Kelet-Magyarország, 1981. július (41. évfolyam, 152-178. szám)
1981-07-15 / 164. szám
4 KELET-MAGYARORSZÁG 1981. július 15. Megnyílt a LEMP IX. rendkívüli kongresszusa (Folytatás az 1. oldalról) bánt válságot és helyesnek mondta, hogy a párt már a társadalmi konfliktus legélesebb szakaszában megértette: „nem a szocializmus, hanem annak torzulásai ellen” tiltakoztak az emberek. A válság fő okának azt az ellentmondást nevezte, „amely a 70-es években keletkezett és egyre mélyült a rohamosan fejlődő termelőerők, másrészt a változatlan vezetési és gazdaság- irányítási rendszer között”. Az ország mértéktelenül eladósodott, túltengtek a beruházások, csökkent a nemzeti jövedelem, a piacon nagyarányú egyensúlyhiány, a gazdasági életben nagyméretű infláció keletkezett. Mindehhez hozzájárult még az élelmiszerkészleteket csökkentő hibás mezőgazdasági politika. Ezen a talajon alakult ki a társadalom elégedetlensége, amelyet kihasználtak a szocializmus ellenségei, többék között az olyan csoportosulások, mint a KOR és a Független Lengyelország Konföderációja. Tevékenységüket nyugati felforgató központok is támogatták. A pártban, annak vezető szerveiben megsértették a lenini elveket és a demokráciát. A múlt nyári eseményeket követően jelentős személyi változások történtek, egyben megkezdődött a párt- és az állami szervek hibás működési mechanizmusainak kiküszöbölése, a szocializmus alapvető értékeinek helyreállítása. Ezt a központi bizottság VI. plénumán a szocialista megújulásról elfogadott program tartalmazza, amely a mélyreható gazdasági válság leküzdését, a szocialista demokrácia fejlesztését — végső soron a párt vezető szerepének megszilárdítását tűzte ki célul. Kania emlékeztetett arra, hogy gzt az irányvonalat az országban széles körben támogatják, így a két szövetséges párt és a fegyveres erők is. Felidézte Leonyid Brezs- nyaynek • az SZKP XXVI. kongresszusán elhangzott szavait, amelyek szerint a lengyelországi események ismételten bizonyítják, milyen fontos a párt, annak vezető szerepe szempontjából a tömegek meghallgatása, a bürokratizmus, a voluntarizmus minden megnyilvánulásával szembeni határozott fellépés. A Lengyel Egyesült Munkáspárt „mindent megtesz annak érdekében, hogy visz- szaszerezze a párt és a népha- talöm iránti bizalmat” — hangsúlyozta Kania. Kalan- dorságnak nevezte az összes olyan megnyilvánulást, amely a konfliktusok tárgyalásos, az állam szocialista jellegét figyelembe vevő megoldási módja ellen irányul. A párt marxista—leninista jellegét erősítő tevékenységben, a szocialista megújulás védelmezésében „a társadalom minden osztályában és csoportjában szövetségeseket keresünk. A párt számára most és a jövőben is a lengyel munkásosztály marad a fő támasz”. A szakszervezetekről szólva Kania hangoztatta, hogy a párt megpróbált erőfeszítéseket tenni a szakszervezeti mozgalom politikai széthullásának megakadályozására — „de sajnos ezen erőfeszítések mérlege nem adhat okot derűlátásra”. A szakszervezeteket a párt úgy kezeli „mint az államirányítástól független, a dolgozók szociális érdekeit képviselő, a bürokrata, technokrata torzulásokat elhárító szef^ezeteket”. Ezzel kapcsolatban kijelentette: a párt örül annak, hogy az ágazati szakszervezetek kezdik visszaszerezni befolyásukat a dolgozók körében. Ezután részletesen foglalkozott a Szolidaritáshoz való viszonnyal és rámutatott, hogy a párt, mint eddig, „továbbra is kész együttműködni ezzel az igen heterogén szervezettel, mindig hajlandó szót érteni a Szolidaritás valóban munkásjellegű irányzatával. Ebben azonban ott a határ, ahol véget ér a Szolidaritásnak, mint szakszervezetnek a tevékenysége, s ahonnan azoknak a reakciós, szélsőséges csoportoknak a működése kezdődik, amelyek a Szolidaritásnak politikai pártjelleget, mégpedig a szocialista állammal szemben álló pártjelleget kívánják adni. Ilyen irányban befolyásolja a Szolidaritás egyes csoportjait a KOR és a lengyel reakció több más csoportja. Az ilyen tendenciák elleni harc kötelessége minden olyan párttagnak, aki a Szolidaritásnak is tagja.” Mint Kania rámutatott, „a szocializmus ellenségei a válságba vetik reményeiket. Mi a válság legyőzésére, ők kihasználására törekednek. A helyi hatalmi szervek megbénításának egész mechanizmusa létezik már, az ellenfelek a legkülönfélébb módszereket használják a szocializmust védelmező emberekkel szemben. Mi arra törekszünk, hogy a Szolidaritás pozitív szerepet játsszék az ország életében. Erre akkor van lehetőség, ha a Szolidaritáson belül a dolgozóknak elegendő erejük lesz ahhoz, hogy megszabaduljanak a társadalmi rendünket veszélyeztető ellenséges erőktől. Sajnos — tette hozzá — igen sok ok van az aggodalomra.” A Szolidaritás túl hamar nyúlt a sztrájk eszközéhez, egyre inkább igényt formál magának arra, hogy beleszóljon állami vezető káderek kiválasztásába, sőt a vállalatirányítási reformmal kapcsolatban olyan terveket szövöget, „amelyek értelmében a társadalmi tulajdonból csoporttulajdont csinálna, s egész vállalatokat venne kezébe. ami gyakorlatilag egyenértékű a helyi hatalom megragadására való törekvéssel.” A továbbiakban Kania állást foglalt a pártélet demokratizmusának megerősítése mellett, kiemelve, hogy a párt tekintélyének alapja nem taglétszámának nagysága, hanem a tagság minősége. Megalapozottnak mondotta azokat a javaslatokat, hogy a párt végrehajtó szerveinek tisztségviselői funkcióikat csak két, egymást követő választási időszakban tölthessék be, de rámutatott arra, hogy a pártapparátusban szükség van a képzett szakemberek állandó munkájára. Bírálóan szólt arról, hogy a pártélet demokratizálása körüli vitában nem szenteltek kellő figyelmet az egység és a fegyelem követelményeinek, és határozottan elutasította a párt jelenlegi felépítését támadó nézeteket. Kania hangsúlyozta, hogy a pártnak kétfrontos ideológiai harcot kell folytatnia. Gazdasági kérdésekről szólva Kania kiemelte: minden eszközzel és minden erővel arra kell törekedni, hogy megszűnjék a termelés hanyatlása. A másik kulcskérdésről, az élelmiszer-termelésről szólva Kania bejelentette: e kongresszusnak lesz feladata, hogy tényleges elsőbbséget adjon a mezőgazdaságnak és az élelmiszeriparnak. A LEMP KB első titkára állást foglalt a fogyasztói árak reformja mellett, mégpedig azzal, hogy az intézkedések végrehajtásakor tekintettel kell lenni az alacsony jövedelmű, sokgyermekes családok helyzetére. Az árreform tervezete széles körű társadalmi vita tárgya lesz. * Beszámolója befejező, nemzetközi részében Kania rámutatott: a. társadalmi-gazdasági válság minden eddiginél határozottabban domborította ki a lengyel külpolitika alapelveinek érvényességét. Ezek az elvek — barátság és szövetség a Szovjetunióval, a szocialista közösséghez tartozás, a Varsói Szerződésben való részvétel, együttműködés a KGST-ben, szolidaritás a világ összes haliadó erejével — változatlanok lesznek a jövőben is. Ami a Szovjetuniót illeti, az első titkár kiemelte: ez az ország tettekkel bizonyította, hogy érdekelt egy erős, baráti, szocialista Lengyelország létezésében. A hozzá fűződő szövetségesi viszony a lengyel függetlenség és biztonság legerősebb biztosítéka. „Aki ennek a szövetségnek árt, a népi hazánk létalapját fenyegeti. Pártunk, amely e biztosítékot megteremtette, soha nem engedi meg senkinek, hogy megfossza őt ettől.” Ami a Nyugat országainak a lengyelországi eseményekkel kapcsolatos magatartását illeti, Stanislaw Kania megemlítette azokat, akik jól megértik, hogy csak a szocialista, a Varsói Szerződéshez hű Lengyelország tehet hozzájárulást az európai stabilizációhoz és egyensúlyhoz, amelyen az egész kontinens biztonsága nyugszik. Említést tett ugyanakkor azokról is, akik a „lengyel kártyára” játszva próbálják módosítani a kialakult erőviszonyokat,, majd hangoztatta: „senkinek sem engedjük meg, hogy beavatkozzék belügyeinkbe, veszélybe sodorja baráti és szövetségesi viszonyunkat a Szovjetunióval”. A LEMP első titkára elmondta még: dacára belső problémáinknak, Lengyelország a legkisebb mértékben sem lazít azokon az erőfeszítésein, amelyeket a legégetőbb nemzetközi problémák — így a nukleáris leszerelés, az európai biztonság megszilárdítása — terén kifejt. Beszéde végén Kania referátumának fő következtetései között az alábbiakat említette: — Szülessék újjá a LEMP a marxizmus—leninizmus jegyében, legyen a társadalmi megállapodások, a szocialista megújhodás, egyszersmind a szocializmus ellenségeivel ví- Vott politikai harc pártja; — sürgősen javítani kell az ellátáson, hozzá kell látni a gazdásági reform bevezetéséhez. El kell érni, hogy Lengyelország önmagát élelmezze; — meg kell erősíteni az államot, hogy az eddiginél jobban szolgálja a nép érdekeit, védeni kell a társadalom és a köz rendjét. Végül az első titkár széles körű hazafias összefogást kért mindazoktól, akik a józan ész és az állampolgári felelősség- tudat jegyében képesek a népet és az államot megmenteni a katasztrófától, s ezt az összefogást a történelem parancsának nevezte. Arra van szükség — mondotta —, hogy Lengyelországban „okosan folytatódjék a szocializmus építése”. Stanislaw Kania beszédét vita követte. Felszólalt a vitában a szovjet küldöttség vezetője. Viktor Grisin, a politikai bizottság tagja, a moszkvai városi pártbizottság első titkára a LEMP kongresszusán elhangzott beszédében a többi között kijelentette: — Kongreszusuk a szocialista Lengyelország számára nehéz időben ült össze. Szó volt itt arról, hogy a lengyel munkásosztály forradalmi vívmányait halálos veszély fenyegeti, felhívások hangzottak el arra, hogy határozottan kell cselekedni a szocializmus megszilárdítása érdekében. — A lengyelországi válságot illetően az "SZKP álláspontját tömören összegezte a LEMP Központi Bizottságához június 5-én intézett levél. Az volt a véleményünk s ma is az, hogy a lengyel kommunistáknak, Lengyelország dolgozó népének kell kivezetnie az országot a válságból. — A szocializmus Lengyelországnak mindenekelőtt megadta az állam függetlenségének és szuverenitásának biztosítékát, a területi probléma végleges rendezését. Lengyelország határait a Varsói Szerződés tagállamainak egyesített ereje megbízhatóan garantálja. — Természetesen az a tény, hogy elismerjük a szocializmus vívmányait, nem jelenti azt, hogy igazoljuk az elkövetett hibákat. Amint az ma már világosan látható, sok hiba abból származott, hogy az előző vezetés eltért a párt tevékenységének lenini elveitől, gyenge volt szervező és eszmei-politikai munkája, nem tanúsított következetes osztálymegközelítést a gazdasági és politikai döntések kidolgozásában. Ennek következtében a kommunisták pártja elszakadt a dolgozók tömegeitől. — A lengyel kommunisták képesek arra, hogy helyreállítsák a párt tekintélyét a társadalomban, visszaszerezzék a nép bizalmát. A LEMP harcképességének teljes helyreállítása, összefogásának megszilárdítása, az elvi, marxista—leninista alapok jelentik a feltételét annak, hogy megoldják a jelenlegi súlyos válságot, a gyakorlatban verjék vissza az ellenforradalmat. A szovjet—lengyel kapcsolatokról szólva Grisin kijelentette: a két országot összefűzi a szoros, egyenjogú együttműködés, amely a gazdaságban, a politikában, a kultúrában és más területeken alakult ki. A jelenlegi válság nagy próbának vetette alá a szovjet—lengyel barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződésben lefektetett elveket. A szovjet kőolaj, földgáz, vasérc, gyapot, fűrészáru s a többi — a lengyel gazdaság számára lét- fontosságú — áru továbbra is szünet nélkül szállításra kerül, a világpiaci szintnél alacsonyabb árakon. A Szovjetunió ezen felül nagy összegű pénzügyi segítséget is nyújtott Lengyelországnak. Most, amikor a nemzetközi helyzet éleződik, a szocialista országok népei tovább erősítik a béke megőrzéséért, a nukleáris háború fenyegetése ellen vívott harcukat — hangoztatta Viktor Grisin, az SZKP küldöttségének vezetője. A LEMP kongresszusa ma folytatja munkáját. (Folytatás az 1. oldalról) Váci Mihály Szocialista Brigádja, Házi Miklós, Tőkés Mihályné, Gégény János, dr. Péter László, Brezina István, dr. Bajánházi Jánosné, valamint az 1-es számú általános iskola nevelői és tanulói. „Nyíregyháza Városért” bronzplakett , kitüntetésben részesült: Juhász Sándor, Papp László, dr. Veres András, Dobos László, Tanyik József, Gyebrószki János, Miku- la Katalin, Bállá József, Balogh Mihály, Kovács László, Ágoston László, Oláh Pál, Kerekes Emilné, Czimbula Józsefné, Tóth Mária, Takács Kálmánné, Gyebrószki László, Fehér József, Erőss Károly, Lácz László, Lencsés János, Jáger István, Herczeg András, Tóth Sándor, Vass András, Gács Rudolf, dr. Durucz István, a Volán 5-ös számú Vállalat „Felszabadulás” Szocialista Brigádja, a MEZŐGÉP Vállalat Lenin Szocialista Brigádja, a SZAVICSAV Vörös Október Szocialista Brigádja, a VAGÉP vállalat Ifjúság 77 Szocialista Brigádja, a háziipari szövetkezet Béke Szocialista Brigádja, Kováts Imréné, Timár István, Takács József, Budai Géza, Varga László, Kántor Zoltán, a közgazdasági szak- középiskola 3/A osztálya, Révész Miklósné, Mlinárcsik Mihályné, Antal László, Kicsák Béla, Remes Zoltán, Jakab Gusztávné, Tanicsár Mihály, Damjanovich Emil, Nagy Sándorné, Molnár Mátyás és a 17-es számú általános iskola osztályfőnöki munkaközössége. A Hazafias Népfront „Kiváló „.Társadalmi Munkás” jelvénnyel tüntette ki Halin- da Tibort, Kovácsvölgyi Zoltánt, Borbás Bélánét, Borsi Ferencet, Oláh Istvánt, Drob- ni Miklóst, Sára Gyulát, Ja- czina Ferencet, Fogarasi Gábort, Harcsa Zoltánt, Eszenyi Istvánt, Papp Tibort, a ZÖLDÉRT Költői Anna Szocialista Brigádját, a Lakszöv. Haverland Szocialista Brigádját és Nagy Erzsébetet. Kádár János, az MSZMP KB székházában fogadta Lars Wer- nert, a Svéd Baloldali Párt (kommunisták) elnökét, aki üdülésen tartózkodik hazánkban. A találkozón jelen volt Gyenes András, az MSZMP KB titkára is. (Kelet-Magyarország telefotó) Magyar—görög tárgyalások (Folytatás az 1. oldalról) nőké, Kovács Gyula, az Országos Tervhivatal elnökhelyettese, Szarka Károly külügyminiszter-helyettes és Dobos István athéni magyar nagykövet, illetve Arisztidisz Kalancakosz kereskedelmi miniszter, Georgiosz Szufli- asz együttműködési minisztériumi államtitkár, Theoharisz Rendisz külügyminisztériu- mi államtitkár, Lazarosz Mihail ipari és energiaügyi államtitkár, valamint Szpirosz Hriszoszpathisz, Görögország budapesti nagykövete vett részt. A mindvégig szívélyes, őszinte légkörű tárgyaláson országaink kétoldalú kapcsolataival foglalkozva leszögezték: a magyar—görög viszony jó példa arra, hogy a különböző társadalmi berendezkedésű és különböző szövetségi rendszerhez tartozó országok is egyetérthetnek a nemzetközi helyzet számos alapkérdésében és együttműködhetnek a politikai, a gazdasági és a kulturális élet számos területén. A tárgyaló felek megállapították, hogy a politikai kapcsolatok zavartalanul fejlődnek, azokat nem terhelik lényeges megoldatlan problémák és jó alapot nyújtanak aktívabb együttműködéshez a nemzetközi helyzet javítása, vagy legalábbis romlásának megakadályozása érdekében. Fő figyelmüket a gazdasági kapcsolatokra fordították. Egyetértettek abban, hogy noha a kétoldalú kereskedelmi forgalomnak a 70-es évek második felében elért dinamikus fejlődése tavaly megtorpant, idén pedig visszaesésével kell számolni, ez remélhetően csak átmeneti csökkenés és meg lehet találni mind az árucserében, mind a kooperációkban azokat a területeket, újabb hatékonyabb módszereket, amelyek révén Görögország közös piaci tagsága mellett is mindkét ország érdekeinek megfelelően bővíthetők a magyar—görög gazdasági kapcsolatok. Ezek konkrétabb lehetőségeiről, formáiról a magyar miniszterelnök kíséretében levő személyiségek a nap folyamán közvetlenül is tárgyaltak görög partnereikkel. Az MTI tudósítójának értesülése szerint a magyar küldöttség igen hasznosnak tartaná magyar—görög gazdasági, ipari és műszaki vegyes bizottság létrehozását, mivel az államközi kapcsolatoknak ez a formája általában igen jó keretet teremt a mindkét fél számára kölcsönösen előnyös együttműködésre. A kormányfői tárgyalások szerdán folytatódnak. A keddi tárgyalások befejeztével Lázár György a magyar nagykövetségen találkozott a görögországi magyar kolónia képviselőivel, majd megtekintette az Akropoliszt. Georgiosz Rallisz görög miniszterelnök este díszvacsorát adott Lázár György tiszteletére a Hótel Grande Bretagne- ben. A vacsorán részt vettek a két tárgyalódelegáció tagjai, valamint a görög állami élet számos vezető személyisége. A két kormányfő a vacsorán pohárköszöntőt mondott. Hétfőn kezdődik a III. Magyar— Szovjet Ifjúsági Barátságfesztivál (Folytatás az 1. oldalról) Ezt követően a delegáció továbbutazik Budapestre, a fesztivál központi programjának megnyitójára. Keddtől péntekig — a hagyományoknak megfelelően — a megyék is vendégül látják a szovjet delegáció egy- egy kisebb csoportját. Sza- bolcs-Szatmárba a szomszédos Kárpátontúli terület komszomolistáinak mintegy húszfős csoportja érkezik, amely tapasztalatcseréken, kulturális programokon vesz részt, ismerkedik a magyar fiatalok életével. A baráti beszélgetéseken arra is mód nyűik, hogy a magyar fiatalok tájékozódjanak: hogyan élnek, dolgoznak szovjet barátaink. A megyénkbe érkező fiatalok előbb nyíregyházi programokon vesznek részt, találkoznak a KISZ megyei vezetőivel, KISZ-fiatalokkal, ismerkednek a megyeszékhely nevezetességeivel. Este barátságesten vesznek részt a KISZ-iskolán. .Ezt követően megyénk városaiban, járásaiban zajlik a további program: párt-, állami, társadalmi és KISZ-ve- zetőkkel, fiatalokkal találkoznak a barátságfesztivál küldöttei, üzemekbe, termelő- szövetkezetekbe látogatnak. Számos kulturális programon vesznek részt és megnézik megyénk munkásmozgalmi és turisztikai nevezetességeit is. A testvérmegyei delegáció pénteken utazik vissza Budapestre, ahol a teljes szovjet küldöttség részt vesz a központi ifjúsági barátság nagygyűlésen. A barátságfesztiválnak gazdag kulturális programja is van. A szovjet küldöttséggel neves művészek, együttesek is érkeznek, akik Budapesten és az ország más részein fesztiválprogramokon vesznek részt, a fővárosban kulturális gálaestet tartanak. A III. Magyar—Szovjet Ifjúsági Barátságfesztivál résztvevői hazautazás közben szintén megyénk vendégei lesznek: Nyíregyházán ünnepélyesen fogadják a szovjet fiatalokat, akik rövid program után folytatják útjukat Záhonyba, ahol a KISZ KB képviselői búcsúztatják a delegációt.
