Kelet-Magyarország, 1981. július (41. évfolyam, 152-178. szám)

1981-07-14 / 163. szám

2 KELET-MAGYARORSZÁG 1981. július 14. Visszatérítést kaphat Kedvelt a kisadag Tömegétkeztetés A magyar konyhát kedve­lő vendégek új ízekkel is­merkednek. Lassan polgárjo­got nyer a köztudatban, hogy a leves után nem kizárólag csak frissensült következhet, hanem a rántott karfiol vagy gomba, esetleg rántott sajt sem kirívó rendelés az étte­remben. Június 29-e óta emel­kedett a hús ára, s ehhez minden bizonnyal alkalmaz­kodnia kell a Szabolcs-Szat- már megyei Szálloda és Ven­déglátó Vállalatnak is. A tö­megétkeztetés rovására — hiszen ez nagyon fontos azok­nak az intézményeknek, kis­üzemeknek, ahol nincs saját konyha — nem lehetett egy­értelműen áthárítani a több­letkiadást az étkezőkre. Mi­lyen megoldást talált erre a vállalat? Hús kontra zöldség — A nyersanyagárak emel­kedésével párhuzamosan csökkentettük a haszonkul­csot — tájékoztat Gál Fe­renc igazgatóhelyettes. — Igaz, hogy osztálytól függően egy-két forinttal nőtt a hús­alapú ételek fogyasztói ára, viszont csökkent a zöldség és tészta felhasználásával készü­lő menük térítése. így az ét­lap szerinti étkezésben a ven­dégek átböngészik a teljes kínálatot, s nemcsak a húsos készítményeket választják. Igen kedveltek a kisadag éte­lek, turista menük, mind többféle zöldséges, tejes ételt kínálnak az éttermekben. Az előfizetéses étkeztetési mintegy két és fél ezren ve­szik igénybe a megyében. Az eddigi 13,20 forintos nyers- anyagár 13,70-re emelkedett. Ez a pluszkiadás nem feltét­lenül a dolgozót érinti, mert ha igazolást visz a vállalat­nak, hogy ebédjét rendszere­sen a szálloda és vendéglá­tó vállalat éttermében fo­gyasztja el, visszatérítést kap­hat. Gyermekeknek változatlan áron Más a helyzet azoknál a vállalatoknál, ahol a vendég­látó kezeli a konyhát. A két vállalat már előzetes megál­a vendéglátónál lapodást kötött a felhasz­nálható nyersanyagnormák­ról. Ha ezen most sem vál­toztatnak, értelemszerűen csökken a mennyiség vagy kisebb lesz a választék, a ma­gasabb nyersanyagárak mi­att. A- legtöbb munkahely azonban — s ezt az áremel­kedés óta eltelt pár nap iga­zolta — hozzájárul, hogy a magasabb normákat alkal­mazzák. Jelezte már a gumigyár, a gabonaforgalmi vállalat, a nyírbogdányi kőolajipari vál­lalat, hogy átvállalja a plusz- költségeket. Fontos szabály: az étkezés színvonala nem csökkenhet! S ennek megtar­tása nem is akármilyen fel­adat, hiszen 7300 dolgozó na­pi ebédje készül a megyei vendéglátó konyháin. A gyermekétkeztetés egy részéért is a szálloda és ven­déglátó a felelős. Naponta 4200 tanuló mond véleményt erről a szolgáltatásról. Itt sem a szülőket terheli az ár­emelkedés, a térítési díjak nem változnak. Az iskola, mint költségvetési szerv, s közvetetten a tanács vállalja magára ezt a kiadást. A nyíregyházi tömegétkez­tetés komoly gondokkal küzd a Korona bezárása óta. Mint­egy 400 fő szorult ki innen. Még a múlt évi bezárást kö­vetően téliesítették a Sza- bolcs-szálló kerthelyiségét, s délben ezt csak az előfizetők­nek tartják fenn. Emellett az Anna-Tisza ételbár és a Bor­sodi söröző fogadja a vendé­geket a városközpontban. Mennyi a menü? A differenciált igények ki­elégítésére a 13,70-es menü mellett a Tiszában 18, a Sza­bolcsban 20 forintos menüt is kínálnak. A Szabolcsban to­vábbi kedvezmény, hogy az előfizetőknek üdítőt és ás­ványvizet is csökkentett, har­madosztályú áron adnak. A vendéglátó 13,20-ról 13,70-re emelte a felhasznált nyersanyag árát. A naponta náluk étkező 14 ezer dolgozó és tanuló ezt közvetlenül nem érzi, vagy a munkahely vagy az állam vállalja magára ezt a költséget. T. K. Naponta 150 sertés A mátészalkai húsüzemben naponta 150 sertést dolgoznak fel tőkehúsnak, és átlagosan 25 féle töltelékárut készítenek. (jávor) Á megvalósítás útján Tízezres tisztítótelep Már épül Nyíregyházától hat kilométerre a második nyíregyházi szennyvíztisztító mű. A megyeszékhely lakói naponta huszonöt-harminc- ezer köbméternyi szennyvi­zet „termelnek”, azaz egy-egy közművesített lakásból mint­egy ezer liter szennyvíz jut nap mint nap a csatornaháló­zatba. Tekintélyes mennyi­ség, és ahogyan a város fejlő­dik, ez rohamtempóban nö­vekedni fog a jövőben. A meglévő szennyvíztisztító te­lep már teljesítőképessége ha­tárán van, tovább nem bővít­hető. Mint Dávid Mihály, a megyei tanács építési osztá­lyának főmérnöke elmondta, évek óta tervezik Nyíregyhá­zán egy új, nagy teljesítmé­nyű szennyvíztisztító telep lé- tesí tésé£Ts_m<5§t~rnára-meg­valósulás útján vannak a ter­vek. ' Négy ütemben tervezik fel­építeni az új szennyvíztisz­títót: a most folyó építkezés első fázisa a hatodik ötéves terv végére készül el, és ak­kor újabb tízezer köbméter szennyezett víz megtisztítása válik lehetővé. Rá néhány év­re az első ütem teljesen befe­jeződik, és ötvenezer köbmé­terre nő a kapacitás. Ezt a század végéig még három ha­sonló blokk követi. Az elkép­zelések szerint a víztisztító­kapacitás lépést tart a megye- székhely növekedésével! Még nem dőlt el, hogy mi­lyen típusú tisztítómű épül, ugyanis a szennyvizet többfé­le módon lel>et veszélytelenné tenni. Egy új módszer az, hogy öntözésre használják föl a szennyvizet — persze, meg­felelő előkészítés után., Ez azonban meglehetősen drága befektetés, még ha hosszú tá­von talán kifizetődő is. A másik út, tudniillik, hogy bi­ológiai úton megtisztítják a vizet, járhatóbbnak tűnik — azon egyszerű oknál fogva, hogy olcsóbb. Így is súlyos tízmilliókba kerül persze a tisztítómű lét­rehozása Nyíregyházán, és a város növekedésével való lé­péstartás nem lesz könnyű dolog. Annyi mindenesetre bizonyos: mint ahogyan ed­dig is elhangzottak intő sza­vak, ezután sem biztathatunk senkit arra, hogy nyakló nél­kül follyon a víz a mosogató­ba, a mosdókba ... » (tgy) A tárgyalóteremből „Védekezés“ borotvával Február 7-én az új fehér­tói Szabolcs étteremben ivott Rákos István 20 éves bünte­tett előéletű helybeli segéd­munkás és Tóth Mihály 18 éves helybeli segédmunkás. Az étteremben tartózkodott erősen ittas állapotban Szabó Lajos és Oláh József is. Rákos egyszer odament Oláhhoz és kötekedve annak a szemére húzta a sapkáját, de úgy, hogy a sapka le is esett. Oláh fölszólította Rá­kost, hogy vegye föl. Erre Rákos nem volt hajlandó, mire Oláh meg akarta ütni. Az ütést azonban Rákos az­zal előzte meg, hogy belefe­jelt Oláh arcába. A verekedést látva oda­ment Tóth Mihály és Szabó is, aki Oláhnak a sógora. Sza­bó ekkor már vetkőzni is kezdett, hogy megvédi a só­gorát. Ezt látva Rákos elővett,egy nyeles borotvát, Tóth pedig egy borotvapengét. A pengé­vel Tóth megvágta Szabó száját, a nyeles borotvával pedig Rákos Oláh álla alatt a nyakát. A két ember — nagy sze­rencsével — nem szenvedett súlyosabb sérülést, de a sé­rülések helye és az elkövetés eszköze következtében ez csupán a véletlennek köszön­hető — állapította meg a Nyíregyházi Megyei Bíróság. A súlyos testi sértés kísérle­te miatt Rákost a bíróság tíz hónap börtönre büntette. Tóth Mihály büntetése már a járásbíróságon jogerős lett: az ő hat hónap börtönbüntetését a bíróság két év próbaidőre fel­tételesen felfüggesztette, to­vábbá ezer forint pénzbünte­tésre ítélte. S hogy el ne feledjük: a bíróság elkobozta a borotvát. Az ítélet jogerős. <fc> ELŐTT Hitetlenkedést, vitát kel­tett évekkel ezelőtt az a rendelet, amely lehetővé tette, hogy tehetséges fiatal munkások — természetesen csak akkor, ha a felvételi vizsgán a szükséges pont­számot megszerzik — érett­ségi nélkül is bekerülhesse­nek az egyetemre. Ennek a rendelkezésnek a gyakorla­ti meggondolásokon kívül elsősorban politikai indokai voltak. Egy-két éve már végez­tek és mérnökként dolgoz­nak olyan volt munkások, akik nemcsak a felvételin állták meg a helyüket, ha­nem a sok tanulással, ren­geteg lemondással járó egyetemi évek alatt is. Vol­tak olyanok is, nem sokan, akik feladták a küzdelmet, ilyen-olyan okból. Egy ilyen esetet írt tévéfilmre Zsom- bok Tímár György, Ha majd mindenünk meglesz címmel mutatták be a múlt héten. Arra vállalkozott a szerző, hogy számba vegyen néhá­nyat azok közül az okok közül, melyek elbuktathat­ják ezen a korántsem sima úton ezeket az egyébként tehetséges embereket. Ez a tévéfilm leginkább a szubjektív, a személyi­ségbeli okokat feszegeti. Erős jellem kell a tanulás­hoz, különösen akkor, ha valaki már dolgozott és ren­delkezett önálló keresettel, s most sok mindenről le kell mondania az új, nagy cél érdekében. Zsombok Tímár György hősének, Ferinek — mint kiderül — nincs ekkora lelki ereje. Ám nemcsak ez a baja, hanem az is, hogy egyéb jellembeli hibái is vannak, s ezek talán még súlyosabban esnek lat­ba, mint a kitartás hiánya. Ennek a fiatal lakatosnak a legnagyobb baja, hogy nincs megbízható, az alap­vető normákat tartalmazó erkölcsi értékrendje. Még a legfontosabb, a mély kö­zösségi érzés, a legközvetle­nebb munkatársai iránti be­csületesség is hiányzik be­lőle, a munkásszolidaVitást a pénzzel megváltható dol­gok közé sorolja, ugyanígy a szülői áldozatkészséget. Kapzsi és önző, mértékte­lenné válik a szerzéshen. Becstelen, mert becsapja azt a közösséget, amely tá­mogatja őt. Valamikor elromlott ez az ember. Szülei mellett aligha, mert azok — a film­beli vázlatos ábrázolás sze­rint — becsületes munkás­emberek. Apósa ágyán af­féle sumákoló, ügyes­kedő ember. A Zsivány vezette brigád pedig — amelyben Feri dolgozik — igazi jó közösség, ami abból is látszik, hogy ellenvetés nélkül megsza­vazzák: a felvételi vizsgára készülés hónapjai alatt a Feri munkáját is elvégzik, és éppúgy odaadják neki a munkabérét, mintha dol­gozott volna. Egy ilyen bri­gádban csak nemesedni le­het, nem romlani. Akkor pedig az írói jellemépítés- ban van a hiba. Hacsak fi­gyelembe nem vesszük még a környezetet, mit lát Feri maga körül, ki mire „hajt”. A felesége szülei részéről őt ért sorozatos sértések a leg­erősebb motiváció nála ab­ban, hogy „csak azért is megmutassa”, mennyit ér az ő keze munkája. Csak az a baj, hogy becstelen eszkö­zök, módszerek alkalmazá­sával tudja csak megmutat­ni, mert elveszti a józan mértéktartást. Mások meg- tiprásával épít kacsalábon forgó palotát. Az író és a rendező túlzásai közé tarto­zik, hogy ügyeskedéssel, er­kölcstelen módon ugyan, de mégis az így is hihetőnél jóval rövidebb idő alatt hozza tető alá ezt a fényes házat Feri. Az a képsor vi­szont jó befejezése a tévé­filmnek, amely azt sugallja a nézőnek: az ilyen jellemű emberek fertőznek, nem könnyű tehát megállítani a baj továbbterjedését. Seregi István Nyár van, nyár... A rá­dió szórakoztató adásai kö­zött — szokásosan — el­uralkodnak az ismétlések, a könnyűzenei és a zenés tar­ka műsorok. Hadd emlékez­zek meg ezúttal a múlt hét vidám műsoraiból néhány­ról. A rádió Kabarészínház Marton Frigyes vezette agy­trösztje kifogyhatatlannak bizonyul a jó ötletekből. A III. Humorfesztivál előtti nyári sorozat első két ösz- szeállítása (Farkasházy Ti­vadar Megindul az agyunk!, illetve Boncz Géza Neves­sük egymást, gyerekek! cí­mű szerzői kabaréja) azon túl, hogy remekül szórakoz­tatott, azzal a tanulsággal is szolgált, hogy lám, a köz­tudomás szerint nem nagy igényű szatirikus jelenetek, tréfák, szellemsziporkák kö­zött is bőven akadnak vi­szonylag időállóbbak. Ha jók. A két népszerű szerző legjobb miniatűrjeiből ösz- szeválogatott mindkét ipű- sor azonos, bevált recept szerint készült: majdnem „új” produkcióvá frissítés, szellemes, a szerzőket be­mutató bevezetővel (külö­nösen a Boncz Gézáé volt ilyen), meghívott illusztris művészvendégekkel való közbe-közbeni csevegések­kel, melyek a kabarékészí­tés apró, s a nagyközönség számára mindig érdekes műhelytitkaiba is bepillan­tást engedtek. Nos, jól szó­rakozhattunk. (Az már csak külön haszon lehet, hogy a most meghirdetett III. Hu­morfesztivál bizonyára sok pályázója előtt jó példákat mutattak be az igazán te­hetségesek érvényesülésé­ről.) Feltételezésem szerint a legizgalmasabb szatirikus t műsorok egyike az Umbul- da. A korábban sugárzott hat rész — mint a szerkesz­tő Kaposy Miklós bevezető­jéből megtudtuk — nagyon sok hallgató legkülönfélébb reflektálását váltotta ki, nem egyszer elmarasztaló- lag is. („Mi az, még tippe­ket is adnak az ügyeske­dőknek, a szélhámoskodók- nak?”) Pedig a műsor célja nyilvánvalóan egyfajta fel­világosítás, hogy ne dőljünk be a mindannyiunkat káro­sító „umbuldáknak”. A szombaton sugárzott VII. rész, a Kis trükkök — nagy üzletek — azonban messze elmaradt az .előzőek alapján jogosnak tetsző vá­rakozástól. Talán azért volt kevésbé érdekes és izgal­mas, mert a gyümölcs- és zöldségkereskedelem egyes dolgozóinak, boltvezetőinek illegális jövedelemgyarapí­tó „apró trükkjei” — a súlycsonkítástól, „fejszá­molástól” a mérleghamisí­tásig — és egyes ellenőrök­nek, vezetőknek, szállítók­nak a korrumpálhatósága eléggé közismert. (Persze, nemcsak a gyümölcs- és zöldségkereskedelemben.) A nemzetközi hálókocsi-kalauz valóban leleményes üzlete­lése sem volt igazi szatíra. Merkovszky Pál Nyíregyháza, Kossuth utcai lakásépítések. (Elek Emil felvétele) Átlóra MELLETT

Next

/
Thumbnails
Contents