Kelet-Magyarország, 1981. június (41. évfolyam, 126-151. szám)
1981-06-13 / 137. szám
A KELET-MAGYARORSZÁG 1981. június 13. n LEMP KB plénumának határozata A Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottságának XI. plénumán elfogadott határozat állást foglal a lengyel szocialista építés eredményeinek megvédése, a Szovjetunióval kötött barátság és szövetség, a Varsói Szerződés keretében folytatott politikai és katonai együttműködés erősítése mellett. A központi bizottság elengedhetetlennek tartja minden szükséges eszköz fel- használását az ellenséges tevékenység megszüntetésére és felszólítja a kormányt, valamint a törvény védelmét biztosító szerveket, hogy védelmezzék meg az államot, annak intézményeit és képviselőit, a törvényességet és a rendet. Felelősségre kell vonnunk minden olyan személyt, aki az állam és a nép létérdekeit veszélyeztető tevékenységet folytat. A dokumentum, méltatva a Szovjetunióval és az SZKP- val való szövetség és együttműködés jelentőségét, határozottan állást foglal a szov- jetellenesség minden megnyilvánulási formája ellen, és rámutat arra, hogy Lengyel- ország határainak biztonsága, az ország függetlensége és szuverenitása, valamint Európa és a világ erőegyensúlya attól függ, hogy Lengyel- ország erős szocialista állam lesz-e. Ennek záloga a lengyel külpolitika sarkkövét jelentő barátság és szövetség a Szovjetunióval. A központi bizottság bizalommal fogadja a testvérpártok véleményét és következtetéseit, és ebben a szellemben fogadta az SZKP Központi Bizottságának levelét, amelyet a lengyelországi helyzet alakulása miatti aggodalom és az alapvető szocialista értékek megőrzésével való törődés hat át. A LEMP Központi Bizottsága kijelenti, hogy a két párt azonosan értékeli a jelenlegi lengyelországi helyzetet. A határozat állást foglal a VI. plénumon meghirdetett ’ szocialista megújulás folytatása mellett, de rámutat, hogy a válság leküzdésére eddig igénybe vett eszközök nem hoztak pozitív eredményeket: romlik a népgazdaság állapota, növekszik a szocialista rendszer létét fenyegető, ellenforradalmi jellegű veszély. A központi bizottság változatlanul politikai eszközökkel kívánja megoldani a társadalmi konfliktusokat, de elvárja, hogy az egész szakÜlésezik a lengyel parlament Jaruzelski beszéde Varsóban pénteken délután összeült a lengyel parlament, hogy döntéseket hozzon a gazdasági reformmal kapcsolatban. Az ülés megnyitásakor a küldöttek egyperces hallgatással áldoztak a nemrégiben elhunyt Wyszynski bíboros lengyel prímás emlékének. Ezután első napirendi pontként Wojciech Jaruzelski tábornok, a minisztertanács elnöke megkezdte az ország helyzetéről szóló beszámolóját. A gázdasági helyzetet elemezte és személyi változásokat jelentett be a kormányban Wojciech Jaruzelski. Bevezetőben emlékeztetett arra, hogy a XI. pártplénum határozata egyértelműen kifejezi a helyzet drámaiságát minden vonatkozásban. Nem könnyű tervezni olyan körülmények között, amikor lét- fontosságú tényezők, mint a szénkitermelés mennyisége vagy a hiteltörlesztési tárgyalások alakulása egyelőre ismeretlenek. Fokozódott az alap- és nyersanyaghiány, az elmúlt év hasonló időszakához képest 20 százalékkal visszaesett a szénkitermelés, az ipari termelés az említett időszakban 12, sőt ezen belül májusban 18 százalékkal csökkent. Ugyanilyen irányzat érvényesül továbbra is a termelékenységben, a munkafegyelemben, nagymértékben megnőtt az igazolatlan mulasztások száma. A piaci ellátás tovább romlott, közben viszont 20 százalékkal nőttek a lakosság pénzjövedelmei. A kedvezőtlen belső tényezők az export további csökkenését idézik elő, ami viszont negatívan befolyásolja az importlehetőségeket is. A szűkös devizaforrásokat a többi között olyan alapvető cikkek behozatalára kell fordítani, mint a gyógyszerek, növényvédő szerek. Bizonyos, hogy az idei népgazdasági tervet nem lehet teljesíteni. Jaruzelski kiemelte a KGST keretein belül folyó együttműködés fejlesztésének szükségességét, és méltatta az országnak nyújtott szovjet segítség jelentőségét, „amelyet csak rosszindulatú emberek becsülnek alá”. Részletesen foglalkozott a lengyel népgazdaság szempontjából kulcsfontosságú tényezővel: a szénnel. Javasolta, hogy a szakszervezetek bevonásával még e hónapban dolgozzák ki a termelés növelésének minden érdekelt fél számára elfogadható megoldását. A mezőgazdaságnak eddig kedvezett az időjárás, a termés nem ígérkezik rossznak, és ha mindenki összefog, hogy a betakarításkor semmi se menjen veszendőbe, akkor a hús kivételével „esély van az ellátás javulására az alapvető élelmiszerekből”. Az árrendszer módosításáról szóló tervezetet július végéig a szakszervezetek elé terjesztik. Dolgoznak a terven, amely biztosítaná, hogy az ármódosítások a jövedelem arányában érintsék az embereket. A bérek tovább nem emelhetők, a kormány erre már' többször figyelmeztetett, hiszen mintegy 1,5 milliárd zlotynak nincs árufedezete. A kormányfő végezetül személyi változtatásokat terjesztett elő, amelyek öt posztot érintenek a minisztertanácsban. szervezeti mozgalom az alap- szabályzatban rögzített feladatait töltse be. A dokumentum hangsúlyozza, hogy megengedhetetlenek a politikai sztrájkok. A plénum határozata elutasítja a párt vezető szerepének megszüntetésére irányuló revizionista koncepciókat, amelyek a fő veszélyt jelentik. Emlékezteti a párttagságot arra, hogy a most folyó kongresszusi küldöttválasztó taggyűléseknek összhangban kell lenniük a szabályokkal, és úgy határozott, hogy a IX., rendkívüli kongresszus küldötteként kizárólag azokat fogják elismerni, akiket a X. plénumon elfogadott alapelveknek megfelelően választottak meg. A hibák elkövetésében bűnösök felelősségre vonása mellett a KB megengedhetetlennek tartja, hogy vezető személyekre nyomást gyakoroljanak, becsületes embereket rágalmazzanak, és állást foglal nyílt és hatékony meg- védelmezésük mellett. A központi bizottság pozitívan értékelte az alapszervezetek együttműködését szolgáló kezdeményezéseket, de figyelmeztetett arra, hogy frakciózásnak fognak minősülni azok a horizontális megállapodások, amelyek nem tartják tiszteletben a demokratikus centralizmus elvét, és a szervezeti szabályzatban szereplő pártszervektől független központokat vagy tevékenységi normákat hoznak létre. Az ideológiai és propagandatevékenységben fontos feladat a következetes fellépés a szovjetellenesség, a legújabb kori lengyel történelem elferdítése, a burzsoá politikai koncepciók rehabilitálása ellen. A központi bizottság kötelezi az összes pártszerveket arra, hogy állandóan ösztönözzék és ellenőrizzék a párt- és állami tömegtájékoztatási eszközök tevékenységét, és figyelmeztet arra, hogy a párttag újságíró mindennapi tevékenységének irányvonalát mindenkor a párt és az ország érdekeinek kell meghatároznia. „A IX., rendkívüli kongresszusig öt hét van hátra. A központi bizottság, hazánk legmagasabb rendű érdekeinek nevében, soraink tömörítésére, pártunk eszmei és politikai egységének megóvására, a szocialista megújulás irányvonalának következetes megvalósítására és az ellenséggel szemben támadásra szólít fel” — hangzik a határozatban. Befejezésül a határozat egységre szólít fel a nemzet sorsáért és a válságból való kijutásért folyó harc sikere érdekében. Az USA árnyékában—Közép-Amerika közelről (3.) El salvadori vaca A salvadoriak vaca (tehén) szóval illetik mindazokat a csoportokat, személyeket, akik valamilyen ügyben, hivatalban vagy szervezetben döntő szerepet játszanak. Ez a szóhasználat kifejezi azt is, hogy „akié a vaca — azé a tej is”. A vaca pedig mindenütt megtalálható, a hadseregben, az államapparátusban, a bankokban, a kereskedelemben. Köztük a leghatalmasabb kávéültetvényeseké, a monopóliumoké. Ez a „vaca de los vacas” — a tehenek tehene. A salvadoriak legnagyobb vacaja azonban nem olyan jámbor, mint a nevét viselő állat, hanem veszedelmes fenevad. Támad, mar, zúz érdekeiért. El Salvadorban, ebben a legkisebb közép-amerikai országban, a múlt esztendőben közel tízezer embert gyilkoltak meg. A féktelen politikai terror, az egyes országrészekben dúló polgárháború, elsősorban a lakosság köréből szedi áldozatait. A hatalmon lévő öttagú katonai-polgári junta, az erőszak eszközével próbálja letörni, megfékezni a fokozódó forradalmi hangulatot és akciókat. Szövetkezve a szélsőjobb irányításával garázdálkodó halálkommandókkal. A hazafiakkal rokonszenvező és az együttműködéssel vádolható emberek százainak megkínzott, megcsonkított holttestére bukkannak nap mint nap. A Nemzeti Palota két termének lakói is felismerték és érzik a közép-amerikai kommunista pártok múlt év októberi találkozóján megállapított tényt: Salvadorban megérettek a feltételek a társadalmi átalakulásra, vagyis az országban forradalmi helyzet van. Ezt a folyamatot meggyorsította a nicaraguai nép győzelme, és annak példája. Washington, valamint a kávéültetvényekben érdekelt amerikai monopóliumok már a hetvenes évek közepén érezték, hogy a növekvő társadalmi, gazdasági feszültségek, előbb-utóbb robbanáshoz vezethetnek. Ezért döntöttek úgy: a hadsereg irányítása alatt álló államgépezet fejének, Carlos Humberto elnöknek bizonyos reformok bevezetését javasolják. Vala.- miféle reformnak nevezett elképzelést ki is dolgoztak, de éppen a monopóliumok ellenállása miatt a végrehajtás megfeneklett. Lám, milyen érdekes a történelem. Ahogy változik az A salvadori hazafiak egyik kiképzőtábora. idő, úgy változnak a kényszerítő módszerek is. Az ötvenes évek elején, amikor a szomszédos Guatemalában Arbenz elnök haladó kormánya földreformot hirdetett meg, Washingtonban meghúzták a vészcsengőt, az amerikai hadsereg partra szállt és megdöntötte a „kommunista” rendszert. Tíz évvel később Dominikában az USA bevetette hadseregét. Most pedig a Fehér Ház kénytelen szorgalmazni bizonyos gazdasági, társadalmi reformokat. Természetesen azzal a céllal és reménnyel, hogy hátha így sikerül csökkenteni a feszültséget. Ami két évtizede még „kommunista veszélyként” szerepelt, az ma „washingtoni megoldásként” kerül a politikai szótárba. Csakhogy nem csupán az idő röhan, hanem a folyamatok, az erőviszonyok is változnak. Nem véletlen, hogy a minap így kesergett a New York Times egyik cikkírója: „Régen a diplomácia Latin- Amerikában olyan volt, mint a rézbőrűek törzsének haditanácsa. Az USA volt a Nagyfőnök, s időnként mindenki köré gyűlt, hogy megkapja az utasításokat. A törzsfőnökök közötti vitákat pedig a Nagyfőnök döntötte el...” Hát igen. Hol vannak már a „régi szép” idők. A törzsfőnökök — jelen esetben a salvadori junta tagjai sem értettek egyet a kivezető út mikéntjében. Alig egy évvel ezelőtt a katonai diktatúrát felváltotta egy „vegyes” junta, amelyben két polgári politikus is helyet kapott. Bizonyos társadalmi, gazdasági reformok bevezetését szintén napirendre tűzték, 3. 1918. június 21-én Pétervá- rott egy szociálforradalmár terrorista meggyilkolta az Obuhov-gyár munkásgyűléséről távozó Volodarszkij sajtóügyi népbiztost. Két héttel később az „előjátékot” az első és utolsó felvonásnak kellett követnie. Színhelyül a moszkvai Nagy Színházat választották. Itt ülésezett 1918. július 6- án az V. össz-oroszországi- kongresszus. A páholyokban helyet foglaló szövetséges megfigyelők sorában Bruce Lockhart is úgy tett, mintha feszülten figyelné a vitát. Pedig ő az ajtót figyelte... Izgatottan várta Sidney George Reilly-Massino-Relinszkij megérkezését. És a mesterkém belépett. Ám nem valami nagy magabiztosság sugárzott sápadt arcáról, amikor Lockhart füléhez hajolt. — Kudarc — suttogta a mesterkém az al- konzul fülébe. — Az épület körül van véve a Vörös Hadsereg katonáival. Lockhart lázasan kutatott a zsebében, kompromittáló iratok után. Reilly, sőt egy francia ügynök, aki Lockhart mellett ült, ugyanígy cselekedett. Az okmányokat, leleplező feljegyzéseket apró darabokra tépték, s lenyelték. Közben pedig Reilly folytatta beszámolóját. Elmondta, hogy Mirbach német követet a megszervezett felkelés tervei szerint meggyilkolták, s a szQciálforradalmárok erre a jeladásra megbeszélés szerint hozzá is kezdtek a lázadáshoz. Akciójuk azonban elszigetelt maradt. Tervük, hogy a felfegyverzett szociálforra- dalmárok a német követ le- gyilkolása után körülvegyék a Nagy Színházat és ott letartóztassák a szovjet küldötteket, vagyis, a forradalom egész vezérkarát, már csírájában megbukott. — Ellenállás? — kérdezte Lockhart. — Az utcákon még hallatszik a lövöldözés zaja — közölte a kémfejedeíem. — De a szovjet kormány nyilvánvalóan ura a helyzetnek. A szovjet kongresszus tovább folytatódott. Már későre járt az idő, amikor a színpadról bejelentették, hogy a Vörös Hadsereg és a VCSK levert egy puccsot, amely a szovjethatalom megdöntésére irányult. Sok, a legkülönbözőbb fegyverekkel, robbanóanyagokkal felszerelt szociál- forradalmárt, illetőleg ellenforradalmárt letartóztattak. Néhány százan közülük tűzharcban vesztették életüket. A lázadás vezetői megszöktek vagy meghaltak. A kongresszus folytatódott. A külügyi népbiztosság egyik tisztviselője kisvártatva sorra felkereste a külföldi megfigyelőket, s közölte velük; az utcán teljes rend uralkodik,, biztonságban elhagyhatják a színház épületét, visszatérhetnek követségeikre. Lockhart is így cselekedett. Ott tudta meg, hogy a moszkvai puccs idején Jaroszlavl- ban Borisz Szavinkovnak, a szociálforradalmáíok vezetőjének személyes irányításával lezajlott puccskísérlet is elbukott, Szavinkovnak menekülnie kellett, s még boldog lehetett, hogy sikerült elkerülnie a letartóztatást. A mesterkémet kellemetlenül érintette a lázadás kudarca. Bizonyos volt benne, hogy az teljes sikerrel jár és megdönti a szovjet kormányt. Annyira bízott az eredményben, hogy a puccsistákkal még az új kormány névsorát is kidolgozta. „Minden intézkedés megtörtént az ideiglenes kormány létesítésére” — írta később emlékirataiban, visszaemlékezve a puccsra. — „Kitűnő barátomat és szövetségesemet, Grammatikovot szemeltem ki belügyminiszternek. Minden rendőri és pénzügyi ügy az ő ellenőrzése alá került volna. Csuberszkij, régi barátom és üzlettársam, aki Oroszország egyik legnagyobb kereskedelmi vállalatának a feje, közlekedésügyi miniszter lett volna. Jugye- nyics, Csuberszkij és Grammatikov ideiglenes kormányának az lett volna a szerepe, hogy az ilyen forradalmat elkerülhetetlenül követő anarchiának véget vessen.” de megvalósításuk valójában el sem kezdődött. Részint őzért sem, mert a junta erős embere, Gutierez tábornok a válság erőszakos megoldásának híve, ebben számíthat a hadsereg jobboldali tisztjeire. A másik tábornok, Majano ugyan előtérbe helyezte a reformokat, de éppen amiatt, hogy nem kereste a szövetségeseket, túlságosan légüres térben élt. A 21 ezer négyzetkilométeren élő közel ötmiliós lakosság elégedetlensége tovább nőtt. Mindez — valamint a kommunista párt önkritikus helyzetelemzése — kedvezőbb helyzetet teremtett a diktatúraellenes erők összefogásához. A párt a küzdelem általános feladatait helyezte előtérbe és félretette más pártokkal, politikai irányzatokkal, rétegekkel kapcsolatos elvi vitáit. Az első nagy siker 1979 decemberében született, amikor a szabadsághősről, Farabundo Martinról elnevezett Népi Felszabadító Erők, a Nemzeti Ellenállás Fegyveres Erői, valamint a K.P. létrehozta a koordinációs központot és együttesen meghatározták az általános cselekvés irányvonalát. A salvadori felszabadítás! mozgalom az elmúlt hónapokban komoly veszteségeket okozott a junta csapatainak. A mozgalom az ország területének negyedére kiterjesztette hadműveleteit. Több tartományt teljes ellenőrzésük alatt tartanak. A frontokat a harmincas évek kimagasló forradalmárairól nevezték el. A sikerek nyomán a baloldali erők között megkezdődtek a tárgyalások egy demokratikus forradalmi kormány megalakítására. A hír érthető idegességet váltott ki Washingtonban. Akcióba is léptek. December közepén a junta összpuccsot hajtott végre. (Hivatalos verzió szerint „a hatalmi szerkezet” átalakításáról van szó.) Valójában a szélsőjobb került előtérbe azzal, hogy az ultrakonzervatív körök képviselőjét, a junta egyik polgári tagját, Jósé Napoleon Duartét nevezték ki az ország elnökévé, aki a hetvenes évek elején már egyszer irányította az országot. Egy civil csúcsra állításával azt a látszatot akarják kelteni, hogy Salvadorban a polgári kormányzat felé haladnak. Valójában éppen az ellenkezőjéről van szó. Ugyanis az eddigi erős ember — minden tárgyalás ellenzője — Jaime. Abdul Gutierez ezredes lett a második kulcsfigura, egyben a hadsereg főparancsnoka, aki biztosan számíthat a hadsereg jobboldali köreire. Ugyanakkor a mérsékeltnek számító Majano ezredest eltávolították a hatalomból. A Nemzeti Felszabadítási Front úgy ítélte meg a helyzetet, hogy nincs más megoldás, mint a fegyveres harc folytatása, a baloldal népi bázisának további szélesítése. (Folyt, köv.) IV. Costa Rica hadsereg nélkül. Király Ferenc 4 . M Jm £>w ■•I*? ■ '2 SmWPmLSM m ; WKrs r A »kémfejedelem«
