Kelet-Magyarország, 1981. július (41. évfolyam, 152-178. szám)
1981-07-16 / 165. szám
4 KELET-MAGYARORSZÁG 1981. július 16. (Folytatás az 1. oldalról) pontját illeti, Kapek elmondta, hogy a CSKP továbbra is egy forradalmi munkáspárt elvi álláspontjáról, nem pedig kispolgári vagy reformista pozíciókról fogja megítélni a fejlődés menetét. „A legnagyobb megértéssel és rokon- szenvvel fogjuk támogatni a lengyel elvtársaknak, a lengyel dolgozóknak azokat a törekvéseit és erőfeszítéseit, hogy felszámolják, leküzdjék és kijavítsák azokat a súlyos hibákat és hiányosságokat, amelyek az elmúlt időszakban keletkeztek, hogy gondoskodjanak a szocialista demokrácia széles körű érvényesítéséről. Egyidejűleg azonban szigorúan meg fogjuk bélyegezni mindazt, ami az indokolt bírálatok és a meglevő nehézségek kihasználását célozza — mondotta a CSKP küldötte. Felszólalása végén Antonin Kapek hangoztatva, hogy a szocialista vívmányok védelme a szocialista közösségben valamennyi ország közös ügye, kifejezte pártja hitét abban, hogy a lengyel párt rendkívüli kongresszusa megmutatja majd a lengyel kommunisták odaadását a munkásosztály forradalmi céljai iránt, hűségüket a proletár internacionalizmushoz. Werner Felfe, a NSZEP Politikai Bizottságának tagja, a KB titkára a Német Szocialista Egységpárt harcos üdvözletét tolmácsolta a kongresszus résztvevőinek és minden lengyel kommunistának. Kijelentette: az NDK közvéleménye „nagy figyelemmel kíséri a szocialista Lengyelország fejlődését, a LEMP IX. kongresszusának tanácskozásait. A figyelem azzal kapcsolatos, hogy az NDK-ban tudják, milyen nagy felelősséget visel a LEMP a lengyelországi szocializmus, a lengyel nép eredményes fejlődéséért. Ez a figyelem a testvéri internacionalista szolidaritásból ered” — mondotta Felfe, majd rámutatott: „mi, az NDK kommunistái mélyen érdekeltek vagyunk abban, hogy a Lengyel Népköztársaság úgy teljesítse szerepét a szocialista közösségben, mint a munkások és a parasztok erős, szocialista állama, továbbá abban, hogy megőrződjék és erősödjék a néphatalom pozíciója az önök országában.” Az NSZEP küldöttségének vezetője pártja nevében azt a meggyőződését fejezte ki, hogy a lengyel kommunistáknak „elegendő erejük van a szocialistaellenes és ellenforradalmi erőkkel szembeni határozott szembeszállásra.” Emlékeztetett az NSZK revan- sista erőinek a „német birodalom” újjáélesztését célzó törekvéseire, amelyekkel — mint mondotta — az NDK és Lengyelország az elmúlt évtizedekben kialakult, a két ország kommunistáinak forradalmi, harci szövetségén alapuló együttműködését állítja szembe. HAVASI FERENC: \ II jövőben is lehet építeni a magyar kommunisták, a magyar dolgozók cselekvő szolidaritására A Lengyel Egyesült Munkáspárt IX., rendkívüli kongresszusának szerda délutáni ülésén felszólalt Havasi Ferenc, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a KB titkára, a kongresszuson részt vevő magyar pártküldöttség vezetője. Tisztelt kongresszus! Kedves elvtársak! Kedves barátaim! A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága nevében tisztelettel köszöntőm a Lengyel Egyesült Munkáspárt IX., rendkívüli kongresszusát. Az önök munkájának eredménye — ahogy azt Kania elvtárs beszámolója is kifejezte —, nemcsak a szocialista Lengyelország számára sorsdöntő jelentőségű, hanem renkívül fontos a szocialista országok közössége, a nemzetközi kommunista mozgalom, az európai béke és biztonság ügye szempontjából is. Megbíztak bennünket azzal, hogy ismételten juttassuk kifejezésre pártunk testvéri szolidaritását a szocializmus vívmányainak megvédéséért és a szocialista kibontakozásért cselekedni kész lengyel kommunistákkal, hazafiakkal. A magyar kommunisták, dolgozó népünk kezdettől fogva növekvő aggodalommal figyelik a szocialista Lengyel- országban több mint egy esztendeje húzódó válságot. Ez az érdeklődés természetes, hiszen népeinket történelmi barátság köti össze, a szocializmusban összefonódott a sorsunk, közösek a céljaink, országaink azonos szövetségi rendszer tagjai, a sokoldalú politikai, gazdasági, kulturális együttműködés ezernyi szála köt össze bennünket. Népünk aggódását növeli, hogy ez a válság olyan időszakban keletkezett, amikor Európa és a világ békéjét súlyosan veszélyeztetik az imperializmus agresszív erői. Kedves elvtársak! Saját történelmi tapasztalatainkból is tudjuk, hogy a szocializmus építésének menetében súlyos konfliktusokhoz vezethetnek a párt politikájának bárminemű torzulásai, a marxizmus—leninizmustól való eltérés, a szocialista forradalom közös törvényszerűKádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára szerdán látogatást tett a Népszabadság szerkesztőségében. Találkozott a szerkesztőség ségeinek és a nemzeti sajátosságok összhangjának megsértése, a szubjektivizmus és a voluntarizmus felerősödése, a szocialista demokrácia, a tömegekkel való kapcsolat elhanyagolása. Ezért jól értjük és értékeljük azokat az őszinte törekvéseket, amelyek a hibák kijavítására, a megismétlődésüket kizáró biztosítékok kimunkálására, a szocialista építéshez elengedhetetlenül szükséges gazdasági-társadalmi reformok kidolgozására irányulnak. Ugyanakkor a szocializmus minden hívével, Lengyelország minden igaz barátjával együtt növekvő nyugtalansággal látjuk azt is, hogy a szocialistaellenes erők a maguk céljaira igyekeznek kihasználni a hibák okozta válságot. Nem csupán a kibontakozást akadályozzák azzal, hogy a megújulás ürügyén újabb és újabb társadalmi feszültségeket teremtenek, hanem egyre nyíltabban támadják a Lengyel Egyesült Munkáspárt eszmei és szervezeti alapjait, a szocialista állam intézményeit, Lengyelország szövetségesi kapcsolatait, s szovjetellenességet szítanak. Támogatást kapnak ehhez azoktól az imperialista köröktől, amelyek a nemzetközi erőegyensúly megbontására, a fegyverkezési verseny fokozására, a feszültség élezésére irányuló politikájuk céljaira a lengyelországi eseményeket is megpróbálják felhasználni. Mindez létében fenyegeti a szocializmus vívmányait, a néphatalmat, és súlyos veszélyt jelent a világ békéjére is. Pártunk saját történelmi utunkból vonta le azt a tanulságot, hogy válságos időszakban sorsdöntő jelentősége van a marxista—leninista eszmei alapokon világosan és egyértelműen megfogalmazott politikai programnak, a szavak és a tettek egységének, a következetes cselekvésnek. Csak egyértelmű és világos, szocialista program körül lehet szorosra zárni a kommunisták sorait és harcba hívni a tettrekész hazafiak sok milliós táborát. Tapasztalatból tudjuk, hogy lehetetlen egyszerre kielégíteni minden jogos igényt, ha azonban vezetőivel, tájékozódott a lap munkájáról, elvtársi beszélgetést folytatott időszerű politikai kérdésekről és megtekintette az új ofszetnyomású lapkészítés szerkesztőségi létesítményeit. ezeket helyesen rangsoroljuk, ha erről őszintén és nyíltan szólunk, a dolgozó tömegek megértik a helyzetet, s elsősorban azt, hogy a szocialista haza felvirágzásának és a nép jóléte biztosításának egyetlen forrása van csupán, a céltudatos alkotó munka. Nyilvánvaló igazság, hogy elosztani csak azt lehet, amit megtermelünk. Tudjuk — mert magunk is átéltük —, hogy az elkövetett hibák nyomasztó terhet jelentenek a kommunisták lelkiismeretére. A lengyel kommunisták azonban nem élhetnek örök lelkiismeret-furda- lások közepette azért, mert néhány száz, talán ezernyi kisebb-nagyobb vezető hibákat követett el, nem élt, vagy visszaélt a bizalommal. Parancsoló feladat, sőt kötelesség megvédeni a kommunistákat, a közösség becsületes tisztségviselőit, akik a szocializmus híveiként szakítanak a hibákkal és bátran szembe- szállnak a szocialistaellenes erők gátlástalan antikommu- nizmusával, a boszorkányüldözéssel. A hibák kijavításához, azok objektív és szubjektív okait alaposan és őszintén fel kell tárni, s gondoskodni arról, hogy ne ismétlődhessenek meg. Ehhez azonban mindenekelőtt az ellenforradalmi veszélyt kell elhárítani, az osztályellenség támadását kell határozottan visszaverni. Ha a munkáshatalom megrendül, ha a társadalom intézményeit állandóan zaklatják, feszültségkeltéssel megbénítják, akkor a dolgozók jogos követeléseinek, igényeinek kielégítése is lehetetlenné válik. Ezért a politikai harcnak az adott időszakban minden szükséges és lehetséges eszközével biztosítani kell a társadalom törvényes rendjét,'az előrehaladás feltételeinek megteremtését. Kedves elvtársak! A lengyel nép is igen nehéz utat tett meg ^történelme során. Századokon át kellett harcolnia a nemzeti önállóságért, a második világháborúban pedig — amikor a fasiszták földig lerombolták hazáját, fiainak millióit kiirtották — nemzeti létének megmentéséért kellett küzdenie. A Szovjetunió és a lengyel hazafias erők győzelmes antifasiszta harcának eredményeként a lengyel nép ma független hazában, biztonságos és garantált határok között él. Az elmúlt 36 év alatt újjáépítették országukat, hatalmas gazdasági és termelési kapacitással rendelkező népgazdaságot hoztak létre, munkahelyek millióit teremtették meg, az évszázados haladó hagyományokat megőrizve fejlesztették a tudományt, a művelődést, a kultúrát. Mély meggyőződésünk, hogy ezek olyan történelmi vívmányok, Kádár János látogatása a Népszabadságnál amelyek szilárd bázisai Lengyelországban a szocializmus felépítésének. Önökre, a Lengyel Egyesült Munkáspárt IX., rendkívüli kongresszusának küldötteire hárul most az a történelmi felelősség, hogy meghatározzák a szocialista társadalom konszolidálásának, majd a lengyel nemzet további fel- emelkedésének programját. E program kidolgozása és következetes végrehajtása a feltétele annak, hogy pártjuk élére álljon a szocialista kibontakozásnak, s Lengyelország a szocialista közösség szilárd tagjaként haladjon tovább közös céljaink megvalósításának útján. Pártunk Központi Bizottsága júniusi ülésének állásfoglalása ismételten megerősítette azt a meggyőződésünket, hogy a válságból kivezető út megjelölése, a szocializmus valamennyi hívének, minden igaz hazafinak harcba hívása a lengyel kommunisták feladata. E harcukban számíthatnak a testvéri szocialista országok, köztük hazánk, a Magyar Népköztársaság támogatására. Ahogyan eddig, a jövőben is építhetnek a magyar kommunisták, a magyar dolgozók cselekvő szolidaritására. Reméljük és bízunk abban, hogy ‘ a Lengyel Egyesült Munkáspárt IX.. rendkívüli kongresszusának munkája, az itt hozott határozatok olyan kiutat mutatnak, amely egyaránt megfelel a lengyel nép és a szocialista közösség érdekeinek, a társadalmi haladás és béke egyetemes ügyének. Sok sikert, eredményes munkát kívánok Önöknek! Köszönöm a figyelmet! Szerdán szólalt fel a vitában a vietnami küldöttség vezetője is. Vo Nguyen Giap, a Vietnami Kommunista Párt KB Politikai Bizottságának tagja, miniszterelnök-helyettes, aki a Vietnami Kommunista Párt küldöttségét vezeti a LEMP IX., rendkívüli kongresszusán, szerdai felszólalásában emlékeztetett arra, hogy az amerikai imperializmus elleni háború éveiben, majd a kín^i expanzionistákkal és hegemonistákkal vívott küzdelem idején, akárcsak a békés munkában, a vietnami nép élvezte Lengyelország értékes segítségnyújtását. „Sok lengyel elvtárs, aki részt vett a nemzetközi ellenőrző bizottságokban, sok lengyel gazdasági és kulturális szakértő örökre megmaradt a vietnamiak emlékezetében” — mondotta. Ugyanakkor aggodalmának adott hangot a jelenlegi lengyel politikai, gazdasági és társadalmi válság miatt. Végezetül azt kívánta a rendkívüli kongresz- szusnak, hogy sikeres legyen munkája, a marxizmus-lenin- izmus és a proletár internacionalizmus szellemében hozza meg a határozatait, a párt, az állam, proletárdiktatúra, a Szovjetunióval, a szocialista közösséggel való harci szövetség és sokoldalú együttműködés védelmében. A LEMP kongresszusa csütörtökön folytatja munkáját. A tábornok és a „csomag“ Haig amerikai külügyminiszter ellen tüntetnek New Yorkban. A tüntetők feliratai háborús bűnösnek minősítik a külügyminisztert. A kép bal oldalán a San Salvadorban meggyilkolt Romero érsek képmása. (Kelet- Magyarország telefotó) M iközben világszerte — és nem utolsósorban éppen a nyugat-európai NATO-országokban — látványosan fokozódik Washington feszültségnövelő politikájának bírálata, a Potomac partjáról egymást követik a jeges fuvallatok. Sajnos, immár sem Amerikában, sem másutt nem okozott meglepetést, hogy amikor Reagan elnök végre kijelölte a SALT-tal és egyéb fegyverzetkorlátozó megbeszéléseken majd részt vevő delegáció vezetőjét, választása a SALT-egyezmény dühödt támadójára, egy közismerten héja generálisra! esett... Ez a választás szinte jelképe annak az amerikai magatartásnak, amely ugyan — a nemzetközig közvélemény nyomására — eljutott odáig,’ hogy előbb-utóbb mégiscsak tárgyalóasztalhoz kell ülni a Szovjetunióval, ugyanakkor példátlanul agresszív hangon előadott előzetes „feltételeivel” jó előre igyekszik megnehezíteni nemcsak a megbeszélések'sikerét, de azok megkezdését is. E magatartási modell iskolapéldája az a beszéd, amit Alexander Haig tábornok, az Egyesült Államok külügyminisztere az amerikai külügyi társaság vendégeként mondott. „Fegyverzetkorlátozási erőfeszítésünk — hangzott a beszéd kulcsmondata — az egységes szövetségi biztonságpolitika eszköze, nem pedig pótléka lesz”. Figyelemreméltóan baljós csengésű mondat. Nem kevesebbet ad ország-világ tudtára, mégpedig leplezetlen nyíltsággal, mint azt, hogy az egész fegyverzetkorlátozási folyamat Washington számára korántsem cél, hanem eszköz — méghozzá az Egyesült Államok stratégiai helyzetének további javítására, persze a Szovjetunió és a szocialista országok rovására. A másik baljós jel, ami a beszéd —és az amerikai magatartás — gerince, a világszerte sokat emlegetett Reagan-féle „csomag”-koncepció. Ez az úgynevezett „globális teória” része, ami annyit jelent, hogy Washington nem hajlandó komolyan tárgyalni mondjuk a leszerelésről, ha a Szovjetunió egészen más természetű kérdésekben (Afganisztán, Kambodzsa stb.) nem „viselkedik jól”. ■rt s ez mindig nem minden. Az a Washington, amely Tj ijesztően pimaszul beszél Moszkva „jó magaviseletéről”, maga — enyhén szólva — gátlástalanul provokál. Haignek azt a bejelentését, amely szerint „ta-_ Ián novemberben” megindulhatnak a szovjet—amerikai' tárgyalások, olyan intézkedés előzte meg, amelyet a TASZSZ méltán minősített egyértelmű provokációnak: a Nyugat-Európában állomásoztatott vagy kétszázezer katonát a Pentagon látványosan „közelebb tolja” az NDK-hoz és Csehszlovákiához — vagyis a szocialista országok határaihoz. A régi latin mondás, amely szerint „ha békét akarsz, készülj a háborúra” nem vált be. Aki békét akar, annak a békére kell készülnie. Harmat Endre Befejeződtek Athénban a magyar—görög tárgyalások (Folytatás az 1. oldalról) jogsegélyszerződést megerősítő okiratot, valamint a tudományos és műszaki együttműködésről ugyancsak korábban aláírt egyezmény jóváhagyásáról szóló jegyzéket. Sor került több gazdasági jellegű megbeszélésre is. Veress Péter külkereskedelmi miniszter, Juhász Adám ipari minisztériumi államtitkár és Kovács Gyula, az Országos Tervhivatal elnökhelyettese a kereskedelmi és ipari kamarában találkozott a görög üzleti körök neves képviselőivel. Később Juhász Ádám Georgiosz Szufliasszal, az együttműködési minisztérium államtitkárával tárgyalt a két ország gazdasági kapcsolatainak néhány konkrét kérdéséről. A találkozón, amelyen részt vett Arisztidisz Kalancakosz kereskedelmi miniszter is, az üzletemberek részletesen érdeklődtek a magyar gazdasággal, vállalatokkal való együttműködés lehetőségei és formái iránt. A hivatalos tárgyalások befejeztével Lázár György és kísérete az athéni nemzeti múzeumban megtekintette az ókori görög művészetet reprezentáló gyűjtemény egy részét. A Minisztertanács elnöke és kísérete szerdán este hazautazott Görögországból. Az athéni Hellinikon repülőtéren Georgiosz Rallisz miniszter- elnök, a görög kormány több tagja, számos hivatalos személyiség és a magyar nagy- követség tagjai búcsúztatták a magyar vendégeket A két ország himnuszának elhangzása után a görög kormányfő a különgép lépcsőjénél vett búcsút Lázár Györgytől. A magyar kormányfő a szerda esti órákban visszaérkezett Budapestre.
