Kelet-Magyarország, 1981. július (41. évfolyam, 152-178. szám)

1981-07-02 / 153. szám

4 KELET-MAGYARORSZÄG 1981. július 2. Kádár János Borsod-Ábaúj-Zemplén megyei látogatása Kádár János beszédet mondott Miskolcon, a Vasas Művelő­dési Központban rendezett pártaktíván. (Kelet-Magyarország telefotó) kedésekről. Hangsúlyozva, hogy az árpolitikának is a gazdaság fejlődését, az élet- körülmények stabilitását kell szolgálnia, s nem engedhető meg, hogy elfedje a rossz munkát. Optimistának, biza­kodónak kell lennünk — mon­dotta —, mert hatalmas tarta­lékok rejlenek gazdaságunk­ban. a szocialista országok gazdasági együttműködésé­ben. Rámutatott, hogy gazdasá­gi munkánk szorosan össze­függ a nemzetközi helyzet alakulásával. Szigorúbb nem­zetközi feltételek közepette kell megbirkóznunk feladata­inkkal, értve ez alatt az eny­hülés, a békés egymás mellett élés ellen ható erők megélén­külését és a megromlott vi­lággazdasági helyzetet. Bizo­nyos imperialista körök a fegyverkezési hajsza fokozá­sával katonai erőfölény meg­szerzésére törekszenek, s ép­pen az imperializmus a leg­főbb oka annak, hogy nem csökkentek a válsággócok a világ különböző térségeiben. A fegyverkezés, a szovjetelle- nesség, az antikommunizmus, a béke elleni támadások — mindez csak kiútkeresés; a tőkések így vélnek kilábalni megoldhatatlan problémáik­ból. Kifejezte meggyőződését, hogy a háború erői nem ke­rekedhetnek felül. A jelenlegi kiélezett helyzet csak átme­neti lesz és a világ visszafog térni a normalizált államközi kapcsolatokhoz, mert más út nincs. A szocializmus, a haladás, a béke erői és a reálisan gon­dolkodó polgári politikusok együttesen nagyobb erőt kép­viselnek, mint a feszültséget szítók, a háborús konfliktu­sok hívei. Mi a szocializmus, a béke jelszavát követjük, s megfelelő erővel is rendelke­zünk — gondolok mindenek­előtt a Szovjetunióra, a szo­cialista közösség egyesített erőire, a Varsói Szerződés tagállamaira. Álláspontunk ismert; egyen­lő biztonságot a fegyverzet alacsonyabb szintjén minden­ki számára. A szocialista országok a nemzetközi politika fő eszkö­zének minden vitás kérdés­ben a tárgyalást tartják. Csak a legutóbbi időkben keresve a példákat: bizonyítják tár­gyalási szándékunkat a leg­fontosabb nemzetközi kérdé­sekkel, a háborús veszély el­hárításával kapcsolatos szov­jet állásfoglalások, Leonyid Iljics Brezsnyevnek az SZKP XXVI. kongresszusán, majd Tbilisziben, s legutóbb a Wil­ly Brandt-tal folytatott meg­beszéléseken elhangzott in­dítványai, vagy az a békefel­hívás, amelyet a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa intézett a világ parlamentjeihez és né­peihez. A népek nem enged­nek már kivívott szabadság- jokaikból, aligha állhatja út­ját bárki is azoknak a né­peknek, amelyek most har­colnak önrendelkezési jogu­kért, szuverenitásukért. Sen­ki nem vitathatja el a népek jogát a nemzeti függetlensé­gükhöz, szabadságukhoz, hiá­ba rágalmazzák őket a ter­rorizmus vádjával. A Köz­ponti Bizottság első titkára szólt a lengyelországi hely­zetről, és emlékeztetett arra, hogy pártunk Központi Bi­zottsága júniusi üléséről ki­adott közleményében ismé­telten állást foglalt a lengyel- országi eseményekkel kapcso­latban. A Szovjetunió Kom­munista Pártja Központi Bi­zottságának a Lengyel Egye­sült Munkáspárt Központi Bi­zottságához írt levelét meg­alapozottnak, elvileg helyes­nek és időszerűnek tartotta. Kádár János befejezésül hangsúlyozta: pártunk, né­pünk útja egyenes, világos, helyes út és ezen haladva ju­tunk előre, mind előbbre nagy céljaink felé. Most az a feladatunk, hogy a párt XII. kongresszusán meghatá­rozott feladatok következetes megvalósításáért dolgozzunk. Folytatjuk jól bevált szövet­ségi politikánkat: pártunk to­vábbra is a tömegekre tá­maszkodva, minden tisztessé­ges, becsületes emberrel ösz- szefogva akar dolgozni. Hi­szen az általunk elképzelt szebb, új világ, a szocialista Magyarország nem olyan or­szág, ahol csak kommunis­ták laknak, az minden ma­gyar ember otthona lesz. De mindenkinek kötelessége ki­venni a maga részét az or­szágépítő munkából. Ez a mi elvi álláspontunk, ez hazafiságunk és interna­cionalizmusunk. Kötelessé­günk, hogy törekvéseink mel­lett nyíltan kiálljunk. Valódi híveket, igaz szövetségeseket, mi kommunisták csak meg­győzéssel és meggyőződéssel szerezhetünk. Kádár János este a Junó- szálló különtermében közös vacsorán vett részt Borsod- Abaúj-Zemplén megye párt-, állami, tömegszervezeti, más közéleti vezetőivel, szocialis­ta brigádvezetőkkel, az or­szágrész tudományos, kultu­rális, művészeti életének ve­zető személyiségeivel. Pohár­köszöntőt mondott Deme László, a megyei népfrontbi­zottság elnöke és Czibere Ti­bor, a Nehézipari Műszaki Egyetem rektora, s szavaikra Kádár János válaszolt. Ezzel a szerdai program be­fejeződött. Napi külpolitikai kommentár Patthelyzet Izraelben M eglehetősen groteszk helyzet állt elő az izraeli vá­lasztások voksainak első szavazatszámlálásai so­rán: a két nagy rivális, Menahem Begin, a kormányon levő Likud-tömb vezetője és Simon Pe- resz, az ellenzéki munkapárt vezére egyaránt győz­tesnek, tehát potenciális kormányfőnek nyilvánítot­ta magát Mint később kiderült, a „kettős győ­zelem” bejelentése először számítási hibán alapult: az első jelentések szerint mindkét kormányfőjelölt pártja 49 helyhez jutott a 120 fős kneszetben (parlamentben). Aztán jött 3? helyesbítés: Peresz munkapártja való­ban 49 mandátumhoz jutott, de Begin Likudja csak 48- hoz. Matematikailag tehát módosult a kép. Annál megle­pőbb volt, hogy mindkét jelölt a számtani helyesbítés után is fenntartotta a maga győzelmi „igényét”. Peresznél, aki végülis eggyel mégiscsak több helyet szerzett, ez még ért­hető. De miért ragaszkodott korábbi állításához a második helyre szorult Begin? Bármilyen furcsán hangzik, neki is megvan az- alapja arra, hogy azt remélje: újabb esztendőkre prolongálhatja miniszterelnöki megbízatását. Ennek pedig már csak köz­vetve vannak matematikai, sokkal inkább politikai motí­vumai. A látszólagos rejtély nyitja egyszerű. A két nagy közöt­ti 49:48-as arány nehezen teszi lehetővé valóban kormány­képes többség létrehozását, marad tehát valamiféle koalí­ciós megoldás. Mivel a parlamenti mérleg nyelvét a fenn­maradó kisebb pártok képezik, a bársonyszék sorsa alig­hanem attól függ, kivel lesznek hajlandók ezek koalícióra lépni. Mivel zömük Pereszéktől jobbra áll, Begin helyzete — legalábbis pillanatnyilag — nem tűnik reménytelennek. A mesterséges rakétaválság, valamint az iraki atom­erőmű bombázása által felkorbácsolt nacionalista hangulat tehát a kampány finisében javította a Likud esélyeit, de — mint a számok mutatják — nem jelentett frontáttörést, hiszen az eredmény nem a Likud-folytatás bizonyosságát, csak lehetőségét teremtette meg. P eresz nagy húzása, tehát az, hogy az utolsó pillanat­ban kibékült Rabin tábornokkal, nagyjából hasonló eredményre vezetett — ez a kettős háttér a kialakult patthelyzet alapja. A választásnak ezenkívül is van még néhány kisebb jelentőségű tanulsága: 1. A szélsőséges val­lási párt teret vesztett és polarizálódott, hiszen soraiból ki­vált a keleti származású, úgynevezett szefárd szavazók blokkja. 2. A jelek szerint Izraelben immár a múlté Mose Dajan nimbusza: az általa alapított párt (amelynek egyes megfigyelők néhány hete még 15 mandátumot jósoltak) mindössze egy helyet szerzett a kneszetben. 3. Bárhogy is dönt Navon államfő, a parlamenti patthelyzet hosszabb távon egy bizonytalan izraeli belpolitika motívumával egé­szíti ki az amúgy is bonyolult közel-keleti összképet. Harmat Endre Budapestre érkezett dr. Herbert Ehrenberg Dr. Trethon Ferenc mun­kaügyi miniszter meghívásá­ra szerdán küldöttség élén hi­vatalos látogatásra Magyaror­szágra érkezett dr. Herbert Ehrenberg, a Német Szövet­ségi Köztársaság szövetségi munka- és szociálisügyi mi­nisztere. Tárgyalásokat foly­tat magyar partnerével a köl­csönös érdeklődésre számot tartó időszerű munkaügyi kérdésekről. Fogadására a Fe­rihegyi repülőtéren megjelent Trethon Ferenc, jelen volt Norman Dencker, az NSZK budapesti nagykövete is. Herbert Ehrenberget szer­dán fogadta Lázár György, a Minisztertanács elnöke. Fo­gadta továbbá Havasi Ferenc, az MSZMP Központi Bizott­ságának titkára. Mindkét szí­vélyes légkörű megbeszélésen részt vett Trethon Ferenc és Norman Dencker. (Folytatás az 1. oldalról) ért, amelyeket a kapitalista rendszer válsága idézett elő. Az SZVSZ — a bonyolultabb és kedvezőtlenebb nemzetkö­zi körülmények között is — jelentős lépéseket tett a prá­gai kongresszuson elhatáro­zott megújúlás útján. Ez biz­tató, és meggyőző bizonyíté­ka annak, hogy a világszövet­ség valóban akar és képes újszerűén, érdemben, a ma és holnap követelményeinek megfelelően tevékenykedni. Ehhez a folyamathoz — lehe­tőségeinkhez mérten — mi magyar szakszervezetek is igyekszünk hozzájárulni ta­Magyar vezetők üdvözlete kambodzsai vezetőkhöz Losonczi Pál, az Elnöki Ta- a Kambodzsai Népköztársa- nács elnöke táviratban üdvö- ság minisztertanácsa elnöké- zölte Heng Samrint, a Kam- nek, Apró Antal, az ország- bodzsai Népköztársaság ál- gyűlés elnöke pedig Chea lamtanácsának elnökévé tör- Símnek, a kambodzsai nem- bók megVálaSZtáSa alkalmá- zetgyűlés elnökének küldött Lázár György, a Miniszter- üdvözlő táviratot megválasz- tanács elnöke Pen Sovannak, tása alkalmából. (MTI) pasztalatainkkal és gyakorla­tunkkal. Az SZVSZ és tagszerveze­tei az elmúlt időszakban kö­vetkezetesen és sok erőfeszí­tést tettek a béke megóvása és a leszerelés érdekében. Napjainkban a feszültebbé vált világhelyzet azt követeli, hogy erősítsük a szakszerve­zeti mozgalom befolyását a nagy jelentőségű kérdések megoldására. A béke, a fegyverkorláto­zás, a leszerelés, és ami ez­zel együtt jár, az anyagi esz­közök értelmes célokra való felhasználása korunk leg­fontosabb megoldásra váró problémái. Ügy gondoljuk, hogy e kérdéseknek nagy hangsúlyt kell kapniuk a X. világkongresszuson is. Az SZVSZ-nek, a tagszervezete­inek, de a más irányzatú szakszervezeti mozgalomnak is ezzel kapcsolatos állásfog­lalásai, eltökéltsége, eddigi tevékenysége máris remény­keltő és biztató. A magyar szakszervezetek nagyra értékelik a szófiai béke-világparlament kere­tében megtartott szakszerve­zeti kerekasztal-értekezlet eszmecseréjét. Ez a fórum — de a témával foglalkozó más szakszervezeti értekezletek is — nagymértékben hozzájá­rultak ahhoz, hogy a béke, a biztonság, a leszerelés ügye Európa és más világrészek szakszervezeti központjaiban is előtérbe került. Változatlanul rendkívül lényegesnek tartjuk a külön­böző irányzatú nemzetközi szakszervezeti szervezetek közötti párbeszédet, a közele­dést, azt, hogy szót értsünk és akcióegységre lépjünk egymással. Ezt követeli a vi­lág dolgozóinak érdeke. Az SZVSZ nagy, egyetemes szervezet — mondotta. Csak­nem száz, egymástól eltérő politikai és társadalmi kö­rülmények között működő nemzeti központot, közel 200 millió szervezett dolgozót tö­mörít. Dolgozzunk azon, hogy világszövetségünk a szakszer­vezeti munka lényegéből fa­kadóan sok színű, életközeli méginkább emberközpontú legyen. Olyan szervezet, amely nemcsak segíti a nem­zeti keretek között végzett szakszervezeti tevékenységet, hanem arra épít, arra tá­maszkodik, belőle merít len­dületet, ötletet, erőt — mon­dotta Timmer József. Az SZVSZ Főtanácsa csü­törtökön folytatja munkáját. (Folytatás az 1. oldalról) A párt politikája iránti bi­zalom, a jó munkahelyi lég­kör, számos példáját említet­te az LKM párttitkára. Ki­emelte a XII. kongresszusra készülődés során kialakult nagyfokú politikai aktivitást, az ott hozott határozatokkal való cselekvő egyetértést. Az LKM-ben a politikai munka egyik legnagyobb eredményé­nek azt tartják, hogy a dolgo­zók értik és tudják: helyze­tükön saját munkájuk ered­ményeinek növelésével javít­hatnak. A merésznek mondott ter­vek valóra váltásához szüksé­ges tettrekészségről, a veze­tők és a dolgozók egyetakará- sáról Kádár János igen jó be­nyomásokat szerzett a külön­böző gyáregységek megtekin­tése közben. Előbb a kombi­nált acélműhöz vezetett az útja, ott a gyáregység veze- * tője, Jung János mutatta be a szó igazi értelmében ember- prpbáló munka korszerű technológiával megszervezett, látványnak is lenyűgöző fo­lyamatát. Kádár János szívből gratu­lált a körséta közben Hajnal Jánosnak, a háromszor kitün­tetett November 7. Szocialis­ta Brigád vezetőjének, aki büszkén számolt be jól ösz- szeszokott kis kollektívájuk munkasikereiről, s megkérte a Központi Bizotság első tit­kárát: a látogatást emlékso­rokkal is örökítse meg a bri­gádnaplóban. Kádár János készséggel tett eleget: a jó munkát öröm elismerni, szív­ből kívánok mindnyájuknak jó egészséget és további sike­reket — mondotta. A gyárlátogatás következő állomása a nemesacél henger­mű volt, ahol Hegedűs Lóránt gyáregységvezető vállalta a házigazda szerepét Elmond­ta, hogy ezt az 1974-től üzem­be helyezett termelő részleget országszerte ismertté tették eredményei: ez év január el­sejéig összesen kétmillió-száz­ezer tonna hengereltáru ke­rült le a szalagokról, csak­nem húszmilliárd forint ér­tékben. A program — a gyárláto­gatás után alig ebédnyi pihe­nőt engedve — a Vasas Mű­velődési Központban folyta­tódott: pártaktívát tartottak itt a megye gyárainak és üze­meinek, intézményeinek, ál­lami gazdaságainak és terme­lőszövetkezeteinek képviselői. Drótos László, a miskolci városi pártbizottság első tit­kára köszöntötte a megye és város párt-, állami, tömeg­szervezeti vezetőit, aktivistá­it, a termelőmunkában élen járó dolgozókat, szocialista brigádvezetőket, majd Grósz Károly vonta meg az ország­résznyi megye társadalmi, gazdasági fejlődésének mér­legét, foglalta össze azokat az új, nagy feladatokat, amelyek Borsod-Abaúj-Zemplén me­gye dolgozó népe előtt állnak. Az elnöklő Drótos László ezt követően Begyik János­nak, a Diósgyőri Gépgyár pártbizottsági titkárának adott szót. Aki arról számolt be, hogy a nehezebb és bo­nyolultabb körülmények ma­gasabb követelményeket tá­masztottak a helyi pártszer­vezetekkel, a testületi párt­munkával szemben is. De a légkör nyílt és őszinte, a biza­kodás és a tettrekészség a jellemző. Előrehaladásunk legfontosabb feltételének tart­ják: a megváltozott körülmé­nyek között is maradéktala­nul érvényesüljenek pártunk­ban a lenini normák, érvé­nyesüljön az eszmei, politi­kai, szervezeti és cselekvési egység, a demokratikus cent­ralizmus. A következő felszólaló Új­laki Miklós vájár, az Ormosi Bányaüzem szocialista bri­gádvezetője volt, aki a bányá­szok helytállásáról adott szá­mot. Skapinyecz Gyula, a sátor­aljaújhelyi járási pártbizott­ság első titkára hangoztatta: a megye mezőgazdaságának eredményei bizonyítják a párt agrárpolitikájának helyessé­gét. Baloghné dr. Simkó Borbá­la gyermekgyógyász szakor­vos így kezdte hozzászólását: az értelmiség döntő többsé­ge — a fiatal generáció is — magáénak vallja a szocializ­mus ügyét. Szakmai felké­szültségét, felelősségét mind tudatosabban állítja a köz- gondolkodás, a szocialista esz­meiség, az erkölcs fejlesztésé­nek szolgálatába. Érzékeljük: pártunk, dolgozó népünk ér­tékeli az értelmiség társadal­mi szerepét, igényli alkotó munkáját, s mind nagyobb mértékben vonja be a jövő feladatainak megoldásába. Imre Ferenc, a Miskolci De­cember 4. Drótművek igazga­tója felszólalásában kiemel­te: a XII. kongresszus óta eltelt időszak egyik legna­gyobb politikai eredményének a helyi gazdasági vezetők szemléletváltozását tartja. A résztvevők nagy tapsa közepette ezután Kádár Já­nos emelkedett szólásra. Kádár János elöljáróban meleg szavakkal köszönte meg a szívélyes fogadtatást, s átadta az MSZMP Központi Bizottságának üdvözletét Bor­sod-Abaúj-Zemplén megye kommunistáinak, egész lakos­ságának. Méltatta a megye politikai, gazdasági, kulturá­lis jelentőségét az ország éle­tében. A látottak, hallottak alapján a Központi Bizottság nevében nagy elismeréssel szólt a borsodiak helytállásá­ról. Általános belpolitikai kér­désekről szólva a Központi Bizottság első titkára hangsú­lyozta: barát és ellenség egy­aránt tudja és elismeri, hogy az ország belpolitikai helyze­te kiegyensúlyozott, rendsze­rünk szilárd, népünk egysé­ges, s pártunk a XII. kong­resszus határozatainak végre­hajtásán munkálkodva a he­lyes, a szocialista úton já­runk. Politikánk, programunk világos, élvezi a tömegek tá­mogatását. Szólt a szocialista ipar, a mezőgazdaság, a kultúra, a közegészségügy helyzetéről. Kiemelte, hogy népünk reáli­san ítéli meg helyzetünket és céljainkat, s kész dolgozni, harcolni értük. Vannak prob­lémáink, gondjaink, tapasz­talhatók nemkívánatos jelen­ségek, de népünk munkájá­nak eredményei hatalmasak. Az alkotó munka sikerei nem mindenkinek tetszenek, külö­nösen az imperialistáknak nem. Kijelentette: ne legyen senkiben sem kétség afelől, hogy vívmányainkat minden­kivel szemben minden esz­közzel megvédj ük. A jelenlegi helyzetben is van a nép által elfogadott és támogatott, konstruktív prog­ramunk — emelte ki. Nem kell bizonytalankodnunk, van­nak világos céljaink. Eléré­sükhöz megvannak a szüksé­ges feltételek. A körülmé­nyek, a szigorúbb követelmé­nyek a gazdaságban is jobb munkára kényszerítenek ben­nünket, arra ösztönöznek, hogy mindenütt ésszerűbben, hatékonyabban dolgozzunk. Különösen fontos a népgazda­ság egyensúlyának biztosítá­sa, aminek egyik feltétele a lassúbb fejlődési ütem. Rész­letesen szólt az árpolitikáról és az azzal kapcsolatos ese­tenként szükségszerű intéz­

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents