Kelet-Magyarország, 1981. június (41. évfolyam, 126-151. szám)
1981-06-11 / 135. szám
2 KELET-MAGYARORSZÁG 1981. június 11. Karaván A cikk címét kell először megmagyaráznunk. A Magyar Camping és Caravanning Club Sza- bolcs-Szatmár megyei szervezete induló közösségi munkájáról fogok szólni. Nem most szerveződik ugyan klubunk, hiszen az évek óta fokozatosan növekvő taglétszámunk már ISO családból áll,' de míg a múltban inkább csak egyéni kirándulásokhoz vette igénybe tagságunk a klub szolgáltatásait, addig az ez év tavaszán szervezett romániai közös kirándulás felébresztette a klubélet aktivizálódása iránti kedvet. Először magáról az útról. A KPVDSZ művelődési ház utazóklubjával közös programban Szatmárnémetiben tapasztaltuk a lakosság kedvességét és belekóstoltunk a táj szépségébe. A híres bikszádi forrás kénes vizét jó kedvvel itta a társaság, s jóízűen ettük a finom túrós puliszkát. A kirándulás a Tisza ftvönyörű völgyén át vezető máramarosi körúttal folytatódott. Szap- loncán nemcsak a „Vidám temető” fejfáinál kattogtak sűrűn a fényképezőgépek, hanem a népviseletbe öltözött sokaságot is többen fotózták. Az egyik a fiatalok, a másik az idősebbek tájjellegű ruházatát próbálta megörökíteni. Legnagyobb sikerük a népviseletbe öltöztetett gyermekeknek volt, akiket azért is könnyű volt lencsevégre kapni, mert ők, a felnőttekkel ellentétben, szívesen megálltak a fényképezni vágyók kérésére. A Mara- patak völgyében lévő falvak gyönyörűen faragott régi és új fakapui, a XV. században épült, ma is kitűnő állapotban lévő, belül népi hímzésekkel díszített, egyszerű ol- tárú fatemplom népművészeti ikonjai egyaránt ámulatra ragadtatták a csoport résztvevőit. Mikor a Gutin-hegy- ség kanyargós hágóján át Nagybánya főterén kis pihenésre, étkezésre és városnézésre megálltunk, elégedettség sugárzott az arcokról és elkezdődtek az összegző megbeszélések. A Mara- itak völgyében szalon- nisütési lehetőségről is gondoskodtak a szervezők. Figyelemre méltó volt az is, amit egyik társunk állapított meg jóleső érzéssel: „sem egy papírdarab, ' sem más hulladék nem marad a csoport után.” A gyönyörű természet védelme és tisztaságának megőrzése lehet és kell legyen a klub tagjainak kötelessége. Hazánk tisztaságáért a Caraván Club tagjai legyenek példát mutatók. A magyar turistát sokszor éri vád; nem az ismeretszerzés, hanem az üzlet érdekli. Milyen jó lenne, volt a közös óhaj, ha szervezetünk máshol is nyújtana alkalmat ilyen szép kirándulással egybekötött kulturális program megszervezésére és kivitelezésére. Birtha István klubtag, Mándok KESERŰ A MÉZ? Méhészeknél, pergetés előtt A világ legnagyobb szimfonikus zenekara — a Terem környéki akácrengetegben — javában koncertezett. Tíz óra körül jár, ők meg hajnalban kezdték a hangolást. A langyos, méz szagú melegben az apró napsárga zenészek egy- egy akácfürtbe bújva dongták a melódiát. Olyat, mint maga a koncertterem: harmatosat, zöldet. Közben telnek a kaptárak, szaporodik a méz. Héder Lajos és felesége, és Tóth Pál vándorló méhészek. Uráról, Csenger környékéről érkeztek a Nyírbátor melletti akácosba. Tóth Pállal éppen egyszerre érkezünk. — De jókor jöttek, a szentségit! Legalább látják, mit összeküszködünk! — s fújtatva cserdít az útszélre Jawa Mustangjáról fél tucat öblös alumínium kannát. Héder Lajos felesége; füstölővel nógatja a méheket. mellette kannák, s két hatalmas üstszerű alkotmány. A másik oldalon meg, mint hatalmas játék vonat, kaptársor. — Hát itt lakunk. Már jó két hete, hogy errefelé legeltetünk. Nekem nyolcvan- három családom van, Palinak meg negyvennyolc. Holnap kezdjük a pergetést. Csak azt tudnám, hogyan. Nem az akác miatt. Az elég jó. — Jó bizony! — szól közbe a felesége. A múlt heti -szárazság után nem volt harmat, nem volt nektár, jól jött hát az eső. Most lehet a dandárja a virágzásnak. Egy nap, egy kaptár nyolc-kilenc kilót is összehord. Nem megy a méz? Csak ígérte az áfész — Mert tavaly is megígérte az áfész, a szakcsoport gyűlésén a kocsit is, a kannát is. De most is én szereztem ezt a hatot. Holnapután már vissza is kell adni. Csak azt tudnám, hogyan? A kannacsörgésre Héder Lajos is kijön az erdőből. „Kerüljenek beljebb.” Tán száz lépést sem megyünk az országútról, és napsütötte tisztáson találjuk magunkat. Egyik szélén fabódé, — Hát a pergetésnél tartottunk. A Csengeri Áfész- szel állunk szerződésben, az egész méhészszakcsoporttal együtt. Ök adják télen a cukrot, és ők vásárolják fel a mézet. Nekik kéne a fuvart is, meg a kannát is adni. De nem adnak. Azt mondják, még a múlt évi termés is Albertirsán áll, kannákkal együtt. Nekem lesz vagy 30 mázsa mézem, legalább a feléhez járna kanna. De nem, hogy harmincat nem adnak, még a tizenhatból is nyolc a szakcsoporté! — önti ki szívét Tóth Pál. Míg levegőt vesz, Héder Lajos folytatja. — Mindig azt halljuk, hogy annyi mézet tud eladni az ország, amennyit csak megtermelünk. A Csengeri Áfész Megjelent a Szovjet Irodalom A Szovjet Irodalom című folyóirat júniusi száma gazdag prózarovattal jelentkezik. Andrej Voznyeszenszkij Borisz Paszternakkal való találkozásait idézi fel költői szépségű írásában és itt olvashatjuk Konsztantyin Szi- monov „Többé nem látjuk egymást” című kisregényét is. A lap „Élő múlt” rovata pedig Ilja Ehrenburgra emlékezik. Tizenkilenc ország 200 szakemberének részvételével tanácskozás kezdődött a rendszerelvű • építésről szerdán Budapesten az MTESZ- székházban. A kétnapos eseményen — melyet a Nemzetközi Építéskutatási Tanács felkérésére rendezett az Építőipari Tudományos Egyesület az Építéstudományi Intézettel karöltve — szakemberek tisztázzák az építési rendszerek, alrendszerek fogalmát, az elméleti kérdések mellett pedig a rendszerelv érvényesítési lehetőségeit is megvitatják a különféle szerkezeti és technológiai megoldásokra vonatkozóan. meg mást mond. Hogy nem megy a méz ... Közben méhészkalapot öltök magam is, bemutatják a méhest. Megtudom, mi az, ha egy kaptár elanyátlanodik. (Nincs, „aki” tovább szaporítsa a családot, s a petéket „tojó” anyaméhet sürgősen pótolni kell.) Körüljárjuk a kaptárakat, megnézem a hordásra serkentő füstölőt. Bőr- fújtatóján magam is nyomok vagy kettőt, dől belőle a taplófüst. Látok befedelezett keretet, a pergetés előtt használandó fedelező villát. A centrifugaszerű pergetőben pedig holnap már méz csordul. Mázsaszám. Akár az ördög A csengeri méhészszakcsoport félszáz tagja évente 500 mázsa mézet termel. Szaklapokat forgatnak, haladnak a korral. Tudnak a motoros pergetőről, a fedelező- gépről. Hallottak a vándor- méhészkocsiról is, amelyre nem kell százszámra le-fel- pakolni a nehéz kaptárakat. Mégsem ezt a munkaköny- nyítő modern technikát kérik számon. „Nyugdíjasok vagyunk, de azért dolgozunk, akár az ördög” — így Tóth Pali bácsi. Nem is a hétszámra lévő barakklakást, bográcsolást nehezményezik. Csak azt, hogy munkájuk gyümölcse ne veszne kárba. Hogy annak becsülete legyen. Hogy a méznek a méhészek szájában se legyen kesernyés az íze. Csendes Csaba Párbeszéd — Istvánom, ez így nem mehet tovább... — Lászlóm, ez szerintem se mehet így tovább ... — Istvánom, te egy utolsó tróger vagy, mindent visszamondtál a főhivatal embereinek ... — Lászlóm, én csak őszintén elmondtam a véleményed róluk, semmit nem tettem hozzá. — Istvánom, te lejárattad a cégünket, a vezetést, különösképpen pedig engem. — Lászlóm, te egy alakoskodó fráter vagy, aki magunk között ócsárolja a főhivatal embereit, szemükben pedig nyalja a talpukat ... — Lászlóm, jól gondold meg mit mondsz, még felmelegíthetjük azt a bizonyos reprezentációs ügyet az üveg konyakkal... — Istvánom, a sofőrödtől tudom, hogy a vállalati fogadás után, miket szállítottál haza, a lakásodra, ami a reprezentációból megmaradt ,.. — László, te zsarolni akarsz, de én bebizonyítom, hogy te egy, bisze— Istvánom, tévedsz, előzőleg nekem is a szeretőm volt... — Lászlóm, a gazemberséged határtalan. És az a némber azt mondta, ő még eddig, soha nem csalta meg a férjét ... — Istvánom, ez így valóban nem mehet tovább. Ne furjuk egymást, nyújtsunk békejobbot ... xuális alak vagy, aki együtt üdült az egyik férfi beosztottjával ... — Istvánom, ez aljas rágalom. Én pedig bebizonyítom, hogy évélc óta csalod a feleséged az ügyviteli osztály vezetőjével, Verőczinével... — Lászlóm, ezt azért mondod, mert téged kikosarazott ... — Lászlóm, ez valóban nem mehet így tovább. Felejtsük el az egészet. Kézcsókom a feleséged-, nek... — Istvánom, ne feledkezz meg a ma esti últiparti- ról. Előzőleg ne felejtsd el bevenni a nyugtátokat. Nem venném a telkemre, ha felizgatnád magad. P. G. Különleges húskészítmények Űj, olcsó, ízletes húskészítményekkel bővíti termék- választékát a pápai húskombinát. Sajátos ízesítéssel, régi, már-már elfelejtett magyar fűszerekkel állítják majd elő a Bakony-család tagjait, a virslit, a párizsit és a vagdaltat. E termékcsoport első képviselője, a szurokfűvel, borssal, paprikával ízesített bakonyi betyárszalonna már sikeresen bemutatkozott a piacon. Ezt követi még az idén a Bakony párizsi, amely kizárólag sertéshúsból készül és lényegesen vastagabb lesz mint a hagyományos. Rövidesen bemutatkozik a Bakony vagdalthús, amelyet többek között a tárkony és a szurokfű tesz majd sajátossá és a bakonyi virsli, amely szintén az ízében tér el a már megszokottaktól. A kombinát meglévő • üzemeiben beruházás nélkül készül fel az újdonságok gyártására. TŰZOLTÓK — MELEGBEK A „vörös kakas“ ellenfelei Ha az esőnek nem is, de hűvösebb időnek igencsak örültek volna a sisakos- gyakorlóruhás tűzoltók — harminc fok fölötti hőségben nem könnyű végigfutni a négyszáz méteres váltót, megmászni három emeletet, tüzet oltani... A megyei állami tűzoltók versenye a bak- talórántházi központi gyakorlópályán nem kis feladatot adott a részt vevő hat rajnak. A tíz-tíz tűzoltó — köztük két-három hónapja belépett újoncok — kitettek magukért. A kívülálló csak kapkodhatta a fejét, amikor az egyik mátészalkai tűzoltó 25 másodperc alatt mászott föl a „mászóházra” — ami lényegében nem más, mint egy háromemeletes ház homlokzatának utánzata: úgynevezett horoglétrával az ablakokba ugorva jutottak fel a tűzoltók a 15 méter magas célhoz! De nehéz és látványos feladat bőséggel akad ezen kívül is. Tűz lobbant fel a váltófutás végső akadályaként: pillanatok alatt végzett vele a poroltó. A lehető legrövir debb idő alatt kellett megtölteni vízzel — a kismotorfecskendő szerelése, a tömlő kihúzása után — a ravasz, ám pontosan jelző szerkentyűvel ellátott tartályt... és még sorolhatnánk. A tűzoltók versenyében végül is a mátészalkai raj szerezte meg az első helyet — immár sorozatban a harmadik alkalommal. (tgy) Horoglétrával a magasba Halál — bizonytalan vezetés miatt Tavaly október 25-én kapta meg járművezetői jogosítványát a fiatalkorú D. József tiszavasvári autószerelő. Három nap múlva elkérte a szülei alig 2600 km-t futott Wartburgját és Tiszalökre indult vele. Utasként Gazdag Lászlót szállította. A kocsi hozzávetőleg 80 kilométeres sebességgel haladt a 4-es kilométerkő közelében, mikor D. József előrehajolt, hogy bekapcsolja a fűtést, s közben a kormányt egy kézzel tartotta. A bizonytalan vezetés következtében a gépkocsi letért a jobb oldali útpadkára. D. József ekkor ijedtében balra rántotta a volánt, emiatt előbb csúszva farolt a Wartburg, majd a bal oldali árokba borult. A baleset következtében mindkettőjüket kórházba szállították. A kórházban Gazdag László este hétkor elveszítette az eszméletét. Agyműtétet hajtottak végre rajta, majd az intenzív osztályon kezelték. A következő három hónapban eszméletlen maradt, viszont különböző szövődmények léptek föl nála és a gondos orvosi kezelés ellenére január 21-én meghalt. A gépkocsit a baleset után műszaki szakértő is megvizsgálta, mert a bal első kerekén S alakú repedés volt a gumin, s kérdéses volt, nem az játszott-e közre a baleset bekövetkeztében. A szakértő azonban egyértelműen megállapította, hogy a repedés nem ok, hanem okozat, tehát az keletkezett a baleset következtében. A Nyíregyházi Megyei Bíróság D. Józsefet tíz hónap szabadságvesztésre büntette, amelyet fiatalkorúak fogházában kell eltölteni, és három évre eltiltotta a járművezetéstől. Az ítélet jogerős. (k) Viaskodás a vörös kakassal (Gaál Béla felvételei) Nemzetközi tanácskozás a remiszerelvö építésről
