Kelet-Magyarország, 1981. július (41. évfolyam, 152-178. szám)

1981-07-14 / 163. szám

4

KELET-MAGYARORSZÁG

1981. július 14.

Napi külpolitikai kommentár

(Folytatás az 1. oldalról)

Francia vendég

A

mint az várható volt, a Francia Köztársaság iíj államfője hamar ellátogatott a Rajna partjára. A bonni kancellár ugyan alig titkolta, hogy Giscard d’Es- taing bukása „fájdalmas csalódásként” érte, de a politika vastörvényei — természetesen — őt is rákényszerítik a francia—nyugatnémet jó viszony folytatásának megkísérlésére.

„Francia—nyugatnémet jó viszonyról” van szó és immár nem feltétlenül „Párizs— Bonn tengelyről”, amelynek kikovácsolását még Charles de Gaulle és Adenauer kezdte, és amely meglehetősen olajozottan forgott (a kézenfekvő nézeteltérések és gondok ellenére) a legutóbbi esztendőkben. Mivel két európai világháború lényeges motívuma volt a francia—német ellenségeskedés, elemi történelmi logika dolga volt ezt a rosszfajta hagyományt látványosan kiiktatni. Ez jórészt meg is történt. Ami a jelent illeti, ebben a viszonylatban már bonyolultabbnak tűnnek az együttműködés hétköznapjai.

E megállapítás jogossága nyomban világossá válik, ha egy pillantást vetünk a csúcs- találkozó napirendi pontjaira.

1. A kulcskérdés a két ország magatartása a szovjet— amerikai viszony és elsősorban a rakétatelepítés problematikájában. De Gaulle nagy szerepet játszott az enyhülési folyamat megindításában (az „Űréiig terjedő Európa”, Párizs bizonyos hídszerepe stb.). Ezt a hagyományt Giscard is folytatta, nem mindig teljes összhangban Bonn- nal. Bonn és Párizs álláspontja ebben a fontos kérdésben az új elnökkel közelebb került egymáshoz: elődjével szemben Francois Mitterrand egyetért a kancellárral abban, hogy „csak a megerősödött (tehat tovább fegyverkező) Nyugat folytathatered- "ményés tárgyalásokat Moszkvával".

2. Közeleg a hét vezető ország ottawai csúcstalálkozója és ez egész sor belső, valamint nemzetközi horderejű gazdasági kérdést vet fel a tárgyaló felek számára. Mind- kettejüket nyomja a tőkét „kiszippantó" magas amerikai kamatláb, valamint a nyomasztó japán exportfölény. Mitterrand választási ígérete és programja során elsősorban a munkanélküliséget akarja csökkenteni. Ezért is. s egyéb szociális természetű

a Rajna partján

intézkedésekért is hajlandó bizonyos gazdasági áldozatokat hozni. Ezek az áldozatok azonban valószínűleg csökkentik a francia ipar küzdőképességét a gyilkos nemzetközi versenyben.

ftpnn — ha akar — soK kát segíthet a francia vezetésnek számos olyan vonatkozásban, amely elválaszthatatlanul és egyszerre gazdasági és politikai természetű. Jó példa erre a francia frank némi bonni megsegítése. A többi témában —v Perzsa-öböl, Közel- Kelet, közép-Amerika (külö-‘ nős tekintettel a Reaganék által most kierőszakolt bahamai találkozóra) és az úgynevezett észak—dél konfliktusra — legalább ennyi a nézeteltérés, mint az érintkezési felület. Ami pedig Afrikát illeti, nemcsak Bonnban, hanem még Párizsban sem tudják, hogy az Elysée-palota új lakója folytatni kívánja-e elődje sokat bírált Afrika- politikáját.. .

Harmat Endre

Egyesült Munkáspárt IX., rendkívüli kongresszusára érkeztek a lengyel fővárosba. Az értekezleten Wieslaw Bek, a Trybuna Ludu főszerkesztője, a kongresszus sajtófőnöke elmondotta, hogy a küldöttek kedden délelőtt döntenek az ügyrendi kérdésekről, majd déli 12 órakor a Kultúra és Tudomány Palotájában ünnepélyesen megnyitják a pártkongresszust. Ezután Stanislaw Kania terjeszti elő a központi bizottság kóngresz- szusi beszámolóját.

A sajtófőnök közölte, hogy a tanácskozás első napján döntenek az első titkár megválasztásának módjáról. A kongresszus a harmadik napon és a negyedik munkanap délelőttjén 16 munkabizottságban folytatja munkáját; ezzel minél több küldöttnek kívánnak lehetőséget adni a hozzászólásra. Bek hangsúlyozta a kongresszus munkajellegét, amelynek megfelel a KGST tagországai testvérpártjaitól érkező küldöttségek összetétele is.

A lengyel lapok hétfőn közölték a KB kongresszusi beszámolóját a.LEMP VIII. és IX. kongresszusa közötti időszakról.

Magyar és csehszlovák szakszervezeti vezetők tanácskozása

Július 10—12-én Prágában Gáspár Sándornak, az MSZMP Politikai Bizottsága tagjának, a SZOT főtitkárának és Karel Hoffmann-nak, a CSKP KB elnöksége tagjának, a Csehszlovák Szakszervezetek Központi Tanácsa elnökének vezetésével együttes ülést tartott a Magyar Szakszervezetek Országos Tanácsának titkársága és a Csehszlovák Szakszervezetek Központi Tanácsa (URO) titkársága. Az együttes ülésen megvitatták a szakszervezeteknek a szocialista társadalom építésében állandóan növekvő szerepét, ennek elvi és gyakorlati kérdéseit. Különleges figyelmet fordítottak a szakszervezetek tevékenysége iránt jelentkező jelenlegi igényekre, az érdek- képviselet és az érdekvédelem fejlesztésére a népgazdasági tervek és a szociális programok kidolgozásában és teljesítésében jelentkező feladataikra. Hangsúlyozták, hogy a szakszervezetek tevékenységének színvonalát ma alapvetően meghatározza az, hogy milyen ütemben tudják fejleszteni a munkahelyeken a szakszervezeteknek a mindennapos munkában való erőteljes jelenlétét, és hogy milyen mértékben tudják érdemben kihasználni azokat a lehetőségeket. amelyeket a szocialista rendszer biztosít a szakszervezetek önálló és felelősség- teljes munkájához.

Mindkét titkárság ismertette tapasztalatait és véleményét saját tevékenységéről, valamint az ágazati szakszervezetek feladatairól és munkájuk színvonaláról.

A SZOT és az URO titkárságainak együttes ülése minőségileg új vonásokat hozott a két szakszervezeti mozgalom hagyományosan baráti és tartalmas kapcsolataiba. Az együttes ülés a proletár internacionalizmus és szolidaritás szellemében az összes megtárgyalt kérdésben egyetértett. Kifejezték elhatározásukat további együttműködésük erősítésére.

A Gáspár Sándor vezette magyar küldöttség a tárgyalások befejeztével vasárnap az esti órákban hazaérkezett A küldöttség fogadására a pályaudvaron megjelent Václav Moravec, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság magyarországi nagykövete is.

Athéni beszélgetések

3. Emberek és istenek

Hélíosz napisten nagyon kegyes a görögökhöz. Ahogy mondják. Görögországban májustól szeptember végéig garantált a napsütés. De néha talán túl perzselőek ezek a sugarak. A négy nap alatt, amit Athénban töltöttünk, mindig plusz 40 fok fölött járt a hőmérő higanyszála. Ennek ellenére az Akropoli- szon ezúttal is tolongtak a turisták. Talán Hellasz isteneit keresik — ki tudja, hogy bizonyságot szerezzenek a látványra, amely mágnesként vonzza körbe-körbe az embert az ókori Athén fellegvárában.

Az istenek azonban nem mutatkoznak sem ott, sem másutt, helyettük Görögország mai lakói fogadják — ahogy évezredes szokás —

kedvesen, szeretettel a xenost, az idegent. Athéni tartózkodásunk idején sokszor töprengtem azon. hogy vajon az a szívélyesség, amellyel körülvettek bennünket, nekünk, magyaroknak szól-e, vagy kijár minden külföldinek.

Görögország és Magyarország kapcsolatai az utóbbi esztendőkben minden területen gyorsan fejlődtek. Az áruforgalom 1977 óta több mint kétszeresére nőtt, s 1979-ben volt minden idők legmagasabb szintjén: elérte a 140 millió dollárt. Azóta, sajnos, némi visszaesés mutatkozik:

1980-ban 135 millió dollárt tett ki a kölcsönös árucsere, s ahogy Athénban kiderült, az idén tovább, mintegy 35 millió dollárral csökken.

— Nagy öröm számunkra,

hogy Lázár György miniszterelnök úr látogatást tesz Görögországban, s nálunk, a kereskedelmi kamarában is — kezdte beszélgetésünket Angelosz Avramidisz, a görög—magyar tagozat elnöke.

— Kapcsolataink jók, és mert Magyarországot, népét barátnak tekintjük, továbbra is minden igyekezetünkkel e kapcsolatok elmélyítésén munkálkodunk. Amióta ez a tagozat létezik, bizton állíthatom, még többet tudunk tenni az együttműködésért. Nagyon jó lenne, ha a Magyar Kereskedelmi Kamarában hasonló tagozat alakulna, ahogy azt mi három éve javasoltuk.

— A közös piaci tagsággal nemcsak jogok, hanem kötelezettségek is járnak — hangoztatta Papadakisz úr, a koordinációs minisztérium főosztályvezetője. — Ránk, görögökre is vonatkoznak az EGK előírásai, amit a harmadik országokkal, így a szocialista államokkal való kapcsolatépítésben figyelembe kell vennünk. Tudom, önöket is érzékenyen érinti a forgalom visszaesése, főleg, a húsáruk terén, de én azért együttműködésünk jövőjét illetően optimista vagyok. A görög kormány politikája változatlanul a barátság, az együttműködés minden országgal. Csak most a megváltozott körülményekhez alkalmazkodnunk kell, Görögországnak is, Magyarországnak is. Együttes erőfeszítéssel

HAZÁNK, KELET-EURÓPA (5.)

L

...................................................................................,.................................................

Sorsfordító kongresszus

1956 elejének kiemelkedő történelmi jelentőségű eseménye volt a Szovjetunió Kommunista Pártjának február

14—26 között megtartott XX. kongresszusa.

A nemzetközi helyzet értékelése kapcsán a kongresszus nagy fontosságú elvi megállapításokat tett. így rámutatott arra, hogy á szocialista tábor erőinek gyors növekedése következtében a harmadik világháború elkerülhető (az 1952-ben tartott XIX. kongresszuson még csak el- odazhatónak vélték); a termonukleáris katasztrófával szemben az egyetlen reális alternatíva a békés egymás mellett élés politikája. A világhelyzet kedvező vátozásai új megvilágításba helyezték a kapitalizmusból a szocializmusba való átmenet kérdését is. A tőkés országokban a szocializmusba való áttérés polgárháború nélkül is lehetségessé vált — szögezte le a kongresszus. A meglevő demokratikus intézményeket is felhasználva a kommunista pártok által vezetett dolgozók szövetsége viszonylag békés úton — az egyes országok nemzeti sajátosságainak megfelelően — szerezheti meg a hatalmat. Rámutattak a gyarmati rendszer egyre gyorsuló bomlásának rendkívüli jelentőségére a világ helyzetének hosszú távú alakulásában.

A két ellentétes társadalmigazdasági berendezkedésű világrendszer küzdelmében a XX. kongresszus — a békés egymás mellett élés koncepciójának logikus következményeként — a gazdasági versenyt helyezte előtérbe. Ennek jegyében fogadták el az 1956—60-ra szóló hatodik ötéves terv irányelveit. A terv a népgazdaság további arányos fejlesztését irányozta elő, különös hangsúlyt helyezve a szovjet nép anyagi jólétének és kulturális színvonalának további emelésére.

A kongresszus végén N. Sz. Hruscsov zárt ülésen négyórás beszámolót terjesztett elő „A személyi kultuszról és következeményeiről” címmel. A beszámoló a sztálini időszak első átfogó értékelése volt. Hruscsov részletesen bírálta Sztálint az elkövetett törvénytelenségek miatt, beszámolt a rehabilitációs folyamatról. Ugyanakkor nem feledkezett el az SZKP korábbi vezetőjének érdemeiről sem. Rámutatott a személyi kultusz néhány különösen elvtelen megnyilvánulására is (például a Sztálinról elnevezett tucatnyi város stb).

Kétségtelen, hogy az SZKP vezetése bizonyos kockázatot vállalt a problémakör részletes és terjedelmes tárgyalásával, s ezt a nyugati propaganda igyekezettt is a maga céljaira kihasználni. A hosszú távú érdekek azonban vitathatatlanul szükségessé tették a szembenézést. Sikerült olyan légkört kialakítani, amely biztosítékot nyújtott arra, hogy a múltbeli hibák és torzulások nem ismétlődnek meg.

A kongresszus kötelezte a központi bizottságot, hogy folytassa a személyi kultusz maradványai elleni harcot, tegye meg a szükséges intézkedéseket a személyi kultusz következményeinek megszüntetésére a párt és az állam tevékenységében, az ideológia területén. Ennek megfelelően az SZKP Központi Bizottsága júliusban külön ülést tartott e kérdés részletes elemzése és megtárgyalása céljából, és elfogadta a „személyi kultusznak és következményeinek leküzdéséről” szóló határozatot, amely feltárta a Sztálin által kialakított személyi kultusz objektív és szubjektív körülményeit.

A XX. kongresszus bírálta az ideológiai munka hiányosságait, különösen a szocialista építés valódi problémáitól való elszakadást, a dog- matizmust.

Az SZKP XX. kongresszusának újszerű elméleti és gyakorlati állásfoglalásai, őszinte kritikus szelleme, a további fejlődés útját kijelölő határozatai természetszerűleg nagy hatást gyakoroltak a kelet-közép-európai szocialista országokra is..

A térség kommunista pártjait a XX. kongresszus eredményei több szempontból váratlanul érték. A pártokon belül átmenetileg — amint erről már szó volt — ismét megerősödtek a szektás-dogmatikus erők, néha éppen a revizionista csoportokkal kötött elvtelen kompromisszumok árán. Mégis, a korábbi hibák és torzulások következtében kialakult — bár az

1953 utáni korrekciók következtében esetenként enyhült — ellentmondások teljes felszámolása, a nemzetközi helyzet új jelenségei, saját országuk specifikus szükségletei egyaránt azt kívánták, hogy a kelet-közép-európai szocialista országok is lépjenek rá kommunista pártjaik vezetésével az SZKP XX. kongresszusa által kijelölt útra.

A kongresszus tanulságaival a pártok központi bizottsági üléseken foglalkoztak, ahol a Moszkvából hazatért küldöttek beszámolóit is meghallgatták. Újból áttekintették az 1949—56 közötti saját tevékenységüket. Megállapították, hogy nem kevés lépést tettek a „helyesbített irányban” való haladás érdekében, de ezek sok szempontból nem hoztak kielégítő eredményt. Újabb intézkedéseket dolgoztak ki a gazdaságfejlesztés üteme és az ágazati struktúra módosítására, az életszínvonal javítására, a szocialista demokrácia fejlesztésére a pártegység és a kollektív vezetés megszilárdítására, a dogmatikus és revizionista irányzatok visz- szaszórítására.

Bár a kelet-közép-európai szocialista országok kommunista pártjai teljes egyetértésüket fejezték ki az SZKP XX. kongresszusán kidolgozott kül- és belpolitikai irányvonallal, számos párt- és állami vezető nem tudott szakítani a korábbi munkamódszerekkel és vezetési stílussal, nem volt hajlandó őszinte és valódi önbírálatra. Mindez természetesen károsan befolyásolta a meghozott határozatok eredményes végrehajtását. Különösen állt ez az Enver Hodzsa által vezetett Albán Munkapártra, mert formálisan ugyan szintén kifejezték egyetértésüket az új politikával, de a valóságban nem tettek lépéseket korábbi tevékenységük felülvizsgálására, a szeméyi kultusz, a szektás-dogmatikus nézetek felszámolására. (Sőt, 1956-ban még újabb törvénytelen kivégzések is voltak.)

A nemzetközi kommunista mozgalom tragikus szakadását helyesbítő lépés volt 1956 nyarán, hogy a szovjet és a többi kelet-közép-európai kommunista párt helyreállította kapcsolatait a jugoszláv párttal.

Molnár Tamás

előreléphetünk. A közös vállalkozások lehetősége változatlanul nincs kihasználva a két ország viszonylatában. Miért ne gyárthatnánk együtt autóbuszokat, hogy csak egy példát mondjak, amiket azután harmadik országokban közösen értékesíthetnénk.

Magyarország húst, autóbuszt, acélt, darukat, textilárut, háztartási porcelánt, néhány komplett üzemet (öntödét) szállított Görögországnak. Már eddig is kedvezőek a tapasztalatok, de még további lehetőségek mutatkoznak a geotermikus kutatások, az infrastruktúra fejlesztése terén való együttműködésben.

A magyar vállalatok most arra kényszerülnek, hogy szívós piaci munkával pótolják a kiesést, főleg gépipari termékekkel és termelési kooperációból eredő áruszállítással. Görögországból gyapot, dohány, mazsola, textil, pa- mutfonai, ónozott lemez, déligyümölcs érkezett hozzánk. Az új helyzethez való alkalmazkodás az aruesere-forga- lomban ugyanakkor a görög termékek szempontjából is éreztetheti hatását.

Emile Bonisszelt, a kereskedelmi kamara görög—magyar tagozatának elnökhelyettesét 30 éves kapcsolatok fűzik Magyarországhoz.

— Azt is mondhatnám, hogy nekem Magyarország a második hazám. Szívesen és gyakran keresem fel országukat, és lelkesen dolgozom itt, Görögországban a kétoldalú kapcsolatok bővítéséért. Hogy a magyar húspeport kiesett, ez tény, de én úgy gondolom, hogy más termékekkel pótolhatják a kiesést. Az Ikarus autóbuszokból is kevesebbet vásárolunk az idén, de információim szerint a görög kormány már kérte e téren a közös piaci kvóta felemelését. Mi hisszük, hogy a jövőben e tekintetben is mérséklődik a probléma. Tehát nem lehet akadálya az előrelépésnek, még akár a hagyományosnál is magasabb szinten. Avramidisz úrral mindketten részt veszünk a Nemzetközi Kereskedelmi Liga munkájában. Jó lenne, ha ehhez a szervezethez csatlakozna a Magyar Kereskedelmi Kamara is. így a ligában is együtt munkálkodhatnánk a kelet—nyugati kapcsolatok fejlesztéséért.

Athénban a kereskedelmi kamarában jártunk utoljára. Vendéglátóink egy pohár ouzóval, a görög nemzeti itallal búcsúztak tőlünk — magyarul:

— Egészségükre! Egészségükre ! Az ouzóhoz egy túrós- pi-te is jár! Fogadják szívesen! A viszontlására — Magyarországon.

Kocsi Margit Vége

Athéni utcakép — szieszta idején. (Fotó: MTI Külföldi Képszolgálat — KS) ,,