Kelet-Magyarország, 1981. június (41. évfolyam, 126-151. szám)
1981-06-12 / 136. szám
1981. június 12. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Ragyogó üzlet I parvállalati igazgató barátom panaszkodik, hogy bajba került. „Kifogott” ugyanis egy ragyogó exportüzletet. Halálra fogják magukat keresni rajta. Amiért is az igazgató két hete nyugtátokat szed, altatóval alszik. Szorongása nem múlik. A jó üzlettől „illenék” megnyugodni, „illenék” feldo- bódni, ehelyett szorong. Vajon miért? ö így magyarázta: Először is attól szorong, hogy hazánkban a magas nyereség minden illetékesnek és illetéktelennek gyanús, a kis nyereség viszont nem. A minisztérium, a tanács, a népi ellenőrzés, a revizorok hada mind azt fogja vizsgálni, honnan ez a rendkívüli siker. Már az is szorongást kelt, ha az ember felhívja magára a figyelmet. Persze eljön majd az idő, amikor annak a vállalatnak, az iparosnak lesz becsülete, aki sok adót fizet, és nem annak, aki következetesen „feji” az állami költségvetést. Most még azonban az látszik becsületesnek, aki alamizsnáért könyörög. Mint ahogyan ma annak a vállalatnak van becsülete, amelyik derék kisdobosként folyton túlszárnyalja önmagát, javítja mutatószámait, és nem annak, amelyik az eszközállományához képest magas nyereséget hoz. Nem csoda, ha szorongás fogja el a vállalat vezetőit egy jó évben, hiszen meglesz ennek a böjtje: a kiugróan magas eredményeket jövőre nem lehet túlszárnyalni, következésképpen nem emelkedik á bérfejlesztési mutató, nem lesz béremelés. Miközben ma learatjuk a jó termést, túlfeszített bázist teremtünk magunknak jövőre. Nem csoda, hogy sok vállalat úgy próbál megszabadulni a szorongástól, ha a jó üzletet nem vállalja, az egyszeri, nagy eredményt hozó szervezést, tartalékfeltárást elhalasztja. Más lenne a helyzet, ha a különhasznot, egy kis anyagi és erkölcsi elismerés ellenében simán befizethetné az állami költségvetésbe, kihagyva a nyereségnek ezt a részét az érdekeltségi alapok képzéséből éppen úgy, mint a következő év bázisából. Szabályozott piacgazdaságban maga a piac is hoz- • hat rendkívüli különnyere- séget, amelyről a vállalat nem „tehet”. Miért ne kezelhetné ezt az „ajándékot” külön? Máris megszűnne a szorongás. Kiskereskedelmi vállalatoknál attól van gombóc a vezetők torkában, hogy a realizált, a tényleges árrés magasabbra kerekedik, mint az irányárrés. Azonnal „elkapják” őket, mondván: becsapták a vevőt, emelték az árszínvonalat. Pedig a tényleges árrés csak azért lett» nagyobb, mert a nagykereskedelem, az ipar árengedményt adott. S hogy a vevő is jól járjon, árengedményt ad a kiskereskedelem is. Az árszínvonal emelkedése persze az egész lakosságot érinti, míg az árengedményt csak egyesek élvezik. Viszont jöhet a revizor, nem lesz baj. Mondjuk egyfolytában a vállalatoknak, hogy kockáztassanak, kezdeményezzenek. Aztán ha tíz kezdeményezésből kilenc sikeres, egy pedig nem sikerül; a sikereket nem dicséri senki, ellenben a kudarcért elmarasztalják a vállalatot. Csoda-e, ha a kockázat egyúttal a szorongás kockázata is. A vállalatok vezetőit még akkor is elfogja a szorongás, ha véletlenül több jelentős újítás befut. Hiszen az újítási díjat onnan kell fizetni, ahonnan az év végi nyereségrészesedést. Jelenleg sem az újítás, sem a többletteljesítmény egy ponton túl nem önfinanszírozó: nem hozza létre ellenértékének teljes forrását, fedezetét. Azt azért ne higgyük, hogy a szorongás csak a vezetők „kiváltsága”. Szorong az újító, hogy az újítási díjjal megrövidíti társait. Szorong a „mániákus” túlteljesítő, hogy munkatársai kinevetik, a lelkesen dolgozó, mert könnyen strébernek nézik. S ok minden jót lehet tenni a társadalomért. De a legnagyobb jó az lenne, ha a kezdeményező embert nem késztetné szorongásra a kezdeményezés fogadtatása. Ez nemcsak a dolgozók egészségét, javítaná, hanem az egész gazdaságét, az egész társadalomét is. P. O. A tiszavasvári Alkaloidában a Bayer-cég licence alapján gyártják a Bayolin kenőcsöt. Ebben az évben egymillió 50 grammos tubussal készítenek. (Jávor L. felvétele) ▲ KICSINYSÉG SZORÍTÁSÁBAN (3.) A mi felelősségünk Kis falvaink jövője? Hogy helyzetük nem gondtalan, azt jelzi: a megyei tanács végrehajtó bizottsága 1973-ban, 75-ben, 78-ban foglalkozott sorsukkal. Az igazgatási osztály 1980-ban elemző tanulmányban vizsgálta elsősorban a tanácsi munkát, a tömegkapcsolat ügyét. A Hazafias Népfront megyei elnöksége is állást foglalt a múlt év őszén, sürgetve a jobb tájékoztatást, a tartalmas falugyűléseket. A felmérések azt is kiderítették, hogy például Nemes- borzován, Gyürében, Győröcskén semmilyen formában nem tartanak igazgatási napot sem, ami a tanács és lakosság kapcsolatának hiányát tükrözi. Egyetlen szerv, testület nem nyilvánította a helyzetet gondmentesnek, annak ellenére, hogy sok erőfeszítés nyomán némi javulás történt. Ez teljes egészében okként szolgált ahhoz, hogy megyénkben is az a helyzet álljon elő, amiről így írnak Az életmód az időben, a tárgyakban és az értékekben című tanulmánykötet oldalain: „ ... minél kiszolgáltaHálapén: 9 A bácsi kórházba került. Rendszerető ember volt világéletében, miért változna épp a kórházban. Már a második nap fél tucat borítékot szerzett, s ebbe rakosgatta külön-külön legfontosabb dolgait. Egy boríték a személyi igazolványnak és egyéb hivatalos iratoknak, egy a leleteknek, vizsgálati lapoknak, egy a recepteknek, egy a ... nos hát ebbe került a pénz, amit a doktor úrnak szánt. A kórházi koszt viszont sótlan volt. Sótartó híján egy félmaréknyi sót — az egyik nővérke hozta neki a konyháról —, rakott az utolsó borítékba. Teltek a napok. A kórházban három hét alatt rendbeszedték a bácsit, s mikor elérkezett az idő, annak rendje, s módja szerint kiállították a zárójelentést is. A bácsi a borítékot becsúsztatta a doktor úr zsebébe és hálálkodva el. „Te ember! Milyen pénzt tartogatsz te ebben a borítékban?” — kérdezte a felesége a pakolásnál kezébe kerülő boríték láttán. A doktor úr aznap este ugyancsak csodálkozhatott: mit keres az ő zsebében egy fél marék só —, borítékban. o Mozgás- és beszédzavarokkal küszködő gyereket hoztak egyik nap a pszichológushoz: ha tud, segítsen. Tudni éppen tudott, bár a gyógyulás hosz- szadalmasnak ígérkezett. A gyerek hétről hétre szorgalmasan járt — már egyedül is — a pszichológushoz. Beszéde is szinte észrevétlen javult, úgy hogy egy nap befejeződött a kezelés. Két esztendő kemény munka és a gyermek gyógyultan érkezhetett utoljára. Papájával együtt. A pszichológusnak még §gy kartont kellett kitöltenie a gyerekről. A nyomtatvány 3 forint 40 fillérbe került, kéri a szülőtől az árát. Az pedig kitesz az asztalra 3 forintost, meg egy ötvenfillérest. A pszichológus nyújtja a visz- szajárót, mire a papa: „Ugyan, hagyja tanár néni, úgyis annyit tetszett fáradni a gyerekkel”. o Néhány hetes eredményes kezelés után nagy üveg uni- cummal állított be a hálás szülő a gyermekgyógyász doktornőhöz. „Tessék ezt a kis italt elfogadni doktornő.” „Nem tettem semmi olyat, amiért én megérdemelném ezt az italt. Tessék csak hazavinni, köszönöm, nem kérem.” — szabadkozott a doktornő, mire a mama: „Tessék csak nyugodtan elfogadni. Legfeljebb vesz érte a lányomnak egy hármas méretű rózsaszín pulóvert. Olyan 120 forintosat.” (Címkefelirat: Unicum. Gyomorerősítő likőr. Ára: 79 forint.) A kubai fehér rumot a főorvos kapta. Nem nagyon szerette az italt, úgy gondolta, okosabb, ha a felesége becseréli az ABC-ben. Szalámira, narancsra, erre-arra. Néhány nap múlva találkozik a hálás beteggel: „Na, főorvos úr, megitták az egészségünkre az italt?” „Meg. Köszönjük szépen, nagyon finom volt.” — vágja rá kötelességszerűen az orvos. A beteg meg csak folytatja: „És a kedves feleségének mit tetszett venni a kis pénzből, amit a dobozba tettem?” Csak egy jeges mosolyra tellett a főorvos erejéből: „Ó, még semmit.” Csendes Csaba tottabb helyzetben van az ember, minél távolabb van a döntés lehetőségétől vagy a beleszólás jogától, annál fontosabb számára az emberi bánásmód, a humanitás, törődés nem tárgyszerű, nem is érdemi haszon, hanem emberséges, sőt érzelmileg, erkölcsileg motivált módja ...” Ritka a fórum Kis falvainkban ritka — alkalomszerű a fórum, ahol jog és kötelesség a beleszólás. Alig fordul elő, hogy a minitelepülés adjon otthont egy tanácsülésnek, ami eseményénél fogva is rang. A tanácselnök ha kimegy is, rendszerint csak ügyet intéz. — Folytathatnám ezt a sort, amit elkezdett — így Tiszakóródon az igazgató. Gond például, hogy a körze- tesített községek szüleivel hogy találkozzunk szülői értekezleten. A kis falvak futballcsapatai is többnyire beolvadtak a nagyobb községekébe. Ha a székhely községben, vagy nagyobb településen van énekkar, az már nem lehetőség a szomszédoknak. Idő, közlekedés, távolság ' — mind-mind redukálja a közösségi életben, szórakozásban, vitában való részvételt. — Ügy van az, hogy a tsz- ből is csak akkor jönnek, ha baj van — panaszolják Usz- kán. — Ha kérni kell pénzt, társadalmi munkát, hozzájárulást. De nekünk az is kellene, hogy mi beszélhessünk — összegeznek Beregben. Olvasson bele valaki a megyei tanács felmérésébe, s kiderül: igazat mondanak. A kis falvakban lényegesen többen mennek el egy-egy falugyűlésre. Itt aktívabbak a jelölő gyűlések, itt mindig vannak, ha valaki összehívja a lakosságot A kimondható szó lehetősége, a korábban is megvolt, szűk közösségekre oly jellemző közös felelősségvállalás és tennitu- dás fejeződik ki ebben. Javaslatok sora Lassan, de észrevehetően bontakozik ki a tényekből szavakból, panaszokból és gondolatokból az, mit is lehetne tenni. Mert hogy valami intézkedés kívántatik, az el nem vitatható. A Hazafias Népfront volt talán az első a megyében, amely javaslatok sorát tette le az asztalra, örvendetes, hogy a művelődés igazi katonái is felfedezték: művelődési ház, könyvtár egyaránt csatasorba kell hogy álljon. Biztató az is, hogy a pártszervezetek megőrzése *e kis településeken politikus fórum és ellenőrző tényező lehet. De marad még bőségesen tennivalója a tanácsi hálózatnak. Mert a tanács nem egyszerűen államigazgatás, hanem hatalom, s e hatalom elsősorban a választókból — köztük a kis falvak választóiból — meríti erkölcsi alapját. Ha sok mindent tehet is, de egyet nem: nem minősítheti az állampolgárt a település nagysága szerint fontosnak, vagy elhanyagolhatónak. — Hej, de kellene egy Móricz ma — fejtegetik Tisza- csécsén — aki megírná, mit jelent kis faluban élni. Egykor azt mondták, igyekezzünk megszüntetni a falu és város közti különbséget. S mi lett mára? Megszületett a falu és falu közötti különbség. Igaz, pénzünk van, meg van itt tévé, hűtőszekrény, villany, rádió is, minden háznál jóformán. Sok mindenben azért lekerültünk a pályáról. Visszaköszönő sietség Jó szándékú sietségeink így köszönnek vissza a mindennapok során. A határozók elfeledték a gazdasági realitásokat, a központi funkciót nyert városok anyagi lehetőségeit, a munkahelyek korlátozott voltát. Kis falvaink délelőttönként csendesek. Néhány nyugdíjas ül a lócákon. Számon tartják egymást, megsiratják az elmenőt. Az este hazatérők botorkálnak a rosszul világított utcákon. Álmatlan éjszakákon az elmenésen vagy maradáson gondolkodnak. Nem lehet célunk az elnéptelenedett kis községek szomorú, pagonyokba bújó sora. Ez viszont azt is jelenti: az ott élők élete a mi felelősségünk is. Bürget Lajos Hús mellék- termékből Sertésmenü: almatörköly Jobb eredményt, kevesebb ráfordítással Röviden így lehetne jellemezni a Szabolcs-Szat- már megyei Állatforgalmi és Húsipari Vállalat állattartó telepeinek törekvéseit. A megvalósításához a nem régen épített felsősimái üzemegység adottságai különösen jók. — Hogy az utóbbi években kevesebbet költünk takarmányozásra, abban két tényező játszik döntő szerepet — tájékoztat Janis Csaba, a felsősimái ' üzemegység vezetője. — Az első: igyekszünk optimális összetételű takarmányt etetni; a második: fokozzuk a melléktermékek — az ipari tepertő, valamint az almatörköly — hasznosítását. A tervezett 23,66 helyett 20,92 forint volt egy kilogramm súlygyarapodás önköltsége. Megfelelő takarmányt a nyírmadai üzemünkben úgy állítunk elő, hogy időnként az egyik külföldi partnerünkkel közöljük, hogy milyen bel tartalmi értékű takarmányfélékkel rendelkezünk, ök a kapott adatokat tudományos alapokon, számítógépek segítségével összevetik, feldolgozzák, s készítenek egy olyan recepturát, aminek betartásával optimális értékű, fehérjetakarékos, egyszóval gazdaságos takarmány állítható elő. A magas állati fehérje tartalmú ipari tepertő ..házon belül” keletkezik, míg az almasűrítmény-gyártás melléktermékét, az értékes Bt, B2, C-vitamint, illetve a kalciumot, vasat, foszfort és egyéb anyagokat tartalmazó almatörkölyt a termelőszövetkezetektől vásárolják. Ez utóbbi alkalmazása — jelentős pektin mennyisége miatt a különböző betegségek megelőzése érdekében is előnyös. Az idén a melléktermékek körültekintő, tervszerű felhasználásával 800 ezer forint megtakarítást szándékoznak elérni. A jövőben pedig az összes takarmány- szükséglet 4 százalékát kívánják az említett anyagokkal, termékekkel pótolni, s azzal több mint 100 tonna abraktakarmányt helyettesítenek. Ez azért is jó, mert hazánk a nagy koncentrációjú, növényi eredetű fehérjéknek nagy részét importból, dollárért tudja beszerezni. S a sertéstakarmányozásunk hatékonysága pedig (sajnos) 15—20 százalékkal elmarad az élen járó országokétól. Egyébként 1981-ben a felsősimái üzemegység 2300 élő sertést exportál, 10 ezret hizlal vágásra, s ezer vemhes kocasüldőt szándékszik a kistermelőkhöz kihelyezni, akik akár hízók, akár süldők leadásával másfél év alatt törleszthetik adósságukat. Körükben tovább nőtt a termelési kedv, s a véleményük szerint a Felsősimán nevelt vemhes kocasüldők — a tartás körülményeiből adódóan — hamar alkalmazkodnak a háztáji feltételekhez. (cselényi)
