időjárási viszo­nyok között dolgozó mun­kásnak és kutatónak létfon­tosságú a helyét könnyen változtató, kényelmes, min­den igényt kielégítő szállás — a lakókocsi. Az exportőrök között van a Nyíregyházi Mezőgép kol­lektívája is. Katona Béla, a vállalat főmérnöke: — Száz lakókocsi szállítá­sára kötöttünk szerződést ebben az évben 22 millió fo­rint értékben, a Technoim- pexen keresztül szovjet partnerekkel. Menet közben jött ez az üzlet, nem volt benne idei tervünkben, de így sem okozott meglepe­tést. Júliusban 40 darabot, augusztusban és szeptem­berben 30—30 darabot szál­lítunk a Szovjetunióba. — A lakókocsikat pótko­csialvázra építjük. Termé­szetesen figyelembe kell venni ezeknek a járművek­nek az építésénél a rendel­tetési céljukat. Ezért jól szigeteljük őket, annak meg­felelően, hogy hol alkalmaz­zák, hűtő-, illetve fűtőbe­rendezést építünk a kocsik­ba, és persze meleg vizes bojlert, zuhanyzóval. A későbbiekben más vál­tozatokat is készítünk majd, a rendelésektől függően. Más típust kell szállítani mondjuk a tajgába, és megint mást a sivatagokba. Ezenkívül nemcsak lakóko­csit, hanem irodahelyiségül, társalgóul is szolgáló jár­műveket is kérnek tőlünk. A tárgyalások alapján szó van a jövő évi szállítások­ról is. Jövőre a Mezőgép nyíregyházi vállalata mint­egy 200—250 darab lakóko­csit exportálna a Szovjet­unióba. Sz. F.

Next

/
Thumbnails
Contents